Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-09 / 6. szám

Hogy kevesebb legyen a gond Of. modern tecfinlkAvefi Gépesítenek az Ingatlankezelő Vállalatnál Sok a panasz az Ingatlan- kezelő Vállalat munkájára. A lakásokban felmerülő külön- éle meghibásodások sokszor heteket várnak a szerelőre, s ha kijönnek, abban sincs mindig köszönet. Előfordult már néhányszor, hogy a mun­ka alig tartott tovább a sze­relők távozásánál, s az sem egyedülálló, hogy valamit félbehagynak, nem fejeznek be. Megtörténik, hogy a dol- 'gozó ittasan állít be, vagy .menetközben” gyűjti össze a megfelelő „nyomást”, ami az­tán a viselkedésén is meglát­szik. Mi lehet ennek az egy­általán nem elfogadható ál­lapotnak az oka? Ezzel a kér­déssel fordultunk az Ingatlan­kezelő Vállalat igazgatójához és főmérnökéhez, Lengyel Jó­zsefhez és Nagy Imréhez. — Nem ismeretlen előttünk a probléma — mondja az igazgató. «— Az okok nem olyan egyszerűek. Egyik alap­vető gyökere a dolognak az, hogy mind szakmunkásban, mind segédmunkásban nagy a hiány. Nemcsak a vállalatnál* le országosan is. Helyzetün­ket rontja az, hogy a köz­pontilag megállapított bérezé­si rendszer mellett dolgozóink­nak nem tudunk annyit fi­zetni, amennyit az Állami vagy Tanácsi Építőipari Válla­lat. illetve az üzemek. Ezért aztán nem egy esetben elő­fordul, hogy jobb híján olyan embereket kell alkamaznunk, akik máshol nem váltak be, hiszen más intézmények is arra törekszenek, hogy minél jobb szakembereik légynek. Pedig pontosan a mi terüle­tünk az, ahol szükség len­ne ügyes kezű, több szakmá­ban is járatos, univerzális emberekre. Sajnos, ettől még elég távol állunk. A szak- munkáshiány olyan nagy, hogy kénytelenek vagyunk szak- képesítéssel nem rendelkező, de elégséges gyakorlattal bíró betanított segédmunkásokra is szakmunkát bízni. Termé­szetesen ez nem használ a végzett munka minőségének. Azoknak, akik tanulni akar­nak, igyekszünk lehetőségeket biztosítani. Különféle szak­munkástanfolyamokat indí­tottunk, többek között köny- nyűgépkezelő, villanyszerelő, hegesztő, hőközpontkezelő és szögbelövő szakmákban. Ezeken fizikai dolgozóinknak több mint egyharmada, 91 fő vesz részt. Ha baj vau — Természetesen nyilván­való, hogy a dolgozóknak csak egy része tartozik abba a cso­portba, amelyik nem látja el becsülettel a munkáját, azon­ban az ő hírük terjed el, ők keltik rossz hírét a vállalat­nak. Egyben arról is „gon­doskodnak”, hogy ne feled­kezzen meg róluk az, akit kár ért, hiszen a meg nem javí­tott csapok, fürdőkádak, ra­diátorok mindennap emlékez­tetnek. Kihez fordulhatnak a lakók reklamációval, és jár-e valamilyen következménnyel a rosszul, felületesen elvég­zett munka a vétkesre? <— A reklamációnak több módja van. Elsősorban a ház- felügyelőknél lehet bejelente­ni, ha valami nincs rendben. Ok ezt a bejelentést a hiba- bejelentő tömbben rögzítik és továbbítják hozzánk, ahol a panaszügyi előadótól a meg­felelő művezetőhöz kerülnek a bejelentések. Ha ez sem ve­zet eredményre, mind én, mind a főmérnök elvtárs tart fogadónapot, ahol szintén be­jelenthetik a lakók esetleges problémáikat. Havonta tar­Intézkedés a méhészkedés fejlesztésére Új exportcikk: a máhsxurok Hazánkba ma mintegy 40 ezren foglalkoznak jövede­lemkiegészítő méhészkedés­sel. Összesen 650 000 méhcsa­ládot gondoznak, termékeik átvételéről, értékesítéséről ja­nuár I-től már mint szövet­kezeti közös vállalat gondos­kodik az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat. Az ala­pítók — 103 ÁFÉSZ és négy méhészeti szövetkezet —■ ad­lak ezután a felvásárolt áru 70 százalékát. A múlt évben 700 vagon mézet vásároltak fel, jóval kevesebbet az elő­ző évinél. 1972, ugyanis szo­katlanul gyenge esztendő volt. Az egy méhcsaládra jutó át- iag az 1971. évi 17 kilogramm mézzel szemben tavaly mind­össze 11 kilogrammot ért el — ám ezzel is az első helyen állunk Európában. A méhészkedés föllendíté­sére az OMSZV az idén nem­csak a leszerződött méz min­den tizedik kilogrammja után, hanem méhcsaládonként is további négy kilogramm cukrot bocsát kedvezményes áron a méhészek rendelkezé­sére. Július 1-től emelik a méz felvásárlási árát, s terv­szerűen javítják a méhlegelő- ket, amelyeket a közelmúlt­ban szakszerűen feltérképez­tek. Az Erdészeti Tudomá­nyos Intézettel szerződést kötnek a méhlegelő-javítási program kidolgozására, meg­felelő fafajták és cserjék ne­mesítésére, telepítésére. Köztudott, hogy a méz fon­tos exportcikkünk. Az összes méhészeti termék exportja körülbelül évi 3,5 millió dol­lár bevételt jelent. Újabban évi 300 kilogrammnyi méh- pempőt is szállítunk külföld­re, új exportcikk a propilin — a méhszurok, — amiből egy dán cég 1—-2 hetenként szeretne rendszeres szállítmá­nyokat kapni gyógyszervegyé­szeti célokra. A múlt évben tetemes mennyiségű virágport is exportáltunk Franciaország­ba és az NSZK-ba, ahol gyer­mektápszerben hasznosítják magas B-vitamintartalma miatt. (MTI) tunk gyűlést a házfelügyelők számára, itt általában szó kerül a visszatérő problémák­ról, állandósuló hibákról, il­letve azok felszámolásáról is. Aki hibát vét, annak felel­nie kell érte. Ha másként nem megy, adminisztratív módsze­rekkel vonjuk felelősségre azokat a dolgozókat, akik fel­adatukat nem megfelelően látják el. 1972-ben munkafo­lyamatból adódó fegyelem- és minőségcsökkenés miatt öt megrovást, nyolc szigorú meg­rovást adtunk ki, háromszor alkalmaztunk bércsökkentést, négyszer elbocsátást, több al­kalommal az igazgatói figyel­meztetést. Sor került arra is, hogy a hibát vétők térítsék meg az okozott kárt. Sajnos, ezzel a módszerrel sem lehet mindent megoldani, csínján kell bánni ezekkel az eszkö­zökkel, különben a dolgozók mondanak fel, hagynak itt bennünket, ugyanis bármikor, bárhol elhelyezkedhetnek. — így tenát a dolgozók monopolhelyzetben vannak? — Sajnos, igen. Különösen jelentős a segédmunkáshi­ány, ugyanis pillanatnyilag még nem tudunk mindenkit gépekkel pótolni, jóllehet egyik törekvésünk a minél magasabb szintű gépesítés. Tölib millió forint értékben vásároltunk gépe­ket — veszi át a szót a fő­mérnök. — Legelőször az alap- követelményeknek kellett ele­get tenni, telephelyre volt szükségünk. 1970-től ötmillió 658 ezer forintot fordítottunk telephelybővítésre. Műhelye­ket, szerelőhelyiségeket, rak­tárt, garázst, irodát építettünk, lebetonoztuk a területet és be­kerítettük. Raktárunkon a legmodernebb, a DEXION- .Salgó rendszerű állványokat és a leltárt megkönnyítő do­bozos rendszert vezettük be. Kisgépesítésre 1970-ben száz­ezer, 1972-ben már egymillió 156 ezer forintot fordítottunk. 1973-ban még ennél is töb­bet. Ezen belül tehergépkocsi­kat, két teherfelvonót, tataro­záshoz csőállványrendszert és korszerű mozgóállványt, a toronyházak karbantartásá­hoz két — a homlokzat teljes hosszában használható — te­tőfelvonót, öt parkettacsiszo­ló gépet, valamint különféle kisebb szerszámgépet vásárol­tunk. Legutóbbi vásárlásaink közül figyelemre méltó a be­tonkeverő és habarcsszivaty- tyű, a szögbelövő berendezés, melyre az említett tanfolya­mon szakembereket is kép­zőnk. Asztalosműhelyünkbe kombinált gyalugépet vásá­roltunk. A lakatosok és vil­lanyszerelők is modern vil­lanyfúrókkal, hegesztőtransz­formátorokkal dolgozhatnak. Forgóalapunkat 1972-re 650 ezer forinttal növeltük. A gépesítés előbb-utóbb meghozza az eredményét, ad­dig azonban várhatóan lesz még kellemetlenség. A lehe­tőségek nem a legjobbak, de azzal, hogy a hibákra felhív­ják a figyelmet, élnek beje­lentési jogukkal, a lakók is javíthatnak a helyzeten. — gásp&r — A nagy ugrás esztendeje a balassagyarmati porcelángyárban tiadó A Stettner nyugatnémet automata kondenzátorgyártó sor alapjában változtatta meg a balassagyarmati porcelán- gyár életét, A próbaüzemeiéi alatt a gépek kifogástalanul működtek, beváltották a re­ményeket. Az új technika be­állítása azonban nem jelenti azt, hogy megszűnik a hagyo­mányos kézi kondenzátor­gyártás. Sőt, a tervek szerint ide összpontosítják az előbb említett termékek gyártását. Vajon mit jelent a maga­sabb színvonalú technika al­kalmazása, hogyan fogadták a gyár dolgozói, milyen egyéb más, a dolgozókat érintő és foglalkoztató kérdések meg­oldása vár a telephely dolgo­zóira és vezetőire? Hatvanmillió darabot — Az új technikára épül az idei tervünk, amely két és félszer lesz nagyobb, mint a tavalyi volt. Ez 80 millió fo­rintot jelent. A kapacitás le­kötéséhez szükséges megren­delések már bent vannak a vállalat központjában. Saj­nos, nem tudom pontosan megmondani, hogy a terme­lés hány százaléka kerül ex­portra. Érdekességként emlí­tem, hogy a Stettner cég, amelytől az új berendezést vettük, vásárlóként is jelent­kezik, havonta 600 ezer forint értékben kér tőlünk konden­zátort, mivel nem tudja saját kapacitásából biztosítani ve­vőinek igényét. A változás érzékeltetésére még egy szá­mot szeretnék közölni: az új berendezéssel 60 millió kon­denzátort gyártunk két, illetve három műszakban — mondja Gyimesi László, a telep veze- vetője. — Ezek szerint minden munkafolyamat automatizálva lesz? — Nem! Csak egyes műve­letek. Például a csőkondenzá­toroknál a kapacitásosztályo- zás és a kapacitáskiegyenlítés történik automatikusan. Ugyanitt hagyományos módon folyik a burkolás, az ezüst be- égetése, félautomata megol­dás jellemzi a forrasztást. A tárosakohdenzátoroknál kézzel történik az ezüstözés, ugyan­akkor automatizált a vastag­ságmérés, a kapacitásosztályo­ziu- és a Icapaci táskáegyenlí- tée. — Éz a felemás megoldás nem zavarja a termelés üte­mességét, a munka egyenle­tességét ? — Nem — állítja határo­zottan a telepvezető, amit Szőke Dezső termelésvezető a következőkkel egészít ki; — Ezt tapasztaltuk külföldi ta- ’nulmányutunk során Is. Bővül a választék Egyik jellegzetessége lesz az idei termelésnek a miniatüri- zálásira való törekvés. Ugyanis az automata gépgyártó soron az eddiginél jóval kisebb mé­retű termékeket lehet majd előállítani. Mód nyílik az imp. regnálás megvalósítására. Mivel a termelésben meg­szűnnek a szubjektív okok, lehetőség van a selejt lénye­ges csökkentésére, ugyanak­kor modernebb technológiá­val oldják meg a lakkozást, nagyobb lesz a szakítószilárd­ság, s ami igen döntő: lénye­gesen csökken a termékek el­készítésére szánt idő, ami a termelékenység növekedésé­ben jelentkezik elsősorban. A beruházás előtt egy dol­gozó egy évben 104 ezer fo­rint termelési értéket produ­kált. Az idén az egy főre eső termelékenység 375 ezer fo­rint lesz. Ez azt jelenti, hogy a cső- és a tárcsakondenzátor- gyártás egyes munkafolyama­tainál 148 százaléktól 860 százalékig nő a termelékeny­ség. Ezek után nem hangzik túl­zásnak az a megjegyzés, amely az 1973-as esztendőt a termelésfelfutás és a termelé­kenység szempontjából a nagy ugrás évének nevezi, Eb­hez még csak annyit fűz hoz­zá a telep vezetője: — Ez a beruházás szerves részét je­lenti az alkatrészgyártás kor­szerűsítésére hozott kormány- programnak, jelentős feltételét a számítógépprogram megva­lósításának. — Van-e elegendő szakem­ber a gépek kezeléséhez? — Van. Kiszámítottuk, hogy 9 mechanikus műszerészre lesz szükségünk. Ennek egy részét a város üzemeiből toboroztuk, átcsoportosítást hajtottunk végre. Az említett szakembe­|S is rek csak a gépek javításával foglalkoznak majd — hang­súlyozta a telepvezető. — Több, vagy kevesebb munkáskézre lesz szükségük?-—Ügy néz ki, hogy többre, mert növekszik a hagyomá­nyos termékek választéka is. Ez pedig újabb munkást kí­ván — így a telepvezető. — Kik dolgoznák az új gép­soron ? — Azok, akiket már koráb­ban kiválasztottunk, akik megfeleltek az alkalmassági vizsgán. Egyelőre 120 fővel számolunk, két, illetve há­rom műszakban. Ha a megle­vők közül valaki netán meg­válna tőlünk, pótlásáról idő­ben tudunk gondoskodni... Minőségi bérezés — Terveznek-e valamilyen változást a bérezésben? — Igen. Már tavaly szeret­tük volna bevezetni a minősé­gi bérezést. Azért nem tud­tuk, mert a budapesti és a ve­rőcei gyárak vezetői nem já~ rpltak hozzá. Az idén viszont megcsináljuk. Elképzelésünk­kel egyetért a helyi pártszer­vezet is. Tervünk, hogy egy meghatározott mennyiség után fix bért adunk. Ha a dolgozók az előírt mennyiség előállítása mellett csökkentik a selejtet, tehát növelik a jó minőségű termékek számát, akkor pluszibért kapnak, el­lenkező esetben pedig keve­sebbet. Ezt a módszert alkal­mazzuk majd az áruátvevők­nél is, hogy az érdekeltségi folyamat ne szakadjon meg, Differenciálunk egyes mun­kafolyamatoknál is. Például nagyobb alapbért kívánunk adni az ezüstözőknek és a forrasztőknak — közli határé-’ zottan Szőke Dezső termelés- vezető. A beszélgetésből kitűnt, hogy a telephelyet vezető if­jú szakembereit megtették mindazokat az előkészülete­ket, amelyek a folyamatos ter­meléshez, a megnövekedett feladatok jő ellátásához szük­ségesek. Egy dologra azonban nem tudtak válaszolni: fo­lyamatos lesz-e, vagy akado­zik-e majd az anyagellátás. — Ez a központ dolga, mondtál;. Reméljük, ott is tettekkel vá­laszolnak majd. Y. K. Fogadószobánkból: A helyzet változatlan. Mondanivalómat most tu­lajdonképpen azzal volna stílszerű kezdenem, hogy ír­tunk róla... — de minek? Ám. mert nem szeretem a befe­jezetlen ügyeket, így kény­telen vagyok' most az 1972. július 13: Gyorsabb intézke­dés kellene... Magukra ma­radtak. . • című cikkünkre visszatérni. Akkor az eső, a felhőszakadások ismétlődése adta kezembe a tollat, most pedig az, hogy a téli fagy Táskák külföldre Az előzetes gyorsmérleg szerint a Budapesti Kézmű­ipari Vállalat pásztói telepe a múlt évben mintegy 33—35 millió forint termelési értéket hozott létre. Ebben az évben tovább bővül az üzem, nő a dolgozók száma és a termelés. A pásztói / TÖVÁLL központi épületét megvásárolta a Kéz­műipari Vállalat, ahol — az átalakítás után — előrelátha­tóan március elején kezdődik meg a termelés. Az új üzem­űé a bőrdíszműrészleg költö­zik, amely már az első ne­gyedévben a Szovjetunióba ötvenezer, Kanadába húszezer és az NSZK-ba három és fél ezer bevásárlótáskát szállít. Képünkön: készülnek az ex­porttáskák az üzemben. f otó: Fodor Tamás után tavasz jön és olvadás, amely ugyancsak veszélyt jelenthet hösöm, Pál László karancsaljai portáján. Az említett cikkben megír­tam, hogy a nyári zápor mi­lyen bajt zúdított olvasónk­ra; az udvara valóságos csa­tatérhez hasonlít. Szóltam arról is, hogy a Karancslapujtői közös Ta­nács nagyon helyesen és megfontoltan határozatot ho­zott, mely szerint kötelezte a lakókat, hogy a házuk előtt levő csapadékvíz-elve­zető árkokat ki kell tisztíta- ni (ez meg is történt), vala­mint megállapodást kötött a Karancsmente Termelőszö­vetkezettel, hogy a háztáji földek végében egy mély árkot húzzanak, hogy a haj­latban összefolyó csapadék­víz ne öntse el a kerteket. A cikkünkben tulajdonképpen ennek fontosságára és gyors elkészítésére ösztönöztünk. Azóta éppen fél esztendő telt el, „szerencsére” ■ július óta záporok nélkül, csak ép­pen az ott lakók nyugalqaa nem billent egyensúlyba, mert. azóta fagyos lett a ta­laj, s az a bizonyos mély árok nem készült el. Hát akkor most miért is idéztük fel Pál László és szomszédainak igen fontos panaszát? — azért, mert az­óta is szinte állandóan kap­csolatot tartanak a járási hi­vatal műszaki osztályával, ahova nem egy beadvány­nyal éltek, melyek alapján szeptember 9-én, majd de­cember 5-én kelt átiratban utasították ír karancslapujtői tanácsot, hogy a korábba > hozott kötelező határozatot hajtsák végre. Az utóbbi felszólítás eredményeként a tanács december 18-án kelt határozatában a karancsla­pujtői Karancsmente Ter­melőszövetkezet elnökét, az 576—2/1972. sz. határozat végre nem hajtásáért, két­száz forint pénzbírsággal sújtotta. Ez természetesen még min­dig nem tesz pontot az ügy végére. Mindenesetre annyit már elértek olvasóink, hogy fél év alatt büntetést szab­tak ki arra, aki akadályozza egy fontos, nyugodtan mond­hatom közérdekű ügy leren­dezését- S az is biztos, hogy ettől az intézkedési formá­tól nem lehet hathatós ered­ményt várni, a csapadékvíz elvezetése a kertek alján árok nélkül nem folyik a vízgyűjtőbe. Ezért volna jó, ha a lapuj tői tanács és a járási hivatal műszaki osz­tálya is felülbírálná eddigi „intézkedéseit”, s olyan ha­tározatot hoznának, amely a panasz bejelentőjének, az ügy szereplőinek problémái után egyszer, s mindenkorra pontot tenne. De mielőbb!- tj ­NÖGRAD — 1973. január 9., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents