Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-08 / 56. szám

fi szocialista brigádok második vetélkedője MfiG JAVÁBAN beszélnek, mertük volna meg Saígótar- mékel, színdarabokat, kiállítá­vitatkoznak az elsőről és már- ján történetét, ha nincs ez a is megjelent a felhívás a má- vetélkedő — mondta az egyik sodik vetélkedőre. A rende- versenyző. zők űj versenyszabályokon, Egyszóval; a vetélkedő hasz­sokat. A vetélkedőre való felké­szülés, a feladatok megoldása a benevezett csapatoktól önál- új formákon törik a fejüket, nosságát elvitatni nem lehet, ló munkát igényelt. Am a bri­es igyekeznek kiküszöbölni az Ám — éppen a következőt gádok több támogatást, segít­eddigi hibákat, fogyatékossá- féltve — a hiányosságokról is séget vártak volna az üzemek gokat, figyelembe véve a ver senyzők javaslatait, tapasztala' taiit. szót kell ejteni. Miért volt az, vezetőitől, szakszervezeti bi- hogy a verseny után több csa- zottságaitól. — Tárlatvezetők- pat elkeseredve hagyta el. a re, eligazító előadásokra lett Szocialista brigádok város- játékteret, hogy még hónapok volna szükségünk egy-egy té- történeti vetélkedője; azt hi- múltán is sértett félként be- makör feldolgozásánál — ez állíthatjuk, saéltek a versenyről? a kérés a fizikai brigádok ré­A brigádok megértették, széről hangzott el. (Érdemes hogy nem lehet mindenki rá odafigyelni!) szem nyugodtan hogy nem volt még ilyen kul turális esemény, amely ennyi' re megkavarta volna a város nyertes; nem is emiatt rekla- Mindezek a megjegyzések — üzemeinek szocialista brigád­máltak. Inkább a verseny So- kis kivétellel — nem rossz jait. Mozgósító ereje, tömeg- rán észlelt hiányosságok vál- szándékból, nem megbántott- /onzása minden képzeletet fe- tották ki a nemtetszésüket. ságból fakadnak. Alkotó vi­iüimúlt. Elég itt csak megem- EGYÜTT, vagy külön-kü- taiként, megszívlelendő javas- líteni az emlékezetes elődön- lön? Sokaknak problémát latokként kell említenünk, tőt, amely három helyszínen okozott a műszaki és fizikai Olyan észrevételek ezek, ame- zajlott le nagy érdeklődés ki- brigádok együttes versenyzése lyek — több hónappal az méretében. A közös játék nyúj- a „nem egy alapról való In- első vetélkedő lebonyolítása tóttá örömökön kívül más dulás” miatt így az elbírálást után elhangozva — azt bi- haszna is volt a versenynek; is irreálisnak tartották. Mó- zonyítják, hogy a verseny iga­tanulásra, ismeretgyűjtésre sok azt kifogásolták, hogy az zán közüggyé vált. Nem a ösztönözte a versenyzőket, so- elődöntő kérdései nem kapcso- vállalás immár a fontos, nem . ,, '- —’-si ~ *-i~ egy program teljesítésén van kákát becsalogatott a kiállító- lódtak a selejtező feladatai- termekbe, mozikba, színházi hoz. Nem kérték számon a előadásokra. — Soha nem is- pontszerzés során látott fil­• • Összehangolt nevelés MIT TESZ a községi pártszervezet a fiatalok nevelé­séért? — erről beszélgettünk a párttitkárral. Részletesen so­rolta, hogyan törődnek a KISZ-szel, miként segítik munká­ját. Amikor a végéhez ért, s én még mindig várakozva néz­tem rá, tekintetében értetlenség tükröződött. Mintha azt kérdezte volna; miért, hát mit tegyünk még ezenkívül? Pedig bármennyire is fontos a KISZ segítése, irányítá­sa, ez mégsem merítheti ki a pártszervezeteknek az ifjú­ság nevelésével kapcsolatos teendőit. A fiatalság gondol­kodásának formálása, élet- és munkakörülményeinek fej­lesztése ugyanis nemcsak a KISZ gondja, hanem minden társadalmi, állami szervé. ' S ha ez így van. ha ez a sokat hangoztatott jelszó, hogy „az ifjúság nevelése össz­ára ad almi ügy” — akkor ennek a pártmunka hétköznapjai­ban is érvényre kell jutnia. Ha emlékezetünkbe idézzük a szakszervezetek, a szö­vetkezetek, a népfront legutóbbi kongresszusain, az ország- gyűlési ülésszakokon elhangzottakat, szembeötlik, milyen vagy teret-helyet kaptak az ifjúság gondjai, perspektívái. Messzemenően tükröződtek ebben a párt ifjúságpolitikai ha­tározatának követelményei. Ám az is igaz, hogy' „lefelé” na Ladva már nem mindenütt találkozunk ilyen figyelmes- léggel S az első teendő éppen ebből adódik a pártszerve­zetek számára: ösztönözni a különböző társadalmi szerve­retekben, mozgalmakban, állami szervekben tevékenykedő kommunistákat, hogy ismerjék fel az ifjúság nevelésében rájuk háruló teendőket, s legyenek az erre vonatkozó dön­tések és elképzelések megvalósításának élharcosai. Természetesen már ma sem ez a jellemző; a tömegszer­vezetek és -mozgalmak helyi szerveinek túlnyomó többsége keresi a maga helyét, szerepét a fiatalok nevelésében. Ke­resi, de nem mindig találja meg. Előfordul az is, hogy ugyanazt a szerepkört szánják önmaguknak többen is — inás szóval, itt is jelentkezik az átfedések, felesleges pár­huzamosságok, „túlszervezések” veszélye. S ez voltaképpen teljesen érthető. Hiszen egy községben például a fiatalok ■művelődésével foglalkozik a KISZ, a tanács, a népfront, a szakmaközi bizottság, a művelődési otthon vezetőssége, a tantestület, a különböző szövetkezeti kulturális bizottságok, le még a vöröskeresztes szervezet is. A fiatalok hazafias .•levelesét a KISZ-en kívül lényeges feladatának tekinti a népfront és az MHSZ is, és még hosszan sorolhatnánk az ehhez hasonló munkaterületeket. A munka összehangolására, tehát itt égető szükség ▼an. S ért senki más nem vállalhatja magára, senki más nem végezheti el a helyi pártszervezeten kívül. Egyedül a pártszervezet rendelkezik ehhez megfelelő eszközökkel, le­hetőségekkel, tekintéllyel. A KISZ — mint magának az if­júságnak a szervezete — jelezheti az igényeket, a szük­ségleteket, de jellegénél fogva természetesen nem hivatott az együttműködés irányítására. Ez a pártszervezet dolga, s ezen a munkaterületen konkréten éppen ebben jut kifeje­zésre a párt vezető szerepe. Az irányítás természetesen nem art jelenti, hogy a pártszervezet maga határozza meg minden apró részletében a többi szerv tennivalóit, maga alakítsa ki munkaprogram­jaikat. A szerepek efféle kiosztása ellentétes lenne a párt- rányítás mai, korszerű formáira vonatkozó elveinkkel. Kis­sé sántikáló hasonlattal élve: a pártszervezetnek nem ze­neszerzőnek kell lennie, nem kell megírnia minden szerep- jó számára a partitúrát, hanem inkább karmesternek, aki összehangolja az egyes szólamokat, hangszereket. Az alapelvek tehát tisztázottak. De, hogy az adott idő­pontban és helyen mi a legfontosabb, a feladatok sorából mit kell kiemelni — art csak helyileg, a helyi viszonyok ismeretében lehet eldönteni. S VÉGÜL nem lehet megfeledkezni a szemlélet egysé­géről sem. Hiába példásan összehangolt a munka, ha a teendőket nem azonos „alapállásból” közelítik meg. Előfor­dul, hogy egyesek az ifjúság nevelésén fáradozva elsősorban a külsőségeket veszik célba, s többet törődnek azzal, milyen hajat hordoz egy-egy fej, mint azzal, milyen gondolatokat. Vagy egyoldalúan bélyegeznek ellenzékiségnek, rosszhisze­mű birálgatásnak jő szándékú, valós magot tartalmazó kriti­kai észrevételeket. Előfordul ennek az ellenkezője is, ami­kor a fiatalok öntevékenységét féltve nem merik szóvá enni a helytelenítendő, elítélendő jelenségeket, nem száll­nak vitába az egyoldalú nézetekkel. Márpedig, ha hiányzik a helyes megközelítés, az eredmény sem lehet kielégítő. S ezt kialakítani, a vitás kérdéseket tisztázni — az ifjúságpo­litikai határozat „iránytűje” segítségével — ugyancsak a pártszervezetnek kell, minden esetben, amikor csak erre szükség mutatkozik. Gyenes László ftiQGRÁB ~ 1973. március 8., esülörtök a hangsúly, hanem a művelő, szórakoztató együttműködésen. A közösséget alakító kollektív munkán. Milyen is lesz hát a máso­dik vetélkedő? Hasonlóképpen az elsőhöz, három szakaszból áll. A kulturális rendezvénye­ken összegyűjtött pontok alapján jutnak a csapatok az elődöntőbe. Itt a kérdések már „testhez szabottak” lesznek; fi­gyelembe veszik a verseny­zők alapképzettségét, munka­helyét Egy sor kérdés a selej­tezőben látottakhoz kapcsoló­dik majd. A vetélkedő téma­körei széles területre terjed­nek ki; számot kell adni a versenyzőknek az üzemi élet­tel kapcsolatos ismeretekből, természettudományi és techni­kai ismeretekből, bel- és kül­politikai kérdésekből, vala­mint a művészeti ágakban va­ló tájékozottságból. Persze, mindezt csak felsorolni sok, hiszen a témakörök szervesen kapcsolódnak mindennapi éle­tünkhöz, Ismereteinkhez. A JELENTKEZESI lapokat március I4-ig juttathatják el a brigádok a szakszervezeti bizottságokhoz, s ezek után több mint öt hónap áll ren­delkezésükre a pontok meg­szerzéséhez, az elődöntőig. S, hogy a szocialista brigá­dok második vetélkedője si­keres legyen, az már a ver­senyző csapatokon és nem utolsó sorban patronálóikon is múlik. —vám— Diáknapok 73 - Hátságon A rétsági Asztalos János Járási Művelődési Központ­ban a napx>kban rendezték meg a diáknapok ’73 orszá­gos művészeti verseny máso­dik megyei elődöntőjét. A versenyen a balassagyarmati Szántó Kovács János Gimná­zium és Szakközépiskola, a Balassi Bálint Gimnázium, a rétsági gimnázium, a szécsé- nyi mezőgazdasági szakközép- iskola és a szécsényi Nógrádi Sándor Gimnázium diákjai vettek részt. Jól indult a selejtező; a Szántó Kovács János Gimná­zium Szabó Lőrinc Diákszín­pada igazi diákos, fiatalos jókedvvel árasztotta el a né­zőteret, olyan izzó vásári-far­sangi kavalkádot teremtettek a színpadra, mintha valódi csepürágók volnának. A Ku­korica Jancsi kiérdemelt, nagy sikert aratott. Kovács Péter (a rétsági gimnázium tanulója) polbeat-számaival talán az egész nap legna­gyobb közönségsikerét aratta. A közönség együtt énekelt az előadóval. Az első részben szerepeltek a néptánccsopor­tok. Két bemutatót láthat­tunk, mindkettőt üde, kedves előadásmodorban. A második részben a Balas­si Gimnázium kvartettje Be­ckett; Szonátáját produkálta, ízlésesen, intellektuálisan. A szécsényi mezőgazdasági szakiközépiskola diákszínpada Győri: Orleáns-i szűz című da­rabját adta elő. A vidám, já­tékos előadásból hiányzott az az aranyos gyermekcsíny, amellyel óvatlanul, ártatlanul leplezi le az adott kor társa­dalmi visszásságait. A Balas­si Gimnázium irodalmi szín­pada Juhász Ferenc; Az éj­szaka képei című versét mu­tatta be, ami magában is bá­torságra vall. Az igényesen kiválasztott részletek keretjá- té kának egy lánycsoport rongybabavarrása adott ala­pot, s ebből az ártatlan te­vékenységből fejlődött ki a vers. Kérdéses, hogy á ver­sei szabad-e önkényesen meg­csonkítani, eldarabolni? Szólnunk kell a versmon­dókról is. Általános hiba volt, hogy az előadók nem egyéni­ségükhöz mérten válogatták ki a verseket. (Egyetlen jó választás volt Szabó Péter előadásában Soó® Zoltán: Pardonja. Ennek az interpre­tációnak hibája viszont, hogy a produkció túlságosan szín­padias, s az amúgy is iróni- kus hangvételű vers további ironizálása elterelte figyel­münket a mű lényegéről.) Ál­talános hiba még a versek hiányos értelmezése. Az elő­adásmódból mindenki elsik­kasztotta a diákos lendületet, a fiatalos erőt, a lelkesedést. A szólóének-kategóriában néhány tiszta énekelést hal­lottunk, azonban az előadóik többségének hangja fátyolos, s túlságosan „levegős” volt. A fiatalok mindennek el­lenére becsületesen helytáll­tak, és külön dicséretben kell részesíteni azokat a nézőket, akik egész napon át figye­lemmel kísérték a produk­ciókat. A közepes színvonalú ver­senyen nehéz dolga volt a zsűrinek, mert a bemutatott produkciók azonos színvona­lon mozogtak, kisebb-nagyobb eltérésekkel. A megyei dön­tőre a következő produkciók kerültek polbeatkategóriá- ban: Eszményi Zsuzsa (Ba­lassi Gimnázium), Kovács Pe­ter (rétsági gimn.), vers: Sel- meci Ágota és Csehek Margit (rétsági gimn.), a Szabó Lő­rinc Diákszínpad. Szántó Ko­vács János Gimnázium kama­rakórusa. a Balassi Gimná­zium kamarakórusa és kvar­tett, a rétsági gimn. énekka­ra, tánccsoportja, Borsák Éva szólóének, Somogyi Ágnes zongoraszóló. Oklány József fuvola, Szabó Olga versmón- dó (Nógrádi Sándor Gimn.) és a rétsági gimnázium táncze- nekara. Varga Tibor Tv-előzetes Zenei Figyelő (csütörtök, 20.50), a Tv zenei újságja. Az adás ezúttal elsőként Petro- vics Emil új kantátájának, az Ott essem el én... című mű­nek egy részletével indul, majd a szerzővel Kerekes Já­nos beszélget az alkotásról. Ezt a Liszt Ferenc Kamaraze­nekar hangversenyének egy részlete követi. A szegedi Nemzeti Színház nemrégiben állította színre Verdi: Falstaff című operáját. Kerekes János értékelése mellett két részlet ss felhangzik a műből. A Nemzeti Múzeum hangszertör- • éneti kiállításáról Gábry György muzeológus nyilatko­zik,. végül a hazánkban ven­dégszerepelt olasz tenorista. Carlo Bergonzi Erkel színházi fellépéséről tudósít a Figyelő; a művész Verdi Trubadúrjából a strettát énekli. Antenna (szombat 16.50) Ezúttal Tihanyba látogattak az Antenna munkatársai. A neve. zetesebb érdekességek közül elsőként a földmágnességről kerül sző: mi Is valójában e2 a jelenség, hol és hogyan ke­letkezik, hogyan és milyen hatással van az emberi szer­vezetre? A biológiai intézet csigaszívmodelljével folyta­tott nagyjelentőségű kísérlet­sorozatról dr. Rózsa Katalin tájékoztatja a nézőket. Végül a Gondolat Könyvkiadó űj könyveit ismerteti a műsor. Maigret felügyelő (szombat, 20.00). Georges Sinqenon regé­nyének magvarul beszélő an­gol tévéfilmváltozata. A most vetítésre kerülő epizód címe: A fehér kalap. Ezúttal Maigret nemcsak a gyilkos után nyomoz, hanem az áldo­zat után is... egy szemetes- kukában csontokat találnak, s alapos a feltevés, hogy embe­ri csontokról van szó. Ám nincs kiindulási alap. Végül egy véletlen találkozás indítja el a nyomozást a helyes úton. madame Maigret a parkban egy fehér kalapos nővel talál­kozik. . „ Új szintetikus hártya NSZK-beli vegyészek űj szintetikus hártyát dolgoztak, ki: a hártya jól elviseli a mí­nusz 200 C°-os hideget is, és a. + 225 C°-os hőségnek is ellen« álló. Bizonyára alkalmazható az űrkutatásban a repülés te­rén is, egyelőre pedig azt ja­vasolják, hogy húst, baromfit, halat csomagoljanak bele. Mindezek az élelmiszerek könnyen megfőzhetek a hár­tyával együtt, azután pedig a hártya — tányérként használ-' ható. Az erdő — természete? ?zűrő Egy gázgyár környékén, a levegő minden térfogategysé­gére számítva. 66 000 porszem található, a közvetlenül a gvárig nyúló erdőben pedig csupán 18 000. KEREKES IMRE; £sle tíz Kisregény 20. Áttértem, á pipára. Az em­ber a pipát nem könnyen veszi ki a szájából. Elő nem léptetnek. Hová? Nem mondhatják azt, hogy lehetek a magam főnöke. Mint ahogy azt sem, bánjak jobban a beosztottal, hallgas­sam meg mit javasol, mert az az igazi, ha az ember odafigyel a jelekre. A Nelli miatt szólhatnak. A Perecz Vincze biztos tu­dott a dologról. Valamit tud, mert mindig vigyorog, ha es­te elvonul. Mintha nemcsak azt tudná, hogy mi volt. ha­nem azt is, hogy mi van. Vagyis, hogy Nellivel auszra ment a dolog. Míg eddig eljutok, már a sötét oldal közepén járok. Félútig van idő, alkalom is. tekingetni jobbra-balra, kita­pogatni mi van a sötétben, rángatni a fejet. Szóval az ilyen félút már alaposan be­gyújtja a fantáziát. Ez kell most nekem. Szóval, megint a Nelli. De ez a Perecz Vince ‘ nem tud semmit. Ez mindenkivel úgy tesz. mintha tudna mindent. , Az ilyen lógós senkiházi eb­ből él. Ügy kellene neki az ddu, inint egy falat kenyér. De csak kellene. Mert nem tud semmit. így aztán ma­rad neki. hogy megjátssza ma­gát. Van akinek már ez is elég. Szóval, mégis a Perecz Vin­ce. Elengedtem. Még jegyző­könyv se készült. Nem sze­retek összeakadni az ilyen semmirekellő néppel. Ha fel­veszem a jegyzőkönyvet, min­den este azzal búcsúzna, na mi van Gáspár, nem írunk egy jegyzőkönyvet? Kell ez nekem ? Azóta legalább be­fogja a csőrét Csakhogy abból, ami éj­szaka történik, minden ki­szivárog. A nappali ügyeket jobban el lehet rejteni. Na­gyobb a zűrzavar. A rendőr­ség is a nappali gyilkostól fél a legjobban. A pali megtör- li a bicskát, becsapja az aj­tót. aztán kisétál a lépcső­házból a többivel. Forintért őt is elviszi a villamos, szol­gál neki az automata. Az éjszakai ügyek világo­sabbak. Kevesebben vagyunk Az egyik tesz valamit, a má­sik látja. Én például megesküszöm, hogy most, mielőtt tovább in­dultam. itt a sötét oldalon, a Tölcsváry Adrienne daxliját láttam, amint meglapul. Még Rittyentettem is neki. Any- nyira elgondolkoztam, hogy a daxlira talán fel sem figyel­tem volna. A saját füttyen­tésemre füttyentettem még egyet. Hát így megy ez. Aztán már hiába is füty- tyentgettem tovább. hiába emeltem meg a sötétség al­ját. a daxli már nem volt sehol. Pedig, hogy ott volt. az száz százalék. Minthogy az éjszakai ügyek akkor is lé­teznek. ha az ember csak egy pillanatra sejti őket. Na. így látta meg valaki a Perecz Vincét. Jelentés, jegy­zőkönyv pedig sehol. Azt le­het gondolni, minden további nélkül összejátszom vele. Ki­hordom neki a szajrét, ő pedig elpucol. Világos. Különben lenne jelentés. Ahol pedig je­lentés van, ott jegyzőkönyv is születik. Az már hétszent­ség. Szóval, így látták itt éj­szaka a Perecz Vincét aztán így kerülök most én sorra. De akkor a Nellit is lát­ták. Jobb. ha ilyenkor az em­ber meghúzza a lépést és megnézi, hogy a stukker a hátsó zsebben van-e? Miért ne lenne ott? Csakhogy a Nellit futni hagyták. Elég. ha az ember éjszaka kicsit belegondol a nappal történtekbe, hamar rá­jön, hogy ki mindenkit fut­ni hagynak. Ha nem éget az ügy meg valaki még van a háttérben, miért ne hagynák Az adminisztráció még azt se győzi, ami nélkülök marad. Termelni is keli. De a Perecz Vincét nem hagyják. Csak látni kell, ahogy vonul ki a gyárból, a szakik még csak rá se néz­nek. Annak örülnek, ha men ­nél hamarabb eltűnik. Az ijyen embernek direkt jól jön. a sötét. Van mivel eltakarni magát. De csak addig, amíg meg nem fogják. Most aztán engem is megfogtak. Hűvös az éjszaka. Itt a sötét oldalon most mégis me­leg van. Mindig a link pa­lik miatt fizet Ja másik. Ha még valami el is tűnik, amit ráhúznak, magyarázhat az ember, míg elhiszik, hogy miért nincs jegyzőkönyv. Az éjszakai ügyek soha nem maradnak homályban. Az éj­szaka nem alkalmas . -ra, hogy valami sötétben marad­ion. Még van idő. Harmada még hátravan az útnak, a kerí­tés mellett. Ha ki lehet ta­lálni. hogy a hívás a Perecz Vince miatt, akkor annak is meg kell lenni valahol, hogy hol lehet itt kibújni. Megindulok a sarok felé, ahonnan a hosszú utca fé­nyei már látszanak Járás közben jobban forog a fej. Álló ember mindig egyre gondol. Ülve még lehet vala­mire menni, de ha áll az em­ber, az nagyon haszontalan. Megindulok. Már csak azért is. mert a Tölcsváry < Adrien­ne daxli ia többé nem mutat­kozik. Tehát valóságos volt. A látomások ugyanis mindig visszatérnek Csak a valóság egyszeri és olyan tünékeny, hogy sok esetben még akkor se látjuk, ha felbukürt; ben­ne. (Folytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents