Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-09 / 33. szám
Riportúfon a „feszigyárban*' A kohászok kemény emberek Zagyvaróna — ötvözetgyár. Megnyílik előttem a bejárati sorompó, elindulok az úton előre: az Irodaházba tartok. Impozáns épülete itt van mindjárt szemközt, túl rajta, húzódik az üzem. Nincs bennem szorongás, újabb kori tapasztalataim szerint elmúltak azok az idők, mikor az üzemi vezetők bosszús kézlegyintéssel „nézték ki” a kulturális kérdésekről faggatózó újságírót: „Itt termelni kell, kérem, a kultúra negyedrangú nekünk! Nem hurráoptimizmus azt állítani, hogy minden jó vezető tisztában van vele, milyen szoros kapcsolat van a műveltségi szint, a termelékenység és a munkahelyi közérzet között" Szerződés — iskolával Az iskolázottsági szintről és a továbbtanulási lehetőségekről tájékozódom először. Az tizem 556 személyt foglalkozhat, ezek fele bejáró. Cered, Zabar, Pogony, Báma, Bükkszék, Mátraszele — ezek a községek adják az ötvözetgyári munkások javát. Analfabétát egyet tartanak nyilván, a többség rendelkezik hat-, vagy nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel. Az üzem ugyan nem szervez önálló általános iskolai oktatást, de akinek igénye van erre, támogatják. Az iskolákkal más vonatkozásban fejlődött ki jó kapcsolatuk. Előttem fekszik egy szocialista szerződés, amelyet az ötvözetgyár a mát- raszelei iskolával kötött a múlt évben. E szerződés szerint: az intézmény szakmunkástanulókat irányít a gyárba, az úttörőcsapat kulturálisszórakoztató esteket rendez a bejáróknak, az iskola vizsgára készíti elő a dolgozókat. A gyár ezért cserében pálya- választási tájékoztatót tart a tanulóknak; karbantartja a taneszközöket. Mindkét fél számára előnyös ez a megállapodás. Az ötvözetgyámak szüksége van jó szakmunkásokra, saját nevelésű fiatalokra. Nemrégiben készült el egy 14 személyes tanműhely, ahol a lakatostanulók képzése folyhat. — Más módon is igyekezünk kedvet csinálni a fiataloknak — mondja Vojtarek Vince szervezési csoportvezető, akitől eddigi Információim is származnak. — Az ipari tanulók társadalmi ösztöndíjat kapnak az első fél évben elért tanulmányi eredményeik alapján. Ez havonta maximum 250 forintot jelent. Az engedélyezett időponttól (hároméves képzésnél két és fél év után) pedig kezdő szakmunkásbérrel foglalkoztatják őket. — Vannak a gyárnak középiskolásai is. A toborzó „pályaválasztási szülői értekezlet” eredményeképpen. Tanulmányi ösztöndíjasunk négy kohóipari és egy vegyipari technikumi tanuló. Félszázezer harmadából Jól működő kultúrháza is volt régen a gyárnak. Az üzemen belül, saját kezelésű. Erre akkor derült fény, amikor a kulturális alap felhasználásáról beszélgettünk Molnár Sándor szb-titkárral. A kultúr-, sport-, jóléti alap (55 ezer forint megoszlása a következő most: 25 ezer forint szb-támogatás (nőnap, kirándulás, Télapó-ünnepség), 15 ezer sport és 15 ezer kulturális célokra. — A kultúra 15 ezer forintjáról, sajnos, nincs sok mondanivalóm. Inkább arról beszélnék, ami régen volt. Nagyteremmel, könyvtárral, klub- helyiséggel felszerelt kultúr- házzal dicsekedhettünk. Még pesti színészek is jártak oda előadást tartani. Nemhogy a dolgozók, de a környékbeliek is szívesen felkeresték esténként. Aztán 1968-ban — a beruházások során — felszámoltuk: a régi irodákat ég a könyvelést költöztettük be a klub- és könyvtárhelyiségbe. Később a nagyterem is ebédlő lett. Amikor 1971-ben felépült az új irodaház, felszabadult újra az épület. Időközben azonban megrongálódott, tönkrement. A könyvtárat és klubszobát újra rendbe hozzuk (a KISZ otthona lesz majd), a nagytermi rendezvényekre, nem dőlt el. Nincs igény a nagytermi rendezvényekre, „kintről” sem jönnek, mert időközben Zagyván felépült az új kultúrház — sorolja Molnár Sándor. A bejárók — Itt Is, mint mindenhol — sok gondot okoznak. Valahogy kicsúsznak a körből: az üzemben nemigen lehet ittmarasztálni őket munkaidő után; otthon várja őket a háztáji munka. Szórakozásra, művelődésre vagy nem is tudnak időt szakítani, vagy ha tudnának, sincs erejük meg kedvük. Az ötvözetgyár „legnehezebb üzemrésze” az adagoló: négy kemence nyeli-okádja a keverék alapanyagot. Gyenge szervezet számára öt perc is elviselhetetlen a lisztként permetező porban, pokoli melegben és állandó dübörgésben. A kohászok kemény emberek, jószerivel csak a nagy melegre panaszkodnak. Mester József kohász, aki nyolc éve dolgozik az üzemben, azelőtt is kohász volt. Nehéz testű, kesernyés arcú ember. Zabari. — Fene tudja, hogy hozott ide a sors... belecsöppentem. szakmám lett, hát ezt csinálom. Máshová már nem mehetek. Csak nyáron rossz igazán: tajtékzik a testemen a hab. Kissé restellkedve kérdezem, hogyan tölti hasznos szabad idejét, jár-e szórakozni, művelődni: — Csak az erdőt szeretem. Ott csönd van és jó levegő. Mozi, kultúrház: nincs nekem ahhoz kedvem. Úgyitt névleges volt Félezer embert foglalkoztat az ötvözetgyár, s a gyár 10 brigádja közül négy nyerte el a Szocialista Brigád címet. Vágvölgyi Endre versenyfelelős társaságában nézem a statisztikát, s összegzem a belőle kiolvasott tapasztalatokat. Míg a kultúrház üzemelt, addig szerepelnek kulturális brigádfeladatok is. Az utóbbi időben a szocialista kollektívák vállalásainak zöme gazdasági Úgyis névleges volt a közös színház-, mozilátogatás; nehéz a munka, sok a vidéki — magyarázzák. ök élnek benne, nyilván nem vitatható el a kifogások egy részének igazsága. Helyzetük és eredményeik — sem jó sem rossz értelemben — nem kirívónk. Nem lehet, hogy kevés koncentrált erő párosul a jóindulatukkal? Ebben az ügyben. Hiszen, ha tellett másra... V. Kiss Mária Szerkessz veliinkli A NÓGRÁDI ÚTI OKOK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Járási úttörő vezetői konferencia Pásztön Pásztón február kilencedikén, ma rendezik meg az úttörővezetők járási-városi konferenciáját. Az egész napos esemény az 1967. óta végzett úttörőmunkáról szóló beszámolóval indul. A vita során a résztvevők elmondhatják saját tapasztalataikat, véleményüket. Délután kerül sor a vita összefoglalására, lezárására. A jelölő bizottság előterjesztése után ül össze a járási úttörővezetői tanács. Az általuk megtárgyalt feladatokról, tervekről a tagság részletes tájékoztatást kap. Az úttörővezetői konferencia az elnöki zárszóval és a DIVSZ- induló eléneklésével fejeződik be. Kisdobosok Petőfiről Mi, Somoskőújfalui kisdobosok is elhatároztuk, hogy rendszeresen tájékoztatjuk a NÖGRÁD Szerkesztőségét kisdobos életünk eseményeiről. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján Petőfi-szavalóversenyt rendeztünk kisdobos szinten. Valamennyien forgattuk a Petőfi-kötetet, olvasgattuk a verseket. Minden pajtás megtanult két verset, az iskolában tanultakon kívül. A szabadon választott költeményekből raj gyűlésen tartottuk a selejtezőket. Nagy izgalom előzte meg a bemutatót. Sok verset meghallgattunk hanglemezről, magnószalagról, hogy megismerkedjünk a nagy előadóművészek versmondásával. A mi rajunkból öt pajtás jutott tovább a kisdoboscsapat bemutatójára. Én is a győztesek között voltam. Az ünnepélyes szavalóversenyen a szép költemények előadásán kívül kisdobos-kamarakórusunk megzenésített Petőfi-dalokat adott elő. Hanglemezről meghallgattuk Szabó Ferenc: Feltámadott a tenger című oratóriumát. A műsor mindenkinek nagyon tetszett. Varga Éva 3. osztályos kisdobos Kedves Évái Szívesen közöljük a kis beszámolót, és arra kérünk benneteket, hogy továbbra is írjatok nekünk egy-egy érdekesebb iskolai, úttörőeseményről. Dicséretként, csak annyit, már régen kaptunk ilyen szép kézíráeú levelet, mint a tied! Úttörő szaktárgyi versenyek Mint minden évben, most is sok iskolában rendezték meg az úttörő tanulmányi versenyeket. A különböző tantárgyakban az iskolák legjobb tanulói mérték össze tudásukat és döntötték el, hogy ki érdemes a továbbjutásra. így történt ez nálunk is, a I Taar Ferenc: LÁNG ÉS TÖVIS Terez: Annyi ember előtt?! / Hován: Talán félsz? Félsz, Kicsi? Teréz: Nem. Nem félek én... Hován: Meg foglak csókolni. Igazán. Teréz: Ahogy ... ahogy akarja ... Hován: (Nyomatékkai) Akarod! Teréz: (Bátortalanul utána mondja) Akarod... (s mert a fiú gyönyörködve nézi) ... Csúnya vagyok? (Hován rábólint, játékosan) ...Nagyon csúnya vagyok? Hován: Nagyon!.. . Csak a homlokod szép, Kicsi! Tiszta! A homlok megmutatja az embert... csak ez szép, a többi... (Összenevetnek és nézik egymást. Ez már nem játék. A tüzet. :ogás gyönyörű pillanata. Puhán, sok érzéssel megcsókolják "gymás száját. Teréz szemérmesen lehajtja a fejét. Lőrinc barát jön. Orgonaszó hallatszik. Rómeó és Júlia most letérdel. Lőrinc barát összeadja őket. Majd ismét megcsókolják ■ gymást, és kézenfogva, túláradó boldogsággal meghajolnak a képzeletbeli közönség előtt, és kifutnak a színről...) Író: (Átmegy a szín másik oldalán ülő asszonyhoz) Bős- ke néni, meséljen még róla 1 Böske néni: (Emlékezve) Öh, nagyon, szemérmes lány volt. még mielőttünk sem vetkezett le. Mondta is neki az anyám: „Mit csinálsz majd te lány, ha felhajtják a pende- lyedet?” Azt mondta, ő sose megy férjhez... mintha csak rudta volna előre, szegény ... (elsírja magát). író: Külsőre milyen volt? Szőke, barna? Kicsi, magas? Böske néni: (Még szipogva, szemeit törölgetve) Kicsi, * nínt egy kis madár. Olyan selyemszőke.. . Nemhiába hívta ügy Jóska, hogy „Kicsi”... Így becézte: Kicsi!... Eleinte hosszú hajat viselt, azután egyszer csak levágatta. „Na — azt mondja anyánk — nagy lány lett már, szerelmes, tetszeni ikar!” Csak azt nem tudtuk, kibe lett szerelmes. Aztán az imakönyvében megtaláltam a Jóska képét. Mondom anyámnak, mi a helyzet. Jól van, azt mondja, az rendes fiú, ide jár a házhoz, a Bandi barátja, tudjuk kiféle... Hát, így kezdődött ... NÓGRÁD — 1973. február 9«, péntek (Távolodó vonat zaja. Teréz fénykörben áll, középen. Fázósan átkulcsolja a testét p két karjával.) Mindig lázam van... Mindig fázom... Néha úgy érzem, még a lelkem is didereg. Mitől van ez?... Hiába titkolják előttem, tudom, hogy beteg vagyok... meg fogok halni én is... Mária néném is mindig fázott, mielőtt meghalt volna ... (más hangon) Gyakran utazom Pestre... valahogy ez tartja bennem a lelket..., hogy szükség van rám... De mindig dobog a szívem, amikor leszállók a vonatról, mikor lép hozzám valaki... Tudom, hogy mindenkit figyelnek... Néha melegség jön rám, néha meg szédülök... Istenem, csak el ne ájuljak, mert akkor bevisznek a kórházba és megtalálják nálam... A csendőrök otthon is állandóan a röplap után kutatnak... Egyszer az anyám vitte ki a kötője alatt a kertbe... Jaj, iegnap olyan szép napom volt... Mondta Jóska, hogy felvettek a sejtbe és, ha meggyógyulok, elvesz majd feleségül.. .Elmúltam tizennyolc... És megint szerepelünk ... utána bál lesz... Azt a fehér ruhát veszem fel megint! (Arcán kisüt az öröm a gondolatra. Megborzong) Milyen hűvös van!... Itt az ősz... vége a nyárnak... megérem a tavaszt?... (kimegy) (Harangszó kondul. Szűzmáriás lobogó alatt, énekelve „körmenet” vonul át a színen. Feltűnő, hogy mindenkinek a kezében egy szál vörös szegfű van. A menetből kiválik Hován és előre jön. A fény csak őt világítja meg, a menet már kiment): Hován: ...Eljöttek és itt voltak az összes bányából az összekötők... Mindent megbeszéltünk a körmenet alatt... Ezt a napot feljegyzik majd: 1929. november 1.!... Másnap 5000 bányász lépett sztrájkba. Ahogy megbeszéltük. Megmutattuk, hogy élünk. Vagyunk! A föld alatt is!... (Mély sóhaj után, nagyon szomorúan) ...Teri meg fog halni... Ez a teher mindennél nehezebb... Sok minden értelmét vesztette... Már nem voltak terveim, keveset gondoltam már a kettőnk jövőjére... már nem volt jövő... Azok a legszomorúbb dolgok, amelyek elmúlnak, anélkül, hogy lettek volna... Mért kell ennek így lennie?!... Mindig rettegtem, ha egyszer lebukik, és megkínozzák, nem bírja ki... De szívesen megfeleztem volna vele az én hátralevő éveimet! De ilyen alkut kivel lehet kötni.? És vajon ki tudja, mennyi van hátra még nekem is?!... (A fúvószenekar játszani kezd a színfalak mögött. Betáncolnak a fiatalok. Színes, vidám, nagy forgatag most az egész színpad, tele fénnyel. Repül a szerpentin, túlhabzik a jókedv, a kacagás, a vidámság. Kis idő múlva váratlanul megjelenik Teréz. Fehér ruhában. Tétován keresi Jóskát.) Hován: (Döbbenten eléje siet, magához öleli) keresel itt, Tériké? Mért nem feleszel otthon? fFolytatjuk} Te mit Mártírok úti Általános Iskolában. Két héten át különböző időpontokban folytak a vetélkedők. Iskolánkban a legnagyobb érdeklődés a matematikaversenyt kísérte. Január 23-án csaptak össze a legjobb matematikusok, külön a hetedikes és a nyolcadikos pajtások. Kora délutántól rágták a tollat, törték a fejüket a bonyolult számtani egyenleteken, képleteken. Végül szoros mezőnyben Gordos László, nyolcadikos pajtás szerezte meg a győzelmet. Nem volt kisebb az érdeklődés a fizikaverseny iránt sem. Itt kimagasló teljesítménnyel Mayer Gábor nyolcadikos pajtás szerezte meg a győzelmet. A többi tantárgyaikban a következő pajtások szerepeltek eredményesen: magyarból Frajna Mar Ica és Nagy Edit. ök több versenyen is lelkesen szerepeltek. Az oroszverseny nyertesei Ferencz Melinda és Páro6i Éva. Melinda már hetedik osztályos korában is részt vett az oroszversenyen és eljutott a megyei döntőig, ahol második helyezett lett. A földrajzosok és a kis kémikusok is nagy csatát vívtak egymással. A régmúlt időket kutató pajtások is mindent beleadtak a versenybe. Közben évezredek és évszázadok kavarogtak a fejükben. Nehéz volt Szepesi Antalné tanárnő dolga. Végül kialakult a sorrend. Két pajtás: Mayer Marianna és Szabó Péter jutott tovább. Ezeket az eredményeket a hónap végén megrendezett tagozatgyűlésen tudtuk meg. Buttyán Sándor tanár úr, csapatvezető gratulált a mintegy 120 resztvevőnek és mindenekelőtt a továbbjutott pajtásoknak. Hiszen ők fogják, majd képviselni iskolánkat a városi és reméljük a megyei versenyeken is. Ezeken a versenyeken már magasabb szintű tudás szükséges ahhoz, hogy valaki eredményesen meg tudja állni a helyét. Szabó Péter Salgótarján, Mártírok úti iskola 8. oszt. tanuló Zílnba az Áttörök Alma A múlt év novemberében a zánkai úttörőváros kapui megnyíltak a Nógrád megyei pajtások előtt is. Megyénkből közel száz úttörő vett részt az egyhónapos őrsvezetőképző tanfolyamon. Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy úttörővárosunk nagyságát tekintve világviszonylatban is előkelő helyen; a második helyen áll. Igen nagy beruházással épül a város, nagy kiterjedésű; mintegy 386 holdon fekszik. Mi úttörők nagyon büszkék lehetünk arra, hogy ez a paradicsom értünk, nekünk épül. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 1975-ben lesz a végleges átadás, ekkorra fejeződnek be a munkálatok. A tanfolyam végén próbát tettünk és örömmel mondhatom, hogy a pajtások közül senki sem hozott szégyent úttörőcsapatára. Felejthetetlen élménnyel tértünk haza. A táborban tanultakat igyekszünk itthon is hasznosítani Hugit Ervin és Maglód! Magdi, hatodik osztályos tanulók, Drégelypalánk Zsiványok tanyája Nagyon örültünk, amfltoff megláttuk a nevünket az újságban. El Is határoztuk, hogy ismét írunk. Amikor ezt a levelet fogalmazzuk éppen raj- gyűlés van. Körbe álljuk az asztalt és a raj vezetőkkel arról beszélgetünk, hogy miről is tudósítsuk a rovatot. Utána olvasóverseny lesz. A karácsonyra kapott meséskönyvekből fogunk olvasnL Arról már írtunk. hogy megtanultuk a János vitézből a Zsiványok tanyáján című részt. Nos, ezt a legutóbbi raj gyűlésen sikerrel adtuk elő. Jelen volt a csapatvezető bácsi, az igazgató bácsi és minden tanár. Az első osztályosokat is meghívtuk, hisz’ nemsokára ők, is kisdobosok lesznek. A színjáték olyan nagy tetszést aratott, hogy a csapatgyülésen is előadhattuk. Sok tapsot kaptunk és mi is sok szép Petőfi-verset hallottunk. Mikszáth Kálmán kisdobosraj, Nógrádsáp, Bárány Ka és Nyuszi őrs. Kedves „báránykák és nyuszikák!”. örülünk, hogy a színjáték jól sikerült. A zsiványok tanyájáról készült illusztrációkat nagyon köszönjük. Igazán jót mulattunk rajtuk. Különösen az a rajz tetszett, amelyen a zsiványok Jáncsit vezérükké választják. Kár, hogy a lapban nem tudjuk közölni az ügyes kis munkákat! Sxéesényi áttör övezetük A szécsényi iárási úttörőelnökség február 9-én az úttörőcsapatok vezetői részére csapatvezetői értekezletet tart, ahol értékelik a csapatoknál lezajlott küldöttértekezleteket. megbeszélik a nyári táborozás programját, valamint az elkövetkező időszak fontosabb feladatait.
