Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

Exportra kötnek — jól herennek Salgótarjánban, a budapesti Kötőipari Szövetkezet export­részlegénél nagy a csivitelés mindenfelé. Érthető is, hisz’ asszonyok, lányok dolgoznak itt minden gép mellett. És amj legfőbb: jókedvvel és kiválóan. Ezért is viszik min­den terméküket külföldre, Női kötöttárut, mintegy SO ezer darabot Belgiumba, 35 ezer darabot pedig a Szovjetunióba szállítanak. A legjobbak között tartják számon Nagy Er­zsébet fiatal nagybárkányi munkatársukat, aki ugyancsak szorgalmasan dolgozhat, mert 2400—2500 Ft-ot visz haza havonta Az exportrészleg brigádjai nemrégen alakultak meg. Kö­zöttük többen már a Szocialista címért küzdenek, így a Liigeti Károly nevét viselő brigád is mielőbb szeretné meg- kapti az elismerő Szocialista jelzőt, 126 százalékra teljesí­tették legutóbb is tervüket. A 11 fős kollektíva gyakran tölti együtt szabad idejét. Brigádvacsorákat is szoktak tar­tani, legutóbb a négy Marika tartotta névnapját. Ott vol­tak a férjek, vőlegények, de még a jelöltek is! Aki össze­fogja őket; Rusz Sándorné — képünkön az előtérben akire mindig lehet számítonl Mikus József né már a t örzsgárdához tartozik. Igaz, 'még az üzem is csak negyedik esztendeje alakult, de a fiatal­asszony már így tartja magát. Megtalálta számítását a kö­tőgép mellett. 2000—2200 Ft-os fizetéséből még félre is tud rakni: lakásra gyűjt az egész család, szeretnék, ha kislá­nyuknak, m.g maguknak is minél előbb önálló, szép ott­honuk lenne Kulcsár József képriportja Tanácskoztak az ÁFÉSZ-fiaíalok Példámul utáni várnak n felnőííektöl „Húszezer munkanapot j Salgótarjánért” Á társadalmi munka tovább folytatódik A napokban értekezletet tartott a „Húszezer mun­kanapot Salgótarjánért" mozgalom szervező bizott­sága. A tanácskozás részt­vevői megvitatták az idei év eredményeit, ugyanak­kor szót ejtettek a? 1973-us évi feladatokról is. A szervező bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a mozgalom elérte célját, a húszezer munka­napot teljesítették Salgó­tarján lakói. Rendkívül sok javaslat hangzott el a jövő feladatait illetően. A y szervező bizottság egyetértett azzal, hogy to­vább kell folytatni a tár­sadalmi munkát, amelynek eredményei máris látsza­nak Salgótarjánban. Gon­doljunk csak a nagyszabá­sú fásításra, városszépítés­re, parkosításra. Néhány adat: harminckilencezer négyzetméteren gyomtala- nítottak, kiültettek tizen­nyolcezer virágpalántát, ezerötszáz négyzetméteren parkosítottak, két mázsa fűmagot vetettek és öt­százhatvan örökzöld nö­vényt ültettek ki a város lakói. A kommunista műsza­kok eredményeként a sal­gótarjáni úttörő-váltótábor építésére eddig már há­romszázezer forint jött ösz- sze. A váltótábor kiviteli tervei is elkészültek és ha a lelkesedés továbbra is megmarad, hamarosan megépül a tábor. Sok üzem munkásai érdemelnek di­cséretet, bár egyes közös­ségek — Sütőipari Vállalat, Cipész Ktsz, Kötő Htsz, OTP, megyei tanács, Cent­rum Áruház — még min­dig nem vették ki eléggé részüket a munkából. A szervező bizottság ta­pasztalatait rövidesen írás­ba foglalja és azt január­ban a városi tanács végre­hajtó bizottsága és a Ha­zafias Népfront városi el­nöksége együttes ülésen vitatja meg, ugyanakkor tesznek javaslatot az okle­velek, vándorzászlók, ju­talmak és emlékplakettek odaítélésére is. A MAGYAR Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa a közelmúltban első alkalommal rendezte meg az ÁFESZ-fiatalok országos aktívaértekezletét Budapes­ten. A tanácskozáson 150 küldött képviselt mintegy 250 ezer fiatalt, azzal a cél­lal, hogy jobban megismer­jék egymás munka- és élet- körülményeit, a jövőben az állami és társadalmi szer­vekkel összehangoltabbun végezhessék munkájukat, tá­jékoztatást kapjanak a leg-, fontosabb időszerű szövetke­zetpolitikai kérdésekről, az ifjúsági törvény ágazati vég-' rehajtásával összefüggő jog­szabályokban foglaltakról. A kétnapos tanácskozást. Herczeg Margit, a KISZ kb intéző bizottságának tagja nyitotta meg. IUisz László, a KISZ kb titkára tartott vi­taindítót az ÁFÉSZ KISZ- szervezetek tevékenységéről és Időszerű feladatairól. Mint mondotta, a Központi Bi­zottság ifjúságpolitikai hatá­rozata jelentős tennivalók elé állítja az ÁFÉSZ-ek ve­zetőségét, de az itt dolgozó fiatalokat, s ezen belül a KXSZ-tagokat is. Már a pá­lyaválasztáskor meg kell ér­tetni a fiatalokkal, hogy a szövetkezet, mint nagy tö­megeket átfogó mozgalom, nem csak nélkülözhetetlen gazdasági társulás, hanem belpolitikai életünk fontos társadalmi tömörülése Is. Ennél fogva alkalmas szerve­zeti keret arra, hogy elő­mozdítsa a fiatal szövetke­zők közéleti tevékenységét, kulturális nevelését, szóra­kozását, élet- és munkakö­rülményeinek javítását, sa­játos igényeinek kielégítését. Beszéde további részében Illlsz László részletesen is­mertette az ÁFÉSZ-fiatalok közreműködését a gazdasági eredmények elérésében, a szocialista munkaverseny­ben, az alapszabály-készítés­ben, a közgyűlések szerve­zésében, a művészeti ren­dezvényekben, az ifjúsági klubok létrehozásában és működtetésében. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár a szövetkezeti tagság 14 szá­zaléka fiatal, arányuk a választott testületekben csak 7 százalékos. Másik hiányos­ság, hogy ,sok helyütt a szö­vetkezet KISZ-képviselőit csak az ifjúságot érintő kér­dések vitájára hívják meg, pedig ahhoz, hogy a gazdasá­gi eredmények elérésében jó munkát végezzenek, vala­mennyi tevékenységről is­meretekkel kellene rendel­keznek­Végezetül a KISZ kb tit­kára a szövetkezeti mozga­lomban dolgozó kommunis­ták helytállásának fontossá­gát hangsúlyozta. Kovács Sándor, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese az ÁFESZ-fiatalok közötti ifjú­sági munka tapasztalatairól és a feladatokról beszélt. Foglalkozott az ifjúságnak a felnőttekkel szemben tá­masztott igényeivel, amelyek között elsődleges a jogosan elvárt példamutatás, a biza­lom, a nyílt beszéd, az egyé­ni és közösségi fejlődést se­gítő jó munkahelyi légkör. Ez annál is inkább fontos, mert fiata1 k és idősebbek vállvetve kell, hogy dolgoz­zanak az ifjúság problémái­nak megoldásán. HANGSÚLYOZTA a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese a fia­talok választott testületi munkáját, a vezetönevelés fontosságát. — Mutassák meg magukat a fiatalok — mondotta — és ha már bi­zonyítottak, válasszák be őket a testületekbe, bízzanak rájuk egy-egy alapegységet. A kultúr- és sporttevé­kenység szervezésével kap­csolatban pedig a jövő dí­jaként a községekben az anyagi és gyakorlati erők mellett a szellemi kapacitás egyesítését jelölte meg. A vitában a kétnapos ta­nácskozáson 26 fiatal kapott szót — az idő rövidsége miatt többen írásban küldik be véleményüket, javaslatai­kat, amelyekre választ kap­nak. A hozzászólók többsége országos problémákat érin­tett, olyanokat, amelyek elő­fordulnak Zala megyétől Borsodig- mindenütt, és ame­lyek megoldásra várnak Nógrádban is. Szolnok megye küldötte többek között azt sérelmez­te, hogy a gazdasági megbe­széléseken, igazgatósági ülé­seken kevés a fiatal, és hogy a vendéglátó egységekben — rosszul értelmezett nyerész­kedésből — nem szívesen rendeznek szeszmentes délu­tánokat. A lakáskérdés köny- nyebb megoldása érdekében javasolta, hogy az ifjúsági takarékbetéteket a községek­ben a takarékszövetkezetek kezelhessék. A Zala megyei küldött ifjúsági bizottságok létrehozását sürgette az ÁFÉSZ-eknél, melyeknek minden községből lenne egy tagja, aki a fiatalok érdeke­it képviseli. A Borsod megyei ifjúsági bizottság elnöke jó eredmé­nyekről számolt be, amikor elmondta, hogy megyéjük­ben „Udvarias, panaszmen­tes kiszolgálás” — mozgalom indult a fiatalok körében. A tanulóképzés javítása érde­kében „Tanulófórum”-ot alakítottak, amelynek ülésein a tanulók minden problémá­jukat előadhatják, s a veze­tők segítenek azokat megol­dani. Komárom megyében minden elsőszülött gyerme­ket vásárlási utalvánnyal ajándékoz meg az ÁFÉSZ, Békés megyében a szövetke­zetek 3 millió forinttal járul­nak hozzá egy kereskedelmi szakközépiskola létesítéséhez. A szövetkezeti élet megis­merése és megszerettetése céljából több megyében ala­kult ifjúsági fogyasztási szö­vetkezet. Ezek elnökei a jő eredmények mellett árube­szerzési és anyagi nehézsé­geikről számoltak be, kérve az ÁFÉSZ-ek segítségét. Veszprém megyében — és megyénkben is — egyes szö­vetkezetek kamatmentes köl­csönnel enyhítenek a fiatalok lakásvásárlási gondjain. Nógrád megyében —■ és szinte az országban' minde­nütt — a rövidített munka­hét bevezetését várják a ke­reskedelmi dolgozók. Problé­ma itt is a fiatalok szabad idejének összehangolása és az Ifjúsági klubok részér« helyiség biztosítása. A TANÁCSKOZÁS egyik ünnepi mozzanata volt az a 15 kitüntetés, amit dr. Mol­nár Frigyes, a SZŐ VOSZ el­nöke nyújtott át az arra ér­demeseknek. Megyénkből Mede Tivadar, a KISZ Nóg­rád megyei Bizottságának falusi felelőse kapta meg sok éves tevékenységéért a „Kiváló Szövetkezeti Munká­ért” kitüntetést és a vele­járó pénzjutalmat. Kemény Erzsébet / Megint táncolhatnak Tatarozás! munkák és egyéb kedvelt táncosrend: minden technikai okok miatt sokáig vasárnap délután négy órától szüneteltek a hét végi táncos este nyolc óráig diáfctánc- rendezvények a balassagyar- rendezvényen szórakozhat a mati Mikszáth Kálmán Mű- város KISZ-korú fiatalsága. A velődési Központban. Decem- zenét a művelődési intézmény berben visszaállt a régi és köz- beatzenekara szolgáltatja. HALLOTT már valaki ilyet?! — csapja össze csodál­kozva a kezét Erzsi néni. — Ez még most is csak a szövet­kezet érdekét nézi... Két éve van nyugdíjban Kertész János. Hetvenöt éves, de a felületes szemlélődő leg­feljebb ötvenötnek gondolná. Szálegyenes, mokány kis em­ber. Hatvankettőben lépett a szandiai termelőszövetkezet­be, amelynek egy ideig elnö­ke volt, de a széthúzó tagsá­got nem bírta összefogni, se a kedvezőtlen körülmények kö­zött dolgozó gazdaságot fel­lendíteni. Erzsi néni, aki nem sokat csűri-csavarja a szava­kat, erj-e is gyorsan kimondja a „szentenciát”: — Nem állt úgy mellette a falu, ahogyan kellett volna, Szerette az uram a társasá­got. Olyankor engedékenyebb volt. Azután meg nem bírt az emberekkel. Még tavaly is veszteségesen gazdálkodott a szandai szövet­kezet, talán az idei lesz az első éve, amikor kezd kilá­balni a nehézségekből. A falu népe, a szövetkezet tagsága is bizonyára rádöbbent már az utóbbi években, hogy össze­tartás, fegyelem, következetes és kemény munka nélkül egyetlen közösség sem érhet el jó eredményeket. De nem is erről akarunk most beszél­ni. Inkább a hetvenöt éves. örökfiatal János bácsiról, akit mindenki ismer és becsül a faluban és a környéken. — Tíz évig voltam tanács­EMBERI SORSOK Több haszon maradjon a dohányon..." elnök-helyettes — mondja Kertész bácsi. — Ez mégis csak azt mutatja, hogy azért mindig bíztak bennem az em­berek. Hetvenöt év egy kicsit maga a történelem. Mennyi min­dent megpróbál az ember há­romnegyed évszázad alatt! 1919-ben fogadtak egymásnak örök hűséget Erizsi nénivel, aki 1888-ban született. Ma is a százévesnél idősebb paraszt­házban laknak, amelynek szé­les vályogfalát két karral is alig lehetne átalérni. Talán még a puskagolyó is elakadna benne. Erzsi néniék még ki­lencen voltak testvérek, de ők már csak három gyereket ne­veltek. A legidősebb negyven- _______ __ ___ n égyben, a háború végén mint a maguké, se előtte, halt meg, visszavonulás köz­ben, valahol Erdélyben. — Tessék elhinni, lángész volt ez a fiúnk — mondja, fájó, szomorkás büszkeséggel Erzsi néni. — Milyen kár érte, hogy olyan fiatalon meghalt! Bevezet a belső szobába, mutatja a falon a bekerete­zett régi oklevelet, Csapatpa- rancsnoki dicséret egy önmű­ködő aknavető megszerkeszté­séért. A találmány az ellen­séggel vívott harcban „jól hasznosítható”. Ez az ügyes, találékony fiú békés körülmé­nyek között talán az embe­rek munkáját és boldogulását megkönnyítő gépeken, szerke­zeteken töri a fejét, s az em­berek elpusztítására „jól hasz­nosítható”, gyilkos szerszámok soha nem jutnak az eszébe. Tizenhat évig Nógrádmarca- lon juhászkodott János bá­csi. Sztaranyavszki volt az úr akkor azon a környéken, aki­nek lánya most is Terényben él. Az idősebbek még mindig „nagyságos asszonynak” szó­lítják. Tenyészbdrkái tíz első díjat, sőt még nagydíjat is nyertek a mezőgazdasági vá­sárokon. — Olyan gomolyát. se azóta nem ettem — dicsérte egyszer az „úr”, aki akkor már a miniszterségig vitte. Kertészék negyvennégyben hazaköltöztek Szandára. „ösz- szehoztak” tíz hold földet, az­tán másfél évtizedig azon gaz­dálkodtak. Amíg meg nem ala­kult a termelőszövetkezet. Még 8 évet dolgozott János bácsi a közősben. Akkor elment nyug­díjba. Havonta kapnak 600 forintot, van egy ki® háztáji, meg szőlő, abból éldegélnek. Fiuk és lányuk messzire „sza­kadt”, unokáik vannak, éven­te egyszer-kétszer megáltogat- ják az öregeket. A hatszáz forint nyugdíj mellé jól jön az a pénz, amit a „dohányosok” irányításáért kap János bácsi. Nem is tud­na tétlenül üldögélni odahaza. Egyelőre három holdon termel dohányt a szövetkezet, s az idén már valamelyes hasznot is hozott a munka. Felesége ugyan zsörtölődik néha, hogy többet érdemelne a hat fo­rint órabérnél a férje az igye­kezetéért. Sokszor reggel hat­tól este hatig talpon van, csak igazgatni kellene a mun­kát, de nem tudja megállni, sokszor maga is beáll dolgoz­ni az asszonyok közé, — Nem kérhetek többet — legyint János bácsi a zsörtö- lődésre. — Ez a kis „főd” nem bírja el a nagy költséget. Kell, hogy haszon legyen a dohányon. Hadd kapjon na­gyobb kedvet a termesztésé­hez a szövetkezet! NEM MONDJA ki, de érez­ni a szavaiból, annak örülne igazán, ha néhány év múlva már öt-tíz holdon lengetné a szél a kövér dohánylevele­ket. K. S. NÓGRÁD - 1972. decembei 9., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents