Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-20 / 299. szám

Bemutatjuk a szovjet köztársaságokat Litván Szoviet Szocialista A Litván SZSZK a legdé­libb fekvésű a három balti­tengeri szovjet köztársaság közül. Területe 65 200 négy­zetkilométer, lakossága több mint 3 millió fő. Fővárosa Vilnius. 1918. decemberében Litvá­niában is győzött a szovjet­hatalom, de 1919. augusztusá­ban leverték és létrehozták a litván burzsoá köztársaságot. Az ellenforradalmi rendszer 1940. júniusáig állt fenn, ami­kor a forradalmi tömegek megdöntötték. Júliusban kiki­áltották a Litván Szovjetköz- tarsaságot, amely csatlakozott a 'Szovjetunióhoz. A köztársaság jelentős vil- lamosenergia-termeléssel, gép­es vegyiparral rendelkezik, inig mezőgazdaságában az ál­lattenyésztésnek van a legna­gyobb szerepe. ..... . ... Ünneplőbe öltözött öregek­kel telt meg a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ egyik terme. A hagyományok­hoz híven, itt rendezte meg a kohászati üzemek szakszerve­zeti bizottsága mellett műkö­dő nőbizottság a nyugdíjasok karácsonyát. Az idős emberek szívet me­lengető örömmel ültek a négyszemélyes asztalok mellé. Nem csoda, mert ez az ün­nepség nekik, őérettük volt. A nagyterem előtti kis elő­térben izgatott jövés-menés. Tányérok, csészék csörgése hallatszott, egy nagy asztalon pedig fehér papírba csoma­golt ajándékok. Egyforma va­lamennyi- Nemcsak külsőre, hanem belülről is. Három óra után néhány perccel elcsöndesedett a be­szélgetés, minden szem a színpad felé fordult. Elsőként Nagy János, a gyár szákszer­vezeti bizottságának titkára köszöntötte az öregeket. Meg­ható és meleg szavakkal mondta el, a kohásztai üze­mekben már hagyománynak számít, hogy a karácsonyt megelőző vasárnap a gyár nyugdíj asaié. Minden évben összejönnek, hogy átvegyék az ajándékcsomagot, elbeszélges­senek, és együtt töltsenek né­Nyugdíjasok öröme irtAAM/VWMMM/VWVV« hány kellemes órát. Bár az öregeknek segítséget jelent az élelmiszercsomag is,, de ennél jobbanesik a gondoskodás, a szeretet és a megbecsülés. Hasonló meleg szavakkal üd­vözölte a kis ünnepség rész­vevőit Csíki Tiborné — a résztvevők csak Pannikának szólították —, aki a nőbizott­ság hevében a gyár asszo­nyainak, lányainak, jókívánsá­gait adta át. Viszovszki Nán­dor bácsi a nyugdíjas bizott­ság vezetője válaszolt- Ezzel az ünnepség hivatalos része Véget is ért. Következett a szórakozás, az uzsonna. Találkozás régi is­merősökkel, és meghitt be­szélgetés. Eljöttek az öregek­hez a Malinovszkij úti isko­la úttörői, hogy dallal, vers­sel szórakoztassák valameny- nyiüket. Külön örömet okozott a Jő meleg kakaó és mellé a puha kalács, amit az asz- szonyok szolgáltak fel az asz­Hegedüs Magdolna a „Stromfeld Aurél” Gépipari Szakkö­zépiskola matematika, fizika szakos tanára. Karancslapu). tőn született és most is ott él szüleivel. 1969-ben végezte el a tanárképző főiskolát. Nagyon szereti a művészetet, sze­ret utazni és nem utolsósorban szeret tanítani =-fodor— talokhoz. Az egyik sarokban világító, szépen feldíszített ká- rácsonyía a szeretet ünnepét jelképezte­Folyt a szó erről is, arról is. Turóczi Kálmán bácsi negyvenöt évet és pontosan öt hónapot dolgozott az acél­gyárban. Most a Dimitrov út 12 szám alatt lakik, és eddig még minden évben itt volt feleségével együtt az öregek karácsonyán. Nagyon jól tart­ja magát. Egy kis büszkeség­gel kérdezi: — Mit gondol, kedves, hány éves vagyok? Amikor a számot mondom, vidáman elmosolyodik: — Nem találta el, mert pontosan a nyolcvannyolcadik évet taposom­Dubinyi Lajos, hatvannégy esztendő után ment nyugdíj­ba. Tizenkét éves volt, amikor először lépett be a gyárkapun és portásként nyugdíjazták- A felesége szép, fehér hajú néni. mellette ült az ünnepségen, mert amellett, hogy gondoltak rájuk is, most először része­sülnek ilyen meglepetésben. Siraki Józsi bácsi a műsort dicséri, ő is először van itt. Egy másik asztalnál négy idős néni. Nekik a férjük dol­gozott valamikor az acélgyár­ban, de gondoltak rájuk, őket is meghívták az ünnepségre. Molnár Istvánné, Csurda Kál­mánná, Krezsnyik Andrásné, Hölczer Ferencné szinte egy­más szavába vágva mondja: — Ilyen szép vasárnapunk régen volt mindennek nagyon- nagyon örülünk. Nem nagyon mozdulunk mi sehova, ez kü­lönleges napnak számít­Gyorsan elszaladt ez az egy­két óra, saedelőzködnek az öregek. Aki messzebb lakik, vagy nehezebben tud járni, azt a gyár kocsija viszi haza... Cs. E. Bizonyítvány - iskolalátogatás nélkül NEMRÉG a televízió egyik ripórtmősora ismételten — s már sokadszor! — felhívta a közvélemény figyelmét hazai gazdasági, tár­sadalmi és kulturális életünk egyik fontos, mindeddig megoldatlan problémájára: más­fél millió felnőtt dolgozónk nélkülözi a ko­runk megkívánta alapműveltséget, vagyis nem végezte el a nyolc általános osztályt. S még ez is voltaképpen szépítő statisztika eredménye; ha egész, 16 éven felüli, még dolgozó lakosságunkat vesszük figyelembe, ez a szám két és fél milliónál iá nagyobb — az általános iskolát nem végzettek aránya meghaladja az 5Ö százalékot. Nem is várható egyhamar javulás. Száz közül nyolc-küenc gyermek nem szerzi meg tanköteles korának túllépéséig a nyolcadikos végbizonyítványt, az „ominózus” kategóriá­ba tartozók tehát minduntalan „újraterme­lődnek”. A dolgozók esti iskoláiban tovább­tanulók száma pedig máig az 1964. évinek egy ötödére zsugorodott (az állandó csökke­nés tendenciája osak a legutóbbi tanévben szűnt meg, de ez nem sokat változtat a lé­nyegen). E jelenség okait Itt . nem elemezhetjük. csak néhány körülményt említünk meg, a továbbiak jobb megértése végett. Egyrészt: mai viszonyaink között a legtöbb dolgozót még semmiféle egzisztenciális érdek nem serkenti hiányos alapműveltségének sok ál­dozatot kívánó, munka melletti pótlására. Másrészt: a már nem fiatal dolgozó emberek többsége viszolyog az iskolapadtól, a lec- kefelmondástól, esetleg a „beszékundázástól” társai előtt S ez az idegenkedés a felnőttok­tatás hagyományos formáitól lélektanilag érthető, noha eredményességükre ékes bizo­nyíték: az utóbbi húsz évben kereken fél­millióan szerezték' meg ilyen úton nyolc- osztályos végzettségüket, s közülük több mint kétszázezren közép- és felsőfokon ta­nultak tovább. Bizonyos azonban: manapság már égetően szükség van a felnőttoktatás új, korszerűbb, az életkorhoz jobban alkalmazkodó formái­nak, módszereinek megteremtésére, vala­mint a tanterv, a tananyag módosítására is. Ezen éppen mostanában fáradoznak közok­tatásunk illetékes szakemberei; olyan gyors változás azonban, amilyet az élet sürget, ettől nem várható. E nehéz, ellentmondásos helyzetben siet az iskolarendszerű felnőttoktatás segítségére a népművelés, a maga sajátos eszközeivel. Amit kínál, az pillanatnyilag egyik legjár- hatóbb útnak látszik. Alapot teremtett hozzá az 1966-ban kelt művelődésügyi miniszteri utasítás, amely a dolgozók esti iskoláiban lehetővé tette az úgynevezett osztályozó- illetve magánvizs- ká&at. Ezekre minden iskolalátogatás nél­kül, egyéni tanulással lehet felkészülni, eredményes elvégzésükért a szokásos bizo­nyítvány. jár. Az alkalommal azonban jó ideig csak kevesen éltek, hiszen nehéz min­den irányítás nélkül, odahaza, csupán tan­könyvekből elsajátítani a kötelező anyagot. Így született meg az a népművelőd elgondo­lás, hogy közös foglalkozásokkal segítsék az egyéni felkészülést, kis létszámú, pedagógu­sok által vezetett csoportokban. S megindul­tak az első, teljesen spontán kísérletek, ma­gánvizsgára előkészítő tanfolyamok néhány budapesti nagyüzemiben és a Nógrád megyei Mizserfa-banya telepen. A kezdeményezést felkarolta, magáévá tette a Népművelési In­tézet ós az Országos Pedagógiai Intézet. Irá­nyításukkal immár szervezetten folyt tovább a kísérlet a Ganz-MAVAG-ban és a salgó­tarjáni Kohász Művelődési Központban az ipari, Tolna megyében pedig a mezőgazda- sági dolgozók körében. Az előkészítők külső, de lényeges vonása: a jelentkezők nem iskolapadban ülnek, ha­nem a helyi művelődési ház vagy klub ba­rátságos környezetében közösen, beszélik meg a tananyaggal kapcsolatos problémáikat. Nincs felelés, kikérdezés; a foglalkozást ve­zető pedagógus csak az anyag főbb össze­függéseit magyarázza meg, s válaszol a kér­désekre. A cél: a hallgatók tanuljanak meg tanulni, sajátítsák el az anyag önálló feldol- gőzásához szükséges készségeket. E tanfo­lyamok, amelyeknek költségeit a népműve­lési intézmények fedezik, általában 92 órá­sak, gyakorlatilag tehát egy oktatási éven belüli, a mezőgazdasági vidékeken pedig — a foglalkozások némi sűrítésével — ősztől tavaszig két, egymást követő évfolyam is elvégezhető. Ma már elmondhatjuk: az eddi­gi kísérletek jórészt beváltak, tervezik is el­terjesztésüket más megyékben, illetve üze­mekben. De nem ez az egyetlen módja annak a segítségnek, amelyet a közművelődési szer­vek nyújtanak a felnőttoktatáshoz. Évente csaknem kétszázezren vesznek részt ^például a művelődési otthonokban szervezett, az es­ti oktatást kiegészítő, szaktárgyi tanfolyamo­kon. Gondoltak a népművelők azzal is: nem mindenkinek érdeke a bizonyítványszerzés, ugyanakkor szükségét érzi az általános mű­veltség megszerzésének. Tolna megyében az elmúlt 'évadban több százan vettek részt a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ által a településeken szervezett, az általános iskola két felső osztályának anya­gát népszerű formában közvetítő ismeretter­jesztő tanfolyamokon. Országosan mintegy 120 ezer tagja von a művelődési otthonokban fenntartott, négyezernyi tudományos szak­körnek, amelyek végső fokon szintén, a fel­nőttoktatást segítik. A KÖZMŰVELŐDÉS így teljesíti egyik alapvető feladatát, a felnőttnevelést; így já­rul hozzá — a közoktatás néhány tennivaló­jának ideiglenes átvállalásával i£ — a dol­gozó tömegek műveltségi színvonalának mi­nél gyorsabb emeléséhez. G. Szabó László JogsinbfiKif-magvardzaV (Rl.) A nyugdíj kiszámítása a tsx-tagoímál A jelenleg érvényben levő szabályok szerint a tsz-tag öregségi és rokkantsági nyug­díja összegét azokra a nyug­díjosztályokra meghatározott, figyelembe vehető havi át­lagjövedelem alapján állapí­tották meg, amelybe a nyug­díjazás évében a nyugdíj megállapítását megelőző hó­nap utolsó napjáig, valamint a nyugdíjazást közvetlenül megelőző négy naptári évben be volt sorolva, így például: ha valamely termelőszövetkezeti tag 1972. június 1-ével ment nyugdíjba, nyugdíja összegét az 1968. ja­nuár 1-e és 1972. május 3l_e közötti időbe való besorolások alapján kellett megállapítani. Ennek megfelelően, ha pl. az előző naptári években elért jövedelme alapján 1968. év­ben 1300 Ft figyelembe vehe­tő havi átlagjövedelem alap­A tv-műsor megörökítése Kedvenc műsorunk tetszés szerinti házi visszajátszása technikailag megoldott prob­léma és forgalomba kerültek már különféle képmagnók. A Delta Magazin most ismerteti a legújabb próbálkozásokat: a hosszan tartó, mikrobaráz­dás hanglemezek mintájára, félórás televíziós műsor rög­zítésére kidolgozott „képleme­zeket”. Beszámol az érkataszt­rófák elhárításában elért or­vosi eredményekről, a Nap­kutatás új felismeréseiről, a számítógépek negyedik nem­zedékéről, valamint arról a különleges elektrodinamikái tapasztalatról, hogy bizo­nyos körülmények között szi­lárd áramvezető huzalok „ön- maguktól” mozogni kezdenek. (Szovjet kutatók ilyen irányú megállapításait budapesti KISZ-fiatalok kísérletileg, kézzelfoghatóan igazolták). Rovarok sajátos tulajdonsá­gairól, az évezredekkel ezelőtt élt fáraók napjainkban felde­rített betegségeiről, a levegő- szennyező benzin pótlására végzett kísérletekről, a „lefes­tett” jenéről, a korszerű bú­torokról (könnyen átrendez­hető lakásról) szóló cikkek mellett számos érdekes infor­máció, hír, ötlet és találmány, Delta-lexikon és száznál több — javarészt színes — fotó te­szi teljessé a lap most meg­jelent új számát ján az 5. nyugdíjosztályba, 1969. évben 1400 Ft figyelembe vehető havi átlagjövedelem alapján a 6. nyugdíjosztályba, 1970. évben 1800 Ft figyelem­be vehető havi átlagjövedelem alapján a 10. nyugdíjosztályba, 1972. évben 2200 Ft figyelem­be vehető havi átlagjövedelem alapján a 12. nyugdíjosztály­ba és végül 1972. évben 1500 Ft figyelembe vehető havi át­lagjövedelem alapján a 7. nyugdíjosztályba volt besorol­va, akkor nyugdíjának ösz- szegét az 53 hónap alatt ösz- szesen elért jövedelem egy hónapra eső átlaga, vagyis 87 900:53=1658 Ft havi jöve­delem alapján állapították meg. Az új rendelkezések ebben a tekintetben is változást hoz­nak. Azoknak a tsz_tagoknak a nyugdíját ugyanis, akik 1972. december 31-e után mennek nyugdíjba, már nem négy év és a töredékév nyugdíjosztá­lya szerint, hanem a nyugdí­jazást megelőző 5 naptári év közül a legkedvezőbb 3 év nyugdíjosztálya és a nyugdí­jazás évére irányadó nyug­díjosztály szerinti jövedelem átlaga alapján állapítják meg a nyugdíj alapját képező egy­hónapi átlagjövedelmet. Ha a fenti példánkban sze­replő tsz-tag 1973. június 1- ével kíván nyugdíjba menni, és az 1972. évben elért havi 2000 forint jövedelme alapján 1973. évben a 11. nyugdíjosz­tályba sorolták be, akkor nyugdíjalapjának a megállapí­tásánál figyelembe veszik az 1970. évet, amikor az évi 21 600 forint alapján, a 10. nyugdíj­osztályba, az 1971. évet ami­kor 26 400 forint évi jövede­lemmel a 12. nyugdíjosztályba, az 1972. évet, amikor 18 000 forint évi jövedelemmel a 7. nyugdíjosztályba volt sorolva, és az 1973. évi töredékidőt, amikor is az öt hónap alatt el­ért 10 000 forint jövedelemnek megfelelően a 11. nyugdíjosz- tályba volt besorolva. Mind­ebből világosan kitűnik, hogy a három legkedvezőbb évben és a töredékévben, vagyis 41 hónap alatt elért 76 000 fo­rint alapul vételével az előző számítás szerint 1658 forint havi átlagjövedelemmel szem­ben 76 000:41=1853 forint havi átlagjövedelem alapján álla., pítják meg a nyugdíjat. Igen előremutató további kedvezményt biztosít az új jogszabály azon rendelkezése is, mely szerint az 1972. de­cember 31. után öregségi nyugdíjjogosultságot szer­zett tsz-tag kérheti, hogy nyugdíjalapját képező átlagjö­vedelmét a nyugdíjazását megelőző öt év legjobb három éve helyett az öregségi kor­határt (férfi 65, nő 60 év), vagy az annál öt évvel alacsonyabb, vagyis, férfi 60, nő 55 éves életkorát megelőző teljes nap­tári év közül annak a három évnek a nyugdíjosztálya sze­rinti jövedelmét vegyék fi­gyelembe, amely számára a legkedvezőbb. A töredékidőre eső jövedelmet természetesen itt is figyelembe kell venni. Ennek a kedvezménynek azonban csak a későbbi idő­ben lesz gyakorlati jelentősé­ge, mivel 1967. előtt minden tsz-tagnál egységesen 900 fo­rint havi jövedelmet leheteti figyelembe venni. NÖGRAB - 1972. decembes 20., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents