Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

Vita és f egyelem

Ezrek és ezrek beszédtémája ezekben a hetekben a Központi Bizottság novemberi életszínvonal-politikai célkitűzésének végrehajtása. Amint ismeretes, március elsejétől az állami iparban dolgozó szakmunkások és művezetők bérét átlagosan 8, a segédmunkásokét és betanított munkásokét 4 százalékkal kell emelni. Természetesen, ezen kívül az egyes vállalatok, termelőüzemek a saját anyagi lehetőségeiknek megfelelően ebben az évben is jelentős összegeket fordítanak bérfejlesztésre. így a bérek együttes emelkedése S—13 százalék között alakulhat.

Ez az utóbbi évek egyik legátfogóbb életszínvonal-politikai intézkedése, amely a munkásosztály széles rétegeit érinti. Mostanában rnegyeszerte sokat számolgatnak az emberek, vajon mennyivel lesz vastagabb a boríték a béremelés utáni első fizetéskor? S a legtöbb kollektíva pillanatnyilag az intézkedésnek csak az anyagi oldalát veszi számításba, a „többletforintok” mögött húzódó tartalom a háttérbe szorult.

Erről a tartalmi vonatkozásról is szólt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén Kádár János, a Központi Bizottság első titkára: „Aki azonban a határozatot egészében nézi, jól tudja, hogy többről van szó, mint egyszerű béremelésről... Mi a novem- oeri határozatot úgy is értjük, s kell, hogy így értsük, hogy a munkások szavának súlya is növekedjék a jövőben.” Majd néhány mondattal később így folytatta: „...komolyabban kell venni azt, amit a munkások a politikai életről, a termelés szervezéséről, a szociális ügyek intézéséről mondanak. Ez mindenkire kötelező.”

Ez az életszínvonal-politikai intézkedés lényegi tartalma, amelynek a keresetnövekedés forintjainál is nagyobb a politikai értéke.

Nem arról van szó, mintha eddig keveset cettünk volna a munkásság megbecsüléséért, a társadalomban betöltött szerepének és rangjának érvényesítéséért. Az eddigi, s vitathatatlanul eredményes erőfeszítéseknek kívánunk még nagyobb lendületet adni.

Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy — miként egyetlen kérdésben sem — egyik napról a másikra a világos és általánosan elfogadott elveink ellenére sem várhatunk szembetűnő és ugrásszerű gyakorlatbeli és szemléleti változást. A szocialista demokrácia üzemi fórumai már régóta lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a munkások legjobbjai hallassák szavukat. S ha nem töltik be mindig e rendeltetésüket, annak számtalan oka lehet. Csak egyet említenék. Az egyik pásztói kisüzemben mondta nemrégen egy munkás, s nem ritkán ütközünk hasonló vélekedésbe: „Teljesen mindegy, hogy mit mondok Űgyis az történik, amit a vezetők akarnak.” Persze ennek ellenkezője is igaz.

Fel kell tárni mindenütt azokat az okokat, amelyek gátjai a szocialista demokrácia ki- teljesedésének, mert csak az akadályozó tényezők, jelenségek leküzdésével válhatnak a demokratikus formák igazi fórumokká.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy az üzemi demokrácia fórumai semmiképpen sem változhatnak a rosszul értelmezett fejlődés réven az egyéni érdekek, az öncélú szócséplás színtereivé. Ismét Kádár János elvtársat idézem: „...a szocialista demokrácia rendet és fegyelmet is jelent, nemcsak a vita szabadságát.” A célunk: valamennyiünk boldogulásának előmozdítása. A vitában mindig feltétlenül szükséges közös nevezőre jutni, dönteni, s ennek szellemében fegyelmezetten és egységesen cselekedni.

K. S.

Kerámiatervezők között

Szűk lépesőházon keresztül jutottam fel a padlásra. Az ajtónál le kellett hajolnom. Azt mondták, itt keressem a tervezőket. A gerendákra fektetett pallók mellett dombra való gipszdarabok, formák. Szerencsére észreve- szem a kiszűrődő fényt. Kis túlzással lehet csak műteremnek nevezni a padlásszobát, ahol Horváth Sándor és felesége, Csemán Ilona iparművészek dolgoznak.

A vágy; sorozatgyártás

A férj a rajzasztalnál, a feleség a munkapad mögött. Itt születnek a romhányi Építési Kerámiagyár termékei. Hogy hogyan, arról Horváth Sándor tájékoztat:

— Rövid ideje vagyunk Romhányban, Siklósról kerültünk ide. Egy kerámikus vágya mindig az, hogy a keze alatt formálódó anyag, a papírra vetett minta sorozat- gyártásra kerüljön. Szellemi termékeink így minden lakásba eljuthatnak. A terv alapján elkészítjük a prototípust is, ezután kerül le a műhelybe. Az épületkerámián belüli két nagy profilunk meghatározza tevékenységünket. A külső és belső burkolatokkal az uniformizálás ellen harcolunk. Vannak új lakótelepeink már, de az egyhangúságot kevés esetben sikerült eddig kiküszöbölni. Emellett a formáknak, természetesen, megfelelő tartalmat is kell adni. Területünkön nagy lehetőség kínálkozik erre, amely eddig kihasználatlan maradt. Az építmények külső-belső burkolása mellett a kapcsolatteremtésre is oda kell figyelni. Azon fáradozunk, hogy különféle kerámiarácsokkal, -plasztikákkal

a gyáron belüli lehetőségek kihasználásával a modern épületeket „melegebbé”. ízlésesebbé tegyük.

Sok szó esett mostanában a radiátorburkolatokról. Az első darabok elkészültek. Fényképeket vesznek elő, melyeken szerelés közben, s darabonként is láthatók a kerámiaelemek.

Ez az új gyártmány foglalkoztatja a tervezőket legjobban. Most van elbíráláson.

— Ha elfogadják, a lakások egyik régi gondja oldódik meg. A radiátorok „csupaszon” csúnyák, ridegek. A radiátorburkolat találmányjel- legű, s ami a legfontosabb, ha az üzletekbe kerül majd, minden lakástulajdonos alkotóvá válhat. Jellemzője, hogy a lamelláktól függetlenül színösszetételében variálható, sokszorosítható. A vásárló saját magának ábrákat alakíthat ki, az osztást is meghatározhatja, így szinte az ő tervei alapján kerül a burkolat a radiátorra. Az ilyen jelleg miatt előtérbe kerül az otthonkomponálás kérdése — mondja Horváth Sándor.

Mindenki alkotó lehet

A kerámia mindig esztétika. A burkolóelemek variálása az adott választékon belül az emberek esztétikai érzékét is fejleszti.

— Az esztétikai nevelés terén, úgy érzem, hiányosságaink vannak. Az óvodákban, iskolákban többet kellene erre adni. Különösen a politechnikai órák alkalmasak erre. A gyermek láthatja, mire képes az anyag, mit tud kihozni belőle, s ez az alkotás örömével párosul.

— Sokszor fordult már elő, hogy otthon a feleség a vázát máshová teszi az asztalról, mert zavarja őt. Nincs útban neki. de érzi, hogv nem jó helyen áll. Erre hazajön a férj, s ő visszateszi eredeti helyére. A képzőművészet, s elsősorban a kerámia egyre jobban betör a lakásba

Ipartervezés és művészet

A falon plakát hirdeti kiállításukat a miskolci galériában. Arról kérdezem, hogyan fér el a sorozatgyártásra való tervezés a művészi munka mellett.

— A lehető legjobban. A nap! munkában teljesen „kitombolhatjuk” magunkat, így a valódi művészi alkotásokra csak a tiszta gondolatok maradnak — válaszol.

Fiatal hölgy kopogtat az ajtón. Horváth Sándort az igazgató hívatja, a megyei tanácsról vannak a gyárban. Kézmosás közben új dolgot hoz szóba.

— Az emberek érdeklődése megnőtt a képzőművészet Iránt. Ez nemcsak az üzletek forgalmán mutatkozik. Itt van például a népművészet. Csak végig kell menni egy falusi uj lakótelepen. Vaskerítések, vaskapuk, homlokzati díszítőelemek árulkodnak arról, hogy tovább él a népművészet — a formák persze változnak.

Felesége, Csemán Ilona szintén iparművész. Elmondta, hogy szülei már régebben Nógrád megyében élnek. így 6 tulajdonképpen „hazajött”. Romhányban sikerült nyugodt körülményeket biztosítani, s a gyárból egyre több olyan termék kerül ki, melyek már kettejük „szülöttei”.

Szabó Gyula

Kommunisták a tanácsokban

POLITIK. AI és társadalmi

életünkben elég gyakori, hogy akkor kerül egy-egy szervezet vagy intézmény az érdeklődés középpontjába, amikor nagy eseményére — kongresszusra, alaposabb értékelésre — készül. A tanácsokról azonban nem lehet ugyanezt elmondani, hiszen szinte állandóan az érdeklődés középpontjában állnak. A lakossággal való állandó és szoros kapcsolatuk már önmagában is „napirenden” tartja munkájukat. De a pártszervek és -szervezetek is sarkalatos teendőjüknek tekintik a velük történő foglalkozást, szervezeti problémáik megoldását, munkájuk fejlesztését.

A tanácsok szervezetében az elmúlt évben — a tanács- törvény alapján — jelentős változás következett be. Bár az átszervezés — a járási tanácsok megszűnése, a nagyközségek és a közös tanácsú községek kialakítása stb. — jobbára befejeződött, de a pártszerveknek és -szervezeteknek ma is elég sok gondot okoz a szervezeti feladatok megoldása. Amíg ugyanis korábban a tanácsok szervezeti problémái szerepeltek napirenden, addig napjainkban már elsősorban arról van szó, hogy a pártszervek és -szervezetek igyekeznek saját szervezeti felépítésüket a tanácsokéhoz igazítani. És itt nem csupán „szervezési” szempontokról van szó. Nagyon fontos eleme ez a párt- szervezetek tartalmi munkájának is, nevezetesen a tanácsok hatékonyabb irányításának és ellenőrzésének.

A pártszervek, a pártszervezetek — a párthatározatnak megfelelően — országszerte érvényt igyekeznek szerezni a tanácsok pártirányítása szempontjából alapvetően fontos területi elvnek. Annak, hogy a szocialista állam valameny- nyi szerve a párt azonos szintű szervének közvetlen irányítása és ellenőrzése mellett végezze feladatát. E szervező munka keretében kerül sor — természetesen ott, ahol erre a feltételek megértek — községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek létesítésére. Több esztendős gyakorlat bizonyítja ugyanis, hogy az önállóságban és jogkörben gyarapodott községi tanácsok pártirányítására és -ellenőrzésére megfelelő hatásfokkal elsősorban ezek a pártszervek képesek. De azokban az önálló tanácsú községekben, ahol csupán üzemi — például termelőszövetkezeti — pártalapszervezet működik, célszerű lehet ezek községi-üzemi jellegű párt- szervezetekké való átminősítése, vagy területi pártalapszervezet létesítése is.

Bár a szervezési tennivalók nagyon fontosak, de nem önmagukért történnek: mindenkor a tartalomnak, ez esetben a hatékonyabb pártirányításnak és -ellenőrzésnek vannak alárendelve. A jó, a helyes szervezeti kereteket ugyanis tartalommal is meg kell tölteni. A pártirányítás akkor hatékony, ha érdemben segíti, hogy a tanácsok egyrészt

betöltsék népképviseleti-önkormányzati jellegükből adódó feladataikat, másrészt a törvények, határozatok pontos, fegyelmezett végrehajtásával érvényesítsék a központi irányítást.

AMÍG A TERÜLETI elv

gyakorlati átültetése jobbára szervezési feladatot jelent a pártszervezetek számára, addig az eszmei, politikai munka a pártirányítás alapja, tartalma. Ez utóbbit nem lehet szervezéssel, még kevésbé utasítgatással helyettesíteni. E kettő ugyanis ellentéte egymásnak. Amíg az utasítgatás csorbítja a tanácsok önállóságát, addig az eszmei-politikai irányítással együtt jár öntevékenységük, önállóságuk erősödése.

Bár az eszmei-politikai irányítás módszerei ma már tisztázottak, s a legtöbb pártszerv és -szervezet munkájára mindinkább ez a jellemző, a mindennapi életben mégis ebben követik el a legtöbb hibát. Elég gyakori például, hogy a pártszervezet határozatát „egy az egyben” ismertetik, a tanács végrehajtó bizottságának ülésén vagy a tanácsülésen. A tanácstagok az így előterjesztett „javaslatot” legtöbbször vita nélkül elfogadják, határozattá emelik. Ezekben a pártszervezetekben nem tudatosult még kellően: sem a pártvezetőség, sem a taggyűlés nem hozhat határozatot a tanács végrehajtó bizottságát, vagy magát a tanácsot illetően. Állásfoglalásaik és irányelveik nem a tanácsi szerveket kötelezik, hanem az ezekben dolgozó kommunistákat, legyenek azok vezetők, vagy tanácstagok. Ők felelősek a határozatot hozó pártszerv, vagy -szervezet előtt annak végrehajtásáért, amiért

politikai felelősséggel tartoznak

A tanácsok pártirányításában tehát — a párttestületek mellett — személy szerint is nagy feladat hárul a kommunistákra. A pártonkívüli tanácstagok körében képviselniük kell a pártszervek határozatait, állásfoglalásait. Ea a képviselet pedig kellő fel- készültséget igényel: vitakészséget, az adott kérdések alapos ismerétét. A vitakészséggel rendelkező kommunista aa ellenvéleményt képviselő tanácstagot nem úgy tekinti, mint rendszerünkkel szembenállót, hanem úgy, mint aki segíteni szándékozik a közösség ügyét, de akit, a párt igazáról meg kell győzni. Aa ilyen egészséges légkörben talál táptalajra a szocialista demokratizmus, szélesedik a szocializmus építésében az együttműködők köre.

A pártirányítás érvényesítése tehát — többek között — azt a felelősséget is követeli a pártszervektől és pártszervezetektől, hogy politizálni, érvelni tudó, a közéletben jártas párttagokat javasoljanak megválasztásra az állampolgároknak. E követelményt természetesen a fiatal párttagok esetében megfelelő módon kell értelmezni. Az élettapasztalat hiányát nem lehet nekik felróni, de a közélet, a társadalmi tevékenység iránti fogékonyság velük szemben is követelmény.

AZ ÁLLAMPOLGÁROKAT

egyre inkább érdekli és érinti, hogy közvetlen népképviseleti szervük hogyan gazdálkodik bizalmukkal, anyagi javaikkal és a lehetőségekkel. S a pártirányítás hatékonysága is mindenekelőtt ezen mérhető.

Mihók Sándor

A nógrádmegyeri szegkovácsoknál

Kulcsár fel«.

Mai kommentárunk

Tovább as úton

Az idei zárszámadó közgyűléseken olyan általános vélemény alakult ki, hogy a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságai jól vizsgáztak. Alapja van ennek az általános véleménynek. A bizottságok elnökeinek a közgyűlésen elmondott beszámolói — az előző évek jelentéseihez viszonyítva —, mélyebben foglalkoztak a közös gazdaság dolgaival. Kazáron például úgy ítélték meg, hogy az ellenőrző bizottság jelentése őszintébben tárta fel a belső ellentmondásokat. Nem hiányzottak a jelentésekből a növénytermesztéssel járó gondok, az állattenyésztés problémái, tehát a2 egész évi gazdálkodás tükröződött; a beszámolókból. A legnagyobb erénynek mégis azt tartják, hogy igen kritikusan beszéltek a vezetésről, de nem hallgatták el azt sem, ha a tagok mulasztottak el valamilyen fontos dolgot. Mátraszőllő- sön az ellenőrző bizottság jelentése annyira kritikusan vizsgálta a vezetőket, hogy a tagok is túlzottnak tartották.

Egyszóval: az idei zárszámadó közgyűléseken az derült ki, hogy az ellenőrző bizottságok többsége a tagok megbízatásának megfelelően végezte munkáját az elmúlt esztendőben. Ez természetes dolog. Elvégre ez a bizottság a tagság akaratából, a közösség javát szolgálja.

Ha visszatekintünk a korábbi évekre, ez a törvényszerűség nem domborodott ki olyan élesen, mint az idei közgyűléseken. Azelőtt érződött az ellenőrző bizottságok járatlansága, azok vezetőinek bátortalansága. A beszámolókból kicsengett, hogy nem maguk a bizottságok tagjai állították azt össze, hanem külső segítséggel fogalmazták meg. Mindez abból eredt, hogy az ellenőrző bizottságok egész éven át elhanyagolták, vagy csak kisebb mértékben végezték ellenőrző munkájukat. Érthető, ha a jelentésük nélkülözte a gazdaságukra vonatkozó valóságot.

Az idei zárszámadásokon igen kedvező állásfoglalás vált általánossá az ellenőrző bizottságokat illetően. Természetesen ez nem jelenti, hogy most már oka van a tsz-ellenőrző bizottságoknak a megnyugvásra, mert az előző évekhez viszonyítva sikeresebben ítélték meg az elmúlt évi munkájukat. Ellenkezőleg: a tsz tagságának újabb és újabb igényeket kell támasztani az ellenőrző bizottsággokkal szemben. A bizottsági tagoknak aktívan kell továbbra is dolgoz- niok, legalább olyan jól, mint a zárszámadó közgyűlésre való készülődéskor.

Arról van sző, hogy az eredmények ellenére legtöbb helyen, amikor véget ér a zárszámadó közgyűlés, megnyugodnak az emberek. A bizottsági tagok egy része elfelejti, hogy megbízatása állandó jellegű. Ilyen üzemekben gondot okoz, amikor jelentést kell készíteni az ellenőrző bizottságnak. Akik a közgyűléstől megbízatást kaptak a gazdálkodás szem előtt tartására, azoknak nincs szünidő. Az év elejétől az év végéig állandóan résen kell lenniük.

A tsz-ekben rövidesen kezdődnek a tervtárgyaló közgyűlések. Az ellenőrző bizottságoknak tudniuk kell már a közgyűlés előtt, hogy a tsz vezetősége milyen feladatokat jelöl meg abban. Aztán a mindennapi munka végzésének ellenőrzése is halaszthatatlan feladat. Mennyi tsz vezetőségi beszámolóból hallottuk, hogy az elmúlt évben például nem tudták elvégezni a kora tavaszi növényvédelmi munkát, vagy a fejtrágyázást. Tudniuk kell arról is, ha a tsz-tag vonakodik feladatának ellátásától, vagy, hogy mi a helyzet az adminisztrációban. Az ellenőrző munka a közgyűléssel nem ért véget, hanem egész esztendőben tart.

Az idén kialakult jó hírnevet öregbíthetik a felelősségteljesebben végzett munkával.

— B —

i liÖGRAD — 1973. február 22., csütörtök 3