Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-20 / 299. szám

* Befejeződött az ENSZ-közgyQIés 27. ütésszaka Kedd este ért véget New Yorkban az ENSíS-közgyűlés 27. ülésszaka. A 13 hetes idő­szak alatt a világszervezet 132 tagországának képviselői körülbelül 500 plenáris és bi­zottsági ülésen vitatták meg a napirenden szereplő mintegy 100 kérdést a közel-keleti konfliktus problémájától a környezetvédelem témaköréig. A világszervezet közgyűlése hétfőn, az ülésszak utolsó előtti napján 76 szavazattal 35 ellenében, 17 tartózkodás mellett határozatot hozott a nemzetközi terrorizmus kérdé­sében. A közgyűlés mélységes aggodalmát fejezte ki az em­beri életeket veszélyeztető erőszakos cselekmények szá­mának emelkedése miatt és felszólította a tagországokat, hogy minél előbb próbáljanak igazságos és békés megoldáso­kat találni a terrorcselekede­teket előidéző okok megszün­tetésére. A határozat leszöge­zi, hogy „a gyarmatosító, faj­gyűlölő rezsimek uralma alatt élő népeknek elidegeníthetet­len joguk van a függetlenség­re” és elítéli a gyarmati és fajgyűlölő rendszerek terroriz­musát. A terrorizmus kérdésében hozott határozatot örömmel üdvözölték az arab és afrikai tagországok képviselői, akik korábban attól tartottak, hogy ebben a lényegében politikai kérdésben hozott ENSZ-hatá- rozatot a gyarmatosítók ellen küzdő felszabadítási mozgal­mak ellen fordítják. A közgyűlés hétfői ülésén határozatban szólította fel a Biztonsági Tanácsot, hozzon megfelelő intézkedéseket an­nak biztosítására, hogy Namí­bia felszabaduljon a Dél-af­rikai Köztársaság gyámkodása alól, és népe elnyerhesse az önrendelkezési jogot. (MTI) Tisztáztak minden részletet Az NDK és az NSZK alap­vető kérdéseiről kötött szer­ződés aláírása körülményei­nek utolsó technikai részlete­it kedden délelőtt az NDK fővárosában tartott megbeszé­lésen tisztázta Seidel, az NDK tárgyalási küldöttségé­nek helyettes vezetője és San­ne, az NSZK minisztériumi igazgatója. A szerződést csü­törtökön délben az. NDK mi­nisztertanácsának épületében írja alá dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának ál­lamtitkára és Egon Bahr, bon­ni államminiszter. Ugyancsak csütörtökön, az alapszerződés aláírása előtt kerül sor Ber­linben az NDK és Svédország diplomáciai kapcsolatainak felvételéről kötött megállapo­dás aláírására. A csütörtöki eseményekre számos újságíró érkezik az NDK fővárosába. (MTI) Megtalálták Johnston holttestéi A* éézaft-irorazief savargásofc újabb halál oc áldozatot követel­tek. A rendőrség jelentése szerint kedden reggel több kilométerre aa Ir Köztársaság határához kö­rei fekvő Armagh városától egy parkold autóban megtalálták Wil­liam Johnston, észak-Írországi po­litikus és üzletember holttestét. A rendőrségi vizsgálat szerint Johnstont három ismeretlen ember rabolta el hétfőn este armaghl otthonából. Ezzel az észak-íror­szági halálos áldozatok —á"«- 667-re emekledetá. (MTI) Elfogadták a Szovjetunió jövő évi költségvetését Ä Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két házának képvi­selői kedden külön-külön ülé­sen foglalkoztak az állami népgazdaság-fejlesztési terv­javaslattal, és az •1973-as költ­ségvetés-tervezettel. A két ülésen előterjesztették a költségvetési és tervbizott­ság, valamint az ágazati bi­zottságok véleményezését a tervjavaslatra és a költségve­tés-tervezetre vonatkozólag. A A bizottságok azt a javasla­tot tették, hogy az 1973. évi népgazdasági tervben 127,8 millió rubel értékben növeljék a szövet- és kötöttáru és más fogyasztási cikkek termelési és értékesítési tervét. A bizottságok lehetségesnek vélték, hogy a költségvetés bevételi és kiadási részét 120 millió rubellel megemeljék. Ezt az összeget a szövetséges köztársaságok minisztertaná­csai, valamint az országos mi­nisztériumok és hivatalok pót- kiutalási kérelmének megfele­lően város- és falurendezésre, iskolák, kórházak, klubok és más szociális, illetve kulturá­lis intézmények rekonstruálá­sára fordítják. Ezekkel a módosításokkal te­hát a Szovjetunió állandó költségvetésének bevételi ré­szét 181 845 millió rubelben, kiadási részét pedig 181 613 millió rubelben kell jóváhagy­ni. (TASZSZ) Amerikai áldás: 3500 gyilkosság A májusban Ismét „Japán területté” vált Okinawa szi­getén mind nagyobb méreteket ölt az Amerika-ellenes moz­galom. Ennek fő oka, hogy függetlenül a sziget visszaadá­sától továbbra is Okinawán van a világ legnagyobb méretű külföldi katonai támaszpontkomplexuma. Az Egyesült Álla­mok nyolcvanhat támaszpontja foglalja le a sziget területé­nek tizenhárom százalékát. Japán vélemények szerint az Okinawán állomásozó amerikai katonák „alsóbbrendű faj­ként” kezelik a sziget japán lakosságát. A csaknem három- évtizedes megszállás alatt például az Egyesült Államok had­seregének tagjai 3500 gyilkosságot és egyéb súlyos bűntényt követtek él a japánok ellen. A közelmúltban egy amerikai katona, agyonlőtt egy japán munkást, egy másik katona meggyilkolta az egyik fürdő japán női alkalmazottját. Az Egyesült Államok tokiói nagykövete ígéretet tett az ilyen „elszigetelt incidensek” megszüntetésére. Japán vélemény szerint azonban semmi­képpen sem lehet „elszigetelt incidensnek” minősíteni 3500 gyilkosságot és egyéb bűntényt. Az egyetlen radikális meg­oldás az, ha végleg eltávolítják a szigetről az amerikai tá­maszpontokat és ezzel megszüntetik a japán nép ellen irá­nyuló amerikai bűnözés legfőbb forrását — hangsúlyozzák okinawai politikai körökben. Melvin R. Laird amerikai hadügyminiszter (balra) a Pentagonban találkozott utódjával, Elliot L Richardsonnal. Laird tájékoztatta Ktchardsont a VDK elleni bombatámadások kiterjesztéséről Magyar vezetők távirata a DNFF évfordulója alkalmából \ Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött dr. Nguyen Huu Tho úrnak, a Dél-vlet- nami Nemzeti Felszabadítás! Front Központi Bizottsága El­nöksége elnökének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala­kulásának 12. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a dolgozó magyar nép nevében testvéri üdvöz­letünket, őszinte jókívánsága­inkat küldjük önnek, s önSn keresztül a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a hős vietnami népnek — hang­zik egyebek közt a távirat, amely leszögezi: — A vietnami nép képvi­selőinek — köztük a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Ide­iglenes Forradalmi Kormány vezetőinek — Igazságos Javas­latai alapján lehetőség nyílt arra, hogy a kegyetlen, em­bert, természetet és nemzeti értékeket pusztító háború be­fejeződjön. A magyar nép a világ ha­ladó erőivel együtt mélysége­sen elítéli az Egyesült Álla­mok taktikázását, amellyel csaknem két hónapja kitér a párizsi megbeszéléseken létre­jött megállapodás aláírása elől. Határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok ha­ladéktalanul Írja alá a meg­állapodást és tartsa be vál­lalt kötelezettségeit A Dél-vletnaml Nemzeti Felszabadítási Frontnak és minden vezetőjének további eredményes munkát kívánunk nemes célkitűzéseik megvaló­sításához. (MTI) Kitüntetés milliók gyilkosainak A japán kormány keddi ülésén elhatározta, hogy posztumusz kitüntetésben, il­letve előléptetésben részesíti az egykori császári hadsereg 3482 katonáját és tisztjét, akik a második világháborúban es­tek el. A kitüntetettek között van Akijama Jositake, a Kína elleni japán agresszió fő ere­jének, hírhedt Kvangtung- hadseregének egykori tábor­noka, aki „érdemei elismeré­séül” a Felkelő Nap Érdem­rend első fokozatát kapta. Megfigyelők emlékeztettek rá, hogy a japán császári hadse­reg Kínában szerzett „érde­mei” közé tartozik mintegy huszonötmillió kínai lemé­szárlása. A pekingi csúcstalálkozó al­kalmával Csou En-laJ' és Ta­naka megállapodtak abban, hogy „fátylat kell borítani a múltra”. A japán kormány posztumusz kitüntetései azon­ban, akarva-akaratlan felleb- bentik azt a bizonyos fátylat, emlékeztetőül mindazok szá­mára, akik politikai tőkét ko­vácsolnak az újjáéledő japán militarlzmusbóL (MTI) Emlékünnepség (Folytatás az 1. oldalról) unióján keresztül a ma már 15 szövetségi köztársaságot — mondotta. — A szovjet embe­rek az állhatatosság és hősi­esség csodáit mutatták a vi­lágnak. A Szovjetunió meg­alakulásának 50. évfordulóján, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép jogos büszkeséggel tekinthet vissza a hősi győzelmek és a dicső tettek útjára. Az élet vala­mennyi területén elért nagy vívmányokkal érkezik a jubi­leumhoz. — Számunkra a mai megem­lékezés azért is ünnep, mert Dorogházát és a környező köz­ségeket 28 esztendővel ez­előtt szabadították fel a szovjet hadsereg egységei — folytatta dr. Szomszéd Imre. — E medence szorgos népe örökké őrzi a felszabadítók emlékét... ' Külön örülünk, hogy a Szovjetunió 50. évfor­dulójára és e települések fel- szabadulásának 28. évforduló­jára készülve együtt ünnepel­hetünk szibériai testvérme­gyénk küldötteivel. Szibéria példakép. Kilométerekben Szi­béria távol van tőlünk, de kö­zös célunk és ügyünk a test­véri közelség melegét áraszt­ja. Az ötvenéves jubileum al­kalmából sok sikert kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, az egész szovjet népnek, szibériai testvérme­gyénk dolgozóinak a kommu­nizmus építésében. Az ünnepi megemlékezés után a novokuznyecki Lenin Kohászati Kombinát Művelő­dési Központjának ' művész- együttese mutatta be nagy sikert aratott műsorát, Do- rogházára varázsolva Szibéria hangulatát, gazdag művészetét, a ma alkotó emberének örö­mét. A gazdag,, forró hangu­latot teremtő műsort követő­en népviseletbe öltözött nem- ti asszony egy ugyancsak nép- viseletes népművészeti babát ajándékozott az együttesnek, amelyet A. Lenszkij, az együt­tes vezetője vett át. Az együt­tes nőtagjai pedig szegfűt kaptak a kisterenyei gimná­zium és ÁFÉSZ művészeti együttesétől, s az úttörőktől. Utána sokáig zúgott a taps. Kedves színfoltja volt az es­tének, hogy a kuznyecki együttessel együtt a nemti Röpülj páva kör, s a kistere­nyei gimnázium és ÁFÉSZ kiváló együttese Is bemutatta műsorát, így is tisztelegve testvérmegyénk küldöttségé­nek, s a Szovjetunió 50 éves jubilumának. A. Lenszkij, az együttes ve­zetője is hangsúlyozta, hogy Nógrád megyei tartózkodásuk során mindenütt érezték a meleg testvéri barátságot és figyelmet, a szovjet—magyar barátság számos emlékezetes Jelével találkoztak. Egyúttal átadott egy Lenin-portréval díszített szép domborművet Medve József területi párttit- kámak. Az est a dorogháztak által adott vacsorával, meleg, baráti légkörben fejeződött be. 2 NÓGRÁD - 1972. deeembei 20., szerdo Döbbenetes erővel rázta meg a világot az amerikai kormány újabb zsarolási ma­nővere, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen inté­zett tömeges terrorbombázá- solí felújítása, Haiphong kikö­tőjének újabb aknásítása, s ezzel a tűzszünet megvalósí­tásának, a békés rendezés nyitányának ki tudja meddig való elodázása. Az események ilyen alakulása várható volt, de ekkora szószegést ennek ellenére se lehetett feltételez­ni, s a történtekben éppen az a tragikus, hogy ezután még vadabb borzalmakra is elkészülhet a világ. Például arra, hogy szélesedik a hábo­rú eszkalációja és még na­gyobb lesz a pusztulás, soka­sodik a halálos áldozatok szá­ma. Őszintén szólva: a Nlxon- kormány szándékait Illetően soha sem voltunk optimisták. Az elnök ugyanis már 1969- ben ígéretet tett a szégyen­letes háború befejezésére, az­tán, amikor elfoglalta poszt­ját a Fehér Házban agresszi­vitásban hamarosan túltett minden elődjén. Aztán 1972- ben, a választók kegyeiért folytatott hadjáratban nem­zetbiztonsági tanácsadóját fel­hatalmazta egy megállapodás- tervezet elkészítésére, de mindjárt újabb taktikázásba kezdett. Arra hivatkozva, hogy saigoni partnere, Thieu elégedetlen a tervezet néhány pontjával, nem engedte alá­írni a már jóváhagyott doku­mentumot. Miután pedig újra elnökké választották, a diktá­torokra jellemző módon a ki­lencpontos dokumentumot csak egy teljesen más formá­ban akarta elfogadni, ha ugyan egyáltalán komolyan Nixon gyilkos zsarolása lehet még venni Vietnam ügyében az elnök nyilatkoza­tait. Camp David-í szállásán nem is olyan régen Nixon még így szavalt: a vietnami rendezés elérhető közelségben van. Közben pedig egyre áramlott a temérdek fegyver és hadianyag Saigonba, ta­nácsadói mindennapos látoga­tók voltak a dél-vietnami fő­városban, ahol — ez most már tagadhatatlan — a bábel­nöknek mindig megsúgták, mit kell tennie a tűzszünet megtorpedózására. Kénytelen­kelletlen Kissinger újra el­ment Párizsba, hogy tárgyal­jon Le dúc Thóval, a VDK különmegbÍEOttjával. Odauta­zása előtt váltig azt hangoz­tatta: részletkérdések tisztázá­sáról van szó csupán, s aztán kiderült, hogy a kilencpontos tervezet teljes átírását akar­ják Washingtonban. Mit óhajtott elérni az Egye­sült Államok kormánya a pá­rizsi tárgyalásokon? Mondjuk ki szó szerint: Vietnam har­coló népének teljes kapitulá­cióját, amellyel aztán Ameri­ka és az eg^sz világ előtt iga­zolhatja azt a temérdek bor­zalmat, amit a sokat szenve­dett országban Washington hadigépezete okozott. Különö­sen támadták a megállapo­dásnak azt a pontját, amely a déli országrész átmeneti kor­mányformájára vonatkozik, s amely kimondja: a nemzeti megbékélés és a politikai ren­dezés érdekében három poli­tikai csoportosulás alkossa — Thieu nélkül — az új kor­mányzati szervet. A kiszivár­gott hírek szerint a legutóbbi párizsi eszmecserék során már egyenest azt kívánták: Hanoi szerződésben ismerje el Thieu fennhatóságát Dél-Vietnam- ban, vagyis egyszer és min­denkorra szentesítsék az or­szág kettéosztottságát. Az újabb párizsi holtpont okát tehát az amerikai ma­gatartásban kell keresni, ab­ban, hogy az Egyesült Álla­mok nem tisztességes békét akar Vietnamban, hanem megalázó katonai győzelmet. Ennek tükrében teljesen le­lepleződött az a szereposztás is, ami Saigon és Washington között már régóta gyanítható volt. Valahogy így festett a helyzet: a Nixon-adminiszt- ráció tett előre egy látszatlé­pést, aztán Thieuval lépe- tett egyet visszafelé, s a Fe­hér Ház moshatta a kezeit, át­háríthatott mindent arra a bábra, akinek minden, a tűz­szünettel kapcsolatos nyilat­kozatát az amerikai elnök dolgozószobájában fogalmaz­tak meg. Túl egyszerűnek látszik ez így, ám lényegében eképpen történt. Jelen pillanatban zsákutcá­ba jutottak a bizalmas meg­beszélések Párizsban, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­jának helyettese, Haig tábor­nok az indokínai csatlós kor­mányoknál kilincsel, Vietnam mindkét részére pedig ezer tonna számra hullanak a bombák. A nyilvánvalóan zsa­roló szándékú légi csapások sújtották már Hanoit, Nghe­an, Ha Tinh és Quang-Binh tartományok sűrűn lakott te­rületeit. Hozzávetőleges szá­mítások szerint csak a hétfői légitámadások során 3,4 mil­lió ember került közvetlen életveszélybe, s az okozott újabb anyagi károkat még fel­becsülni se tudjuk. A kilá­tások tehát egyre borúsabbak: ha egy hónapja még 50 szá­zaléknyi esélyt adhattunk a tűzszünetre, ma már képte­lenség bármit Is mondani. Alighanem Mansfield sze­nátornak, a szenátus demok­rata csoportja vezetőjének van igaza, aki a bombázások fel­újításával kapcsolatban az amerikai kormányzat kudar­cát hangsúlyozta. Annál is in­kább így van ez, mivel a másik fél szinte tálcán kínálta a tisztességes békét, amit azonban a Nixon-kabinet im­már háromszorosan elutasított, s álláspontja akár már végle­gesnek is tekinthető. Ugyan­csak Mansfield vetette fel, hogy a kormányzat után a törvényhozásnak kell hozzá­látnia a probléma rendezésé­hez. A javaslat nem rossz, csak éppen kivihetetlen, hi­szen azzal, hogy Nixon olyan arányban győzött a novembe­ri választásokon, amilyen arányban győzött, tulajdon­képpen teljhatalommal ren­delkezik, ám ha ez is kevés lenne akarata érvényesítésé­hez, még mindig ott vannak a héják, a vietnami háború­ból hasznot húzó tőkés cso­portok, amelyek sem istenre, sem emberre nincsenek tekin­tettel, ha a profitjukról van szó. S ezt pillanatnyilag Ni­xon szavatolja számukra, meg az a politika, amit ez a vé­reskezű elnök folytat. S*. L . í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents