Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-17 / 89. szám
Előszűr «fölosztott Korán kelt vasárnap reggel Kapatosa Gábor, a mihályger- gei községi KlSZ-alapszierve- zet titkára is. Életében először járult az urnák elé. — Mint minden olyan esemény, ami először fordul elő az ember életében, érdekes. En is kíváncsian vártam, milyen érzés a szavazólapot bedobni az urnába. — És milyen volt? töttem. Olyan jelöltre adtam a voksot, akit hosszú idő óta ismerek és tisztelek, s bízom abban, hogy a következő időkben újra bebizonyosodik: nem választottunk hiába. Bevezetnek a szavazóhelyi- ségbe. Látszik, hogy igényesek Mihálygergón. Szépen de- koa’ált szavazófülkébe léphettek a község választói, közöttük Kapolcsi Gáborral. — Most éreztem igazán, — Hat órakor már talpon hogy felnőtté váltam, hisz’ voltam. A választási elnök- szavazatommal a jövőről dön- ségbem tevékenykedem, így végig tanúja lehetek a választásnak. Megragadta a figyelmemet, hogy a lakók mennyire szívügyüknek tekintik a szavazást. Családtagok érkeznek együtt, ünnepi ruhába öltözve. Ez nem a vasárnapnak, a választásnak szól. Azt hiszem, így érzi ezt huszonkét társam is, akik szintéin ma járultak először az urnák elé — mondja. Az emléklap a zsebében lapul. Elteszi, mert erre az élményre, az előszörválasztás élményére emlékezteti. Vál asztás naj íján a megyéi ten János bocsi isnapfa 104. születé: Minden jót, Csuhára bácsi Csuhára György Még most sem tudják pontosan Diósjenőn, hogyan is lett kettŐB jelölés a község 22- es választókörzetében. Annyi azonban bizonyos, hogy a vasárnapi választás során ebben a körzetben Mocsári Andrásné és Csuhára György szerepelt a szavazólapon. Mo- esáriné fiatalasszony, most is szülési szabadságon van, Csuhára idősebb, az erdészetnél dolgozik. Mind a ketten az Ady Endre utcában laknak. A választókörzetben már befejeződött a szavazás, a számlálás folyik. Még nem ismertük az eredményt, s így ke" restük fel a két jelöltet. — Az utca népe kérte a jelölő gyűlésen, hogy legyen két jelölt. A választás napján aztán majd döntenek. Még nem voltam tanácstag, de azért eddig is segítettem a munkában. Földet hozattam az utca javításához. Ha megválasztanak? Ez az utca már mindenkinek a begyében van. Jó a járda, de sáros az utca. Szóval, ezt kellene megcsináltatni. .. Ha nem engem választanak meg? Segíteni fogom Mocsárinét. Rendes, értelmes asszony. Képviselje az utca érdekét, végezzen jó munkát. Én a jövőben is segítem majd... így Csuhára György. — Meggyőződésem, hogy az emancipáció még nem terjedt el a faluban. Nő is vagyok, meg fiatal is. Ügy érzem lépéshátrányban vagyok. Aztán az is az igazság, hogy eddig olyan nagyon nem vettem ló részem a közéletből. Ha megválasztanak? Rendbe kell hozni az utcánkat. Virágokkal szépíteni. Csuhára bácsi talán majd jobban érti ezt a munkát, ő sokkal tapasztaltabb, mint én. Könnyebb lesz neki, olyan alkat is. Én mindenképpen segítem a munkájában. .. Természetesen köszönöm a megtiszteltetést. De ha nagyobb gyakorlatom lesz a közösségi, a közéleti tevékenységben. akkor talán majd nekem is könnyebb lesz. Azért figyelem és segítem majd a tanácstagok munkáját. Tanulni soha senkitől sem szégyen. .. — vallja Mocsári Andrásné. Aztán megtudtuk a végeredményt is. A diósjenői 22-es választókörzet tanácstagja Csuhára György erdész lett. Mocsáriné mondta: — Minden jót, Csuhára bácsi! Kora reggel nagy volt már a sürgés-forgás a balassagyarmati szociális otthonban: választásra készültek az itt lakó idős emberek, is. Közülük is különösen nagy szeretettel várták az urnához Ignácz János bácsit, a város legidősebb választópolgárát. János bácsi 104 éves. Vasárnap, a választás napján ünnepelte születésnapját. Ezért is, de térmészetéböl fakadóan is vidáman, énekelgetve nyitott be a földszinti társalgóba, ahol a választási urnát elhelyezték. A kétszeresen nagy nap tiszteletére hófehér inget, fekete öltönyt viselt. Piros nyakkendős úttörők kövérre nyílott vörös szegfűkkel köszöntötték születésnapján János bácsit. — A jó isten adjon erőt, egészséget mindnyájunknak a világon — köszönte a kedves figyelmességet az öreg. Aztán elmagyarázták neki a szavazás módját, s János bácsi leadta voksát. A romániai Förgetegen született, onnan került Vanyarcra, majd Gyarmatra, a szociá| ■ la ti'1:1; .állí iii::, .iíftSikii. lis otthonba. Szülőhelyéről ismeri a szép nótákat is, amelyeket kedvvel dalolhatott. Több mint egy évszázadot élt meg János bácsi, egy egész történelmet hordoz emlékezetében, A nagy korról azonban csak mély ráncai, ősz haja és már reszkető keze tanúskodik. Szelleme friss, kedélye víg, ebben megőrizte a fiatalságot, — Hogy csinálta ezt, János bácsi? Huncutul hunyorít, úgy mondja: — Talán, mert mindig jó utakon jártam. Azt már a többiek mondják el, hogy János bácsi még mindig szívesen dolgozgat. Fát aprít az otthon konyhájának. — Van egy baltám, jó éles szerszám, azzal — hagyja helyben. — Lesz-'e nagy mulatság a születésnapon? — Nem való az már nekem — egyezik bele a tréfába nevetve. — Csak lassanként, öregesen. De a szép virág már megvan hozzá — és szeretettel simítja meg a szegfűk nagy vörös fejét. Nagy nyilvánosság előtt Pedagőgusri szavaztak Mocsári Andrásné .Kiállítás” a szawazölielyiségben Nagylóc t. számú szavazókörében a szavazatszedő bizottság tagjait a munka legjavában találtuk. Tizenhárom tanácstagi körzet választói adták le vok- sv.kat a községi tanács épületében. Hadra Ferenc, a községi pártalapszervezet. titkára mar előre jelezte, nem szokványos szavazókörbe lépünk, (gaza volt. Múzeumba ülő, ízléses „palócszobát'’ rendeztek be a falu lányai, asszonyai, fáradságot nem kímélve gyűjtötték össze a Nagylócon található népművészeti tárgyakat. A falakon díszes cseréptányérok, szőttesek ragadták meg a helyiségbe lépő választó figyelmét. A terem hátsó részén igazi palóc ágyát vetettek, derékaljjal, dunyhával, szebbnél szebb párnákkal. Az egyik kisasztalon népviseletbe öltöztetett baba állt. Az ember úgy érezte, mintha egy kiállítás közepébe csöppent volna. A szavazatszedő bizottság két női tagja szolgáltatta a legnagyobb meglepetést. Alapi Anna védőnő és Lórik Zoltánná, a termelőszövetkezet könyvelője erre az alkalomra népviseletbe öltözött, s úgy látták el munkájukat. Lászlók András, a szavazatszedő bizottság elnöke néhány szóval tájékoztatott a szavazás menetéről: — A 64tí választó- polgár közül már mintegy négyszázan leszavaztak, ha ez ilyen ütemben folyik tovább, egykét óra múlva a mi körzetünk be is fejezi — mondta. Az órám■ fél kilencet mutatott. Vartik Pál is korán kelt a választás napján, ű is a szavazás törvényessége felett őrködik. Fiatalember lép a szavazóhelyiségbe. Keviczki Sándornak hívják, Budapestről érkezett, hogy éljen állampolgári jogával. Az ö körzetében Szétesik Jánosné a tanácstagjelölt. Arról kérdezem, mellette szavaz-e? — A szavazás titkos — mondja mosolyogva, s elindul a népi szőttesekkel díszített szavazófülkék felé. kezében a szavazólappal és egy borítékkal. A televízió ,.HET'’ című műsora a hollókői várat mutatja, a község lakóit, amint a nemrégiben átalakított szol- gálifcatóház felé sietnek, hogy megválasszák körzetük tanácstagját. Kíváncsi lurkók ténfereg- nek a kamerák körül, pedig a tv-stáb nem először jár a községben. Rapcsányi László riporter népviseletbe öltözött asszonyokkal beszélget. A képernyő, sajnos, nem tud visszaadni mindent, a színek és érzések este a készüléken nézve fekete-fehérek maradnák. A sokszoknyás nők között Kovács Mártára ismerek. Legutóbb még miniszoknyában láttam. Egymásra mosolygónk. — Nálunk hagyományai vannak, hogy a választás napján idős és fiatal lányok, asetionyok felveszik a legszebb népviseleti ruhákat. Ezzel szeretnénk ünnepi hangulatot teremteni. A szavazatszedő bizottság tagjai hunyorognak a lámpák fényénél. Elmondták, hogy már régen leszavaztak volna a község lakó:, de a televíziónak megadják a kellő tiszteletet. Kilenc óra van. Nemsokára kezdődik az adás. Büszkék is erre Hollókőn. A mostani választásnak nagy a jelentősége. Közös tanácsuk lesz a nagylóciakkai, melyről már korábban határoztak. A kultúrotthon felől kis csoport érkezik. Ők az először szavazók. A korábbi évekhez hasonlóan, most is együtt gyülekeztek, s közösen vonulnak a saavazóheiyiség- be. Mintegy húszán vannak. Az asszonyok között kisgyermekek szaladgálnak, ők is népviseletben. Az egyik közülük Babjak Katika, nagymamáját kísérte el színes ruhájában. — Miért vettél ilyen szép öltözéket magadra ? — kérdezem. Meglepődik. de rögtön mondja: — Mert vasárnap van! A felnőttek súgnak neki. ,,A választás ünnepére.” ö még nem tudja felmérni a nap jelentőségét. lÉcncs ébresztő köszöntötte a balassagyarmati választópolgárokat. vasárnap reggel fúvószenekar járta végig a város ntcáit. Délelőtt népi zenekar és a város beategyüttese szórakoztatta. Balassagyarmat lakóit Palotáson ugyan nem jártak palotást és frisset, ennek ellenére a község és a szavazókörök ünnepi külsőt öltöttek a vasárnapi választásra. A községi tanácson találkoztunk Nagy Júlia iskolai igazgatóhelyettessel, aki a 13-as választókerület tanácstagjelöltje. — Nem Nógrádbam születtem, 1969 nyarán kerültem Palotásra, pályázat útján — mondotta. A Hajdú megyei Konyárról jött Palotásra iskolai igazgatóhelyettesnek. Közéleti szerepe már régebbi keletű. A pártba 1964-ben lépett be. Palotáson 1970 óta pár tveze tőségj tag. Először jelöliélc Palotáson tanácstagnak. — Nem Vagyok babonát, így nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy éppen a 13-as választókerület tanácstagjának jelöltek — vélekedett nevetve. Nagy Júlia a tanácsban a Hunyadi utca lakóit képviseli. Ezen a környéken termelőszövetkezeti dolgozók, iparba eljáró munkások élnek. — Mit várnak, mit kérnek öntől a választópolgárok? — kérdeztük. — Legsürgősebb a falu útjainak rendbe tétele. Kultúrotthon, új iskola, a fiataloknak szórakozóhely kellene. Nem élünk illúziókban, tudom. hogy ez legfeljebb sa ötödik ötéves tervben valfeufc* hat meg.
