Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-16 / 12. szám
Képernyő előtt £$eménydú$ mfoorhSt Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a Televízió frissen és jól startol az új esztendőben: immár második heti műsoráról is elismeréssel szólhatunk. Az év végi nagy hajrának nyoma sem látszik, eddig szinte mindennap tartogatott valami figyelemkeltő programot. Érdeklődésre tarthat számot például az az új program, ímelyet kedden este láttunk es Kállai István vezet. Hogyan képzeli.. .-ban? címmel, s amely tulajdonképpen a nézők fantáziájára alapozó utópisztikus játékká kíván kerekedni, az elkövetkező hetekben, hónapokban. Szerda este igen jóízű szórakozásnak bizonyult a Nálunk még mindig kapható! című „szezon utáni kiárusítás” a tv szilveszteri műsormaradékából. Meg kell mondani, ez a maradék színpom- pásabb, tetszetősebb volt annál, amit az évforduló éjszakáján kaptunk. Különösen szellemes mulatságnak sikerült a Tragédia átirata Ka- posy Miklós vállalkozásában. Az operabarátoknak Verdi egyik fiatalkori művével, a Nabuccóval kedveskedett csütörtökön a műsor, mégpedig rendkívül igényes előadásban. A mű címszerepében Melis György nyújtott kimagasló értékű teljesítményt. A péntek esti műsor legvonzóbb eseménye Örkény István három novellájának tévéfilmváltozata volt. Örkény íróművészete ezúttal Is megragadó szuggesztivitással és emberi melegséggel érvényesült, ebben a közreműködő Sulyok Máriának, Benkő Gyulának, Kozák Andrásnak, Piros Ildikónak, Hegedűs Ágnesnak, Gera Zoltánnak, öze Lajosnak, Rajz Jánosnak. Kállai Ferencnek, Bilicsi Tivadarnak és Némethy Ferencnek is jelentős része van. Az elmúlt hét műsorát színvonalasan zárta vasárnap este Moliére: A mizantróp című színművének közvetítése a Madách Színházból. Az 1971-es felvétel érdekessége volt. hogy viszontláthattuk a képernyőn a néhány hete tragikus körülmények között elhunyt nagyszerű Dómján Editet. Egyébként az előadás tengelyében Gábor Miklós brilliáns technikájú teljesítménye áll. íb. t.) Zánkai emlékek Zárukén, 1972. november 21tói őrsvezetőképzés folyt. Kü- önös esemény, mert a táborozások általában a nyári szünidő alatt történnek. Négy megye — köztük Nógrád is — mintegy kétszáz pajtása •idott, itt egymásnak találkozót. Előttem középmagas, szőke hajú, rokonszenves arcú gyermekember áldogál, Tyek- vicska Árpád, a legéndi általános iskola tanulója. — Te hogyan kerültél a Nógrád megyei „csapatba”? — kérdezem. —■ Minden járásból nyolc úttörő jutott el a táborba, akik fizikai dolgozók gyermekei, így kaptam én is meghívást — feleli — A rétsági járásban huszonnyolc általános iskola működik, valószínűleg nem. véletlen, hogy rád esett a választás. Diákok, dolgozók, tanárok Űröm a zene A kamarazenekar egry éve alakult, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központja keretében működik. Tagjai diákok, dolgozók, és tanárok. Réti , gy próbával készülnek szerepléseikre : munkásszállást, falvakat látogatnak. _ — Együttesünk — a közös muzsikálás örömén túl — a zenei Ismeretterjesztés érdekében alakul! - mondja Torják Vilmos tanár, a kamarazenekar vezetője. — Ezért elsősorban népszerű müveket . üzztik műsorunkra, Strauss Pizzicato polkáját, Farkas Ferenc: Piccola musica című alkotását, lie játszunk barokk muzsikát is, Vivaldi egyik concerto grossóját, Röndel: Zsuzsanna Című operájából részleteket. Enekszóllstánfc "Suthy Eva, a zeneiskola tanára. A fiatal zenészekből álló csoport — a már komoly tradíciókkal és sikerekkel büszkélkedő fúvószenekar mellett — egy salgótarjáni uumkáskerület együttese. A zagyvái rakodótól Pintérpusztáig terjedő lakónegyed dolgozóinak kulturális életét kívánják elsősorban színesíteni. De jártak Hasznoson és Nagylócon Is. Mindkét helyen szeretettel fogadták őket. — Könnyebben érthető müvekkel kezdtük — folytatja a beszélgetést Torják Vilmos. — Szeretnénk bemutatni együttesünkkel a szóló- koncert kialakulását, de népszerűsíteni a ma zeneszerzőinek munkáit is. A Megyei Művelődési Központ kamarakórusával közös fellépést tervezünk, fgv akarunk még jobban bekapcsolódni a város zenei életébe. Az évforduló nélkül is Kodályt kellene Idézni: „Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene”. Ehhez a boldogsághoz szeretnénk ml ts hozzájárulni szerény eszkö. zeinkkel. (M.) Helyette fiatal osztályfőnöke, Tóth György válaszol. — Az iskolai aktív szereplését a félévi jeles bizonyítvány is Igazolja, s csapatmunkája Is példás volt. Jó tanulás, s jó munka eredménye ez a jutalom. — Milyen elképzelésekkel indultál a táborba ? — fordulok ismét Tyekvicska Árpádhoz— Több osztálytársam mór volt őrs vezetőképzőn, e ők sok érdekes dolgot meséltek, elképzeléseim ezekhez az élményekhez kötődtek. Együtt nézegetjük a tábori bizonyítványt, egy négyes kivételével csupa ötös. — Sokat kellett tanulni, naponta öt órát foglalkoztunk az iskolai anyaggal, utána egész délután őrsvezetőképzés folyt — Sokkal inkább munka volt ez, mintsem pihenés. — Nem mondhatnánk, a tanulás után mindig szerve zett program várt: Ki mit tud?, tábortűz, sportversenyek, Az al tábor raj vezetője, 'a következő jellemzést küldte róla: „Kiemelkedően aktív, a lényeget jól meglátja. Megfontolt, értelmes. Magatartása példás. Szerénységével és végtelen emberi tiszteletével kiemelkedik társai közül. Kiváló vezető válhat belőle.” Varga Tibor Boldog líroisóg Zala Tibor, Munkácsy-díjas grafikusművész önálló kiállítással mutatkozik be Salgótarjánban. A tárlat a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsamokában január 14-én délelőtt nyílt meg, nagy érdeklődés mellett. A megnyitóbeszédet Czinke Ferenc, SZOT- és Munkácsy-díjas grafikusművész mondotta, aki hangsúlyozta Zala Tibor kapcsolatait a nógrádi képzőművészeti élettel. A kiállítás január 27-ig tekinthető meg. Zala Tibor ‘ tanulmányait 1946—49 között az Iparművészeti Főiskolán Konecsni Györgynél, 1949—52 között, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándornál végezte. Alkalmazott grafikával foglalkozik. Műveiből 1957-ben a Műcsarnok kamaratermében, 1963-ban -az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást. Plakátjai Ismertek, ezekkel több dijat is nyert. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium igazgatója 1964 óta. Salgótarjánban ez Zala Tibor első kiállítása. A megye szellemi, képzőművészeti életének ismerői előtt azonban nem ismeretlen Zala Tibor és munkássága. Az 1950-es évek második felében tevékeny építője volt a képzőművészeti életnek, részt vett a vidéken kiépítendő képzőművészeti élet formálásában, alakításában. Közéleti embert és közéleti művészt köszöntünk személyében. Köszönti Zala Tibor műveit az a város, amely a mai magyar képzőművészeti életben is szerepet kap, s ennek megfelelően igyekszik hivatását betölteni. Zala Tibor kiállításáról A múlt esztendő a művész egyik legsikeresebb éve volt, májusban a Varsói Intézet új székhazában nyílt kiállítás grafikáiból és érmeiből, augusztusban pedig Torun közönsége ismerkedhetett meg munkáival. Mit látunk a salgótarjáni kiállításon? A művész körülbelül 1965-ig elsősorban az alkalmazott grafika, a plakátmüfajban szerzett érdemeket. Ettől az időszaktól művészetében a plakát fokozatosan háttérbe szorult, hogy helyet adjon a grafikának, az éremnek. Amint azt beszélgetésünk során a művész elmondotta, a plakát műfajának -zártságán kívánt túllépni munkásságában akkor, amikor új műfajok felé fordult. A plakátot — vélekedett Zala Tibor — mindig ketten készítik, a megrendelő és a művész. Az évek során azonban benne is számos élmény, gondolat halmozódott fel, amely más műfajt követelt a maga szá- fnára. s Zala Tibor első bemutatkozása Salgótarjánban rendkívül gazdag korszakot ölel fel. Az itt látható művek körülbelül 1965-től a máig születettek. Egy művész alkotó munkájában roppant hosszú idő ez, s Zala Tibor gondosan készült erre a kiállításra. Sikerült munkásságáról, törekvéseiről megközelítően hű képet nyújtani a nógrádi érdeklődő közönségnek. Ez a gondos válogatás, szigorú fegyelem a tárlat egyik erénye. Másrészt külön örülhetünk annak is, hogy csaknem teljességében láthatjuk a varsói kiállítás anyagát. A kiállítás mindenekelőtt gazdagságával hívja fel magára a figyelmet. Nyugtalan, kísérletezőkedvű, ugyanakkor érett hangú művész műveit láthatjuk. Rézkarc, litográfia, érem stb. egyaránt szerepel a kiállításon. Külön említjük azokat a variációkat, ame lyeknél a téma ugyanaz, de laponként más-más színvariáns közvetíti a mondanivalót, a fekete, a zöld, a piros, az arany. Két variációt eme lünk ki: Pest-Buda, Colosseum. Mindkettő litográfia, a variánsok színhangulata mást- mást fejez ki. Zala Tibor szépségeszmé- nye a művek tanulsága szerint az egyéni ember boldog líraisága. Ezt a boldog állapotot azonban az egyén csak a társadalomban realizálhatja, s igen sok lap vall arról is a kiállításon, hogy a társadalmi harmónia véres, kegyetlen küzdelmeken , át. nehéz harcok, áldozatok árán igyekszik utat törni magának A Mementó című sorozat, vagy a Babij Jar, a Nem bukott el e gondolatokra utal. Zala Tibor adózik Dürer emlékének, s megtermékenyíti művészetét Bartók zenéje (Bartók: Virágzás, Éjszaka zenéje, Gyermekeknek) A Carmina Burana, a Carmina Profana piros, kék, arany színeiből, kompozíciójából az az ódon íz árad, amely oly jól Ismert az európai Irodalmi, művészeti, építészeti, zenei anyagban, s amelyben szívesen találkozunk mai megfogalmazásokban is. Az érmék sorozatokban állnak előttünk: Utazás, Fények, huna, Hazám, Föld, Viz, Ég, Zala Tibor e műfajban is sajátosat alkotott, belőlük szintén a líra .fénve árad. Tóth Elemér , Egy új oktatási forma tanulságai 1973. szeptember elején új alapokon indult Salgótarjánban a felnőttoktatás. A régihez képest fele időre csökkentettük a tanulási időt, hogy megkönnyítsük a résztvevők szabad idejének jobb kihasználását. A Művelődésügyi Minisztérium útmutatása alapján fogtunk hozzá munkánkhoz. Ennek lényege az, hogy a tananyagból csak a legfontosabb részeket ismer tettük az iskolában, csak a megértetésre törekszünk, a gyakorlást pedig rábízzuk a tanulókra, akik otthon te jobban betudják osztani Idejüket. A NÓGRÁD 1973. augusztus végén ismertette az új lehetőségeket, ezenkívül minden üzem, vállalat írásban te kapott megfelelő tájékoztatást iskolánktól. így az új tanévben sokkal több felnőtt jelentkezett továbbtanulásra, mint az elmúlt években, ti U r I ^ Taar Ferenc: 1 LANG ÉS TÖVIS I Most egy éve ilyenkor már elkezdődtek azok az ünnepi események, amelyek során a varos visszanézett ötvenesz- lendős múltjára. Es post egy éve Ilyentájban már nyakig temetkeztem i különféle irományokba, hogy minél többet megtudjak a városról, amelynek ünnepléséhez magam te hozzá akartam járulni. A dolog úgy kezdődött, hogy a város vezetői nekem szegezték a kérdést: írnék-e Salgótarjánról egy színdarabot a jubileum tiszteletére? Már nem tudom, hogy a nagy megtiszteltetésből fakadt ■ zavarom tette-e, vagy a paraszti ősök kurázsit kedvelő vére buzgótt fel bennem, 'tény az, bogy a kérdésre habozás nélkül igent mondtam, és azon- iiyomtoan meg is köszöntem a — bátorságukat! Mert ahhoz sem kevés kurázsi kellett bizony, hogy egy vadidegenre rábízzák, mát szálai issze egy olyan város múltiából és jelenéből, amelyben olykor még a „bennszülöttek" ■sem tudnak biztonsággal eligazodni Hamarosan egy nyaláb kéziratot, könyvet és buzdító jókívánságokat küldött a városi tanács: szedegessem össze belőlük, ami nekem kell. Most egy éve tehát már vastagon benne jártam az írott anyag tanulmányozásában és egyre gyakrabban kapkodtam a fejemhez: mire is vállalkoztam!? Mert nemcsak egy roppant gazdag és fölemelő- en nagy múlt vonulata mutatta meg magát előttem, hanem annyi ellentmondásba, belső feszültségbe, lezáratlan problémába is belebotlottam, hogy egyre jobban elfogott a kétség: mit kezdjek az anyaggal, képes leszek-e egyáltalán csak megközelíteni te a várakozást? Leginkább azt kellett tisztáznom magamban- hogy mit is akarok megírni Étere több lehetőség kínálkozott. Nagyon vonzott a város munkásságának hősi múltja. Ilyen szervezett, nagyüzemi, összekovácsolódott erejű munkássággal még nem találkoztam idáig. Az örökös harc, lelki készenlét, a naponta — ésszel, fortéllyal, vagy ököllel és puskával — megvívott küzdelem a betevő falatért, a munkáért, az élethez való elemi jussért, az emberibb jövőért olyan fajta emberi tartást alakított ki ezekben a munkásokban, bányászokban, amely kötelező erkölcsi norNÓGR-AD - 1973. Január 16., kedd ma lett az egymást követő generációk számára.- S ez a megtartó, harcos erő ott munkált a családokban, jelen volt mindig a kisebb, vagy nagyobb közösségekben — a- föld mélyén épp úgy, mint az esztergapadok mellett*—■ mindenütt. ahol csak egymással érintkeztek. így élt és növekedett ez a belső, nagy erő egymás testmelegétől, az ösz- sze tartozás tudatától, a közös harc és sors vállalásától. Mindezt azonban már inasok szebben is,, meg jobban is megírták előttem, s én legfeljebb csalt gyenge utánzattal szolgálhatnék. írhatnék persze krónikát is, színpadi formában, végig lehetne pergetni ötven esztendő eseményeit. a fordulópontokat, a nagy hullámveréseket De ezt is elvégezték már előbb, más krónikások. Lehetne tallózni a problémákból, a belső feszültségekből, s bizonyára érdekes írás kerekednék belőle. Na, de hogyan venn^ ki magát az. hogy idejön egy idegen, körülnéz, rögtön mindent meglát és fölhánytorgatja a gondokat-bajokat éppen azoknak, akik egyrészt a legtöbbet teszik azért, hogy ne légyénél gondok-bajok, másrészt sokkal jobban Ismerik nemcsak azt, amit egy idegen észrevesz, mert látszik, hanem azt te, ami van. s' a megoldás mikéntjét is tudják, amihez “U nem is konyítok. Nem, ez a gibiemunka nem az ón kenyerem! Egyetlen lehetőségem maradt. Ha körülnézek a magam szemével. A városban te, meg az emberi lelkek mélyén is: hogyan épült ez a 'város fél századon át fából, vasiból, betonból és üvegből. És hogyan épült legbelül te erőből, hitből, harcos akaratból. öntudatból, örömből és gyászból, megszenvedett tapasztalatokból »*> tiszta szépségekből, egyszóval: hogyan lett naggyá az ember is a városával együtt? A könyvek, tanulmányok „sínre tettek”, eligazítottak. De keveset mondtak az emberről, annak belső világáról. A krónikáit többnyire a viharokat, a csúcsokat tártjait számon, az emberekben végbemenő folyamatokról, a belső történelmi áramlatról aránylag nagyon keveset szólnak. Mert mit tud például az ország más részében élő átlagember Salgótarjánról? Szén — bányászok — széncsata — vasasok — tizenkilencet: hősi helytállás — illegális múlt, a párt egyik fellegvára — szép poharak és kancsók, világhírű atélgyár — modern tűzhelyeit — jó futballcsapat!!?) — nagyjából ennyit markol fel a köztudat a városról. Kevesen Ismerik — magamat te beleértve — új arcát, jövőbe mutató jelenét és még kevesebben a lelkét, a karakterét. Ügy határoztam tehát, hogy éppen ezt próbálom megkeresni !... Ahogyan visszanézek most, a megírt színdarab ismeretében, nem állítom, hogy meg is találtam. Egy azonban bizonyos: mélyebben megismertem és nagyon megszerettem ezt a várost, ma már erős szálak kötnek ide, új és új témák kínálják magukat megírásra. Talán sikerült az ismerkedés közben néhány új vonással tg gazdagítanom a városról kialakított képet. Mert nem szépíthettem a valót. Mutat az Így is bőséggel szépet, s úgy gondolom, e város jubileumának megünnepléséhez a valóság — lelkesítő, ám gyakran ellentmondásos — fényeinek őszinte felmutatása az egyetlen méltó cselekedet. Nem csak tisztelegni akartam ötven év nagy emlékműve előtt, hanem egy parányi kockával tovább is építeni azt. Ilyenformán jutottam el sok-sok személyes tapasztalat, töprengés. vívódás, örömök és kételyek, csüggedések és újrakezdések sorozatán át a városban töltött hetek élményei után a megismerésen alapuló tisztelet fokáig, s annak új- .ra megértéséig, hogy csak az képes folytatni és megújítani önmagát, ami változik. És most, az ünneplések múltán, hadd tegyek le én is egy kiesd virágcsokrot a város elé, köszöntő helyett. Itt szedtem össze, meg a környéken. S úgy adom át. azon harmatosán, tarkán, kicsit rendetlenül, ahogyan- az egymásmellé tépkedett vadvirág pompázik. Naplójegy aetek, sebtében leírt sorok, daíubrészle- tek első fogalmazványai, ahogyan melegében papírra kerültek. Ezekből született meg később a színdarab. Arcok, emberi sorsok, villanások, emlékek, gondolatok következnek most itt, a teljesség igénye nélkül. Ahogyan most kopogtatom e sorokat írógépemen, megjelennek képzeletemben a tar- 1áni emberek. Ismerősök és barátok. Fiatalok es öregek. Élők és holtak, őket kerestem. És őket idezem most. (Folytatjuk) legtöbbjük komoly akarással, hogy megszerzi az általános iskola 8. osztályos bizonyító ványátAzóta elérkezett a számvetés ideje, jó tehát, ha megnézzük, milyen eredményeket —» vagy eredménytelenségeket — hozott az elmúlt pár hónap? A várakozásainknak: megfelelőt, talán egy kevéssel jobbat te. Az egyik eredmény az, hogy tanulmányi átlagunk csaknem olyan Jő, mint az elmúlt ééek tizhóna- pos osztályaiban volt. A másik: körülbelül annyi tanuló szerzett bizonyítványt januárig (vagy fog szerezni január végéig), mint eddig egy év alatt az általános iskola különböző osztályaiban. Eredmény az te, hogy jobban megszokják az önálló tanulást (ezt hasznosítani tudják majd szakmai továbbképzésüknél is), s néhány hónap alatt megfelelő eredménnyel, alapokkal tanulhatnak tovább. Eredménytelenség? Talán az, hogy különösen a fiatalabbak egy része most la könnyen abbahagyja a tanulást. Eredménytelenség az te, hogy sok vállalat még ma is keveset törődik (vagy sem. rhdt) dolgozói beiskolázásával A jelentkezők az 5—6. osztályt két hónap, a 7—8. osztályt ruégy-négy hónap alatt végezték ©1. Sokan, akik az 5. osztályban kezdték a tanulást, január közepétől már a 7. osztályban tanulhatnak, a 7. osztályosok pedig a 8. osztályban. Május végén pedig befejeződik a tanév is. Az érdeklődők figyelmét felhívjuk arra, hogy 1973. január 22-ig beiratkozhatnak az általános iskola bármelyik osztályába. Mindennap 10—12 óra és 14—16 óra között jelentkezhetnek a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola II, emeletén, Az eredmények igazolják, hogy érdemes, 6 mivei egyre nehezebb 8. osztályos bizonyítvány nélkül boldogulni. csak azt tanácsolhatom: inkább .előbb, fiatalabb korban, mint évről évre halogatva. Szükséges a továbbtanulás a bizonyítványért ■ te, de ön» magunk megbecsüléséért te. Havasi Károly, a salgótarjáni dolgozók általános iskolája igazgatója
