Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-21 / 43. szám
PetóG ünnepségei a Szovjetunióban Adamecz néni és a diákok Salgóbánya patriótája Hidas Antal, Kun Ágnes, Demény Ottó. Fekete Sándor és Sipos Gyula, valamint Sőtér István és E. Fehér Pál képviselik a magyar irodalmat és irodalomtudományt a kedden kezdődött moszkvai Petőfi-ünnepségeken. A magyar irodalmárok delegációja hétfőn este érkezett a szovjet fővárosba. Kijev és más szovjet városok után, az ünnepségek stafétabotját ezen a héten Moszkva veszi át, ahol a jubileum jegyében egész sor jelentékeny eseményre készülnek. Kedd délután Petőfi-kiállí- tás nyílt a Csehov-múzeum- ban. Kedd este a Szovjet írószövetség hivatalos ünnepség keretében emlékezett meg az évfordulóról. A Szovjet írószövetség, a Moszkvai Állami Irodalmi Múzeum, valamint több szovjet kutatóintézet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal 'gyüttműködve a hét közepén kétnapos tudományos konferenciát tart ..Petőfi a világkultúrában” címmel, amelyen szovjet Petőfi-kuta- tók nagy csoportja vesz részt Moszkvából, Uzsgorodból és más városokból. A Magyar Vöröskereszt III. kongresszusának az öregekről hozott határozata kimondja: „.. .Nagyobb gondot kell fordítani az egyedül élő öregek segítésére,... az idősek emberi kapcsolatainak fenntartására- magányosságuk feloldására. Ezt az irányelvet teljesített« a Salgótarján i Bolyai János Gimnázium Vöröskereszt szervezete akkor, amikor elvállalta egy idős, 90 éves salgótarjáni néni patronálását. Adamecz nénit azóta is nagy gonddal, szeretettel veszik körül az ifjú vöröskeresztem,;, s ma már ott tartan«’', hoiov a születésnapi csomag- a nőnapi hóvirágcsokrok- a Mikulás-csomag a fenyőü’-"" '-) ajándékai elmaradhatatlamok. A pártfogolás nemcsak ebben nyilvánul meg. Hetente látogatják az idős nénit, élelmiszercsomagot visznek neki, segítenek a ház körüli munkában. Erről beszélt a Vöröskereszt salgótarjáni vraP^’?választó küldőt tértiké?1 e+ *n Pintér Éva, az iskolai vöröskeresztes titkár, majd így fejezte be hozzászólását: „Nagyon örülünk, hogy r—~-sak mi. diákok, hanem a dolgozó felnőttek is együttérzenek velünk az Idősek megbecsülésében. segítésében. A Zománc- Ipari Művek salgótarjáni gyárának dolgozóira gondolok Itt, akik nemcsak meghallgattak kérésünket, hanem teljesítették Is. Az új tűzhelyei Adamecz néni nemsokára magáénak tudhatja.” Alighogy befejezte beszámolóját az iskolai küldött, egy összehajtogatott papírlap érkezett asztalunkhoz. Az idős néni nevére figyelt fel valaki Izgalmas, lassan múló fél,- óra volt még a hátralevő idő amíg kiderítettük; ki a „feladó”. A meghívott vendégek közül jelentkezett egy néni, aki. mint kiderült, Adamecz néni közeli rokona, egyik háborúban elvesztett fiának felesége. Nagy örömmel hallgatta a vöröskeresztesiek patronáló munkáját, s megbeszélték, hogy együtt látogatják majd mag a nénit. A diákok fáradsága nem Volt tehát eredménytelen. S mennyi ifjúsági Vöröskertsz. csoport dolgozik még a megyében. Kacske Éva és városközpontok Tervek AZ MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozata, most, legutóbb pedig a decemberi parlamenti ülésszak is többféle vonatkozásban szól a lakásépítésről; utalnak arra is a megállapítások, hogy fokozni kell az állami lakásépítés ütemét, arányait; amennyire lehet stabilizálni, illetve maximálni az építkezések költségeit is. En- nqk egyik útja — s ez természetes — az okos tervezés, a gazdaságos építkezési formák alkalmazása. Teljesen érthető a tanácsoknak — városokban, de a nagyobb községekben is — az a törekvése, hogy a szőkébb pátria szépüljön, gyarapodjék; a kisvárosba lassan „beköltözzék” a középblokkos építkezési módszer, a nagyvárosokban pedig ne legyen ritkaság a 6—8 emeletes házak sora. (Csak úgy „kapásból”: aki évekig nem járt, például Veszprémben, alig ismer rá. Központja ma már nemcsak szép, hanem európaian modern, összhatásában is kellemes.) Tulajdonkeppen érthető hát az a „roham” is, amelyet az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szakemberei úgy fogalmaznak meg: városközpont-építési „invázió”... A tanácsoknak megnövek*- tíett a pénzkezelésben is megnyilvánuló önállósága, ez ötvöződve a jogos fejlődési igenyekkel sok helyütt sugallja: , nosza, építsünk ml is város- központot”. S — tegyük hozzá, ilyen Is előfordul —csendben azt is jelképezi a tervek egyike, másika: „hadd pukkadjon a szomszéd, lesz nekünk az övénél különb is.” Az utóbbi szemlélet pedig, megint csak hangsúlyozni kell, hogy helyenként bizonyos „drága” torzulásokhoz vezethet. A gyöngyösi „magasház” sokáig volt sajtócsemege. Ma már jobbára feledésbe merült a históriája, az átutazók sem figyelnek fel annyira arra. hogy a méregdrágán készüli monstrum semmiképpen se lett dísze a tájnak, Gyöngyösnek is aligha. Az ÉVM fiókjaiban azonban pihen ma is néhány tervhasonmás, az ország különböző településéről erkezett terv — láttukra kívánkozik a kérdés: ennyire gazdagok lennénk? (Láttam korábban egyik vidéki középvárosunk városközpont-elképzelését pauszpapíron — méregdrága volt már a terve is, 8 mint kiderült, hiába készítették el. Nem kevesebb, mint tizenkét magasházat, 20—22 emeletes monstrumot' kértek a város vezetői a mérnök- kollektívától, mondván: lesz belőlük üzletház, szálloda, egy-kettőből esetleg öröklakásos házak...) Harminc városközponttervet vizsgálnak, elemeznek és tanulmányoznak mostanában az ÉVM szakértői; immár jogszabály — aktuális és szükséges előírás — biztosít betekintést a tervekbe, s ad bizonyos fokú döntést is a minisztérium hatáskörébe. Nem a tanácsi önállóság megnyirbálásának jegyében, ezt talán hangsúlyozni sem kell. Hiszen nyilvánvaló, hogy — például — a salgótarjáni városrendezési tervek, ott, ahol a szanálások már megtörténtek, s gyakorlatilag a „II. ütemben” építkeznek — „zöld utat” kaptak; mértéktartóan, gazdaságosan végzik az építkezéseket. Ahol azonban szinte még a tervezés sem történt meg, pontosabban, jól láthatók a túlzások körvonalai, megálljra, nyugodt ellenjavallatra van szükség, még akkor is, ha a nagyon látványos megoldás híveinek ez keserű perceket szerezhet. Nem elhanyagolható része a vidéki városrendezésnek: a magasház-problematika. Igen sok tervben szerepel ilyen, a 10 emeletet meghaladó épület, a legkülönbözőbb, hangzásra tetszetős célok megjelölésével. Holott — s ez megintcsak a racionális gondolkodás megvalósítás-szükségéből fakad — közismert, laikusok számára is könnyen felfogható: mennyi minden szól ellene Tíz emeleten felül a szokottnál sokkal drágább nyomásfokozó berendezések, kiszolgáló létesítmények beépítése szükséges. Az ilyen „áron” épített lakások költsége hovatovább csak csillagászati ősz- szegekben fejezhető ki. Világos tehát, miért nem engedhetők meg ezek az építkezése«, miért nem kapnak a jövőben vidéki városainkban, még kivételesen sem lehetőséget „a mi toronyházunk” felépítésére. A MÉRTÉKTARTÁS. a takarékos, ésszerű gazdálkodás — törvény. A városok „rangját” nem abban határozza meg társadalmi fejlődésünk, mennyire luxuskivitelü, reprezentatív a városközpont, van-e 20 emeletes szálloda, vagy 16 emeletes üzletház? A pénztárcához szolidan Igazodó, a lakáspolitikai koncepció elvei szerint végzett és végzendő lakásépítkezés az, amelyre „osztályzatot adnak” a lakók. Még ha nehéz is lemondani a látványos, a „szomszédnak ilyer nincs” építkezésről. Pontosan azoknak az érdekében akikért a tanácsok dolgoznak, az állampolgárokért, a még lakásra — állami lakásra, de legalábbis megfizethető árú lakásra — váró tízezrekért, mindenütt, az országban. Várkonyi Margit Hogyan vált Mester György Salgóbánya patriótájává? A kérdés már azért is jogos, mert Csepelen született, ahol korán elvesztette édesapját. Anyja ott él, mint munkás ment nyugdíjba. Sopronban először erdőmémöki, később levelező úton bányamémöki oklevelet szerzett. Fiatal mérnökként 1952-ben került a nógrádi szénmedencébe. Nagy- bátonyból 1957-ben aknavezetőnek Salgóbányára helyezték. Ma a nógrádi szénbányák széntermelési osztályán csoportvezető. A műszaki fejlesztés, bányaművelés — amivel foglalkozik — bőven ad munkát. Társadalmi funkciója: városi tanácstag már a második ciklusban. Hogy mennyire patrióta, az a beszélgetésünk során derült ki. — Nagyon megszerettem Salgóbányát, úgy érzem, véglegesen letelepedtem itt. Szép hely, jó a levegője és egyre inkább erősödik kirándulóhely jellege is. Számunkra, akik ott lakunk, nagyon jelentős mindez. Itt, ennek a körzetnek vagyok a tanácstagja, ahol mintegy 600 ember él. Eresztvény is ide tartozik. — Mi változott az utóbbi időben? Úgy érzem, nem kell szégyenkeznünk, bár az is igaz, hogy a jövőre vonatkozó tennivalónk, terveink talán még nagyobbak. Hogy az anyagi alap megteremtődik, bizonyára fokozatosán ezek a tervek is megvalósulnak. —- Rossz útviszonyok voltak. Ha több szorgalmazással és hosszú idő alatt is, de megjavult az út a KPM és a városi tanács hozzájárulásával. A belső úthálózat is. bár egyes helyeken a portalanítás, felületi kezelés még hátravan. Csatornát fedtek le, újat létesítettek. Ebben társadalmi munka is van. Járdalapokat raktak le. A közlekedés is sokat javult. Megfelelő az autóbuszjáratok sűrűsége. Talán néha nagyobb befogadóképességű buszok kellenének. A matrac jeleket ad A matrac vészieteket ad, ha valamilyen okból megszakad a csecsemő ritmikus légzőmozgása. Ez korántsem a képzelet szüleménye. Egy ilyen jelzőmatrac kipróbálás alatt van az egyik londoni szülőotthonban. A feltalálói lelemény abban rejlik, hogy az egész matracot vékony műanyag csövecskékből szőtték össze. A csecsemő minden egyes be- és kilégzése össze- szorítja, ill. kiengedi ezeket a csöveket, s eközben kiszorítja belőlük a levegőt, amely hűti a hőellátást. Mihelyt a légzés ritmusa szabálytalanná válik, a hőellenállás hűtése megszűnik, ez felmelegszik és vészjeleket ad. Balassagyarmat — télut« kulcsár — Salgóbanyán nincs vízgond, viszont Felső-Ereszt- vényben tíz család ivóvízellátása még megoldásra vár. Annál inkább fájó probléma ez, mert idősebb emberek laknak ott, akiknek messziről kell az ivóvizet hordani. Feltétlen megoldást kell erre is találnunk. — Ami megvalósult, azt általában természetesnek vesz- szük. Vannak viszont olyan dolgok, amelyek még gondot okoznak. Mint tanácstagnak nem egyszer teszik fel a kérdést: — visszafejlődik Salgóbánya? Mi indítja az embereket ilyen kérdésre?... — Korábban még működött a bánya, a telefon is megvolt. Ma megoldásra vár ' a postaszoba és egy nyilvános telefon létesítése. — Van művelődési ház, de siralmas állapotban. Rosszak a nyílászáró szerkezetek, a parkett, felújításra várnak. Itt van a kisvendéglő, amit belül általában rendbe tesznek, de külsőleg elhanyagolt. Megfelelő külsőre is szükség volna ahhoz, hogy belső tartalommal tölthessük meg a kultúrházat. Sajnos, a Mozi- üzemi Vállalat a korábbi nor- málfílmvetítő gépet lecserélte keskenyfilmesre. A nagy vetítési távolság miatt rossz a kép minősége. Szóvá tettük, de eddig eredménytelenül. Pedig itt a KISZ-iskola, a gyermekvédő intézet, nyáron rendszeres a nemzetközi táborozás. Ezért is fontos lenne ezt a kulturális létesítményt az igényeknek megfelelőbbé tenni — mondja Mester György, majd elgondolkozik és hosszabb szünet után folytatja. — Jól tudom, hogy anyagi szűkösség miatt nem lehet mindent egyszerre megoldani. Ezt is csak annak bizonyítására, mondom, hogy tervekben, elképzelésekben nem szűkölködünk. A körzeti pártszervezettel, a Hazafias Népfronttal minden évben közösen alakítjuk ki az akcióprogramot. A lehetőségekhez mértén azután rangsoroljuk a tennivalókat. Mert lehet itt számítani a lakosság összefogására, társadalmi munkájára is. ha világos, egyértelmű a cél. Ahogy beszélgetünk mindjobban megismerem Salgóbá- nya gondjait és az utóbbi időben elért fejlődését. A tanácstag figyelme ugyanis mindenre kiterjed. Az üzlet- hálózat, az ellátás, a lakás- kérelmek, a -kiutalások, egyes lakóházak tatarozása, javítása — és hirtelen nehéz lenne felsorolni. mennyi mindent tart számon. A tanácstag és választói igen sok ilyen apró szállal kötődnek egymáshoz. Ezt a munkát valóban csak patriótaként, teljes szívvel lehet végezni, Mester György úgy teszi, és méltán jutalmazták legutóbb Salgótarján város 50 éves jubileumán emlékplakettel. B. 4, Csa ta völgye ős a Koplaló-domb A KARANCS vidékén több olyan földrajzi megjelölést találunk, melyek eredete a török időkből származnak.. Ilyenek például Lapujtő határában a Csatavölgye és a Koplaló-domb elnevezések. Elevenítsük fel azokat a történelmi eseményeket, amelyek ezekhez a nevekhez fűződnek. A XVI. század végén egész Nógrád megyét törökök uralták. 1593-ban újra fellángolt az oszmán birodalom elleni harc és ez reményt nyújtott a megye felszabadításara. A hadvezetés Kassa körzetében nagy erőket vont össze, amelyek Pálffy Miklós vezetése alatt álltak. A sereg összetétele igen vegyes volt. Végvári katonák, felvidéki föurak csapatai, német zsoldosok és tüzérek érkeztek a táborba. Ősz elején kezdődött a hadjárat, amelynek célja a nógrádi várak visszafoglalása volt. A törökök Idejében felismerték az északról fenyegető támadást, és ennek elhárítására nagy sereget indítottak útba Nógrád megyébe. Fülek közelében csapott össze a két had, amely a törökök teljes vereségével végződött. A fü- leki várban azonban 2000 török tartózkodott, akik a harc folytatására szánták el magukat. November 5-én nagy ágyúzással kezdődött a vár ostroma. Az ostromlók szabad elvonulást ígértek a várvédőknek. de azok az ajánlatot elutasították. Ezután fokozott elszántsággal folytatódott a viadal. Nemsokára a vár alatt elterülő város is a támadók kezén volt. Ekkor egy öreg varjobbágy jelentkezett Pál- ffynál, aki megjelölte a várba vezető vízcső helyét. A rtOuRAÜ - 19,ü. tüzérség hamarosan szétrombolta a vízcsövet, és a várban bekövetkezett a teljes vízhiány. Ez a helyzet arra kényszerítette a várvédőket, hogy idő előtt feladják a- várat. November 17-én a vár tornyára kitűzték a fehér zászlót. Pálffy nagylelkűen szabad elvonulást engedélyezett a törököknek, akik másnap kivonultak a várból. A hadi felszerelés és az összeharácsolt zsákmány a győztesek birtokába jutott. A csapatokba verődött fegyvertelen törökök egy csoportja. félve a magyar nép bősz- szújától, elkerülték a forgai' masabb utakat és a karancsi erdőkön át vonultak dél felé. Amikor nyílt területre értek, szembetalálták magukat Bo- csárlapujtő felriasztott. kaszával, villával, fejszével felfegyverzett parasztjaival. A haza igyekvő törökök botc kát, husángokat forgatva utat akartak törni maguknak a további meneküléshez. A faluba vezető völgyben összecsapásra, csatára került sor. RÖVID harc után a bekerített ellenség megadta magát. Ezután a lapujtőlek elhatá* rozták, hogy az előkelőbb mozlimokat egy közeli dombon helyezik el és ott mindaddig fogva tartják, míg értük cserefoglyok vagy váltságdíjak nem érkeznek. Ez meg is történt. Azonban a hírvivők isztambuli útja sok időt vett igénybe. Több hétig kellett várni, míg a szűkén élelmezett — dombon koplaló — foglyokért a vélt- ság megérkezett A vázolt történelmi esemény már rég a feledés homályába merült, de a két földrajzi név híven őrzi emlékét. H. K. □t 21., szerda 5