Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
Önjáró bányabulldózer A föld alatti ércbányászat viszonylag könnyebb feltételek között folyik, mint a szénbányászat. Szakszerű bányaművelés esetén többnyire nincs szükség a vágatok aládúcolá- sára, a boltíves folyosók nem fenyegetnek beomlással, viszont tartani lehet a magasban meglazuló ércdarabok lehullásától. A robbantás utáni biztonságosabb ércmozgatáshoz távolról irányítható bányabulldózert terveztek lenin- grádi szakemberek. A lánctalpas önjáró szerkezet mintegy 50 tonna ércet mozgat meg óránként, s akár 25 fokos emelkedőn is pontosan teljesíti a kezelő biztonságos távolból — akár 80—100 mé- terr'jl — adott utasításait. A gépújdonság munkába állítása fontos lépés a bányaművelés teljes automatizálása felé vezető úton. Pontos vágóautomata Hengerelt lemezből készülő különféle alkatrészek legelterjedtebb előállítási módja a gáz- és a plazmavágás. A félkész termék pontossági követelményeitől és formájának bonyolultságától függően a vágás műveletét kézzel, vagy automatikusan végzik. Gáz és plazma segítségével vágó automatagépek irányító rendszere többféle lehet. Egyes gépek mechanikus sablon szerint működnek, mások pedig fotoelektromos másolókészülékekkel. Egy sor hiányosság miatt azonban ezek az irányító rendszerek nem használhatók optimális üzemmódban. Kis sorozatú termelés esetén például egyáltalán nem használják a viszonylag nagy számban szükséges — és ezért gazdaságilag nem kifizetődő — pontos sablonokat. A fotomásoló rendszerek viszont nem elég pontosak, lassúak és nem zavarblztosak. A Volgográdi Gépipari Technológiai Tudományos Kutató Intézetben konstruált készülék lehetővé teszi a fenti két rendszer legtöbb hiányosságának kiküszöbölését. Az FŐSZ—4 nevű készülék a vezérlőegységet tartalmazó kisméretű feltétből, 1:10 és 1:9 léptékben dolgozó másolóasztalból és a mechanikai meghajtást biztosító egységből áll. A FŐSZ—4 gyakorlatilag valamennyi gáz- és plazmavágó berendezésben alkalmazható. Előnyös tulajdonságai azonban leginkább a volgolgrádi Pet- rov-gyárban kidolgozott Sztre- ia márkájú géppel párosítva mutatkoznak meg. Nagy, percenként több mint 2500 milliméter vágási sebesség, pontosság — az eltérések nem érik el az 1 millimétert — és zavarbiztosság teszik ezt a rendszert különösen kis sorozatú, illetve nagy pontosságot igénylő gyártás esetén pótolhatatlanná. A FŐSZ—4-ben tükrös, a rajz vonalát felölelő palásttal ellátott fix fotofejet alkalmaztak. Ez a lámpás kapcsolással ötvözött konstrukció egyszerűvé és könnyen kezelhetővé teszi a rendszert. A másolás a rajz középpontja felé haladva történik. A másolandó vonalak vastagsága változhat. Nagy előnyt jelent, hogy az elkészített alkatrészek méretpontossága nem függ a rajz megvilágítási viszonyaitól, kontrasztosságától. és a vonalvastagság megváltozásától. A FŐSZ—4 kézi ceruzarajz alapján is képes dolgozni. A FŐSZ—4 rendszerrel felszerelt gépek hossz- és keresztmetszet irányú tengelyeikre tükörszimmetrikus alkatrészeket tudnak kivágni, ami nagy számú apró alkatrész egy lemezből való előállítását teszi lehetővé — a vágószerszám átállítása nélkül. A FŐSZ—4 rendszert Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban és Japánban is szabadalmaztatták. A Llcen- zintorg szovjet külkeresdelml egyesülés a találmányra vonatkozó szabadalmak eladását tervezi. Sztanyiszlav Szabolov Génátültetés a laboratóriumban Betanított talajbaktériumok A mezőgazdaság eddigi történetének alighanem legnagyobb jelentőségű tudományos felfedezése érlelődik a sus- sexi egyetem genetikai laboratóriumában. A dél-angliai egyetem kutatói ugyanis kísérleteikkel bebizonyították, hogy genetikai mesterkedéssel, manipulációval az olyan baktériumok Is rábírhatók, megtaníthatok a nitrogén fixálására, megkötésére, amelyek kor rábban nem rendelkeztek ezzel a képességgel. A kötött nitrogén nékülöz- hetetlen valamennyi növény növekedéséhez, de az állatok egészséges táplálkozásához Is. Ezért állandóan pótolni kell a termőtalaj természetes kötött- nitrogén-veszteségét. Jóllehet a légkör négyötöd részben nitrogéngázból áll, ilyen formájában elérhetetlen a növények számára. Nitrogénszükségletük túlnyomó többségét baktériumoktól és algáktól kapják a növények — azoktól a nitrogénfixáló mikroorganizmusoktól, amelyek a talajban vagy a növények gyökerein élnek. Csak a szükséglet ki« részét fedezik a földművelők szerves vagy műtrágyákkal, jóllehet a vegyi műtrágyák alkalmazása rendkívüli mértékben növelheti a terméshozamot. A vegyipar rohamléptű fejlődésének eredményeként ma már nem is túlságosan drágák a nitrogénműtrágyák I — annál költségesebb a szállításuk. A nagy vegyigyáraktól távoli területeken, főként a fejlődő országokban tehát óriási gazdasági jelentősége lenne, ha a talajban élő baktériumokat ruházhatnák fel a nitrogén megkötésének, fixálásának képességével. Az ehhez vezető úton tették meg a sussexi egyetem kutatói az első lépést. Egy nitrogénfixáló baktériumfaj egyik génjét — a genetikus tervrajz részét — vitték át egy olyan másik baktériumfajra, amely korábban nem rendelkezett ezzel a képességgel. Alighanem ez a beavatkozás volt a „génsebészet” tudományának eddigi legnagyobb remekműve. A műtéten átesett baktérium egyébként nem talaj-mikroorganizmus, de ez a kísérletek jelenlegi szakaszában nem döntő jelentőségű. Az a fontos, hogy sikerült bebizonyítani a nitrogénfixáló képesség maradandó átvitelének lehetőségét, később azután más, immár valóban talajbaktériumokkal is megismételhetik a genetikai manipulációt. Mindez most már csupán idő kérdése. Megnyílt az út az előtt, hogy például a gabonafélék gyökerei körül élő és a nitrogénmegkötés képességével nem rendelkező talaj baktériumokba laboratóriumi mesterkedéssel átvigyék a nitrogén- fixálását biztosító gént, az így „betanított” baktériumtörzset nagyüzemi körülmények között óriási mennyiségben kitenyésszék, majd ismét szétszórják őket a termőföldeken. Aligha van kétség aziránt, hogy minderre már a következő években sor kerülhet. Ilyen módon, talán még bonyolultabb és kifnomultabb génsebészeti beavatkozással, olyan talaj baktériumokkal vehetjük majd körül kultúrnövényeinket, amelyek közvetlenül a légkörből kivonhatják és felhasználásra a növények rendelkezésére bocsáthatják a nitrogént. A lehetőségek csaknem határtalanok. Ezen a módon megtakaríthatjuk a vegyi műtrágyák előállítási költségeinek jelentős részét és az sem mellékes, hogy nem szeny- nyezzük a bioszférát, természeti környezetünket hatalmas vegyszermennyiséggel. De még ennél is nagyobb jelentőségű, hogy gazdag terméshez juttathatjuk azokat a fejlődő országokat, amelyekben talán a legtöbb táplálékra lenne szükség, V, 1. Kutyagondok Az NSZK nagyvárosaiban vigyáznak a tisztaságra» s újabban sorra hoznak rende- leteket, amelyek nagy összegű pénzbírságot, sőt elzárást helyeznek kilátásba a nem „üt- catiszta” kutyák gazdáinak. Münchenben pl. 14 napi elzárás, vagy 500 márka pénzbírság vár tetttenérés esetén egy ilyen kutya tulajdonosára. Kölnben még ennél Is magasabb a pénzbírság. Izland fővárosában, Reykjavíkban még drasztikusabb módon könnyítik meg a köztisztasági hivatal munkáját: jövőre egyszerűen több ezer kutyát össze akarnak fogni és megölni. Pforzheim városában viszont már utcai kutyatoaletteket állítottak fel. Hódít a cső A esővezetékes szállítás vitathatatlanul a legolcsóbb a szállítási módok között. Kétségtelen, hogy egy-egy csőtávvezeték megépítése hatalmas összegbe kerül, de viszonylag hamar amortizálódik a beruházás, ha az e módon való szállítás gyorsaságát és kényelmét nem is számítjuk. Sokáig csak híg, cseppfolyós és gáznemű anyagokat tudtak csővezetéken át továbbítani. Ma már egyre nagyobb számban épülnek olyan távvezetékek is, amelyekben szilárd anyagokat lehet egyik helyről a másikra eljuttatni, akár több ezer kilométer távolságra is. A szenet például vízzel elegyítik és hatalmas kompresszorok segítségével ekként továbbítják a csőtávvezetékben. A legkülönfélébb érceknek a lelőhelytől a feldolgozó üzemig való szállítását is e módon végzik. Rövidebb távon a mész és a cement csővezetékes szállítását is megoldották már. Továbbító folyadékként nemcsak vizet, hanem ásványolajat és fagyálló folyadékot is használnak. Ugyancsak megoldott a gabona csövön való szállítása is. Moszkvában és Le- ningrádban a közeljövőben csővezetéket szándékoznak építeni a hulladékok és a szemét összegyűjtésére, elszállítására, ami forrdalmasíthatja a szemétkezelés eddigi, nem túl higiénikus gyakorlatát. Élő szervezetek a mély hűtés után A szovjet Felfedezést és TaUümányüsry! Bizottság elfogadta és bejegyezte V. Milovauov akadémikus. I. Szokolovszkája és L Szmirnov a biológiai tudományok doktorai felfedezését, amely szerint az emlősük spermát mélyhűtés után le életképesek és megtermékenyítésre, normális utódok létrehozására alkalmasak. Az életfolyamatok mélyhfi- téssel történő ideiglenes megállítása, illetve az élő szervezetek hibernálás állapotában való huzamos tartása — úgynevezett anabióziB létrehozása — régóta foglalkoztatja a biológusok, orvosok, agronómu- sok képzeletét A század elején Bahmetyjev orosz biológus rovarok és kétéltűek fagyasztása és felmelegítése során tisztázta a szervezetben levő víz kristályosodásának törvényeit. A későbbiek során megállapították, hogy a magasabb rendű, melegvérű állatok csak a +17—20 °C testhőmérsékletre való lehűtést képesek elviselni. Ezt a tapasztalatot a sebészet egyes műtéteknél alkalmazott hiber- nálás során felhasználja. Határozottan le kell szögezni azonban, hogy a hypothermia nem anabiózis: az életképesség megőrzésének kérdése — a mélyhűtés állapotában — korántsem tekinthető megoldottnak. A kutatók egész sora kísérletezett — nem az egész szervezet, hanem csak egyes sejtjeinek — a spermáknak a mélyhűtésével. A felmelegedés után a spermák rendre elpusztultak. 1947-ig egyetlen ország egyetlen tudósa sem publikált eredményes, utódok létrehozásával járó kísérletet Ebben az évben I. Szokolovszkája, a biológiai tudományok doktora, „Lehet-e megtermékenyíteni mélyhűtött spermával és normális utódok jönnek-e létre?” c. munkájában leírta, hogy házinyulak spermáját gyorsfagyasztotta elpárologtatott széndioxidsugárban. A felmelegített spermával megtermékenyítették a nőstényeket. A kísérlet eredményeképpen 69, teljesen normális nyuszi született. Ez volt a világ első ilyen sikeres kísérlete. A későbbiekben Szmirnov aspiráns — Milova- nov akadémikus irányításává! — különféle mezőgazdasági haszonállatok spermáit mélyhűtötté szilárd széndioxid — mínusz 78 °C —, folyékony oxigén — mínusz. 183 °C — és cseppfolyós nitrogén — mínusz 196 °C — hőmérsékletére, majd felmelegítve megtermékenyítette a nőstényeket és azok normális utódokat hoztak létre. 1951-ben az angol Stuart doktor tette közzé kutatása eredményeit, és adott hírt egy mélyhűtött spermából származó borjú világra jöttéről. Ebben az évben Szmirnov tizenkét kisbárányt származtatott mélyhűtött spermából. A sikeres kísérletek nem jelentették azt, hogy bármilyen körülmények között mélyhűthetjük az ondósejteket A megtermékenyülés szokásos — normális — szintjének elérése érdekében a friss spermát különleges technológiával kell lehűteni Jelentős szerepe van a hűtőközegnek, a hűtés ütemének és a felmelegítés módjának, és minden egyes állatfajra más előírásokat kell betartani. A bikák spermájának mélyhűtése — mesterséges megtermékenyítés céljaira — széles körű gyakorlattá vált mind a Szovjetunióban, mind más országokban. Ez az eljárás a legjobb tulajdonságú apák képességeinek térben és időben való átörökítését teszi lehetővé. i970-ben a Szovjetunióban 2,7 millió tehenet termékenyítettek meg mesterségesen mélyhűtött spermával. . A sperma mélyhűtésének óriási gazdasági jelentősége van, a legkedvezőbb tulajdonságok átörökítését teszi lehetővé, érezhetően növelve a; hús- és tejtermelést. Lev Ernszt, * az SZTA levelező tagja NÖGRÁD — 1972. decembei 10., vasárnap 11 (
