Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-27 / 72. szám
Képernyő előtt Véget ért a kétnapos diákművészeti randevú Szikrázó napsütés köszöntötte a vasárnapot Salgótarjánban. Nyüzsgött a város a sétálóktól, a művelődési központ előtti téren is ugyancsak nehéz lett volna helyet találni a padokon. A teret tizenévesek „bérelték” ki maguknak: itt gyülekeztek azok a diákok, akik részt vettek a II. megyei diáknapok második fordulójában. Délelőtt tíz órakor a diákok elfoglalták helyüket a József Attila Megyei Művelődési Központ színháztermében. Szén a napon hangszeres és énekes szólisták, zenekarok, kamarazenekarok, énekkarok, kamarakórusok léptek pódiumra, hogy produkcióik alapján eldömthessék: a megyei diákművészeti seregszemléről kik kerülhetnek tovább az egri diáknapokra. Matrózblúzba, sötét öltönybe vagy éppenséggel farmernadrágba — alkalomhoz, illetve szerephez — öltözve ültek be a diákok a terembe. Többnyire azok foglaltak helyet a nézőtéren, akik maguk Is részesei voltak a bemutatóknak, holott a nívós produkciók több néző érdeklődését is megérdemelték volna. Elsőként a Bolyai Gimnázium kórusa állt színpadra. Azt mondják, nem hálás dolog elsőként szerepelni, de a szépen éneklő lányokat ez láthatóan nem zavarta. Mosolygós arcuk azt mutatta, hogy ők magúik is élvezik dalaikat, nemkülönben a nézőtér«» ülők. amint ezt a nagy taps jelezte. Gyorsan peregtek a műsor- számok, Somogyi Ágnes zongoraszólója. Szekeres Ágnes szólóéneke. Gyurika Katalin, Ádám Mária duettje. Nagy tapsot kapott a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola kamarakórU; ssa, majd a délelőtti bemutató egyik legszebb műsora következett. Wilwerger Józsa, a Bolyai Gimnázium tanulója énekeit. A tiszta hangú, nagy átéléssel, bátran daloló kislány produkciója nagy tetszést aratott. Sokan tanulják és szeretik a zenét — ezt bizonyította a diákművészeti randevú második napja. Értőn és szívvel szólaltatta meg hangszerét a Balassi Gimnáziumból Koplá* nyi József és PeCkits Magdolna. Szép műsort adott és nagy tapsot kapott a Madách Gimnázium kórusa is. És attól sem félnek már a fiatal lányok és fiúk. hogy egyedül álljanak ki á színpadra. Bosák Éva, Bagyinsz- ki Judit virágénekkel. Kodály-, Schumann-dalokkal, illetve magyar népdalokkal szerepeltek a műsorban. Kovács Péter, a rétsági gimnázium poibeat énekese gitárját és szájharmonikáját hívta segítségül dalaihoz. Eszményi Zsuzsát, a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola folkbeat énekesét már sokan ismerték. Saját és Bozó Erikával együtt előadott műsorát a közönség ütemes tapsa kisérte. Kiemelkedő színvonalat nyújtott Szekeres Ágnes és Bozó Ildikó duettje, mindketten a Balassi Gimnázium tanulói. Különleges volt — tartalmában és előadásmódjában is — a Balassi Gimnázium kamara- kórusának műsora; a farmer- nadrágba, színes blúzokba öltözött lányok magyar, francia, kínai, mexikói és észak-amerikai népdalokat adtak elő. Tetszett a közönségnek a Balassi Gimnázium kvartettje és a rétsági gimnázium kórusa. Délután két órakor nagygyűléssel folytatódott a II. megyei diáknapok programsorozata. Több mint ötszáz fiatal gyűlt össze a színházteremben, hogy meghallgassa Hevér László, a KISZ központi bizottság osztályvezetője ünnepi beszédét. Súlyos, komoly témákról, de a diákok nyelvén szólt a fiatalokhoz a KISZ kb osztályvezetője. Hol találhatja meg napjaink ifjúsága a forradalmi- ságot? — fejtegette többek között. Che Guevara példaképül állítása vajon realitás-« nálunk, a mi feladataink között? Mi felé vonzódjon inkább az ifjúság: a realitás vagy a romantika felé? A saját utunkat kell megtalálnunk, s ezen az úton a tiltó táblákat is figyelembe kell venni: nem adhatunk helyt a megalapozatlan kritikáknak, a céltalan hőzöngésnek, elutasítjuk a világszínvonalon unatkozó fiatalok életformáját. Ma az igazi forradalmárt a kőzéletiség jellemzi, a jelenben már a jövőt látja, s ezt igyekszik — sokszor nem kis áldozatok árán — a mába átplántálni, A nagygyűlés végeztével került sor a kétnapos díákmű- veszeti seregszemle talán legizgalmasabb szakaszára. a díjkiosztásra. Először Erdős István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa szólt a diákokhoz, elismeréssel adózott a nívós produkciókért, majd Gyenge Sándor, a KISZ megyei bizottságának titkára, s a művészeti bemutatók zsűrijének elnöke átnyújtotta a legjobbaknak az arany-, ezüst- és bronzdiplomákat. Arany diplomát nyerteik: Csehek Margit, Korponai Mária, Lantos’ Júlia, Csaba Péter, Sipos Ilona és Selmeci Ágota versmondók, a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi színpada, a kisterenyei gimnázium népi tánccsoportja, Wilwerger Józsa énekes szólista, Perkits Magdolna hangszeres szólista, Eszményi Zsuzsa folkbeat énekes, a Szekeres Ágnes—Bozó Ildikó duó, a Balassi Gimnázium kamarakórusa, a Madách Gimnázium és a Bolyai Gimnázium kórusa. Ezüst diplomások lettek: Bakonyi Piroska és Demus József verem ondók, Koplányi József hangszeres szólista, a Bozó Erika—Eszményi Zsuzsa duó, Bagyinezki Judit énekes szólista, a rétsági gimnázium kórusa és népi tánccsoportja. Bronz diplomát kaptak: Molnár Magdolna, Sírkő Adrienn, Szabó Helga, Somogyi Anna és Gyarmati Ágnes vertmondók, Somogyi Ágnes hangszeres szólista, Szekeres Ágnes szólóénekes, a Gyurika Katalin—Ádám Mária duó, Bosák Éva szólóénekes, Kovács Péter poibeat énekes, a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola kamarakórusa, a Balassi Gimnázium kvartettje és a Bolyai Gimnázium irodalmi színpada. A diáknapok célkitűzéseit legsikeresebben megvalósító Bolyai Gimnáziumnak a KISZ megyei bizottság Feíő- fi-emlékplakettjét nyújtották át, — szeadi — A Fáklya új száma Á Fáklya április 1-én megjelenő 7. száma köszönti a felszabadulás 28. évfordulóját. Z. Zabelkin, a Szovjetunió Hőse azokra a katonákra emlékezik írásban, akik részt vettek Magyarország felszabadításában. Jelentős teret szentel a lap a szovjet űrhajózás távlatainak, az űrkutatás problémáinak. Ezzel kapcsolatosan két teljes színes oldalon mutatja be Leonov szovjet űrhajós és Szokolov festőművész alkotásait, amelyeket az űrkorszak ihletett. Vas megye és a Mari ASZSZK testvéri kapcsolatairól, gyümölcsöző együttműködésről számol be több színes írás. Részletes bepillantást kap az olvasó a mari nép mindennapi életébe, művészetébe. Bemutatja a lap Pjotr Drozdovot, a több mint 'ezeréves magyar—orosz kapcsolatok kiváló szakértőiét. A Lilija Aljosináról szóló cikkben pedig a magyar képzőművészet szovjet népszerűsítőjével ismerkedhetnek meg az olvasók. A sportkedvelők a szovjet női torna üdvöskéjéről, Olga Korbutról olvashatnak képes beszámolót. Ebben a számában újabb nyelvleckét közöl a lap. a gyermekek pedig a képes mesesorozat következő folytatását olvashatják. Külön érdekessége a számnak, hogy a Füles rejtvényújsággal közös nagy kereszt- rejtvényt közöl, amelynek megfejtői között különleges értékes jutalmakat sorsolnak ki: az első díj egy hétnapos moszkvai—leningrádi utazás lesz, ezenkívül filmfelvevő, rádió, varrógép stb. is szerepel a díjak között. Amikor beléptem Hőhem Dezső, a Fregoli Értékesítő Vállalat igazgatójának egykoron messze földön híres luxusirodájába majd hogy hanyatt nem vetettem magam attól a kietlen látványtól, ami ott fogadott. Hohem Dezső ugyanis éppen egy kimustrált háromlábú hokedlin egyensúlyozott, saját lábával igyekezvén pótolni a hokkedli negyedik lábát. — Mi történt?-— meredtem értetlenül az egyébként népszerű vállalati igazgatóra, aki a maga fénykorában nem egy ízben képviselte hazánk színeit különböző fregoli szakemberek nemzetközi szimpozion- ján — Hová lett a gyönyörű garnitúrád, perzsaszőnyeged. a könnyező pálmád és a nevetős kedved ? Hohem Dezső szárnyaszegef ten válaszolt: Csökkentettül» öregem a reprezentációt! Hullámzó műsorhéiután Az elmúlt műsorhét kétségkívül legkimagaslóbb művészeti eseménye szombat este Shaw: Az ördög cimborája című társadalomszatírájának tévéjáték-változata volt A nagy író e műve ritkán fordul meg színpadainkon, a kevésbé ismertek közül való, pedig mind mondandói kíméletlen őszinteségében, mind szerkezeti feléoítésének minden feleslegestől tartózkodó zárt egységességében Shaw legjava alkotásai közül való. Annál is inkább, mert Az ördög cimborája nemcsak a polgári kapitalista társadalom önző. képmutató életformáját teszi nevetségessé, de félreérthetetlen ítéletet mond az angol gyarmatosító politika fölött is —, s ezt a Shaw-tól megszokott bátorsággal. Á magyar tévéváltozat Ádám Ottó rendezésében a címszerepben Huszti Péter juttatta színészi remekléshez, mellette egjobban a száraz humorú Gábor Miklós, az erőteljes érzelmi állapotú Sulyok Mária. továbbá Shűtz Ha, Löte Attila. Márton András és Zenthe Ferenc tetszett. A műsorhét másik élményt nyújtó eseménye kedden este Gergely Sándor: Vitézek és hősök című jól ismert drámájának tévéjáték-felújítása volt. A nagyhatású történet ezúttal is teljes szusgesztivi- tasában érvényesült, ami nem kis mértékben Bulla Elma és Sinkovits Imre érdeme. Szerdán meglehetős csalódást keltett Móricz Zsigmondi Szerelem című kis történetének tévéváltozata. Kétségtelen. hogy az író itt nem könnyen hitelesíthető feladatokat ró a szereplőkre, de az is tény, hogy a rendező Ig- lódl István sem a legszerencsésebben válogatta össze együttesét — Kállai Ferenc kivételével —. mert a kezdő Pogány Judit és Szurdi * Miklós alig-alig jutott túl műkedvelős szövegmondáson, a figurák plasztikus benső jellemzésére egyiküknek sem futotta erejéből. Említésre méltó a pénteken látott. Morócza Olgí üzeni.. • című. a hátrányos helyzet napjainkban gyakran emlegetett tematikáját elemző dokumentumfilm. Lope de Vega: A kertész kutyája című vígjátékát sokkal jobb magyar produkciókban is élveztük már. mint a Comédie Franciásé vasárnap este látott előadása volt. A köny- nyed játékstílus úgy látszik, nem sajátja a franciád nemzeti színházának. (barna) COOPTOUItfST-tal a Szovjetunióban Egy nap Kijevben Kijev az egyik legrégibb orosz város. Érdemes volt huszonnégy— huszonhét órát utazni a vonaton. Kijevet meglátni nemcsak ennyit, ennél sok- kal-sbkkal többet is megér. Igaz, úgy tűnik, hogy az utazás a látnivalók elől veszi el az időt. A repülőgép kétségtelenül gyorsabb, kényelmesebb és ésszerűbb. De a vonatozásnak is megvan a maga varázsa. Hát. lehet-e látni a repülőgépből a Kárpátok havas hegycsúcsait, regényes tájait? A végtelen orosz síkságot, amelynek nagy-nagy nyugalmát csak itt-ott töri meg egy-egy fa, apró házacska? Képes-e átállni a szervezet néhány órás repülőút alatt a megszokottól eltérő életritmusra, az ismeretlen tájak, élmények befogadására? — Csak egy hétre menték? — kérdezte valaki az elutazás előtt. — És vonattal? Akkor nem sokat fogtok látni. Egy hét valóban nagyon kevés, jóformán egy perc olyan hatalmas országban, mint a Szovjetunió. Még akkor is, ha csak két város, Kijev és Moszkva megtekintése szerepel a programban. Ha az egy hét kevés is a két szovjet nagyváros történelmi múltjának, jelenének és jövőjének, a szovjet emberek mindennapi életének megismeréséhez, mégis joggal érezhette a nőnapi barátságvonat minden utasa — háromszáznál több lány és asszony az ország minden részéből, közte száztizenegy Nógrád megyei —, hogy mindebből e rövid idő alatt bőséges ízelítőt kaptak, sokat láttak és tapasztaltak. Kijev gyönyörű város. Egy kicsit hasonlít a mi Budapestünkhöz. A Dnyeper két partjára épült, a jobb oldali parton levő városrész a dombos, Budát, a másik oldalon a síkságon elterülő Pestet idézi. S amikor elő- bújnak a föld alól a kijevi metrókocsik, amelyek hajszálpontosan megegyeznek a mi metrónk kocsijaival — amin nem is lehet csodálkozni, hiszen egyhelyen készültek —, az ember már teljesen otthon érzi magát a negyvennyolcmillió lakost számláló Ukrán SZSZK fővárosában. Az első „szárazföldi” reggelink az ötszáz férőhelyes Hotel Lebegyben (Hattyú) volt. Nem is reggelinek, inkább lakomának illene nevezni. Idehaza futtában bekapunk valamit, legtöbbször csak egy kávét, vagy teát, aztán rohanunk a dolgunkra. Ott a világ legtermészetesebb dolgának tűnt a bőséges, változatos étrend. Nyolc panorámabusz röpített bennünket a város nevezetességeihez. Az „élő lexikonok”, az idegenvezetők egy pillanatra, sem fogytak ki a szóból. Mit láttunk Kijevből? Mit tudtunk meg róla? Rengeteget. Hihetetlen, hogy egyetlen napba, jó szervezéssel mennyi minden belefér. Láttuk a Vlagyimirsz- kaja Gorkáról a várost, toporogtunk a hóesésben, mert igazi tél fogadott bennünket Kijevben, láttuk a legnevezetesebb műemléképületeket, néhányat belülről, de a legtöbbet csak kívülről. Láttuk legszebb tereit, sugárútjait, köztéri szobrait, a gazdasági, a tudományos, a művészeti élet otthonait, a legújabb létesítményeket, a hatalmas, új lakótelepeket; a Darnicát, meg Russzankov- kát a Dnyeper bal partján, ahol ma már negyvenkétezer ember él korszerű, tágas lakásokban. Jártunk a Győzelem parkijában, a hatvan hektár területet magában foglaló Központi Stadionban, a népgazdasági kiállításon, aa óriási Ukrajna Áruházban, a szinte lehetetlen elsorolni, hogy ezen kívül még hány helyen. Ne is számítson rá senki, hogy ebből a rövid beszámolóból megismerheti Kijevet. Ha bárki többet szeretne tudni róla, annak azt tudnám tanácsolni, hogy olvassa el a Kijevről szóló útikönyveket Vagy alkalom- adtán maga is utazzon él az Ukrán fővárosba. Inkább azokról az élményekről, benyomásokról és tapasztalatokról írnék, amelyek aa útikönyvekből általában kimaradnak. Délután ki-ki a saját szakállára is kószálhatott a városban. — A nyolcas és a kilences trolibusz visz a belvárosba — magyarázta Halász Sándor, az egyik idegenvezetőt — A menetdíj négy kopek. Mindenki gondoskodjék aprópénzről, mert a buszokon menetjegy-automaták vannak. A szálló nevét jól jegyezzék meg, ha eltévednének, üljenek taxiba, az ná. lünk nagyon olcsó. Elegendő, ha annyit mondanak, „pa- zsálujszta, v Hotel Lebegy”. A többi a gépkocsivezető dolga. Kiss Sándor (Folytatjuk) Csökkentjük a reprezentációt «ItitlílllllllIflttlIIHflIIIIHIIIIIIIIIHflitlItSIIHIlflIlllltlIIIIIMimilllllltlIllllllieailMCfHllli. — Ez , rendben van.. ez helyes. De mennyire? — Hogy ennyire? Ez még semmi amit itt látsz, illetve nem látsz. Mi ugyanis minden vonalon csökkentettük a reprezentációt. A múltkoriban például két nap után fakép- nél hagyott bennünket és az első menetrendszerű géppel hazautazott az übürkürüi küldöttség. melynek pedig három hétig kellett volna a mi fre- golikereskedelmünket tanulmányoznia. .. — Talán nem voltak megelégedve a hazai fregolik minőségével? — Azokkal igen. De az üzemi kosztunkkal nem Vendégeinket ugyanis ma már nem invitálják munkaebédre a Szigetre, a Royalba, vagy a Citadella étterembe, mint régen. Nem öregem, ez megszűnt. Munkaebéd helyett vendégeink üzemi ebédet kapnak. Per köp. öt hatvanért... — De reprezentációs italotok csak van. Mit adtok a tárgyalópartnereiteknek ? — Ha nem sikerül az üzlet, akkor kövidinkát... — És ha sikerül? — Akkor is kövidinkát. de akkor tokajié üvegből töltjük nekik... — És a kocsid, az álomszép Mercid? — Leadtam. Gyalog járok... — Miért nem inkább villamossal? — Hogy ne röhögjenek rajtam Ugyanis ha gyalog megyek, azt még csak meg tudom magyarázni azzal hogy védem az egészségem, hogy szükségem van a friss levegőre, viszont nincs szükségem a felesleges kilóimra, hogy részt veszek a kocogó mozgalomban, meg minden effélével. De a villamos, azt már nem tudnám megmagyarázni. Ha villamoson közlekednék, akkor mindenki azt hinné,, hogy smucig vagyok a saját kocsimat strapáíni.,. — Most jut eszembe. Az előszobában egy csúnya ég kellemetlen modorú jelenség ügyködik az írógépnél és fogadja az ügyfeleket. Mi van Irénkével. azzal a bűbájos, igézetes sexbombával. aki éveken keresztül azon a jogcímen kellemkedett körülötted, hogy a titkárnőd? — Mint láthatod, vállalatunk jelentős mértékben csökkentette a reprezentációt, így le kellett mondanom írónkéról is. Ezért inkább elvettem feleségül. Otthon ugyanis azért mégsem árt, ha néha reprezentál az ember... Ágh Tihamér
