Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
/ M. KiatltowsMi PÁRIZS — Nem tudnál egy jő főorvost ajánlani, Mireille? — Mi bajod van, drágám? — Semmi, csak férjhez akarok menni... *BERLIN — Berontottam a főnökhöz, az asztalra csaptam, ég kértem, azonnal emelje fel a fizetésem. — S mit szólt a főnök? — Semmit. A büfében volt... A VARSÓ Az ifjú férj barátainak mutogatja esküvői képeit. Egyik Párát ja megkérdi: — Mondd, miért állsz olyan messze a feleségedtől? — Azért, hogy ha elválunk, kettévághassuk a képet... ♦ RÓMA Egy hölgy egy fajkutyára alkuszik, és megkérdi az eladótól : — Ez a kutya valóban olyan előkelő származású? — Annyira az, asszonyom, hogy ha beszélni tudna, se önnel, se velem nem állna szóba!... * BUKAREST — Szeretném meg javíttatni az órámat. Mennyibe kerül? — Mi a baja? —- Fogalmam sincs! — Hetvenöt lej!... ♦ NEW YORK — Megmondtam a lányomGaíambos Szilveszter humoristával, vagyis önmagámmal év végi beszélgetésen vettem részt. Hellyel kínálom magam aztán felteszem az első kérdést: mi a véleménye az 1972- es esztendőről? — Takarékos év volt, ezért engedje meg, hogy rövid legyek. A „fentről” vidékre látogató hivatalos embereket még mindig túl nagy eszem- iszommal fogadták odalent. — És a vidékről Pestre látogatókat? — Sok parasztembert láttam e Keleleti és Nyugati pályaudvaron aludni, mert nem kaptak szállodai szobát. — A váróterem van olyan kényelmes, mint sok szállodánk elhanyagolt szobája. — Ugyan, ne vicceljent Egyéb észrevétel? nak, hogy ha valaki meg meri csókolni, agyonlövöm az illetőt. — S erre ő? — Azt mondta, hogy akkor vegyek gépfegyvert... FRANKFURT A repülőgép motorja elromlik. A gép zuhanni kezd, K a rémült utasok között egyszerre megjelenik a pilóta, ejtőernyővel felszerelve, ugrásra készen. — Ne aggódjanak kérem — mondja. — Segítségért megyek. .. ♦ BELGRAD Egy hölgy válogat a cipóboltban : — Nem tudom milyen cipő kell, de alacsony sarka legyen. — Mihez akarja viselni? — Kopasz, kövér étterem- vezetőhöz. .. ,, * BUANOS AIRES Az egyik Buenos Aires-i mozi pénztárához odalép egy revolveres férfi: — Nem tetszik a film, seno- ra. Ide a kasszával!... ♦ SZÓFIA A betegágyon teljesen bepo- lyált férfi fekszik. — Ez az a boxolő, akit elütött egy motoros? — kérdi az ügyeletes orvos. Mire a nővérke: — Nem doktor úr, ez az a motoros, aki elütött egy boxolót... ♦ BECS Telefonbeszélgetés. Férfihang: Év vége — Ebben az esztendőben már szép számmal mentek orvosok vidékre. — Dolgozni? — Nyaralni. Ezért vidéken sok helyütt kitűnő az egészségügyi statisztika. — Hogyhogy? — Ilyen körülmények között senki sem mer beteg lenni. — Milyen volt 1972-ben a parasztfiatalok Pestre vándorlása? — Erre csak egy rövid példát. Jártam egy Zala megyei — Nágyon haragszol rám, kedves? Női hang: — Igen. Rögtön szakítanék veled, ha nem lennél a legjobb barátnőm férje.. ♦ ATHEN Egy idős nénit, aki életében még nem ivott szeszes italt, rummal kínálják meg. Megkérdezik tőle, hogy ízlett-e? — Pontosan olyan íze 'van, mint annak az orvosságnak, amit szegény férjem használt életének utolsó harminc esztendejében. .. ZÜRICH Az autójavítóban mondja egy izgatott férfi a vezetőnek: — Rossz a kocsim fékje, kérem javítsák meg. — Rendben, uram, a hét végén meglesz. — Hamarabb nem lehet? — Nem, uram, nézze menynyi kocsi várakozik itt! — De nekem nagyon sürgős utam van! Mire a vezető dühösen: — Ha sürgős az útja, uram, akkor minek magának fék?... * STOCKHOLM Egy vendéglő csaposához odarohan egy férfi és ezt kiáltja: — Hé, csapos, három konyakot ide, de gyorsan, mielőtt kitör a balhé! A csapos odaadja a konyakot, megvárja, míg a férfi ki- issza, azután megkérdi: — Milyen balhé tör ki? — Hát abból lesz zűr, hogy nekem nincs egy vasam sem! Révész Tibor gyűjtéséből téeszbén. Ott hetvenéves volt a KlSZ-titkár. — Csakugyan? — Kit választhattak volna meg? Ö volt a legfiatalabb a tsz-benl — Ugyan, maguk humoristák mindent eltúloznak. Búcsúzóul: mit kíván az olvasóknak 1973-ra? — Bort, búzát, békességet s mindehhez jó egészséget! — Még csak annyit, hol tölti a nevenapját? — Szilveszterkor a sógoro- méknál leszek vendégségben. Tíz percet késik az órájuk. — Ez mire jó? — Tíz perccel később lesz náluk éjfél, s így az ember tovább marad fiatal! Galambos Szilveszter T ökfej A háfoé pompásan sikerült. Jó kompánia jött össze: mind intelligens, kis teljesítményű, fél literre hitelesített hapsik. Már jóval éjfél után járt az idő. A hangulat remek. Ahogy mentünk lefelé a lépcsőn, hangosan kurjongattunk és becsengettünk minden ajtón. Egyszóval röpdösött a lelkünk a gyönyörűségtől. Sajnos, ahogy már az ilyenkor lenni szokott, akadt köztünk egy barom, a Csekonics, aki mindent elrontott. A ház előtt Narczizják kocsija állt. — Üljetek be! Hazaviszlek benneteket — kiáltotta a kocsitulajdonos, majd nem tudom miért, hirtelen megingott és a járdára zuhant. Jó hecc* volt. Hangos röhögések közepette állítottuk talpra. — Oda viszek mindenkit, ahová akarjátok — folytatta Narczizják meggyőzően az agitációt, miközben fésűjével a kocsi ajtaját próbálta kinyitni. Egetverő röhejben törtünk ki. Kinyitottuk az ajtót és beraktuk őt a volán mögé. Mi is egymás után másztunk be a járgányba. A csajok ricsajoztak, a srácok utánozták őket —• egyszóval nem mindennapi cirkuszban volt részünk. Miután mindnyájan bepréseltük magunkat apléh- dobozba, észrevettük, hogy Narczizják elszundltott. Felráztuk. Akkor derült ki, hogy Banosek kinn áll a járdán, nem szállt be. — Gyere már, mert Nar- czizi megint elalszik! Mire Banosek: — Már ne is haragudjatok, de én nem megyek. Látod, hogy részeg — ilyen állapotban nem vezethet kocsit. Mindnyájan kővé meredtünk. Ezt nem gondoltuk volna. Szimpatikus, intelligens krapeknak tűnt... egy ilyen zöldséget mondani! Abszolút nem tud viselkedni, belegá- aot 'Szegény “Narczíz j ák önérzetébe. Egyáltalán, hogy lehet egy ilyet meghívni bulira. Ekkora tökfejet! Felháborodásunk határtalan volt. Még a kórházban is, ahová egy utcai lámpaosz- 'oppal való találkozásunk után kerültünk, csak az járt az eszemben, hogy. ez a tökfej Banosek mennyire elrontotta az esténket. Fordította: Saiga Attila sAfyoftrós irr — Hagyjon fel az ivással! Higyjen nekem, a mája hálás lesz önnek. — Az lehet, doktor űr, de mit szól a Kőbányai? KI TUDJA miért, de a kéményseprő és a szerencse fogalma összeforrott a köztudatban. A gyerekek kórusban kántálják: „kéményseprőt látok, szerencsét találok” és néhány felnőtt is tréfából, vagy babonából megfogja a gombját, ha kormos embert lát az úton. * Salgótarjániban a Nógrád megyei Kéményseprő Vállalat helyi részlege — öt ember felelős a füst járatokért A Karancs utcában egy kis sötét helyiségben tanyáznak, amikor nem az utcákat, vagy a tetőket járják. Reggel 7 órakor már túl vannak az első adagon, jóllehet csak akkor kezdődik a munka másoknak. Minden nap az óvodákkal, konyhákkal és azokkal a közintézményekkel kezdik, ahol még nincs bevezetve a gáz, vagy a távfűtés. Ezt már Kaszás' Mihálytól tudom meg, vele beszélgetek. — Maga a főnök? — Nem. Én csak a legöregebb vagyok, a rangidős. — Hány éves? — Negyvenhat. — Mióta faragja a füstöt? — Több mint huszonöt éve. Ügy látszik fiatalít a korom. mert legfeljebb negyvennek néztem. — Én még maszeknál taKéményseprőt láttam... nultam kéményseprést. Hat évig a pesti kéményeket „ke- zeltefti”, igyekeztem ott is megállni a helyem. — Miből áll a kéményseprő munkája égy háznál? — Rendesen beköszönünk és mondjuk: „Kéményseprés”. A tulajdonos mondja, hogy lássuk el a munkát, mi felmegyünk a padlástérbe, vagy ha kell a háztetőre és alulról fölfelé, fölülről lefelé kiseperjük a kéményt. Vagy a kefével, vagy a kötéllel, vasgolyóval, attól függ, milyen a korom. Vajon milyen hosszú lenne, ha egymás mellé raknánk a kéményeket, amiket Kaszás Mihály a huszonöt év alatt kefével, golyóval végighúzott. Hány kilométer? Hányszor érné körül a Földet? Velünk szemben ül a legfiatalabb a brigádban, ő is Miska, Végh Mihály. — Huszonnyolc éves vagyok, nyolc éve kéményseprő. Mégís én vagyok a legfiatalabb. Nincs utánpótlás. — Pedig kemény, munka van bőven — veszi át aszót ismét a rangidős. — Egyre több a munkánk, nemcsak Salgótarjániban járunk, hanem a környéken is, Szilaspogony- tól, Sóshartyán, , Kishartyán Karncsalja, egész Marakodi- pusztáig a miénk. Azután az is nehezíti a dolgot, hogy nekünk is megvan a munkaidőnk, délután fél négyig tart, s van hogy nem tudjuk ellátni a dolgunkat, mert nincs otthon, aki hívott, ő is munkában van. Ilyenkor aztán tartozunk az ördögnek az úttal és még az ügyfél reklamál, hogy nem voltak a kéményseprők. Nincs utánpótlás. Hiába, nem népszerű szakma! A korom beletapad a bőrbe és nem kis dolog a tetőkön, a keskeny tisztítópallókon egyensúlyozni a hagyományos papucsban. így aztán kevés a kéményseprő, sok a kémény,, annak ellenére, hogy egyre terjed a gáz és a központi fűtés. — Szilveszterkor mit csinálnak? — Az lesz csak az igazi! Már előre készítjük a kicsi keféket, azzal járjuk végig a szórakozóhelyeket, bálokat Néha megesik év közben is, hogy szaladunk az iskoláskislányok elől, tán a seprőből alkarnak egy-egy szálat, vagy a koromból pár szemet, hogy jobban menjen a felelés. Szilveszterkor azonban „házhoz visszük a szerencsét”. Ahol malacot sorsolnak, minket kérnék, hogy behozzuk. Tódulnak utánunk, rángatják a jószág farkát — Hoz-e szerencsét a kéményseprő? — kérdezem. — Hogy másnak hoz-e, nem tudom. Nekem kétszer is szerencsém volt Egyik a házasságom, a másik az, hogy sikerült, egy hóromszobás lakásra szert tennem. SZILVESZTERKOR népszerű a kéményseprő, de az ünnep után hétköznapok jönnek és a salgótarjáni ötösfo- gat: Kaszás Mihály, Végh Mihály, Király János, Gazsó István, Szabó Béla és a művezető Petrovics Andrásné tovább munkálkodik, hogy jól húzzon a kályha, ne fázzunk. — gáspár rs Hogy mik vannak? Leltározás éjfél után Eltek a* alkalommal Sürgős, fiacskám? A, dehogy, suliba járok benne Az idomítás csodája MööSÁD — 1972. dscsmbei 31., wasámap IS
