Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

A tárgyalóteremből Méltóak a cím viselésére A nógrádi szénbányák n&gybá- tohyi gépüzemében az egyes szá­lmi villamosrészlegnél szocialista brigádok dolgoznak. Tavaly a kezdeményezésben és a felajánlá­sok teljesítésében egyaránt élen­járnak. A 179 dolgozót foglalokz- taté üzemrész éves tervét 125 százalékra teljesítette, tehát egy­negyedével többet termeltek, Bnint amennyit eredetileg vártak tőlük. Az értékelésnél az is be­bizonyosodott, hogy az előzd év­hez viszonyítva mintegy 40 száza­lékkal sikerült csökkenteniük a balesetek számát. Az itt dolgo­zó brigádok, illetve brigádtagok 34 újítási javaslatot dolgoztak ki. Az ezekből származó gazdasági eredmény elérte a 180 ezer forin­tot A brigádtagok közül állami ok­tatásban 12, politikai oktatásban 150 dolgozó vett részt. A munkás- akadémia keretében 53, szakmai továbbképzésben 13 dolgozó gya­rapította tudását. A vállalatnál 3738 óra közhasznú társadalmi munkát végeztek. A szocialista brigádok már ter­vezgetnek. A termelési tanácsko­zás után a feladatok ismeretében fogalmazzák meg évi felajánlásu­kat. Képeink a villamosrészlegnél készültek. A Kafka Margit nevét viselő Szocialista Brigád tagjai Orosz Margit és Palchuber Józsefné, a villamos motorok forgórészének tekercseit készítik A villamos motorok összeszerelése is nagy seakértelmet kí­ván. Kiskormos József villanyszerelő és Zsidai László laka» tos, a Petőfi Brigád tagjai, ezt a munkát végzik Pontos, precíz munkát végeznek a Kun Béla Brigád tagjai is. Szamosi Zoltán és Kecskés Pál villanyszerelők az elosz­tószekrény rajzát tanulmányozzák Fodor Tamás felvételei Hogy ne kelljen a gyerekért tartásdíjat fizetni Csóka Ferenc- házasságát a bíróság 1972. májusában fel­bontotta, és a balassagyarmati családi házban levő lakás ki­zárólagos használatára volt feleségét jogosította fel. Ne­hogy az asszonynak eszébe jusson ezen felül még tartás­díjat is követelni, Csóka kilé­pett munkahelyéről. Az ő sza­vai szerint: — Ideggyógyászom megtil­totta, hogy állványokon mász­kálj ak. A házból kiköltözött, de nem ment messzire; meghú­zódott a házhoz tartozó kis nyárikonyhában. Alkalmi munkákból és alkalmi lopá­sokból tartotta fenn magát. Egy ízben egy fabódéból hat .pokrócot lopott, máskor fel­tört egy piaci pecsenyesütő bódét, ahol sebtiben megva­csorázott. Elfogyasztott egy szál kolbászt, a hozzá való sa­vanyúságról sem feledkezett meg. Néhány szál kolbászt és két üveg pálinkát még a hó­na alá csapott, azután felke­reste egy barátját, hogy ott töltse az éjszakát. De előbb elrejtette az italt a széna kö­zé, nem tudni miért. mert reggel elővette az egyik üve­get, és közösen megitták, ami benne volt. Ahogy ő mondja: — Én, Jónás és egy isme­retlen, idős bácsi együtt elfo­gyasztottuk. A lopásra egyszerű mentsé­ge van; nagyon éhes voltam — mondja. Néhány nappal később há­zastársa lakásának ajtaját is feltörte, ott is összeszedett valami ennivalót. Közeledett a tél, a konyhában pedig már elég hideg volt. Tüzelőre nem volt pénze, hiszen nem dol­gozott. Ügy döntött, felköltö­zik a ház padlására, ott talán melegebb lesz. Állványokon nem mászkálhat ugyan, de cseppet sem szédült, amikor kimászott a tetőre, és elmoz­dította a cserepeket, hogy be­juthasson a padlástérbe. A szomszédok azonban észrevet­ték, és riasztották a rendőrsé­get. Egy tv-dobozban elbújva találták meg. Kétrendbeli magánlaksérté­sért, jogtalan behatólás útján elkövetett lopás bűntettéért és lopás vétségéért ítélte el a Balassagyarmati Járásbíróság. Halmazati büntetése egyévi és kéthónapi szabadságvesztés, mellékbüntetésképpen pedig három évre eltiltották a köz­ügyek gyakorlásától. ★ Tóth Ferenc ugyancsak Ba­lassagyarmaton él. Állás nél­küli kőfaragó. 1972. elején még dolgozott, április végén azonban kilépett munkahelyé­ről, és azóta sem állt mun­kába. Ügy gondolta, így nem hajthatják be rajta a gyer­mektartásdíjat, és ez sajnos, igaz is. Viszont már kétszer elítélte a bíróság tartási köte­lezettség elmulasztásáért, egy­szer 5, egyszer pedig 6 hónapi szabadságvesztésre. Most újra bíróság elé került, pillanat­nyilag 12 000 forinttal tartozik feleségének. Nem érzi magát bűnösnek, sőt, így védekezik: — 1972. júliusában az Ipoly étteremben beszélgettem erről a feleségemmel. Én kijelen­tettem, hogy engem nem ér­dekel a ház, viszont ne zak­lasson a tartásdíj miatt. Az igaz, hogy ő erre nem nyi­latkozott. Szolgálatban volt, énpedjg nem vártam rá zár­óráig. Ügy látszik, azóta sem volt alkalma találkozni a feleségé­vel. Büntetése ezúttal egyévi fegyház, és kizárták a feltéte­les szabadságra bocsátás ked­vezményéből. Az ítélethozatal előtt még fizetethetett volna, de nem tette meg. Ügy látszik, szíve­sebben időzik a fegyházban. Sz. K. Gépesített levegőelienőrxés Stockhok mban Stockholmban, ahol a le­vegő szennyezettségének mé­rését már 1961-ben megkezd­ték, most új, egészen mo­dem mérőeszközökkel foly­tatják ezt a munkát. A svéd főváros közegészségügyi hiva­tala szerződést kötött a Phi- lips-céggel, amely a számító- gépes mérőhálózat felszerelé­sét és berendezését szállítja. Az év végéig öt mérőállo­mást szerelnek fel a kéndi­oxid mennyiségének mérésé­re, amely különösen télen; a fűtési Idényben gaokott fel­szaporodni. Az egyik állomás már működik: ez a város köz­pontjában van, a többit az elővárosokban, a kikötőben, az ipari városrészben, egyet pedig az általában „tisztának” tartott nyugati lakónegyedben állítják fel. A memóriatárral ellátott műszerek a közegész­ségügyi hivatal minikompu­terébe továbbítják az adato­kat. A mérés kiegészíthető más szennyező anyagok mé­résére is. Beszélik, hogy... járvány van MOST MAR az újság is azt írja, hogy van influenza­járvány, pedig eddig tagadta, hogy járvány lett volna, pe­dig járvány volt. Mégis, igazán tessék elhinni, hogy ha va­lóiban járvány- van, senki nem akarja az emberek elől eltit­kolni. Bizonyíték? Hát éppen az, hogy most már közölték a híreket a járványról, mert az van. Az országos adatok különbözőek — a járvány egyéb­ként még mindig csak Pest megyére és Budapestre terjed ki,, hat megye pedig influenzamentes —, az A—2 hazánk különböző tájain nem egyforma időben és arányban táma­dott, s a KÖJÁL, amely 1959. óta hivatalosan figyelemmel kíséri a megbetegedések számszerű alakulását, csak bizo­nyos nagyobb arányok esetében beszél már járványról. Ta­valy például járványról beszélt, mert a dolgozók 20—30 százaléka is táppénzbe kényszerült, tehát messze túllép­tük a „járványszintet”. Az idén — szerencsére —• még nincs ennyi beteg, dehát kis járvány is járvány. Hogy önnek, kedves olvasó, az egész családja átesett már az idén az influenzán? Sőt, a munkahelyén, s a szom­szédságában. is ismert influenzásokat? Ez meglehet, de nem mond ellent annak, hogy felesleges járványról beszélni, amíg nincs. Épp’ úgy nem sokat jelent, mint például az én esetem, akinek egyetlen egy kollegája nem volt még az idén influenzás, s — hol szokás lekopogni, bal kézzel, alul­ról a fán? — még egyetlen egy családtagja sem Házasodott be. Azt persze én is tudom, hogy elég sok az influenzás, jóval több például, mint júniusban—júliusban volt, s még több az olyan náthás ember, aki azt hiszi magáról, hogy influenzája van. Nincs is ezzel a tévhittel sem baj, amíg valaki nem kezdi önmagát gyógyítani, s a hipochondriát terjeszteni. Moliére: Képzelt beteg-e óta a hipochondria is „társadalmasodott”: sokan akadnak, akik nemcsak saját egészségükért (vagy inkább betegségükért?) aggódnak, ha­nem embertársaik állapotáért is. S akik rigorózusabbak, mint a KÖJÁL, amely intézmény pedig inkább szőpszálha- sogatásárói nevezetes, mint nagyvonalú felületességéről. A közegészségügyi és járványügyi állomások — benne van a nevükben is — a közegészségügyet szolgálják, s a járvá­nyok megelőzését, terjedésük megakadályozását tekintik feladatuknak. Jól szervezett, az egész országra kiterjedő szolgálat ez — sok-sok különböző egészséget veszélyeztető felületességért megbüntetett bolt- és munkahelyi vezető a saját bőrén is tapasztalhatta ezt. Ez az a KÖJÁL, amely oly* fontosnak tartja például a vendéglőkben, italboltokban a higiénikus mosogatást. A KÖJÁL az, aki kórházba parancsol szándékuk ellenére, de saját gyógyulásuk és a környezet védelme érdekében fer­tőző betegeket, s ha kell rendőri segítséget vesz ezért igénybe. A KÖJÁL ügyel arra, hogy egyetlen gyerek se maradjon ki a kötelező védőoltásokból, azok pedig, akik az élelmiszeriparban dolgoznak, időről időre kontrollra menje­nek. Ha tetszik, ha nem, végre kell hajtsuk a KÖJÁL uta­sításait, s jó, hogy ez így van, mert eízel lehet elejét ven­ni a fertőzéseknek, a járványoknak. Beszélték, hogy járvány van, pedig még nem volt: az illetékes egészségügyi szerveknek eszeágában sincs fogalma­zásbeli bravúrokkal elejét venni az ilyesminek. Sokkal jobb, s hathatósabb eszközök állnak rendelkezésére. Igaz, a szavakat is eszköztárakba sorolják. A figyelmeztető, ok­tató szavakat. így csak unoe-tmtálán ismételni lehet, hogy mindenki zsebkendőbe köhögjön és tüsszögjön. Fogyasz- szunk sok C-vitamint, például citromot, teában. S kevés jplkohollal harcoljunk a járványveszély ellen, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a ,kalapkúra” nem ellen­sége az influenzának. Legfeljebb arra jó, hogy a, kicsiny, még mikroszkóppal sem látható vírust óriásnak nézzük, az egy beteget kettőnek, s másnap, amikor jelentkezünk táp­pénzbe vétel végett az orvosnál, magunk sem tudjuk, hogy tulajdonképpen az influenzától fáj-e a gyomrunk vagy a „másnaptól”, AMI PEDIG a táppénzt illett, az arra való, hegy beteg ember vegye igénybe. Tehát aki beteg, az ne hősködjön és ne spóroljon, hanem annak rendje-módja szerint dőljön ágynak. Aki pedig egészséges, de szívesen ágynak dőlne a lustaságtól, az csak a statisztikát és a pénzügyi helyzetet rontja. Mondjuk, hogy egy iskolai osztályban 40-ből 15-en hiányoznak, de bizonyára nem csak influenzás gyerekek akadnak közöttük, hanem jó néhány iskolakerülő is. Ha egy munkahelyen, mondjuk szintén magas a hiányzók1 száma, abból sem mindenki az A—2 kárvallottja. Persze, ez nem a KÖJÁL-ra tartozik. Az viszont igen, hogy figyelje a be­tegségek alakulását, megtegye a szükséges intézkedéseket, felelősséggel tájékoztassa a közvéleményt. Pintér István Sorsok, emberek „Nem vagyok elégedett...” Benezűrfalva alig félezer lakosával a kisközségek közé tartozik. Jó pár éve már an­nak, hogy közigazgatásilag Szécsényhez csatolták. így megnőtt a benczúrfalvi ta­nácstagok szerepe. Szabó Já­nos a legutóbbi tanácsválasz­tások alkalmával kapott bi­zalmat választóitól. A huszon­hat éves fiatalember idős férfit váltott fel. Annak ide­jén, megválasztották a Szé- csényi nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsági tagjá­nak is. — Amikor az első ülés előtt megkaptam az előter­jesztést, elolvastam vagy háromszor. Fogalmam sem volt, milyen is a tanácsi munka. Csak céljaim voltak. Saját községem gondjain túl a fiatalokat érintő kérdések­re irányult figyelmem — mondja Szabó János. Tagja a KISZ szécsényi nagyközségi végrehajtó bi­zottságnak is, a munkahelyén pedig, az ELZETT-ben ő a csúcsvezetőség szervező tit­kára. Így aztán a szabad ide­jét jól be kell osztani, ha megbízatásainak maradéktala­nul eleget akar tenni. Arról kérdezem, hogyan sikerült ezt az elmúlt két év alatt meg­valósítani. — Nehezen. A legtöbb energiát a tanácstagi munka kívánja meg. Sokszor az ut­cán állítanak meg emberek, hogy ezt vagy azt kellene el­intézni a tanácsnál. Az egyik idős néni szociális segély ügyében kérte a segítségemet. A végrehajtó bizottság ja­vaslatomra elfogadta kérel­mét Azóta, ha találkozunk, a köszönésben nem tudom meg­előzni. Az ELZETT-ben mint szerszámkészítő dolgozom. Elég gyakran kell különböző tanácskozásokra mennem, s a művezető nem nézi mindig jó szemmel. Igaza van ne­ki is, mert az ő szempontjá­ból első a termelés, meg az­tán tudtam akkor, a meg­választás alkalmával, hogy ezt szabad időmben fogom csi­nálni — sorolja. — Milyen gondjai vannak Benczúrfalva lakóinak? — A tanácstagi beszámoló­kon egy-egy utca közvilágítá­si hiányosságait vetették fel. Sajnos, a nagyközségi tanács anyagi lehetőségei végesek, így községünkben nagyobb fejlesztésre az utóbbi idő­ben nem került sor. A kul- túrház felújítása is sürgeté­sek után került napirendre. A szemét összegyűjtése sem megoldott, a ravatalozót il­lene befejezni — válaszol. A tanács ifjúsági alapján tavaly harmincezer forint volt. Ennek a felosztásáról kellett dönteni. — Jó érzés, amikor az em­ber véleményére adnak idő­sebbek is. Nem egy esetben tőlem tanultabb tanácstagnak kell szemébe mondani: nem egészen úgy van, ahogy ő képzeli. Az ifjúsági alap fel­osztásánál tolmácsoltam a fiatalok véleményét, hogy kevés ez a támogatás. Közép­iskola, úttörőcsapatok, KISZ- alapszervezetek részesültek belőle. Nem panaszkodom, mert a benczúrfalvi KISZ- szervezet is kapott háromezer forintot. —■ Milyen tapasztalatokat szerzett a tanácsi dolgozók munkájáról? — A tavalyi esztendő má­sodik fél évében javult az ügyintézés, gyorsabb lett. Észrevesszük ezt mi, ta­nácstagok is, kevesebbet pa« naszkódnak a lakók. Nőtt a testületek elé terjesztett anyagok színvonala. Volt rá eset, amikor az előterjesztést átdolgozásra visszaadtuk az anyag készítőjének. Mostaná­ban ilyen már nemigen for­dul elő. Szabó János egy műszak­ban dolgozik. Nem múlik el nap anélkül, hogy munkájá­ból egyenesen ne megbeszé­lésre, értekezletre menjen. A sok elfoglaltság ismeretében mégis megkérdeztem, mivel foglalkozik, amikor „nem csinál semmit”? A fura kér­désen elmosolyodott: — A televízió szinte egyet­len szórakozásom. Minden műsorát, ha időm engedi, végignézem. Esténként- ellá­togatok a községi kultúrott- honba, a benczúri fiatalok kö­zé. Az igazsághoz tartozik, hogy ilyenkor fáradt vagyok már. Amikor búcsút veszünk egymástól, Szabó János még hozzáteszi: — Nem vagyok elégedett önmagam munkájával, több idő ráfordításával nagyobb eredmények lehetnének a há­tam mögött, Sz. Gy. MÖGRAO - 1973. január 11* vasárnap 5 > \

Next

/
Thumbnails
Contents