Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-15 / 88. szám
N Amatőrök.y műkedvelők, dilettánsok (3.) Fotográfia és valóság — EZ NEM JÓ! Nem hasonlítok! Ezt nem lehet kitenni a falra! — mondja a 80 esztendős néni, amikor a falut járó fényképészek beállítanak hozzá a fotográfiákkal, melyeket előző alkalommal készítették róla. Holott a képek nagyszerűek: az öreg, ráncos arcon a barázdák egy egész sanyarú emberi sorsot, életutat fejeznek ki. Ez a valóság; a néni viszont nem szívesen látja ilyennek önmagát, s azt is szógyelli, hogy túlságosan öreg a fotón. Ezért mondja: a kép nem hasonlít rá. Mindez egy kitűnő filmben, Zolnay Pál Fotográfia című filmjében látható, ahol eredeti az öreg néni, s eredeti a szöveg, amit mond. Legfeljebb a fotográfus nem eredeti, mert azt egy színész alakítja. A film természetesen nemcsak énről az egy esetről, nemcsak egyetlen életút- ról szól, de ez a példa »is elégséges, hogy a fényképezés, az amatőr fotózás néhány gondjához közel kerüljünk. Művészet, valóság és a valóság elfogadásának problémái ugyan egyáltalán nemcsak amatőr ügyek, de a fotózásnál talán mindez jobban tetten érhető, mint más műfajokban. A fényképezés ugyanis olyan tömegméretű, az amatőr fotózásnak olyan nagy hagyományai vannak, hogy ez az egyetlen műfaj, ahol amatőrök és profik között már rég elmosódtak a határok. A legjobb amatőrök képei manapság ugyanúgy szerepelnek a tárlatokon, mint a hivatásos művészek munkái. Nagyon sok szakma művelői pedig éppen mindennapi munkájukat egészítik ki művészi értékű fotózással. (Néprajzkutatók, zoológusok, újságírók stb.) Dehát művészet-e egyáltalán a fotó? Azt gondolhatnánk: ezt a kérdést régen és sokszor tisztázták már; még- sincs megnyugtatóan lezárva. A fotó esztétáinak elsősorban a képzőművészek meg-meg- újuló rohamát kell állniok. Őket valóban korábbi világlátásuk, művészi hitvallásúk kérdéseiben támadta meg a fotózás egy évszázaddal ezelőtt, az elmúlt egy-két évtizedben pedig a színes fotózás megújította ezt a támadást. Márpedig a fotó ugyanúgy tud komponálni a sík térre, vonal-, folt-, fény-, színhatásokkal sűríteni, kiemelni, tematikájában a természethez vagy az ember alkotta természeti tárgyak formáihoz igazodni, illetve azoktól elrugaszkodni, mint bármelyik rajz, grafika, festmény! A különbség elsősorban a technikában van. Míg ott ceruza, karctű, festék, ecset, spakni, papír, vászon, rézlap, műanyag vagy faeszközök segítségével készül a műalkotás, addig a fotózásnál ezt lencse, és lencsenyílás, mél.y- ségélesség, fiilmnyersanyag, papírok és előhívási technikák pótolják. A fotózást tehát a képzőművészet egyik ágának lehet, sőt kell is tekinteni. Kétségtelen viszont: egyetlen tématerületen fölénye, ha úgy tetszik, elsőbbsége van a hagyományos képzőművészeti formákkal szemben. Ez pedig a mozgás ábrázolása. Mintegy kétszáz éve, Lessing híres esztétikai fejtegetésében a vers meg egy szobor (a La- okoon-csoport) szembeállításával magyarázta a költészet és a szobrászat lényegét, s a plasztika nagy lehetőségét abban látta, hogy a mozgást egyetlen pillanatba zárva, egy folyamat előzményében és folytatásában is drámaian érzékeltetni tudja. A XX. század elején a képzőművészetben különböző avantgardista festészeti irányzatot kísérleteztek a mozgásélmény felkeltésével. Az elmúlt egy-két évtizedben meg már az egész műtárgyat — szobrot, képet, vagy képrészletet — próbáltak mechanikailag megmozgatni. Mindez jelzi a képzőművészet állandó igényét a mozgás kifejezésére. ERRE A LEGALKALMASABB művészi eszközöket alighanem mégis a fotózás szolgáltatja. S mert objektív- je valóban objektív, tehát a tárgyakat, embereket csak a ftlmkamecához hasonlítható tárgyilagossággal képes bemutatni — ami azonban sohasem független a gépet kezelő ember személyétől, hiszen csak általa lehet művé szét —, ezért nagyon alkalmas a valóság vizsgálatára. Nem lehet véletlen, hogy az amatőr fotózás Magyarországon akkor ért el magas — a korabeli profiknál lényegesen magasabb — művészi szintet, amikor a munkásmozgalom legjobb amatőr fotósai néhány hivatásos művész biztatására és segítségével (például Kassák Lajos inspirációjára), az úgynevezett szociö- fotózást művelték. A két világháború közötti Magyarország szegényparaszti- és munkásvilágának ma is megrendítő művészi dokumentumai ezek a képek! Sajnos, a hazai amatőr fotózás nem egészen követi e hagyományokat. A mai valóság izgalmas feltárása helyett a fotózásból kétségtelenül köny- nyen adódó formai játékokat, leginkább egy, a képzőművészettel, főként a grafikával vetélkedő ágat művelnek igen sokan. Ellentétben a legjobb hivatásos fotósokkal, elsősorban fotóri,porterekkel, akik nemzetközi rangot vívtak ki magúknak a valóság, a mai valóság pillanatokba zárt örökkévalóságának felfedezésével, bemutatásával. MINDEZ természetesen csak azokkal kapcsolatban merülhet fel, aiki-k művészi fokon kívánják, tudják művelni a fotózást. Számúk azonban elenyészően csekély a milliókhoz képest — a milliós nagyságrend egyáltalán nem túlzás! —, akik a technikai minimummal se igen rendelkeznek. Kattogtatják gépeiket az ország minden pontján, s még a maguk elképzeléseinek se nagyon megfelelő, igaz „amatőr felvételeket” készítenek. A közművelődés meglepő módon elhanyagolja őket, pedig hobby- juk, kedvtelésük esztétikai megalapozásával milliókat lehetne hozzászoktatni ahhoz hogy a művészettől, tehát a fotózástól, festészettől, irodalomtól, drámától — a nyolcvanéves nénikével ellentétben — ne a megszépített, retusált, mesterségesen kiszínezett valóságot kérjék számon! Bernáth László Az oktatási igazgatóság az oktató-nevelő munka magasabb színvonaláért Az oktatási igazgatóság — a párt megyei bizottsága irányítása alatt működő egységes oktatási intézmény — a középszintű ideológiai-politikai káderképzés és továbbképzés bázisa, amely a megyében működő Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem, az öthónapos pártiskola és más pártiskolai jellegű tanfolyamok munkáját irányítja- Az intézmény — megalakulása óta — alapvető funkciója és feladata a politikai-világnézeti nevelés, a marxista társadalomszemlélet formálása. A szervezeti keretek, a tanfolyam tananyagai, az alkalmazott módszerek természetesen időről időre módosulnak. hogy feladatát az intézmény — a változó körülményekhez igazodva — még eredményesebben láthassa el. A párt megyei végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta az igazgatóság tevékenységét, amelyet alapjaiban pozitívnak ítélt meg. A párt politikájából fakadó tartalmi célok szem előtt tartásával, az inézmény keretei között folyó oktató-nevelő munka ielentősen hozzájárult a párttisztségviselők, -aktívák gazdasági és állami vezetők, értelmiségiek világnézetének politikai szemléletének formálásához, a marxista társadalomtudományok alapjaival és legújabb eredményeivel való megismertetéséhez. A különböző tanfolyamok iránt változatlanul mutatkozó érdeklődés, s a már végzett hallgatók véleményei egyaránt azt mutatják, hogy az intézmény reális társadalmi szükségletet elégít 3d. Másrészt az is megállapítható, hogy a képzés-- és továbbképzés iránt jelentkező érdeklődés egybeesik a párt és a társadalom politikai igényeivel és szükségleteivel. Az oktató-nevelő munka figyelembe veszi a felnőtt oktatás sajátosságait, számol a reális feltételekkel és lépést tart a változó társadalmi és politikai feladatokkal. A tanfolyamformák mind az esti egyetemen, mind a pártiskolán úgy alakultak, hogy lehetőség nyílott minden hallgató számára a pártunk politikájával összefüggő legA húsboltban megszólal egy asz- szony: „Nézzétek, van 28 forintos kolbász!’’ S valóban, ott vöröslők, a pulton, s oly kívánatosán, mintha ötször annyiba kerülne. Valaki rosszmájban hozzá is teszi, hogy ez azért van, mert közeledik a választás napja. Még szerencse, hogy tejet meg a közeli üzletekben már déltől kezdve nem lehetett napok óta kapni, így valaki nyomban le is torkollja a hangulatcsinálót: „Akkor tej meg miért nincs?.’" S egyszeriben kialakul az általános közvélemény, hogy régen túl vagyunk már azon, amikor egyes áruk megjelenése, vagy eltűnése jeles ünnepeinkkel és a kampányeseményekkel állott egyenes arányban! Az általános politika — erre a Központi Bizottság novemberi határozata ékes bizonyíték — az élet- színvonal emelkedését és emelését, a zökkenőmentes, folyamatos ár- ellátást, a lakosság anyagi és szellemi igényeinek minél magasabb szintű kielégítését hétköznap és ünnepnap egyaránt dötő kérdésként kezeli. Honnan mégis ez a gyanakvás? Véleményem szerint: kisért a múlt• Fel- szabadulás elöttről és kicsit a közvetlen felszabadulás utánról is. Régi korteshadjáratok emléke ez, amikor a fizetett, vagy önkéntes kortes odasze- gödött valaki mellé, s úgy ígért, hogy szegény szavazópolgár azt hihette: egy-két nap és itt van már a Kánaán. Azután hamarosan kiderült, hogy Kánaán ugyan messze van, de i az tgéret földje annál közelebb. A hatvanas évek egyik választási napján a szécsényi járás egyik kisközségében mesélték, hogy náluk a képviselő megválasztása mindig attól függött, lesz-e híd a községet átszelő patak fölött. A jelölt kénytelen volt esküdni rá, hogy megválasztásának első és halaszthatatlan következménye a híd megépítletése lesz. Ámde képviselők mentek, .képviselők jöttek, de a közlekedést változatlanul életveszélyes gázlókon bonyolítottak le, nagy esők, vagy áradás idején pedig megközelít- hetatlenné váltak a jó földek, a legelők. Egyszer az egyik kortes megkérVAS ÁM API JEGYZET Nincs kortesfogás dezte a jelöltet: „Aztán az idén valóban megépül a híd?" Nagy nevetés volt erre a válasz: „Már. hogy épülne! Mit ígérünk akkor legközelebb a választóknak ?” Ha jól meggondolom, ma már nem is lehetne felelőtlenül ígérgetni, mert hamar fülönfognánk, aki játékot űzött bizalmunkkal. Nem nehéz ez, hiszen a mi képviselőink, tanácstagjaink közülünk kerülnek ki, szomszédaink, munkatársaink, ismerőseink■ S tudom, nagy- hirtelen a párt is mellénk állna: „Micsoda?! Olyat ígértek, aminek a megvalósítására csak unokáink korában kerül sor!’’ A szókimondás, őszinteség, a realitás talaján állás és maradás az általános politikai légkörhöz tartozik. Szívesen beszélünk eredményeinkről, de nem titkoljuk a hiányosságokat sem. S aki ez ellen vét, az a politikát, a politikai légkört szennyezi. A jelölő gyűléseken elmondhattuk és elmondottuk óhajainkat, vágyainkat, elképzeléseinket, s dolgozóink politikai érettségére vall, hogy örömmel fogadtuk az őszinte, reális választ akkor is, ha az történetesen nemleges volt. Nem örültünk neki, ha arról értesültünk, hogy utcánkban a járda építése, a folyó viz bevezetése, s teszem azt a patak fölött a régi híd újra való kicserélése egy-két évvel, vagy néhány ciklussal későbbre marad, de feltétlenül az irántunk, választók iránti tiszteletnek fogtuk föl, hogy nem ámítanak bennünket, megosztják velünk a közösség gondját ugyanúgy, mint az örömét. S, hogy ez így van és ne m másképi), az társadalmi rendünk, a demokratizmus diadalának is felfogható. Hiszen részesei, nemcsak igénylői, hanem bizonyos fokig végrehajtói is vagyunk eredményeinknek, vagy hibáinknak, a szocializmus lassúbb, vagy gyorsabb ütemű építésének, megvalósításának. Hiszen, akikre a mai napon szavazunk, azok elsősorban a mi jelöltjeink, s ami még fontosabb — nézzék el, hogy ismétlem önmagam — közülünk valók■ Hogy ez mennyire lényeges kérdés, néha föl sem tudjuk fogni egészen. Nemrégiben kezembe került az akkori MSZMP egy 1926-os programja, amelyben a földosztás mellett egyik alapvető követelésként hangzott el, hogy a dolgozók képviselői kapjanak helyet a megyei, járási, községi köz- igazgatásban, a képviselőtestületekben és a törvényhatóságokban. Mert mi kellett akkoriban a jelöltséghez? Jómód, összeköttetés, rang és kortespénz. Földbirtokosok, arisztokraták, új kapitalisták, nagygazdák és nem a néptömegek képviselete volt az. S eretnekségnek, rebelliónak számított az afféle követelés, hogy több millió koldus is valóban néki elkötelezett képviselethez jusson. Ezzel szemben mi van ma: választott szerveink kizárólag dolgozókból tevődnek össze, s csaknem arányosan képviselve van tanácsainkban (a községitől a megyéiig!) valamennyi osztály és réteg. Munkások, parasztok, értelmiségiek köréből kikerülő tanácstagok képviselik a lakosság érdekeit, mégpedig olyanok, akikhez bizalmunk van■ Hiszen Valisainkkal a magunk jelöltjeit erősítjük meg. És ha valaki a bizalom ellenére méltatlanná válik társadalmi tisztsége betöltésére, azt kíméletlenül visszahívjuk, amire már, ha nagyon ritkán is, megyénkben is akadt példa. S az elnyert megbízatás, a megválasztott jelöltnek nem protekciót, nem anyagi javakat, hanem elsősorban kötelezettséget jelent. Ezért nincs és nem is lehet kortes- és kortesfogás a mi választásainkon. fontosabb, legidőszerűbb pártéi társadalompolitikai kérdések, valamint e politika eszmei alapját képező marxizmus—leninizmus igényes tanulmányozására- A képzés szervezeti formái és az oktatás módszerei a lehetőségek határain belül alkalmazkodnak a hallgatók igényeihez. Eredményeik további javítása azonban az intézmény és a hallgatók együttes erőfeszítését igényli. Ügy tartjuk ugyanis, hogy a hallgatókkal szemben támasztott követelmények felelősségteljes, s még következetesebb teljesítése is fontos feltétele annak, hogy az intézmény az ideológiai nevelés eddigieknél is hatékonyabb eszközévé váljék. Az oktatási igazgatóság keretében immár hosszabb ideje. évenként 900—1100 esti egyetemi és 300—400 pártiskolai hallgató tanul. A most folyó — 1972/1973-as tanévben az esti egyetem hároméves alaptanfolyamán 588, szakosítón 284, speciális kollégiumon 242, tehát összesen több mint 1100 hallgató tanul. A marxista világnézet iránti érdeklődés felkeltésében és kielégítésében. a társadalmi valóság megismerésében, pártaktivisták és értelmiségiek, társadalmi és állami vezetők tudományos világnézetének megalapozásában és továbbfejlesztésében az oktatási igazgatóságnak fontos szerepe van. Hallgatóink közül nem kevesen az öthónapos pártiskolán, az esti egyetemen kezdenek el rendszeresen foglalkozni a marxista—leninista tudományokkal, a párt politikájával, s a tanulást általában ezután sem hagyják abba. Munkánk egyik legfőbb eredménye, ha sikerül felkelteni a hallgatókban a rendszeres tanulás igényét, a politikai és világnézeti kérdések iránti érdeklődéstA már megszerzett ismeretek elmélyítése és kielégítése érdekében tevékenységünk egyre fontosabb területévé válik a továbbképzés. Ez régebben a marxista elmélet alapkérdéseinek elmélyültebb tanulmányozására szorítkozott. A vezetéssel szemben jelentkező növekvő és új igények, az úi tudományos eredmények, az elmélet-gyakorlat kapcsolatának erősödése stb., maga után vonta, hogy képzésünkben a hagyományos formák mellett, helyet kapjanak például a politikai vezetéselmélet, marxista szociológia, a pártpolitika időszerű kérdései is. Az utóbbi négy év változásait alapul véve a tanfolyamszerkezet a szakosított és speciális irányú képzés, illetve továbbképzés irányába tolódott el. Amíg az 1969/1970-es tanévben a hároméves tagozaton tanulók az esti egyetemi összlétszám 72 százaléka, addig a most folyó tanévben ez utóbbi arány 53 százalékra csökkent. Ügy véljük, ebben a belső arány eltolódásban természetes és elfogadható szempontok mellett hatottak a megye politikai szükségleteivel és céljainkkal nem teljesen egybeeső törekvések is. Ezen igazítva, már a jövő tanévi beiskolázási terveinkben is nagyobb szerepet kapnak a hároméves tagozat mellett az egyéves speciális továbbképző jellegű tanfolyamaink, míg szakosító tanfolyamot kevesebb csoporttal és lényegesen kisebb létszámmai indítunk a korábbiaknál- Mindezzel összhangban szigorítani kívánjuk a szakosító tanfolyamok felvételi és tanulmányi követelményeit, s egyúttal emeljük a hároméves tagozaton folyó oktatónevelő munka hatékonyságát, színvonalát. Erre azért is kell nagyobb figyelmet fordítanunk, mert a hároméves — a marxizmus—leninizmus fő alkotó elemeinek rendszeres tárgyalását nyújtó — tagozat, az esti egyetem legfontosabb tanfolyamtípusa. Munkánk színvonalának emelése követeli, hogy jobban építsünk a marxizmus klasszikusainak alapvető tanításaira. Ezzel biztosíthatjuk, hogy hallgatóink még nagyobb biztonsággal — marxista alapon — igazodhassanak el a hazai és a nemzetközi élet gyakran bonyolult folyamataiban. A hatékonyabb munka azt is igényli, hogy kedvezőbb feltételeket biztosítsunk a foglalkozások vezetéséhez. Ennek megfelelően — többek között —, nem tervezzük a hallgatói létszám további emelését, s törekszünk a kisebb létszámú tanulócsoportok szervezésére. Alapvető feladataink között tartjuk számon a világnézeti nevelést, a szemléletformálást. Ennek pedig fontos feltétele a tudományos, a politikai és a pedagógiai követelmények együttes és céltudatos érvényesítése. E hármas követelmény közül változatlanul a politikaira tesszük a főhangsúlyt. Oktató-nevelő munkánk csak így lehet igazán termékeny, hallgatóink így érthetik meg pártunk politikáját e politika alapelveit. és ismerhetik fel a tanított anyag és mindennapi társadalmi valóságunk szoros kapcsolatát. Az MSZMP Központ! Bizottságának 1972. novemberi ülésének állásfoglalása te — amely világos munkaprogramot fogadott el a következő időszakra — a politikai felelősség és marxista eszmeiség fokozását kívánja a társadalmi élet minden területén. Különösen vonatkozik ez a pártpolitika, a marxista ideológia szervezett propagandájára. Ennek szellemében törekszünk arra, hogy tovább erősödjenek munkánkban a kedvező irányú eszmei, szemléleti. tudati fejlődés tényezői. eredményesebben küzdjük le a marxizmustól, a szocializmustól, a párt politikájától eltérő és idegen nézeteket, jelenségeket, bármilyen irányból jelentkezzenek is azok. Dr. Kandúr Károly Köss békét! Fénnyel jövő hajnal az ég fürjcsapattal vadász zsákmánnyal pásztor a nyájjal mező dűlőúttal jegenye varjúkkal forrás itatóval patkó- s patanyonmial kristály tó halakkal völgy szénaillatta'l öreg domb ösvénnyel erdő-zöld ég-kékkel föld esőszom javai ember hajlékával faluvég kereszttel udvar rózsákerttel szomszédság sövénnyel testvér-békességgel utca lécpadokkal vén marasztalókkal ifjú elmenőkkel gazvert temetővel roskadó házakkal tört ablak dőlt fallal öreg komondorral csillagudvar Holddal — e táj: emléked s ez kötődik szívedhez — S mint eső a röggel múlt a jövendőikkel rögök nyugalmával köss békét e tájjal. Fazekas Lajos r NÖGRÁD - 1973= április 15., vasárnap
