Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

Egymillió forinttal nő a kereset Bérfejlesztés a hányagépgyárban Észten dbnyitns a tmx-ekben AlervsxeHi gazdálkodás alapja HÉTFŐN reggel a salgótar­jáni bányagépgyárban is meg­kezdték a fizetés emeléséről szóló értesítők kézbesítését. Bár a rendelet március 1-től érvényben van, de itt nem si­került a határidőt tartani. Ho­gyan is tarthatták volna, ami­kor a nagyvállalat, az OBV szakszervezeti tanácsa 27-én tette rá a pontot a bérfejlesz­téssel kapcsolatos döntésre. Az adminisztrációnak — bármi­lyen gyors is — idő kell. Ezért van, alti még papíron csak ez­után értesül arról, hogy meny­nyi fizetésemelést kapott. A munkások elég tájékozot­tak előre is. Aktívaértekezle­ten, műhelybizottságob, műve­zetők. csoportvezetők tárgyal­ták, hogy a kötelező előírton felül, a differenciálásra ka­pott keretet, hogyan osszák fel. Ezt megelőzte az is, hogy a murikat minősítsék. így az átlagosnál nagyobb bérfejlesz­tést alkalmaztak például a vagonrakóknál, a d,arabolói gépmunkásoknál. A 2árt cik­lusú görgőüzemben viszont, ahol a murika betanított jel­legű, kisebb keretet határoz­tak meg a differenciálásra. A korábban kialakult bérfeszült­séget, aránytalanságot is Igye­keztek orvosolni. Néhány dol­gozónál ez véleménykülönbsé­get szült. Érthető! Bizonyára még jó néhányszor összecsap­nak az érveik és ellenérvek, amíg mindenki megérti, hogy tulajdonképpen, nem történt igazságtalanság, csupán a ko­rábbi hibát orvosolták. Aki az átlagnál többet kap, örül. Ezt tapasztaltam a la­katosoknál, akik most kapták kézhez az értesítést. «• Nekem eddig 12 forint volt a besorolási órabérem, most 13,40 forint lett. Talán ez az átlag, és van, aki vala­mivel többet kapott, és olyan is, aki kevesebbet. A vezetők összeültek, és tudom. hogy személy szerint is elbírálták, ki mennyit érdemel. Én elé­gedett vagyok — mondta Ma- túz Ferenc lakatos és még hozzáfűzte: — Mondhatták volna azt is, hogy nekem most nem emel­nek, csak a hivatalosat, mert letettem a hegesztőminősítő vizsgát. Még az eredményt nem tudom, mert várjuk a papírt. Ha megjön, akkor 16 forint lesz az órabérem. így szól az írás. — VALÓBAN személyre szolé vizsgálódást végeztünk, hogy azt a 3 százalékot, amit a köz­pontilag előírt bérfejlesztésen felül differenciálásra kaptunk, a lehető legigazságosabban oszthassuk el. Nekünk kel­lett szétosztani a csoportveze­tőkkel. szakszervezetiekkel, műhelybiaottsággal, illetve bi­zalmiakkal. Bizony, egyénen­ként sorba vettünk minden­kit. Volt olyan is, aki innen ment katonának és ide jött vissza. Ezt is figyelembe vet­tük. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, a tőlünk telhető igazságérzettel végeztük a munkát. Ahogy számoltam, az én részlegemnél 11,2 százalé­kos a bérfejlesztés átlagban. Vagy 50 szakmunkás és mind­össze öt-hat segédmunkás dol­gozik itt a lakatosrészlegnél — mondta Surányi Imre mű­vezető. — A művezető mennyit ka­pott? — kérdezem. — A nyolc százalék a biztos, hogy mennyi jön még rá, nem tudom. Ez a felsőbb ve­zetésen múlik. Ügy tudom, holnap lesz a döntés. Majd meglátjuk — válaszolt. Később próbáltam pontos választ keresni erre a kér­désre, de nem kaptam. Mocsári Zoltán csoportveze­tő a kiértesítést nyújtotta vá­lasz helyett. Amikor hangosan olvasom, hogy 16,10 lett az órabére, hirtelenül visszakéri a papírt. — Tényleg, 20 fillérrel több, mint amire számítottam, most meg még nem is volt időm megnézni. Ugyanis egy nagy munkát indítunk. Visontára készül egy hatalmas, 1200 mil­liméter szalagszélességű szál­lítóberendezés. Csak a meg­hajtómű része 37 tonna lesz. Ez köt le minden időt, hát ezért nem is néztem a papírt. Jávor Gyulával, a műhely­bizottság titkárával viszont arról beszélgettünk, hogy a besorolási bér önmagában nem sokat jelent. Darabbérben dol­goznak, és a teljesítménytől függ a kereset. Egy kimutatást vett elő. ami azt tanúsítja, hogy a bérrendezésnek megfe­lelően növelték a kategóriaér­tékeket. A BÁNYAGÉPGYÁRNÁL is megkezdődött tehát a sze­mély szerinti értesítés. Ahogy a munkaügyi osztályon tájé­koztattak, ez a béremelés az idén dolgozónként átlagosan 1800 forint keresetnövekedést jelent. A központi bérintézke­dés hatása 1260 forint, és a saját erőből történő bérfejlesz­tés egy dolgozóra vetítve 540 forint. Éves kihatása egymil­lió forinttal több kereset a bányagépgyárban. Bodö János Premier előtt as ön éleső szántóras A műszaki-technikai hala­dásnak olyan fejlődési szaka­szában vagyunk, amikor szin­te minden tehetősebb felké­szültségű ember hozzáteszi a maga pluszát a munkához. A fejlődés üteméhez az indí­tékot maga az élet szolgál­tatja. így aztán a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekben pél­dául egy év alatt mintegy 340 életrevaló elképzelés támo­gatta kisebb-nagyobb mérték­ben az előrehaladást. A fej­lődésnek ez az üteme most is folyamatos. A műszaki-tech­nikai eredmények sorából ér­demes kiemelni egy figye­lemreméltó új megoldást: az önélező szántóvas születé­sét. Az új megoldás Molnár Jó­zsefnek,' a kovácsoló-gyárrész- leg vezetőjének gondolatában érett meg, és a szakemberek véleménye szerint kiállja majd a gyakorlat próbáját. Molnár elvtárshoz gyakran Jutottak el olyan értesülések, hogy az eddig gyártott szán­tóvasak hamar elkopnak. Vi­szonylag rövid használat után a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok szakemberei­nek többletmunkát jelent a szántóvasak leszerelése, ki­cserélése, illetve élezése. Több felhasználótól, többek I között Mosonmagyaróvárról érkezett az a gondolat, hogy megoldást kellene keresni a szántóvasak éltartósságának növelésére. A legjobb meg­oldás az lenne, ha addig nem kellene leszerelni a szántóva­sat az ekéről, amíg el nem kopik. Több tsz és állami gaz­daság megpróbálkozott azzal, hogy keményrészeket hegesz­tettek a szántóvas lapjára. Ez azonban túl nagy költséggel járt. ami nincs arányban a tartóssággal. Az önélező szántóvas meg­alkotója előreláthatólag Mol­nár József gyárrészleg vezető és tájgai lesznek. Ha minden jól megy, akkor ez év tava­szán a mezőgazdasági mun­kák kezdésével már belemé­lyed a földbe az első önélező szántóvas, hogy mind a me­zőgazdaságnak, mind a nép­gazdaságnak gyümölcsöző anyagi és időbeli előnyöket biztosítson. Molnár József a kísérlet előtt így nyilatkozott: —■ Ügy gondolom, hogy si­kerül megoldani ezt a régi problémát, és hamarosan út­jára indítjuk az önélező szán­tóvasat. A mezőgazdasági szakemberek véleményének figyelembevétélével sikerük kikísérletezni olyan kétrétegű anyagot, amelyet vállalatunk­nál is elő lehet állítani. Az új gyártási technológiát jelenleg a kereskedelemben használt FEF 440-es ekefejhez szüksé­ges szántóvasnál végezzük el. Reméljük, az új szántóvas szükségtelenné teszi, az újra- élezést. Természetesen ezt még mezőgazdasági kísérle­tekkel kell bizonyítani. E te­kintetben előrehaladott álla­potban vagyunk, és bízunk abban, hogy hamarosan kiad­juk próbaszántásra, amit Mo­sonmagyaróvár környékén szeretnénk elvégeztetni. Amennyiben megfelelő ered­ményt kapunk, akkor elkez­dődhet a sorozatgyártás. Vé­leményünk szerint a szántó­vasak élettartama az új tech­nológiai eljárással mintegy háromszorosára nő. O. B. Űjabb lehetőségek a nyugdíjasok foglalkoztatására A Szakszervezeték Orszá­gos Tanácsa a Munkaügyi Mi­nisztériummal egyetértésben kiterjesztette a nyugdíjasok foglalkoztatásának lehetősé­geit. Tavaly azok a nyugdíjasok létesíthettek korlátozás nélkül munkaviszonyt, akiknek a ha­vi öregségi vagy rokkantsági nyugdíja nem volt magasabb 700 forintnál. Az új szabályo­zás ezt a határt 800 forintra emelte. Bővült azoknak a munka­köröknek a jegyzéke is, ame­lyekben a nyugdíjasok a nyugdíj korlátozása nélkül naptári évenként 1260 órán át foglalkoztathatók. Ebbe a ka­tegóriába kerültek az eddigie­ken kívül a portások, az éj­jeliőrök, a telepőrök, az öltö­zőőrök, parkőrök, csatorna­örök, mezőőrök, hegyőrök és egyéb rendészeti feladatokat ellátó dolgozók. Változás az is, hogy a közforgalmú gyógy­szertárakban a takarítók a korábbi 1260 óra helyett kor­látlanul foglalkoztathatók nyugdíjuk megtartása mellett. A TSZ-ÜZEMEK átfogóan és sokirányúén értékelték gazdálkodásukat. Számot ad­tak az elmúlt évi termelési és pénzügyi célkitűzések teljesí­téséről, az elért eredmények­ről és a gondokról is. A tsz-ek döntő többsége jól élt az ön­állósággal, és üzemi keretek között kereste a többletered- mény feltételeit. Ennek kap­csán nőtt a munka termelé­kenysége, és ha nem is min­den üzemben, de fokozódott az eszközhatékonyság. Üj vo­nása volt az évnek a minden eddiginél takarékosabb költ­séggazdálkodás. A közismert nehézségek el­lenére újabb belső tartalékok kerültek felszínre. Bebizonyo­sodott, hogy üzemeink képe­sek gyorsan reagálni a ked­vezőbb árhatásokra, ugyanúgy a „fékek” hatását is jól éar telmezik, Nem szabad megfeledkezni a gondokról sem. Ezek meg­oldása az 1973-as év egyik fő feladata. Tsz-eink egy kis ré­sze nem tudott megbirkózni a nehézségekkel. Biztonsági ala­pot már a korábbi évben, sem képeztek, vagy felélték, így mintegy 11 tsz-nél állami be­avatkozásra van szükség a szanálások lefolytatása kap­csán. Ügy ítéljük meg, hogy alapvetően nem rosszabb a helyzet, mint az elmúlt két év átlagában. Van viszont új­ra szanált tsz is, s amelyek egy év alatt nem tudták a gazdálkodási egyensúlyt tartó­san biztosítani. Most, amikor az 1973. évi tervező munka befejezéshez közeledik, és a tervek körül­tekintő végrehajtása megkez­dődik, alapvetően, három té­nyező határozza meg a mező«, gazdaság fejlődését. Az elmúlt év tapasztalatai bal levont következtetések alapján a termelési szerkezet belső arányainak legkedvezőbb kialakítása és az ágazatok megfelelő társítása az egyik lehetőség. A másik út a meg­hirdetett közgazdasági szabá­lyozókhoz való rugalmas és gyors alkalmazkodás, reagálás az érdekek összhangja alapján. Á szarvasmarhaprogram meg­valósítása üzemi és népgazda­sági érdek egyaránt. Olyan üzemi tervekre van szükség, amelyek a konkrét termelési adottságokból és a saját pénz­ügyi erőforrásokból kiindulva, a takarmánybázis megjavítá­sának irányvonalán haladva, fokozatosan határozzák meg a Üj módszer A lézersugárral való he­gesztés minden tekintetben jó, egy vonatkozás kivételével •" minden egyes hegesztési pon­tot külön kell ..megdolgozni Emiatt a munka lassan halad. Nemrég azonban, a tudósok nak újszerű ötletük támadt, és ezt már gyakorlatilag is kamatoztatták: a lézersugarat tükrök és prizmák rendszeré­vel több sugárra osztják és minden sugárrészt a megfele­lő pontra irányítanak. így a hegesztés egyszerre hat helyen végezhető! Következésképpen a munka termelékenysége is minimálisan hatszorosra nő. Mennyit ér a korszerűség? Most Indal fejlődésnek Kisterenye. amely bár közel fekszik a megyeszékhelyhez, az utóbbi időben egy kicsit kimaradt a „szórás­ból”. Az utóbbi években például egyetlen új tanácsi lakás nem épült. Ez évben óvodát kap a község. Az OTP-vel összhangban 60 lakást épít. Űj ABC-árnház, OTP-székház és 260 férőhelyes Mü.M. vegyes korhatárú ne­velőotthon települ a községbe. Az új létesítmények fűtésére több lehető­ség kínálkozhat. Meg lehet oldani például olajtüzeléssel, ehhez azonban tárolókat kell építeni, és gondoskodni kell folyamatos szál­lításról. Sokkal korszerűbb és kézenfekvőbb lenne gázzal megoldani az energiaellátást. Van erre lehetőség, meg nincs is. A község mellett húzódik el a gázvezeték, van nyo­máscsökkentő és a leágazócsonk is. A T1GÄZ Művek szándékozik is gázt vezetni Kistere- nyére, de erről csak 1975. után lehetne szó. A munka körülbelül 2,5 millió forintba kerülne. A tanácsnak nem áll módjában ezt az össze­get előteremtenie, de talán összejöhetne a summa. Nem kis dolgokról van itt szó. A 60 la­kásban közel 200-an fognak lakni, a gimná­ziumba 300-an járnak, a menzának is jól jönne a gáz, az általános iskolának közel 1000 tanulója van, az óvoda 90 férőhelyes, a MEZÖGEP-üzem 300 embert foglalkoztat. Több mint ezer emberről van tehát szó, nem beszélve a magánosokról. Ha ezek a létesít­mények — lakóházak, közintézmények, áru­ház és üzem — mind olajfűtésre állnak, a megoldás ideiglenes lesz, hisz’ „úgyis jön a gáz”. De csak a gyermekotthon olajtárolója — a községi tanács műszaki osztálya szerint — félmillióba kerül majd. Talán csak egy kis összefogás kellene, és rögtön gázt kap­hatna a község. Az érintett üzemnek sem közömbös az energiaellátás és a tanács is hajlandó lenne képességeihez mérten hozzá­járulni a költségekhez. Természetesen ez még mind kevés. Többre lenne szükség. Össze­fogásra a megyén belül és kívül, arra, hogy a TIGÄZ, az OTP és a megyei tanács is tá­mogassa a tervet. Március 8-ra hívták ősz- sze az illetékeseket. Talán sikerül megálla- podniok. — S — fejlesztés módját, irányát és ütemét. A döntő láncszem az állatállomány előirányzott ter­melési színvonalának takar­mányszükséglete. Ehhez kell igazítani a -többi fejlesztési el­képzelést. Egy hosszú távú komplex programról van szó, az üzemi erőforrások mozgósí­tása már 1973-ban megkezdő­dik. A korszerű és okszerű le­gelőgazdálkodás pedig már nemcsak a ezarvasmarha- program egyik kiindulópont­ja, hanem a racionális föld- használat alapja is. A HARMADIK fejlesztési forrás, mint minden évben, most is a kedvezőtlen termő­helyi adottságok mérséklése, befolyásolása, a termelés leg­kedvezőbb területi elhelyezé­sével. Ez több csatornás meg­oldás, mely szerint a gazda­ságtalan ágazatok visszaszorí­tásra, a veszteséges ipari tevé­kenységek pedig felszámolásra kerülnek. A tervtörvény úgy jellemzi a terveket, mint a jövőre való tudatos felkészülés legfonto­sabb tényezőjét. Az új érték­szemléletre épülő tervmetodd- ka szerint a bonyolultabb ter­vező munka gondosabb és megalapozottabb előkészítést kíván. A kötelező önköltség­számítás jobban mutatja a gazdálkodás színvonalát, mint eddig bármikor. A termelés és pénzügyi terv szerves egysé­get alkot. Ehhez pedig az szükséges, hogy a gazdálkodá­si folyamatokat tervező, irá­nyító szakemberek ismerjék elképzeléseik pénzügyi követ­kezményeit, az üzem teherb í- róképességét, a pénzügyi ter­vek készítői pedig a terme­lésben rejlő belső erőforrások feltárásának szükségességét, főbb összefüggéseit. A tervké­szítés sohasem adminisztrá. ciós munka, hanem összehan­golt, sok irányú program, amely irányt szab egy egész év feladatainak. kodásra sarkal. Fontos tudni, hogy a tsz-tervek részei a megyei élelmiszer-gazdaság közép- ós hosszú távú irányéi - veinek és a népgazdasági cél­kitűzéseknek. A negyedik ötéves terv ed­digi időszakának időarányos teljesítését elemezve úgy ítél­jük meg, hogy megfelelő volt az összhang, az érdekek ta­lálkoztak valamennyi fontos elképzelésnél. Milyen sajátos tendenciák várhatók az 1973-as esztendő­ben? Számolunk a racionális földhasználat gyakorlati meg­valósításának felgyorsulásával, tovább fokozódik a szakosodás és a koncentráció, kibontakoz­nak a termelési rendszerek alapjai, a gépesítés-fejlesztés alapvetően helyes iránya mel­lett a beruházási kedv meg­élénkülését várjuk. Ezt előse­gíti a hitelterhek csökkenése és a közgazdasági környezet ösztönző elemei. A terv az egész kollektíva közös akaratát szintetizálja, éppen ezért fontos a sokirá­ny úan kiépített belső informá* ciós rendszer, a dolgozók fo­lyamatos tájékoztatása és vé­lemény-nyilvánítása. A terv­tárgyaló közgyűlések sikere az alkotó, vitatkozó légkör függvénye. Érdekeltté kell ten­ni a tagot és alkalmazottat á tervkészítésben. Ez a záloga a végrehajtásért érzett felelős­ségtudatnak is. Minden tsz ön* magának készíti a tervét, és ha az előirányzatok megalapo­zatlanok, irreálisak, csak ön­magukat csapják be. KÜLÖNÖSEN fontos a mun­kadíjak reális tervezése, amellyel szemben kettős kö­vetelményt támasztunk: le­gyen az anyagi ösztönzés esz­köze, másrészt mércéje a vég­zett munkának, a teljesít­ménynek. Egyidejűleg csök­kentse a differenciáltságot, a különböző adottságok között Ma is ritkán találkozunk a- gyakorlatban új tervezési módszerekkel. A tervszámok alapja a korábbi évek tapasz­talataiból levont következte­tés. A matematikai programo­zás csak lassan hatol a ter­melésbe. Sokkal fontosabb vi­szont, hogy a koncepciók reá­lisak legyenek, a szakemberek bízzanak az előirányzatok tel­jesíthetőségében. Kerülni kell az alátervezést! Az a jó terv, amely feszített, és egyben alapvetően eredményes gazdál­gazdalkodó, de azonos munka" végző dolgozók javadalmazá­sában. A prémiumfeltételeket is egyértelműen, világosan és közérthetően kell a közgyűlés elé terjeszteni, akkor elejét lehet venni minden későbbi vitának. A terv a jövő tükre. A ter­vező munka akkor hatékony, ha alapja a tervszerű, arányos fejlődésnek, biztosítéka az egyensúlyának, forrása az ér­dekek összefüggő rendszeré­nek. Dr. Gyöngyös István Épül a sportcsarnok Jó ütemben halad a balassagyarmati sportcsarnok építése. A vasszerkezeti munkák elkészültével megkezdődik az épület burkolása, oldalfalainak szerelése NÓGRÁD - 1973. március 7., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents