Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
Az igazi világnyelv Régi barátok adtak egymásnak találkozót a budai nagyszálló éttermében. Hosszú idő óta nem látták egymást, volt miről beszélniük. Beszámoltak családjukról, azután Bogiári új témát dobott a társalgásba: — Bejártam a fél világot és alig van hely, ahol ne találtam volna magyarokat. Legutóbb vállalatom egy szerződés lebonyolítására Casablancába küldött. Képzeljétek, bemegyek a szálló vendéglőjébe, és a pincér hangos „jó estét”-tel fogad. A Gellértben volt régebben föpincér, onnan ismert. — Az semmi — szólalt meg Fűzfői —, én Hongkongban voltam külkereskedelmi megbízatással. A kikötőben egy cipőtisztító zsámolyára tettem a lábam. Amikor fizettem, a külföldi bankjegyek között ott kéklett egy húszforintos A cipőtisztító meglátta, arca felragyogott, elmondta, hogy Kovácsnak hívják, s nem akart pénzt elfogadni tőlem, a honfitársától. Szárszói legyintett: — Miért ne lehetne Hongkongban egy magyar cipőtisztító? Hallgassátok meg az én kalandomat. Nairobiból indultunk oroszlánvadászatra. Az egyik néger a dzsungel szélén magyarul kérdezte meg tőlem, vajon ez az első orosz- lánvadászatom-e? Kitűnt, hogy apja húsz évig élt Budapesten, mint az akkori Ritz szálló kávéfőzője. Az én kísérőm kisgyerek korában tanult meg Pesten magyarul. Csokmányi is elmesélte kalandját: — Az én esetemet el sem fogjátok hinni. Ülök Sidney- be« egy vendéglőben. Bejön egy farmer külsejű ember. Megesküdtem volna, hogy ausztráliai bennszülött. Magyarul érdeklődött, hogy leülhet-e asztalomhoz. Másnap elmentem az állatkertbe. A kenguruk előtt az őr magyarul szólt rám, hogy ne etessem az állatokat. A madárházban megálltam a papagájok előtt. Az egyik zöld papagáj magyarul rikácsolta, hogy „Gyurika vagyok”. Itt görbüljek meg, ha nem igaz Persze, érdeklődtem és a magyar őrtől megtudtam, hogy egy volt pesti textiles ajándékozta a papagájt az állatkertnek. Elhallgattak. A vendéglőben a szomszéd asztalnál egy német vendég magyar cigányzenét rendelt a bécsi valcert játszó népi zenészektől, arrébb francia házaspár kérte az étlapot. Az asztaloknál angol, olasz és német szó hallatszott, a pincér pedig a kis magyar társaságtól is németül kérdezte meg, hogy mit választottak az étlapról. Bogiári erre megjegyezte: — Ügy látszik, hogy casablancal vendéglőbe kell menni, ha magyar szót akar hallani az ember... Palásti László GYÖKKÉ ZOLTÁN; Lyukas zsebemet Lányunk alszik, könnyű az álma, mintha lepke száll görcsös ágra* Mosol, pelenka hull a gépbe, mint dobba csépléskor a kéve, 5 én öblített gondjaim féltve teregetem a szél-kötélre. Két szárnyával csapkod az abrosz? elszállsz, pelenka-szárnyú albatrosz? 6 ha végeznél, vár más dolog, a héktöznapokat foltozod. Bevarrod lyukas zsebemet, mosolyod arcomra égeted. Gyíkként fusson el tű és cérna, kedves, engem is tisztíts meg néha. I TüJőcsűcsok Szabályszerű idézéssel behívtak a tüdőmet alul-£elül megvizsgálni. Az idéző eszembe juttatta, már van húsz éve is talán, hogy először kerültem lencsevégre a röntgenszobában. Mikor kezembe nyomták a borítékot a kartonommal, rá. iöttem. hogy tulajdonképpen ebben vannak a régi-régi felvételek, fiatalkori tüdőmről. Megnéztem őket. Istenem, Istenem ... húsz éve ... Ezek a kevélyen verdeső tüdőszárnyak ... Csupa élet, derű és magabiztosság. Egy szippantás és húsz liter oxigén- xeveréket vontam ki a körforgalomból. Szilajon áramló verem, mint dúvad rontott az oxigénre és már lövellte is a széndioxidot az éterbe. Ezek a hörgők, mint vad oroszlánok félelmetesen fújtatva uralják a platzot: ide Koch ugyan be nem teszi a lábát. És távolban, fent, félelmetes magasságban, a fenséges, megközelíthetetlen, hófödte tüdőcsúcsok. Megrázó látvány volt. Én. Fiatalon. Ehhhh ... Tíz perc alatt a második cigarettát szívtam el, mire bekerültem a vetkőzőbe. Leszedtem magamról a felsőtestemet borító cuccot és belenéztem a tükörbe. És akkor megláttam. Igen, világosan láttam a mai tüdőmet! Tüdőszárnyaim, mint seréitől talált gilice petyhüdten, áléi ifin lógtak. Ereimben, mint augusztusi csermelyben Lustán csurgóit az iszapos lé. Az oroszlánok égnek meredő lábakkal, üvegszemmel nézték a kihalt, sivár tájat És a csúcsok, amire a legbüszkébb voltam! Piszkot kátránylatyak, tizennyolcmillió összetaposott csikkel S amikor az egyik üvegszemű oroszlán a tükörből meglátott rámnyújtotta a nyelvéé Behívott as orvoa. Beállított a kalodába és azt mondta. hogy vegyek mély lélegzetet Minek? Arra a rövid Időre igazán kár belém az oxigén ... Deák Gusztáv ERDÉLYI JÓZSEF: Darázsszöktető Darázs repült írószobámba a kitárt ablakon; itt mászkál a padlón, ha tetszik, el is tapashatom. Dehogy taposom el hívatlan szárnyas vendégemet — örülök, hogy jelenlétével megtisztelt engemet; másszon csak leterült kendőmre, majd meglobogtatom, g kirázom a szellő« világba: hadd menjen szabadon; szivárványos négy szabad szárnyát rezgetve minden búmbánatomat bocsássa szélnek, s tegye víggá magányosságomat s tegye szabaddá szívem húrjait. nadd zengjenek űj éneket, szépítsék a felettem elmúlt, s tán még jövendő éveket, — fuss hát e nyílt szobafogságból, repülj, te fullánkos darázs; s légy hűs, közömbös, fásult szíveket lángragyújtó parázs! Nógrády Andor: MALOM SZEPESI JÓZSEF; BŰCSŰSOROK Nem bénít meg a fájdalom, reményed, Éva — balga. Szerény mosollyal ajkamon így gyújtok lm e dalra. Hiába vájtad körmödet oly mélyen a szivembe; fájdalma hirül bús követ; e szív megölt szerelme. Bár kéjre éhség kárhozat: túlélni rest reményem. Akad majd újabb áldozat ki szenved s tűr szerényen. lágyamra sánta minden érwg erény ez. férfi-vétek. Kárpótol majd ez mindenért forralni láng-igézet S nem támad az már fel soha kit egyszer eltemettek, olcsó szerelmed egyre jó, hogy vígan elfeledlek. Feledlek hát és vétkeid vétkemmel így becézem: ebed ha kedves, jó, szelíd, hűséges — ó idétlen! nmnni~rmifmn-ii—iTiTmvmriTrn-rivi—-r-ro—— ................................imvimn.......... V a n-e ember, akit ne ér- iekelne az hogy mit hoz a jövendő? Az 1973- ®s esztendő? Dr. Kulin György profesr szórt, a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatóját kerestem fel gyarló emberi kér désemmel: — Professzor űr, mit mondanak a csillagok? — A csillagok hallgatnak, ha egyéni sorsunk alakulásáról faggatjuk őket.- És mikor válaszolnak? — Amikor Kolumbus ismeretlen vizek felé indult hajójával, mindig csak a Sarkcsillagot figyelte, ahhoz igazodott; ma. a Hold felé induló űrhajók útja is megadott csillagok között halad. — Századunkat a technika századának tartják. Ugyanakkor virul a csillagjóslás kétes „tudománya”. Professzor úr szerint mi ennek a magyarázata? — Minden nép kultúrájában megtalálható az ég, az ember fölötti világ ábrázolása. Részben azért, mert a csillagok, a hozzájuk fűződő mítoszok szépek: részben, mert EZ ember kezdettől azt tapasztalta, hogy életének kialakult rendjét, az évszakok változásait, az esőket, a napsütést, egy tőle független, ismeretlen erő iránvítja. Egv nagyon is érthető logikai ugrás a magyarázata annak, hogy miért hitték EMBEREK ÉS CSILLAGOI — És a professzor űr üstököse? V 175 000 év múlva. és hiszik sokan még ma Is, hogy az egyén életét is egy tőle független erő irányítja. A tudomány mérhetetlen iramú fejlődése, az emberek nagyobb műveltsége egyelőre, sajnos, csak annyit eredményezett, hogy már nem valamilyen Istentől, hanem a csillagoktól várják sorsuk alakulását, pontosabban, a csillagok által meghatározott sorsukban hisznek. Nyugati országokban elő tudósok — ahol minden képzeletet felülmúló jó üzletnek bizonyult á csillagjóslás — a XX. század szellemi szégyenének nevezik az asztrológiát. — Miben látja az asztrológiába vetett hit legnagyobb veszélyét? — A belenyugvásban. Egy példával tudnám ezt illusztrálni1 valaki sikertelennek érzi az életét. Es valamilyen ostoba asztrológiai „jóslás” meg is erősíti kisebbrendűségi érzésében, sőt, még a jövőben várható kudarcokra is felhívja a figyelmét. Ez az ember meg sem próbál jobban dolgozni, de még csak azt sem vizsgálja meg. hogy netán saját tunyasága, pontatlan munkája. műveletlensége okozta-e addigi sikertelenségét. Köny- nyebb mártírarccal vállalni a „sorsot”, amit a csillagok — születése pillanatában — számára kijelöltek, mint keményebben tanulni vagy dolgozni. — Sokan hivatkoznak arra, hogy az asztrológia már több ezer évvel ezelőtt is komoly tudománynak számított. Köztudott, hogy az ókori néoek uralkodói hadba idulásaikat is függővé tették attól, mit mond az udvari csillagjós. — Ez az állítás önmagában hordozza a megszégyenítő választ is. A fejlődés folyamata csak akkor lehetséges, ha megtagadjuk a régit, a nagyobb, az új igazságért. Éppen a tudományt sértenénk meg azzal, hogy évezredek óta egyhelyben topog? — Az ember, születése pillanatától magában hordozza a bizonytalanságot is. És minél többet tud a világról, jobban látja az összefüggéseket, annál jobban megzavarodik és keres valamilyen támpontot. Mi szabadíthat meg ezektől a szorongásoktól ? — A tudás. Csak a félművelt embereket zavarhatja meg a „bonyolult világ”. Mi tudósok, azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, derűs emberek vagyunk. Mert a látszólagos bonyolultságon túl megismert rend csodálatos; olyan megnyugtató élmény, mint a legszebb műélvezet. Ezért szeretném néha kiáltani, hogy nézzétek emberek, mi van a világban! A Föld gyönyörű múzeum, ahol minden megtalálható. De az anyagban rejlő csodát, a lehetőséget, a csillagászat ismertette meg velünk. Hogy az egyik legegyszerűbb elem. a hidrogén, amely a víz alkotórésze, héliummá átalakulva „üzemelteti” a Napot! Ennek ismeretében lehetővé válik számunkra, hogy itt a Földön, ellesve a Nap titkát, felhasználjuk majd ezt az energiát! — Amit elmondott, valóban gyönyörű és lelkesítő. De — az embereket a kozmosz gondjainál jobban érdeklik saját gondjaik és... — Egyszer, itt a csillagvizsgálóban odajött hozzám egy fiú és megkérdezte: „Gyurka bácsi, hogyan lehetnék én híres ember?” „Sehogy fiam” — „válaszoltam”. „Aki keresi a sikert, az soha nem találja meg. Ha azt kérdezted volna, hogy a csillagászatnak valamelyik ágával komolyan szeretnél foglalkozni, talán egyszer valóban híres ember válhatna belőled. Mert a siker olyan jutalom, amely nagyon sok munka eredményeképpen — néha meglepi az embert.” — Ha megenged egy személyes kérdést, miért választotta éppen ezt a tudományt hivatásának? — Nem választottam. Matematika—fizika tanárnak készültem. Gyerekkoromban féltem a csillagoktól. ?? — ötéves voltam, amikor rémületben tartotta a Föld lakóit a Halley-üstökös feltűnése. A felnőttek remegve beszéltek arról, hogy az üstökös csóvája áthalad földünk felett, mérgező gázokkal beszennyezi a levegőt, megszűnik az élet. Éjszakánként féltem a sötétben, és magamban mondogattam, ne félj édesanyám, majd ha én nagy leszek, lelövöm azt az üstököst! Sajnos, ő már nem élt akkor, amikor felfedeztem egv új üstököst, amely azóta Kulin- üstökös néven halad égi pályáján. Azóta már tudom, hogy az üstökösök nem veszedelmet hozó „kóbor égitestek”, hanem ugyanolyan szabályos pályán haladnak, mint a Naprendszer többi tagja. A Halley-üstökös 76 évenként tér vissza, tehát 1986-ban lesz újból látható. — Mi volt legmegrendí- tőbb élménye a csillagokkal? — Az a dráma, amelyet Galilei óta minden ember át- érez, aki először veszi kezébe a távcsövet, és felfedezi, hogy a világ nem olyan, mini amilyennek látszik. Ügy érzem. egyetlen módja van annak, hogy megszabadítsuk aa embereket babonáiktól, téves hiedelmeiktől. Ha megismertetjük velük a valóságot. Ha megkérdezné azokat a fiatalokat, akik tagai a Csillagászok Baráti Körének, hogy milyen égi jegy szülöttei, csak nevetnének a kérdésen. De hogy na legyek ünneprontó, némi módosítással megpróbálok válaszolni első kérdésére, arra, hogy mit mondanak nekem a csillagok. Tiszta időben, déli irányban láthatom a téli égbolt legszebb csillagképét, az Oriont. magyar elnevezéssel a Kaszást. A csillagkép közepén három egyforma fényes csillag, Róna-király, Róna-őrző és Róna-pallér „vágják a rendet”. A kaszásokat követi sok apró csillagooska, a „marokszedők”. őket látva tudom, hogy kiket kell követnem továbbra is, vagyis az 1973-as esztendőben... Köszönöm a beszélgetést. László Ilona NÓORAD — 1973. március 18.„ vasárnap 8
