Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
I,OTT A termelőszövetkezetekben a zárszámadásra készülődnek. Drégelypalánkon a tsz könyve- lőségében nagyüzem van. Befejezték a leltározást, most dolgozzák fel a tapasztalatokat. Most legfontosabb a munka jó összhangja. Drégelypalánkon ezzel nincs baj. Korcsok József, a főkönyvelő mindent részletesen megbeszél munkatársaival. Képünkön a főkönyvelő Mihály Sándoméval tárgyal. Rondella Mária a számológéppel, Czigler Ilona pedig a bérszámfejtéssel foglalkozik V. Sziavkin: “Találkozás /t Ketten ültünk a pádon: egy idős nyugdíjas bácsi és jómagam. Maga előtt ringatva a kocsit, láthatóan élvezte az őszi nap utolsó sugarait A gyerekkocsiban egy rózsás arcú kis csöppség aludt — Hogy hívják a trónörököst? — Vova. A mi családunkban két Vova van: egy nagy Vova és egy kis Vova. — A kocsiban melyik van? — A kicsi. A nagy Vova idősebb tőle húsz évvel. — Kész férfi! — mondtam. — Az. ö a Vova papája. — És ön kicsoda? — Én a nagy Vova papája vagyok. — Akkor a nagypapa. — Hát, igen... De most az apját helyettesítem. — Nehéz öregkorára az embernek gyereket nevelni. Nagyon eleven gyerek ez a Vovácska? — Igen. Sehogy sem tudja letenni a matematika vizsgáját Csak ül és magol, a vizsga meg nem megy. Nekem és a feleségemnek nincs sok időnk, nem tudunk vele foglalkozni. — A kicsivel? _A naggyal. Rendszeresen bejár a főiskolára, magyarázza a dékánnak, milyen nehéz tanulni és egyidejűleg gyereke* nevelni, sétálni vele, elaltatni, tisztába tenni, s még csak ösztöndíjat sém kap. Elmondanám en, ha érdekli, mennyit vesződünk mi Vovával — A naggyal? — Nem, a kicsivel. Egészen gyámoltalan még szegényke. . „ — Igen, a kis Vovácska még gyámoltalan. — Én a nagyról beszélek. Ennyi elfoglaltság mellett nem tudja a saját dolgait rendbe tenni. A kis Vova már nagy, hat és fél kiló. — És hol van Vova mamája? — Otthon. A két vállán nyugszik az összes házimunka, papacsinálás, pelenkamosás, takarítás... Nehezen birkózik meg már vele az én öreg feleségem. — És a kis Vova mamája? — A kis Vova mamája az egyetemi felvételre készül, csak ül és magol... Aztán mindig ő vásárol be, szalad tejért, kapálja a kiskertet... — A kis Vova mamája. — Nem, a nagyé. Előtte még a jövő, neki feltétlenül tanulnia és diplomáznia kell. Ezt Vova azonban nem érti. — A nagy? — Á, a kicsi! Nincs aki törődjön vele, de mi igen. Én az anyai szeretetet pótolom, az anyjukom meg az apai szigort. Aztán fordítva. .. Így aztán a mi Vo- vánk tűrhetően él. — A kicsi. — Nem, a nagy. És a felesége. Csak azon vagyunk, hogy egészséges, tehetséges gyerek legyen belőle. — A nagyból. — Dehogy. A kicsiből. Egyébként jól megvagyunk, de még jobb lesz, ha Vova majd iskolába megy. — Hát igen, majd ha a kicsi iskolába megy... — Miért a kicsi? A nagy. Elvégzi a főiskolát, aztán iskolába fog tanítani. így fel- nőttesebb, önállóbb lesz majd... — A nagy...! — A kicsi! Az édesanyja egyetemre jár majd, így aztán több ideje lesz sétálni, moziba menni... — A kis Vovával. — Dehogy! A naggyal. Addig lesz itt baj csak, amíg el nem végzik a főiskolát meg az egyetemet. Addig a kis Vova még nagyon kicsi, a nagy Vova pedig még nem elég nagy. Addig nehéz az élet... — Kinek? A kis Vová- nak vagy a nagy Vovának? — Nekem — válaszolta — és lassan tolni kezdte maga előtt a gyerekkocsit. Oroszból fordította: Saiga Attila Tanfolyam a Egyre több elektromos készülék kerül a háztartásokba. Egy egyszerű lakásban legalább három-négy villanymotor, körülbelül ugyanennyi elektromos szerkezet található. Minél nagyobb az eszközök száma, annál több a meghibásodás lehetősége. A javításra három lehetőség van. A javítószerviz, a GELKA és a magánszektor. Ez utóbbit egyesek az elveik, mások lapos pénztárcájuk miatt nem veszik igénybe. Az előbbi kettő munkájára azonban sok a panasz országos szinten is. Mi ennek az oka? Könnyű megtalálni a magyarázatot. Jó munkát csak az végezhet, aki rutinnal, hozzáértéssel dolgozik. A jó szakember országszerte hiánycikk. A képzettség sem szavatol. Az ipari tanulóknak a képzési idő során nem áll módjukban megfelelő rutin, gyakorlati tudás elsajátítása. Ehhez a képzési idő túl rövid, az elsajátítandó anyag meg túl sok. Azokról, akik elsősorban a jó kereset miatt választották az elektromos szerelői pályát nem is beszélve. A szervizek kényszer- helyzetben vannak. Az állandóan növekvő igényeket csak megfelelő számú szerelőgárdá- val elégíthetik ki, ugyanakkor kevés a szerelő. Azt kell al- kalmazniok, aki hajlandó dolgozni náluk. Nincs tehát megoldás? A salgótarjáni GELKA- szervizben nem adták fel a reményt. Tapasztaltabb, idősebb kollégák állandóan, szervezetten oktatják a fiatal, a szakmát most kezdő szerelőket. így próbálnak meg nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is megfelelő munkát végző szerelőgárdát kialakítani. Az akció eredményét nem lehet azonnal lemérni. De ha lassan Is, előbb-utóbb beérik, és ezt az ügyfelek is tapasztalhatják majd. Talán másutt is meg kellene próbálni, hiszen elég sok a kifogás a szolgáltatásokkal kapcsolatban. A tőrgyalóterembSI: tncselkedők, vagy lincs”-elkedők? Nem kell komolyan venni Mindenki tanúsíthatja, hogy decemberben a legnagyobb gondunk és örömünk az ajándékozás. Főleg a gyerekek körében nagy az izgalom. Már a hónap elején megkezdődik. Vajon mit hoz a Mikulás? Aztán alig két hét múlva a Télapó — illetve a „Jézuska”, kinek, hogyan tetszik — kopog az ajtón, fenyőfával, csillagszórókkal és dugig tömött ajándékkosárral. Egyfolytában tart a nagy ajándékozási láz az év végéig, még ki sem heverik a gyerekek a mikulási ínyencségek okozta gyomorrontást, amikor már nyakunkon a karácsony. Mikuláskor így dicsekedett az egyik kisfiú: — Én már tizennégy csomagot kaptam! Hát meg kell mondanom, igazán szegény család lehet, ahol csak tizennégy csomagot kap a gyerek. Végezzünk egy kis fejszámolást! Először is itt van a mama, meg a papa, mindkét oldalról a nagyszülők és a keresztmama. Ez eddig öt csomag. Minden tisztességes családban van ezenkívül mondjuk öt-hat nagynéni és nagybácsi. Tíz-tizenegy csomag. Aztán jön a csomaggal Mici néni, a mama gyerekkori ba rátnője, Rudi bácsi, aki disszidált Svédországba, jönnek a szomszédból a Gerzsonék, ők is ki akarnak tenni magukért, a nyugdíjas Muslinca bácsi is bekopog, mert szereti a gye' rekeket, különösen a mi Pistikénket. Hogyan is állunk eddig? Máris „kivan” az a nyavalyás tizennégy—tizenöt csomag. No, de hol maradtak akkor még a különböző intézmények? Meg a munkahely? Hadd legyen egy kis öröme annak a gyereknek! Hadd lássák a szülők, hogy sehol sem sajnálják azt a pár forintot! Van itt kérem szív még a Szénkefe Suvickoló Vállalatban is. A szakszer vezetről nem is beszélve. Meg az óvodáróL De még az iskolában is Mikulás a Mikulás, az ám! Szóval minimó-kalkuló húsz csomag, ennyi „dukál” egy mai gyereknek. Nehogy azt tessék gondolni, hogy ez sok. És baj. Á, dehogy! Igaz, mi még csak három szaloncukrot kaptuk, négy ezüstözött dióval, de ne legyünk irigyek. Majd csak elmajszolgatja a gyerek azokat a vacak Mikulásokat. Két hétig akár főzni sem kell otthon. S a gyerekek az egyik csomagnak jobban örülnek, mint a másiknak. A huszonharmadiknak már annyira örülnek, hogy azt sem tudják, hova legyenek az unalomtól. Ilyenkor gyorsan venni kell még egy csomagot, mert különben egészen biztosan kedélybetegségbe esnek. Arra is mindig vigyázzunk, hogy a miénk egy staniclival se kapjon keveseb bet, mint a Bokorék Húgókája, az kész leégés lenne. A Mikulások egy kicsit hasonlítanak a kerti törpékhez. Csak ők az ablakokban üldögélnek. Nem vették még észre, hogy milyen gúnyosan vigyorognak? —Is Születésnapra Nagy kanállal ettek tegnap Pintér családban. Édesanyja születésnapját ünnepelte a 8 éves Lacika, a 4 esztendős Palika, és ott volt az ünnepi asztalnál édesapa és természetesen az ünnepelt, Pintér Pálné is. A fiatalasszony, kinek életkorát -még nem indiszkréció közölnünk, 28 esztendős. Köszöntőnk mellé elmondjuk, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szalagedzőjében, az órarugó-készítő részlegnél dolgozik. Ébresztő* órákba és játékautókba kerülnek a kis alkatrészek, melyeknek készítésében kiváló teljesítményt mutatott fel Pintér Pálné. Ezért is kapta meg pár évvel ezelőtt a Kiváló Dolgozó kitüntetését. 1968-ban lett a kommunista - párt tagja, de ez szocialista brigádjában nem is volt feltűnő, mert már jócskán volt közöttük párttag. Második gyermeke születése előtt közgazdasági technikumba iratkozott be, melyet közben szülés miatt nem tudott befejezni. Mostani szocialista brigádtagjai gyakran kérdezik: miért nem folytatod? — kulcsár — — Oláh Orbánék rendszeresen dézsmálták gyümölcsfáink. termését, meg a burgonya- és kukoricatermést is. Többször figyelmeztettem őket, de hiába. Azon a napon is nagy pusztítást vittek végbe, be is szóltam hozzájuk, hogy ennek nem lesz jó vége. Oláh Orbánnak és családjának azonban nem volt módja megszívlelni Bahor János fenyegetését, aki ugyancsak sietett a „meglee- kéztetéssel”. Úgy vélte, ő is el tudja intézni ezt a dolgot, felesleges a büntető igazságszolgáltatás szerveit zaklatná. Este jól besörözött a szügyi italboltban, majd barátja, Laczkó János társaságában, két üveg benzinnel és légpuskákkal felfegyverkezve a cigánycsalád házához óvakodott. Laczkó az egyik üveg tartalmát az ajtó mellett álló gyerekkocsira öntötte, a másikat pedig a háztól egy-két méterre, a füvön locsolta szét, végezetül mindkét helyen meggyújtotta a benzint. Hogy a „hatás” teljes legyen, még fejenként tfz-tizenkét lövést adtak le vaktában a ház ablakaira, mit sem gondolva a bent tartózkodó kilenc lakóval, köztük öt kisgyermekkel. Ezután roppant elégedetten, mint akik jól végezték dolgukat, odébb álltak. Útközben Laczkó még az éppen hazafelé tartó Orbán Juliannára is leadott egy lövést Céljukat mindenesetre elérték : nagyobb riadalmat akkor sem okozhattak volna épületes cselekedeteikkel, ha csuklyát is húznak a fejükre. mint a hírhedt Ku-Klux- Klan tagjai. Nagyobb baj szerencsére nem történt. A gyerekkocsi tönkrement, de a tűz egyébként elaludt, és a lövések sem találtak el senkit. Állítólag mindketten megbánták vandál tettüket, sőt Bahor Jánosnak a tárgyaláson még szegény beteg édesapja is eszébe jutott; kérte a bíróságot, vegye figyelembe a büntetés megállapításánál, hogy éppen most jött ki a kórházból. A Balassagyarmati Járásbíróság Bahor János 6zügyi lakost, a Balassagyarmati Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozóját és Laczkó János szügyi lakost, az Ingatlan- kezelő Vállalat segédmunkását foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésben és garázdaság bűntettében. találta bűnösnek. Halmazati büntetésül Bahor Jánost egyévi és két- hónapl szabadságvesztésre, ezenkívül ezer forint pénz mellékbüntetésre, Laczkó Jánost pedig egyévi szabadságvesztésre és nyolCBzáz forint pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságves?- tést börtönben kellene letölteniük, azonban mindkette- • jük büntetésének végrehajtását felfüggesztették három, évi próbaidőre. A vádlottak megnyugodtak az ítéletben, a járási ügyész azonban nem; fellebbezési óvást jelentett be, mert tévesnek tartja a járásbíróság álláspontját, amely szerint „a légfegyver lőfegyver jellege a veszélyeztetés! cselekmények vonatkozásában nem vitatható”. Az érvényben levő szabályok szerint ugyanis a légpuska nem tekinthető lőfegyvernek, így a használatára, kezelésére vonatkozó szabályok sem foglalkozási szabályok. Következésképpen a bűntett foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek való minősítése nem áll meg, hogy a garázdaság megállapítása helyes. így tehát az ügynek még folytatása lesz. Sz. K. NÓGRAD - 1972. december 17., vasárnap 5
