Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

A tanulás fárasztó Kötött kosztüm Igaz a cím abban az ér­telemben is, hogy a tanulás nagy energiákat lekötő mun­ka, olyan terhelés, amelyet nem szabad túlzásba vinni; s igaz úgy is, hogy a tanulás, mint a tudás megszerzésének eszköze, folyamata, mindig fá­radsággal jár, erőfeszítések nélkül nem lehet ismeretek birtokába jutni. Ezeket az igazságokat pedig különösen most kell megszívlelni, ami­kor ismét napirendre került a tanulók túlterhelésének csök­kentése. A mai helyzet valóban tart­hatatlan. A tudományos isme­retek és a társadalmi igé­nyek gyarapodásával mérték­telenül megnőtt a tanulók terhelése. Lassan, de észre­vehetően szaporodtak és vas­tagodtak a tankönyvek, a szemelvénygyűjtemények, több lett a heti kötelező óra és az egyéb iskolai elfoglaltság, s nem ritkán túlságosan sza­badjára engedték a szaktaná­ri és a szülői ambíciókat. Jo­gosan állapította meg a párt Központi Bizottsága az okta­tás helyzetét és feladatait ele­mezve, hogy a középiskolák­ban „az egyéni tanulásra for­dított idővel együtt az átlagos képességű diák terhelése — esetenként messze — megha­ladja a heti 48 órát.” Ez pedig túlterhelés a javá­ból, aminek egyrészt az a kö­vetkezménye, hogy a gyere­kek, noha sok mindent ta­nulnak, de az esetek többségé­ljen az alapvető ismereteket is csupán felszínesen sajátít­ják eL, másrészt e kevésbé ha­tékony tanulás mellett is túl­ságosan kifáradnak, egészségi­leg károsodnák. Az iskola­egészségügyi statisztikák ada­tai szerint évről évre nő a nyugtatókan, vagy élénkítő­szereken élő diákok száma, Generációról generációra ma­gasabbak: lesznek a gyerekek, de növekedésükkel mellkasuk nem szélesedik arányosan — feltehetően a sok ülést igény­lő, és kevés mozgást engedő tanulás miatt. Ezek a jelek két feladat elvégzését is sür­getik: egyrészt mérsékelni kell a tananyagot, másrészt növelni kell a mozgasiehetö- seget Ami az utóbbit illeti: ko­molyabban kell venni a test- nevelési érákat, meg kell ^ * vizsgálni, mi az oka, hogy olyan sok diák felmenteti ma­gát a torna alól. A Művelő­désügyi Minisztériumnak egyébként az a szándéka, hogy fokozatosan növeli a testnevelési órák számát. A mostani tananyagcsökkentés­sel egyelőre a gimnáziumok­ban kerül sor erre: az eddigi OTTHON- -CS1LÚ heti két óra helyett három órát fordítanak a jövő tan­évtől kezdve a tornára. Jelentősen hozzájárul a diákok egészségesebb élet­módjának kialakításához a tananyagcsökkentés is. Már dolgoznak a különböző iskola­típusok és tantárgyak bizott­ságai, hogy elkészítsék javas­lataikat a tanulók egészsége­sebb, arányosabb terhelésére. Őszintén szólva nincsenek könnyű helyzetben . ezek a bizottságok, hiszen kezd tömö­rülni az ellentábor. Szinte minden elhagyásra szánt tan­anyagrészletnek van védője, mindenki a „maga lovát” di­cséri, s csak más tantárgyak­ban lát csökkentési ■ lehetősé­get. S a saját tantárgyuk, tu­dományuk saeretete természe­tes is. Arra sincsen, semmi biztosíték, hogy kivétel nél­kül nélkülözhető anyagrésze­ket ítélnek majd elhagyásra. Valószínű, hogy lesznek hibák is a mostani tananyag csök­kentésekor. De ezeket a mun­ka nagyságához kell mérni. Elsősorban azt kell tekintetbe venni, hogy nemcsak az a fontos, mit kellene, hanem azt is, mit lehet megtanítani a gyerekek egészségének károso­dása nélkül. Mert a mérleg egyik serpenyőjében az elha­gyásra javasolt tananyagré­szek és tanórák vannak, a másikban pedig a gyerekek egészsége. A tanulói túlterhelés csök­kentésének persze, csak egyik módja —, ha a leglényege­sebb módja is —, a tantervi anyag és a tanórák számának mérséklése. Ide tartozik még a túlzott szülői ambíciók visz- szasaorítása, a szaktanári módszerek tökéletesítése, a differenciált tehetségfejlesztés feltételeinek a megteremtése, az értékelési és az osztályozá­si rendszer javítása, s még sok minden. A dolog lényege az. hogy a túlterhelés csökkentése nem egyéves feladat, s nem csupán az oktatásügynek, az iskolának kell erőfeszítéseket tennie az egészségesebb ter­helésért, hanem a családnak is. S még valami: csapán a túlterhelést szeretnénk csök­kenteni, de nincs szándékunk­ban lemondani az egészséges, az arányos terhelésről. Mert a tanulás nem játék, nem amo­lyan szeretem-nemszeretem dolog. Aczél György mondot­ta el a diákparlamenten, hogy a legfinomabb húsételek mel­lett is megkövetelik, mégpe­dig helyesen a szülők, hogy a főzeléket is megegyék a gye­rekek. így vagyunk a tanu­lással is. Szorgalmazhatjuk az érdeklődés felkeltését, a szó­rakoztató, figyelmet lekötő ta­nulási-tanítási 'módszereket, de bizonyos alapismeretéket, ha tetszik, ha nem, minden­képpen meg kell tanulniok a gyerekeknek. Tehát a túlter­helés elleni küzdelem nem adhat felmentést egyetlen di­áknak sem a tanulás alól, s egyetlen szülőnek sem a ta­nulás ellenőrzése és ösztönzé­se alól. S még az sem baj, ha ez a tanulás fárasztó. Nem is len­ne helyes, ha erőfeszítések nélküli életet teremtenénk, ígérnénk gyerekeinknek. Csu­pán arra kell ügyelnünk — mégpedig komolyan —, hogy terhelésük ne legyen mérték­telen és rendszertelen: En­nek érdekében új szemléletre és új gyakorlatra van szük­ség mind az iskolákban, mind a családi otthonokban, Tóth László. a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese A parókadivatról 'fjUSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSJPSSSSSSSSS/SSSSSSS/Sy/SS/SSSSSJ'jaUCSSSJ'/SSSSSS/SJ Igen vastag fonalból 7-es tűve! kötjük; kb. 900 g fonalat igényel. Szoknya: Két egyenlő résszel kötjük, 73 szemre kezdve, 4 cm-t mindig simán, tovább harisnya- kötéssel dolgozunk és a szabás­minta szerint fogyasztunk. A kel­lő hosszúságnál befejezzük a szok­nyát. Kabát tdáia: A model! derék­ban karcsúsított. 87 szemmel kez­dünk, 4 cm-t mindig simán kö­tünk. tovább harisnyakötéssel. A szabásminta szerint fogyasztunk, szaporítunk. Bal eleje: « szemre kezdjük és 4 em-t mindig simán kötünk, azután 28 szemet harisnyakötés­sel, 14 szemet pedig mindig si­mán kötünk; az oldalkaröltő- és vállíogyasztásokat a hátrésszel azonos módon. A karöltő kezdé­sétől számított 12. sorban a min­dig sima kötéshez a külső szélén egy szemet szaporítunk, ezt 10 soronként kétszer ismételjük; 14 cm karöltőmagasságnál a nyak­kivágás részére kétsoronként 1x9, 1 x3, 2x2, lxl szemet fogyasztunk. Jobb eleje: Az elkészült bal elején a gombok helyét bejelöl­jük és annak megfelelően a gomblyukakat menetközben elké­szítjük. Egyébként a bal oldallal azonos módon kötjük ezt az ol­dalt is, csak ellentétesen. Ujjakat 28 szemmel kezdjük, 4 cm-t min­dig simán kötünk, tovább haris­nyakötéssel, a szabásminta sze­rint szaporítva, majd fogyasztva. Gallér: S szemmel kezdjük, mindig simán kötünk, s mindig ugyanazon a szélén tizennégyszer, minden második sorban egy sze­met szaporítunk; 17 szemmel kö­tünk a megfelelő hosszúságig, majd ugyanígy fogyasztunk, mint ahogy a szaporítást kötöttük es 3 szemmel befejezzük. Zsebek: Kettőt kötünk 12 szem­mel 9 cm magassággal mindig si­mán. Kidolgozás: Az egyes darabokat kitűzve átgőzöljük, majd össze­varrjuk. A szoknyánál a cippzá- rat bevarrjuk, a gomblyukakat körülhurkoljuk. A gallért a vál­jak összevarrása után dolgozzuk rá, de két oldalt az eleje kihaj­tásnál 9—9 szemet szabadon ha­gyunk. Az összevarrásoknál igen célszerű danuviaszalagot hasz­nálni. Szegedyné A dohányzás súlyosan károsítja a véredényeket Kgy angliai érsebészeti kli­nika adatai szerint az intézetet gyógyulás céljából felkereső betegek 95 százaléka dohá­nyos. Ez messze túlhaladja a dohányosóknak az összlakos­sághoz viszonyított arányát. Az érelzáródással kezelt be­tegek azon részénél, akik fel­hagynak a dohányzással, rend­szerint elkerülhető a végtag- amputáció, míg a tovább do­Wagy cEy»t lett a paróka. Pedig tulajdonképpen nem új divat. Gondoljunk csak vissza a történelem régebbi százada­ira. A francia királyi udvar­ban dívó hihetetlen nagy„pa- rókaláz”-ra. Akkoriban azon­ban félméteres drótváaakra épített „hajtrófeákat”, tornyo­kat voltak kénytelenek a di­vatdámák. udvaroncok „elvi­selni”. Kényelmetlen, egész­ségtelen viselet volt. Ma más a póthaj, a paró­ka rendeltetése. Ritka, gyér a hajkoronónk, s egy kissé dú­sítani akarjuk. Nincs időnk, hogy frizuránk rendbe hozásá­hoz órákon át üljünk a fod­rásznál. Ezen segít a póthaj. az úgynevezett „pepi”, vagy pedig a teljes paróka. Hazánkban csak eredeti, valódi hajból készül paróka. Pótrészt azonban műhajból is vásárolhatunk. Ez lényegesen olcsóbb is. Ennek azonban az a hátránya, hogy csak' arra a formára, frizurára fésülhető, ahogyan, amilyennek megvet­tük. A pótrész akkor célsze­rű. ha az 4—5 deika súlyú, de 8 dekánál nem nehezebb. Különben könnyen fejfájásit okozhat, mert az eredeti haj­hoz hajtűvel, csattal, csipesz­szel erősítjük hozzá, s annaik is súlya van. A parókát ritka, tüllszerű anyagra dolgozzák rá. tehát a pórusok nem tömődnek el alatta, szellőzik a fejbőr. A paróka hordása ezért nem okozhat hajhullást, kopaszo­dást. Az azonban igaz, hop? miután a paróka melegít, ál­landó viselése nem egészsé­ges. A teljes parókáit gumi szabályozza és mint egy ka­lap, úgy idomul a fej formád jahoz. Fésűvel, kefével ápol­juk, akár a rendes hajunkat A parókát lehetőleg úgy tá­roljuk, hogy kalapra, vagy sapkára helyezzük, a ..pihenő idejében”, míg a pepit vázá­ra, vagy polcra. Olyan ez. mint amikor a ruhánkat a szekrényben fogasra akasztjuk, nem dobjuk le a székre, s így az nem gyúródik össze, tar­tás és szép marad. Sokan idegenkednek a „pótfejtol” (Igaz elég drága is!). Egy gyoTs program esetén is na­gyon jó azonban, ha a szek­rényből elővarázsolhatjuk a rendes, új frizurát. A póthaj viselése természetesen nem mentesít attól, hogy rendes hajunkat rendszeresen mos­suk, fésüljük, ápolják. A póthajat — viselésétől függően — kb. kéthetenként, a parókát pedig ritkábban mossuk. Mi ennek a legegy­szerűbb, leggyorsabb módja. Gyógyszertárban vásárolt tisz­ta benzinből öntsünk tiszta edénybe féllitemyit, abban óvatosan nyomkodjuk ki a ha­jait, természetesen nyitott ab­laknál. vagy a szabadban. Ez­után alaposan rázzuk meg, néhány perc alatt mészárad. (A benzingőzt is alaposan szellőztessük ki a lakásból, mert ha bennmarad, az is robbanást okozhat.) A kissé benedvesített hajat ezután csayarók és csipesz segítsé­gével a kívánt formára fel­csavarjuk. A száraz hajat haj- sütő vassal is formázhatjuk, de az csak langyos, vagy kö­zépmeleg legyen. Ezután fé­süljük, keféljük, igazítjuk a hajat a kívánt frizurára. Ter­mészetesen a pepit és paró­kát is beadhatjuk a fodrász­hoz. hogy rendibe tiozák. Ami azonban a benzinben való mosást illeti, ne féljünk, nem szárítja a hajat, csupán a ben­zin használatára vigyázzunk, nehogy bajt okozzon. Ha saját hajból akarunk parókát készíttetni, teljes pa­róka készítéséhez kb. 30 de­ka 40 cm hosszú haj szüksé­ges, a pótrészhez pedig 20 centi hosszúságúból 6—8 de­ka. A póthaj és a paróka, ha gondosan kezeljük és ésszerű­en használjuk fejbőrbeg- séget sem idézhet eló, jó fé­süléssel a szakember szemét is megtévesztheti. Gáspár Judit hányzók 14 százalékánál vég­re kell hajtani ezt a súlyos műtétet. Ha éroperációval kü­szöbölik ki az elzáródást, a dohányosoknál gyakran újból bekövetkezik az ér eltömődé- se; a nem dohányosoknál ez szinte sosem történik meg. Rákbetegségben elhunytak boncolásakor kimutatták, hogy a dohányosok aortája (főütő­ere) erősebben szűkül he, mint a nem dohányzóké. A dohányosok rossz vérkeringé­sét bizonyítja többek között az is, hogy a kéz- és lábujjak hőmérséklete 1,5—3 fokkal alacsonyabb. 10 NÓGRÁD — 1973. február 18» vasárnap [ Szabad idő: Ismerkedés a fényképezőgéppel Az élesség beállítása. Az ob- jektívek élesre állítása, más szó­val a méfcerbeállítás a követke­zőképpen oldható meg: Fix fókuszú, vagyis állandóan rögzített helyzetű objektív esetén (Doxgépek) nem kell métert ál­lítani, A pontosabb méterbeállításhoz átmenetet képez a Certina box- gép jelképrendszere. Ezzel három helyzet állítható be. Tájkép — jelképnél 8 m-től végtelenig» Csoport — jelképnél 2,5 m-től 5 m-ig. Személy — jelképnél 1,3 m-től 2 m-ig kapunk éles képet. Az egyszerűbb, nem tükörref­lexes gépeknél (pl. Szmena, Beirette, Visztok stb.), amelyeken nincsenek távmérők, becsléssel állítjuk be a távolságot. Kis gyakorlattal, lépéssel ki­mérve elég pontosan megállapít­ható a távolság. Távmérős gépeknél a távmérő­ben elmozdulásos kettős képet látunk, melyet addig állítunk a méterbeállító gyűrűt forgatva, míg a két kép fedi egymást. Van­nak olyan távmérős gépek, me­lyeiknél a képnek csak egy ré­sze mozog. Tükörreflexes élességbeállííású gépeken homályos üvegen vagy a homályos üveg közepén levő, mérőprizmán (Messlupe), a táv­mérőhöz hasonlóan állítjuk be a felvételt. A méterbeállítás a legtöbb ob­jektívvei kapcsolatban általában 1 méternél kezdődik, de találunk 0,5 m-re, sőt 0,3 m-re beállítható objektívet is. A végtelen jelzés (fekvő nyolcas) többnyire 15, egyes objektíveknél 25 m-nél na­gyobb távolságra vonatkozik. A beállítást jelentősen befolyásolja a fényrekesznyilás, mert ettől függ a mélységélesség alakulása. A beállítás előtt nézzük át még egyszer a fényrekesz, a tá­volság, és a mélységélesség össn* fügéseit, Tanuljuk meg a mély- ségélesség-beállító gyűrű kezelé­sét. Ha ilyen nincs gépünkön, használjunk táblázatot, gazdál­kodjunk okosan a mélységéles­séggel. A következőkben a mesv:,/ si idő helyes beállításáról les? szó. Gyermekbalesetek A PÄLINKASÜVBG aefc a mge beleakadt * • kályhaajtóba. Ráncigálta. A A hétéves kisfiút az árok­parton találták meg. — Epilepsziás roham! — mondta valaki. Mentőt hívtak. A mentősök azonnal megérez­ték az alkoholszagot... Másnapra tért magához a fiúcska. — Nem volt otthon apuka és anyuka. Megtaláltuk a ba­rátommal a pálinkásüveget. Fogadtunk, melyikünk tud többet inni. A jó barát — mikor ő rosszul lett — ott­hagyta, hazaszaladt. Másnap­ra kialudta magát, nem esett baja. Nemcsak alkoholt kaparin­tottak meg már a gyerekek; volt, aki mosószert ivott, töb­ben növényvédő szertől kap­tak mérgezést, másokat a szí­nes gyógyszertabletták csábí­tottak „cukorevésre”. CSOKIS GYÓGYSZER — Csak azt vettem észre, hogy délután már öt órakor aludni akart. Mire feleltem volna, hogy korai az még, fog­ta a kispárnáját és feküdt is. „Fáj valamid, kisfiam?” — kérdeztem. A homloka nem volt forró. „Nem. Csak sok cukrot ettem” — válaszolta. Cukrot? Nem szoktam cukrot adni. Nem tud még fogat mos­ni, s úgyis olyan romlékonyak a kis fogai. Hol vett cukrot? De ő már aludt. Aztán észre­vettem a nyitott fiókot. „Gyógyszer! Melyikből ehe­tett?!” Felkaptam, kiszaladtam vele az utcára, egy ismerős autós hozott el bennünket a kórházbal Az anyuka még most is sír­va meséli, pedig a kisfia már túl van az életveszélyen: a gyors segítség megmentette. — Egyszer csokival bevont gyógyszert szedett a kislá­nyom. Azóta nem győzöm elő­le a gyógyszert zárni, mert az maradt meg benne, hogy a csokoládés drazsék jóízűek. ÉGŐ INGECSKE Évekkel ezelőtt volt, de még mindig epnlegetik az orvosok azt az ötéves gyermeket, aki­tüzes ajtó kinyílt. Szinte rá­égett a kicsire az inge. Gondolom az olvasó elbor­zad a történettől, mint ma­gunk is, mikor hallottuk. Nem ijesztgetni, bántani, egyszerű­en figyelmeztetni szeretnénk mindenkit: nekünk kell óvni az apróságokat. Hiszen még amikor otthon vagyunk velük, akkor is lehet baj. Nem elég ott lenni — mindig figyelni is kell őket. HOGYAN SEGÍTSÜNK? Minden időszaknak megvan­nak a balesetei. Disznóöléskor a benzines perzselők, a forró hurkaié, lakodalmak idején az elcsent pálinkáspoharak. Té­len a forró kályhák. Sokan azt se tudják, mihez kapjanak, ha a gyermek megég. Azonnal le az égett, vagy forrázott bőrről minden ruhát, és vasalt törül­közőbe vagy lepedőbe boríta­ni a gyereket. Semmiféle „cso­dakenőcs” vagy hintőpor ne ke­rüljön rá, azonnal a kórházba vele! A gyermek Ismerkedik a vi­lággal, mindenre kíváncsi, mindent kipróbál és megkós­tol. A gyógyszer, a tisztítószer, a benzin, a rovarölő és a nö­vényvédő szerek, az alkohol, de még a kozmetikai cikkek és cigaretták, meg a gyufa is zárt fiókba valók. A kulcsot pedig tegyük biztos helyre! Ha mégis megtörtént a baj — ne kísérletezzünk! A hánytatás ősi módszer —, de ha mosószert evett, az erőlködéstől az habzani kezd, s megfulladhat a kicsi. Ugyan­ez vonatkozik a benzinre, a petróleumra, amely mérgező gőzt fejleszt. A tej? Bizonyos rovarirtókat, vagy ólmot tar­talmazó anyagokat old a gyo­morban, így a méreg gyorsab­ban felszívódik. Tehát: orvos­hoz, gyorsan orvoshoz a bal­eset után! Legdrágább kincsünk a gyer­mekünk. Ügy is vigyázzunk rá! Sz. ML

Next

/
Thumbnails
Contents