Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

A barátság utján ft z elmúlt évben, melyre még vissza-visszatekin­tünk, számos fontos esemény, tevékenység között is különö­sen figyelemreméltó az a munka, amelyet a magyar- szovjet barátság ápolása ér­dekében az MSZBT-tagcso- portok országszerte, így me­gyénkben is végeztek. Alig több mint egy évvel az MSZBT-kongresszus után jól­eső érzéssel állapítható meg, hogy a Nógrád megyei tag­csoportok száma örvendetesen növekedett, a programok szá­ma,' s a politikai és kulturá­lis tevékenység színvonala emelkedett. Az új szervezeti formában egyre több helyütt találták meg a magyar— szovjet barátság ápolásának, mélyítésének helyi lehetősé­geit. 1972-ben tíz új tagcso­port alakult, s kezdte meg munkáját a pártszervezetek irányításával, támogatásával, a nagyobb múltra visszatekintő csoportok tapasztalatainak fel­használósával. A kedvező változás, a na­gyobb aktivitás, az önálló cselekvési formák terjedése, a tudatosabb politikai nevelő- munka több tényező együttes hatására bontakozott ki. Min­denekelőtt a pártszervezetek fokozottabb figyelme, törődé­se, az általuk támasztott igé­nyek növekedése és konkrét támogatása teremtett a legfia­talabb tagcsoportok számára is kedvező légkört, biztosított megfelelő cselekvési terepet. A pártmunka minden szint­jén egyre tudatosabban ne­velési és közéleti cselekvési tényezőként, jelentős erőket összefogó mozgalomként lát­ják a tagcsoportokat. A poli­tikai aktivitásra nevelő, fel­készítő iskolának tartják e mozgalmat, ahol ki-ki a ma­ga érdeklődésének, hajlamai­nak megfelelő tevékenységi területet találhat. így gazdagodott a tagcso­portok munkaprogramja az elmúlt évben a hagyományos levelező és ismertető formák kereteit túllépve dokumentá­ciós tevékenységgel, élmény- beszámolókkal, komplex kul­turális eseményekkel, tudo­mányos ülésekkel és tudato­san .irányított, szervezett is- «nerettsrjesztő munkával. Gazdag cselekvési lehetősé­get kínáltak -—se lehetősé­gekkel tagcsoportjaink bát­ran és sokoldalúan éltek — a Szovjetunió megalakulásá­nak 50. évfordulója tiszteleté­re rendezett politikai és kul­turális programok. Több tagcsoportnak volt alkalma találkozni a hazánk­ba, megyénkbe látogató kül­döttségek tagjaival. E találko­zások szinte minden alkalom­mal túlnőttek a hagyományos vendégbarátság aktusainál, a kölcsönös és szívélyes ér­deklődés egymás élete és munkája iránt a barátság szá­lait fűzte szorosabbra. Él­ménnyé tette a képekről, új­ságokból, televízióból szer­zett ismereteket, benyomáso­kat. Készültek ezekre a talál­kozásokra a vendéglátók és a küldöttek is, s készülésüket nem a protokoll, hanem az élő, elvtársi és baráti kap­csolatok szabályai Irányítot­ták. Erre vallanak akár a Sal­gótarján várossá nyilvánításá­nak félszázados Jubileumára érkezett kemerovói küldöttek programjainak tapasztalatai, akár az elmúlt hónapban me­gyénkben járt művészegyüttes forró hangulatú fellépései, szí­vélyes beszélgetései üzemi munkásokkal, termelőszövet­kezeti tagokkal. Kevesen fog­ják egyhamar elfelejteni Rút­ságon, vagy Pásztón, Balassa­gyarmaton, vagy a kohászati üzemekben, Dorogházán azt a nézők és előadók között gyorsan létrejött kontaktust, amely csakis barátok, egy­máshoz közelálló emberek között alakulhat ki. A megyében különösen gazdag kulturális pog­rommal emlékeztek meg tag­csoportjaink, tömegszerveze­teink és intézményeink a Szovjetunió fennállásának fél­évszázados jubileumáról. A nyitányt a kemerovói hetek rendezvényei jelentették. Sín­nek keretében az őszi hóna­pokban szervezett programok­kal a két megye közti testvé­ri kapcsolatok erősítésével emlékeztek meg a nógrádi tagcsoportok a nevezetes év­fordulóról. Azt a fényképki­állítást, amely testvérmegyénk életét dokumentálta Rútsá­gon, Pásztón, Balassagyarma­ton és Salgótarjánban, sok- ezren nézték meg, s alkottak maguknak valamelyest képet Szibéria gigantikus méretei­ről, gazdaságáról, az ott élő emberek hősi és nagy sikere­ket hozó munkáiról. HasonT lóan nagy sikere volt a Ha­zafias Népfront által szerve­zett vándorkiállításnak is. A TIT szervezésében csak­nem 100, a KISZ koordinálá­sában újabb 30 élménybeszá­moló előadáson a megye ta­nulóifjúsága, üzemi munkás­sága szerezhetett benyomást Kemerovo társadalmi, gaz­dasági, kulturális életéről. Si­kere volt a Moziüzemi Vál­lalat által szervezett szibériai filmsorozat vetítésének is. El­sősorban a diákfiatalok köré­ben elevenedett meg iskolai tananyag egy-egy fejezete, a mozivásznon vált élővé a ko­rábban megszerzett Ismeret. Több üzemben és középiskolá­ban szerveztek a KISZ-esek „Ki tud többet a Szovjetuni­óról?” címmel vetélkedőt élénk érdeklődés mellett. Sokak számára felejthetet­len élmény marad az Auróra ’72. orosz és szovjet vers- és prózamondó veráeny országos döntője. A salgótarjáni ver­seny légköre, a hallott telje­sítmények színvonala egya­ránt élménye maradt a ver­senyzőknek és a közönség­nek. A gálaesten olyan fiata­lok léptek a pódiumra, akik­nek többsége évek óta szíve­sen, ami még több: nemes szenvedéllyel tolmácsolja iro­dalmi színpadokon, klubok­ban, műsoros esteken az orosz és szovjet irodalom legértékesebb alkotásait. Ez a nagyszabású kulturális ese­mény számos barátot és ol­vasót szerzett Jevtusenkónak, Rozsgyesztvenszkijnak, Maja­kovszkijnak. Az országos ta­lálkozó megyei szervezői — a KISZ megyei bizottsága és a József Attila Megyei Mű­velődési Központ — nemcsak az ifjúság kulturális nevelésé­hez járultak hozzá az emlé­kezetes programmal, hanem a magyar—szovjet barátság ápolásának is jó szolgálatot tettek. A központi és megyei szer­vezésű akclik, programok mellett az egyes tagcsoportok számos önálló, sajátos lehető­ségeiket figyelembevevő ren­dezvénnyel járultak hozzá politikai és kulturális felada­taik teljesítéséhez. Az önálló, heiyi programok szerepe eb­ben az évben tovább növeke­dik, hiszen a jubileumi év múltán is az eddig végzett munka szintje minden tag­csoportot kötelez. A hét­köznapok kevésbé látványos, de hatásában és tartalmában az ünnepivel egyenértékű munkájának feltételei ez év­ben tovább javultak, tagcso­portjaink számos politikai ta­pasztalattal gazdagodtak. Ezek birtokában, a pártszervezetek támogatásával elsősorban a tagcsoport belső életét kell még tartalmasabbá, még rendszeresebbé tenni. A z ügyvezető elnökségek­ben a tagcsoportok fia­talabb tagjai az ifjúsági moz­galom számos hasznos és vonzó tevékenységi formáját hasznosíthatják a magyar— szovjet barátság további mé­lyítése érdekében. S a közös munka a közéleti-politikai cselekvésben nagyobb tapasz­talattal rendelkező idősebbek­kel erősebbé teszi a tagcso­portot, tartalmasabbá életét, így a megye MSZBT-tagcso- portjai ez évben is maradék­talanul megfelelhetnek poli­tikai és kulturális hivatásuk­nak. Kiss Aurél Egyre „népszerűbbek'" az irányítőszámok Ezekben a > napokban ' a megszokottnál valamivel na­gyobb a forgalom a salgótar­jáni főpostán. Akik eltéved­tek az irányítószámok „er- s dejé”-ben, gyakran -fordulnak ide segítségért, Bácskai Ká­roly, a hivatal vezetője asz­talán is sokszor cseng a tele­fon. — Sokan idegenkednek még az irányítőszámok felírá­sától? — A feladott leveleknek körülbelül ötven százalékéra már ráírják. Ahhoz képest, hogy csak néhány napja ve­zettük be az irányítószámok rendszerét, . ez elég jónak mondható. A vállalatok és a közintézmények természetesen hamarabb átálltak, mint a magánszemélyek. — Fogynak a tájékoztatók? — Az országos betűsoros jegyzékből tízezer darabot már elvittek. Nyugodtan mondha­tom, hogy Salgótarjánban minden családot elláttunk ve­le. — Jelent valami hátrányt a levelemre nézve, ha nem írom rá az irányítószámot? — Most még nem. De ha már elérjük, hogy a levelek­nek legalább nyolcvan szá­zalékára felkerüljön a szám. aszprint is csoportosítjuk majd a leveleket. Akik felírják a számot, attól kezdve bízhat­nak az eddiginél gyorsabb kézbesítésben. A szám nél­kül feladott levelek viszont esetleg huszonnégy órával ké­sőbb érnek majd rendeltetési helyükre, mert az ilyen kül­deményeket a rendszerezés- megfelelő négyjegyű számot a nél szükségképpen félre kell borítékra. Nem boszorkány­tenni egy kis időre. Ezért ság, csak néhány másodperc, akinek fontos a gyors kézbe- és egy kis figyelem kell hoz- sítés, tanácsos lesz felírnia a zá. (Sz. K.) „Ha én dol r, más is dolgoz NEM tudom, amióta leg­utóbb a Fém- és Vastömeg- cikik-készítő Kisipari Szövet­kezet rétsági üzemében jár­tam, fcörtént-e változás, de ak­kor igen nagy volt a „hajtás” az egyik műhelyben. Tizenhá­romezer kempingszékkel kel­lett többet készíteni a szokott — termékre, teljesítményre és percre kidolgozott — prog­ramnál, ami a dolgozók mun­kaidejébe éppen belefér. Er­re a gyártmányra százezer da­rabos megrendelés érkezett Kanadából. Az üzemvezető­helyettes mondta: — Huszonegyen dolgoznál? ebben a részlegben;’ A napi megszabott teljesítmény 2500 szék. De az emberek annyira igyekeznek, hogy most már ott tartunk, egy nap alatt 2900—3000 is elkészül. Külö­nösen Keresztes György „mi­nibrigádja” jeleskedik a mun­kában. Ha elhiszi, ha nem, ők hárman naponta 700 kész kempingfizéket adnak ki a kezükből. Néhány perccel később már a kis üzemvezetői „üveg- kalitkában” beszélgettem a brigádvezetővel. — Miért csinálja? — kér­deztem. Magamban el is restellet­tem rögtön a dolgot Mit le­het erre válaszolni? Ha va­Iaika tudja, hogy az üzemnek mindenképpen teljesítenie kell a megrendelést, akkor mát tehet? Talán mondja, hogy nem csinálja? S ha majd ne­ki lesz szüksége szorult hely­zetben. megértésre és segítség­re? Várhat-e támogatást a munkahelyétől? S a munka­társaitól, akik netán helyette is dolgoztak? NEM VÁRTÁM tőle soha ki nem mondott igazságok meg­fogalmazását, amik a megle­petés és a felfedezés erejével hatnak, Keresztes György mégis keresgélte a szavakat Nehezen formálódtak a mon­datok. Mintha nem tartaná illendőnek kimondani az okokat, az indítékokat, any- nylra kézen fekvőek és magá­tól értetődőék. Csupa szemér­mességből. Ahogy akadnak tartózkodó emberek, akik a legmélyebb érzéseikről, a gondjaikról sem szívesen be­szélnek. — Tudja, engem az élet ke­ménységre szoktatott —mond­ta. — Heten vagyunk testvé­rek. Nagy család, sok gond, sok kiadás, 60k munka. S mi megtanultunk dolgozni. És azt is megtanultuk, hogy az ember csak a két keze munkájával teremthet magá­nak megélhetést. És még va­lamit. Megbecsülést. Most már én is családos vagyok. Két lányom van, az egyik harmadikos, a másik elsős. Hatvanháromban házat építet­tünk. Van még mit szépíteni rajta. Minek tagadnám? Kell a pénz is. De higgye el, az elismerés, a megbecsülés, a jó szó néha a tömött boríték­nál is többet ér. Milyen a családi ház? „Há­rom szoba hall.” így mondta Keresztes tjyörgy. S magam is meglepődtem, hogy mennyi­re természetesen hangzott a szájából ez a rövid mondat. Ügy látszik, a „hal”, ez az „úrias” kifejezés új tartalmat kap a munkásemberek szótá­rában. Három embertől napi 700 kempingszók rendkívüli telje­sítmény. Nem akárki tudja megcsinálni. Akik erre vállal­koztak, azokról feltételezhető, hogy nemcsak akarnak, ha­nem bírnak Is sokat dolgozni. Megvan hozzá az erejük, az ügyességük és a kitartásuk. Vajon hogyan válogatta az embereit a brigádvezető? — NEKEM van egy alapel­vem — mondta. — Ha valaki mellettem akar dolgozni, ak­kor csak ezt kell megjegyez­nie as betartania. Nem várok lehetetlent. Csak azt, hogy amíg én dolgozom, addig más is dolgozzék... K. 8. Osztrák import helyett A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárrész­legének hagyományos kapcso­lata van a Miskolci Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalattal. A Miskolcon készülő mezőgaz­dasági gépekhez többfajta alkatrész készült eddig is a gyárban. A traktorok részére szükséges kétperemes futó­gyűrűből már nagy mennyi­séget gyártottak Salgótarján­ban. S miután az itteni ko­vácsszakemberek termékei osztatlan elismerést arattak, most a Miskolci Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat lemond­ja az eddig Ausztriából Im­portált négyperemes futógyű- rű-alkatrészeket és a salgótar­jániakat kérte fel az új ter­méknek számító munkadarab kétperemes futógyűrű minősé­gi színvonalon történő előál­lítására. A gyár kovácsszakemberei máris hozzáláttak az új ter­mék gyártási feltételeinek megteremtéséhez. Az igények szerint 1973. első negyedében szeretnének elkészíteni 18 ezer darab négyperemes fu­tógyűrűt. Ezzel a tavaszi me­zőgazdasági munkák sikerét is szolgálják. Bő választék előzékeny kiszolgálás — többek között ezek íHni'ők a sző«»lityi AFÉSZ­csemcgeboltra Mai kommentárunk Fiatal agrárszakem berek Pótolhatatlan szellemi tőkét jelentenek a mezőgazdaság? üzemekben dolgozó fiatal agrárszakemberek. A velük való foglalkozás kötelessége minden mezőgazdaságot irányító szervnek, üzem vezetőjének. Ez a tevékenység meghatá­rozhatja, hogy jól érzi-e magát a fiatal szakember a mun­kahelyén, vagy nem? Arról nincsen szó, hogy egy fiatal mezőgazdasági szakembernek — csak azért mert fiatal — elvtelen engedményeket tegyen a tsz vezetője. Követelje mag tőle a munkát, miinél nagyobb mértékben foglalkoz­tassa, oktassa. Ez a tevékenység nem időszaki munka, ha­nem egész éven át tartó, állandó feladat, Tagadhaiatlan, a fiatal szakemberekkel való foglalko­zás tartalma időszakonként változik. Ha valaki az aratás, vagy az őszi betakarítási munkák idején akar a fiatalokkal tanfolyamokon, vagy más tanácskozásokon foglalkozni, vagy részükre órákon keresztül erkölcsi prédikációkat tar­tani, az nem érti a feladat lényegét, nevetségessé lg vá­lik. Most, tél idején viszont nagyobb erre a lehetőség, job­ban megengedheti magának a mezőgazdaság dolgozója, hogy elmélyüljön elméleti, politikai kérdésekben, megvitassa a nyári tapasztalatokat, elemezze a végzett munkát. A fiatal szakemberekkel az ilyen irányú foglalkozás sem lehet ki­oktató, vállveregető, lekicsinyl^ mert ez bántó. Az a ve­zető, aki így közelíti meg fiatalabb munkatársát, az ele­ve kudarcra van ítélve. Azért kell erről beszélni, mert, sajnos megyénkben egyesek okot adtak erre. Nagy igyekezettel foglalkoztak az illetékes szervek azzal, hogy minél több fiatal mezőgaz­dasági szakember kerüljön a nógrádi mezőgazdasági üze­mekbe. A törekvés sikerrel járt. Jelenleg 123 ifjú szakem­ber dolgozik a mezőgázdaségban, nem is kis szorgalommal és sikerrel. Ezek között íőagronómus, főállattenyésztő, köz­gazdász, brigádvezető, mezőgazdasági gépészmérnök talál­ható. Ez utóbbiból még szükségeltetne jó néhány, mert ke­vesen vannak, más szakmákban viszont az igényeknek megfelelően telítettek a helyek. Ehhez természetesen pá­rosul a középfokon végzett fiatal szakembereknek a szá­ma is. Érthető, ha a fiatal szakemberek növekvő számára tekintettel, a párt- és államigazgatási szervek, a tsz-szövet- ségek — elsősorban a Palóctáj Tsz Területi Szövetség — foglalkozott -például a fiatal szakemberek klubjának lét­rehozásával. Komoly programot dolgoztak ki. Az érdekel­tek is örömmel fogadták, hogy fórumot teremtenek szá­mukra, ahol elmondhatják gondjaikat, bajaikat, kicserél­hetik tapasztalataikat, együtt örülhetnek elért sikereiknek. A klub szervezése, amilyen lelkesedéssel indult, olyan szépen alábbhagyott. Félő, hogy a fiatal szakemberekkel való foglalkozás is így elhalványul. Az elmúlt években — szerencsére csak néhány tsz-ből — elmentek fiatal szakemberek, a megyét is elhagyva, mert nem érezték jól magukat. Mellőzték, nem foglalkoz­tatták őket, véleményeiket semmibe vették, fiatalos len­dületükért megszólták, amihez nem kis mértékben az idő­sebbekben fellépő féltékenykedés is , hozzájárult. Pártalap- szervezeteknek, tsz-vezetőségeknek, személyzetiseknek arra kell egységesen ügyelni, hogy ez ne forduljon elő. A téli esték igen alkalmasak arra, hogy mindent tisz­tázzanak, ami tisztázásra szorul a fiatal mezőgazdasági szak­ember körül. A nézeteltérései? tisztázására is jut most idő. A továbbképzésükre is gondolni kell. Mint szellemi tőkét kezeljék a fiatalokat az üzemekben — akik nagy értéket je­lentenek. — tí. — NÖGRÄD - 1973. januőt 12., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents