Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-17 / 64. szám

— ÄK elmúlt gvl tapasztala­tok azt mutatják, hogy a ine­gye gazdaságának fejlődése alapjaiban megfelel azoknak a céloknak, amelyeket a megyei pártértekezlet és a X. párt kongresszus feladatul szabott Megnyugtató a növekedés üteme — Gazdasági növekedésünk üteme a megye sajátos hely­zetét figyelembe véve meg­nyugtató. Főbb fejlesztési el­képzeléseink az előre meg­határozott ütemben valósul­nak meg. A kedvező gazdasá­gi eredmények megalapozták a párt életszínvonal-politiká­jának végrehajtását. További fejlődésünkben, jövőnk cél­tudatos alakításában fontos szerepet töltenek be a Köz­ponti Bizottság tavaly külön­böző témákban hozott nagy- jelentőségű politikai, gazda­ságpolitikai határozatai, ame­lyek átfogják az egész gaz­daságot és hosszú távon jelö­lik meg a tennivalók sokasá­gát, — Az elmúlt év sok újat hozott a párt gazdaságszer­vező, -irányító, -ellenőrző munkájában. A járási, városi és üzemi pártbizottságok, va­lamint az alapszervezet ele te­vékenysége sokszínűbbé vált, nagyobb figyelmet fordítottak a gazdálkodásban jelentkező feszültségek megoldására, bá­tor kezdeményezésekkel vál­lalkoztak a gondok megoldá­sára. :— Mi jellemezte még az el­múlt esztendőt, hogyan érté­kelhetjük gazdasági fejlődé­sünk anyagi lehetőségeit? — Tisztázódtak a korábbi vitás fejlesztési elképzelések. Terven'felül több olyan léte­sítmény — íkladi műszer­gyár, váci kötöttárugyár pász­tói telepe — romhányi cserépkályhagyár — megvaló­sításába kezdtünk, amelyek igen fontosak és jfelentősek gazdasági és politikai fejlődé­sünk, valamint a megye la­kosságának gyarapodása szempontjából. — Továbbra is valljuk, hogy a bányászatban szükség van egy bázis megtartására, ahol a törzsgárda foglalkoztatását tudjuk biztosítani. Űj szín­foltot i jelentenek a megye jparstruktúrájában a letelepí­tett üzemek, amelyek között egyre nő azoknak a száma, ahol az éves termelési érték' meghaladja a százmilliót.' sőt egyeseknél a jövőben ennél jóval nagyobb termelési ér­tékkel kell számolni. Jő do­log, hogy a mozgalmi és gaz­dasági vezetők figyelme egy­re inkább a belső problémák­ra, a jelentkező új kérdések megoldására irányul. Ennek következtében nagyobb gond­dal vizsgálják a vállalat egész gazdaságosságát meghatározó tényezőket. A tapasztalatok birtokában tett intézkedések hatására növekedett a haté­konyság, valamennyi nagy­üzemben a többlettermelés alapvetően a termelékenység emeléséből származott. Csök­kent a gazdaságtalanul gyár­tott termékek száma és meny- nyisége, ugyanakkor javult a gyártmányok és termékek mi­nősége, egyre inkább verseny­képesebbek, mind a 1 hazai, mind a nemzetközi piacon. — A sikerekben döntő ré­sze van a szocialista munka­versenynek, a szocialista bri­gádmozgalomnak. Különösen ott születtek szép eredmények, ahol a határozatok eljutottak a munkapadokig, ahol a dol­gozók megismerték feladatai­kat, észrevételeikre megtették a szükségés intézkedéseket. A munka nehezét most is, akár­csak korábban a 2472 Szocia­lista címért küzdő brigád vál­lalta magára. Sokat segítettek a termelés gazdaságosságában az újítók is. A megyei párt- bizottság ezúton fejezi ki kö­szönetét az elmúlt évi ered­ményes munkáért az üzemek, vállalatok párttagságának munkásainak, dolgozóinak és vezetőinek. Tapasztat átok — köretei menyek — A Központi Bizottság no­vemberi határozata után el­telt időszak megyei tapasztala­tai azt mutatják, hogy van előrehaladás a feladatok egy­séges értelmezésében és az egységes cselekvés kialakítá­sában. Egyes területeken azon­Kommunista ipari aktívaülés Salgótarjánban Tegnap kommunista Ipari aktivaülés volt Salgótarjánban a megyei pártbizottság nagytermében. A tanácskozáson részt vettek a megyei tanács vezetői, a járási-városi párt- bizottságok első titkárai, a gazdaságpolitikai csoportvezetők, a nagyüzemi pártbizottságok, az ipari üzemek, vállalatok, gyáregységek, szövetkezetek, kereskedelmi és közlekedési vállalatok párttitkárai, a szakszervezeti élet megyei irányí­tói, a szakszervezeti bizottságok titkárai, az említett üze­mek és szövetkezetek igazgatói, vezetői, a gyáregységeket irányító központi vállalatok képviselői. Lipták Sándor, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője köszöntötte a jelenlevőket és felkérte Szoó Bélát, a megyei pártbizottság titkárát vitaindító be­szédének megtartására —- aki a többi között a következő­ket mondotta. ban jelenleg is nehezen ju­tunk egyről a kettőre. — Ezek közé tartozik a munka- és üzemszervezés. Másként jelentkeznek a ten­nivalók a régi nagyüzemek­ben, megint másként az új, vagy letelepített üzemekben. A gondok, az ellentmondások is sajátosak, így hát megoldá­suk is különböző módszereket kíván. Vannak azonban min­denütt azonos tennivalók. — Ezek között említhetjük azt a jogos munkáskívánsá­got, hogy a vezetők mindig biztosítsák a folyamatos mun­ka feltételeit. A megyei párt- bizottság már korábban szó­vá tette, hogy az üzemekben nagyon magas a veszteségidő. Mérséklésére vajmi kevés erőfeszítés történt. Etlentmon- dás van a munkások soraiban a normában és az órabérben dolgozók között. Ugyanis az órabérben dolgozókkal szem­ben kisebb a követelmény. Munkaerőhiányról beszélnék gyárainkban, amikor a mun­kaerővel nem gazdálkodunk helyesen. Továbbra is ma­gas a táppénzesállomány. A Központi Bizottság tavaly no­vemberi határozata is foglal­kozott az alkalmazotti lét­szám alakulásával. Nemcsak abból a szempontból kell ezt a kérdést vizsgálni, hogy ará­nyuk nagy, vagy alacsony, ha­nem abból is, hogy egy mun­kásnak hány helyen kell meg­fordulni, addig, amíg valamit el tud intézni. Az alkalmazot­taknál is teljesítményt kellene vizsgálni. Ugyanis jelenleg majdnem minden gyárban gondot okoz az adatszolgálta­tás minősége, milyensége, gyorsasága és pontossága. Így van ez, amikor az öt nagy­üzemben dolgozó 18 ezer fő közül négy és fél ezer alkal­mazotti állományban tevé­kenykedik. Az ezzel kapcso­latos feladatokat helyben a vállalatok vezetőinek kell megoldani. A beszámoló felhívta a fi­gyelmet, hogy a hatékonyabb munka- és üzemszervezést gá­tolják a különböző szemléle­tek is. Amikor egyes párthatá­rozatok vitájára kerül sor, vagy visszatérnek az abban foglaltakra, akkor gyakran felhangzik: mi már koráb­ban is így csináltuk. Az élőb­bül kívül találkozunk még kö­zömbösséggel, taktikázással és az újtól való idegenkedéssel. — Zavarják a gyorsabb előrehaladást, fejlődésünk tempóját a beruházásoknál tapasztalható fonákságok is. A beruházások hiányos előké­szítése miatt a döntések után sem haladnak a kívánt ütem ben a kivitelezési munkák. El­maradunk a lehetőségekhez képest. Előfordul, hogy dön­tés pillanatáig sem tudják a vállalatok vezetői — mit és hogyan akarnak csinálni. Ili­vel a költségek növekednek, így hát az elképzelésekből nem minden valósul meg. Az előbbieken kívül gyakran változnak a továbbfejlesztés­sel kapcsolatos elképzelések, állásfoglalások még a vállala­ton belül is. Emiatt nehéz in­dokolni egy-egy üzem re­konstrukciójának szükséges­ségét. — Az új üzemeknél pedig nem szabad elfeledkezni ar­ról, hogy a népgazdaság azért áldozott építésükre százmillió­kat, hogy a kifizetett pénz el­lenértékeként minél előbb, és minél több olyan terméket gyártsanak, amelyre szüksége van az országnak mind a bel­földi ellátás, mind pedig a külföldi piacok megtartása, il­letve bővítése szempontjából. E tekintetben nagy feladatuk van az új üzemékben dol­gozó kommunistáknak. — Ennek kapcsán érdemes elgondolkodni arról, hogy je­lenleg milyen a beruházó, a tervező és kivitelező vállala­tok kapcsolata, milyen szem­léletek uralkodnak, esetenként a beruházási célok elhúzsódá- sát milyen okok akadályoz­zák. Emellett szükség van az anyagi érdekeltség finomítá­sára, további fejlesztésére, hogy minél előbb és olcsób­ban építsünk meg bizonyos objektumokat. Új üzemek és a technikai elmaradottság — Továbbra Is gondot je­lent üzemeink technikai el­maradottsága. Erről a témá­ról tárgyaltunk a minisztéri­umok és nagyvállalatok veze­tőivel. Alapvető változás nem következett be. A technikai elmaradottság egyforma gon­dot okoz munkásnak és köz­vetlen vezetőinek egyaránt. A régi, elavult technika alapve­tően kihat valamennyi nagy5- vállalat kollektívájának jövfL jére, egyéni gyarapodására. Aki figyelemmel kiséri a párt és kormány vezetőinek megnyilvánulásait, az előtt egyértelműen világossá válik, hogy rövidesen igen jelentős hátrány éri azokat a vállala­tokat, amelyek élavult, kor­szerűtlen gépekkel próbálnak ma még manipulálni, maguk­nak egzisztenciát teremteni, Nőtt a munkások bére, jobb as áruellátás Szoó Béla élvtárs ezután a párt életszínvonal-politikájá­nak eredményeit taglalta. Mi­ben jelentkezik a fejlődés me­gyénkben? — Amíg 1968-ban a megye szocialista iparában dolgo­zók 26,1 százaléka keresett 1500 forinton alul, addig 1972- ben már csak 16 százalék: Az előbbinél jóval nagyobb a fejlődés a nők keresetének alakulásában. A központi bér­emelés hatására pedig még kedvezőbb lesz az előbb em­lített arány. Sikerűit sok ko­rábban meglevő gondot és feszültséget is megoldani. — Az életszínvonal alakulá­sában fontos szerepe van a lakásépítkezésnek, a terület­fejlesztési elképzelésék meg­valósításának. E tekintetben az eredetinél gyorsabb fejlő­dési ütemet sikerült elérnünk az elmúlt esztendőben. Két év alatt 3500 lakást építet­tünk. Az építőipar termelése megközelíti az 1 milliárd fo­rintot, míg 1970-ben csak 600 milliónál tartottunk. — Ezután a lakosság ellá­tásával, illetve azt befolyáso­ló tényezőkkel kívánok fog­lalkozni. Ügy érezzük, hogy e tekintetben az értelmezés és a cselekvés nincs kellő egy­ségben. Amikor az áruellátás­ról és árkérdésekrSI beszé­lünk, jó lenne, ha valamennyi vállalatunk megszívlelné azt a tényt, hogy valamilyen, ter­mékével így, vagy úgy, de ő is felelős az ellátásért. Ugyanis megyénk iparának 30 százalékát lassan a könnyű­ipar alkotja. Az üzemekben, a gyermekruhákfól a felnőtt ruhákig sok mindent gyárta­nak. Ezek árváltozása kedve­ző, vagy kedvezőtlen formá­ban hat a lakosság hangulatá­ra. — Meg kellene vizsgálni, hogy a korábban elkészített ellátási tervek mennyiben ve­szik figyelembe az 1973. évi központi bérfejlesztést. Felve­tődik, hogy kereskedelmünk minden esetben képviseli-e a fogyasztói érdekvédelmet, fel­ügyeleti és ellenőrzési ható­ságaink fellépnek-e a mun­kásérdekek védelmében, kel­lően támogatják-e azokat a kezdeményezéseket, amelyek a Köziponti Bizottság tavaly novemberi határozatából e területre érvényesek? — A megyei pártértekezlet határozata alapján az áru­ellátás kiegyensúlyozottabbá vált, fejlődött a munkáskerü­letek bolthálózata is. E te­kintetben nagyobb ütemet a következő években tudunk csak biztosítani. Milyen kér­désekkel szükséges még az Az utóbbi évek egyik kiemelkedő beruházásának számít a Salgótarjánban felépített Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat gyáregysége. A gyárban a hazai megrendeléseken kívül külföldi szállításokat is teljesítenek, így a Szovjet­unióba épiile* szerkezetek gyártásához szükséges gépsor ve­zérlői*.diját <! ( >tta össze a Gaspark ivies Zoltán vezette szocialista brigád — kulcsár — áruellátás kapcsán foglalkoz­ni? Az üzletpolitikában job­ban ki kellene használni a megyén belüli lehetőségeket, hogy legalább azokból a cik­kekből ne legyen gondunk, amit megyénk üzemeiben ter­melünk. Alaposabb, elem­zőbb munkát kíván a mun­kások és alacsony keresetűek fogyasztásának vizsgálata, kü­lönös tekintettel a zöldség- és gyütnölcsellátásra. Ezt követően utalt arra, hogy a jövőben a pártbizott­ság az eddiginél még alapo­sabban foglalkozik a munká­sok élet- és munkakörülmé­nyei javítására hozott dönté­sek végrehajtásának ellenőr­zésével, különös tekintettel a munkásbérek alakulására, a munkások lakásépítkezésének helyzetére, az árak ellenőrzé­sére, a szolgáltatások fejlesz­tésére. Gazdasági vezető, politikai vesető —• Az elmondottak egyúttal megszabják a tennivalókat is. Kiegészítésül a megyei párt- bizottság titkára még a kö­vetkezőket fűzte hozzá: a cselekvés alapja a Központi Bizottság tavalyi, novemberi határozata. Ennek végrehaj­tására utasította a megye kommunistáit is. A megyei pártbizottság januári ülésén úgy foglalt állást, hogy a gazdaságszervező, -irányító, -ellenőrző munka középpont­jába az 1972-ben elkezdődött folyamatok továbbfejlesztését, illetve az elért eredményeik megszilárdítását kell állítani. Ez a többi között azt jelenti, hogy politikai munkánkban tavibbra is fő kérdésnek te­kintjük a bányászat jövőjé­nek tisztázását. Fontosnak tartjuk az új üzemek határ­időre való elkészítését, a zökkenőmentes termelést. Kü­lönösem az új üzemeket kell segítenünk abban, hogy már a termelés kezdeti időszaká­ban kielégítő, sőt jő legyen a munka- és üzemszervezői te­vékenység, előtérbe kerüljön az intenzív gazdálkodás min­den követelménye. Továbbra is gondot fordí­tunk azokra az üzemekre, ahol a rekonstrukciós mun­kák folytatódnak. Valameny- nyi termelő- és gazdálkodó- egységünkben jelentős erőfe­szítéseket kell tenni a társa­dalmi termelés hatékonyságá­nak növelésére, a gazdaságta­lan termelés visszaszorításá­ra, illetve megszüntetésére, a belső mechanizmus fejleszté­sére. Mindezek nem kam­pányfeladatok, hanem egész éven át jelentkező napi ten­nivalók. — Mivel a feladatokat ^ Központi Bizottság tavaly no­vemberi határozata egyértel­műen tisztázta, pártszerveze­teink a tennivalók meghatá­rozásakor mindig sajátos helyzetükből induljanak ki gazdaságszervező, -irányító' és -ellenőrző munkájuk során. Ennek tükrében jelöljék meg a főbb irányokat, alakítsák ki a célhoz vezető legjobb módszereket. A helyes, cél­tudatos cselekvéshez sok se­gítséget adtak az elmúlt évi munkát tárgyaló taggyűlési beszámolók, a kommunisták felszólalásai, kritikai észre­vételei, javaslatai. A jövőben minden szinten az eddiginél következetesebben kell szá­mon kérni a központi és a sa­ját párthatározatok végrehaj­tását. A járási, városi és üze­mi pártbizottságok, üzemi pártalapszervezetek nagyobb igényességgel és felelősséggel ítéljék meg a gazdasági veze­tők tevékenységét, vezetésük színvonalát, módszereit Kö­veteíjeneS nagydBß fegyelmet. Mivel a gazdasági vezetők egyben politikai ve­zetők is, döntéseikért elsősor­ban politikailag felelősek. Ez egyébként fokmérője a hatá­rozatokhoz való viszonyulás­nak is. Az eredményes mun­ka megkívánja, hogy párt­szervezeteink tovább növel­jék a gazdasági vezetők poli­tikai felelősségét. Végül, de \ nem utolsósorban egyértel­műbbé kell tenni a gazdaság­politikai propagandamunkát, bizonyos kérdések tisztázását, magyarázását, az életkörül­mények alakulásának feltéte­leit, lehetőségeit és azok ösz- szefüggéseit, Elsőnek Juhász Gyula, a síküveggyár igazgatója szó* lalt fel. aki elmondotta, ha azoknak az * intézkedéseknek jó részét megtették volna tavaly, amelyeket az idérs szándékoznak. akkor nem zárták volna jelentős nyere­ségkieséssel az elmúlt évet, Gombár János, a megyei ta­nács ipari osztályának veze tője szerint az új üzemek telepítése — ha nem érik el a termelés megyei átlagát — kedvezőtlenül befolyásolják a megye gazdasági fejlődésé­nek ütemét. Tapasztalatai szerint a letelepített üze­mekben a megyei átlag alatt van az - egy főre jutó techni­kai felszereltség és a bérszín­vonal. Ezért olyan fejlesztésre van szükség, amely egyrészt a reális munkaerőmérlegre épül, másrészt az intenzív fejlődés követelményeinek tesz eleget. Foglalkozott még a tanácsi vállalatok gazdái* kodásában bekövetkezett elő­nyös változásokkal. Szóvá tette, hogy a tanácsi vállala­tok fejlesztési koncepciói nem mindig találkoznak » népgazdasági , követelmé­nyekkel. nem felelnek meg hitelpolitikai kívánalmak­nak. Rónaszéki Andrásné, a Budapesti Finomkötöttáru­gyár balassagyarmati telepé­nek személyzeti vezetője el­mondta, hogy mióta teljesí­tik a tervet, azóta megnőtt a tekintélyük. A négy gyár­egység közül tavaly a máso­dik helyen végeztek. Beje­lentette, hogy érzik azoknak a tanácskozásoknak az elő­nyös hatását, amelyeket a megyei pártbizottság vezetői folytattak a Könnyűipari Mi* níszérium elősszámú vezető­ivel és a vállalat irányítói­val. A közép- és felsőbb szín* tű vezetőképzéshez kért se­gítséget, majd megemlítette, hogy a vállalati pártbizott­ság, a szakszervezeti tanács és a helyi pártszervezet és szakszervezet között laza a munkakapcsolat. Szálai Já­nos, az ötvözetgyár műszaki igazgatóhelyettese konkrét számokkal bizonyította, hogy a néhány évvel ezelőtt még dotációval működő gyáruk miként vált nyereségessé. Ennek kapcsán hangsúlyozta az eredményes műszaki és gyártmányfejlesztést, vala­mint a munkások szorgal­mát, lelkesedését, kezdemé­nyezőkészségét és hozzáérté­sét. Horávth Miklós, a Beru­házási Vállalat igazgatója azokról az intézkedésekről szólt, amelyek a kivitelezőt is érdekeltté teszik a beru­házás jó lebonyolításában Ma már egyJegy beruházás előtt több variációs tanul­mányt készítenek. Foglal­kozott még a dolgozók tudati nevelésének feladatival. Jesz- sze Károly, a Központi Sta­tisztikai Hivatal megyei igaz­gatóságának vezetője vála­szolt az őket érintő kérdé­sekre. Kecskés János, a Nős Fehémeműgyár homoktere' nyei telepének vezetője, a munkafegyelem megszilár­dulására tett intézkedések hatásáról beszélt, majd be­jelentette, hogy május 1-vel egy új szalag kezdi meg a termelést. Közölte továbbá,, hogy rövid múltra visszate­kintő telephely adja a vál­lalat évi termelésének egy- harmadát. Szoó Béla, elvtárs válaszá­ban hangsúlyozta, hogy a novemberi határozat sikeres végrehajtása érdekében min­den szinten növelni kell a követelményeket. Szólt még arról is, hogy az eredménye­sebb munka érdekében a munkásokat jobban be kell vonni a vállalati elképzelé­sekbe. azok megvalósításába A megyei ipari aktívaülés Lipták Sándor zárszavával ért véget. NÓGRÁD — 1973. március 17., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents