Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
Äz anyanyelvi nevelés reformja ] Az anya szerepe a nevelésben ANYANYELVI nevelésünk kiemelt feladata oktató-nevelő munkánknak és egyre általánosabb a felismerés, hogy ez nem lehet csak a magyartanárok kötelessége. De hiába fog össze e nemes cél teljesítése érdekében egy-egy nevelőtestület minden tagja, ha nem tekinti mindenki feladatának a köznyelv tisztaságának őrzését, s ha a család, ahol a gyermek értelmi fejlődésének legfontosabb alapozása megy végbe, nem érzi felelősségét édes anyanyelvűnk művelése iránt „Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban, ahonnét jöttek” — vallja Tamási Áron, nyelvünk egyik nagy művésze. Utalás van ebben a gondolatban arra, hogy a szülőföld, a szülői ház a világra tárulkozó szemmel ás szívvel figyelő gyermek számára a legfontosabb forrás • nyelvi nevelés területén. Szinte nincs költőink, íróink között olyan, aki ne hirdetné a nyelv és a szülői ház kapcsolatának fontosságát Idézzük csak Csokonai Vitéz Mihály himnikus nyilatkozatát: „Magyar nyelv! Édes nemzetemnek nyelve! Teáltalad szólaltam én meg legelőször, teáltalad hangzott először az én füleimbe az édes anyai nevezet, te reszketetted meg először a levegő eget amelyet először szít" tam az én bölcsőm körüL, s te töltötted be azt az én nevelőimnek, az én hazámfiaá- nak az engemet szeretőknek nyájaskodásaival, teáltalad kérte az én csecsemő szám a legelső magyar eledelt, a te darabolt ízecskéiden kezdek tek kifesleni az én gyermeki elmémnek első ideái, mint a született hajnalnak első sugá- rai, mikor a világosság lenni kezd.” , Az egyén életében csakúgy, mint a kultúrák fejlődésében először a beszéd korszaka jelentkezik és csak bizonyos fejlettségi szint után jöhet az írásbeliség. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos, hogy az édesanyák tisztán, értelmesen beszéljenek gyermekeikhez. Szinte minden családi közösségben élő gyermek az édesanyjától tanulja meg a nyelvet, jól utal erre a bensőséges kapcsolatra az édes anyanyelvűnk kifejezés is. AZ ÉDESANYÁK jó része azonban túláradó szeretetét gyakran úgy juttatja kifejezésre, hogy avval akarata ellenére kárt okoz legféltettebb kincsének. Gárdonyi Géza, a pedagógusnak is jeles írónk mutat rá nagyon finoman erre a Jelenségre: „Mikor a gyermek gőgicsél,/ az Isten tudja, mit beszél!/ Csak mosolyog és integet.../ Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?/ S mint virággal az esti szél,/ az anyja vissza úgy beszélj oly lágyan és oly édesen.../ De őt sem érti senkisem./ Hogy mit beszélnek oly sokat,/ apának tudni nem szabad:/ Az égi nyelv ez. Mély titok,/ Nem értik, csak az angyalok.” Az még hagyjám, hogy a gyermek gőgicsél, de az édesanyáknak nem szabad. A gügyögés, a selypítve be- szélés elrontja a gyermek egészséghallását. Azt hiszi, hogy az a helyes, amit hall, s mert értelmi kontrollja nincs, csak érzelmi ragaszkodása és utánzási hajlama, a rosszat fogadja el jónak. Gyakran a televízió is segít ebben: valahányszor gyermekekkel kapcsolatos képsorokat vetít, mindig találkozunk a szerető felnőttek közül gü- gyögőkikeL A fogalmak tiszta kialakítása is az első esztendőkben megy végbe. A gyermeknek soha sem szabad „hazudni”, még akkor se, ha valami kényes kérdésre kell válaszolni. Igen sok szülő vét ez ellen a szabály ellen, vagy álszeme- remből, vagy mert kényelmesebb agyonhallgatni a kérdést. A viccben szereplő édesanya alakja még gyakran kísért ma is. Az Állatkertben sétálnak amikor a kisgyerek érdeklődik: — Idesanyám micsoda madár? — Nem madár az, te szamár, hanem papagáj, csak a véreb a madár! A gyermek hátrányos helyzete, még ha az egyéb körülmények ezt nem is teszik indokolttá, a fogalmi szegénységből származik. Éppen ezért minél színesebbé kell tennie a szülői háznak is az ismeretek körét, gazdagabbá a nyelvi kifejezést A mesék gazdag világa nemcsak az érzelmi ráhatásnak, a fantázia fejlesztésének lehet forrása, hanem a nyelvi kifejezőkészség gazdagításának is. Éppen ezért nem lehetünk elégedettek a gyakran bárgyú tanmesék nyelvi sótlanságá- val, az err éri nyelven megszólaló állatok ízetlen szókiejtésével. Az édesanyák ne sajnálják az időt és fáradságot: meséljenek minél többet mesére szomjas gyermekeiknek, a legtisztább forrásokból, a népmesék világából is merítve. Lebegjen szemük előtt a költői követelés: „Szép anyanyelvi/ Ha van oly rész bennem, mély nem akarná/ Hív szolgálatodat tenni, tüzeddel emészd!/ Aki pedig hozzád másként érezne hazánkban/ Lepje meg a szégyen, mely megalázza fejét.” GYERMEKÜK boldogulása teszi elsősorban kötelességükké, hogy az iskolába kerülve szépen beszélő, az ismeretek nagyobb mérvű befogadására alkalmas tanulók kezdhessék meg a tudomány várának bevételét, Csukly László Múzeumi pályázatok Őt Puccini egy hangverseny keretében Arra az ünnepi hangversenyre, amellyel 1974-ben Luccában a Puccini-emlék- évet kívánják megünnepelni, Bruno Amaducci karmester valóban egyedülálló műsort állított össze. A hangversenyprogram három évszázad és öt zeneszerző (mind az öt Puccini) zenéjét tartalmazza. Az első szám szerzője Giacomo Puccini (született 1712- ben,) a Bohémélet és a Pillangókisasszony szerzőjének ükapja. A második szerző Antonio Puccini (született 1747- ben), a dédapa. Majd Domenico Puccini (született 1771- ben), a nagyapa következik. Ezután az apa. Michele Puccini (született 1813-ban) művét játsszák. És végül felcsendül Giacomo Puccini (született 1858-ban) zenéje. A salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum csatlakozva a budapesti Néprajzi Múzeum pályázatához, néprajzi, nyelvjárási, s — kiegészítésként — helytörténeti gyűjtőpályázatot hirdet a megnevezett tudományágak iránt érdeklődők számára. Az első két pályázatot ifjúsági és felnőtt tagozatra bontották, s e pályamunkák szeptember 30-ig közvetlenül a Néprajzi Múzeum címére is elküldhetők. (1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.) A helytörténeti gyűjtőpályázat egységes; nincs korosztály szerinti megkülönböztetés. Valamennyi pályamunka alapvető követelményeként az önálló, eredeti gyűjtést és a forrásanyag dokumentálását jelölték meg. Szakdolgozattal, doktori értekezéssel, nyomtatásban már megjelent írással nem lehet pályázni. A pályamunkákat három példányban a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága elmére (Salgótarján. Bem u. 6.) augusztus 31-ig kell a pályázóknak elküldeni. A megyei néprajzi és nyelvjárási pályázaton résztvevő dolgozatok első három helyezettjét a megyei múzeumok igazgatósága hivatalból benevezi az egy hónappal később záródó pályázatra. A pályázni óhajtók részletes felvilágpsításért — témájuk megjelölésével — a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumhoz, vagy a balassagyarmati Palóc Múzeumhoz fordulhatnak. Mindenki kedvére Beszélgetés a megyei amatőr művészeti csoportok szerepléseiről Az egyes fellépések kapcsán lapunkban is többször hírt adtunk már arról a jelentős kezdeményezésről, amelynek első kísérleteire február hónapban került sor, a megye több-kevesebb hímevet kivívott amatőr művészeti együtteseinek felléptével. E§y hónap alatt hét községben tizenkét együttes lépett fel. Az erdőkürti, a káliéi és a nemti Röpülj páva kör elsősorban az éneket szerető menyecskéket és férfiakat foglalja magában. A kistere- nyei és a szécsényi néptánc- csoport tagjai KlSZ-korosz- tályú fiatalok. A ludányha- iászi, szécsényi és a salgótarjáni Phönix bábcsoportban általános iskolás gyerekek szerepelnek. Amatőr művészegyütteseink sorában sajátos és értékes színfoltot jelent a nógrád,megyeri cigányegyüttes, amely megyénk határain túl is nagy elismertségnek és népszerűségnek örvend. A komoly muzsikából adott ízelítőt a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ kamarazenekara és a Megyei Művelődési Központ kamarakórusa. A karancslapujtői Gong irodalmi szípad Petőfit szólaltatta meg szépen, gondolatébresztőén. Az említett együttesek közül több már országos hírnévre is szert tett: elég csak a Phönix bábcsoportra, vagy a karancslapujtői irodalmi színpadosokra hivatkoznunk. A februári műsorszolgáltatás összességében kedvező visszhangra talált a falvakban. Most, a lezáródás időszaka után, a beindítás céljairól és a tapasztalatokról kérdeztük Venesz Ernőt, a József Attila Megyei Művelődési Központ igazgatóját. — Kapóra jött, • hogy a minisztérium a megyeri tanács művelődésügyi osztályán keresztül megfelelő pénzösszeget biztosított számunkra a műsorok megszervezéséhez, lebonyolításához. Jó alkalom volt ez arra, hogy korábbi elképzeléseinket valóra váltsuk és kiak- ' názzuk a megy-ri műkedvelő művészeti csoportokban rejlő kulturális, művelődési lehetőségeket. A fellépések megszervezésével célunk több irányú volt. Egyik alapvető elképezlésünk — ami beváltotta a hozzáfűzött reményeket —. hogy szereplési lehetőségek biztosításával pozitívan befolyásoljuk a csoportok művészeti tevékenységét, ambicionáljuk őket. Érezzék, hogy érdemes dolgozni. Másik célunk az volt, hogy a községekben — Erdőkürt, Kálló, Mátra- mindszent stb. — olyan általunk ismert és biztosított színvonalú előadásokat vigyünk, amelyek eseményt Jelentenek nemcsak a szereplőknek. hanem a közön- s ek is Ahol az együtteseit felléptek, oda ritkán, 4 NÓGRAD =■ 1973, március 24,s szombat A budapesti Műszaki Egyetem acélszerkezeti tanszékén négymillió forintos univerzális szakítógéppel kísérleteznek. A gép + 40 tonna határok között lehetőséget biztosit szerkezeti anyagok és kapcsolatok teherbírásának és ismétlődő igénybevétellel szemben tanúsított viselkedésének megállapítására (MTI fotó: Benkő Imre felv.) H JjiSiaS munkfiaouldlya Jobb feltételeket Színhely: Balasssagyarmat, 217. számú Szakmunkásképző Intézet. Idő: napos, dél tájban. Csengetés, zsivaly. A tanári szoba ajtaján felirat: „Tanulóknak tilos a belépés”, vagy valami ehhez hasonló szöveggel. A tanintézet KlSZ-bizottsá- gának titkárát keresem. — Arató János vagyok — mondja. Három kívánság Több mint ezerszáz tanuló látogatja a szakmunkásképzőt Gépszerelő alap, géplakatos, vasúti járműszerelő, gépiforgácsoló, építőipari vas- és fémszerkezeti lakatos — többek között e szakmák elméleti kérdéseivel és gyakorlati problémáival ismerkednek a fiúk és a lányok. Az intézetre sok minden jó és szép elmondható, csak egy nem. hogy a tanulók „eszményi” körülmények között sajátíthatják el szakmájukat. Miért? — kérdeztem Arató Jánostól. — Ha egy mesebeli tündér iött volna veled, máris fújnám a három kívánságot. Diákotthon, tanterembővítés, tanműhelyek biztosítása. Ezek hiánya alapvetően befolyásolják az intézet életét, a tanulókkal való foglalkozást. Hiába a tanárok, szakoktatók igyekezete, ha e feltételeink nincsenek meg — válaszol. vagy egyáltalán nem jut el a színház. Azt hiszem, törekvéseinket ez a tény mindennél jobban magyarázza. A művelődési házak, melyek köztudottan szűkös anyagi eszközökkel rendelkeznek, gazdasági szempontból is jól jártak, mert a műsorokat ingyen kapták, míg a bevétel a sajátjuk maradt. A műsorok csaknem telt házakat vonzottak valamennyi községben. Egyetlen helységben, Nógrádszakálon volt csak érthetetlenül gyér az érdeklődés Más községekben — a terem befogadóképességétől függően — száz-kétszáz fő előtt játszottak az együttesek. Nóg- rádszakálban nem; itt mindössze harminc ember volt kíváncsi a szécsényi néptánccsoport és — már a budapesti Egyetemi Színpadon is szerepelt —, nóg- rádmegyeri cigányegyüttes műsorára. Persze, mondhatja valaki, minthogy a három szóban forgó helység elég közel esik egymáshoz hogy senki sem próféta saját hazájában. S ha így lenne is igaz, mindez nem von le semmit a helyi kulturális élet szervezőinek, a szécsényi járási művelődési központ dolgozóinak felelősségéből. MeggyőGyors. számítgatást végzek. Mintegy 1200 tanuló 12 tanteremre, akkor egy tanteremre száz diák jut. — A tanítás reggel héttől este hat óráig tart. Az utolsó órákról rendszerint 30—40 tanulót el kell engednünk, mert különben csak másnap érnek haza. Nem beszélve arról, hogy sokan vannak olyanok, akik reggel ötkör már talpon vannak. Csak igy tudnak időben Balassagyarmatra érni. Ezen a problémánkon csak diákotthon segítene — magyarázza a KISZ-titkár második kívánságát. Elmélet és gyakorlat A tanulók heti két-három napot töltenek az iskolában, attól függően, hogy milyen osztályba járnak. A többi napokon munkahelyükön dolgoznak. A szakmunkásképző szakoktatói rendszeresen ellenőrzik a tanulók gyakorlati oktatását. A tapasztalatokról Gáspár Imre igazgatót kérdezem: — Jó és rossz példákat egyaránt tudok mondani. A vállalatok vezetőivel többségében kielégítőek a kapcsolataink. Ezt bizonyítja, hogy félév, év vége táján egyre másra érkeznek az érdeklődő levelek, csörög a telefon. Azokon a helyeken, ahol tanműhelyünk ződ,ésünk, hogy az igények körültekintőbb felmérésével, jó szervezéssel sokkal több embert lehetett volna bevinni az előadásra. Mindenesetre a történet tanulságul kell, hogy szolgáljon egy legközelebbi alkalomra. — Szándékoznak-e a jövőben folytatni ezt a kezdeményezést? — Kis változtatással folytatjuk — válaszolja Venesz Ernő igazgató. — Csak a munka módszertani oldalát tartjuk meg, a szervezést átadjuk a járásoknak. Mi ajánlójegyzékeket állítunk össze a megyei amatőr művészet! csoportok műsorából, melyeket eljuttatunk a járási művelődési központokba. A jövőben az ajánlójegyzékek alapján ők szervezik meg — mivel jól ismerik a járás községeit — a műsorszolgáltatást. Előzetes községi igényfelmérés alapján választják ki a kívánt együtteseket és műsorokat. Ezzel elkerülhetőnek tartjuk a nógrádszakáli esetet is. E „kívánságműsorokkal” nem titkolt szándékunk, hogy érdekesebbekké tegyük a falusi estéket és egyúttal javítsuk a megyei művelődési intézmények hálózati munkáját. —lyok~ van, nincs különösebb gond a gyakorlati felkészítéssel. Az úgynevezett szórványképzés.. ben részesülő diákok gyakorlati képzésével vannak problémák. Sok helyen nincs érdekeltté téve a gyerekkel foglalkozó idősebb szakmunkás. Épp most törjük a fejünket, miként lehetne ezen változtatni. — sorolja az igazgató. A szakmunkásképző intézet lavasolja a szocialista brigád dóknak, vállaljanak védnökséget az ipari tanulók gyakorlati oktatása felett. Így bensőségesebbé, barátibbá válhat az idősebb szakmunkások és az ifjú szakmunkástanulók kapcsolata. A cél: a tanulók gyökerezzenek meg a vállalatnál, találják meg számításaikat. Erre is van példa. — Az utolsó éves tanulod-; közül az idén is többet kértek, hogy szakmunkás munkakörben foglalkoztathassák vállalatuknál Az ösztöndíj helyett órabért kapnak. Az iskola KISZ-vezetősége megvizsgálta, kik alkalmasak arra, hogy ilyen kedvezményben részesüljenek. Öröm volt látni, amikor személyről személyre tárgyalták a javaslatokat — magyarázza Gáspár Imre. A tanulók demokratikusan döntenek más kérdésekben is. Aki jobban rászorul A második félév vége felé kerül felosztásra 25 ezer forint segély. A tanulók egymás között döntik el ki az, aki helyzeténél fogva legjobban rászorul erre a támogatásra. — Milyen a KISZ-élet? — A szervezettségre sima panaszkodhatunk, mert eléri a 95 százalékot Harminchat alapszervezetünknek 650 KISZ-tagja van. A többiek községekben, munkahelyükön tagjai az ifjúsági szervezetnek. Megnehezíti dolgunkat, hogy a tanulók több mint 160 vállalatnál, üzemnél, szövetkezetnél dolgoznak. így nagyobb rendezvényeket ritkán szervezünk. Jelenlegi klubunk sem alkalmas ilyenek tartására. A társadalmi munka területén tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni. Ahhoz, hogy a KISZ politikai nevelő munkájának eleget tujdon tenni, vagy nagyobb klubra, vagy a már említett diákotthonra lenne szükség — sorolja Arató János. Elmondta azt is. hogy tavaly ősszel több iskolába ellátogattak, s magnó, diaképek segítségével mutatták be az általános iskolák hetediknyolcadik osztályos tanulóinak. milyen munka folyik a tanintézetben. A helyszínen felmérték a hatást is. Mind a szülők, mind pedig a helybeli tanárok örömmel fogadták a kezdeményezést. Szabó Gyula
