Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

Eled a határ... Metsző hideg szél. Talán még a házikolbász és a sza­lonna is kiíagyna. Télutó. Jakus Gyula 45 éves kocsis szemébe húzza öreg kucsmá­ját, aztán Kincsem és Lujza a gyeplő noszogatására elin­dul. Hosszú az út a falu fö­lötti Hullámosig, van miről beszélgetni. Időnként félre fordulva mondja Jakus Gyula: — A közösbe még 1961-ben léptem be. Amikor megala­kult. Nem volt könnyű dön­tés. Beadtam 15 hold földe­met, lovaim a vágóba men­tek. Most fogatos vagyok, a hintóval csak egy hete he­lyettesítek. Utána megyek vissza. Szántani jobban sze­retek. Ez most időszerű a háztájiban. Elégedett va­gyok-e a sorsommal? Csak azt mondhatom, hogy igen. Egy kis veszekedés itt is elő­fordul, úgy mint a családban. Fehér Sámuel íőagronómus nevetve bólogat. — Tagcentrikus szövetke­zet vagyunk. De a fegyelem­ben nem ismerünk tréfát, mindannyiunk érdekében be kell tartani. Cserébe nem ke­veset nyújtunk. Biztos, gond­mentes megélhetést. Közben fázósan összehúzza magán vastag télikabátját. Szaraz patakmeder, disz­nóktól sárral megjelölt aká­cos-. gyalog- és dűlőút. keresz­teződések — és már a Hul­lámos tetején zötyögünk. Ta­láló elnevezés a Hullámos. Két traktoros simítózik a ha­talmas táblában. A piros MTZ néhány percre megpihen. Erős fiatalember Mlado- niczki Géza. Öt éve dolgozik Egyházasdengelegen. Szirák- ról jött át. az állami gazda­ságból. Végigtekint a 130 holdas szántóföldön és azt mondja: — Silókukorica alá készít­jük elő a földet. A simítózás nem igényel különösebb szak­értelmet. Van idő a tájat szemlélni és morfondírozni. Nyúl. fácán, fogoly is előke­veredik néha. Gyorsan odébb- állnak. Egy nyulat azért már lesimítóztam, de elszaladt. A nyúlpörkölt íze a számban maradt. Gyorsan meghúzza a csa- tosüveget. friss forrásvíz van benne. Azután nyeregbe pat­tan. Nincs oka a panaszra. Szép környezetbe, jó levegőn naponta 120 forintot keres. A másik simítózó az 54 éves Laukó Pál. Csakúgy szövetkezeti tag. mint fiata­labb társa. — Nálunk alig 12 alkal­mazott dolgozik — magyaráz­za Fehér Sámuel. — A trak­torosok és más műszaki em­berek is tagként keresik ke­nyerüket. Ezt jó dolognak tartjuk, a jövőben is erősít­jük ezt a tendenciát. Ismét Pali bácsi veszi át a szót. — A gép vezetése mellett csak arra kell figyelnem, hogy le ne akadjon a simító. Mi ketten együtt dolgozunk, egyformán keresünk. Reggel 7-től este 6-ig járjuk a föl­det. Az ebéd? Nem tarisz­nyából eszünk. Harangszókor hazaszaladunk. A sült sertés­szelet a kedvenc ételem. Fi­nom és tápláló. Elbúcsúzik Laukó Pál is. Jakus Gyula pedig ismét megigazítja öreg, barna kucs­máját és toronyiránt elindu­lunk. — Én mondom, hogy jobb a kucsma! Egy év csak a ka­lap ideje — fordul felénk. A száraz dűlőúton csende­sen poroszkál Kincsem és Lujza. Tavaszodik. Éled a határ... Rozgonyi István Jobb minőség9 még nagyobb export interjú a síküveggyár igazgatójával Tavaly minden korábbinál nagyobb mennyiségben szállí­tott síküveget a külföldi meg­rendelőknek a salgótarjáni síküveggyár. Ez nagymérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy az ' eredményességet gátló té­nyezők ellenére olyan nyere­séggel sikerült zárni az évet, amiből kétmillió förint része­sedést oszthat a gyár a dolgo­zóinak. Az export változatla­nul az eredményes gazdálko­dás egyik fontos tényezője. Ezért is annyira időszerű kérdés így az év első hónap­jaiban, hogy milyenek az idei exportkilátások? , — Ebben az évben a tava­lyinál is nagyobb mennyiség­ben szeretnénk síküveget ex­portálni — válaszolt Juhász Gyula, a síküveggyár igazató- ja. — Ebből a termékből a legtöbbet az Egyesült Álla­mokba szállítjuk. Tavaly más­fél millió négyzetmétert gyár­tottunk amerikai üzletfelünk részére. Az Egyesült Államo­kon kívül szállítunk üveget Hollandiába, Líbiába, az NSZK-ba és Olaszországba. EJ kell mondani, hogy — különösen a tengerentúlon — értesüléseink szerint a síküveg egyre előnyösebben értékesít­hető. s ezt nem szeretnénk ki­használatlanul hagyni. — Mennyi lesz az idei ex­port síküvegből? — Végleges számot még nem tudok mondani. Annyi bizonyos, hogy a tavalyinál, sőt, a tervezett kétmillió-egy- százezer négyzetméternél is több síküveget vár tőlünk a külkereskedelem. A „star­tunk” elég jó, hiszen már az első három hónapban mint­egy négyszázezer négyzetmé­ter síküveget exportálunk. Most várjuk Salgótarjánba a Ferrunion síküvegrészlegének vezetőjét, Árva! Rezsőnét és munkatársait, hogy az idei exportszállításokról tárgyal­junk. Részt vesz ezen a meg­beszélésen Molnár Balázs, az Üvegipari Művek kereskedel­mi osztályvezetője is. A tár­gyalási alap ;kétmillió-hatszáz- ezer négyzetméter exportüveg. Ehhez kell nekünk a gazda­sági feltételeket megteremte­ni. — Mikor várható a követ­kező üzletkötés? — Azért is fontos most a külkereskedelemmel szót érte­nünk, mert e hónap végére várjuk Salgótarjánba az USA-ből üzleti partnerünket, akivel az idei szállításokat egyeztetjük. Tehát addig vég­legeset nehéz lemre mondani, amíg nem tudjuk, hogy mit vár tőlünk, mennyi síküveget és milyen ütemezésben az amerikai üzletfél. Ügy gondo­lom, hogy az idei évre szóló megrendelés jóval magasabb lesz a tavalyinál. — Hogyan fogja tudni a jövőben is megőrizni verseny- képességét a gyár külföldi píaeokon? — Az egyik a pontosság. A megrendelésre hetven napon belül szállítunk. A másik: ta­valy milliókra rúgó beruhá­zásba kezdtünk. Épül az új üveghuta, a Zagyva III. húzó- üzem. A főútról egyelőre csak az alapozás látható, de nemsokára a vasszerkezetek szerelése is megkezdődik. Már csomagolják a korszerű, vé­kony sik üveggyártó berende­zést, amelyet az NSZK-bó] vásároltunk A negyedik öté­ves terv végére ez az új hú­zóüzem már nagy mennyiségű árut termel. Ügy véljük, hogy a kereslet egyre inkább elto­lódik a vékony üveg javára. Csak úgy tudunk versenyké­pesek maradni a külföldi pia­cokon, ha erre időben felké­szülünk — mondta befejezé­sül Juhász Gyula igazgató. • Kiss Sándor — Mit tesznek annak érde­kében, hogy a korábbinál na­gyobb mennyiségben, s még jobb minőségű exportüveget tudjanak gyártani? — Évek óta a minőség ja­vítására törekszünk. Az egyik legnagyobb gondunk, egyben megoldásra váró és megoldás előtt álló feladatunk a tábla- üveg hullámosságának csök­kentése. Errek a célra külföl­dön már jól bevált berendezé­seket használnak Ha lehet, szeretnénk a legkorszerűbbet megvásárolni. Hosszú idő óta mi is dolgozunk azon, hogy saját erőnkből megoldjuk ezt a problémát. Megterveztünk es elkészítettünk egy hullám­csökkentő berendezést, amit tavaly biztató eredménnyel ki is próbáltunk. Azóta a szük­séges módosításokat elvégez­tük a berendezésen, ami éppen a napokban vizsgázott ismét a gyakorlatban. Azt várjuk, hogy segítségével még több külföldi partnert tudunk meg­nyerni a magyar síküvegnek. — Na és a mennyiség? — A mennyiség növelése pillanatnyilag elsősorban bel­ső üzem- és munkaszervezés kérdése. A meglevő üveghúzó berendezéseink termelési kapa­citása adott, ezen lényegesen változtatni már nem lehet. Az egész termelésen belül a ki­váló minőségű, exportálható termékek arányát kívánjuk növelni. Természetesen, arra is nagy gondot fordítunk, hogy & hazai igényeket kielégítsük. A kommunistákkal tűsem- *"* ben alapvető követel mény, hogy legyenek mentesek mindazoktól a hibáktól, ame­lyek ellen küzdeni kötelessé­gük. Erre a jelenlegi körüimé- pyeink között nagyon időszerű kötelességre ismételten figyel­meztetett a Központi Bizottság múlt év novemberi állásfogla­lása. A párt tagjai nem élnek el­szigeteltén, nem zárkózhatnak be valamiféle mindentől elzárt és védett lombikba. A társada­lomban mutatkozó negatív je­lenségek őket is érintik, rájuk is hatnak. így hatnak rájuk azok a „kísértések” is, ame­lyek a könnyű pénzszerzésre, s ennek nyomán a munkahelyi kötelességek elhanyagolására csábítanak. Ha. elszigeteltnek is tűnik a maga nemében, figyelmeztető az az eset, amely egyik üze­münkben történt. Egy ’45-ös párttag, munkásból lett tech­nológus, azzal a kéréssel állt felettesei elé. hogy másodállást szeretne vállalni. Két gyerme­kére, szűkös anyagi viszonyai­ra hivatkozott. A hozzájárulást megkapta. Nem sokkal ezután alapszervezeti titkárától kér­te: másfél évre mentsék fel minden pártmegbízatása, még a pártoktatásban való részvé­tel alól is, mert másodállása miatt képtelen párttnunkát vé­gezni, tanulni. Az enyhén szól­va furcsa kérdéshez természe­tesen nem járultak hozzá. Az illető párttag antihumanizmust SZILARD emlegetett, régi érdemeire hi­vatkozott. És arra: ha más megteheti, hogy másodállással biztosít maganak jobb kereseti viszonyokat, ő miért ne tehet­né meg, s ha megteszi, de nem mentik fel a pártmunka alól, hátrányba kerül a párton kívü­liekkel szemben. Aligha szükséges bizonygat­ni, mennyire ellentétes az ilyen felfogás pártunk alapve­tő elveivel, szervezeti szabály, zatával. Hiszen a pártmunka végzése. a pártmegbízatások teljesítése, a tanulás, szerveze­ti szabályzatban előírt köte­lesség, s ez alól felmentést csak rendkívüli esetben, pél­dául betegség esetén lehet ad­ni, de semmi esetre sem ak­kor. amikor valaki az így fel­szabadult időt pénzszerzésre akarja felhasználni. Ezért el­fogadhatatlan, ha a társadal­munkban tapasztalható kis­polgári jelenségek egyes párt­tagokra úgy hatnak, hogy a szocialista társadalom embe­rére kötelező normák, sőt, a párttagsággal együtt járó kö­telező fegyelem lazítására csábítják őket. Régen túlvagyunk azon, hogy a párttagság valamiféle előnyt jelentsen anyagiakban, pozícióbeli „kiváltságokban”. De nem engedjük meg azt Munkásairól Csendben, szerényen... — Sok idő van még hátra? — Három év a nyugdíjig. Jelenleg az áruátvevőt he­lyettesítem. Ennek már három hete. Korábban meós is vol­tam — kezdi a beszélgetést Pálinkás Ferencné- a Tyeres- kova brigád tagja, a Kőbá­nyai Porcelángyár balassa­gyarmati telepének dolgozója. Nem éltesebb kora, hanem szakmai hozzáértése miatt vá­lasztott így a telep vezetője. — Az ezüstözés és a bélyeg­zés kivételével minden reszor­ton dolgoztam már. Legjob­ban a jusztírozást szeretem. Eddig még mindig teljesítet­tem a normát. Decemberben 108 százalékot számoltak el- januárban 108,5 százalékkal zártam a hónapot. Ezért 1700 forintot kaptam. Igen, a bér­emelés után több lesz a kere­set, de még nem tudom meny­nyivel. Mostani beosztásom­ban 9 forint 40 fillér órabért kapok. 1 förint 30 fillérrel többet, mint az előző helyen. — Hol nehezebb? — Áruétvevőnek. Itt több mindenhez kell érteni. Na­gyobb a féladat- nagyobb a felelősség. — Adott már vissza rosszul elkészített kondenzátort? — Ritkán kerül erre sor. Bddik csak egyszer adtam vissza, akkor sem a dolgozó­társam, hanem az anyag volt a hibás. Régi munkatársak ülnek a szalag mellett. Jó részük kezdetben 6 órásként kezdte, majd később vált tel­jes jogú munkássá. Bármilyen ügyesek, és gya­korlottak, apróbb hibák el­vétve becsúsznak. Ezeket sok­szor még a legnagyobb figye­lemmel sem lehet kiküszö­bölni. — Van-e itt olyan kollegá­ja- akit ön tanított valamelyik reszortra ? — Itt nincs. AB-műszakban viszont van. Többségük azon­ban mér el is ment a válla­lattól. — Ön miért maradt? —■ Lassan tíz éve, hogy tR dolgozom. Régi vágyam telje­sült, amikor ide felvettek. Jó, tiszta munkahely ez, nőknek való. Eddig mindig kijöttem vezetőimmel, akárcsak dolgo­zótársaimmal. Dolgoztam óra­bérben is. Ekkor is elvégez­tem azt, amit vártak tőlem. A kereset nagysága nálunk vül nagy és állandó figyelem­re is szükség van- mert a fel­adatok, a követelmények egy­re nagyobbak. Most is igyek­Biztos sikerülni fog. Pálin­kás Ferencné, csendes, sze­rény magatartású asszony. Ez­zel nemcsak kellemessé, ha­nem meghitté tudja tenni a kollektívával való kapcsolatát. Régi gyakorlata- nagy szakmai tapasztalata, és a Kiváló Dol­gozó oklevél — amit az elsők között kapott — olyan erkölcsi támaszt ad neki, aminek so­rán dolgozótársai nem ké­telkednek annak jogosságá­ban, ha ő egyszer valamire azt mondja: nem jó- ki kell javítani. Szolgája tkészsege is közis­mert. Azt mondja: — Amikor a termelésvezető megkért, hogy maradjak bent,, mert sürgős a munka- szívesen megtettem! {mert nekem is érdekem fűződött hozzá, — így válaszolna akkor tó, ha újra visszaállítanák a har­madik műszakot. — Igen. Kétszer már volt nálunk három műszál*. Ha a szükség úgy kívánja» megkí­séreljük harmadszor is.. Akkor sem mennék máshová. Nem azért, mert három évem van a nyugdíjig. Szerintem feles­leges dolog munkahelyet, vál­toztatni. Ugyanis idő kell- míg az ember megszokja új veze­tőit, amíg megbarátkozik új környezetével, új munkaköré* Vei. Ez idő alatt bizony soha nem ő keres a legtöbbet. Űjra kell kezdeni mindent. Ez pe­dig nehezebb dolog, mint el­viselni az apróbb kellemetlen­kedéseket. De előfordul, hogy fia gondtalan jövője érdeké­ben. Egészen addigi amíg a gyereket katonának nem vi­szik — ha leszerel, utána- ő is önálló lesz. Ez az élet fend- szem új megbízatásomnak jól je. eleget tenni. V. K. az újrakezdés sem sikerül. attól is függ, hogy kinek mi- Pálinkás Ferencné, a nyug- lyen • könnyű a keze. Akinek díjkorhatár után is szeretne nehezebb, az bizony keveseb- itt dolgozni, a most 13 éves bet keres. Az előbbieken kí­Lé^pnika a iKénbányában Csütörtökön Pécsett a tech­nika házában, illetve a vasa- si Petőfi-aknán ismertették a szakemberekkel a mecseki szénbányáknál alkalmazott új jövesztési eljárást, a magas nyomású sűrített levegős rob­bantást. A mecseki bányászkodás történetében először használ­nak magas nyomású sűrített levegőt jövesztésre. Alkalma­zásánál a sajátosan nehéz ter­mészeti és geológiai viszonyok közepette is az embereket kí­mélve. termelékenyen, bizton­ságosan. gazdaságosan lehet termelni Az angol , eredetű, úgynevezett Armstrong „Air- breaker” rendszerű eljárás lé­nyege- hogy a külszínen, kompresszor segítségével, több mint 800 atmoszféra légkör nyomású levegőt állítanak elő, s ezt az e célra épített csőhá­lózaton a bányába juttatják. A magas nyomású sűrített leve­gő a vezetékből a „robbantó­puskába” áramlik, s egy pil­lanat alatt áttöri a puska vé­gére helyezett acéllemezt. A lemezen keletkezett nyíláson a levegő olyan erővel nyofniil a szénfalba, hogy azt fellazít­ja, vagy akár le is dönti. Csak szállítani kell a szenet. Alkal­mazása biztonságos. A jövesz- tés folyamán nem keletkezik láng, szikra, vagy túlzott hő. Ezzel kiküszöbölődik a me­tán. vagy a szénpor meggyul- ladásának a veszélye. Az új módszerre félszáz vá­járt, és húsz bányalakatost képeztek ki. Az eddigi tapasz­talatok szerint az eljárás egy­értelműen gazdaságos. (MTI) ERKÖLCSI TALAJON sem, hogv hátrány legyen párttagnak lenni, hogy a kommunistákra kötelező sze­rénység aszkétizmust jelent­sen. vagy a többletterhek vállalása • az idegszanatórium­ba kényszerítsen bárkit is. Ám, hogyan lehetne egyetér­teni azzal, aki a „hátrányt’’ úgy értelmezi, mint az előbb említett üzem egy másik dol­gozója, aki így érvelt: Én ugyanabban a munkakörben ugyanannyit keresek, mint párton kívüli kollégám. De én hátrányban vagyok, mert .120 forint tagdíjat kell fizet­nem havonta. Akiben elha­talmasodik az ilyen gondolko­dásmód az előbb-utóbb fo­rintban kezdi mérni az ügy Iránti elkötelezettséget, az eszme szolgálatát, összeadás- sal-kivonással döntve el, megéri-e számára. Egyeseknél ez a felfogás oda vezet, hogy szinte „áldo­zatnak” tekintik magukat, akik íme, „kikaparják a gesz­tenyét a tűzből másoknak”. E szemléletből fakad a meg nem értése annak, hogy a kommunisták — amióta csak kommunisták léteznek — mindig is az egész osztály, az egész nép, az egész embe­riség sorsának jobbá tételére vállalkoztak. Ez mindig is kötelezettséget, áldozatot, többletmunkát jelentett és je­lent ma is. Hogyan nevezhet­nénk kommunistának azt, aki nem hajlandó vállalni a kö­zösség javára végzendő több­létmunkát, az esetleges áldo­zatokat? A szervezeti sza­bályzaton túl — és ezzel együtt — a párt eszméi, prog­ramja, politikája köteleznek erre, s aki ezt képtelen, vagy nem hajlandó vállalni, annak aligha lehet helye a pártban. Sok pártszervezetben az elmúlt év végén a vezetőség tagjai beszélgetést folytattak a kommunistákkal. finnek során több párttagnak vetet­ték fel: nem tenné-e jobban, ha kilépne a pártból? Olyan párttagokról van szó, akik elhanyagolták pártmegbízatá- saíkat, a tagdíjfizetést, vagy nem jártak el még a taggyű­lésekre sem. Vannak közöttük olyanok is, akiknél a mulasz­tások oka éppen az előbb említett: a több, a magasabb jövedelemért folytatott haj­sza. Ez vitte el őket alapvető kötelezettségeik elhanyago­lásáig. ' Érdemes felfigyelni arra, hogy a megkérdezettek több­I sége kérte, hadd maradhas­son a párt tagja, kapjon még alkalmat, lehetőséget a bizonyításra, hibái jóvátéte­lére, mulasztásai pótlására, íme, ilyen hasznosak az ilyen „lelkiismeret-ébresztők”, S mutalja ez azt is, hogy e feladat jellegénél fogva első­sorban az alapszervezetekre hárul, hiszen hol ismerik, lát­ják a legjobban az egyes párttagok munkáját, magatar­tását, életvitelét, életfelfogó - sát, ha nem az alapszerveze­tekben. Mentessé tenni a párttagokat mindazoktól a hibáktól, amelyek ellen küz­deni kommunista kötelessé­gük — ez elsősorban alap­szervezeti feladat. p1 gyes esetekben azzal kell kezdeni, hogy a szervezeti szabályzatban fog­lalt alapvető kötelességekre figyelmeztetünk. De még fon­tosabb bizonyos alapelvek állandó, következetes hirde­tése, megkövetelése. Annak tudatosítása, hogy a szerény­ség, a többletmunka, az áldo­zatvállalás nem elavult kö­vetelmény a szocialista em­berrel és még inkább a kom­munistákká! szemben. Hiszen csak ez biztosít számukra szilárd erkölcsi talajt, mos« is és a jövőben is. Faragó Jenő • NÓGRÁD - 1973. oiáicius 20,, kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents