Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

♦

Salamon király könyvéből:

SHAKESPEARE:

Énekek éneke

Szép vagy, ó, szerelmesem,

szép!

Lábadat saru díszíti, ritka drága gyöngyit: tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.

Lábad szára, mint aranyszín

fundamentumon szökellö karcsú oszlop, márvány; a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától sikos szép kerekded csésze, hasad, mint a zafírokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.

Hasad mint a liliommal körös-körül megkerített dús gabonaasztag; karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyűrűkkel aranyosan gazdag.

Bal kezed a fejem alatt, jobb kezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;

nyakad mint a karcsú torony, kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya, méz csepeg nyelved hegyéről, ínyed édességes; fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közűi kitetsző darab pomagránát; szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra, mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák; már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.

(Babits Mihály fordítása)

Éji kaland

Éjszaka mész haza tik-taka, tik-taka vár meleg jó szoba tik-taka, tik-taka.

Vár ma a mór leány tik-taka, tik-taka két karja oly puha, mint haja bársonya.

Jó puha paplana tik-taka, tik-taka

mért fekszel jaj oda tik-taka, tik-taka.

Halálod vár oda tik-taka, tik-taka ész szava, szív szava tik-taka, tik-taka.

Mért lettél oly buta ész szava, szív szava tik-taka, tik-taka vész szava tik-taka.

B. Iván Gizella

A hetvenötödik szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök Harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Szabó Lőrinc fordítása)

HYEKRASZOV:

Ki ábrándokban él...

Ki ábrándokban él, nevetséges, lehet, s ki félszegségein nevet, joggal nevet.

Én mégis azt hiszem, jöhet magányos óra, hogy nincsen édesebb, mint emlékezni róla, s a homályból feléd, ha lelki kín gyötör, az ismerős alak vigaszként tündököl; s hol sétáltunk vele, bejárni sorra minden helyet, ha tépelődsz riasztó perceidben.

Vagy néha, hogyha jő az este, és a hold halvány és bánatos korongját bámulod, felidézni a fák sorát s a ligetet, hol úgy elbűvölt a hold szelíd sugára egykor; de bármi bűvösen sugárzott is felénk, bármily szép volt az est, méginkább eltelénk szerelmünkkel, szemünk egymásba kapcsolódott, s lezárták ajkaink a hosszú, hosszú csókok.

Gondolatmorzsák

Kísérleteim azt mutatják, hogy a kotkodácsolás erőssége nem áll arányban a tojás nagyságával.

Mióta az ideggyogyaszoktol megtudtuk, hogy szorongaiü is lehet, azóta egyre többen

szorongunk.

★

Kiváló barátom az ügyvéd, arra büszke, hogy a legutóbbi tárgyalásán az ügyész felzokogott.

*'

Vannak gyógyszerek, melyek szedésétől az embernek kendermagos gondolatai támadnak.

*

Neurózis esetében, kellő önuralommal el lehet kerülni az orvosokat.

Igazi béke az, amikor a bíró egyedül megy le a pályáit

A kárhozattak összeesküvése csak a túlvilágon okozhat bonyodalmakat.

♦

A múltkor kezitcsókolomot köszöntem egy hosszú hajú fiatalembernek. Azóta nem hiszek a nőknek!

*

Az ideggyógyászokat időközönként szűrővizsgálat alá kellene vetni, mint azokat, akik radioaktív anyagokkal dolgoznak.

★

A Bábel tornyában tulajdonképpen az eszperantót gyakorolták, szótár segítsége nélkül.

+

Egy nő akkor adja fel az álláspontját, amikor először talál igazítani valót a szoknyáján.

★

melyeket, nem merünk kimondani.

*■

Laboratóriumi kísérleteim azt bizonyítják, hogy az ember közvetlenül a fizetés előtt érzi legjobban a magányt

*

A továbbképző tanfolyamok ugyanazt a célt szolgálják, mint a növényeknél a fejtrágyázás, azaz végső fokon az evolúciót.

*■

íjgyes államfők maguk alá temették a birodalmat.

■k

Az egér, miután észrevette, hogy a hallgatósága csupán macskákból áll, meglehetősen zavarodottan kezdett az ünnepi beszédbe.

Cs. D.

A harkály azért kopog, A kimondott szónak súlya hogy a fába szorult féregnek van. A legnagyobb súlyuk legyen ideje elmenekülni. azoknak a szavaknak van,

Kisurrantam.

Dóczi néni trafikja felvidított Kincsesbánya volt. Irkák, ceruzák, színesek, képeslapok garmadája, semmi se hiányzott. Hányszor arra kerültem az iskolából, megálltam a kirakatnál. Örömre vált bennem.

Sietve nyitottam az ajtót. Letettem minden pénzemet.

— Ezért mindért kérek.

Radírgumit ceruzát, színest, füzetfedő papírt, tollhegyet, füzetet, tintát kaptam. Alig győztem hazavinni.

Sötétedett. Anyám ült a kemencénél. Asztalra borítottam a kincsestáram, összecsapta a kezét:

— Mind a Jézus hozta?

— Hogyisne. Vettem.

Megjött apám. Üres marékkai. Senki se szólt. A kanapén gubbasztottam.

— Nem akartátok, hogy karácsonyfám legyen.

Sokáig szipogtam. Anyám közel hajolt:

— A Jézuska, meg a Jóisten is mi vagyunk. Szegény istennek születtünk.

— Mindig ezt mondod.

— Jóra fordul, meglásd.

— Legyen karácsonyfám.

Eszembe jutott a templomkert, ahol hatalmas fenyőfák nőttek.

— Á harangozó ismer Ad fát.

— Tőle kérjünk?

— Biztosan ad.

Szaladtam. A Selyemkútnál

már kipirult az arcom, szaporán szedtem a levegőt. Ahogy közeledtem, elbátorta- lanoötam. Nem is ismer.

Szóltak a harangok. Mire a piactérre értem, elhallgattak. Felszaladtam a lépcsőkön. A kisajtónál találkoztunk.

— Beteg a kistestvérem és nincsen karácsonyfája — mondtam.

— Az nagy baj.

— Itt vannak fák.

Nem mozdult. Jövögettek a templomba. Feketében, prémes kabátokban. Pihent már az este. Vártam. A harangozó nem szólt.

— Hordok vizet a kútról maguknak — vált sírásra a hangom.

— Na hiszen...

Hatalmas alsó ágat fűre.

szelt.

— El se bírod.

— Viszem én.

Csak húzni tudtam a kocsi- úton. Meglátszott a nyoma.

Anyám a boltnál várt. Kis zacskót szorongatott. Elámult.

— Mihez kezdel ezzel a fával?

Húztuk. Pihentünk. Nem

sokan jártak már az utcán. Ablakok világítottak.

— Felállítjuk? — kérdeztem apámat.

— Bajosan.

Fejszét vett elő. A ház oldalához támasztotta a fát, magasabbra ért a nádtetőnél. Ketté vágta. A gerendához erősítette, a hegyét meg a falhoz zsineggel. Ügy csüngött a szobában.

— Igazán szép — szólt anyám —, felöltöztetjük.

Mi mindent talált ki. Ketté törte a kockacukrokat és belecsavargatta krepp-papírba. Cérnával kötözte az ágakra. Gyertyacsonkok kerültek elő a sifon aljából. Papírból virágokat vágott, s teleszórta a fenyőt. Szép volt.

— Majd elfelejtettem, dió is van.

Hozta örömmel. Felrakta a színeseket, ceruzákat, még a radírgumit is. Aztán dobozt vett a ruhák alól. Addig sohasem láttam. Fehér, csillogó koszorút őrizgetett benne. Letépte a gyöngyöket, hosszú cérnaszálakra fűzte.

— Mit csinálsz?

— Csillagokat. Ezek lesznek a csillagok.

Lángolt az arcom. Nem díszítettem a fát, csak csodáltam. Ez volt a legszebb fenyőm. A kanapéra húzódtam és nem tudtam a szememet levenni róla.

— Ezt mégse kellene.

Anyám mit sem törődött

már a szavakkal. A gyöngyös koszorúból számtalan kis dísz született, a fehér fonalból meg angyalhaj.

Ültünk a sötétben. Anyám keze végigjárt az arcomon, fejemen.

— Minden kíváságom teljesült — mondtam.

— Szegényeknek is lehet karácsonya.

Hirtelen lángra lobbant a papír. Végig futott a fán. Mii-e apám leverte, eloltotta, fekete lett minden. A csillagokból kormos, szutykos golyócskák maradtak. Lepotyogtak a szoba földjére.

Sírni se tudtam. Anyám derekához nyomtam a fejem.

Sokára mondtam:

— A hazudósért, kaptam. TÖREDELMESEN bevallottam a beteg testvérkét, a kitalált aranyórát, a sok-sok nemlétező könyvet, a süteményt, mindent az égvilágon. Lassan- lassan eleredt a könnyem.

— Ne sírj, fiam. Ilyen hazugság nem bűn a szegényeknél.

Máig is hiszem, hogy igaza volt.

Karácsonyi köszöntő

A

kék ködlő reggelt köszöntőm fenyő-illat terjengését a füstös szobában december végét az új öröm hullámait boldogtalan és boldog válláról lepergő gondok díszgyertyáinak lobogását hallgatós-hangú fegyvereket téli szél jég-húros citeráját siklik a szán a fagyott havon s . acél-talpa óévtől búcsúzva vágtat karácsony ünnepét csonttá fagyott mezőkön hólepel hirdeti

Szabó Gyula

Emlékezés Pasztára (Szállási Mária rajza)

Karácsonyi gondok

Már december elejétől kezdve idegesen nézegetem a naptáramat: mivel lephetném meg szeretteimet, anélkül, hogy komoly pénzembe kerülne? Őszintén be kell vallanom, hogy év közben átkozottul könnyelműen éltem, és most mindössze néhány forint szomorkodott a zsebemben. Végül is zseniálisan megoldottam a problémát: tízéves kisfiamnak, Gézának, vettem egy papírtrombitát, amivel már szilveszter előtt ricsajoz- hatott. Van-e a gyereknek ennél nagyobb boldogsága? (2 forint). Hivatalbeli szép titkárnőmnek, Valikénak egy utcai telefonfülkéből felszóltam, és közöltem vele tört magyarsággal, hogy a nica- raguai olajkirály huszonnégy éves, éjiteke te hajú fia vagyok. Karácsony után, de még új év előtt megesküszünk. Legyen szíves, várja türelemmel újabb telefonhívásomat. (1 beszélgetés, 3 tantusz bent maradt a készülékben: 4 forint.) Főnökömnek dísztáviratot küldtem: A Hivatalos Közlönyt megelőzve, közöljük önnel, hogy a helyi központ

vezetése után megbízzuk az országos központ vezet Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak Önnek. S. K. főintéző. (26 szó, összesen 9,20 Ft.) Legnagyobb problémám az volt, mivel szerezhetnék örömet élettársamnak, akivel immár húsz éve élünk együtt jóban, rosszban. Névtelen levelet írtam a drágámnak. Többek között ez állt benne: . .Hónapok óta szerelmes szívvel, de némán követem a kisasszonyt. Engedje meg, hogy ismeretleniül bár, néha bámulhassam, csodálhassam az utca forgatagában, örök imádója: egy szőke egyetemista.” (Levélpapír, boríték, bélyeg = 60 fillér.) Dobozlainé, aiki a férjétől csak egy pár bundabéléses csizmát kapott, majd megookkadt az irigységtől. Mindent összegezve, karácsonyi ajándékaim 15 forint 80 fillérbe kerültek. Egy kicsit kiköltekeztem, de megérte. Sikerült örömet szereznem em.: bertársaimnak a szeretet ünnepén.

Galambos Szilveszter NÖGRÁD - 1972, december 24., vasárnap If