Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

,Pírítősszagű” előadások Egy arany koszorús TIT-es emlékei ki iskolai élet középpontja: a gyermek Szerényen tiltakozik; — Miért kellek én a beszél­getéshez? Az is érdekes, ami régen volt? Magukat nem­csak az érdekli, ami most van? Mit válaszolhat erre az új­ságíró? Frázisokat, közhelye­ket. Amikor előkerül a kitün­tetés, oldódik a hangulat, el­indul a beszélgetés., „Aztán jött «háború...” — Hát, igen, két részben Kezdődött. 1936-ban az acél­gyárban, Rimánál alakult egy TIT-csoport, amelynek én let­tem a titkára. Műszaki szak­osztályként működtünk 24 taggal, egészen a második vi­lágháborúig. A csoport folyó­irata a Műszaki szemle volt, műszaki problémákkal foglal­koztunk, olyanokkal, amelye­ket az élet akkoriban felve­tett. A szervezet arra is jő volt, hogy összetartott egy kö- üösséget: okos dolgok hang­zottak el a világ dolgairól, a belső ügyekről. Aztán jött a háború, nagy volt a lemorzso­lódás, a csoport széthullott. Pereg a beszéd fonala, gyor­san elérkezünk a felszabadu­lás utáni időkhöz, az ötvenes évekhez. — Azután 1952-ben léptem be ismét a TIT Nógrád me­gyei szervezetébe, amely kö­zel sem volt olyan mint ma. Labilis volt a taglétszám is, valaki tartott egy-két előa­dást, markába nyomták a be­lépési nyilatkozatot, aztán ezek a tagok lassan lemorzso­lódtak. Nem kötődtek akkor- az emberek úgy a TIT-hez, mint ma; magára nagy aíoitan dolgozott az elnökség. Én kezdetben a műszaki szakosztály vezetőségi tagja voltam, majd az ellenőrző bi­zottság vezetőjévé választot­tak. Azóta három ciklus telt el, Háromszor négy év. Most, az 1972-es választásokon ismét a bizottság vezetését bízták rá. — Korábban az ellenőrzés tevékenysége az alapszabály­zat feletti őrködésben merült ki. Az utolsó ciklustól, 1968- tól változott a helyzet, a TIT központi ellenőrző bizottság évente ellenőrzési munkater­vet adott ki s az abban fog­lalt feladatokat határidőre kellett elvégezni, Mik voltak ezek a feladatok? A TIT szer­vezettségét, erősödését segítő tennivalók. Vizsgáltuk többek között azt, hogy mi az oka a tagság fluktuációjának, miért vannak egyes emberek kar­tonján „nyitott ablakok”. Pró és kontra Tóth Pali bácsi nemcsak az ellenőr szerepet vállalta, de aktívan kivette a részét az előadások megtartásában, a területi munkában is. — Húsz éven keresztül na­gyon sok előadást tartottam. Volt olyan év az acélgyárban, amikor évente tízet—tizenötöt is. Az a tapasztalatom, hogy az érdeklődés mindig a téma- választástól függ. Voltam olyan községben, ahol egy egész nagytermet betöltő hall­gatósággal beszélgettem, de jártam olyan helyen is, ahol a közönséget az iskolai tani-' tó szervezte iskolás gyerekek­ből. A szakmunkásképzés hatékonyságáért A pártihatározat gyakorlat! megvalósításáért Nagybátomy- oan az intézet vezetősége a 209. számú Szakmunkásképző Intézet KISZ-klubjában érte­kezletet tartott, amelyre meg­hívta a bázisüzemek képvise­lőit, a szülői munkaközösség elnökeit és az osztályfőnökö­ket Az értekezlet célja az el­méleti és gyakorlati tapaszta­latok kicserélése volt a szak­munkásképzés érdekében. A vitaindítót Hantos Sándor igazgató tartotta. Ezután a hozzászólásokban a vállalatok képviselői, a szülői munkakö­zösség vezetői és az osztályfő­nökök elmondták észrevételei­ket, tapasztalataikat. A véle­mények kicserélésével szeret­nénk elérni a szakmunkás­képzési reform sikeres meg­gyorsítását és a képzés szín­vonalának emelését. Ezt a célt szolgálta az értekezleten elhangzott tizenkét hozzászó­lás is. A felvetésekben helyet kaptak a díákparlamenten el­hangzott kérések, javaslatok, melyekre a legilletékesebbek adták meg a választ. A tanácskozáson többek kö­zött elhangzott, hogy a gya­korlati képzés feltételeinek megjavítására a nagybátonyi gépüzem még ebben az év­ben három esztergagéppel bő­víti a tanulók jobb gépellátá­sát, a pásztói üvegipari mű­vek tanulóöltöző-biztosítással, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyárrészlege közművesített ivóvízellátással javítja a ta­nulók szociális körülményeit- A tanulók tananyag-elsajátí­tását segíti a nagybátonyi FŰTÖBER azzal, hogy egy- egy nehezebb anyagrészt tech­nikusok és mérnökök bevoná­sával a gyakorlati oktatáson belül gyakoroltatnak. A meg­levő gondokról is sző esett. Ilyen például a társadalmi tu­lajdon nem megfelelő védel­me, vagy az, hogy mintegy ti­zenöt végzős tanuló előmene­telben súlyosan elmarasztalha­tó. Közös feladat, hogy a ta­nácskozáson elhangzottakat a szülőkkel, a vállalatokkal és a tanári karral együttműköd­ve oldjuk meg. Bán Ödön tanár Zongorahangverseny Nagybátonyban A Nagybátonyi Állami Ze­neiskola hangversenyei mindig élményt jelentenek, akár a filharmónia bérleti hangverse­nyéről, akájy saját rendezvé­nyeinkről legyen is szó. Ért­hetően nagy érdeklődés előzte meg a Nagybátonyi Állami /Zeneiskola Zongoramuzsika címmel rendezett hangverse­nyét is. Az intézmény nagy­termében a koncert közremű­ködői ezúttal a kisterenyei fi­ókintézet R. Baranyai Mari­anna tanulói voltak. A nagy érdeklődés mellett lezajlott hangversenyen 18 fiatal sze­repelt. \ tombolája Í$afofs$aqyarmt*lon A korábbi évekhez hason­lóan, az idén is megrendezték Balassagyarmaton a fogadók tomboláját, A színhely, ahogy arról a november- 1-i szá­munkban előzetes hírt adtunk, ismét a balassagyarmati totó­lottó kirendeltség volt A sorsoláson a szerencsés lottó­zók és totózók értékes hasz­nálati tárgyakat nyertek. A kisorsolt tombolajegyek a kö­vetkezők: 191 303, 191 667, 192 563, 194 606, 196 451, 721 942, 722160, 722 541, 722 874, 725 226-os számok. A nyereménytárgyakat — a kisorsolt tombolajegyek be­vonása ellenében — a balas­sagyarmati totó-lottó kiren­deltségnél lehet átvenni 1973. január 5-ig. NŐORAD - 1972. deeembeí 21„ essHörtök Pali bácsi szívesen emlék­szik vissza az acélgyári „pirí- tósszagú” ’ munkásakadémiák­ra. S bár a munkaidő alatti ismeretterjesztésről sok vita folyt pró és kontra, ő a saját tapasztalatai alapján mellette szavaz. — Ügy volt ezekkel a reg­geliszünetben tartott előadá­sokkal, hogy a munkások ked­velték, megszokták. A gazda­sági vezetés tudomásul vette, de ha egy kicsit elhúzódott a beszélgetés, már reklamáltak. Próbálkoztunk á munkaidő utáni ismeretterjesztéssel is, de ez nem ment Tóth Pali bácsi 64 éves. Nyugdíjba vonulása után is épp olyan lelkes közéleti em­ber maradt, mint fiatalabb korában. Tagja a Hazafias Népfrontnak, a várospolitikai munkabizottság vezetője, a vá­rosi lakásügyi társadalmi bi­zottság elnöke, a Vöröske­resztben polgárvédelmi szá- zadpolitikai felelős. A TIT-hez való kötődéséről a következő­képpen nyilatkozik: — Ügy gondolom, ebből nem lehet ki­öregedni, amíg a Iában húzza, én csinálom. Ahol az ember okosodni, művelődni tud, azt a helyet csak szeretni lehet. Amit én, idős tag kívánhatok, az az, hogy szeretnénk több fiatalt látni a szervezetben. Ez kétoldalú előnyt jelente­ne: egyrészt azt, hogy a fi- tal értelmiségiek átadnék a tudásukat, az ismereteiket az embereknek, másrészt, nekik is jó önművelő fórumot bizto­sít a TIT. És az önképzésre, önművelésre ma nagy szük­ség van. Olyan életet élünk, hogy egy iskolai bizonyítvány már csak ajánlólevél az élet­be, a naponta ránkzúduló in­formációmennyiséget pedig magunknak kell befogadni, feldolgozni. Ehhez nyújt nagy segítséget az ismeretterjesztő társulat Bü-zkén mutatja Tóth Pali bácsi október 12- én kapta meg az országos el­nökségtől a TXT aranykoszo­rús kitüntetést eddigi mun­kája elismeréséül. Büszkén mutatja, aztán beteszi a szek­rénybe a többi mellé. ¥, Kiss Mária — Mi újság Palyus? A partizánkapitány ne­vetve válaszolt. — Hát én már szívesebben játszanék lutrin, mint az ebe- cki boltos, már unom ezt a sok puskaropogást. — Csak nem fél? — Arról szó sincs, itt a par­tizántanyán mindig vitéz az ember. Csak otthon fogy el a bátorsága a szűk mundérból. Otthon, vagyis az asszonynál. — Hát a területen mi a helyzet? — Nagyon habos a Garam mostanában, úgy látszik sok vér fröccsent bele. — Vagyis újra közelednek a németek? — Azt mondják, de majd elválik. Ahhoz még nekünk is lesz egy-két szavunk. Mert a németek valóban ve­szélyesen közeledtek a Szlo­vák Nemzeti Felkelés központ­ja, Besztercebánya felé. A katonai helyzet néhány hó­nap óta komolyra fordult, kü­lönösen azóta, hogy dél felől a magyar egységeket németek váltották fel. A magyar ka­tonák mindenütt legalább passzívan, ha nem barátságo­san viselkedtek a szlovákok­kal szemben. Az október közepén kiala­kult helyzetről így ír 20 év­vel később Gustáv Husák: „Höfle már nem szépítette a helyzetet, a háborús stratégia minden szabályát szem előtt tartotta, amikor a felkelés hadereje ellen fordult. Min­denekelőtt látta, hogy azokkal az erőkkel, amelyek Szlováki­ában rendelkezésére állottak, a felkelést nem számolhatja fel. Ezért elsőként erősítések­ről gondoskodott. Délről is támadnia kellett magyar te­rületről, ahol eddig nyugalom uralkodott. Himmler utasításokkal és parancsokkal bombázta Höf- lét, hogy semmisítse meg a AZ MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságának végre­hajtó bizottsága a napokban tárgyalta meg a járás közok­tatásának feladatait a Köz­ponti Bizottság irányelvei és a megyei pártbizottság hatá­rozata alapján. A két határo­zat szem előtt tartásával — elemezve a járás sajátos hely­zetét — feladattervet dolgoz­tak ki amely jól tölti be a járási cselekvési programsze­repét. Józanul épít azokra a gazdasági tervekre, amelyek a jövőben a járás arculatának további formálásában fontos szerepet töltenek be. s fő fel­adatként mindenekelőtt a tar­talmi munka színvonalának erősítését tűzi célul, a jelen­legi keretek között. E feladattervnek szemlélet- formáló szerepe is van, orien­tálja az oktatásügyben dolgo­zók szemléletét. Célul tűzi ki. hogy az iskolában a gyermek kerüljön a központba. Amint azt a feladatterv is hangsúlyozza, az iskolarend­szer távlati fejlesztése nem szakítható el az iskolára való előkészítéstől, az óvodától. Az óvoda alapozza meg az anya­nyelvi, a matematikai neve­lést, az ábrázolóképességet. Alapvető szokáskultúrát ala­kít ki, számos eszközzel járul hozzá a gyermeki személyiség kibontakoztatásához. Más szempontból, a járás iparszer­kezetének változásából követ­kezik, hogy mind több csa­ládanya kapcsolódik be a ter­melőmunkába, ez is tovább erősíti az óvodák iránti igényt. Éppen ezért a feladatterv ki­mondja, hogy az óvodai háló­zat tervezett bővítésén túl, a már meglevők hatékonyságát is növelni kell. Az 1972/73-as tanévben bevezetett új neve­lési program végrehajtásának feltétele az is, hogy mielőbb biztosítottak legyenek a do­logi, tárgyi eszközök, a nor­máiknak megfelelően. Azok­ban a községekben pedig, ahol kevés az óvodai hely, vagy nem működik óvoda, a jövő­ben is szervezni kell az isko­lára előkészítő tanfolyamo­kat. s küllőn is figyelmet kell fordítani a cigánytanulók is­kolaelőkészítésére. A KÖZPONTI Bizottság ha­tározata értelmében az álta­lános iskola fejlesztésére kell mindenekelőtt összpontosítani az erőket. Biztosítani kell. hogy a szakrendszerű oktatás teljessé váljon, a szaktanárok által leadott órák aránya to­vább növekedjen (jelenleg 72,8 százalék). Rövid időn be­lül meg kell szüntetni az 1—4 osztályos összevonásokat, a részben osztott osztályok ará­nyát minimálisra kell csök­kenteni. A tartalmi munka javítása érdekében a körzeti jellegű általános iskolák sze­mélyi feltételeinek és eszköz­ellátottságának javítása érde­kében hosszabb távú tervet kell kidolgozni. Az általános iskolai munka fejlesztésében most a legfontosabb tényező a tartalmi tevékenység kor­szerűsítése, a nevelő-oktató munka minőségének javítása, amely elsősorban helyileg megoldandó feladatrendszer kidolgozását és végrehajtását igényli. Az általános iskolák­ban kapjon nagyobb szerepet a munkára nevelés, a tanulók erkölcsi és világnézeti formá­lása. A közösségi nevelés, a közéletiség, a szocialista de­mokrácia számára teremtse- . nek az iskolák mind jobb pe­dagógiai feltételeket. A járás iparszerkezetének alakulása is szükségessé teszi — egyéb okokon túl — a ta­nulók hajlamait, képességeit is egyaránt figyelembe vevő, tudományosan megalapozott pályairányítást. Ez a tevé­kenység képezzen az iskolák­ban több éves pedagógiai fo­lyamatot. Szervezettebbé, tu­datosadba kell tenni az üze­mek, vállalatok pályaválasz­tást 6egítő munkáját is. Szól a feladatterv a közép­iskolákról, a két gimnázium­ról, s a nagybátonyi szak:- munkásképző intézetről. Hangsúlyozza, többi közt, a gimnáziumi tanulókkal való differenciált foglalkozást, a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítését. Szüksé­gesnek tartja, hogy a szak­munkásképzés minőségi szintjének enpelése érdekében az üzemek kapcsolódjanak be hatékonyabban az alap-, szoli­mái és a speciális képzésbe. Nyújtsanak az üzemek a tan­tervben előírt munkákat és ehhez a megfelelő tárgyi fel­tételeket. Az üzemi párt- és KISZ-szervezetek is segítsék a szakmunkástanulók erkölcsi, politikai, szakmai nevelését, az üzemi kollektívákba való beilleszkedést. FELELŐSEN szól a feladat­terv a felnőttoktatás hiányos­ságainak csökkentéséről, meg­szüntetéséről, 'ebben az üze­mek, munkahelyek szerepé­ről, a hatékonyabb erkölcsi és anyagi ösztönzők fokozott al­kalmazásáról. az iskolák, mű­velődési otthonok stb. szere­péről a felnőttképzésben és továbbképzésben. Külön is szól továbbá az oktatási háló­zatfejlesztésről. amelynek elvi alapja: a gazdasági fejlődés igényei, a demográfiai mozgá­sok, az oktatás gazdaságossá- gáról, s ebből fakadó tenniva­lókról. Elvi alapként kimond­ja, hogy az iskolaszerkezetet gazdaságosan. a valóságos változásokhoz igazodva kell formálni, kialakítani. T. fa. Képzőművészeti szakkörök kiállítása A megyeszékhely ünnepi rendezvényei közül kiemelke­dik a József Attila Megyei Művelődési Központ üvegcsar­nokában megrendezésre kerü­lő kiállítás, amelyen a megyei művelődési intézmények mel­lett működő képzőművészeti szakkörök tagjai mutatják be alkotásaikat. A megyei kép­zőművészeti szakkörök kiállí­tásán mintegy 40 kiállító száznál több képpel szerepel. Szembetűnő a műfaji sokolda­lúság, de ugyanez a változa­tosság figyelhető meg életkor­ban is, hiszen a tanulófiata­loktól az idős nyugdíjasokig a legkülönbözőbb korosztályok megtalálhatók a kiállítók so­rában- Mennyiségben és szín­vonalban előreláthatólag ki­emelkedik a pásztói képzőmű­vész-kollektíva kollekciója, de a megye valamennyi járása képviselteti magát „művészek­kel”. Az ünnepélyes megnyitó­ra december 25-én délelőtt II órakor kerül sor. felkelést, mihamarabb Kezd­je meg az offenzívát. Frank­kal és Witiskkel együtt 1944. október elején találkoztak Bécsben, ahol Himmler is, Frank is sürgették a szlová­kiai ellenállás mielőbbi lik­vidálását. Ott hagyták jóvá Höfle haditervét, valamint Frank propagandahadjáratá­nak tervét, Himmler ugyan csak ott adott Höflének erő­sítéseket, elsősorban a Horst Wessel SS-hadosztályt, melyet Magyarországra vezényeltek, valamint a lengyelországi Dir- lewanger-ezredet, később egy páncélgránátos hadosztályt, így azután a harcok végső fá­zisában Höflének nyolc had- osztálynyi hadereje volt Himmler Pozsonyban szemé­lyesen ellenőrizte a művelete­ket, s Höflére továbbra is ál­landó nyomást gyakorolt.” Pedig a legfontosabb fela­dat végrehajtása még csak most kezdődött. Nógrádi Sán­dor partizánegységéhez szép számmal akadtak jelentkezők. Segített ebben Pável Barbor- ják, és lelkes csoportja, de már ott volt a segítőtársak kö­zött Bársony Máté tizedes is. Egy alkalommal azt mond­ja neki Nógrádi Sándor. — Máté fiam, te már any- nyi harci feladatot végrehaj­tottál, annyi katonát megnyer­tél a mi ügyünknek és áthoz­tad őket a fronton, hogy ide­je lenne már előléptetni té­ged. Máté megállt, feszes vi­gyázzállásban és nagyon kato­násan válaszolta: — Alezredes úr! (az „elv­társra” még nem járt rá a nyelve). Nem az előléptetésért teszem, amit teszek. És nem fogadta el a har­madik „krumplivirágot”. Szóval a partizánegység szervezése jó ütemben haladt. De a másik feladat, a Köz­ponti Bizottság tagjainak, ve­zető elvtársaknak az átjutta­tása a fronton, még váratott magára. Pedig Moszkva egyre gyakrabban érdeklődött, ho­gyan állnak az előkészítéssel, mikor indíthatják útnak — Kijeven keresztül —, a Tri Dubira az elvtársakat. Nógrádi • Sándor megint csak Pável Barborjákra gon-, dőlt. Hívatta a partizánka­pitányt. — Tudja-e Palyus, hogy ki szövegezi a mi röplapjainkat? ■— Biztosan Nógrádi elvtárs, vagy kijeviek. — Moszkvában írják, Pa­lyus. Keleti Ferenc elvtárs a legfőbb szerkesztője a mi röp­lapjainknak. Hamarosan meg­ismerkedhet vele, mert ide­érkezik hozzánk és át kell se­gítenie a fronton, egészes Budapestig. — Mókust fogni sokkal ne­hezebb. —- No, no, Palyus. — Majd meglátja, Nógrádi elvtárs, csak a címet adja meg, aztán már mehetünk is. Hanem nagyon gyorsan le­lohadt a partizánkapitány kezdeti lelkesedése, amikor megtudta, hogy először neki kell Budapestre indulnia. Két címet kapott Nógrádi Sándor­tól. Mind a kettőt ellenőriz­nie kellett — úgy mint a múltkor —, és döntenie, hogy melyik felel meg jobban Ke­leti Ferenc elvtárs biztonságos lakhelyéül. — Még mindig a mókusfo- gás a nehezebb? — kérdezte Nógrádi elvtárs, nem kis ma­lidéval a partizánkapitány­tól. Barborják megvakarta a feje búbját és csak ennyit szólt rá: — Hát... most már nem tudnék különbséget tenni, de azért majd megbirkózunk ez­zel a munkával is. Mert szavajárása volt, hogy a partizán az dolgozik, annak munkája a felderítés, a néme­tek zaklatása És még aznap, sötétedés után egy magas, szikár, civil­ruhás férfi hagyta el Zólyom városát és nekivágott délnék, aJavorina völgyében, Krupina irányába, hogy Sahynál ' átláboljon az Ipoly túlsó part­jára. Nyomában yolt egy ala­csony, zömök férfi, ha meg­álltak csak szlovákuí beszél­gettek, ha elindultak a zömö- kebb lemaradt vagy húsz lé­péssel tőle. Aztán Sahynál kezet ráztak és hátat fordí­tottak egymásnak. Ketten, két irányból közelí­tették még Budapestet. G. Gy. (Folytatjuk) /

Next

/
Thumbnails
Contents