Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

Kerékpáron az illetékesekhez —* Rájár a rúd mostanában n fiatalok-a és a nőkre — mondja nevetve Kalesó Gyu- iáné, a balassagyarmati Ká­bel Művek gyértáselőkészítője. — Észrevették berniünket, megbízatásokkal . látnak el. Persze, ez nem baj! Amj a megbízatásokat ille­ti, Kati sem panaszkodhat. A vállalatnál pártvezetőségi tag, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja, ég tanács­tag is Balassagyarmat 21-es körzetében, — Több mint 130 fős a kör­zetem. Nyugodt, csendes terü­let. Megállapodott emberek Sakják. Jómagam is hathóna­pos korom óta ott élek, isme­rem már minden zegét-zugát. — Két év alatt milyen ügyekkel fordultak hozzád a lakók? — Akadt mindenféle. Leg­többször a közvilágítást kifo­gásolták az emberek. A Tán­csics úton volt egy lakáslevá- lasztási téma, amelyben intéz­kedni kellett. Rendkívüli se­gélykérelmekkor helyszíni szemlére szálltam ki. Felke­restek apró-cseprő ügyekben is: dobálják . a szemetesedé­nyeket, tönkremennek, az üz­letben nem elég udvariasak a fiatal kiszolgálók. Ha intézkedni kell, Kati nem halasztja holnapra. Ke­rékpárra ül, s azon melegé­ben „elkerekezik” az ÉMÁSZ- hoz, vagy a tanácsra, mikor hol találja az illetékeseket. — Mindenütt azonnal fo­gadnak, készséggel segítenek. A tanácson minden esetben még külön meg is köszönik a közbenjárásomat. Soha nem éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok. Sőt, így még talán kedvesebb, udvariasabb Is a fogadtatás, — A férjed mit szól a sok elfoglaltsággal járó megbíza­tásokhoz? — Túl ritkán találkozunk ahhoz, hogy lenne ideje vala­mit is szólni — válaszol tré­fálkozva Kati. — Ö is elfog­lalt ember, sportol, edzésre jár. Diszkoszvetésben és súly­lökésben ő tartja a megyei csúcsot. Emellett még kosara­zik is. Jobbára csak este tu­dunk beszélgetni. Egyébként is az a véleményem, hogy csak az a feleség vállaljon ilyen munkákat,, akinek a férje is lekötött, különben könnyen megeshet, hogy súrlódásokat okoz a családban. Üléseken, értekezleteken nem szeret felszólalni. Izgulós természet, s nagyon tart attól, hogy a drukk miatt nem tud­ná jól kifejezni magát. Sok­kal jobban elemében érzi ma­gát, ha arról van szó, hogy csendben, „észrevétlenül” kell dolgozni. — Mi az, ami nem tetszik a tanácstagi munkában? — Csak egyetlen dolog van, amin szívesen változtatnék. A lakógyűlésekre nagyon keve­sen jönnek el, a tanácstagi beszámolón is mindössze nyol­cán voltak a körzetből. Job­ban oda kellene szoktatni az embereket ezekre a fórumok­ra. Minden fontos munkára jut ideje, csak éppen saját magára marad kevés. A napok nem nagyon engednek szabad időt kisajtolni magukból. ■— Fejlődik a gyár is. Üj gyártmányok jönnek, erre fel kell készülnöm, nem érhet vá­ratlanul az új termék beve­zetése. Két év alatt a gyári párttagság megduplázódott, s ez nekem, mint pártvezetőségi tagnak Is több munkát jelent. No, meg lassan gyereket is szeretnék majd, s amint mond­ják, az csak az igazi elfog­laltság! Mindenesetre meg kell gondolni, hogy mire vál­lalkozik az ember, nehogy az történjen, hogy sokat marko­lok és keveset fogok. Megkérdezem, mi az, amit legjobban szeretne, mit kíván­na magának? Hosszan gondol­kozik, majd tanácstalanul szét­tárja a karját. Nem vagyok elégedetlen ember, nincs hát különösebb kívánságom. Kevesebb panaszt, bajt és több örömet mindenki­nek. Ezt persze nem magam­nak kívántam, de ha teljesül, az én életem is boldog lesz. Szendi Márta Ma már világszerte elismert, tudományos vizsgálatokkal bizonyított tény: a szakkép­zés a gazdasági növekedés legfontosabb feltétele. Ha­zánkban a felszabadulás óta 754 ezer szakmunkást képez­tek ki, a különböző szakmai középiskolákban 577 ezer em­ber végzett, a felsőfokú ok­tatás 254 ezer főnek adott diplomát. Ennek eredménye­ként a népességen belül az 1945. előtti 15 százalékról 52- re növekedett a nyolc általá­nosnak megfelelő képzettsé­gűek aránya, az érettségizet­teké négyről 16-ra, a felső­fokú végzettségűeké pedig 1,0-ről 4,3 százalékra emel­kedett. Mindezek nélkül el­képzelhetetlen lett volna, hogy a nemzeti jövedelem 1950. és 1971. között a 3.2- szeresére, az ipari termelés az 5,5-szeresére bővüljön. IRÁNYOK, IGÉNYEK A szakképzés — mind egyé­nileg, mind társadalmilag — felelősségvállalás. Itt ugyan­is nem egyszerű a korrekció, a rossz pályaválasztást lehe­tetlen egyik hónapról a má­sikra helyrehozni, ahogy az elvándorlókat is nehéz pó­tolni. Tavaly például a kö­zépiskolai tanári diplomát szerzők 53 százaléka már el­ső munkahelyként sem az oktatási intézményeket vá­lasztotta ... A gimnázium­ban érettségizettek 30—35 százaléka tanul tovább felső­fokú képzés keretében, a többiek viszont nehezen kezdhetnek valamit csupán bizonyítványuk alapján. To­vábbá: az egyetemekre, fő­iskolákra felvételt kérők sza­konkénti megoszlása erősen eltér a tényleges társadalmi igényektől. Van, ahol pótló­KULTURÁLIS YILÁGKRÓNIKA A szputn yikdk szerepe a Az UNESCO közgyűlése leg­utóbbi, 42. ülésszakán jóvá­hagyta a szputnyikoknak a hírek, a kultúra és a művelt­ség terjesztése céljából törté­nő felhasználásáról szóló elvi nyilatkozatot. A szöveg hangsúlyozza- hogy a művelődésügy terén minden országnak joga van meghatá­Dábfilmek Annecy-ban A 9. nemzetközi animációs filmnapok alkalmából, ame­lyeket Annecy-ban rendeznek 1973. június 14—17. között, bábfilmkiállítást nyitnak meg áprilistól kezdve a nyilvános­ság számára. Jelentős nemzetközi részvé­telre számítanak — Kanadá­ból, a Német Demokratikus művelődés terjesztésében roznj a szputnyik útján köz­vetített és az illető ország pol­gárainak szánt oktatási jelle­gű műsorok tartalmát. Ha a programok több ország együtt­működésének eredményei, ki­dolgozásukban és megalkotá­sukban minden ország szaba­don és egyenlő feltételekkel vehet részt. Köztársaságból, Lengyelország­ból, Magyarországról- Románi­ából és Franciaországból. Ez a kiállítás, amely létre­hozása óta a hetedik, az utolsó Ideiglenes jellegű. 1-975-től fog­va állandó múzeumot rendez­nek be az annecyi kastélyban, s ezekben szerepelnek majd a nemzetközi animációs filmmű­vészeti napok gyűjteményei. ft pdrtblzottsAg megtArgyalfa: Megvalósult az akcióprogram A KISZ TAVALYI akcióprogramjának végrehajtásáról tárgyait legutóbb a nagybá- tonyi gépüzem pártbizottsága. A KISZ- csúcsvezetőeég áltol előterjesztett „mérleg” bizonyította, amit elöljárójában megfogalmaz, talc: „A fiatalok döntő többsége követi a szocialista célokat, támogatja a párt pollti* káját, becsületesen dolgozik és tanul.” Az akcióprogram kidolgozásánál már fi­gyelembe vették az Ifjúság különböző réte­geinek sajátos helyzetét, a meglevő ellent­mondásokat. Azt is, hogy a KISZ a párt utánpótlási bázisa. Itt nevelődnek . a párt jövendő tagjai, akiket fegyelmezett, köteles­ségtudó, a közösséget, népet szerető és érte tenni tudó emberekké kell formálni. Vajon ezek az általános irányelvek hogyan való­sultak meg a gyakorlatban? A kérdésre egy­értelmű volt a válasz: eredményesen. A központi kérdés a marxista—leninista tanok elsajátítása volt. Igaz, hogy a KISZ- oktatásban résztvevők száma nem növeke­dett jelentősen, de a színvonal javult. A há­rom oktatási kör közül az egyik kiváló mi­nősítést kapott. A propagandisták munkáját módszertanilag és szemléltetőeszközökkel is segítették. A többiek párt- ós szakszervezeti oktatásra járnak. A marxista—leninista kö­zépiskolán nyolc, az esti egyetemen hét fia­tal tanul. Az ifjúsági törvénnyel külön ifjú­sági napok keretében ismerkedtek meg a fiatalok. A tenniakcrásban, szolidaritásvál 1 alásban élenjártak az üzem fiataljai. Kezdeménye­zésükre tartottak vietnami műszakot az üzemnél és ennek eredményeként több mint 50 OO-o forintot -fizethettek be a szolidaritási egyszámlára. Tovább erősödött a szervezeti élet. Egy év alatt 38 fiatalt vettek fel KISZ-tagnak. A KlSZ-nvunkában kitűnt és arra megérett fiatalok közül nyolcat a párt tagjai sorába javasoltak. A tagszervező munka, bár ered­ményes volt, de mégsem elégedettek. Ügy vélik, hogy az idén többre is képések lesz­nek, ha valamennyi KlSZ-alapszervezetnél még rendszeresebben és. következetesebben foglalkoznak az üzemhez kerülő fiatalokkal. A KISZ-szervezetben folyó politikai mun­ka, a szervezeti élet elválaszthatatlan a gaz­dasági termelőmunkától. A fiatalokat első­sorban a termelésben való részvételről, helytállásból ítélik meg. A gépüzemnél ki­lenc ifjúsági szocialista brigád tevékenyke­dik. Munkájukat fémjelzi, hogy valamennyi túlteljesítette tavalyi felajánlását. Közülük a Gagarin, nevét viselő ifjúsági brigádot tart­ják a legeredményesebbnek az elmúlt évi munka alapján. A politikai, szakmai tudás gyarapodása tehát lemérhető a termelési eredményekben is. A szocialista munkaverseny, a briigádmoz- galom keretében segítették az üzemet az úgynevezett szerződéses munkákkal és tár­sadalmi munkával is. Vállaltak a KISZ- alapszervezetek vonalbontást, sínfelszedést, fűtésszerelést és irattárrendezést is. Együtte­sen mintegy félmillió ' forint értékű munka volt ez, amivel jól járt az üzem és a KISZ- szervezetek is. Az utóbbiak számára gazda­sági alapot jelentett a közösségi élethez, a kütU.bCző rendezvények, szervezéséhez. Ez mintegy kétezer óra munkát jelentett. Enne: még többet, 2800 óra társadalmi munkát vé­geztek Vasgyűjtésnél, üzefarendezésíiél, taka­rításnál, fásításnál, és különféle dekorációk készítésekor. A kollektív versenyformákon, belül az egyéni versenyformák is fejlődtek. A Kiváló ifjú mérnök, technikus, a Szakma ifjú mes­tere mozgalom élővé vált. A KISZ megala­kulásának 15. évfordulója tiszteletére bonyo­lították le 34 fiatal részvételével a versenvt villanyszerelő, lakatos, esztergályos és mC szerész szakmában. A vizsgát tett fiatalok közül 17 kapta meg a Szakma Ifjú Mestere címet. Kiváló felkészültségről, szakmai tu­dásról adtak tanúbizonyságot ezeic a fiatalok Sikerükről az illetékes üzemek vezetőit ir értesítették, hogy az erkölcsi elismerés mel­lett, a bérfejlesztés során az anyagit is biz­tosítsák számukra. A KlSZ-csúcsvezetőeég mellett működik egyre eredményesebben a fiatal mérnökök, technikusok, közgazdászok tanácsa. Az FMKT segítette a Szakma ifjú mestere moz­galom megszervezésében és a fiatalok fel­készülésében tanfolyamok tartásával. Segítik a fizikai újítókat. Tavaly két szakdolgozatot is készítettek. Az akcióprogram a nagybátonyi gépüzem­nél a KISZ-élet egész területére, az ifjúság? érdekvédelemre is kiterjedt. Ebben a kérdés­ben az üzemnél partnerként kezelik a KISZ-t. Az egyes részlegeknél azonban még ezen a területen van javítanivaló. A fiata­lok közül sokan keresték fel a csúcsvezető- 6éget ügyes-bajos dolgaikkal. Ezeket a szak- szervezettel, a gazdasági vezetéssel közösen általában megelégedésre sikerült elintézni. Segítséget nyújtott a KISZ a technikusi át­képzéshez. Harminc fiatal technikus képezte át magát híradásipari, illetve kohóipar! technikussá. Az érdekvédelem és az együttműködés fontos területe a munkásvédelem. Ezt KISZ- ör iára tok szervezésével is segítették. A ko­rábbi évek gyakorlatától eltérően ma már a KISZ a gazdasági vezetéssel közösen figye­lemmel kíséri a fiatalok bérezését. Figyelnek az újonnan belépő fiatalokra is, hogy előse­gítsék azok közösségbe váló beilleszkedését. Fiatalokról lévén szó, a kultúr- és sport munka különösen fontos része az akcióprog­ramnak. Hosszan lehetne sorolni az eredmé­nyeket, amelyek a tömegsport fejlődését és eredményességét bizonyítják. Az oktatás mellett a klubdélutánokat, a különféle sike­res szellemi vetélkedőket. A GÉPÜZEM KISZ-ESEI á tavalyi Jól végzett munka tudatában ülhetnek le idei akcióprogramjuk elkészítéséhez. Lesz mit tenniük, hiszen még nagyobb lépésekkel sze­retnének előrehaladni a szervezeti életben, a politikai, szakmai ismeretekben, a közösség) élet fejlesztésében. A velük szemben támasz­tott igény is egyre nagyobb. Ahhoz, hogy megfeleljenek ennek, igen jó segítség volt a munka értékelése és a pártbizottsági ülé­sen elhangzott valamennyi tanács. B, 3. A legfontosabb beruházás a szakmunkások nevelésének tárgyi feltételei — csupán a tanulók 12 százalékának jut pédául kollégiumi elhelyezés —, mert erre, sajnos, a leg­kevesebb jutott más iskolatí­pusokhoz mérten. lag is helyet lehet kapni, mert oly’ kevés volt a je­lentkező, másutt a pályázók száma tízszeresen haladja meg a felvehetőkét... Bonyolult, szerteágazó te­endő tehát a szakképzés, a jövőre döntő mértékben ki­ható legfontosabb beruházás. PÉNZ ÉS... Tavaly a nemzeti jövede­lem 4,3 százalékát fordították oktatási célokra, de ez — nemzetközi összehasonlítás­ban is — ma már kevés, nem fedezi a szükséges szint el­érését. Holott hatalmas ösz- szegekről van szó, például a negyedik ötéves tervben 11,5 milliárd forint szolgálja a képzést, több mint bármikor. Számítások szerint — s vál­tozatlan áron — 1985-ig leg­kevesebb 50 milliárd forintot kell befektetni az oktatásba, hogy az a minimális köve­telményeknek megfelelhessen. A pénz azonban még nem minden. Korszerűbb szakképzésre, a változó követelményekkel va­ló szorosabb lépéstartásra van szükség, s bátor szem­benézésre gondjaikkal. Igaz. ma már eltűntek a szélsősé­gek — például 1951-ben 0900 főt vettek fel a műszaki egye­temek első évfolyamaira, 1957-ben meg csupán 2200-at — mind a felső-, mind a kö­zépfokú oktatásban, de az egészséges arányok még nem alakultak ki. Különösen a szakmunkásképzésben nem. Holott az Országos Tervhi­vatalban készített prognózis szerint 1980-ig az összes fog­lalkoztatotton belül a szak­munkások aránya 24,9 száza­lék lesz. szemben az 1905. évi 18,7-del. Joggal állapította meg tehát Aczél György, a párt Központi Bizottsága jú­nius 14—15-i ülésén elmon­dott zárszavában, hogy: ....ad­j unk sokkal nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést a szakmunkáshivatásnak. kü­lönösen az úgynevezett nehéz szakmáknak és magának a szakmunkásképzésnek is”. S ez valóban elengedhetetlen. Az üzemeknek alig fűződik érdekeltsége a képzés, a to­vábbképzés támogatásához, s így hosszú távú fejlődésük legfontosabb feltételét koc­káztatják. A vélt és valós ér­dekek összeütközéséből nap­jainkban legtöbbször az üze­mek kerülnek ki győztesen: „szerzik”, s nem nevelik az utánpótlást. S ez a gondok hal­mából még csak marékra va­ló. Történt persze sok minden a korszerűség jegyében. A szakmák kétharmadánál be­fejezték a tananyag felülvizs­gálatát. modernizálását, létre­jött az ún. emelt szintű kép­zés, megszervezték — felső­fokú intézményként — az üzemmérnökök oktatását. Ugyanakkor még mindig erő­sen eltérnek — s sok eset­ben kimondottan rosszak — ÉSSZERŰ ÁTRENDEZŐDÉS A tárgyi adottságok külön­bözőségét megtoldja a peda­gógusok, a szakoktatók mun­kájának eléggé elváló szintje, s így ugyanaz a tanterv jól megvalósul az egyik, s rosz- szul a másik intézetben. Ok­kal, a társadalmi érdekek messzemenő érvényesítésével jelölte meg tehát a párt Köz­ponti Bizottsága már említett ülésének határozata az éssze­rű átrendeződés halaszthatat­lanságát, így a többi között az emelt szintű és a hagyo­mányos oktatás egységesíté­sét a szakmunkásképzésben, ifjú szakmunkások részére hároméves, szakközépiskolai érettségivel záruló esti, leve­lező tagozatok szervezését, a szakközépiskolák képzési cél­jainak változtatását, az át­váltható ismeretek fontossá­gát. Hazánk népesedési helyze­te nem ad módot a jövendő szakmunkásaival való meg­alapozatlan gazdálkodásra: mind a túlképzésnek, mind a szükségesnél kisebb létszám­nak messzire gyűrűző hatásai lesznek az egyes iparterüle­teken. Ezért, hogy a legfon­tosabb beruházási tevékeny­ségnek most már minden te­kintetben meg kell kapnia a legfontosabbnak kijáró fi­gyelmet, törődést, támogatást. Mészáros Ottó MÓGRAD — 1973. január 24« szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents