Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-19 / 15. szám

Elöl é»!'*?®!*, swffli emberek 1 A (akősépftkezésekrfft Vigyázni, amit megcsináltunk... Sokszor é» sokat gyönyör-, kódtünk már tavasszal, nyá­ron Salgótarján virágaiban. Talán nincs la saemet frissí­tőbb, üdítőbb látvány, minit a szürke beton között meg­húzódó színes virágok töme­ge. A hosszú szárú, piros! ó tulipánok, rózsák, muskátlik, árvácskák, petúniák nemegy­szer megállítják néhány pil­lanatra a siető járókelőket A salgótarjáni virágokhoz sok köze van Herczeg Józsefnének. A városgazdálkodási üzem kertészmérnöke. Közel tizenöt esztendeje minden tavasszal és nyáron ott van a keze munkája a parkokon. Az el­gondolásai, tervei, álmai vi­rágagyakban öltenek testet. Klárika rabja a színes és szobai növényeknek egyaránt Mondhatná valaki, ez egy kertészmérnöknél nem is kü­lönös. — Jól ismeri Salgótarjánt? — Ami a parkokat és a zöldterületet illeti, nagyon. Pálfalvától Eresztvényig is­merek minden tenyérnyi olyan helyet, ahol fák, virágok, bok­rok vannak. Hinnó-e valaki, hogy Salgótarjánban négy­százharminckilenc négyzet- méter park van ? Ha jól szá­molom. a megyeszékhelyen hatvan helyen található zöld­terület. ~ Kedvenc virága ? — Nehéz a választás, mert mindet szeretem. Tavasszal leginkább a tulipánt, nyáron pedig a muskátlit, dáliát. — Bizonyára sok munkát ad a virágok ültetésié, gon­dozása, a füvesítés. Mert ah­hoz, hogy a fű szép legyen, sokat kell gondozni . — Nagyon szeretem a mun­kámat, élek-halok érte — folytatja Klárika. — Az meg különösen jó érzés, amikor jövök-megyek a varosban és itt is ott is hallom, hogy mondogatják az emberek, mi­lyen szépek a virágok. Emellett Hercaegné két esz­tendeje tanácstag. A Schuyer Ferenc utca alsó része tarto­zik a körzetébe. Itt szavaz­tak bizalmat az emberek a fiatalasszonynak. Most pedig a választások előkészülete- • ben vállalta az összeírást sa­ját körzetében. —- Ezt nagyon jó dolognak tartam, azért is lettem ösz- szeíróbiztos. Kitűnő alkalom' arra, hogy még inkább meg­ismerjem a körzetemet, az embereket. Bár már több­ször jártam a családoknál, most mégis közelebbi volt az ismerkedés. Klárikát nemcsak tanács­tagként, hanem összelróbiz- tosként is szívesen fogadták. Alig győzte visszautasítani a kávé- és egyéb meghívásokat, amivel szívesen kínálták. — Amíg odaadtam a kitöl­tésre váró lapokat, sok he­lyen felvetődtek a körzetet érintő gondok, bajok is. Nem egy család panaszolta, hogy a tél beálltával balesetveszé­lyes a rökkant-telepi lépcső, mert nincs mellette korlát. Felvetődött a gondolat, for­duljunk segítségért a tanács­hoz. Mi társadalmi munkát ajánlunk fel, valamelyik üzemben, gyárban, bizonyá­ra akad olyan vasrúd, amit már más célra nem tudnak felhasználni, de korlátnak ki­tűnően megfelel. Végeztünk inár máskor Is közös mun­kát, mindenki szívesen ven­ne részt benne. Az ifjúsági törvény a művelődésügy végrehajtása területén Valóban. Amikor a gázt fektették ezen a részen, a gá­zosak tönkretették a röplab­dapálya mellett vezető utat. De az útra szükség van, a lakók a tanácstól kapott jár­dalapokat egy-kettőre lerak­ták. Aztán virágot is ültettek, hogy szebb legyen az utca. Hogyan lehetne többet? A TANÁCSOKNÁL elfekvő laitásíierei- mek arra ösztönöznek, hogy az anyagi lehe­tőségek birtokában a jelenleginél több ötle­tességgel, életrevalóbb kezdeményezéssel jó lenne minél több lakást építeni Hogyan látja ezt a társadalmi problémát a megye szervezett dolgozóinak legfelsőbb testületé, a Szakszervezetek Megyei Taná­csa? Miben látja a gyorsabb előrehaladási mire ösztönzi az irányítása alá tartozó szak­szervezeti bizottságokat? Abból indul ki, hogy a megye negyedik ötéves tervében szereplő kilencezer lakás felépítését kérdésessé tette az építőanyagok 1972-ben bekövetkezett áremelkedése. Az ezt követő kormány-, valamint megyei intézke­dések ismét olyan helyzetet teremtettek, amely lehetővé teszi a korábbi célkitűzések megvalósítását, sőt módot ad a túlteljesítés­re. Amennyiben céljainkat e tekintetben is sikerül elérni, akkor a száz lakásra jutó családok száma 113-ról. illetve 117-ről 104, illetve 106-ra csökken a tervciklus végére a városban és a városiasodó területeken. Az elmúlt két évben megyénkben a la­kásépítkezés! kötelezettség Időarányos részét teljesítettük. Ebben az évben újabb 1080 la­kás felépítésével számol a terv. Ez önmagá­ban is igen biztató! Csakhogy nekünk a vá­rosok átépítése során igen sok régi lakástól kell megszabadulni. Ezeknek száma 2441. Különösen nagy gondot jelent ez Salgó­tarjániban, ahol a város egy szép, de szűk völgyben fekszik, terjeszkedési lehetősége nincs, építkezni alapvetően csak akkor tud, ha előbb lerombolja a régit, a korszerűtlent. Ez viszont nem olcsó dolog. Drágítja még az építkezést, hogy az új létesítményeket a kör­nyező hegyek gerincére kell elhelyezni. Ez is többletkiadást jelent. Ebből is látszik, hogy nincsenek könnyű helyzetben a megye párt-, állami és társadalmi vezetői. Miben látja az SZMT a gyorsabb előreha­epítfcezesi költségek emelkedését. Egyetért azokkal az elképzelésekkel, hogy az össz­komfortos, központi fekvésű lakások mellett olcsóbb, esetleg félkomfortosakat is építsünk a központtól távolabb eső területeken, ame­lyek az alacsonyabb keresetű dolgozók pénz­tárcájának is megfelelnek. Közreműködnek abban, hogy a magánerő­ből építkezők gondjai csökkenjenek. A ked. vezőbb kölcsönben, a nagyobb vállalati tá­mogatásban és a tanácsi telekjuttatásban látja az ösztönzést az építkezési kedv foko­zására. Állást foglalt abban is, hogy az ál­lami lakások számát tovább kell növelni. azokat a legjobban rászorulók részére kell biztosítani. Véleménye szerint oda kell hat­ni, hogy a vállalati támogatás címen kelet­kezett pénzalapból a korábbiakhoz képest a jövőben több Lakást építsenek. Felhívta a lakásépítkezésben érdekelt tervező, kivitelező és beruházó vállalatok szakszervezeti bizott­ságainak figyelmét, hogy követeljék meg az eiőírt minőségi munkát és a tervszerűséget. Mivel ezt a fontos társadalmi problémát a jelen terv ciklusban sem tudjuk megoldani, ezért az ötödik ötéves terv készítésekor a szakszervezeti bizottságok az érdekeltek be­vonásával már most gondolkodjanak azon, hogy a nagyobb vállalati anyagi lehetősége­ket milyen akciókkal tudnák a jelenleginél hatékonyabban felhasználni. Ennek során alapvetően az alacsonyabb jövedelmű családok, fiatalok helyzetét, prob­lémáit segítsék megoldani Gondol itt az SZMT a lakásépítő munkásszövetkezetek lét­rehozására, a vállalat által juttatott építő­anyagokra, fuvarsegítségre, vagy a lakások terveinek társadalmi munkában való elké­szítésére, végül, de nem utolsósorban a szo­cialista brigádok aktivitására, összefogására. HA AZ ELŐBBIEK sorra-rendre megva­lósulnak, a következő tervciklusban remél­jük, hogy sikerül megoldani ezt a fontos, Az ifjúság! törvénynek a művelődésügy területén törté­nő eredményes végrehajtásá­ról intézkedett utasításában a művelődésügyi miniszter. A endelkezés egyebek között Iáhúzza: a munkáltatók segít­sék elő, hogy a pályakezdő fi- i tatok a képzettségüknek és képességüknek megfelelő mun. akört kapjanak. Helyzetükre megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A munkába lé­pestől számított öt évig köte­lesek á munkáltatók — a szakszervezet es a KlSZ-szer- vezet bevonásával — a fiata­lok munkakörülményeit éven­ként megvizsgálni. Különös gondot kell fordítani a fiata­lok életkörülményeire, bele­értve a letelepedéssel, család­alapítással egyuttjáró lakás­ügyi, étkezési, bölcsődei es óvodai ellátás segítését is. Az utasítás részletesen fog­lalkozik a fiatal pedagógusok és oktatók támogatásával is. Egyebek között leszögezi: a munkáltatók nyújtsanak se­gítséget ahhoz, hogy a fiatal nevelők érdeklődésük szerint bekapcsolódhassanak a peda- ;ógial tudományos kutatások­ba, kísérletekbe, és ebben a i evékenységükben megfelelő támogatást kapjanak. Segítsék őket abban is, hogy a tanul­mányaik során elsajátított korszerű módszereket a gya­korlatban alkalmazhassák, tá­mogatást kapjanak az okta­tói-nevelési gyakorlat meg­szerzéséhez, fontos, hogy a fi­atal pedagógusok a képesíté­süknek megfelelő tantárgyat oktathassák és a tanítási órák­ra való felkészülésükhöz se­gítséget kapjanak; a munka­vállalás első évében gyakor­lott pedagógus mellett az osz- álvfőnöki tennivalókkal. az úttörő- illetőleg a KISZ-moz- galmi munkával is megismer­kedhessenek. Az utasítás má3ik fejezete a közművelődési és a művészeti területen a fiatalok segítéséről intézkedik. Többek között alá­húzza: elő kell- segíteni, hogy a fiatal alkotók pályájuk kez­detén a képzettségüknek és a képességeiknek megfelelő munkaviszonyt létesíthesse­nek, A tehetséges fiatal írók, alkotók — és előadóművészek számára — a művelődéspoliti­kai célokkaf Összhangban — biztosítani kell a publikálási, a kiállítási, illetőleg az eldhdói lehetőségeket. A legtehetsége­sebb fiatal művészeket rend­kívüli szabadság, ösztöndíjak, pályázatok és díjak biztosítá­sával is támogatni kell. Az ifjúság képviseletére jo­gosult szervek közreműködé­séről külön fejezet szól. Ki­mondja: a fiatalokat közvet­lenül érintő rendelkezések meghozatalénál a munkahelyi KISZ-szervezet véleményét is ki kell kérni, különösen a munkabér megállapításánál, az előléptetéseknél és jutalmazá­soknál, i továbbá a káderfej­lesztési tervek elkészítésénél, a lakásigény elbírálásánál, a társadalmi ösztöndíj odaítélé­sénél, a fiatalok kitüntetésére irányuló javaslat elkészítésé­nél, a fiatalok fegyelmi fe­lelősségre vonásánál stb. Az utasítás befejező szaka­szában az ifjúsági parlamen­tekről intézkedik. Leszögezi: az ifjúság közéleti tevékenysé­gének fokozására, a fiatalok megfelelő tájékoztatása két­évenként ifjúsági parlamente­ket kell tartani a KlSZ-szer- vezetek és a szakszervezetek bevonásával. Az ifjúsági par­lament tanácskozásán — amely egyébként nyilvános — a vál­lalatok, az Intézmények veze­tőinek szükség szerinti képvi­seletéről is gondoskodni kell. A parlamenti tanácskozást kö­vető 30 napon belül tájékoz­tatni kell az érintett fiatalt a parlamenti tanácskozásokon felvetett'észrevételeinek és ja­vaslatainak sorsáról. (MTI) — A korlátot mindenkép­pen meg kellene csinálni, még most, a télen. Elég lenne csiak a lépcső egyik oldalára. Remélem, gyors segítséget ka­punk. Bár Herezegné Gyöngyös­ről került Salgótarjánba, megszerette a várost ea ala­kokat. — A szemem előtt változott meg Salgótarján, hogyne sze­retném. Csak sikkor fáj a szívem, amikor azt látom, milyen szívtelenül, gondatla­nul és semmivel sem törőd­ve rongálják az emberek a fákat, parkokat, tördelik le a virágokat, Sok százezer forin­tot költünk arra, hogy szép legyen a város. De még meny­nyivel több jutna, ha nem kellene súlyos forintokért pó- tolgatnd a kitörött fákat, le­taposott kerítéseket és gye­pet, ösiszetúrt virágágyásokat. Szeretném Ilyenkor minden egyes embernek megmondani, jobban vigyázzunk arra, amit egyszer megcsináltunk. Herczegnének teljesen iga­za van... Csata! Erzsébet ladás útját? Arra biztatja az építkezésben érdékelt szakszervezeti bizottságokat. hogy jobb munka- és üzemszervezéssel, a technológiai követelmények betartásával, a fegyelmezet­tebb munka megkövetelésével, a • tervezői alaposság fokozásával gátolják meg a lakás­sokakat érdeklő és érintő érzékeny társada­lompolitikai problémát. Amint a példák mu­tatják, csali alapos körültekintéssel és ösz- szefogással tudunk itt is megnyugtató, elis­merésre méltó eredményt elérni. V, K. Ahol nem panaszkodnak a betegek... Ebcsont beforr, tartja a közmondás. De csakugyan Így van-e? Dr. Szín András, a tarjani állatkórhaz igazgatója így válaszol: — Nem egészen. A beteg állatot ugyanúgy orvoshoz keil vinni, mint az embert. Tavaly például több mint két­száz kutyát és macskát ke­zeltünk. De természetesen nem ezek adják a munkánk javát. Körülbelül nyolcvan százalékban a nagyüzemi ál­latállományból kerülnek ki a „pácienseink”, Főként szarvasmarhákat és lovakat gyógyítunk; az elmúlt évben 213-at részesítettünk kórház! ápolásban. De szép számmal voltak „bejáró betegeink” is. — Az állatok nem, tudnak beszélni, nem tudják elmon­dani panaszaikat. Hogyan bir­kóznak meg ezzel a nehéz­séggel? — Ez csakugyan nehezebbé teszi a munkánkat, de az ál­lat viselkedéséből, reakciói­ból sok következtetést tudunk levonni. Bár a humán kollé­gák szerint könnyebb is a dolgunk annyiban, hogy a mi betegeink nem tudnak ben­nünket félrevezetni. MW ....... ü BllítílilÚihiUmUíÍiMÍIi iiuiiliiilillllIHlllMUUMiil', i l,-i. Egészségünk védelmében Gyakori témánk mostani ban az influenza. Persze így hívjuk mi az enyhébb légúti megbetegedéseket is, de ez mit sem változtat a lényegen: tüsszögünk, köhögünk. És né­ha lázunk van, amit nem is igen veszünk annyira komo lyan, mint kellene. Orvosaink mondják: vi­gyázni kell az enyhébb tüne­tekkel jelentkező betegségek re is, mert szövődményekhez vezethet! Az influenzás, meg­hűléses betegségek gyakran okozói a tüdőt érintő megbe­tegedéseknek. Igen fontos hát, hogy ellenőrzéssel, vizsgála­tokkal idejében felfedjük a tüdőnket veszélyeztető kór­okozókat. Nógrádgárdonyban műkö­dik a megye tenyésztési labo­ratóriuma, ahol évente 20 ezer köpetet vizsgálnak meg. tartalmaznak-e a váladékok kórokozókat. Az igen korsze­rű laboratóriumot Paszternák Gyula vezeti, munkatársai: Szabó Istvánné és Bárány Mária laborasszisztensek se­gítik munkáját , — kulcsár — — Az emberek néha túlzott óvatosságból is felkeresik az orvost. Az állattulaidonosol. között is vannak alaptalanul aggodalmaskodók'! — Nálunk inkább fordított a helyzet. Főleg a szarvas- marhák esetében gyakori, hogy ha ellési rendellenesség lép fel, nem hozzák be azon­nal az állatot, és az csak ak­kor kerül hozzánk, ha mái mindent kipróbáltak rajta, akik meg akarják mutatni, hogy ők is értenek hozzá. Sok idő kell, amíg mindenütt megértik, hogy a kórházban van a legjobb kezekben a be­teg. A kisállattartók hama­rabb felkeresik a kórházat, különösen, ha értékes fajku­tyáról van szó. — Voltak-é különleges ál­latok a betegek között? — Hogyne. Például arany­hörcsögök, papagájok. Egy Íz­ben a Probst Cirkusz pónilo- vát is kezeltük takarmány- mérgezéssel és patairha-gyulla- dással. — Melyik volt a tavalyi év legkomplikáltabb esete? — Talán az, amikor Heren- csényben három méncsikót kellett ivartalanítanom. Olyan vadak voltak, hogy szinte tű zet okádtak. Kettőt sikerült valahogyan megfékeznünk, a harmadik pedig maga segített hozzá az operáció sikeréhez; Kötőfékjénél fogva felakasz­totta magát. No, nem nagyon, csak annyira, hogy beadhat­tam neki a bódító injekciót. — ön tart valamilyen ál­latot otthon? — Ottón nem, de Itt a kór­házban van egy közös ku­tyánk. Egyszer behoztak egy kosárra való kiskutyát az­zal. hogy csonkítsuk meg a farkukat. Egyet itt tartottunk munkadíj fejében. Azóta a kórházat őrzi. Fizetést nem kap, viszont, ha beteg. In­gyenes orvosi ellátásban ré­szesül. Így aztán mindannyi­an jól járunk. Sz. K. NÓGRAD — 1973. január 19,, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents