Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

Fiatalon - eredményesen — Ugye nem haragszik meg, ha beszélgetés közben is dolgozom? — kérdezte Sándor Marika, amikor odateleped­tem mellé. — Normában vagyunk, és itt, a szalag mellett egymás kezére is kell dolgozni, ha lemaradok, nem várhat­nak rám a többiek! Salgótarjánban, a síküveggyár petri üzemé ben dolgozik a 21 esztendős Sándor Mária. Néhány évvel ezelőtt az öb­lösüveggyárban ismerte meg az üvegfestés tudományát, ott azonban több műszakba kellett járnia, de jött az iskola! Gimnáziumban tanul, így a váltakozó beosztás nem kedve­zett a tanulásnak. Átjött a „sík”-,be. Itt fest, és olyan ha­mar beilleszkedett munkatársai közé, hogy őt választották meg a Martos Flóra Ifjúsági Brigád vezetőjévé. Ez annál nagyszerűbb, mert szocialista brigádban dolgoznak a fes­tőlányok! De Marika már a párttagok szívébe is belopta magát, fiatal párttagként megbízták egy kis csoport vezeté­sével, pártbizalmi lett. — Jaj, csak megússzam ezt a vizsgaidőszakot is! — só­hajtozott a festett kistányérok fölött. — Tudja, azért nehéz, mert fél év alatt teszek le egyéves anyagot. — kulcsár — A Napon övezetek Az OSZO—7 szputnyik se­gítségével sikerült megállapí­tani, hogy a Napon, akárcsak a Földön és más bolygókon, északi és déli sarki körzetek vannak. A Földtől vagy a Marstól eltérően, a Nap sar­ki körzetei sötét színűek. A tudósok feltevése szerint a Nap sarki körzeteinek nagy­sága évadonként változó: mégpedig az égitest aktivitá­sától függően. Ezért a Nap sarki ,,sapkái’’ a legkisebb naptevékenység időszakában a legnagyobb méretűek, és tel­jesen eltűnnek pl- a legna­gyobb naptevékenység idején. A Nap légkörének hőmérsék­éghajlati vannak? lete sokkal alacsonyabb a sarkok körzetében és a sark­vidéki területeken, mint az Egyenlítő közelében. A nap­korona hőmérséklete a- sark­vidéki területeken „csupán” 1,5 millió fok. Ugyanakkor az égitest egyenlítői részén a napkorona hőmérséklete eléri a 2 millió fokot. Üzleti érdekességek Fehér hetek Téli vásár Vevőankét Milyen érdekességeket tar­togat a vásárlóknak az év első negyedévében a Nógrád me­gyei Iparcikk-kiskereskedel­mi Vállalat? — tettük fel a kérdést Bartáhy Istvánnak, a Pécskő Üzletház igazga­tójának. — A Pécskővel kezdeném, ahol január 22-től 24-ig megrendezzük a fehér he­teket. Feltöltött készlettel- külön osztályával várjuk a vásáriakat és a konfekció­garnitúrából olcsóbban vá­sárolhatnak vevőink. — Ügy tudjuk, előbbre hozták a vállalatnál a téli vásárt. — Jó az értesülés, való­ban a Nógrád megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Válla­lat szaküzleteiben Salgótar­jánban, Balassagyarmaton. Nagybátonyban, Kistere- nyén és Mátranovákon ja­nuár 29-én kezdődik a téli vásár, amely február 10-ig tart. Méteráru, konfekció, kötött- és divatcikkek, ci­pők és gyermekruházati cikkek —- hogy csak néhá­nyat említsek — várják a vevőket szaküzleteinkben. — Ez újdonságnak számít, az tudniillik, hogy a téli vásár januárban kezdődik és nem tavasszal, amikor már nincs ’ szüksége a vá­sárlónak téli holmira. Mi újság a Pécskőben? — Februárban több ren­dezvényünk lesz. így mind­járt a hónap elején, 3-án a Bolyai Gimnázium klubter­mében hanglemez-bemutatót rendezünk, lemezsorsolással egybekötve. Szövetvásár lesz február 26—március 17 kö­zött. A hónap legjelentősebb eseményének mégis azt a vevőankétot tartom, ame­lyet február 23-án kívánunk megrendezni. A téma a ta­vaszi divat lesz és a város lányainak, asszonyainak képviseletében 50—60 höl­gyet hívunk meg az ankét- ra, ahol mintegy felmérjük a beszélgetés során, ki, mit szeretne tavaszra. Ezzel az ankéttal is szeretnénk a kapcsolatot még élőbbé ten­ni vásárlóink között. — Mit terveznek márci­usra, húsvétra? — Ugyancsak a Bolyai Gimnáziumban tinédzser­ruhákból tavaszi divatbe­mutatót rendezünk március 24-én. Kozmetikai és kölni­kiállítás várja a vásárlókat április 2—21 között. A ki­állításkor két napon át koz­metikai tanácsadás is lesz. Ha már a húsvét is átnyúlt a negyedévi programba, hadd említsem meg a kölnivá­sárt, amelyet még egy moz­góárus is segít majd az áruház előtt — fejezte be a tájékoztatást a Pécskő igazgatója. — ács — Fejlődik a gyiar, tanulnak a dolgozok MÁTRANOVÁKON a bá­nyászatot felváltotta a vas- ipar. A Ganz-MÁVAG' gyár­egysége fokozatosan épül, fej­lődik. Két évvel ezelőtt 45 millió, tavaly 71,2 millió fo­rint értéket termelt. Az idén már csaknem 94 milliós ter­melési érték elérését várják a gyáregységtől, amely az idén gyárrészlegből önálló gyár­egységgé lépett elő- A gépek letelepítése, a termelés szer­vezése mellett tehát az ön­állósodásnak megfelelően az egész gyáregységet meg kell szervezni, úgy, hogy minden posztra megfelelő, hozzáértő emiber kerüljön. — A gyáregység létesítésé­re tervezett 220 milliós érték­ből már 140 millió megvaló­sult — újságolta Molnár Mi­hály gyáregységvezető. — Az idén- tovább folyik az építés. Elkészül a végleges komp­resszorház, a darumeehanikai forgácsolócsarnok. Az úgy­nevezett négyes telepen léte-' sül a központi raktár. Ezek azok a nagyobb objektu­mok, amelyek az idei tervben szerepelnek — mondta a gyáregység vezetője. A technikai feltételek mel­lett a legfontosabb a munka­erő biztosítása. Volt bányá­szok válnak itt vasasokká és ehhez bizony idő kell. Milyen ma a munkaerőhelyzet? A kérdésre Vanó János munka­ügyi csoportvezetőtől kaptuk a választ. — Jelenleg már 610 fős lét­számmal dolgozunk. A felvé­tel elsősorban szakmunkások­nál folyamatos. Zömében helybeliek, illetve a szomszé­dos Honiokterenyéről, Nádúj­faluból járnak be, de van munkásjárat a környező köz­ségekből is. — Milyen voH a tavalyi munkaerőmozgás? — Tavaly felvettünk 337 dolgozót és eltávozott a gyár­egységtől 143 ember. Ezek kö­zött volt 28 olyan nyugdíjas, akiknek letelt az engedélye­zett munkaideje. Valószínű az idén is visszajönnek. Áthelye­zéssel, főleg a vállalat más gyáregységéhez, 13 ember ment el. Az úgynevezett jo­gi állományba 33, öregségi nyugdíjba 3 dolgozónk ke­rült. Végső soron 66 személy távozott önszántából, vagy más okok miatt. Ügy gondo­lom. ilyen kedvező munkaerő, mozgással az anyavállalatnál is elégedettek lennének — folytatta a munkaügyi cso­portvezető, majd arról is tá­jékoztatott, hogy most már folyamatosan térnek át. ebben a gyánegységben is a teljesít­ménybérezésre. HOSSZÚ volt azonban az út. míg eddig eljutottak’ An­nak idején. írtunk arról, hogy az első munkások Budapesten, a vállalat üzemeiben tanulják a munkafogásokat. Kisebb- nagyobb csoportokban taní­tották be a darukezelőket, daruköfcözőket, hegesztőket, lakatosokat, targoncakezelő­ket. Danyi István, a szakokta­tás jelenlegi vezetője hirtelen nem is tudta megmondani, hányán járták meg ily’ mó­don a Ganz-MÁVAG buda­pesti üzemeit. Tavaly viszont már csaknem 200 ember át­képzését, betanítását helyben végezték. Amikor Csurgó-táróban megszűnt a bányászkodós, ak­kor kerültek át nagyobb cso­portokban a bányászok, akik­ből lakatosokat, betanított munkásokat, hegesztőket, ka­zánkezelőket, darukezelőket képeztek. Ä betanított munkásból ké­sőbb szakmunkás lehet — mondja Danyi István és még hozzáfűzi: — Eddig 17 dolgozót jelen­tettünk be, akik lakatos-, il­letve hegesztőszakmából kí­vánnak vizsgázni. Állami vizsgabizottság előtt kell ugyanis letenniük a szak­munkásvizsgát. Az elméleti felkészülés egyéni tanulással párosul. Részükre társadalmi munkában; konzuffcáciőfiat szerveztünk. Erre a jövőben is szükség lesz. Jelenleg 96 szakmunkástanulójuk van. Közülüli 30 szerkezetlakatot; és 9 hegesztő az idén végez. A terv szerint az idén újabb 60 szerkezetlakatos- és 30 he­gesztőtan utót iskoláznak be. Ezt a szintet azután hosszabb távon, évről évre biztosítani akarják. Ehhez jó feltétele­ket teremtettek. Tanműhely és megfelelő apparátus is van. A fiatalok számára a környe­ző iskolákkal közösen gyár- látogtaást szerveznek. A szakmunkástanulóknak a szerződéstől függően ösztön­díjat is fizetnek. Jelenleg a tanulók féle résziesül 250—250 forint havi. ösztöndíjban. Kevés túlzással megállapít­ható, hogy itt az egész gyár­egység tanul. Középiskolába 19, főiskolára 2 személy jár. A dunaújvárosi műszaki fő­iskola szerkezeti kai-ára újabb két személyt kívánnak be­iskolázni. A felmérések sze­rint 100 olyan dolgozójuk van, aki nem rendelkezik ál­talános iskolai végzettséggel. Róluk sem akarnak megfeled­kezni. Több szakmai tanfo­lyamot szerveznek az idén is. Rajzolvasó tanfolyamét 25, hegesztőátképzőst 58. laka- tostanfolyamot 25 dolgozó számára. Lángvágó tanfolya­mot 35 és ebből a szakmából ismétlőt 3o dolgozó számára szerveznek. Korrózióvédelmi betanított munkásnak 13 dol­gozót képeznek ká. Autódaru­kezelő és futódarukezelő tan­folyamra Budapestre külde­nek több dolgozót. A GANZ-MÁVAG máíra- nováki gyáregységében, ahol a példa is bizonyítja, ne®» feledkeztek meg a legfonto­sabbról, az emberek felkészí­téséről. Ahogy épül a gvár, ügy fejlődik, alakul és szak­mai tudásban is napról nap­ra gyarapodik a munkásgár- da. Botió János ' Munkása rcok Mintha saját gyermekei lennének A garzonház huzatos föld­szinti részén szinte égeti az ember arcát a hideg szél. A Zagyi József vezette hét fő­ből álló ácsbrigád úgy dol­gozik, mintha nem is mí­nuszt mutatna a hőmérő hi­ganyszála. Az alacsony termetű, jó- kedélyű brigádvezető tréfásan mondja: — Nagyon jó idő van __— Kérdezni szeret­n ém, hogy miért, de nincs rá módom, mert így folytatja: A disznóvágáshoz... — Ké­sőbb meg hozzáfűzi: — Ezt a munkát vállaltuk, ezt kell csinálnunk, hidegben, me­legben, ha keresni akar az ember. Én a keresetemmel elégedett vagyok, a brigád fiatalabb tagjai viszont nem. Azt mondják: három évig ta­Kéttonnás terheket emelő „kicsike A B—104M típusú, Bulgári­ában készített elektromos fu­tómacska önsúlya 220 kilo­gramm. A csigasor pedig sa­ját súlyánál majdnem tíz­szer nehezebb, 2000 kilogram­mos terhet képes 3,2 méter magasságba emelni. Mégpedig eléggé nagy sebességgel — ez percenként 4 métert is el­érhet. A mozgó villanymotoros csigasor futótargoncája egy perc alatt végighalad egy 20 méter hosszú, egyvágányú sín­szakaszon. A „rekorder-kicsi­ke” erőkifejtésének „költsége” pedig: 13 kilowatt áram ma­ximális terhelésnél, illetve 0,5 kilowatt minimális terhelés esetén. Miért esokhen ? Tehén a „A háztáji gazdaságok te­hénállománya tíz év alatt az országban 130 ezerrel lett ke­vesebb.” (Üjsághír.) Mátranovákon és környé­kén a keresők zöme az iparból él. Ezért nem csodál­ható, hogy errefelé a háztáji­ban kevés a tehén. Mátrano­vákon összesen 50—60. Ho- mokterenyén alig 10. Nádúj­faluban ugyanennnyi tehén található a háztájiban. Két évtizeddel ezelőtt számuk még több száz volt. Miért e roha­mos arányú csökkenés? E kér­désre kerestünk választ Mát­ranovákon. Barna bársony nadrágot varr Szoó István Vincéné. amikor betoppanunk hozzá. Férje a ter­melőszövetkezetben brigádve­zető. Mari néni a ház körüli tennivalókat, az állatokat lát­ja el. — Egy tehenünk van és egy üszőnk. Tavaly ősszel is el­adtunk egyet, kaptunk érte tízezer forintot. Az idén ósz- szel ismét értékesíteni aka­runk. Érdemes-e a háztájiban tehenet tartani? Persze, hogy érdemes, ha bírja az ember munkával. Ám, ha rakoncát- lankodik a szervezet, akkor már nehezen megy. A tehén bőséges táplálása alapvető feltétele a magas tejhozamnak. Miből etetik Szoóéknál ? — Nyáron legelőre jár a teilen — magyarázza a házi­asszony. — Május elsejétől november közepéig ott találja meg az ennivalót. Havonta 50 forintba kerül a csordás. Van egy hold háztájink, azon is terem kukorica, krumpli és egyéb. Emellett a szövetkezet­ben lehet vállalni részes ka­szálást, így lucernából sincs hiányunk. Mindig akad anv- nyi takarmány, amennyi az állatoknak kell. — Szegfű általában napi 18—20 liter tejet ad. Többen is járnak hozzánk tejért. Ed­dig 4 forintért adtam literjét, az árváltozás óta pedig 5 fo­rintért. A megmaradó tejet feldolgozom. Emellett a férjem, de én is szeretem, a két leányom is. — Véleménye szerint miért csökkent a háztáji állománv- ban a tehenek száma? — kér­dezzük a háziasszonytól. — Szerintem azért, mert el­öregszenek a tehéntartók. Fogy az emberek ereje, nincs aki gondozza. A fiatalok meg nem bajlódnak ilyesmivel. Nem igaz, hogy nem éri meg, csak sok vele a munka. Ko­rábban nálunk is volt min­dig két-három szarvasmarha. Mivel a sok munkát már ér­zi a szívem, ezért tartunk most csak egyet. Ezzel fejezi be házi közgaz­dasági fejtegetését Szoó Ist­ván Vincéné Mátranovákon. Azután felkel, és elballag, megetetni a Szegfűt. R 1. nultak a szakmát és 9,20 fo­rintot, vagy 9,50 forintot kapnak. A kubikosoknak vi­szont azonnal megadják a 10,50 forintot. Amikor én szabadultam, 1953-ban, ak­kor 5,40 forinttal kezdtük. Igen, itt tanultam a szakmát. — Kik, voltak a tanítómes­terei? —, Többségük már nyugdíj­ba ment. Ketten maradtak a vállalatnál. Az egyik Nagy Berci bácsi, aki jelenleg mű­vezetői beosztásban dolgozik. — Mindig fiatalok voltak a brigádjában? — Nem. Régebben időseb­bek. is. Amikor erre az építkezésre kerültünk, töb­ben azt mondták: nem bírják a magasságot, irtóznak tőle, szívesebben dolgoznának a központi asztalosműhelyben. Odahelyezték őket. De vol­tak olyanok is, akik itthagy­ták a vállalatot. Jelenleg egy szaktársam idősebb nálam, a többiek 18—20 évesek. — Elégedett velük? — Még gyakorlatlanok. Többségük azonban szorgal­mas, nem kell őket noszogat­ni a munkára. Időnként, ami­kor sietek, azt mondom ma­gamnak: minek töltesz el annyi időt a magyarázattal, inkább csináld meg. Ekkor eszembe jut az az idő, amikor én is kezdő szakmunkás vol­tam, és milyen jólesett a se- gítőkészség, a türelmes ma­gyarázat, a megértés. — Mindegyik fiatal szereti választott hivatását ? — Erre nem merek, de nem is akarok egyértelműen vá­laszolni, mert felelőtlenség volna. Egyet azonban mond­hatok. Sós Laci, akj tavaly szeptemberben szerezte meg a segédlevelet, sokkal jobban dolgozik, mint az a kollé­gája. aki öt évvel ezelőtt kap­ta meg a szakmunkásbizonyít­ványt. Laciból biztos jó ács lesz. — Elfogadják tanácsát, ész­revételeit, kifogásait? Tisz- telettudóak önnel szemben? — Elég jól fogadják a se­gítséget, mert alapjában vé­ve jó szellemű gyerekek. Sze­rintem nem azok közé tar­toznak, akiknek csak a ha­ver kell, és semmi más, de szívesen elmennének a mun­ka temetésére is, mint sokan mások. — A keresetüket hazaad­ják? — Ügy tudom, hogy igen. Zagyi József úgy beszél a fiatalokról, mintha saját gyer­mekei lennének. Érthető, mert két gyermek édesapja. — A nagyobbik fiam szo­bafestőnek készül. Sajnos, nem nagyon szeret tanulni. Mondtam neki: tanulás nél­kül nem lesz belőled szak­ember. Ezért esténként, ami­kor hazamegyek, mindig ki­kérdezem tőle a másnapra szóló leckét. Muszáj, ha azt akarja az ember, hogy le­gyen valami a gyerekéből. — Itt, a vállalatnál tesz majd tanuló? — Még nem határoztunk, de nagyon hajlok afelé, hogy ide jöjjön. Legálább szem előtt lesz. Szeretem tudni, hogy hol van, mit csinál, merre jár, mivel foglalkozik a fi - am, és főleg: kik a barátai?... Azt hiszem, a vállalat sem utasítaná vissza a fiú jelent­kezését. Zagyi József hét­évi távoliét után, 1968-ban jött újra vissza a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalathoz. Azóta becsülettel itt dolgozik. Előző munkahelyé­ről magával hozott egy Ki­váló Dolgozó oklevelet és jel­vényt, itt pedig az általa ve­zetett kollektíva élnyerte a szocialista brigádnak járó oklevelet. Jelenleg a salgó­tarjáni garzonház építkezésén tevékenykednek, hogy mi­előbb elkészüljön a városnak ez a legmagasabb, új. im­pozáns lakóépülete. V. K. NÓGRÁD — 1973. január 20., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents