Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

Párt- és állami küldöttségünk moszkvai programjából Saigoni katonai szakértők véleménye Koszorúzás a Lenin-mauzőlcttninál és az Ismeretlen Katona Sírjánál A Szovjetunió fennállásá­nak félévszázados jubileuma alkalmából Kádár János ve­zetésével Moszkvában tartóz­kodó magyar párt- és állami küldöttség — amelynek tag­jai: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Komócsin Zol­tán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja és Rapal Gyula moszkvai nagykövet — szerdán a kora délutáni órák­ban koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az Is­meretlen Katona Sírjánál. A magyar delegáció először a Lenin-mauzóleum előtt he­lyezte el koszorúját, amelynek szalagjára a következő mon­datot írták: „Dicsőség Lenin­nek, a szovjet állam megala­pítójának”. Ezután a küldött­ség „Dicsőség a népek szabad­ságáért elesett szovjet hősök­nek” feliratú koszorút helye­zett el az Ismeretlen Katona Síremlékén, amely néhány száz méterrel a mauzóleumtól, ugyancsak a Kreml falai alatt van. A koszorúzáson szovjet rész­ről Jelent volt NyikolaJ Baj- bakov szovjet miniszterelnök- helyettes, az Állami Tervbi- zottság elnöke, Vlagyimir Sauro. az SZKP Központi Bi­zottságának osztályvezetője, valamint az SZKP Központi Bizottságának több felelős munkatársa, továbbá Vlagyi­mir Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. Magyar részről jelen volt Monori Ist­ván követtanácsns. a moszk­vai magyar nagykövetség más vezető beosztású munkatár­sai, valamint Papp László, ha­zánk állandó KGST-képvise- lőjének helyettese. A magyar párt- és állami küldöttség szerdán látogatást tett a szovjet képzőművészek „Hazánk — a Szovjetunió” cí­mű jubileumi kiállításán a „Manyezs" kiállítóteremben, ahol kedden nyitották meg a szövetséges köztársaságok e nagy képzőművészeti sereg­szemléjét A vendégeket Jurlj Koroljov, a Szovjet Képző­művészek Szövetségének tit­kára és NyikolaJ Smidt, a ki­Az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagjai — Leonyid Brezsnyev, Gennagyij Voro­nov, Andrej Kirilenko, Alek- szej Koszigin, Fjodor Kulakov, Dinmujamed Kunajev, Kirill Mazurov, Arvld Pelse, Nyiko­laJ Podgomlj, Dmltrij Pol- janszkij, Mihail Szuszlov, Alekszandr Selepin, PJotr Se- leszt, Vlagyimir Scserbickij —, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagjai, a köz­ponti bizottság titkárai, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettesei és a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának házelnökei szerdán felkeresték a Lenin-mauzóle- umot és az SZKP Központi Bizottsága, a legfelsőbb ta­nács elnöksége és a minisz­tertanács nevében koszorút helyeztek eL állítási csarnok igazgatója ka­lauzolta végig a termeken. A küldöttség csaknem más­fél órát töltött a „Hazánk — Szovjetunió” című kiállításon, de így is csak a 2500 műal­kotás egy részét tudta meg­tekinteni. Távozáskor Kádár János a küldöttség nevében az alábbi szavakat írta a ven­dégkönyvbe: „Gratulálunk, to­vábbi sikereket kívánunk a szovjet művészeknek, akik a legméltóbban, alkotásaikkal ünnepük a nagy évfordulót, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóját. A párt- és állami vezetők egyperces hallgatással rótták le kegyeletükét Vlagyimir II- jics Leninnek, a nagy vezető­nek és tanítónak, a világ el­ső munkás-paraszt állama megalapítójának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége ihletőjének és meg­szervezőjének emléke iránt. Ezután az SZKP és a szov­jet állam vezetői felkeresték az Ismeretlen Katona Sírját, s a központi bizottság, a leg­felsőbb tanács elnöksége és a minsztertanács nevében koszo­rút helyeztek el. Egyperces hallgatással emlékeztek meg a Nagy Honvédő Háború hőseiről, akik életüket áldozták a szov­jet haza szabadságáért és füg­getlenségéért. (MTI) Szovjet vezetők koszorúzása Ötvenedik születésnap Amikor e sóinkat nyomdába adtuk, már hetven ország küldöttségei érkeztek meg Moszkvába, de további delegá­ciók egész sorát várják még. Jönnek a kommunista és munkáspártok a nemzeti és nemzetközi haladó mozgal­mak, a legkülönbözőbb államok és kormányok küldöttségei. Jelen lesz a szovjet fővárosban gyakorlatilag az egész vi­lág, mivel az esemeny is, amelynek megünneplésére most sor kerül, alapjaiban érintette az egész világot. Ez az esemény a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége megalakulásának félévszázados Jubileuma. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcsét aratták le 1922. decemberében a nagy Oroszország népei és nemzetiségei. E győzelem legpompásabb gyümölcse: az állammá szervező­dés, méghozzá olyan állam alakult meg öt évtizeddel ez­előtt, amilyen korábban a Földön nem létezett. A Lenin alapította sok nemzetiségű munkás-paraszt állam, a Szov­jetunió, ahol minden hatalom a dolgozó népé és ahol min­den nemzetiséget, népcsoportot egyenlő jogok Illetnek meg. A nagy ünnepen, amelyet egyébként nemcsak Moszkvá­ban ünnepelnek, hanem világszerte mindenütt megemlékez­nek róla, természetesen részt vesz hazánk is: párt- és ál­lami küldöttségünket Kádár János vezeti. Delegációnk ne­vében jelképesen egész népünk ott van ezekben az ünnepi órákban, mert nemcsak örömmel osztozunk a testvéri Szov­jetunió ünnepében, de hálás szívvel is. Hiszen jól tudjuk: elsősorban nekik, a felszabadulást hozó szovjet katonáknak köszönhetjük, hogy nálunk is új típusú állam alakulhatott, a párt vezetésével hazánkban is a dolgozó nép kezében van a hatalom. A jubileumi ünnepségen nemcsak arról a napról em­lékeznek meg, amelyre az évforduló esiik, hanem az azóta eltelt egész történelmi korszakról is. Mégpedig jogos büsz­keséggel. A polgárháború által annyit szenvedett, legyen­gült és egyszál magában álló, ellenséges környezettől körül­vett, ötven évvel ezelőtti fiatal szovjet állam ma: a világ egyik legerősebb ipari hatalma. S egy egész -világrendszer, szocialista szövetségesed egész sorának élén áll. Túl ezen támasza és példaképe a nemzetközi munkásmozgalomnak és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. A kizsákmányolástól mentes társadalom megvalósító­ját, a világbéke legfőbb őrét és támaszát, & világ minden el­nyomott, s elmaradott népének támogatóját és szövetsége­sét, a szocialista Szovjetuniót az egész haladó emberiség kö­szönti megalakulásának ötvenedik születésnapján. Diplomáciai kapcsolat bárom újabb állammal Az NDK és Svájc megálla­podott, hogy nagyköveti szin­ten felveszi egymással a dip­lomáciai kapcsolatokat. A megállapodást januárban rea­lizálják. Ezzel az NDK valamennyi európai semleges állammal diplomáciai kapcsolatot léte­sített. Szerdán Nepál is elismerte a Német Demokratikus Köz­társaságot és ugyancsak nagy­követi szinten felveszi vele a kapcsolatokat. Djakartában Malik külügy­miniszter bejelentette, hogy az alapszerződés aláírása után Indonézia is nagykövetet cse­rél az NDK-val. (MTI) % 8MÓGRAD - 1972» deeemfe« t1.8 csütörtök Törökország felemeli katonai költségvetéséi Törökország az ideihez ké­pest 37 százalékkal megemel­te jövő évi katonai költségve­tését. Mehmet Izmen hadügy­miniszter bejelentette, hogy 1973-ban 11,1 milliárd török lírát - 793 millió dollárt — fordítanak katonai' kiadások­ra. „Az enyhülési erőfeszíté­sek ellenére sem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elhamarkodottan csök­kentsük katonai költségveté­sünket” — jelentette ki a parlament ülésén a hadügy­miniszter. (MTI) A küldöttek egyperces né­ma emlékezésével ért véget New Yorkban az ENSZ-köz- gyűlés 27. ülésszaka. A szep­tember 19-én megnyitott ülés vitáiban és tanácskozásaiban 132 tagország 3000 küldötte vett részt; a napirenden ke­reken 100 pont szerepelt, s a résztvevők 150-nél több ha­tározati javaslatot vitattak meg a plenáris üléseken és az 500 különböző bizottsági ta­nácskozásokon. A program tehát gazdag és változatos volt, a vita kiter­jedt a környezetvédelemtől kezdve a leszerelésen, a gyarmatosítás felszámolásán át a nemzetközi terrorizmus megfékezését szolgáló rendsza­bályokra vonatkozó javaslato­kig. Az ülésszak súlyát, jelen­tőségét azonban mégsem té­mabeli gazdagsága fémjelzi, hanem az, amit Stanislaw Trepczynski lengyel külügy­miniszter-helyettes, a közgyű­lés elnöke így fogalmazott meg: ... a tanácskozás hoz­zájárult a békés jövő építésé­hez". Ez már önmagában is előrehaladást jelez, mutatja azt a talán lassúnak tűnő, de ezzel együtt is pozitív válto­zást, ami a világszervezeten belül végbemegy. Aki figyelemmel kísérte a 27. ülésszakról nyilvánosságra került jelentéseket, nem cse­kély megelégedéssel vehette tudomásul, hogy az ENSZ-ben mind nagyobb sikereket arat a Szovjetunió és a szocialista tábor diplomáciája, s azok a haladó erők, amelyeknek a törekvése a feszültségmentes, a mainál békésebb, biztonsá­gosabb holnap megteremtésé­re irányul. Ügy tűnik: az az állapot, amikor a világszerve­zet tagállamainak jelentős há­nyada — különböző gazdasági „A történelem legsúlyosabb bombatámadásai” Találat ért lialphongban egy lengyel ha jót Hanoiban készült felvételűnkön Nguyen Thi Hien Linh asszony három — - bombatáma- dásban megsebesült' — kisgyermekével az egyik elsősegélyt nyújtó helyen Amerikai hard repülőgépek százai szerdán is folytatták tömeges légitámadásaikat a demokratikus Vietnam sűrűn lakott területei ellen. Saigoni katonai körök szerint a jelen­legi légitámadások „a történe­lem legsúlyosabb bomba táma­dásai”. Kedd estig mintegy száz B—52-es amerikai repülőerőd és 500 amerikai harci repülő­gép körülbelül ötezer tonna bombát és egyéb robbanó­anyagot szórt le Hanoi és Haiphong térségére. A Hanoi Rádió közölte, hogy a keddi amerikai bombatámadások nyomán tijbb száz vietnami polgári személy vesztette éle­tét. . A' szerdai bevetések számá­ról a saigoni amerikai hadve­zetés semmit sem közölt. Ar­ról sem nyilatkozott, hogy az amerikai légierő Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa felsza­badított területei ellen is folytatta-e terrortámadásait. A hadphongi kikötő ellen intézett szerda reggeli ameri­kai légitámadás során találat érte a „Jozep Conrat” nevű lengyel teherhajót. A hajó kapitánya a VNA tudósítójá­nak elmondotta, hogy a le­génység több tagja és mkga a hajó orvosa is megsebesült. A lengyel tehergőzös súlyosan megrongál ódott. A VDK légvédelme szerdá­ra virradó éjszaka hat ame­rikai repülőgépet, köztük két B—52-es harcászati bombave­tőt lőtt le azok közül, ame­lyek Hanoi és Haiphong több sűrűn lakott körzetét bombáz­ták. Ezzel december 2ű-ig 4091-re emelkedett a demok­ratikus Vietnam légiterében megsemmisített amerikai tá­madó repülőgépek száma. A saigoni amerikai hadve­zetés szóvivője szerdán beis­merte, hogy a VDK partvé­delmi ütegei kedden eltalál­ták a „Goldborough” nevű amerikai torpedórombolót, amely részt vett a demokra­tikus Vietnam elleni hadmű­veletekben. A hajó legénysé­gének több tagja meghalt, il­letve megsebesült, maga a ha­dihajó súlyosan megrongáló­dott. A dél-vietnami hadszíntér­ről érkezett jelentések sze­rint a népi felszabadító erők és a Thieu-rezsim alakulatai között a leghevesebb harcok az északi fronton levő Quang Tri tartományi székhely tér­ségében, valamint a Saigon fővárostól 80—120 kilométer­rel délnyugatra—nyugatra fekvő Dinh Tuong és Klen Phong tartományokban foly­tak. Kambodzsában is felélén­kült a khmer hazafiak har­ci tevékenysége. A Reuter ér­tesülése szerint a forradalmi erők szerdán reggel ismét he­ves tüzérségi tüzet zúdítottak a Phnom Penh fővárostól mindössze 20 kilométerrel dél­re levő ellenséges állások el­len. (MTI) A 1 w 1 f a »* rr békés jovo építésééit és politikai kényszerűségek­nek engedve — még engedel­mes eszköze volt a nemzetkö­zi imperializmusnak, végleg letűnőben van. Ügy is mond­hatnánk ezt, hogy egyre job­ban oszlik az az acélerőssé­gű függöny, ami több mint húsz évig elzárta a világszer­vezetet az alakuláskor maga elé tűzött nemes, az egész emberiség érdekeit szolgáló célok megvalósításától, az alapokmány cikkelyeinek tel­jesítésétől. Egy nagy tekintélyű diplo­mata, Jakov Malik szovjet külügyminiszter-helyettes, a Szovjetunió ENSZ-delegáció- jának vezetője így összegezte véleményét: „Az ENSZ 27. közgyűlése által elfogadott fontos határozatok a béke és nemzetközi biztonság megszi­lárdítására, a népek közötti barátság fejlesztésére irányul­nak.” Ebből a szempontból az egyik legfontosabb határozat az, amit a Szovjetunió javas­latára fogadtak el az erőszak alkalmazásáról történő lemon­dásról a nemzetközi kapcso­latokban és az atomfegyverek használatának mindörökre va­ló betiltásáról. A legtartósabb politikai jelentőséggel bír ez a dokumentum és megfelel az összes nagy és kis országok és népek alapvető érdekeinek. Jakov Malik szavaival élve: „Egyezik a béke védelme és az emberiségnek az atomháború fenyegetésétől való megmen­tése létfontosságú igényeivel.’' A tagállamok eddig rit­kán tapasztalt egyetértése kí­sérte azt a szovjet javaslatot, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására, a leszerelés megvalósítására irányult. Sok, korábban e kérdésről hallani sem akaró ország delegátusa nyilvánított konstruktív vé­leményt e problémáról. Né­hány - küldött ugyan még szembenállt az indítvány­nyal, de a közgyűlés határo­zatot hozott a leszerelési vi­lágértekezlet összehívásának létjogosultságáról, s ezzel el­ismerte a Szovjetunió és más szocialista országoknak azt a harcát, amit azért folytatnak, hogy a világ országai ne a különböző fegyverek nyelvén, hanem a megértés és békés egymás mellett élés hullám­hosszán tárgyaljanak egymás­sal. Története során a világ- szervezet különböző fórumai sokszor, de kevés hatékony­sággal foglalkoztak a gyarma­tosítás, a fajgyűlölet és az apartheid elleni harc problé­máival. Az ezekkel kapcsolat­ban hozott határozatok több­nyire hézagosak voltak, mert hiányzott belőlük modem vív lágunk e középkori maradvá­nyai ellen küzdő mozgalmak létjogosultságának elismerése. A világszervezet legfelsőbb fóruma most első ízben is­merte el hivatalosan a nem­zeti felszabadító mozgalmakat, mint a szabadságukért, füg­getlenségükért küzdő népek törekvéseinek kifejezőit; meg­erősítette a gyarmati népek szabadságukért folytatott har­cának törvényességét. S ez a korábbiakhoz képest óriási ha­ladás. Az ENSZ alapokmánya ki­mondja a szervezet egyete­mességét, ám az elv hosszú ideig nem érvényesült valósá­gos teljességében. Különböző diszkriminációkkal több or­szágot kívül rekesztettek, köz­tük a világ sorrendben ki­lencedik ipari államát, a ha­ladás élvonalában járó Német Demokratikus Köztársaságot. Ügy tűnik, ez a több mint húszéves igazságtalan megkü­lönböztetés szűnőben van: az NDK elnyerte a világszerve­zetben az állandó megfigyelői státust, amitől lényegében már csak egy lépés a tagság. Többszörösen „évelő téma” a napirenden a közel-keleti konfliktus. A Biztonsági Ta­nács 1967. novemberi határo­zata óta minden alkalommal szerepelt a tárgyalásokon. Sajnos, generális előrehala­dásról, most sem számolha­tunk be. Határozatban ítélte el ugyan a közgyűlés az izra éli agressziót, megerősítette a más országok területeinek há­ború útján történő eltulajdo­nítása megengedhetetlenségé- nek elvét és a megszálló csa­patok haladéktálan kivonását az arab területekről, ez azon­ban nem jelent lényeges ha­ladást a konfliktus rendezésé­ben. S ez, néhány hasonló veszélyességű témával együtt, arra a következtetésre jogo­sít, hogy bár a világszervezet mostani közgyűlése a koráb­biaknál többet tett a békés jö­vő építéséért, de korántsem annyit, amennyi elegendő len­ne bármiféle megnyugváshoz. Sz. I,

Next

/
Thumbnails
Contents