Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

Béremelés " A VEGYÉPSZER salgótar­jáni gyáregységében a már­cius elsejétől érvényes bér­emelésekről beszélgettünk. Az egyik fiatal csoportvezető ■megelégedéssel mondta, hogy a szakmunkások és a mű­vezetők megkapták a 8 száza­lékos béremelést, de a köz­ponti rendelkezést úgy értel­mezte, hogy ezeket az össze­geket az állami költségvetés­ből fedezik. A bányánál, a kohászatban és az építőipar­ban sem egyöntetű a közvé­lemény, hogy milyen forrás­ból fedezik a béremelések összegét. Pedig jelentős tételekről van szó. A nógrádi szénbá­nyáknál közteherrel együtt 26 millióval, a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­latnál 4,8 millió forinttal fi­zetnek ki több bért mint az elmúlt évben. Az országos összesítés milliárdos nagyság- rendű, tehát nem vitás, hogy az utóbbi évek legnagyobb mértékű béremelésére került sor. ' Hallottam olyan .véleményt, hogy nem is lenne jó. ha a ..központi” jelző azt jelente­né, hogy a béremelések nem terhelnék a vállalatot, mert akkor a könnyen jött pénz­zel egyik-másik vállalatnál könnyen bánnának. Aligha osztanák úgy el, hogy a bér- fejlesztés a termelés, a gaz­daságosság céljait szolgálja. Pedig a béremelést, a válla­lati nyereséget és részesedést összefüggően kell látni, aki béreket oszt el, az előre is nézzen. Senkit se akarok adatokkal és a részesedés számításával untatni, csupán egy példát említek az érthetőség ked­véért. Tételezzük fel, hogy egy vállalat 1972-ben 300 millió forint bért fizetett ki. A mérleg szerinti 60 milliós nyereségéből 31,8 millió fo­ntot adót fizet. Ezek után 14,4 millió fejlesztési alapot es 13,8 millió részesedési ala­pot képezhet. Ha az idén 20 millió forinttal emelik a béreket, és ha minden más körülmény változatlan ma­rad, akkor 40 millió forintra csökken a nyereség. A ren­delkezés szerint a nyereség­ből 11 millió forinttal keve­sebb adót kell fizetni, de a vállalat 9,6 millió forinttal kevesebb részesedési alapot képezhet. Tehát, ha a bér­emeléssel egyidejűleg nem növelik a nyereséget, akkor az állam jelentős összegű adóbevételről kénytelen le­mondani. De ezen túlmenően egyik évről a másikra egy- harmadára csökkenne a ré­szesedés. Teljesen téves az a nézet, hogy a központi rendelkezés szerint növelt bérek fedezeté­ről az állam külön kerettel, vagy központi kiutalással gondoskodna. A mostani bér­emelést úgy kell tekinteni, hogy az előleg az idei gazda­sági eredményekből. Ügy kell gazdálkodni, hogy a béreme­lések összege a vállalati ered­ményben megtérüljön, a ré­szesedés ne csökkenjen. Hi­szen, ha csökken a nyereség, akkor csökken a részesedés, vállalati forrásból nem lehet tovább növelni a béreket és ez miden bizonnyal munka­erő- és egyéb gondokat je­lentene. Immár szólásmondás, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermeltünk. Te­hát nem elegendő a béreket elosztani. Ezt a lehetőséget fel kell használni, hogy jobb, szorgalmasabb, eredménye­sebb munkára ösztönözzünk. A munkások megértik, hogy a nagyobb bérért jobban meg lehet követelni a munkát. Ha nem az egyenlősdi járja, ha­nem differenciáltan osztják el a bért, akkor érdemes job­ban dolgozni. Egyre inkább rájönnek a munkások, ha nem folyama­tos a munka, ha egyszer anyag, máskor megrendelés nincs, akkor csökken kerese­tük. Nemcsak joguk van a munkásoknak, de érdekük is diktálja, hogy szóvá tegyék a szervezetlenséget, megköve­teljék a fegyelmet, a tartalé­kok feltárását, az üzem- és munkaszervezés lehetőségei­nek kihasználását. Az élet- színvonal nem elvont foga­lom. Előrehaladásunk attól függ, hogyan dolgozunk, i F. L» Világ proletárjai egyesüljetek! NÓQRÁD XXIX. ÉVF., 55. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 7., SZERDA Kezük alatt alakul az anyag Salgótarjáni győztes a „Ki minek mestere?" öntő országos középdöntőn —• Nem kisasszonyoknak való szakma ez, ide erő kell! A nem minden büszkeség nélküli megjegyzést a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek acélöntödéjében hallottam egy fiatalembertől, ö is, 16 másik társával egyetemben azért jött ide, a gyár öntödéjébe, hogy a „Ki minek mestere?” ön­tőszakmában rendezett or­szágos középdöntőben össze­mérje tudását, felkészültségét a többiekével. Hétfőn gyakorlati résszel kezdődött a verseny. A fiatal öntők formakészítési feladatot kaptak, mindenki mást. Nem véletlen, hogy nagy drukkal fogtak hozzá a munkához, hi­szen ez a feladat volt a ver­seny lényege, itt már be le­hetett biztosítani a jó helye­zést. Délelőtt 11 óra tájban a versenyzők java még a for­mán dolgozott, de néhányan már összefont kézzel nézelőd­tek. Közöttük Perger Ferenc, az SKÜ 28 éves acélöntője is. Rá külön is felhívták a fi­gyelmet: ó az, aki elsőkén t tette le a serszámot. — Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy erre a lánctalptagformára adták a legrövidebb időt -*■ teszi hoz­zá szerényen, - . -j Nem vagyok szakember, de a tükörsimára kidolgozott szép felületek alighanem jó minőséget jelentenék. — Nem rossz — méregeti a földön fekvő formát összehú­zott szemmel. — Számít a külcsín is, vigyáztam rá, hogy szemre is jó legyen. Ami Perger Ferenc szerény­ségét illeti, nem nagyon in­dokolt hiszen a formakészí­tésre az egész mezőnyben ma­gasan a legtöbb pontot kapta. Salgótarján színeit képvisel­te Bojsza László, az SKÜ 20 éves vasöntője is. — Először nem akartam in­dulni, végül rábeszéltek. Két fedlapot csináltam. Idő előtt befejeztem, de nagyon porzott a homok. Ez meghosszabbítot­ta a munkát, s nehézkes volt a fonna kijavítása is, nem si­kerültek elég szépen az élek. Megkérdeztem, mi a véle­ménye a szakma meglehető­sen mostoha utánpótlásáról. — Mindenki a lehető leg­könnyebb munkával akar a legjobban élni. Az öntészet nem könnyű, ez igaz. De az ember keze alatt alakul az anyag, és ez nagyon szép d,o- log. Emellett keresni is lehet ebben a szakmában. Hajdú László a pécsi Vasas­ipari Szövetkezettől jött a versenyre. Nincs még harminc­éves, de már 12 esztendőt töl­tött el ebben az igazán meleg szakmában. — Jó kezdeményezés ez a verseny, már csak azért is, mert talán nagyobb kedvet ad a fiataloknak a pályához. Az öntészetet legalább úgy kelle­ne propagálni, mint más szak­mákat, ha nem jobban. Tartott az „ellenfelektől”, látta, hogy nem akármilyen mezőny jött össze Salgótarján­ban. — Különösen a Vácott vég­zettektől féltem. Ott a legerő­sebb a képzés, aki onnan ki­kerül, az ismeri az öntészet minden fortélyát. Pergert is onnan ismerem, alattam járt egy évvel. Tegnap politikai, szakmai és munkavédelmi elméleti kérdé­sekkel folytatódott a ver­seny. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, sok jó közül kel­lett kiválasztani a legjobba­kat. Dudla József zsűriéinek, a KISZ kb intéző bizottságá­nak tagja, a Borsod megyei KISZ-bizottság első titkára véleménye szerint is alaposan felkészült fiatal öntőszakem­berek adtak itt egymásnak randevút, nem véletlenül ala­kult ki a szoros mezőny. Kora délután végül megszü­letett az eredmény. Ezek sze­rint a „Ki minek mestere?” öntőszakmában megrendezett országos középdöntőjének győztese a salgótarjáni Perger Ferenc. Gratulálunk, 93 pontot szedett össze! Második helye­zett a pécsi Hajdú László lett. Ök ketten ott lesznek a tv nyilvánossága előtt rendezett országos döntőben. *— szentli — A iie<navni katonai vegyes bizottság; megállapodásai Kedden reggel a Saigon mellett fekvő Tan Son Nhut-i légi támaszponton újabb ta­nácskozásra ültek össze a vi­etnami katonai vegyes bizottság munkájában résztvevő kül­döttségek: a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat képviselői. A ked­di ülésen, amint az az Egye­sült Államok és a DIFK szó­vivőinek szavaiból kitűnt, a Saigon és Hanoi közötti légi összeköttetés problémáját, va­lamint adminisztratív kérdése­ket vitattak meg. Ez utóbbi­ban, valamint a diplomáciai mentesség témakörében hala­dást értek el. A DIFK szóvivőjének közlé­se szerint az egy hónapja tar­tó tanácskozásokon a diplo­máciai előjogokkal kapcsolat­ban öt megállapodást dol­goztak ki: — a felek az általuk ellen­őrzött térségekben mindent megtesznek a négyoldalú ve­gyes bizottság tagjainak bizton­sága érdekében; — a feleknek az általuk el­lenőrzött térségekben bizto­sítaniuk kell a katonai ve­gyesbizottság tagjainak, diplo­máciai előjogait; — a négyoldalú vegyes bi­zottság tagjainak joguk van arra, hogy az összekötő tisz­tekkel ellenőriztessék a kül­döttségek munkáját; — a négyoldalú vegyes bi­zottság tagjainak jogukban ál! érintkezésbe lépni a nemzet­közi ellenőrző bizottság kül­döttségeivel; — a felek sajtóattasét ne­veznek ki a hírügynökségek és a sajtótudósítók munkakörül­ményeinek megvitatása cél­jából. . Egy amerikai szóvivő az 5. pont kivételével megerősítette az elért megállapodások hírét. (MTI) A Bolgár—Magyar Kulturális Együttműködés« Vegyes Bi­zottság megalakulásáról szóló jegyzőkönyv aláírása Deme­ter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökhelyet­tese és Radcs’fco Racskov, a bolgár Kulturális és Művé­szeti Bizottság elnökhelyettes e részéről Érdekvédelem oem csupán szociális értelemben Két esztendő — a XXXIX. kongresszus óta eltelt idő­szak — munkájának mérlegét vonta meg Kimmel Emil főtit­kár, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szak- szervezete központi vezetősé­gének keddi ülésén, amelyen részt vett Simon Ferenc, a kormány Tájékoztatási Hiva­talának elnökhelyettese és dr. Marcali László, a kiadó fő- gazgatóság vezetője is. A fő­Március 14-én fizetik a nyereséget A legjobb kohászati üzemek között A Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói évről évre kiegyensúlyozottan magas szinten tesznek eleget a ter­melés gazdaságossági követel­ményeinek. 1970-ben 22,7 napi munkabérnek megfelelő nye­reséget értek el, és eredmé­nyeikkel már akkor a kohá­szat legeredményesebb üze­mel közé tartoztak. 1971-ben további 3,2 nappal toldották meg a nyereségrészesedést, s ezért most különösen nagy kí­váncsiság előzi meg az újabb esztendő számvetését. Az 1972-es évi nyereségrészese­dés mértékéről Novák István­tól, a vállalat gazdasági igaz­gatóhelyettesétől érdeklődtünk. — Miután befejeződött az 1972-es év gazdálkodásának végső revíziója — mondotta Novák elvtárs —■ a tisztázott ad,atok birtokában most már elmondhatom, hogy a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek dol­gozói 1972-ben. újabb sikeres évet zártak. A vállalat 1972-re 160 millió forintos nyereség- tervet tűzött maga elé, a dol­gozók azonban ezt a tervet 21,2 százalékkal túlszárnyal­ták, mert végül is az elmúlt évben 172,5 millió forintos nyereséggel zárt a vállalat. — Sok tényező együttes ha­tására alakult ki ez az ered­mény. A vállalat dolgozói igyekeztek eleget tenni annak a párthatározatnak, amely az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítésére és a szocialista munkaverseny színvonalának emelésére hívta fel a figyel­met. Vállalatunknál külön programot dolgoztak ki az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítésére, s e program ke­retében máris jelentkeztek az első kedvező eredmények. Ugyanakkor javították a gaz­daságosságot, a DH-munka- rendszer elterjesztése, az újí- tőmozgalom fellendülése és a szocialista munkaverseny szín­vonalának emelése, a különbö­ző műszaki intézkedésekkel együtt 30 millió forinttal nö­velték a vállalati eredményt. A gyárban nagy figyelmet fordítottak a meglevő terme­lőberendezések kihasználásá­ra, a hasznos üzemidő mérté­kének növelésére.' Ennek kö­szönhető, hogy a gyár eszköz- arányos nyeresége 9,9 száza­lékról 11,6 százalékra nőtt. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben fontos feladatnak tartották, hogy a belföldi igé­nyeket maradéktalanul kielé­gítsék, ugyanakkor állandóan napirenden tartották a gaz­daságtalan termékek vissza­szorítását. A gazdaságos és valódi igények kielégítése so­rán a gazdaságtalan termékek részaránya ezúttal minimális­ra szorult. Ezt az eredményt legjobban azzal lehet érzékel­tetni, hogy amíg 1968-ban 21.6 százalékos volt a gazdaságta­lan termékek részaránya, ad­dig tudatos munkával 1972- be ez a részarány 4,9 szá­zalékra csökkent. De az el­múlt év eredményeinek érté­keléséből nem maradhat ki az a 7,2 százalékos hatékonysági mutató sem, amellyel az el­múlt évhez képest javult a vállalat gazdálkodása. , — Ez tette lehetővé, hogy az 1972-es évre tervezett há­romszázalékos bérfejlesztéssel szemben, 4,1 százalékos bér- fejlesztést hajtsunk végre, s hogy a dolgozók jövedelmének alakulásában 5,1 százalékos eredményt érhessünk el. — Vállalatunknál eredmé­nyesen alkalmaztuk az anyagi ösztönzésnek azt a formáját, hogy a termelés hatékonysá­gának és gazdaságosságának mértékében célfeladathoz kö­tött évközi nyereségjutalmat adjunk dolgozóinknak. S most az elmúlt év tisztázott adatai lehetőséget biztosítanak arra, hogy az év végi nyereségré­szesedésben megmaradjunk az előző év szintjén. A gyár dol­gozói részére március 14-én fizetjük ki az év végi nyere­ségrészesedés összegét, a kol­lektív szerződés előírásai sze­rint — fejezte be nyilatkoza­tát Novák István, a vállala. gazdasági igazgatóhelyettese. titkár megállapította: a tag­ság eredményesen működött közre a népgazdaság IV. öt. éves tervének eddigi végrehaj­tásában. Fejlődött a szakszer­vezet érdekvédelmi, szociálpo­litikai tevékenysége is. Az ülés részvevői tájékozta­tást kaptak a nyomda, és pa~ píripar fejlesztéséről, a re konstrukció küszöbönálló fel­adatairól is. A központi veze­tőség ezúttal is aláhúzta: a szákszervezet nagyon fontos­ának tartja az érdekvédelmi tevékenységet, amelyet azon­ban nem szűkít le a szociális intézmények fejlesztésére. Hangsúlyozta: a továbbiakban is rendszeresen figyelemmai kívánja kísérni a papír, és nyomdaipar korszerűsítésében a munkahelyi körülmények javulását, s általában, elő kí­vánja segíteni az új berende­zései mielőbbi üzembe helye­zését, hogy a korszerűbb esz­közökkel hatékonyabb legyen a gazdálkodás, könnyebb a fi­zikai munka, egészségesebbek a munkakörülmények, s mind­ennek hatása érezhető legyen a jövedelmek alakulásában is. (MTI) El kell ismerni A Német Szövetségi Köztár ­saságnak el kell ismernie a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot és részt kell vállal­nia az ország újjáépítésében — jelentette ki keddi bonni sajtóértekezletén Hermann Gautier, az NKP elnökségé­nek tagja. A Német Szövetségi Köz­társaságra — folytatta — er­kölcsi felelősség hárul az Egyesült Államok vietnami háborús pusztításaiért, és ezért kötelessége, hogy részt vállal­jon a jóvátételben is — mondotta Gautier. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents