Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
Eennitatjnk a szovjet köztársaságokat Saeoiiief SzocicaSisfci KüzSarfiasán Ifj munk 'sok között A tizenéves szocialista brigád 'Az Üzbég SZSZK KözépÁzsia közp mtjábaijl fekszik. Területe 449 60(j négyzetkilométer, lakossága. közel 12 és fél millió fő. Fővárosa Taskent. 1917. november 1-én Taskentben iß győzött a szocialista forradalom, s a köztársaság mai területe a Turkesztá- ni Autonóm Köztársaság részéként 1918. áprilisában csatlakozott az OSZSZSZK- hoz. 1924. októberében, létrejött az Üabég SZSZK, amely önálló tagállama lett a Szovjetuniónak. Üzbegisztán a Szovjetunió gazdaságilag legfejlettebb közép-ázsiai* köztársasága. Különösen jelentős textilipara, földgáz- és színesfémérc-ter- melése. Mezőgazdaságának fő terméke a gyapot és a karakulprém. Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLÁS?, Luspai Ferenc, a Dejtári kö-' zös községi Tanács végrehajtó bizottságának titkára kérdezi: — Mikor kezdik meg Patakon a vízmű építését? Berta Hébert, a Nógrád magyei Tanács VB Balassagyarmati járási Hivatal műszaki osztályának vezető főmérnöke válaszol: — Napjainkban a vízigény és vízfogyasztás —■ a társadalom fejlődése, az életszínvonal alakulása következtében — egyre nő, és mind szélesebb körben merül fel a fokozott kényelmet, egészségügyi biztonságot adó vízvezetékes ellátás szükségessége. A vízvezeték-hálózat bővítése többek között előfeltétele a párt és kormány által meghirdetett lakásépítési programnak, de meghatározó az ipar és a mezőgazdaság szempontjából is. A megye számára különös jelentőséget ad az ügynek, hogy ellátottsági mutatói jelenleg még elmaradnak az országos számadatoktól, — Fenti okok miatt került sor 1971. októberében a megyei tanács ülésén jelenlegi helyzetünk értékelésére, valamint távlati (1985-ig, illetve 2000-ig szóló) fejlesztési koncepció kidolgozására és jóváhagyására, a megye településeinek vízellátására és csatornázására vonatkozóan. A megyei tanács által jóváhagyott távlati fejlesztési terv többek között konkrét ütemezést tartalmazott az egyes települések vízellátása megvalósításának módjára és időpontjára. A megyei tanácshatározat alapján Patak községben (mint Dejtár községi közös Tanács társult községében) — az úgynevezett nyugat-nógrádi térségi vízmű részeként — már a negyedik ötéves terv Időszakában, 1975-ig megvalósulna a törpe vízművesítés, A tanácshatározat előkészítését megelőző vízkutatások és egyéb műszaki munkarészek ugyanis azt igazolták, hogy e terület vízművesítése elsősorban térségi — regioná- lás formában valósítható meg előnyösen. A regionális vízműépítés Érsekvadkert, Dejtár—Patak, Drégelypalánk, és a rétsági járásban levő Nagyoroszi községeket érinti, amelynek előkészítése előrehaladott állapotban van. Az érdekelt öt település képviselői — 1971. július 28án programelőkészítő tárgyalást tartottak, melynek keretében megbízták a Beruházási Vállalatot a lebonyolítással, és tervezőnek a MÉLYÉP- TERV-et kérték fel. A tervezési, vízkutatási munkálatok sikerrel jártak — megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz van — a feladat műszakilag biztosított, és 1972. szeptemberében elkészült a beruházási program. — Tekintettel azonban arra, hogy a beruházási programban előírt összeg jelentősen meghaladja az eredeti elképzeléseket, a különbözette! a települések nerp rendelkeznek, a kiviteli terv megrendelésére, illetve a társulat megalakulására ez ideig még nem kerül sor. Fenti okok miatt a munkálatok konkrét megkezdésének idejét nehéz meghatározni. további vizsgálatokra, koordinációra, egyeztetésre van szükség mind műszaki, mind gazdasági szempontból. További előrelépést jelenthet, hogy ez év december 14-én újabb egyeztetésre kerül sor a beruházási vállalatnál az érdekeltek részvételével. — sz. gy. — MÜSZAKVÁLTAg idején lépem át a saécssényi ELZETT gyáregység kapuját. A délutáni műszakban, dolgozók, »hogy soroltak a bejáraton át, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy mennyire fiatal munkások töltik meg a műhelyeiket. Ezt a benyomást Miiklósik Ignác, a gyáregység igazgatója csak megerősítette a gyáregység életéről való beszélgetés kapcsán. — Az üzemben, dolgozók átlagéletkora huszonnyolc év. így, akarva-akaratlan állandó napirendi téma a fiatalokkal való törődés. Ezt kötelességünknek tartjuk, akár gazdasági, akár politikai szemszögből nézzük. Igyekszünk erőnkhöz mérten a szükséges támogatást biztosítani számukra. Bármiről is beszélünk; kommunista műszakról, társadalmi munkákról, véradásról, mindig ugyanazt kell mondanom; az ifjúmunkások adják azt a tömeget, amelyikre számítani, alapozni lehet'. A kezdeményezéseket, kiemelkedő munkavégzést anyagiakban is honoráljuk. A vezetés módszereire az a jellemző, hogy a fiatalokat érintő döntések megtárgyalásába minden esetben bevonjuk az üzem KISZ-osúcsvezetőségének titkárát is. Rácz András, a gyáregység rsucsveze tőségének KISZ-tit- kára a legnagyobb jelentőséget maigának a termelőegységnek tulajdonítja. — Hat KISZ-alapszervezet dolgozik gyáregységünkben, közel százötven, fős létszámmal. A szervezeti munka kapcsolódik a szocialista brigádmozgalomhoz. így a termelés és a politizálás nem kis mértékben járul hozzá a járás munkásosztályának formálásához. Azért is fogalmaztam így, mert a fejlődés folyamata bizonyítja, hogy a járás legnagyobb ipari üzemeként, ne feledkezzünk meg legfontosabb feladatunkról. Az üzem területén sétálva olyan brigádot keresünk, melynek tagjai főleg fiatalok. A tizenhat kollektíva, azaz szocialista brigád közül, a „Petőfi Sándor” Szocialista Brigádra esik a választás. A lakatszerelde futhaRpá- iyának is beillő épületében dolgoznak a lányok, láncot alkotva. Szerelik a „minilakatokat”, kezük egy pillanatra sem áll meg. A brigád vezetője. Virág Éva kicsit meglepődik jöttünkön. A tizenhét éves kislány, két éve dolgozik a gyárnál. Halkan, szűkszavúan tájékoztat a brigád munkájáról. — Tavaly, április közepén alakultunk. Nyolcán vagyunk. Átlagéletkorunk 16—17 év. A legfiatalabb köztünk Ispán ErAsszonyok követe ItlIlfHIIIIHIIItlIMIIIIIllHIIIHIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIimtli. Csendes a "Jazsari-dűlő Va- nyarc halárában. Csak a téli szél zajong, amikor zörgeti a kiszáradt kukorica leveleit. Néhány héttel ezelőtt más élet volt erre. Parázs vitában morzsolták egymás idegeit az emberek. A felfordulást az okozta, hogy az asz- szonyok a töréskor alig találtak csövet a száron. Azt mondták, abban a hidegben a silány, foghíjas- csövekért értelmetlen annyit gürcölni. Si- ozzák be, kifizetődőbb, és elkerülik az emberkínzást. Jakus László, a brigádvezető csendesítette volna a zajon- gókat, de nem bírt velük. Az asszonyok bizalmasa nem a brigádvezető, hanem Fehérvári Jánosné, Burda Julianna. Volt neki mit hallgatnia: „Intézkedjél. Ha nem keressük meg az ötvenkilós átlagot, akkor nem fagyoskodunk itt”. Szegény Júlia egyre azt hajtogatta nekik: — Dolgozzatok szorgalmasan, a közepe már'jobb... Valóban úgy volt. A kukoricatábla szélén silányabb csövek nőttek, de beljebb kar- vastagságnyiak. Júlia ezt magyarázta nekik. Az idegeskedéstől a szívét mintha markolták volna. Attól tartott, újból megbetegszik. Tavasz- szal is épnen a kukoricakapálás idején betegedett meg. Ténfergett a légszomjúságtól. De nagyon szívás asszony Fehérváriné. Igazi husziarok. A szegényebb réteget nevezték igy. Tíz körmével küzdött az életért. A Morgóspusztán, a cselédsorsban tanult meg ilyennek lenni. Keskeny arcán ma is a küzdelem. Még csupán növekedett két gyermeke, János és Magdi, amikor a férje súlyos bénulással csak árnyéka lett önmagának. A gyerekek pedig vágytak a faluból a magasabb tudományok felé. Fehérváriné akkor is a husziarok módjára nekidőlt a munkának. Apródonként rakta össze azt a pénzt, ami a gyerekek taníttatására kellett, mert ez lett életének értelme. Ma már a fiú is, a lány is jónevű vegyészmérnök. Csak egy anya arca tud így ellágyulni, amikor a gyerekeiről esik szó. — Falat kenyérnél jobbak. Nem tudják mit tegyenek velem. .. Érdekes, hogy ez az asz- szony, amikor már megtehetné, még gondolni sem tud arra, hogy valami más életet éljen, mint amit él. Pedig kora és módja is megengedné. A faluban nagy a becsülete. Szószólója, jóakarója az embereknek. Ezért választották be a termelőszöveteke- zet vezetőségébe Is. Ha az asszonyoknak kifogásuk van, küldik őt- „Julika menj, Ju- lika intézkedj...” és Julika intézkedik. Igaz, az egészsége ráment a sok jövés-menésre, de erről valakinek is szemrehányást tenni szó nem lehet Fehérvárinénál. A kukorica- töréskor is azt mondta: — Dolozzatok szorgalmasan. .. Amit ígért, az ötven kilót, beigazolódott. Hát érthető, hogy Fehérváriné szavának Vanyarcon súlya van. Csak egészséggel bírja. Most, amikor már kiszorultak a szántókról, akkor sem nyugszik. A csemetésben dolgoznak. Nem a szükség hajtja ezt az asszonyt. Szép, hosszú veran- dás portájuk van. A belépő a konyha, két oldalt szoba. Az utcára néző, az ünnepi. Rádió, tv, háztartási gépek, szóval, ami manapság a falusi háztartások legtöbbjében, neki is megvan. A ház körül a jószágok. Két mázsánál súlyosabb hízó. A pincében borocska is. Fehérváriné beszédes asszony, ha a betegség nem kínozza. — Ha van a tss-nek, nekünk is van. Ez esztendőben nincs hiányunk... Számolgatja, hogy mennyi is az idei keresete. Házi zárszámadás szerűen oszt, szoroz, keresi a végösszeget. Leszámítja a betegséget. — A számításomat megtalálom. Ami kettőnknek szükséges, az meglesz.,.. Mindig azt mondja: kettőjüknek, de ott vannak gondolatában a gyerekei, az unokák is, mert el-elszólja magát, hogy azoknak meg nem kellett zsírt venniük. Ez természetes, nekik teszi félre a legszebb fürt szőlőt, a sárga, érett körtét. Azt mondja, hogy tervezi szépítgetni a házat is. mert majd jönnek haza. — Hála a sorsnak, nem kell szűkösködni. Derült az arca, csillan a szeme, pergő a beszéde. Julika ünnepváróan jókedvű. Fehérvári nézi öt, elégedett tekintettel, mert együvé tartoznak ők, a két dolgos, tiszta ember... Bobál Gyula isi, nemrég töltötte be a tizennegyedik életévét. Amíg a brigádnaplóért leszalad, Rácz András elmondja, hogy a nyolc lány tagja a la- katszerelde KlSZ-alapszerve- zetőnek, s az ifjúsági szervezetben is aktívan tevékenykednek. Szalai Bori például a csúcsvezetőség gazdasági felelőse, Bárány Piroska KISZ-bi- zalmi, s maga a brigádvezető vezetőségi i tag. KÖZBEN visszaérkezik Virág Éva, s elém teszi a brigád naplóját. A lapok sok mindent elárulnak. Ez év április huszonnyolcadikén nyerték el a Szocialista Brigád elmet. Büszkén mutatják az erről szóló díszes oklevelet. De nem csak munkatársak Ők, barátnők is mindnyájan. Legutóbb az egyik brigádtag esküvőjén ott voltak valamennyien. S közösen ünneptik a névnapokat is. Egy-egy rövid bejegyzés árulkodik arról, hogy részt vettek a vietnami agressziót elítélő szolidaritási nagygyűlésen, kom- munista műszakokban, a rá- rőspusztai túrán, sport- és egyéb rendezvényeken. Ott voltak a szécsényi sportöltöző építésénél is A szabad idő közösen való eltöltését gátolja, hogy a brigád tagjai közül N agy lóéból és Varsényből bejárók is vannak. — A munka? — teszem fel a kérdést Virág Évának. Kevés ideig elhallgat, majd mondani kezdi:-- Egészen szép eredményeket is elértünk már, de ami igaz, az igaz, az utóbbi két hónapban kicsit visszaesett a termelésünk. Az okokat kutatva könnyű lenne a magas normákra hárítani a dolgot. Naponta hat és fél ezer lakat összeszerelését kell elvégezni, amely nyolc-tíz mű. velőiből áll. Elég, ha valakinek rossz napja van. Ez máris meglátszik a termelésben. Egyébként az alkatrész- ellátás megfelelő, csak rajtunk múlik, hogy tudjuk-e az előirányzott tervet teljesíteni. Sokszor előfordul, hogy túlságosan sietünk, s ez megint káros kihatással van a munkára. — Mennyit kerestek havonta? — A brigád átlagkeresete 1200—1300 forint körül mozog. Elégedettek vagyunk ezzel az összeggel. A brigádot nemrég vették tel az MSZBT tagcsoportjai közé. Az év végi tervek teljesítéséért személyenként negyven túlórát vállaltak. Van, aki már ledolgozta, de besegít, hogy tudják vállalásukat teljesíteni. Már a jövőre is gondolnak, amikor az kerül szó. ba, hogyan ünnepük meg névadójuk, Petőfi Sándor születési évfordulóját. A művezetői szobából, mely a műhely közepén helyezkedik el, pontosan lehet látni a -Petőfi" brigád tagjait. KÉT MŰSZAKBAN dolgost, nak, s igyekeznek munkájukat becsülettel ellátni. Erre nemcsak az kötelezi őket, hogy szocialista brigád tagjai. Fiatalságuk ösztönző erőként hat kezeikre. Tizenévesek, de a felnőttekhez méltóan igyekeznek eleget tenni feladataiknak. * Szabó Gyula Az írószer-szövetkezet salgótarjáni telepén a megbecsült törzsgárdatagok közé tartozik Füzes Tiborné. Tíz esztendeje dolgozik a vállalatnál, s munkájával elégedettek vezetői, munkatársai. Traktorok, autóbuszok, tehergépkocsik vezetópultjába készítik az ellenőrző műszerek alkatrészeit az ügyeskezű asszonyok. A szerelőszalag vezetője Vilmányi Kiss Lívia, akit most együtt látunk a képen Füzes Tibornéval — kulcsár — NÓGRÁD — 1972, december 12., kedd 5
