Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-03 / 28. szám

Fotópályázatot hirdetett az Állami Nyomda KlSZ-szerve- xete és fotóköre, valamint a Gutemberg Művelődési Otthon a nyomdaa papíripar és a sajtó dolgozói részére. Pintér József és Viczián Pál, a salgótarjáni nyomda dolgozói — egyikük most éppen katona — nagyon nézegetik már a fényképezőgépüket. Gyanús! Csak tán’ nem a pályázatra készülnek?l FUK-tagok előnyben! Turisztika olcsón, kedvezményekkel Kém mondunk újat, ha ki­jelentjük. hogy az ifjúsági tu­risztika hazánkban nem tar­tozik az élvonalbeliek közé. Eddig meglehetősen drága mulatságnak Számított akár belföldön, akár a határokon túl üdülni, barangolni, idegen tájakkal, emberekkel ismer­kedni. Pedig az üdülés, táborozás, tóra a legjobb jók között van. És mikor szerezze be az em­ber a szép élményeket, ha nem fiatal korában, amikor még nem köt a csalód, a síró gyerek? J Nos, a jövőben nagy kőny- nyebbségeket élvezhetnek azok, akik üdülni, táborozná, fcempingezni szeretnének. A diák-üdülőtáborozás, az egye­temista táborozás, az ifjú­munkás- és parasztfiatalok üdültetése, a kedvezményes ifjúsági kempingakció, a ked­vezményes étkezési utalvány, a kedvezményes külföldi uta­zás és az úttörőtáborozás mind olyan formája a turisz­tikának, amely kevés pénzt emel ki a fiatalok tárcájából, és ugyanakkor sok élményt. szépséget kínál. A középfokú oktatási intéz­ményekben tanulók részére biztosított a diák-üdülőtábo­rozás. amely hat napra mind­össze száz forintba kerül. Az ehhez szükséges utalványok­ból megyénk nyolcszázat ka­pott. Az ifjúsági kempingak­ció elsősorban a fiatal uta­zók klubjain keresztül bizto­sított kedvezmény. Az igény- bevételre jogositó pénzhelyet­tesítő utalványokból megyénk háromezerrel gazdálkodhat. Ugyancsak elsősorban FUK- tagoknak biztosított kedvez­mény az étkezési utalvány, amely valamennyi vendég­látóipar! üzletben — II. osz­tálytól lefelé! — beváltható, s amelyből Nógrád megye hat­ezret kapott. A kedvezmé­nyes külföldi utazásoknál szintén a FUK-tagok élvez­hetnek előnyöket, az igénybe­vételhez 600, 500 és 300 forint értékű utalványokat bocsáta­nak ki. A megyénkben lakó fiataloknak 70 ilyen utalványt küldenek. Napjaink ifjúsága Ösztöndíj — középiskolásoknak is Hendcsinálá* a klubok kása táján Megyénkben is csaknem min­den faluban működik már if­júsági vagy KISZ-klub. Van köztük ilyen is, olyan is. Akad olyan klub, ahová akár szemet­jeiket gyönyörködtetni is beme­het az ember, mert szépek a berendezések, izgalmasak, jók a programok. Persze akad olyan is — nem is kis számban —, ahová valamirevaló igényű fiatal a lábát sem szívesen te­szi be, mert hullik a vakolat, a székek meg már szinte a ráné­zéstől is recsegnek. Szépen felszerelt, jól működő klubhálózat csak akkor létezhet, ha a klubok helyzetét minden szempontból rendezik, jelenleg sokszor azon folyik a veszeke­dés, hogy tulajdonképpen kié is a klub. A tanácsé, a kultúr- házé, a KISZ-szervezeté? Sok bába között pedig könnyen el­veszhet a gyerek! Elérkezett az ideje a rend­csinálásnak. Ennek módja pedig nem más, mint az, hogy annak rendje és módja szerint nyil­vántartásba veszik a klubokat — függetlenül attól, hogy eddig ki volt a fenntartó szerv. Ijedelemre azért semmi ok, nem azért hozták ezt az intéz­kedést, hogy eggyel több le­gyen az adminisztrációs mun­ka, Nemcsak adminisztráció kér­dése ez, az a legkevésbé. Egy­szerűen arról van szó, hogy rendszeressé, színvonalassá kell tenni a klubok működését, el kell érni, hogy érdekes, jó do­log legyen klubtagnak lenni. Meg kell szilárdítani a klubok helyzetét, annál is inkább, mert a jövőben fontos szerep hárul rájuk. Az eddigieken kívül a klubokon keresztül jut el az if­júsági kedvezmények javarésze a fiatalokhoz. Az intézkedésből leszűrhető első számú következtetés az, hogy igencsak megnövekedett a mű­ködtető intézmények felelőssége. Az ő dolguk lesz a klubok anya­gi támogatása, berendezése, felszerelése. (A programért ter­mészetesen nem vállalhatnak felelősséget, ezt a fiatalok he­lyett senki sem intézheti el!) Nö­vekszik kissé a községi taná­csok gondja is, hiszen jobban törödniök kell a klubokkal. A tárgyi adottságok mellett a másik legfontosabb dolog, meg­felelő klubvezető kiválasztása. Jelenleg a megyében több mint húsz fiatal jár az egyéves klub­vezetői tanfolyamra, ők lesznek az első képzett klubvezetők. Valamennyi klub működési engedélyt, nyilvántartási lapot, tagsági igazoló lapokat kap. A2 ösztöndíj eddig csak a főiskolás, egyetemista fiatalok előtt volt ismert fogalom. Ök ismerték töviröl hegyire az ösz­töndíjrendszert, tudták milyen jegyeknek kell szerepelniük az indexben, hogy hozzá­juthassanak a támogatáshoz. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács jóvoltából ezentúl — első ízben az 1973/74-es tanévben — a középiskolások is ösztöndíjhoz juthatnak. A kedvezmény el­sőszámú címzettjei a fizikai dolgozók tehet­séges és szorgalmas gyermekei, akikben bár megvan a továbbtanulási kedv, de a szü­lők kis keresete miatt kétszer Is meg kell gondolniuk, hogy középiskolába jelentkezze­nek, vagy inkább keresetükkel segítsék a szűkös anyagiak között élő családjukat. A középiskolai ösztöndíjakra vonatkozó intézkedéseket megyénkben már meg is előz­ték. A megyei tanács elsőként az országban már két éve évi 300 ezer forintot juttat a fizikai dolgozók középiskolában tanuló gyer­mekei számára ösztöndíj címén. Az összeg persze nem volt horribilis, nagyon meg kel­lett nézni, hogy ki kaphasson belőle. Idén januárban megalakult a megyei diák­szociális bizottság, melynek hivatása a kö­zépiskolai ösztöndíjalap elosztása, a lehetősé­gekkel való ésszerű, rugalmas gazdálkodás. (Ezt megelőzően valamennyi felső tagozatos általános iskolában és középiskolában létre­jöttek az iskolai diákszociális bizottságok, melyeknek tagjai az igazgatók, a pedagógu­sok, a párt- és szakszervezet képviselői, a választott diákképviselők, a KISZ képvise­lői.) Az iskolai diákszociális bizottság fel­adata, hogy meghirdesse és lebonyolítsa az ösztöndíjpályázatokat, s ezeket március 15-ig össze is szedje. Az iskoláknak ebben a kér­désben javaslattevő és bíráló szerepük van. a döntő szót a megyei diákszociális bizott­ság mondja ki. A megyei bizottság az 1973/74-es tanévre egymillió forintos ösztöndíjalappal rendelke­zik. A megyei tanács 300 ezer forintot adott bele, a többi az OIOT hozzájárulása. Az el­ső alkalommal az elfogadott pályázatokra az egész tanévre egységesen 2000 forintot fi­zetnek ki. Figyelembe véve, hogy az alap egy kis részét tartalékolják, az alapból 450 tanuló részesülhet. Várható, hogy ennél több jogos igény ér­kezik majd be. Éppen ezért üdvös, sőt., szükséges lenne, hogy a megyei ösztöndíj- alaphoz járuljanak hozzá a megyénkben működő vállalatok, szövetkezeti szervek is. Már csak azért is, inert a hozzájáruló vál­lalat, szövetkezet szót emelhet a pályázatok elbírálásakor a saját dolgozójának gyermeke érdekében. Természetesen, ez még koránt­sem jelenti azt, hogy az ily módon ösztön­díjhoz jutót fiatal köteles lesz az illető vál­lalatnál, szövetkezetnél dolgozni. Ez az ösz­töndíj nem jelent semmiféle ilyen kötele­zettséget, eltérően az eddigi, többnyire szer­ződéssel járó ösztöndíjaktól. Az viszont na­gyon is elképzelhető, hogy az ösztöndíjjal tanuló fiatal örömmel veszi, ha a vállalatnál, szövetkezetnél állást kínálnak fel számára. Pályázni már a gimnáziumban vagy a szakközépiskolában továbbtanulni kívánó gyerekeknek is módjukban. áll. Éppen eb­ben rejlik az ösztöndíj ösztönző szerepe: a kis keresetű szülők az ösztöndíj reményében könnyebben vállalják a taníttatás anyagi terheit. Az ösztöndíj megítélésének feltételei ebben az esetben: legalább az egyik szülő fizikai dolgozó legyen; az egy családtagra iutó jövedelem a 90o forintot ne haladja meg; a tanuló félévi átlaga legalább a né­gyest érje el. A középiskolások esetében az ösztöndíj elnyerése ugyancsak feltételekhez kötött. A fizikai dolgozók tehetséges, szorgalmas ***■ gyermekeinek segítéséről eddig is sok szó esett, ennyire jelentős intézkedésre azon­ban nemigen került sor. A középiskolai ösz­töndíjalap létrehozásával szervezett úton segítik azokat a munkásszülőket, akik a gye­rek továbbtanulása érdekében nehezen tud­nák vállalni az anyagi terheket. Az ösztön­díjkérelmek rugalmas, személy szerinti el­bírálásával és odaítélésével a kis kereset többé nem emelhet gátat a fiatal továbbta­nulási kedve elé. Hz. M. Az if júsági törvény a végrehajtás útján (ti.) Nézzük végig, hogyan való­sul meg az ifjúsági törvény a gyakorlatban: A törvény végrehajtása né­gyes lépcsőben folyik, egyre közelebb haladva az egyes fia­talokhoz, illetve a fiatalok egyes kollektíváihoz. I. Az első lépcsőt termé­szetesen maga a törvény je­lenti. Itt szükséges megemlí­teni azt, hogy a társadalom, az állam részéről a fiatalság­gal szembeni különös figyel­met és bizalmat tükrözi, hogy az ifjúságról éppen törvény, vagyis a legmagasabb szintű jogszabály, a legfelsőbb nép- képviseleti szerv által hozott jogforrás rendelkezik. A törvény egyes rendelke­zéseit négy csoportba oszthat­juk: 1. Jogszabály-megismétlő normák: tartalmazza a tör­Falra hányt borsó, avagy.»* Az oldalt összeállította: SZENDI MÁRTA vény az ifjúság néhány olyan jogát, melyet már korábban más jogszabály, sok esetben maga az alkotmány biztosí­tott, például a munkához, a művelődéshez, tanuláshoz va­ló jog. Az ismétlés jelentősé­ge 'egyrészt abban áll, hogy ily módon a fiatalság legálta­lánosabb jellegű jogai kodi­fikálta«, egyetlen jogszabály­ban megtalálhatók, másrészt hogy ezzel meghatározza a tovább szabályozandó kérdé­sek körét. 2. Erkölcsi kötelezettségek: például a szülő, tanár tiszte­letének, a becsületes munká­nak kötelessége. Elsősorban jogi jellegű kérdés az, hogy milyen súlya lehet az erköl­csi elvárások jogi szintjére emelésének, ha ezt nem tesz- szük tényleges joggá, vagyis nem állítunk a kötelezettség mellé megfelelő szankciót. Mégis jelentős ez két okból: egyrészt azért, hogy az ifjú­sági törvény mégis csak meg­tartson bizonyos egyensúlyt a fiatalok jogai és kötelezettsé­gei között, hogy ennek alap­ján is rögzítsük: „az, hogy valaki fiatal, nem erény, ném érdem”, csupán kora alapján senki sem várhatja el, hogy emberi magatartásá­tól függetlenül privilegizált helyzetbe kerüljön. Másrészt az erkölcsi kötelezettségek törvénybe vételét az indokol­ja, hogy ez is hozzájárul a szocialista embertípus kiala­kításának folyamatához, hogy ezzel is jelezzük: a társada­lom bízik a fiatalokban, de ez egyben azt is jelenti, hogy jelentős elvárásai vannak a fiatalokkal szemben. 3. Konkrét jogok: a tör­vény már maga is egy sor kérdésben nem elveket, ha­nem gyakorlatot, konkrétu­mokat tartalmaz, például az arra rászoruló fiatalok szo­ciális támogatáshoz való joga, általában a fiataloknak a megfelelő munkalehetőséghez való joga stb., de ilyen típusú normákkal a törvényben el­sősorban az ifjúság képvise­letére jogosult szervek érdek- képviseleti jogainak körében találkozunk. 4. Feladatmeghatároaő nor­mák: a törvény — éppen el­vi keretjellege alapján és következtében — a problé­mák jelentős részét oly’ mó­don szabályozza, hogy kije­löli feladatokat, s ezeknek megoldását a különböző — meghatározott —■ állami és társadalmi szervekre bízza. Például törvény 26. paragra­fus (1): „A testnevelés és sport segítse elő az ifjúság helytállását a tanulásban, a munkában, a honvédelmi készségek fejlesztésében és já­ruljon hozzá szabad idejének hasznos felhasználásához, egészségének védelméhez.” Törvény 26 paragrafus (2): „Az illetékes állami szervek, támogatásával és segítségévéi a sportegyesületek biztosítsák az ifjúság széles rétegei szá­mára a testedzés és sportolás lehetőségét.” II. A törvény végrehajtásá­nak második szintje, lépcső­je, a Minisztertanács, vagyis a törvénnyel egyidőben élet- belépett 1043/1971. kormány­számú határozat az ifjúsági törvény végrehajtásáról. A kormányhatározatnak már nem az volt a feladata, hogy — lévén szintén általános ha­táskörű szerv — újra megfo­galmazzon egyes politikai el­veket, hanem éppen az, hogy a törvényben meghatározott irányelveket a maga szintjén már minél inkább realitássá váltsa. A Minisztertanács tehát ha­tározatában már konkrét fel­adatokat határoz meg, de természetesen még mindig nem végezheti el a feladatok teljes bontását, hiszen ha maga a kormány akarná a fiatalok minden rétegének, csoportjának helyzetét szabá­lyozni, akkor olyan hatalmas terjedelmű jogszabályt kelle­ne alkotnia, mely már pusz­tán ennél fogva szinte hasz­nálhatatlan lenne. Kende Péter svagy ilyen KlSZ-gyűlés is van (Soós Károly karikatúrája) NÓGRÁD — 1973. február 3., szembúi

Next

/
Thumbnails
Contents