Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

Hai kommentárunk

így látják a dolgosok

Ma már nincsen olyan termelőszövetkezeti

zárszámadó közgyűlés, amelyiken ne esne szó az erdészetről, mint a tsz egyik önálló űzemágáról.

Az elmúlt öt esztendő alatt a mezőgazdasági üzemekben rohamosan fejlődött az erdőgazdálkodás. Jó néhány gazdaságban több millió forint bevetelt biztosít a közösnek az erdő. Teljesen érthető ez, hiszen arról van szó, hogy a fa, mint ipari nyersanyag, nagy szerepet játszik a gazdálkodósban. Mint tüzelőt sem lehetett, és még sokáig nem lehet mellőzni. Mivel a termelőszövetkezetek közül úgyszólván valamennyi rendelkezik erdővel, természetes, hogy a népgazdaság számol az ott levő fával is.

Komoly erdészeti szakmunkát igényel a futermelésen kívül az erdőtelepítés. -mŰve- ' lés. A mezőgazdasági üzem olyan területen nem folytat növénytermesztést, amelyiken nem kifizetődő, nem hozza a kívánt mennyiséget. Az ilyen területeket — éppen azért, mert ez mindenképpen kifizetődik — erdősitiik. Ez azonban nagyon komoly szálánál hozzáértést követel. •

Tulajdonképpen a szakemberekről kívánunk most néhány gondolatot elmondani. Az erdőgazdálkodást, mint fontos üzemágat említi minden közgyűlési beszámoló — és tegyük hozzá. — legtöbbjéről mint, veszteséges

a tsz-ben

tevékenységről beszélnek. Azt azonban nem

említik, hogy a veszteséget mi okozza. Pedig erről szólni kéne. A tsz erdőgazdálkodást folytat, de nem rendelkezik erdőgazdálkodáshoz értő szakemberrel. Nem lehet elkerülni egyetlen mezőgazdasági üzemnek sem a fatermelást, az erdőművelést, vagy a -telepítést, mégsem gondoskodnak hivatásos ér- áészről. Ha mégis van, akkor nem fizetik meg. Ebből aztán az következik, hogy az erdész nem ver gyökeret a tsz-ben. Ugyanis a szakemberekért az állami erdészetek is harcolnak.

Szólni kell az erdészeti szakmunkásokról is, mert ezekkel sem rendelkezmek a tsz-ek. Nem gondosikodnak képzésükről. Az erdészetnek a tsz-ben nincs igazi, hűséges támogatója. Ez tarthatatlan. Ugyanis, amelyik mezőgazdasági üzemiben nem végeznek szakszerű erdészeti munkát, attól az állam elveszi az erdőgazdálkodási jogot és árterületet átadja az állami erdészetnek.

Gondoskodniuk kell teltét a tsz-vezetőknek arról, hogy ha erdészeti munkát végeznek, szakemberrel is és szakmunkásokkal is rendelkezzenek. Az erdő, ha hozzáértéssel liánnak vele, nem marad mostoha, megtéríti a ráfordított pénzösszeget.

— B —

II o »tan osztanák el a béremelés forintjait?

Ságújfalui fiatalok

A hagyományokhoz méltóan

Ságújfaluban évek óta eredményes munkáról adhat számot a községi KÍSZ-alapszer- vezet vezetősége. Tavalyelőtt a KISZ központi bizottság oklevéllel ismerte el Igyekezetüket. Negyvenhárom főt számlál az alapszervezet, melyet héttagú vezetőség irányít. Gá- csi Mária tavaly nyár elején vette ét az Ifjúsági szervezet vezetését. Vele beszélgettem a jó munka titkairól.

— Egy évig szervező titkárként dolgoztam, sikerült jó tapasztalatokat szereznem. A vezetőség tagjai js becsülettel ellátják feladataikat. Szerencsére a tárgyi feltételek adottak, így energiánkat teljesen programjaink előkészítésére, lebonyolítására szentelhetjük.

Különösen a KlSZ-oktatás- ban jeleskednek. Egy-egy foglalkozáson véget nem érően vitáznak. A megjelenésre eines panasza a KlSZ-vezető- ségnek. A jó politikai nevelő munka eredménye meg is látszik. Tavaly két fiatalt ajánlott az alapszervezet a párttagok soraiba,

— A hagyományainkhoz híven az idén ugyancsak két arra érdemes fiatalt szeretnénk párttagnak javasolni. Sajnos az átlagéletkor eléggé alacsony, így mi is „teneager" alapszervezetnek számítunk. — mondja a KISZ-titkár.

i

A község társadalmi szervezetével való együttműködés kerül szóba. Mária a felsorolást a kultúrházzal kezdi.

— Bár a kultűrház nem szervezet — teszi hozzá nevetve —■ mégis úgy érzem, jó munkánk egyik alapja a kul- túrhóz vezetőjével kialakult kapcsolat. Márkus bácsi ott van minden rendezvényünkön. Az akcióprogramunk összeállításánál is hasznos tanácsokat adott. Mi természetesen a kultűrház rendezvényeit segítjük. A pártszervezettel szintén szoros az együttműködés, A párttitkár elvtárs taggyűléseink rendszeres látogatója, hozzászólásaival segíti az alapszervezet vezetőségének irányító munkáját

Gácsl Máriát tavaly decemberben vették fel a községi pártalapszervezetbe, s pártmegbízatásként továbbra is a KISZ-munka végzését kapta.

— Az, hogy párttag lettem, még inkább kötelez a felelősségteljes munkára.

Amikor a községi tanáccsal való együttműködésről kérdezem, elkomorul az arca:

— Sajnos, ezen a téren „holtponton” vagyunk. Tavaly a járás legtöbb KlSZ-alapszer- vezete együttműködési megállapodást kötött a községi tanáccsal. Nálunk ez nem sikerült, s ebben véleményem szerint nem mi vagyunk a hibásak, A községi tanács titkára

wié" a köszönésemet sem fogadja, Az ifjúsági alap fel- használásával kapcsolatban sem történt közös megbeszélés. Ennek ellenére a hatezer forintból kétezret megkapott az alapszervezet, ezt kirándulásra használtuk fel. Két napig a Duna-kanyarban voltunk. A jelenlegi állapoton szeretnék változtatni. Az idén újra tanácsválasztás lesz, s úgy hiszem, az előkészítésben, lebonyolításban a KlSZ-fiatalok- nak Is akad bőven feladata. A párttitkár közbenjárása is hiábavalónak bizonyult — magyarázza Mária.

Felvettem a kapcsolatot Kovács Istvánnal, a községi tanács titkárával is. Elmondta, hogy nem ért égyet a KISZ- szervezet titkárának szavaival, s hozzátette még:

— Amíg másik KISZ-titkár

volt, ilyen gondok nem merültek fel.

A község két vezetője — két ellentétes vélemény.

A ságújfalui KiSZ-alapszer- vezetnek ez évre is tartalmas programja van. Az elmúlt év munkáját értékelő taggyűlésen a sportmunka hiányosságai jöttek felszínre. Az idén több sportversenyt terveztek. Készt vesznek a VIT Kupa rendezvényeken is. A Petőfi-évfordu- ló jegyében vetélkedőt, verses prózamondó versenyt rendeznek, a községi könyvtárral közösen író-olvasó találkozót iktattak programba. Az áprilisi taggyűlésükre meghívják az általános iskola nyolcadik osztályos úttörőit. A közös taggyűlés az alapszervezet tagfelvételi munkáját hivatott szolgálni. Színjátszó csoportot is alakítanak.

— A tagöaszeírás alkalmával kérdőíveket osztottunk ki a KISZ-tagoknak, melyen elmondhatták véleményüket, ötleteket adhattak az 1073-as akcióprogram összeállításéhoz. Több érdekes megállapítást olvashattunk, de egy közös vonása valamennyi válasznak volt; elégedettek a vezetőség munkájával, a rendezvények megegyeznek a fiatalok igényeivel — fejezi be a beszélgetőét Gácsi Mária.

A ságújfalui fiatalokat több év eredményes munkája kötelezi. Ehhez a községi tanácscsal való kapcsolaton mindenféleképp javítani kell. Ha máéért nem, már azért is megérne ezen a dolgon közösen elbeszélgetni, hogy az elkövetkező Időszakban a KISZ- alapszervezet fiataljai több se- Begítséget tudjanak adni azokhoz a feladatokhoz is, melyek a község vezetői előtt állnak.

Ssabó Gyula

Heten a pásztói szerszám- és készülékgyár ..Szabadság” Szocialista Brigádjából azon vitatkoznak, hogyan oszthatnák el egymás között a március elsején esedékes béremelés forintjait Fodor Tamás felvétele

Heten a pásztói szerszám- és készülékgyár „Szabadság” Szocialista Brigádjából, A művezetői Irodában a fal mellé tolják a padot, arra ülnek, még két székre ig szükség van, hogy elférjenek.

Sándor Imre főművezető előzőleg már kigyűjtötte a legutolsó havi keresetüket, együttesen jóval húszezer forint az összeg. Gyors fejszámolás, hogy legyen miből kiindulni. A kilátások ismeretében várhatóan 11—13 százalékkal emelkednek a bérek március elsejétől. Ez azt jelenti, hogy mintegy 2800—3100 forinttal növelhetők összességükben a jövedelmek.

Vajon hogyan osztanák el egymás között a béremelés forintjait?

Órabér

és teljesítmény

A brigádvezető, Halász József rögtön ezzel kezdi:

— Nem olyan egyszerű a

dolog. Nálunk személyi órabérek vannak, de a fizetésünket a különböző szakképzettséget igénylő munkák bérkategóriáiban elért teljesítmény alapján kapjuk. A kereset ezért általában magasabb, mint amennyi a személyi órabér szerint járna. Ha a személyi órabérünket emelik, a kategóriabérek meg változatlanok maradnak, akkor jóformán nem kapunk semmit. Viszont az órabérnek kiküldetés esetén — vagy állásidőben, de erre nemigen van példa — nagy a jelentősége, mert ezt pótlékolják. Tehát a kategória bért, meg az órabért is emelni kell ahhoz, hogy tény- Leg vastagabb legyen a boríték.

Lehetetlen ,,visszaadni” a másfél órás beszélgetés során elhangzó valamennyi véleményt. Rövidesen kiderül, az „osztozkodást” nem lehet néhány perc alatt nyélbeütni. A helyzet csak akkor egyszerű, ha mindenki egyformán részesül a béremelésben. Mivel ezt egyik brigádtag gém tartaná igazságosnak, akkor előbb feltétlenül tisztázni szükséges, milyen szempontok alapján, ki kapjon többet, ki kevesebbet.

— A szakmai hozzáértést, a munkában eltöltött éveket, meg a hozzáállást kell figyelembe venni — mondta Ba- tu Sándor lakatos.

Demény látván, a legfiatalabb, hozzátette:

— Ezzel egyetértek. De azt mondom, ne csak azt nézzük, ki, mióta dolgozik a szakmában, hanem azt is, hogy most milyen értékű munkát végez.

Van ellenvélemény

A kiinduló pontig ezzel eljutunk, De nyomban felvetődik a kérdés: a jelenlegi keKILEPETT a vendéglő ajtaján, vele tódult az utcára a benti meleg és a felfokozott zene hangja. Jóleeett az italtól bódult fejének a friss levegő. Teleszívta tüdejét, amikor támadója elébe ugrott, kést rántott, mellébe, hasába, és oldalába szúrt Segítségért kiáltott, aztán elvágódott a járdán, Ott szedték össze és hívták a mentőket. Fiatal szervezete elég gyorsan meggyógyult. De amikor hazajött es jelentkezett az üzemnél, a személyzetis azt mondta neki:

— Itt a munkakönyvé, mehet. ..

Egy árva szóval sem tiltakozott. A sovány arca rán- dult meg, mert a személyzetis hangját, mint a kést érezte a húsába vágni. Nyöszörgés- félét hallatott.

— Akkor hát, ezzel ie megvolnék. ..

Ezt az embert esztendővel

ezelőtt bárki megirigyelhette volna. Kitűnő érzéke van a vasasszakmához. Olyan keze a hegesztéshez, hogy a tüt képes összeforrasztani és keresni kell, hoL Maga az igazgató intézkedett, hogy a fővárosba küldik tanulni. Adtak neki pénzt, és indult. Zárádi, Béla a fővárosban, a vállalat költségén, drága szállodában élte az életét. A munka, amit végeznie kellett, játéknak tűnt számára. Esténként. tele pénzzel, a mulatókat járta.

Sorsában

megnyugodva

ismerték, különösen a Rózsafában. Jókedvű volt, szépen öltözött, a pénzzel nem fukarkodott. Vékony a teste, de magas. Az arca fiatal kora ellenére barázdás. A szeme szürke, elüt a haja színétől. Nem hétköznapi jelenség. Érthető, ha a nőknek azonnal szembetűnt. A pincérek ismerősként közrefogták, ez emelte értékét. Akkor este is nagyon jókedvű volt. A szomszédjában levő asztaltársaság egyik nőtagjával szemezett. A lány először kerülte a tekintetét. Erre Zárádi, küldött neki egy szál virágot. A nő.társaságának férfitagjai mintha észre sem vették volna a dolgot, figyelmen kívül hagyták. Erre ő felállt, a zenészekhez ment, feltűnően mutatva a nála levő nagyobb pénzösszeget és fizetett nekik. Az asztalához visszafelé haladva, a lány asztalánál átnyúlva a férfiak fölött, az ő hamutartójukban nyomta el cigarettáját. Akkor az egyik férfi megragadta csuklóját. Kemény szorítás volt. Zárádi könnyedén mosolygott.

— Idegesek vagyunk, fiú? Kint beszéljünk. , ,

Így indult az utcára és araikor kilépett az ajtón a kés- szúrásokat pillanatok alatt megkapta. Sosem tudták meg, ki volt a késelő. Persze, nagy botrány kerekedett az üzemben. Egyszerre előálltak azok, akik tudni vélték, hogy a

nagy dédelgetésnek ez lesz a

vége. Kiderítették, nem is

olyan jó szakember a fiú. Az

igazgató is jobbnak tartotta elfordulni Záradból. Kiadta az utasítást a személyzetisnek, aki teljesítette a parancsot. Zárédi Béla az utcára került, és mivel szülei sem bocsátották meg könnyelműségét, Cgitárra ment, egyik távoli rokonához. Ott élt velük, amíg nem találkozott Vana Júliával, a cdgánylánnyal. Hozzá költözött, szeretkeztek. Amikor erre is ráúnt, késhagyta sebeit simogatta. Zárádin senki nem fog ki. Zárádi még megmutatja — elmélkedett.

Akkor hökkent meg, amikor a lány eléje állt és közélte vele:

— Gyereket várok.. 1

Nem akármilyen lány ez a Julíka. Szép, fekete és formás. Okos iß, tiszta is, szorgalmas Ss. Megragadta Zárádi karját

— Szedd össze magad, Indulunk a városba és megesküszünk.

Zárádi először megijedt, aztán nevetni kezdett. A gondolatai peregtek. Vége az aranyéletnek. Azóta már házasok. Zárádi nemrégen szépen vasalt ingben, a megmaradt jobbik ruhájában baktatott az országúton. Máriama- Jorba ment, búcsúzni az ismerősöktől. Ott, az országúton mondta.

— Elmegyek Innen új életet kezdeni.

Lementek Julikéval a Dunántúlra, ott vállalt munkát az egyik termelőszövetkezetben. Azt írta, hogy a keze újból átmelegszik, ha vasat fog. A hegesztőpisztolytól pedig átforrósodik a teste. Julikéról azt írta :

— OLYAN SZÉP gömbölyű már, akár az alma. Csak ne lenne mindig haragos...

Mondják, akik látták őket, hogy Julika a kocsma előtt belekarol és Zárádinak még a kocsma felé sem szabad nézni. A fenegyerek pedig csak mosolyog, beletörődve sorsába.

Bobál Gyula

reset! arányok tükrözik-e ezeket a különbségeket? Itt az egyetértés megbomlik, öten igennel ketten — az egyik. Sütő László csak nagy vonakodás után — nemmel válaszolnak.

Kénytelenek vagyunk egy kis kitérőt tenni, ami azonban csak látszólag kitérő, valójában nagyon is összefügg a bérezéssel, egy-egy munkás megítélésével. A lakatosok között Veres Mátyás az „egyszem” hegesztő. Üvegipari hfltőszalagokat készítenek. Szóba kerül, hogy van rossz, meg jó munka, az egyik nagyobb szakértelmet kíván, jobban fizet, a másik nem any- nyira. Nagy a, brigádvezető felelőssége, kire, mit bíz, hogy mindenki azt csinálja, amihez a képessége leginkább megfelelő, de azért be ne „skatulyázza” az embereket, különben soha nem tudják bebizonyítani, hogy a szokásosnál többre is futja az erejükből,

— Én tudom, miért nem ért egyet Batu a kereseti arányokkal — mondja Veres Mátyás. —- A hegesztőknél viszonylag alacsonyabbak a kategóriabérek, mint a lakosoknál, mégis többet keresnek. Erre sokan azt mondják, hogy a lakatosok keresik meg a hegesztők pénzét.

Less-e összhang ?

Kétségtelenül lehetnek belső béraránytalanságok fiatal és idősebb, szakmunkás és szakmunkás, segédmunkás és szakmunkás között. Ezért is érthető, hogy egy kis „rágó- dás” után a beszélgetés valamennyi résztvevője a differenciált béremelés mellett tör lándzsát.

— Azt javasoljuk, hogy a béremelésnél a .jelenlegi bérarányokat vegyék alapul — összegezi a véleményeket egyik /brigádtag. — De úgy, hogy a dolgozók képességében és munkájában mutatkozó különbségek még jobban kifejeződjenek.

Vagyis: kísérelje meg a vállalatvezetés, amennyire lehetséges, oldani a feszültségeket. Valóban az kapjon többet, aki többet érdemel. Csakhogy majdnem minden dolgozó máshol és máshol érzékeli a feszültséget. S itt már egyrészt az a kérdés, vajon a dolgozó helyesen ítéli-e meg, helyesen rangsorolja-e saját tevékenységét, másrészt a vezetői, munkatársai hogyan vélekednek a beosz- tottukról, a munkatársukról, munkája értékéről, s a kettő egyáltalán szinkronban ván-e egymással?

Kiss Sándor

NÖGRAD — 1973. február 11., vasárnap

h

*

;