Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

Úttörők szaktárgyi vetélkedője Á Magyar Úttörők Szövet­sége Országos Elnöksége, a Művelődésügyi Minisztéri­ummal, az Országos Pedagó­giai Intézettel, az Iskolatele­vízióval közösen hirdette meg az úttörők szaktárgyi vetélke­dőjét. A vetélkedő két kategóriá­ban indul az „Úttörő iroda­lombarát és nyelvész” kate­góriában a 7. és 8. osz­tály anyaga alapján, ugyan­csak két kategóriában verse­nyeznek az úttörők matema­tikáiból is. Egy kategóriában, vetélked­nek a pajtások történelemből a nyolcadik osztály anyaga alapján, de folyik a verseny „A világjáró úttörők”, az „Üttörő-termés2Íetkutató”; az „Úttörő-fizikus” és az „Úttö­rő-vegyész” megtisztelő cí­mért is. Az úttörők számára érde- kés, élményekben gazdag ve­télkedés! alkalom, ahol sok logikai feladatot, kísérletet és bizonyító, valamint helyzet- felismerő példát oldanak meg. A csapaton belül az isko­lák igazgatói és a csapatveze­tőségek szervezésében, január végéig lebonyolították a ve­télkedőket megyénk vala­mennyi úttörőcsapatánál. A korábbi évekhez képest az az újpzerű a vetélkedőben, hogy egy tanuló csak egy tárgyból versenyezhet. így sokkal töb­ben vehetnek részt a vetélke­dőkön- , A versenyen csak olyan általános iskolai nappali ta­gozatos úttörő tanuló vehet részt, aki rendelkezik érvé­nyes úttörőigazolvánnyal és próbalappal. A járási vetélkedőket az egész ország területén azonos időben, 1973. február 15 -én tartják. A verseny feladatait az Iskolatelevízió közvetíti február 15 -én nyolc órától nyolc óra húsz percig és ugyancsak kilenc óra harminc perctől tíz óra húsz percig. Az előadást, illetve a feladat kiadását azok a tanulók is fi­gyelemmel kísérhetik, akik a csapatuknál nem kerültek a járási döntőbe. A megyei vetélkedőket 1973. március 20-án rendezik. Az Iskolatelevízió a megyei föl­adatokat is közli. A megyei verseny győztesei — az első helyezettek — országos úttö­rő szaktárgyi vetélkedőn vesz­nek részt. Az iskolai, városi, illetve iárási, megyei győztesek a rendező szervektől jutalmat kapnak. Az országos vetélke­dő győzteseit az Országos Út­törő Szövetség Elnöksége ju­talmazza. Minden kategóriá­ban egyegy tanuló külföldi utazásban, értékes jutalomban részesül. Az országos verseny valamennyi tanulója, tízna­pos szaktáborban vehet részt. Gy. L. Az első próbatétel Végzős diákok a pályaválasztásról de rögtön, már a második mondatnál kiderült, hogy mégsem olyan egyszerű, mert a kérdőjelek valójában csak ezután következnek. Szülők és pedagógusok, régi — Az iskola közvetlenül vagy újdonsült ismerősök az nem befolyásolja az egyént a alsó- és középfokú iskolák pályaválasztáshan, mégis va- végzőseinek szinte naponta te- lamilyen céllal elindítja ta­szik fel a kérdést: mi leszel, nulóit az életbe. Bizonyos milyen pályát választasz? A irányultságot ad nékik. Fel­kérdés kézenfekvő, hiszen a világosítják az embert, meg- l végzős diákoknak most, ezek- mondják, hogy te ehhez értesz Boldog emberek útja ben a napokban kell dönteni- jobban, neked ez megy jól, ük: szakmát tanulnak-e, vagy ezt próbáld meg. felsőbb iskolában folytatják tanulmányaikat. A pályává- ■ - i ■ i • lasztás — nem kell küiönö- Az iskola esak oriental sebben bizonygatni — nehéz dolog: az embernek illúziók nélkül, bátran kell szembe­nézni önmagával, számot kell vetni a tehetségével, képessé­geivel, a társadalom objektív szükségszerűségeivel, igényei­vel. t) zemgazdásznak, műszerésznek készül Szőcs Adrienne nagybato- nyi gimnazista, általános is­kolai tanárnő szeretne lenni. Számára nem jelentett prob­lémát az elhatározás, mert Érdekes, hogy a többi meg­kérdezett is hasonlóképpen válaszolt: az iskola döntő, meghatározó voltát nem, de bizonyos irányító orientáló szerepét elfogadták. — Miért éppen a műszerész szakmát választottad? — kér­dezem Pistától. — Mert ezt szeretem. Min­Az, hogy ki milyen pályát választ, sok mindentől függ. Függ a tanulmányi ered­ménytől, attól, hogy milyen hatások érik családi, vagy tágabb, de közvetlen környe­zetéből, függ az iskola, az osztályfőnök gondos, irányító munkájától, a társadalom szükségleteitől. A döntés ön­ismeretet, nagy körültekintést igényel: a szülőnek jól kell ismernie gyermekét, a fel­nőttség , küszöbéhez érkező gyerekeknek pedig jól kell den választásnál elsődlegesen ismerniük szellemi és fizikai az érdeklődés számít, másrészt az, hogy legyen izgalmas, ér­dekes az a munka, amit vá­lasztunk és olyan, amely si­kerélményt nyújt. A tizennyolc évesek már példaként állt, illetve áll élőt- felelősséggel, különböző szem­le két pedagógus nagynénje. Tulajdonképpen az ő történe­teik, elbeszéléseik nyomán kedvelte meg a pedagógusi pályát. Magának a szaknak a megválasztása azonban, mint­hogy több tárgy is csaknem azonos érdeklődéssel vonzot­ta, jóval nehezebbnek bizo­nyult a pálya megválasztásá­nál. A végső döntést az újbó­li önvizsgálat, no meg a félévi értesítő segítette élő: Adrienne magyar—orosz sza­pontok figyelembevételével döntenek. Nézzük, hogyan vá­lasztanak a négy évvel fiata­labbak, a nyolcadikosok? Az ő életükben ez az első próba­tétel. Székely István, a Mártírok úti iskola nyolcadikosa igen értelmes fiú. Pusztán tanul­mányi eredményét nézve, azonban, véleményünket csak fenntartással állíthatnánk. Gépipari technikumba jelent­kezett, hogy aztán mi lesz, önmagukat, képességeik ha­tárát, mert csak így, ebben az esetben találhatják meg azt a munkát, azt a hivatást, amire tehetségük folytán ké­pesek, amit kedvvel és öröm­mel végeznek, ami által a társadalom boldog emberévé és leghasznosabb tagjaivá vál­hatnak. Sulyok László T rr "N m5 JUL L 1 JüuQJ Hires angol amerikai bűnperek A neves német jogtudós, Maximilian Jackta harmadik kötete jelent meg a Magve­tő Könyvkiadó „Albatrosz- könyvek" sorozatában. A bűnügyi történetek kedvelői ezúttal nem közönséges ese­tekkel ismerkedhetnek meg, hanem súlyos elvi és erköl­csi történetek tárgyalását, in­doklását olvashatják. A szerző az ügyek tárgyi­lagos és alapos ismertetése mellett elsősorban a tárgya­lásokat vezető, azokban résztvevő jogászok: bírák, védőügyvédek„ ügyészek és az esküdtek magatartását, érvelését, állásfoglalásuk lo­gikáját mérlegeli, méltányol­ja vagy elítéli. A „Webster-ügy” ezek kö­zött még talán a legközön­ségesebb krimi, amelyben a világhírű Harvard Egyetem kémia és ásványtan pro­fesszora John White Webs­ter követ el gyilkosságot, al­jas okok miatt. Szorult anyagi helyzetében több al­kalommal kölcsönt kér dr. Parkmantól, s mert kelle­metlen neki a hitelező kö­vetelő magatartása, furkós- bottal anyonüti, majd áldo­zatát feldarabolja, s aprán­ként akarja elégetni. „Lángész- és erkölcs” cím alatt, a sziporkázó szellemű költő és drámaíró, az egyik legnépszerűbb XIX. századi angol művész, Oscar Wilde ügyét ismerteti a szerző. Az ünnepelt és jó anyagi kö­rülmények között élő író maga hívja ki maga ellen a „végzetét". Az író a leg- meghittebb barátságban él egy feltűnően szép, skót ős­nemesi családból származó ifjúval, Alfréd Dougles lord­dal. Ez a barátság erős meg­ütközést keltett a fiatalem- - bér apja, Queensberry őrgróf lelkében. Noha az őrgróf egyáltalán nem az a fedd­hetetlen életű férfiú, akinek elsősorban meg kellett vol­na botránkoznia a nyilvá­nosság előtt, számtalanszor okozott feltűnést botrányos viselkedésével, a fiáról ke­ringő hírek hatására olyan támadóan lép fel, hogy Os­car Wilde kénytelen becsüle­te védelmét bírói úton ke­resni. Amikor az őrgrőf siodomitának nevezi, egy, a költő klubjában hagyott névjegyen, becsületsértési pert indít az őrgróf %ellen, hogy a bíróság előtt tisztáz­za magát a homosexualitás vádja alól. Az angol becsü­letsértési eljárásban nehéz a dolga az alperesnek. Nem­csak azt kell bizonyítania minden szempontból alátá­masztva, hogy kijelentése jo­gos volt, hanem azt is, hogy annak nyilvánosságra hoza­tala közérdekből történt. Három főtárgyalásra kerül sor, amelynek folyamán elő­ször a közvélemény is teljes egészében a költő pártján áll, és képtelenségnek tartja a vádat. Egy prostituált azonban, s^jnte mellékesnek tűnő vallomásával egészen más irányt ad az ügynek. Bebizonyosodik, hogy a köl­tő valóban tartott fenn ké­tes kapcsolatokat társaság­hoz egyáltalán nem méltó fiatalemberekkel. A vád kép­viselője bebizonyítja, hogy azok a szereplők, akiket az író például leghíresebb köny­vében, a „Dorian Gray”-ban szerepeltet, többek között, amikor egy meglett férfi „őrjítő hódolattal vesz kö­rül” egy fiatalkorút,' nem­csak a költői fantázia szü­leményei, hanem nagyon is életszerűek. A költőt bör­tönre ítélik, családja és írói népszerűsége is tönkremegy az eljárás eredményeként. A szerző még megjegyzi, hogy a mai angol törvények alkalmazása már nem tenné lehetővé, hogy „testileg és lelkileg tönkretegyenek egy alkotó tehetséget, akitől még nagyszerű műveket várhatott volna a világ.” „Az ügyvédi kötelesség konfliktusában” azt az iz­galmas kérdést tárgyalja a szerző: vajon egy védőügy­védnek joga van-e védence érdekében elhallgatni az igazságot, annak tudatában is harcolni felmentéséért, hogy az bűnös. „A rémület háza? című írásban az Evans-Christie- ügyet ismerteti. Evans egy írástudatlan sofőr, a vád szerint megfojtotta felesé­gét és kislányát is. Mind a két gyilkosságot elismeri, s mert az angol törvények sze­rint csak egy gyilkosságért vonható felelősségre, kislá­nya meggyilkolása miatt ha­lálra is ítélik és kivégzik. A későbbiek során azonban kiderül, hogy nem ő volt a gyilkos, hanem Christie, aki valósággal sorozatban kö­vette azokat a bűncselekmé­nyeket, amelyek során áldo­zatait megfojtotta és meg- becstelenítette. A „Gyilkosság részvétből” című írás arról szól, hogy egy dr. Hermann Sander ne­vű orvos, egyik betegét, a gyógyíthatatlan rákban szen­vedő Mrs. Borrá-1, hogy szenvedéseit enyhítse, meg­ölte. Az orvos maga vezti rá a kórlapra, hogy levegő­injekciót adott be a beteg­nek, amitől annak könnyű halála lett. A szerző Ismerteti azokat a véleményeket, amelyek az úgynevezett eutanázia (ha­lálba való átsegítés) kérdé­sében, Angliában és Ameri­kában megengedhetőnek tartják. A bíróság és a ka­tolikus egyház is tiltja ezt az eljárást. XII. Pius pápa például kijelentette. hogy „az orvosjog soha nem en­gedheti meg, hogy az or­vos, vagy a beteg a közvet­len eutanáziát érvényesítse.” Az izgalmas tárgyalás so­rán, még annak a lehetősé­ge is fennáll, hogy az orvost cselekedete miatt bűnösnek mondják ki, és halálra íté­lik. Végül az alapos vizsgá ­lat, a szakértők és tanúk meghallgatása után kiderül, hogy a szerencsétlen asszony már halott volt az injekció beadásának pillanatában. A bíróság felmenti a vádlottat, de az orvosi kamara eltiltja hivatása gyakorlásától. A szerző azzal a megnyugtató közléssel fejezi be a történe­tet, hogy a véleménye sze­rint is vétlen orvos, azóta már ismét folytatja gyógyí- tómunkáját, de a kérdés el­döntése: szabad-e az elvisel­hetetlen fájdalmakban szen­vedő, menthetetlen betegek­kel szemben a „halálba se­gítés” — továbbra is eldön­tetlen. Csukly László kon kíván főiskolai felvételi ^<51 még nem döntött. vizsgát tenni. — Kisebb koromban erdész Pádár Erika, a Madách lm- akartam lenni. Vonzott az re Gimnázium és Szakközép- erdő, a csend, a tiszta levegő. iskola tanulója, édesapja pél­dájára üzemgazdász szeretne tenni. De hosszú ideig kacér­kodott a tanári pályával is, míg végül a nyári, gyári hogyan fér meg könyvelési gyakorlatok megér- _ Hát... Mert i elték elhatározását, s a köz- gazdasági tudományok orientálták. Szavai átérzett felelősség­ről tanúskodnak: — Nagyon nehéz megtalálni Ma már tanár, vagy mozdony- vezető szeretnék lenni — E két. egymástól megle­hetősen távol eső foglalkozás egymással? mindkettő izgalmas, érdekes. Egyébként, felé pillanatnyilag nem tudok egyik mellett sem határozot­tan dönteni. A technikumi tanulmányi eredményemtől te­szem függővé, hogy melyik azt a pályát, ami az embert pályát választom. legjobban érdekli, ami egyé­niségének leginkább megfelel, amire tényleg a legalkalma­sabb. Nem lehet elsietni, él­hülyéskedni a választást — jelenti ki határozottan —, mert az ember egy életre vá­laszt, s nem mindegy, szere­Varga László nyolcadikos, kőművesnek készül. Nem ke­nyere — ismeri el — a ta­nulás, viszont nagyon ked­veli az építőmunkát. Kovács Artúr ács szeretne lenni, mert társához hason­lóan. ő is az építkezés szerel ti-e azt, amit csinál, valóban mese. „Mindkettőjük legfon­hivatásának tartja-e. Gáspár István szintén a „ Madách” tanulója. Négyes átlageredményű, de nem akar felsőbb intézményben to­vábbtanulni. Az 1 elektromos­ság és a műszerek érdeklik: elektroműszerésznek készül. Választásához az indíttatást, tosabb inspirálója a napja­inkban is folyó salgótarjáni városrekonstrukció volt. A többiek is általában a közvet­len — családi, rokoni, lakóhe­lyi — környezetük tapasztala­tai alapján döntöttek. A szintén nyolcadikos Far­kas Hilda kitűnő tanuló: gim­inint általában a többiek is, náziumba iratkozik. Az érett- a szülői háztól kapta. Édes- ségi után az orvosira, vagy apja vájár, de amolyan, ezer­mesterféle, akitől fia sok min­dent elleshetett. Az iskolai hatások felől fag­gatom. a természettudományi egye­temre jelentkezik. Az első pillanatban úgy látszott, hogy mindenki szá­mára könnyű az elhatározás, NÓGRÁD - 1973. február 4^ vasárnap Taar Ferenc: LÁNG ÉS TÖVIS Kiflii. (Itt megjegyeztem, hogy ezt lyen hatást tesz rám a gyö- ne tőlem kérdezze, mert most nyörű, vörös szőrű kutya, il- éppen a földhözragadásomon Letve az a tény, hogy nékik fáradozom én is, mire elkae- már ez is van, itt tartanak, cantotta magát és megjegyez­te, hogy: szellemes! folytatta: ...— Ne egy szóval nem akármilyen Aztán emberek a ranglétrán! értsem Aztán aznap délután átmen­téire, ) nem becsülöm le azt tern a Meszes túlsó oldalára, sem, hiszen én is, az uram Ég nem akartam hinni a >s munkáscsaládból valók va- szememnek. Pedig ez is Tár­gyunk, tudjuk mi az, de ján! azért az embernek lehet igé- Már messziről orrfacsarő nye és nem keli örökké a bűz fogadott. Fehérre me- múltat emlegetni, mintha nem szelt, ólnagyságú deszkabódék is lenne egyéb a világon... utcasora. Ütcanevük és ház- Hanem, van egy nagy bána- számuk is van. Az egész úgy tunk, most jut eszembe! Nyolc fest, mint egy rezervátum, hónapja várunk egy krém- amelyet azért tartanak' meg, színű kocsira, Volskwagenre, hogy az utókornak megmu- és — nincs! Miért nem hoz­nak be több kocsit? És mind tathassák: ilyen volt az egy­kori nyomor képe, az éiesett- csupa zöld, meg piros... Ma- ség foka, a kultúrálatlanság gának van kocsija? Nincs? és kitaszítottság infemális Nem is lesz? Nem is akar? mértéke. De ez itt nemrezer- Nahát, ezt nem értem. Ha vátum. Ez maga a valóság ilyen szerény, nem sokra még. Itt alig 6—8 lapméteres viszi a Parnasszuson!... A beszélgetésnek egy borjú nagyságú, ír szetter vetett vé­get. Becsörtetett a szobába, felágaskodott, megnyalta arcomat, azután felugrott bélterületű, vagy ennél is sok­kal kisebb deszkákból össze­rótt lakásokban emberek él­nek. A lakás szó nem illik az ide. Egyetlen szoba a nappa- a !i, a hálóhely, a konyha; a díványra és szájába vette a kamra minden. Itt, ebben az hímzett kispárnát. Az asszony- egyetlen — nyáron elviselhe- ka tettetett haraggal korhol- tétlenül forró, télen dermesz- ta, de látszott, hogy közben tőén hideg — szobában él a fél szemmel engem figyel: mi- család, sok helyen több gye­rekkel. Egymás szoros test­közelségében zajlik le az élet minden életfunkciója és biológiai mozzanata. A leg­több lakás alig nagyobb egy jókora fáskamránál. Ezekben nyugdíjasok laknak. Volt bá­nyászok, munkások. Ök innen nem mozdulnak már sehová, még erővel sem. Megszokták. Ez az otthonuk, ez a világuk. Itt születtek, itt akarnak meghalni is. Hiába kínálnak nekik új lakást. Nem kell. Már csak a magas lakbér miatt sem. Nem bírnák a rezsit fizetni. Ez is realitás! Beletörődött, megfáradt, agyongyötört em­berek. Kiül arcukra mindez, csak olvasni kell tudni ró­luk. Üldögélnek a küszöbön, tompán néznek magúk elé, talán már gondolataik sin­csenek. Alighanem az emberi vegetáció egyik legalsó lép­csőfoka ez, valahol a hetedik bugyor körül. A fiatalabbak munkába járnak, elég jól is keresnek, amit mutat a sok rádió- és tévéantenna, a kívül feltámasztott motorkerékpár, a szobáikban látható mosó­gép, sőt hűtőszekrény is né­hol. Pénzük már csak lenne hozzá, de lakásuk nincs. Ezt a keservet ki is öntik elém. Az egyik asszony beinvitál a lakásba: — Nézze csak meg, hogyan lakunk! — A szobá­ban iszonyú rendetlenség. Áporodott levegő. Ablak nincs. Csak ajtó. Bent vaksotét. Egyetlen körte világít. Étel­és emberszag keveredik a vé­cé illatával. És itt generáci­ók születtek, éltek, haltak év­tizedek óta — Nem- létezik tisztán tar­taná — kesergi az asszony. — Á falból örökösen hull a hamu. A sáros utcáról egye­nesen a szobába lép az em­ber. — Előbb-utótob felszámol­ják ezt is — próbálom nyug­tatni —, kapnak maguk is új lakást Keserű, bántó nevetés a vá­lasz. A reményvesztett, elke­seredett, megdühödött, de te­hetetlen ember hisztérikus nevetése ez! Miközben lesétáltam a hegy­ről és hátam megett eltűntek a fehér viskók, azon gondol­koztam: mi az ördögöt csi­náljak most? Megírjam ezt is? A Meszes egyik oldalán nyomortanyák; a másik olda­lán új paloták. A kettő kö­zött — mint osztó igazság — a felszabadulás szobra. Nem, erről is beszélni kell, nem le­het elhallgatni. Egyszerűen a szorító gcmd miatt, amellyel az itteni vezetőknek állandó­an szembe kell nézniök. A feszültségről, amely itt ciká­zik állandóan a látszólag bé­kés felszín alatt. Mert, ho­gyan lehetne megmagyaráznia József-telepieknek, hogy a vá­ros fejlődésének kulcskérdése minél több szakember ideho- zása és letelepítése. Ez pe­dig ott kezdődik, hogy: la­kás! Egyszerre szorít két ol­dalról a szükség. Több, mint 1000 szakember letelepítése, a régi rossz lakások felszá­molása, másfelül a telep és a cigányputrik léte. És nincs vagy-vagy! Egyszerre kelle­ne minden! Nem irigylem az itteni vezetőket. Mennyi ál­matlan éjszakájuk lehet bele­építve ebbe az új városba! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents