Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-28 / 304. szám

Á falut választották Ma már a termelőszövetke­zetek gazdálkodása jelentősen befolyásolja a falvak fejlődé­sét, politikai életét. Köztudott, hogy a mezőgazdaságban a nemzedékváltás idejéhez ér­keztünk. Nagy szükség van a friss erők bevetésére, de en­nél is fontosabb feladat azoknak a fiataloknak a meg­tartása, akik életpályául a mezőgazdaság valamelyik ágát választották, vállalva minden nehézséget. A közelmúltban a szécsényi járás KISZ-vezetői napirend­re tűzték a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetét, a mozgalmi munkájuk tapasz­talatait, figyelembe véve az MSZMP Központi Bizottsá­gának ifjúságpolitikai hatá­rozatát. Tovább tart a vándorlás Sok-sok évvel ezelőtt az ország statisztikusainak ki­mutatásai szerint a fiatalok nagyarányú elvándorlása kezdődött meg a falvakból. ságukon keresztül mérlegel­hetik a fiatalok. Ez befolyá­solja a munkavállalást, a szö­vetkezetben való maradást. A szécsényi járás területén a munkafeltételek nagyon is változóak. Több helyen mos­toha viszonyok között kell dolgozni, egy-egy rosszabbul sikerült gazdasági év meg­tántorítja a fiatalokat, egy ré­szük ott is hagyja munkahe­lyét. Azt a réteget, amelyre alapozni lehet, a szakképzett fiatal munkások jelentik. A mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok szerepet játszanak a falu politikai életének ala­kulásában. Felelősségük meg­növekedett a közösség vagyo­na iránt, a rájuk bízott fel­adatoknak igyekeznek eleget tenni. Eszmei-politikai arcu­latuk, kulturális helyzetük azonban igen változatos, me­lyet a szakképzettség, a bé­rezés, a munkahelyi légkör, a KISZ-alapszervezetek tevé­kenységének színvonala be­folyásol sok más tényező mellett. Kedvezőbb a helyzet azok­ban a gazdaságokban, ahol KISZ-alapszervezet dolgozik. Taggyűléseiken, rendezvé­nyeiken sikerült a gazdaság vezetőinek és a szövetkezet fiatal KISZ-tagjainak jó kap­csolatát kialakítani. Közös problémákat, közös feladato­kat sikerült megbeszélni, s ez a járható utak egyike. A KISZ járási bizottsága kiemelten foglalkozik az if­júság mezőgazdaságban dol­gozó rétegével. Politikai ok­tatásain az agrárpolitikai is­meretek gyarapítása, közgaz­dasági szemléletük alakítása kerül előtérbe. Megrendezték a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok járási talál­kozóját, szakmai, politikai vetélkedőjét is. Ezek az eredmények olya­nok, melyek eléréséhez szük­ség volt a pártszervezetek irányítására, a közös munká­ra és összefogásra. A hatás nem maradt el. A párttag­ság száma növekedett, a fia­talok társadalmi aktivitása, közéleti szereplése kedvező tendenciát mutat. Egyesek túlozva, már a falu '„kihalásáról” beszéltek. A szécsényi járásban is jelent­keztek ilyen gondok. A fiata­lok a termelőszövetkezetek­ről, a mezőgazdasági munká­ról első benyomásaikat a szü­lői házban kapják, amely sokszor úgy nyilvánul meg: „Tanulj jól, mert különben mehetsz a tsz-be kapálni!”. Ilyen, és ehhez hasonló meg­nyilvánulások eleve elejét vették a gazdaságok fiatalítá­sának. A vándorlás tovább tart, az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulói­nak pályaválasztásánál, bár az utóbbi időben előbbrelé- pés tapasztalható, kevés gyer­mek választja életpályájának a mezőgazdasági munkát. Ott is akad gond bőven, ahol sikerült az utánpótlás egy részéről gondoskodni. A nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit elsősorban saját gazda­A magyamándori Radnóti Művelődési Otthon ebben az évben már csak egy esemény­nyel szolgál; az otthonban szilveszterezik a község nyug­díjas és ifjúsági klubja. Az új esztendő első rangos kulturális eseménye Margittay Ági gyermekek számára ösz- szeállított műsora lesz janu­ár 24-én. A művelődési otthon irodalmi színpada január 27- én Hemádhalápon vendégsze­A KISZ-szervezetek szerepe A járásban tizenöt termelő­szövetkezet, egy állami gaz­daság, két erdészeti gazdaság működik. Ezek közül három helyen sikerült KlSZ-alap- szervezetet létrehozni. így a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok tizenkét százaléka tö­mörülhet mezőgazdasági pro­filú KISZ-szervezetekbe. A döntő többség a lakóterület ifjúsági szervezeteibe kapcso­lódhat be. Ez visszásságokra adhat okot, mert a községi KISZ-szervezetek összetétele nagyon is vegyes, nem jut idő a tsz-ben dolgozókkal dif­ferenciáltan foglalkozni, más­részt a termelőszövetkezet vezetői nem érzik maguké­nak a községi KlSZ-szerVe- zetet, és az meghatározza a tá­mogatás, segítés fokát is. Olyan fontos kérdések ma­radnak megoldatlanul, mint a fiatalok érdekvédelme, a munkahelyi beilleszkedés. A kapcsolatok főleg anyagi jel­legűek. lapácsa” című művével. A sanzonok kedvelői Zsolnai Hédi műsorát hallgathatják január 28-án. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából a községi közös ta­nács és a művelődési otthon irodalmi pályázatot hirdet „Legkedvesebb Petőfi-verseim” címmel a körzet felső tagoza­tos tanulói számára. Ahol KISZ-szervezetek te­vékenykednek a fiatalok szer­vezettsége járási szinten el­éri a harminchárom százalé­kot. Tennivaló akad bőven Minden eszközt alá kell rendelni annak, hogy a fia­talok száma növekedjen a termelőszövetkezetekben. Ezt pedig akkor lehet biztosítani, ha sikerül vonzóvá tenni a mezőgazdasági munkát. A járás egyik, már több­ször szanált gazdaságában négy fiatal szakmunkáslány kapta kezébe munkakönyvét. Eredeti szakmájukban nem dolgozhattak, a vezetőség pe­dig más, megfelelő munka­kört nem tudott biztosítani számukra. Éveken keresztül, mint ösztöndíjasok tanultak szorgalmasan, hogy tanulmá­nyaikat befejezve elfoglalják helyüket a szövetkezetben. És íme, megkapták az első po­font az élettől. Érthető a ter­melőszövetkezet nehéz hely­zete, de biztos lett volna más megoldás is. A példa láttán korántsem valószínű, hogy a község fiataljai tódulni fog­nak a szövetkezetbe. Egyre jobban szükség van a fiatal, jól képzett mező- gazdasági szakemberekre nem" csak a szécsényi járás, de a megye valamennyi termelő- szövetkezetében. A i gépek nem oldanak meg mindent, hiszen azokat is emberek irá­nyítják. Az elmúlt években végzett közel harminc szak­középiskolás közül, ma alig- alig dolgozik valaki a gazda­ságokban. Az okokat kutat­va le kell szögezni: nem elég a fiatal munkaerőt felvenni, törődeni is kell vele. Nem azért, mert ifjúságpolitikai határozat, ifjúsági törvény ír­ja ezt elő, hanem a szocialis­ta mezőgazdaság jövője érde­kében. Szabó Gyula 1* n| <*v efsohőnapja a művelődési otthonban repel Petőfi „A helység ka­Nagyon kell vigyázni egymásra... Tiz embere van Kurts Lász­lónak, az Észak-magyarorszá­gi Áramszolgáltató Vállalat salgótarjáni üzemigazgatósága szécsényi kirendeltsége fősze­relőjének. Nem ő tehet róla, hogy ilyen hosszú a neve a munkahelyének, az újságíró­nak is nehezére esik leírni, de kénytelen, mert bármelyik rész elhagyása esetleg félreér­tésre adhatna okot. Természe­tesen, mindez a lényegen sem­mit sem változtat, tíz ember az tíz ember, vannak közöt­tük idősebbek, fiatalabbak, s ahány ember, annyi világ. Vajon hogyan bánik az em­bereivel a főszerelő? A kirendeltségvezetői irodá­ban beszélgetünk. — Jól összeszokott társaság a miénk — mondja. — Meg aztán a munkánk is olyan természetű, hogy nagyon egy­másra vagyunk utalva. Ve­szélyes szakma ez, elég egy apró figyelmetlenség, máris megvan a baj. Nagyon kell vi­gyázni egymásra. Húsz éve dolgozom a vállalatnál, de rendkívül nehéz helyzetbe még soha sem kerültem. Se a munkatársaim Bánni meg úgy bánok az emberekkel, ahogyan barátok között szo­kás. Régebben előfordult, hogy parancsolni kellett, de ezt én nem szeretem. Inkább kérek. S én is megfogom a szerszá­mot, ha kell. Hallgatnak is rám az emberek. Kurts László fiatal ember. Harmincnégy éves. Gyerekfej­jel került a vállalathoz, vil­lanyszerelő szakmát tanult, azóta a mesterségnek szinte minden csínját-bínját elsajátí­totta. Soha nem jön zavarba, bármilyen hibát kell kijaví­tani, lehet szigetelőrobbanás, vagy vezetékszakadás, a kis GAZ-kocsi már robog kifelé a helyszínre,' ha hibabejelentés érkezik, s nemsokára beleke­rül a munkanaplóba: „A nor­mális energiaellátás helyre­állt. ..” Ki tudhatja előre, hogy tíz­éves fia követi-e majd apjái a mesterségben? Zolit egyelő­re teljesen lekötik az iskolai dolgok. Olvasni nagyon sze­ret. Ezért aztán a házi könyv­tár egyre gyarapodik. Talán néha az újságokba is bele-be- lekukkant, mert nagy a vá­laszték; Népszabadság, Nők Lapja, Vasas újság... — Endrefalvi vagyok — mondja magáról Kurts László. — Ott építettem házat. Hat­vanhétben kaptam meg az engedélyt a beköltözésre. Szép, háromszobás, összkomfortos családi ház. Látni lehet a fő- útról. A feleségem nem dol­gozik. Akad neki éppen elég munka a ház körül, meg a háztartásban. Van még két nap szabadságom. Most készü­lünk a disznóvágásra. „He­lyeske” a hízó, lehet úgy két­mázsás. Majd csak kijövünk belőle valahogyan... És mosolyog hozzá. Szószólók, vagy EZ A KÉRDÉS, iva nem is ilye» kategori­kusan, de gyakran elhangzott megyénkben is, amikor egyes gyáraik, vállalatok elfeledkez­ve a jó ízlésről, olyan dolgokat cselekedtek, ami enyhén szólva ellentétes volt a népgaz­dasági érdekekkel, s ez ellen nem léptek fél kellő időben, vagy szigorral a felsőbb szer­vek. A legkirívóbb megnyilvánulások a beruhá­zásoknál jelentkeztek. Bár az irányító ható­ságok, köztük a minisztériumok is látták, hogy a vezetésük alá tartozó egyik-másik vállalat elképzelése ingoványos talajra, meg­alapozatlan óhajra épül, mégis tovább enged­ték. nyilván abból a meggondolásból, hogy miért őket kiáltsák ki a fejlődés kerékkötő­jének. Az ilyenkor indokolt tiltó szó kimon­dásának elmaradásakor még hozzáfűzték: a döntésekért a vállalatok vezetői a felelősek. Ez igaz! Csakhogy ennek is volt, van és lesz mindig határa és mértéke, még a nagy­fokú vállalati önállóság keretében is. Mert az irányító szervek nemcsak a múltban, ha­nem most is jobban ismerik a népgazdaság lehetőségeit, az' összefüggéseket, a bel- ^ és külföldi piaci igények mozgását, változását, kielégítésük lehetőségeit, a fejlesztés külön­böző módjait. Az önállóság túlhangsúlyozása közben mintha a felsőbb szervek. minisztériumok megfeledkeztek volna arról a feladatukról, hogy egy-egy kirívó visszásság felfedezése­kor, az ejnye-ejnye. vagy egy kicsit szigorúbb feddésen kívül bizony szükség volna még ha­tározottabb, még súlyosabb követelmények­kel járó felelősségre vonásra i6. E tekintet­ben az utóbbi másfél esztendőben kedvező változások következtek be a gazdasági élet minden területén. Az előbbi eljárásnak a többi között az a szemlélet volt az alapja, hogy a felsőbb szer­vek csak javasolnak, észrevételeznek, kifogá­solnak, tanácsot adnak, de konkrétan nem avatkoznak bele a vállalatok életébe. Ez a felfogás és gyakorlat egyes gazdasági vezetőkben olyan hiedelmet váltott ki, hogy most már mindent szabad. Szerencsére a he­lyi pártbizottságok a sarkukon álltak, többé- kevésbé lenyesegették azokat a túlzó vad­hajtásokat, amelyek bántóan ellentétesek voltak a népgazdasági érdekekkel. Közben egyre többször szóvá tették me­gyénk gyárainak vezetőd közül is, hogy a minisztériumokban járva egy-egy konkrét ügy intézésekor egvik osztályról a másikra küldözgetik őket Emellett elég gyakori, hogy kitérő válaszokat kapnak. Ilyeneket: még nincs végleges állásfoglalás,' most egyeztetik álláspontjukat a különböző osztályok, még meg kell kérdeznünk ezt, azt és így tovább. Emiber legyen a talpán, aki ilyen útmutatá­sok közepette el tudja dönteni, hogy kihez forduljon konkrét segítségért. Számtalan olyan tanácskozáson vettünk részt, amikor a felsőbb szerv képviselője, vagy megbízottja azzal kezdte felszólalását: nem vagyok illetékes' nyilatkozni a vitatott kérdésben, de elmondom a véleményem. Mi­nek, amikor úgy sem viszi előbbre az ügyet, úgy sem oldja meg a problémát. Egyesek tudni vélik, hogy a minisztériumok, vala­mint egyik-másik felsőbb irányító hatóság ilyen és ehhez hasonló módszerrel kívánta bizonyítani nélkülözhetetlenségét. Ennél persze a jobb módszer az lett volna, ha intézkednek. Sőt, egyes kérdésekben nem ártott volna utasítani a magukról megfeled­kező vállalatok vezetőit, még akkor is, ha az nekik tetszik, ha nem. Az utasítás jogát, il­letve ennek kötelességét senki sem vette él a felsőbb irányítóktól, csupán egyes kérdé­sekben. korlátozta hatáskörüket. Sőt, a mai gazdaságirányítási modell bevezetésekor a központi irányelvek, a központi akarat szá­mon kérését írták elő a minisztériumoknak. Ismerve ezt az állapotot, és ennek hátrá­nyos következményeit, a Központi Bizottság legutóbbi ülésének állásfoglalása e tekintet­ben is világosan fogalmaz. „Növelni kell az ágazati minisztériumok felelősségét, tervja­vaslataik realitásáért, a műszaki fejlesztés irányáért és a tervezési struktúra korszerűsí­téséért”. Ebből a rövid, de tömör megfogal­mazásból is kiviláglik, hogy a jövő évben fokozottabban kell ellátni a minisztériumok­nak azt a feladatukat, amit a gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetésekor megkaptak: legyenek a központi akarat méltó képviselői Csak akkor váljanak az irányításuk alá tar­tozóvállalatok szószólóivá, ha az ottani el­képzelések nem ellentétesek a népgazdasági érdekkel. Ugyanakkor mondják el azokat a gondokat is, amelyeknek megoldása megha­ladja erejüket. Nemrég az egyik minisztériumban dolgozó ismerősömmel beszélgettem, aki elpanaszolta, hogy több mint egy év óta, de különösen az MSZMP 1971. decemberi, majd azt követő határozatai nyomán a minisztériumokban sem lehet csak úgy általában irányítani, ál­talában tanácsot adni, általában javasolni, általában észrevételezni. Szóval, itt is szűnő­ben van a korábbi munkastílus, elkezdődött az egészségesebb szemlélet és gyakorlat. En. nek során a hangsúly a konkrét intézkedé­sekre, a konkrét segítségre terelődik. S ez így van iól. MEGYÉNK ÜZEMEIBEN, s vállalatainál a hatékonyság, a munka szervezettsége csak; akkor gyorsul meg, ha a minisztériumokban és a felsőbb szerveknél felhalmozódott sok­irányú, országot gyarapító szellemi kapacitás jól ötvöződik az üzemekben, gyárakban talál­ható szellemi adottságokkal. Ez szükséges ah­hoz, hogy a minisztériumok és a felsőbb szervek jobban betöltsék azt a szerepüket, amire a népgazdaság fejlesztése érdekében vállalkoztak, illetve létrehozták őket. Lehet­nek, sőt kell is, hogy továbbra is legyenek szószólói az irányításuk alá tartozó üzemek­nek, vállalatoknak, de úgy, hogy elsősorban jól, alaposan, körültekintően irányítsák azo­kat. . V. K. Üzle'kö'ések a jövő évre Ebben a hónapban már több külföldi partnerrel kötött üz­letet a külkereskedelem köz­vetítésével a salgótarjáni öb­lösüveggyár. Világítási üveg­áruból jövőre nyolcszázezer darabot szállít az üzem a Szovjetunióba. A Raznoexport- tal, illetve az ARTEX-szel megkötött szerződés hat tí­pusra, s mintegy háromszáz- negyvenezer rubel értékre szól. Néhány nappal karácsony előtt, az NSZK-ból is érkezett megrendelő fél Salgótarjánba. A Rastal nyugatnémet cég képviselője hatszázezer sörös­poharat rendelt — Mivel foglalkozik a sza­bad idejében? — kérdem. — Hát, olvasni nem nagyon szeretek. A munkám is eléggé leköt. Ami idő marad, azt ott­hon töltöm. A kocsmában en­gem nemigen látnak. Ha hi­szi, ha nem, az az én hobbym, hogy mindig csinálok valamit. A fizetés nem nagy, kétezer­háromszáz forint az alap, erre jön kétszáz a gépkocsivezeté­sért, s ugyanennyi a készenléti díj. Nem hívhatok mindenhez iparost. Inkább magam látok hozzá. Most például a kerítést „bütykölöm”. Hazafelé Szécsényből Salgó­tarjánba az autóból láttuk a formás családi házat. Az ud­varon karcsú „házilagos” osz­lop, a magasban a térvilágítás égői, lenn asztalka, amit nyá­ri estéken körülül a család. Olyankor a finom falatok mel­lé bizonyára egy kis bor, vagy sör is kerül a terítékre. S egészen biztosan nem „fillé­res” gondokról folyik a be­szélgetés .. . K. S. Igen sok fiatal szakmunkás találta meg számítását a BRG salgótarjáni gyáregységében. Várszegi Sándor régebben a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgozott, a BRG-beli munka azonban jobban kedvére való, fizetése is több. La­katosként szeretne itt törzsgá rdataggá válni — kulcsár ­NQGRAD — 1972. december 28., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents