Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

Fiai at on — eredményesen — No, akkor megcsinálom a képeket is — mondtam a beszélgetés végén —, marad­jatok itt a targoncán ülve! Így szoktatok amúgy is •.dumesiz- ni”. Ti mondtatok az előbb! Megszületett a kép Tőzsér Péterről és Ottlik Józsefről.' Itt dolgoznak a síküveggyár­ban mind a ketten, és tény­leg nem számít náluk a hely. ha elérik egymást, azonnal szóba jön valami közös gond. tervezés, öröm. így hát a tar­goncaülés sem számít. És be- szélnivaló mindig van! A gyá­ri KISZ-szervezet vezetői kö­zé tartoznak, így sok múlik Jövedelmező juhászat Vidáman tekintettek vissza az elmúlt gazdasági évre a zárszámadó közgyűlésen a kö­zelmúltban Somoskőújfaluban. Nem is csodálható, hiszen a tagok egy munkanapra 109 forintot kaptak. A különböző ágazatok hozták a nyereséget — ahogyan tervezték. Közü­lük is kiemelkedett a juhá­szat/ A közhiedelem azt tartja, hogy a birka igénytelen ál- .at. Ilyesmit hangoztatni a somosi juhászok előtt köny- nyelrnű dolog lenne. Aligha­nem megsértődnének. — Nem igénytelen, hanem szerény — így fogalmazott az egyik idős juhász. Somoskőújfaluban a szövet­kezet megalakulása óta tar­tanak juhot. Másféle állat­tenyésztésével nem is foglal­koznak. Ehhez ideálisak a fel­tételeik. — így hasznosítani tudjuk 2200 hold legelőnket. Kodá­lyaink- szakembereink van­nak. Ha kellett, szarvasmar­ha-istállóból alakítottunk ki juhhodályt. Juhászatunk jól jö­vedelmező. Tavaly egymillió 130 ezer forint bevételt ho­zott — mondja Nagy Géza szövetkezeti elnök. Nem mindig volt ez így a faluban. Sokan emlékeznek még rá. hogy 1970-ben 395 ezer forint veszteséget jelen­tett a juhászat. Mi történt azóta? Csoda semmi esetre sem. A megfon­tolt. körültekintő vezetők egy- i'észt kifogástalan anyaállo­mányt alakítottak ki. Nem riadtak vissza a nagymérvű selejtezéstől, mert az állo­mány elöregedett. Másrészt a szakszerű takarmányozás nyo­mán lehetővé vált a kétéven­kénti háromszori elietés. Az sem elhanyagolható szempont, hogy időközben emelkedtek a felvásárlási árak. Somoson ah­hoz a régi igazsághoz tartották magukat a szövetkezet vezetői, hogy a veszteséges ágazatot nem felszámolni kell, hanem nyereségessé tenni. Ez a ne­hezebb. de kifizetődőbb ... A pecsenyebárány keresett belföldön ék külhonban. Ta­valy jó pénzen éladtak 938 pecsenyebárányt, a tervezett­nél százzal többet. Gyapjúból 34 mázsát kívántak értékesí­teni, viszont 40 mázsát adtak el. — Ágazatunkban továbbra is van fantázia — mavvaráz- za Nagy Géza —, így fejlesz­tésére jelentős összeget fordí­tunk. Mind az öt nyájnak szakképzett juhásza van. Ta­vasszal Szentes környékéről 360 ezer forintért újabb 300 törzskönyvezett bárányt vá­sárolunk. Nem olcsó mulat­ság. de biztos vagyok benne, hogy megéri. A piacon na­gyon keresett a pecsenyebá­rány és kelendő a gyapjú. A falut körülölelő hegyek-, völgyek, legelők és állatok jó ismerői a somosi juhászok, köztük Klement József és Kovács István. Munkájukkal elégedettek a szövetkezet ve­zetői. A gondjaikra bízott ál­latokat szakszerűen táplálják, látszik te ez a nyájon. Mostanában már néha ki­hajtják a hodályból a juho­kat. Nem azért, hogy legel­jenek. de sétálnak, levegőz- nek az állatok. Nagy érték Somoson az öt nyá.j. Vigyáz­nak te rá, mint a szemük fé­nyére! Rozgonyi István Különleges cigaretták Különleges cigarettákat ajánlanak a hollandiai szak­üzletekben azok számára, akik minden figyelmeztetés ellenére sem tudják nélkülöz­ni a füstölgő rudacskákat. A kétségkívül sznobok számára készült fekete csomagolás, reklám és elrettentés egy. szerre. Vigyorgó halálfej „dí­szíti” rózsával a szájában. A márka neve „Memmor”, a la­tin „memento mori”-ból (em­lékezz a halálra!) keletkezett, és hogy mindenki megértse, mire gondolnak, a csomagok­ra a következő cinikus fel­iratot nyomták: „Haljon meg Memmorral... kellemes do­hányzást!”. Egy kis dordrechti cigarettagyártó cég ilyen- ál­szent módon kívánja támo­gatni azokat a buzgó szerve­zeteket, akik „teljes önmeg­tartóztatásért” (semmi niko­tin. alkohol és kábítószer) küzdenek. azon, miben törik a fejüket. Tőzsér Péter alapszervezeti KISZ-titkár. A beosztása is igien komoly: programozó csoportvezető. .,— Lehet, hogy komoly, de szeretem!” — lel­kendezik. így hát kétszeresen te főnök, de jó főnök, mesél­ték munkatársai. Rögtön a katonaság után került agyár­ba, igaz. nem régen, mert még csak 27 éves, de azóta szép ..karriert” ért el. Egy KISZ-titkámak nem kell a szomszédba menni, ha gon­dot akar keresni! És ilyenkor jönnek a barátok, kollégák. Ottlik Jóska a végrehajtó bizottság titkára a gyárban. Több fiatalról kell gondos­kodnia. de neki meg a Tőzsér Péterek segítenek. Öt alap­szerv felett atyáskodik, s munka, tanulás- sport, klub­élet, ez mind az ő dolga, hogy jól menjen a fiataloknál. A ..síküvegben” jól megy ez. És talán azért, mert ha kell. a targoncán ülve is elvitatkoz­nak a fiúk! Még csak annyit: mindket­ten kommunisták — pártta­gok. — kulcsár — Centralizmus és demokratizmus |i dv púrttaggyülési hozzászólásban hang- zottak el a következő szavak: „Az utóbbi időben már eleget beszéltünk a de­mokratizmusról, most a centralizmus erősí­tésén van a sor”. A Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának értelmezésével kap­csolatban fogalmazódott meg ez a vélemény, amit — érthetően — nagy vita követett. A legélesebb ellenvéleményt az említett hozzászólás azzal váltotta ki, hogy megen­gedhetetlenül elszakította és szembeállítot­ta egymással a demokratikus centralizmus két oldalát. Helyesen mutattak rá a vitá­ban, hogy a két oldal feltételezi egymást, egységet alkot, s egyiket sem lehet a másik nélkül, különösen pedig a másik rovására fejleszteni. Eddig sem az volt a probléma, hogy nagy teret kapott a demokratizmus fejlesztése, hanem az, ha egyidejűleg egyes helyeken nem fordítottak gondot a centra- lizmus'következetes érvényesítésére is. A párt­nak eddig is az volt az álláspontja, hogy a pártdemokráciát csak a demokratikus cent­ralizmus keretébén lehet és szükséges fej­leszteni, s a másik oldalt, a centralizmust sem szabad elhanyagolni. Ugyanez áll most a centralizmus erősítésére is. „Akkor hát, mi most az újszerű ebben? — vetődött fel a kérdés az említett taggyűlés vitájában. — A Központi Bizottság hatá­rozata ezek szerint semmi újat nem tartal­mazna a centralizmussal kapcsolatban?” Ügy vélem, helyesen érveltek azok, akik úgy fog­laltak állást, hogy e tekintetben is újsze­rű mozzanattal találkoztunk a határozatban. Azzal, hogy a X. hongresszus határozatainak következetesebb végrehajtásáért száll síkra és nagyobb határozottságot követelt a párt politikájának egységes értelmezésében, két­ségtelenül a centralizmus erősítését is hang­súlyozza. A centralizmus erősítését jelenti az is, hogy a pártegység összetevői közül na­gyobb követelményeket támaszt a pártpolitika gyakorlati megvalósítására irányuló cselek­vési egységgel szemben. A centralizmus ilyen értelmű erősítéséhez, a félreértések elkerülése végett, két megjegy­zés kívánkozik. Először is: nem arról van szó, mintha ezek az új mozzanatok a demok­ratikus centralizmus értelmezésének valami­féle elvi revidiálását jelentenék. A demok­ratikus centralizmus fejlesztésére irányuló eddigi törekvéseink egyáltalán nem voltak hibásak, és ezért nem is szorulnak korrek­cióra. A centralizmus erősítése tehát nem azért szükséges most, mintha eddig „túlten­gett” volna a demokratizmus, hanem mert egyes területeken a X. kongresszus határoza­tainak végrehajtása vontatottan, következet­lenül történt, helyenként a gyakorlat nem mindenben felelt meg a párt politikai irány­vonalának. Súlyosan téved azonban, aki úgy képzeli, hogy most háttérbe szorulhat a demokratiz­mus és mindenekelőtt a pártdemokrácia fej­lesztése. Erről nem lehet szó, ha felelősség- teljesen akarunk érvényt szerezni a kong­resszus határozatainak. A Központi Bizott­ság határozatából következően most a de­mokratizmusnak azokat a lényeges elemeit szükséges erősíteni, amelyek fokozzák a párt­tagság politikai aktivitását, szélesitik bevo­nását a végrehajtás ellenőrzésébe. Hiszen munkánk eredményessége most nagyban függ attól, mennyire tudjuk politikai cél­jaink megvalósítását az egész párttagság, a dolgozók széles tömegeinek ellenőrzése alá helyezni.,Ez nem jelent semmiféle bizalmat­lanságot az intézményi, vállalati vezetőkkel szemben, de bármilyen tökéletesen is végez­zék mukáiukat, nem pótolhatják ezrek és tíz­ezrek kritikai észrevételét, minden lényeges részletre kiterjedő figyelmét. A politika milliók ügye — abban az érte* lemben is, hogy csak azok tevékenységében valósulhat meg. Ahogyan nem nélkülözhetők a termelésben, úgy a vezetésben sem pótol­hatja aktív közreműködésüket semmilyen más módszer. A demokratizmusnak számos olyan eleme van. amely a legszervesebben kapcsolódik az eredményes végrehajtáshoz, az egységes cselekvéshez. Ilyen például a jó tájékozta­tás, amely sokoldalú és tartalmas választ ad az embereket foglalkoztató miértekre, ismer­teti a végrehajtási megoldásokkal kapcsola­tos elképzeléseket. A Központi Bizottság ha­tározata nyomán az állami-társadalmi intéz­mények, vállalatok vezető szervei különféle intézkedéseket dolgpznak ki a X. kongresz* szuson meghatározott politikai célok hatéko­nyabb megvalósítására. Ezek az intézkedések a pártszervezetek, a párttagok politikai moz­gósító munkájával válnak az emberek meg- győződéses tevékenységének programjává. Ezzel kapcsolatban nem téveszthetjük szem elől, hogy ami a vezetők számára egy dön­téssel kapcsolatban magától értetődő, nem valószínű, hogy minden párttag számára is ugyanilyen nyilvánvaló. Gondolni kell rá. hogy a sokféle döntési lehetőség között meg­felelő tájékoztatás híján aligha igazodnak el, s enélkül a meghozott intézkedés mellett sem tudnak síkraszállni. Ami pedig a demokratizmus olyan elemé­re vonatkozik, mint a párton belüli viták, itt is sajátos módon és bizonyos tekintetben újszerűén jelentkeznek a feladatok. Ma el* sősorban az olyan vita vezet célhoz, amely a végrehajtás legelőnyösebb és legkedvezőbb feltételeit tárja fel, ami nem elodázza, ha­nem meggyorsítja a cselekvést, a feladatok megvalósítását. Most, amikor számos konk­rét intézkedés kidolgozására kerül sor, óriási jelentőségű a párttagság véleményének szám­ba vétele. A különböző tanácskozások, meg­beszélések annál inkább szolgálják politikai céljainkat, minél inkább felszínre hozzák a párttagok észrevételeit, gondolatait. Az ilyen­fajta viták szintén fontos alkotó elemei a .demokratizmusnak, s ebben az értelemben nélkülözhetetlen feltételei a centralizmusnak. A demokratizmus fejlesztése útján biztosít­ható az a légkör, amely növeli a vezető posz­tokon dolgozók felelősségét a munka jobb megszervezésében. Ez is a két oldal egysé­gét tükrözi. A demokratikus “äveSo9 sítja pártunkban az eszmei-politikai-eselekvé- si egységet, amely erejének, ütőképességének legfontosabb feltétele. Ezért továbbra ;s együttesen szükséges fejlesztenünk, erősíte­nünk a demokratikus centralizmus mindkét ol­dalát. Rákos Imre ............................................................................................................................................................................................................................................................................................iiiimiiiimiiiiiiiiiiinii — hiába dolgozunk, úgy- Munkásarcok is csak azok kapják meg a Szocialista címet, akik már egyszer elnyerték. Csinálha­tunk mi akármit, úgysem ju­tunk él odáig — mondták a Komarov brigádból többen is, amikor idejöttem dolgozni, — pergeti vissza az akkori be­nyomásait Urbán Tibor, az Ipoly Bútorgyár dolgozója. — Mit válaszolt nekik? — Azt. hogy előbb bizo­nyítsunk... — És? — Sikerült. Részt kértünk azokból a munkákból, amit a KISZ-szervezet vállalt és ami­ért pénzt kapott. Eddig 3400 forintra tehető a brigád kö­zös pénze. Patronáljuk a Dó­zsa úti Általános Iskolát és óvodát. Társadalmi munkában elvégezzük a szükséges javítá­si munkákat. Húsz óra társa­dalmi munka helyett szemé­lyenként negyven órát telje­sítettünk. Üzemvezetőnk és művezetőnk, Zólyomi József, alá rendkívül rendes ember, úgy nyilatkozott, hogy mun­kánk minősége is sokat ja­vult. — Hogyan tudták ezt elér­ni? — Az önmeózás bevezetésé­vel. A brigádban létjogosult­ságot, nyeit, hogy aki nem végzi el rendesen a reá bízott reszortot, annak vissza kell adni a munkadarabot, nehogy szégyent hozzon a brigádra. Ma már az járja róluk, hogy nem tudnak tőlük olyat kérni, amit ne teljesítenének. Pedig ebben a kollektívában sem angyalok dolgoznak. Nem min­denki érti meg, hogy szertelen egyéni elképzelései nem egyez­... Ugye, hogy lehet... 1? d"­tethetők össze a szocialista brigád elé tűzött követelmé­nyekkel. Kis keserűséggel a hangjában mondja: — A bri­gádban, sajnos, van egy nehéz természetű kolléga, alá egy- egy cselekedetével öt-hat em­ber fáradságos munkáját szin­te az egyik pillanatról a má­sikra le tudja rombolni. Nem sokkal később jóleső ér­zéssel így folytatja: — Látja azt a kislányt, ott. Azt, aki felénk jön? Ügy - út, hogy elbocsátják a vállalattól, mert sehol sem emberelte meg magát. Leánygyermek. Ha kitesszük, vajon nem ártunk-e neki még jobban, mintha kö­zöttünk marad, s megpróbál­juk jobb belátásra bírni. Az utóbbit választottuk. Magunk közé vettük. Egyelőre kelle­mesen csalódtunk benne. Meg­állja a helyét a munkában, nincs vele baj. Reméljük, to­vábbra is így marad. — Hogy a kollektíva jól vá­lasztott, amikor elfogadta ve­zetőjének Urbán Tibort, az is bizonyítja, hogy a brigádból nemrég ketten, Litovszki Pál és Reznyák József felvételü­ket kérték a pártba. Az utób­bi közölte a brigád vezetőivel, hogy szeretne a niunkásőrök közé kerülni. Ide kívánkozik még, hogy igazolatlanul mu­lasztó nincs köztük, hogy a politikai továbbképzésben rendszeresen részt vesznek, és a termelési feladataikat jól el­végzik. — Mire a legbüszkébb? — kérdem a brigádvezetőtől. — Arra, hogy be tudtam bi­zonyítani a brigádtagoknak, nem hiába dolgoztunk. Min­den reményünk megvan arra, hogy elnyerjük a megtisztelő Szocialista címet. A múlt év decemberében megtartott vál­lalati szocialista brigádvezetői értekezleten vezetőink dicsér­tek bennünket. Ha jól emlék­szem azt mondták: a vállalat egyik legjobban működő köl­es lek í ti váj a vagyunk. — Mondjon néhány szót magáról. — Kicsit hosszabban vála­szolok, a többit önre bízom. A szakmát Ipolyvecén kisiparos­tól tanultam, ott voltam ön­álló kisiparos is, majd unoka­öcsém és bátyám hívására vé­letlenül a pilisi szénbányák­hoz kerültem. Onnan hosszú idő eltelte után jöttem vissza Balassagyarmatra. Ha nem zár be a bánya, talán még ma is ott dolgozom. Voltam DISZ- titkár, KISZ-titkár, jelenleg párttag és munkásőr vagyok. — Felesége is egyetértett a visszatéréssel? — Neki mindegy volt, hogy hova jön. mert szülei meghal­tak. Talán még örült is, hogy Balassagyarmatra jöttünk. Je­lenleg a bátyám által felaján­lott lakásban élünk. Munka­helyemre nem keli 30 kilomé­tert utazgatni, mint annak idején, az előző vállalatnál. Jól érzi magát a felesége is? — Először a finomkötöttáru­gyárban szalagon dolgozott. Nemrég került át az egyik gyógyszertárba pénztárosnő­nek. Szavaiból azt vettem ki, hogy kicsit furcsán viselked­nek vele szemben. Lehet.; hogy nem kap elég segítséget, de lehet, hogy az új hely szo- katlanságával járó első és múló jelenségekről van sző. Majd meglátjuk — , mondja bizakodással a hangjában, — bár érezni, hogy bántja a dolog. Később, amikor kislá­nyáról esik szó. ismét szóba hozza feleségének gondjait. A kislány követi az édesap­ját. Nyolcadik általánosba jár. birtokosa az Aranykoszorús Üttörőjelvény-nek. Ezzel bizony csak a legjobbak dicsekedhet­nek. Sietve befejezem a kicsit hosszúra nyúlt beszélgetést nehogy miattam legyen keve­sebb a keresete. — Ne zavartassa magát, be­szélgessünk csak nyugodtan. Majd bepótolom. bízza csak rám — nyugtat meg. JELENLEG egy másik tár­sával fontos újításon dolgozik Ebben az esetben is a közös ség szolgálata vezeti. Ez má: a vérében van. Erre vállalkO' zott, amikor belépett a párt ba. Amit tesz, azt örömmel é: lelkesedéssel cselekszi. s náls ez természetes is. V. K. j NÓGRAD — 1973. február 13., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents