Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
Galsai Pongrác: A főhős jelleme Szeder laky bke^f«z A városban 6 volt a Róbert kávéház- bácsi. Az aranyszájú inese- ba, levette sok dioptriás mondó, aki este leül a gyer- szemüvegét, megtörölte, az- mekek ágya mellé, s olyan tán újra felrakta, majd hu- mesét mesel nekik, hogy egész nyorogva kikeresett bennün- éjjel nem tudnak aludni... két, és megcélozta az asztalunkat. Ügy jött, azzal a bizonytalan merevséggel, cél iránt, mint amikor az idegorvos azt mondja betegének: Azt mondták, a bukott lányok megmentésével is foglalkozik. — Nos, ml a véleményed? — Jó — mondtam — na gyón jó. A téma érdekes. A probléma eredeti. A kidolgozás példás. A konfliktus... az is van... Tudtam persze, hogy ez elégtelen. Most jönnek a puhatoló kérdések. — Minden kitűnő — mondAz asztaltársaság tagjai rög„Most hunyja be a szemét, és tön rávetemedtek Szederlaky , . . . . menjen egyenesen a kályhá- új novellájára. „Essünk túl a tam gratuiaiok. usbk. .. hoz..." A rövidlátók őran- nehezén..." gyala vigyázott rá, hogy föl az útjában álló Én azonban egyre ga blúzos nőt néztem. ne borítsa székeket. „ , , — Mi az? Nem érdekel? — Velem szemben, a szomszéd kérdezte a szerző, asztalnál egy nő ült. Fekete — Csak? — kérdezte Sze- a sár- derlaky. — Tudod, kérlek, nő, sárga blúzban. Őmiatta ittam már gyedik kétdecit. a ne— Dehogynem! — mondtam. — Nagyon is! ő a novellára értette, a nőre. en hogy engem csak a „csak” érdekel ... A rutinomra bíztam magam. — Csak — folytattam el szántan — a főhős... Sári, a főhős jellemét jobban el kel lett volna mélyíteni... Ez az a kifogás, amit min' den írásra a megszégyenülés veszélye nélkül, patentbizton Sággal alkalmazhatunk. Még Maupassantra vagy Gorkijra is. Ha egy Gorkij-hősről ki jelentem, hogy a jelleme mélyebb is lehetne — nem osto__ _____ _________ ____ bának fognak tartani, hanem • ionképpen éí'kellett "volna ke- Amennyien el nem olvastuk, igényesnek. Létezhet-e főhős rftcni bennünket. De & társs* «akiknek a. véleményére szarni- egyáltalán, akinek jellemét ne ság gyülevész jellege tekin- tott- Valóságos detektívösz- lehetne még jobban — leg- télyt parancsoló volt Ennél főnnel, módszeresen hajtotta alább egy ici-picivel jobban tarkább bandát elképzelni fel a kritikusait. Olvasáskény- — elmélyíteni? sem lehetne: asztalunknál 82er nélkül az utcán sem le ablak mellett — akár egy vidám táborozáson. Erről a satelmeseket persze, dánom sem kell. A város egyetlen kávéházá- Szederlaky akkoribani hetenban találkoztunk, jobbra az ként megírt egy novellát; för------ --------- azt monM űveiről készített, üzletvezető. Kevés bevétel, sok s folyton magánál hordta őket. elgázolt cigárettavég és hamu Kéziratait mindaddig nem a padlón, nagy ricsaj. Tulaj- tartotta véglegesnek, amíg varokról már rég lemondott az rengeteg másolatot együtt ült a asztalunknál szer neműi az mean sem le- - dupla-doktor hetett találkozni vele; ha sok Ugrv .. ----- diontriás szemüvegének Iá- &•' l átszik, létezhet. — Micsodát? — egyetemi tanár és a rímfara- dioptriás szemüvegének Iá . .. szigorú toterebe kerültem, bevonszolt- kerdezte a koltó. — Kit kel- szigoru _____, . .. ___lánc g ó flekksuszter, a gimnáziumi igazgató és a sa^ . jét tanítványa — valami jó re' s ““‘S a ramtukmalt pa- kedvű, ősközösségi fraterni- Pínnennyiséget le nem nyel” tásban. Mi voltunk a helyi tem’ el. "em eresztett. Hiába irodalom. Aki a városban író magyaráztam, hogy en csak a volt, vagy annak képzelte ma- figyelem meghitt óraiban vasát — már a tehetség, vagy az önkritikahiány jogán — közénk tartozott. S mi szívesen befogadtunk mindenkit Miért is ne? Az egyetemi ta a legközelebbi nyilvános hely- Jene elmélyíteni? — Hát a főhőst — mondtam — A Sárit. A Sári jellemét. Szederlaky döbbenten nézett rám: ( — Node, kérlek — mondta habogva. — Te úgy látom ... te tévedsz... A Sári ugyangyök jó olvasó. „Nyolc flekk az egész, drágaságom, átfutod!” — mondta. A kézirat ilyuukor,.két. sor, kI1""c is. ha nem tudnád, a Sári egy flekk volt Azzal is hiába vénér szenvedélyes előadásokat hogy a sze.rz1ő í®' tartott a kvantumelméletről, lenlétében nem szeretek olvagy az asszír-babilóniai képvasni: zavar az arcizmaimat tehén... Egy öreg tehén, akit a vágóhídra visznek... Az igazgató ehhez még hozzáfűzte: — Igen, a Sári egy tehén. írásról. Ezt a suszter is szí- vl^atd .Pillantások figyelme. vesen meghallgatta. Igaz, egy ”J6> maJd nézek rád!” -------------_ . s zót sem értett az egészből. mondta. & szorako- pedig egy ökör vagy. Smi osSStórsnaklrez1: detektlvefcf Ä faílSllié A társaságból ekkor fölszaáldozatukkal nem kadt a nevetés: nevetett, dűigazgató pedig örült, ha a vőfényköltő felolvasta legújabb verseit. Az ilyen sorok, mint: „Egy szép nyári reggeakarnak feltűnést kelteni. Mi- löngélt, vihogott mindenki: a közben az átforduló lapok költő, a professzor, a flekkzörgését számolta. suszter, a diák; az írók. fél_ , írók és álírók sereglete; az , ,.... ... Ezek a kávéházi összejőve- egész szedett-vedett irodalmi len — sétáltam künn a tenge- telek tehát ünnepet jelentet- táborozás, ren” — akárhány Karinthy- tek számára. Ilyenkor nyolcparódiánál több mulatságot tíz olvasót is ütött egy csa- szereztek nekünk. Eufóriás jó- pásra. kedvünkben néha arra vete- 0j novellájának ezt , címet adta: „Sári”. medtünk, hogy a legképtelenebb képzavarokat összehasonlítsuk. A szerző ilyenkor üdvözölt csecsemőmosollyal Szimpla kis cím, érdektelen — gondoltam. — Sári. ÉppÉs persze a nő is. A nő is a többiekkel együtt nevetett. , Megnyugodva láttam, hogy elöl két viplafoga van. ADÓSSÁG — Na, né csak! Öreg fiú, te vagy az? Visszafordultam a villamos peronján méla kifelé szemlélődésemből, amint vállamon éreztem az érintő kezet, d* tökismeretlen arc bámult rám. A kerek, tüskés fej azonban kitartóan vigyorgott rám, mint régen látott barátra, s ettől kissé zavarba jött tem. Nem valami híres memóriával dicsekszem, számtalan kellemetlenségem volt már miatta, jobbnak láttam óvatosra venni a diskurzust. — Ki lennék, ha nem én? A kerek képű szeme huncut fénnyel villant egyet, mielőtt tovább folytatta. — Persze, hogy te. Ki lenne, ha nem te? Megismertelek arról a keszeg válladról, a kajla füledről. Kell egyéb jellemzés? — Köszönöm, ennyi teljesen elegendő. — Na, látod!... Nekem olyan a memóriám, hogy harminc méterről és harminc év után is bárkit megismerek. Na, mit szólsz hozzá? — Igazán bámulatos — hebegtem. — Egyenesen hihetetlen. Én erre képtelen volnék. — Azt meghiszem — vágott rá elégedett fölénnyel. — Az Ilyesmi sosem volt valami erős oldalam. Emlékszem, már a suliban meglehetősen tomnafejű voltál... ami azt illeti. És fogadnék, most is... azt se tudod, kivel beszélsz. — Ugyan... mit képzelsz — motyogtam meglehetős zavarban, mert csakugyan sejtelmem nem volt, ki ez a tüskefejű pasas, aki oly magabiztosan oktatgat, tesz mind jobban röhej táblájává, mert lassanként a kocsi belsejéből is fixírozni kezdtek. — Igaz — folytatta — nem futottunk össze már tizenöt éve, de annyit mégis kinézek belőled, hogy a gyermekkori pajtást megismerd. — Hét persze. Caak nem képzeled, hogy... — Rólad sok mindent elképzel az ember. Na, de hagyjuk a kínos részleteket. Apropos: most gyullad fel bennem a luszter, hogy te még sáros Is vagy nálam. — Sáros? — Hét, ahogy mondani szokás. Haverok közt. Mert nem tagadod, hogy azok lennénk? — Ugyan, mit képzelsz! — Csak azért mondom. Nehogy utólagos duma legyen. Tudniillik arról a bizonyos százasról van szó. — Százasról? — Na, persze. Amit anno dacumal adtam és elfeledtél visszaszármaztatni, — Igazán nem emlékszem... —■ Ne játszd meg a vásári majmot. Az érettségi banketten kaptad, amikor úgy eláztál, mint a szivacs. Való Igaz, az érettségi találkozón csudamód sikerült becsípnem, de én evvel a pofával —- mérget vennék rá — még soha a büdös életben nem találkoztam. De most már ránk figyel az egész kocsi. Csak tudnám, hol akar legzállni. Roppant kínos az egész. — Ugye. dereng valami — folytatta atyáskodón. — Persze, az Ilyesmire legjobb fátylat vetni. Mi? — Hogy gondolod...? Ami jár, az jár. — Erről van sző, pajtikám. Ami Jár, az jár. Arról nem is beszélve, ml volt száz froncsi tizenöt éve, s mi most. — De igazán.. • Nekem eszem ágában sem.. — Ugyan, mit mentegetőzöl. Megesik ilyesmi mással Is. Fő, hogy összefutottunk. Leszúrod azt a százast, és semmi baj. A kamatot lehörpint- jük legközelebb. Nem igaz? izé.., Éreztem, hogy kutyaszorítóban vagyok, pedig most már esküdni mertem volna, ezt a eündisznófejűt én még soha, rémálmomban sem láttam. De megvető tekintetek szegeződ- nek rám mindenfelől, szabadulnom kell tőle mindenáron. A tárcámért nyúltam. — Tehát száz forint volt...? — Egy kerek piros. /— Sajnos, csak ötszázason van éppen. — Nem tesz semmit. Adok vissza. Szintén tárcáért nyúlt « zakózsebbe, miközben gondosan elraktározta az ötszázasomat, majd némi bogarászás után megszólalt: — Sajna, csak háromszáz az. apróm. No, sebaj, legközelebb én jövök neked egy pl” rossal, Hát szevasz. Jenőkém, viszlát!... — és lelépett a lassuló kocsiról. — Viszlát!'— Integetett vissza még a járdaperemről is baráti szívélyességgel. Jenő?... Hiszen én Zoltán volnék. Jenőt még a baráti körömben sem ismertem. Kifejezetten utálom ezt a nevet. Levert pillantással tekintettem a lassan továbbinduló kocsi belsejében. Odabentről megvető teklnte— Persze, —- De most már igyekezz, tek villámlottak felém, pajtikám. A kővetkező megái- ... , lónál elválnak az útjaink. Somogyi Albert TRENCSÉNY1 LÄSZLÖ: Ismerkedés Hieronimus Bosch képeivel Körülvették képzelt s valódi ördögök Nem lelt egy tiszta kútra szomjdt hogy oltsa a lélek, t a test pestiseitől menteset A kutak mélyéből is bűnösök néztek vissza bünre-bujtók és bünbe-esettek Akit még nem jelölt meg embertelenség a fehér arcú kisdedek Ezért díszítette fel őket reménnyel és csoda-áhítattal Újszülött-ártatlanságuk hátha ők megőrzik s együk majd tisztának felnövekszik De mire elérik a krisztusi kort bambán és tehetetlenül toporognak mind a vigyorgó s győztes gonoszok között. ült a világirodalmi párhuza- úgy lehetne Erzsi, Eszti, vagy mok — számára tökéletesen Elvira is. Hát azt a nőt, a érthetetlen — özönében. Szederlaky a város hiteles könyvszakértője volt, s maga is író, természetesen. Erkölcslélektani történeteket írt, századvégi modorban. Most megállt az asztalunk szomszéd asztalnál, hogy hívhatják? A bor már a fejembe szállt. A kézirat szinte olvashatatlan volt. De a sárga blúzos most mintha rámnézett volna. Odamegyek hozzá és meg— Szeretettel üdvözlöm a művész urakat — mondta, és hamiskás bajuszán látszott, hogy megint alkotott valamit. A világ legritkább és legérzékenyebb bajuszát viselte. Egy árulkodó, szőke kis szőrboly- hot az orra alatt. Csakhogy körülöttem mindenki a novellával töltekezett. Szederlaky az asztalfőn ült, készült a vizsgáztatásra, s mozgatta kis bajuszát, mintha rágcsálna. Bódult — Novella? — kérdezte asz- tottam. Nem talszomszédom, az ezoterikus derlakyt. A költő. fejemet Indigó- maszatban tarszerettem Sze- szemüvegével. A bajuszával. A pornódé- szagával. A novelláit pedig úntam. Ki lehet az a Sárj? Nem érdekelt. Szavakat húztam ki a maszatos szövegből, félmondatokat: „Az ég olyan volt... mintha akkor ... Sári befordult a sarkon ... Mit akar kend a keresztapámtól? ___” Aztán már a szavakat sem láttam. Ez itt az én fejem, ez meg a pa- pir — s közötte tizenöt-húsz centiméter levegő. Már csak arra ügyeltem, hogy szabályos Szederlaky kiemelte táská- időközökben forgassam át a jából új novellájának máso- lapokat. A sárga blúzos nő még mindig nem nézett rám. Fitymáló közönnyel rágta a kávéjából kifelejtett kockacukrot. — Az — mondta Szederlaky és aktatáskáját az asztalra helyezve, megszámolt bennün- ket. — Adssza már — morogta a gimnáziumi igazgató —, essünk túl a nehezén... latkötegét, leszámolt belőle kilenc példányt — épp ennyien voltunk — és szétosztotta a társaság tagjai között. De szerencsétlenségemre a kéziratot én tettem le elsőnek. A nő, ott a szomszéd asztalnál, most már határozottan Nekem a leghalványabb, rám nézett, már alig is kibetűzhető máso- „. , „ , , , . , . , lat jutott. Közben Szederlaky is kipecézett a szemével; szinte a Barátunk különben éppoly’ tekintetére fölszúrva tartott, negédes volt, akár a történe- míg a lassúbb eszjárásúak is tei. Így könnyen meg tudta befejezik az olvasást; aztán téveszteni az embereket. egyenesen nekem szegezte: Fél kilenckor csöngettek reggelire. Kovács Tibi nem is mosott kezet csak úgy felült a satupadra, újságpapírból evett. Táskájából könyvet vett ki, mohón olvasni kezdett. Kenyerébe időnként beleharapott, a szájmozgása néha megállt. Boros Laci távolról figyelte. Valahogy megakadt a szeme rajta. Soha nem látta még Kovácsot olvasni. „— Mi ütött ebben a gyerekbe?” — kérdezte önmagától. Erőltette a gondolatokat, de nem talált megfelelőt. F R Ü S T Ö K — Mást nem szoktál olvasni? Valami komolyat? — De. Szakmait. Az Autómotort. — Szépirodalmit? — A bor jobban hűt. — mondta Kovács. — Szevasz! — koccintottak, ittak. — Nem akarod megnézni az csak a könyvtáramból. Boros Laci nyelt egyet. •— Könyvtára van és ilyet olvas? — Hány könyved van? — kérdezte. ír x • * ... . — Van vagy kétszáz, szép példányok. Csak drágán kötik *”* Őket. Tegnap is fizettem egy Nemigen, ha olvasok én könyvtáramat? — kérdezsott. Gyorsan végzett egy-egy oldallal, amikor továbbhaj- csomót" "értük, tóttá, mindig beleharapott a kenyerébe. A tizedik oldal után már le is tette. Csak a könyv érdekelte. Boros nem tudta megállni, odament. — Mit olvasol? — Sűrűn veszel könyvet? — Nem mindig lehet kapni, alkalmi vétel. Boros csodálkozó arcot vághatott, mert Kovács megszólalt. — Ritkán jutok hozzá, az Kovács nem felelt, felemelte Ecserin szoktam venni, meg a könyv fedelét, mutatta. kéz alól. Boros ki böngészte a piszkos fedőlapot: A vadnyugat fia, s * ára egy pengő. — Izgalmas? A gyártól nem messze a — Uhöm — mormogta, de sarki „Fahordóban” találkoznem nézett fel a könyvből — Szerezted? — Nem. Van nekem sok — felnézett, a könyvet a térdére fektette. — Szeretsz ilyet olvasni? — Meghiszem azt. Jó, izgalmas. ! Cigarettaért kotorászott, rágyújtott. Második slukk után kiköpött. Kétszer, után. te Boros. — Neked is van? — és egy nagy kérdőjel volt az arca. Boros Laci igent intett a fejével. — Megnézhetem? — Gyere. Az egész falat betöltő üvegpolcon jól mutattak a könyvek. Kovács Tibi némán nézte. — Szép. Érdekes kötésűek — mondta. — Az elrendezés? — Ötletes, ez az üvegmegoldás nagyszerű. — A tiéd az milyen? — Egyszerű. Egy szekrénybe van csak berakva. Nem ilyen mutatós. Itt sok a színes Sokat olvatak. Egymás közt nevezték így a sok söröshordóról. Itt min- borítójú könyv, dig volt sor. Még nyáron is. sol? Kovács mégis bort kért. Jegelve. Négyen voltak csak az ivóban. Aránylag csend volt, csak a bádogpult zörgött a poharaktól, amint a csapos időn__ __ ként rádobálta. Csikorogva taik sokszor az enyémek is. e gymás -nyílt az ajtó. Boros Laci sört Segítenek. Sok kérdésre kap- kért. — Mindennap, sokszor csak ez a szórakozásom. — A kedvenc könyved? tam mér választ. A barátaim, igazi barátok. Kovács elmélyedve nézte a könyveket. A címeket betűzte. — Szerelmesét szereted? — kérdezte Boros. — Persze. — Adok egyet. Ezt. Hardys Egy tiszta nő. — De vastag, mikorra olvasom én ezt ki? — Nem soká. Meglátod, pár nap. Olvastatja magát. Másnap reggel Kovács Tibi nem jött dolgozni. — Nincs komolyabb bajai csak megfázott — mondta valaki. — Sok hideg bort iszik a süket. — Pedig a bor gyógyszer! — Többet ér, mint egy jó könyv — válaszolták. Boros Laci négy nap múlva a gyár előtt találkozott Kováccsal. A villamosról ugrott le. Kezében a könyv. — Nem tudom letenni. Klassz. Boros Lacit melegség töltötte el. — Adsz másikat is? — Persze, jó izgalmasat. Dreiser: Amerikai tragédiáját. — Holnap hozd el, ezt äkMind kedves nekem, korra kiolvasom — válaszolta Csak egyes írókat talán jobban szeretek. Az ő gondolaés könyvvel a hóna alatt futott a bejárat felé. Kő-Szabó Imre — Szerelmes is. van benne — Miért nem ezt iszol, ez a minden. nyár itala. NÖGRÄD - 1972. december 3., rasórnap 9
