Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

VI' AG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! OORA AZ MSZM.P NÓGRÁD MfGY'.fj BIZOTTSÁGA ÉS A ÄA É jS Y f I TANÁCS' IAPJA XXVIII. ÉVF., 296. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1972. DECEMBER 16., SZOMBAT Közös munkával jflligha akadt az elmúlt napokban izgalmasabb és érde- kesebb téma országszerte, mint az országgyűlés mun­kája. Három napon keresztül üléseztek a parlamentben kép­viselőink, hogy alaposan megvitassák az 1973. évi állami költségvetést és törvényt hozzanak a népgazdasági tervezés­ről. A televízió, a rádió, az újságok részletesen és érdekesen tudósítottak az országgyűlési beszédekről, felszólalásokról, hisz' országunk közös ügyéről, mindannyiunkat foglalkoztató és érdeklő témáról esett szó a tanácskozáson. Mindenki gyakorlatból tudja, milyen felelősségteljes fel­adat egy család költségvetésének megtervezése, a pénz el­osztása, hogy jusson a legfontosabbakra, gyarapodjon, előbb­re lépjen a kis közösség. A felelősség csak megsokszorozódik, ha az ország háztartásáról, a nagy közösség jövedelmének célszerű és okos felhasználásáról kell dönteni. A parlament mostani ülésszaka nemcsak azért fontos közéletünkben, mert lezárja egy esztendő parlamenti mun­káját, hanem azért is, mert az 1973-as év tulajdon­képpen a negyedik ötéves terv középesztendeje. Olyan fela­datokat kell együttes erővel megvalósítanunk, amelyeket az ötéves terv indulásakor célul tűztünk magunk elé. Ez pedig nem kevés. Többször és joggal hangzott el az országgyűlésen — be­széltek róla a párt vezetői, a miniszterek, a vitában részt­vevő képviselők — hogy gazdaságpolitikánk vonala egyen­letes fejlődést mutat, és immár évek óta töretlen. Bizonyít­ják ezt a mindennapok eredményei, életszínvonalunk emel­kedése, egyre javuló és szépülő életünk. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy gazdaságpolitikánk helytálló és irányitási rendszerünk alapelvei helyesek, a kezdeti bizonytalanságok és kétségek ellenére is. Ennek kö­szönhető, hogy a parlamentben az ország egyenletes fejlődé­séről, előbbre lépéséről adhattunk számot és bizakodással tekinthetünk a néhány nap múlva beköszöntő új esztendő elé. A program, amit magunk elé tűztünk—és amelyet esak aláhúzott és megerősített a Központi Bizottság novemberi ülése —, határozott, egyenes és mindenki számára világos feladatokat határoz meg, nemcsak a nagyközösség, az or­szág számára, hanem minden kollektíva, gyár, üzem, vállalat közösségének is. Ha mindenütt és mindenki becsületesen, minden tudását, erejét és energiáját beleadva tevékenykedik, akkor nem lesz hiba a végrehajtásban. Tennivalónk pedig bőven akad. Ez sem lehet senki előtt kétséges. Gyakran hangzott el az is a parlamentben, hogy változatlanul gondot jelent a termelékenység és hatékonyság növelése, sok üzemünk nem eléggé gazdaságosan dolgozik. Szakemberek szólották felelősséggel arról, hogy tovább kell erősíteni az ország gazdasági, külkereskedelmi és pénzügyi egyensúlyát. Vagyis magyarul: csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk, és úgy lehet jobban élni, ha ahhoz, az or­szág minden egyes polgára hozzájárul. Az 1973-as évi költségvetés részletesen taglalja az or­szág rendelkezésére álló anyagi erők felosztását, az ipar, a mezőgazdaság fejlesztését, a lakásépítések növelését, a mű­velődésre, egészségügyre és egyéb célokra szánt pénzek fel­osztását. Külön kiemelten foglalkozik a pénzügyminiszter ex­pozéja azzal, mennyit költünk az életszínvonal emelésére, hogy társadalmunk két alapvető osztályának, a munkás­ságnak és a parasztságnak a jövedelme párhuzamosan fej­lődő és kiegyenlített legyen. Ha az életszínvonalról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a jövő évben nagy összegeket fordít államunk a munkások bérének emelésére. Igazságosabbá, az élet kövételményeinek megfelelőbbé válik a bérezés, mert még inkább figyelembe veszik a magasabb képzettséget^ gya­korlatot, a nehéz fizikai munkát. A béremelésnél előnyben részesülnek a több műszakban dolgozó üzemek, és azok a vállalatok, ahol főként nők dolgoznak. Ezekkel az intézke­désekkel minden becsületesen gondolkodó állampolgár csak egyetérthet. A következő évben még felelősségteljesebb szerep há­rul árhatóságainkra, hogy az áruk egy részének elkerülhetet­len emelése ne haladja meg a tervezett mértéket. Mert bizo­nyos ármozgásokat nem lehet kiküszöbölni. Január 1-ével emelkedik a tej és tejtermékek, bizonyos italféleségek, a cigaretta, a gépkocsik és a motorkerékpárok adója. Viszont az állam évről évre nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy a családi jövedelmek kiegyenlítettebbé váljanak, a közösség részt vállal a gyermeknevelés terheiből és az öregek eltartá­si költségeiből. Csak humánus intézkedésként lehet üdvözöl­ni, hogy az áremelések kiegyenlítéseképpen emelkednek a családi pótlékok, a gyermekgondozási segélyek, a nyugdíjak. Világosan és érthetően fogalmazódott meg: „A bérek és a jövedelmek tervezett növekedése, valamint az ár-, és bér- és szociálpolitikai intézkedések együttes hatásaként 1973- ban, az egy lakosra jutó reáljövedelem 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2—2.5 százalékkal emelkedik. A lakosság feszes fogyasztása 5—6 százalékkal lesz na­gyobb, mint ebben az évben...” A Számok önmagukért be­szélnek, és igen sokat mondanak. A költségvetést az országgyűlés elfogadta. Ez annyit is jelent, hogy még következetesebben kell alkalmazni a mindenkinek munkája szerint elvet. Ez pedig annyit is je­lent, hogy minden dolgozónak olyan teljesítményre kell tö­rekednie, amely alapjává válhat a tervek megvalósításának. Mert minden tervnek csak annyi értelme van, amennyit végrehajtanak belőle. Utunk, amelyen szilárdan haladunk, előbbrelépésünket jelenti. Erre a továbbhaladásra szavaztak képviselőink, amikor leadták voksukat az országgyűlésen. Csatai Erzsébet Helsinkiből jelentik: Hasznos és eredményes volt a munka Helsinki ben ez évre befe­jezte plenáris üléséit az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet előkészítésé­vel foglalkozó nagyköveti ta­nácskozás. A plenáris ülések január 15-iug szünetelnek, de a nagykövetek a szünet idő­szakában is fenntartják a két- és több oldalú konzultá­ciókat egymással a tanácsko­zás napirendjén szereplő kér­désekről. Az utolsó plenáris ülésen csaknem valamennyi nagykö­vet röviden értékelte az eddig eltelt időszak munkáját. Fel­szólaltak a szocialista orszá­gok képviselői, köztük Rónai Rudolf, a Magyar Népköztár­saság nagykövete is. Mint megállapították, bár a jelenle­gi szakaszban még nem jött létre megegyezés a biztonsági konferenciával kapcsolatos kérdésekről, a végzett munka hasznos és eredményes volt Valamennyi felszólalás ki­emelte a nagyköveti megbe­szélések konstruktív légkörét, s azt a tényt, hogy a vitában egészen a legutóbbi napig is igen sokoldalúan elemezték a biztonsaga konferencia kérdé­seit A pénteki plenáris ütésről adott tudósításában, a TASZSZ a felszólalásokat összefoglalva megállapítja, hogy több ország képviselője hangsúlyozta: a konzultációk első szakaszában végzett munka lehetővé tette a konzultációk ügyrendjéről szóló dokumentum kidolgozá­sét. Megkezdték az eszmecse­rét néhány olyan fontos kér­dést illetően is, amelyek az európai biztonsági értekezlet napirendjével és munkájának megszervezésével kapcsolato­sak. (MTI) A szovjet-magyar barátság dala Ma a pásztói ünnepségen lép fél az együttes Második alkalommal mutat­kozott be tegnap a Nógrád megyei közönség előtt a kuz- nyecki Lenin Kohászati Kom­binát Művelődési Központjá­nak művészegyüttese, Balassa­gyarmaton. a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központ szín­háztermében, de már szinte az egész megye szívébe zárta a kemerovói művészeket, hírük jóval túljutott Rétsóg éS Ba­lassagyarmat határán. S úgy hisszük, hogy műsorindító da­lukat rövid itt-tartózkodásuk alatt meg fogják ismerni egész Nógrád megyében. A dal romantikus előzmé­nyek után született: magyar és szovjet fiatalok találkoztak Novokuznyeckben, közöttük szoros barátság, vidám hangu­lat alakult ki, s a feledhetet­len találkozásra a szovjet vendéglátók ma ugyanolyan szeretettel emlékeznek. S a dal befejezése azt a reményt fejezi ki, hogy bármikor és bármely körülmények között találkozzanak szovjetek és magyarok, a szoros barátság a gyakorlatban is mindig érvé­nyesülni fog. Érdekessége a szerzeménynek, hogy a két al­kotóművész az együttes tagja és közösen tolmácsolta a for­ró érzelmeket: zeneszerzője ugyanis Borisz Jemeljanov, az együttes öttagú zenekarának vezetője, szövegírója pedig Mi­hail Kursin, tanszéki asszisz­tens, aki a zenekar kíséreté­ben énekelte js a gazdag rit­musú, optimista lendületű dalt. Chopin-keringő. Táncolja Va- lentyina Baradulina és Szer- gej Martusev De sokan emlegetik a cso­dálatos énekszámokat, tánco­kat és hangulatos zenei szóló­számokat is. Tegnap például Balassagyarmat közönsége tap­solt lelkesen a hangulatos mű­sornak. Előzőleg azonban meg­hitt találkozás zajlott le az együttes tagjai és a Kábel Mű­vek munkásai között a Ma­gyar Kábel Művek balassa­gyarmati telepén, kora délután pedig a Palóc Múzeum kiállí­tásait tekintették meg a ked­ves vendégek. Este hat órakor kezdődött a tizenöt műsorszámból álló. hangulatos előadás, amikor is a város lakossága nevében Lombos Márton, a Balassa­gyarmati városi Tanács elnö­ke köszöntötte a kedves ven­dégeket, s méltatta azt a szo­ros barátságot, amely a ma­gyar és a szovjet nép, Nógrád és Kemerovo megye lakossá­ga között széttéphetetlen. Ezt követően színpadra léptek a művészek, s a műsorszámok színvonala láttán bizonyéra sokan kétségbe vonták, hogy egy öntevékeny együttes be­mutatkozását látják. Előadás után vendégeink Salgótarjánba utaztak, ahol az oktatási igazgatóság kollé­giumában töltötték az éjsza­kát. A mai nap délelőttjén Benczúrfalvára látogatnak, s találkoznak idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész­szel. Rövid hollókői tartózko­dás után Pásztora utaznak, ahol a kora délutáni órákban a Béke Tsz-ben tesznek látoga­tást, majd a nagyközség fel- szabadulásának huszonnyolca­dik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen mu­tatkoznak be a közönség előtt a Lovász József Művelődési Központban. Sajátos eszközökkel segítik a terv megvalósítását A Szakszervezetek Országa» Tanácsának ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken a SZOT székházában megtartott ülé­sén a népgazdaság ez évi helyzetéről, a jövő évi nép­gazdasági terv irányelveiről és a szakszervezeti tennivalókról, feladatokról tárgyalt, A ta­nácsülésen, megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke. Részt vettek a tanácskozáson a SZOT-in- tézmények vezetői és a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak képviselői is. Földvári Aladár, a SZOT elnöke köszöntötte az ülés részvevőit. Javaslatára a ta­nácsülés elfogadta azt az üd­vözletét, amelyet a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ad át a Szovjet Szakszervezetek Központi, Tanácsának; a moszkvai ünnepségre utazó' SZOT-kűldöttség. A tanácsülés első napiren­di pontjaként Nemeslaki Ti­vadar, a SZOT titkára tartott referátumot azokról a tenni­valókról, amelyek az MSZMP Központi Bizottságának no­vemberi határozata alapján, s ezen belül is elsősorban az 1973. évi terv megvalósításá­ból a szakszervezeti mozga­lomra hárulnak. Most az a feladat, hogy a szakszervezetek az egyetérté­sen túlmenően a maguk sajá­tos eszközeikkel, minden erő­vel segítsék a párt Központi Bizottsága határozatainak megvalósítását. A szakszervezeteknek mesz- szemenően támogatniuk kell az árhatóságokat és az árelle­nőrzésre jogosult állami szer­Nincs külön „nőpolitika" Tanácskoztak az ÁFÉSZ-nöbizottságok Egésznapos értekezletet tar­tott a .MÉSZÖV tagnap Sal­gótarjánban a nőbizottsági el­nökök, titkárok, és az ÁFÉSZ- ek elnökei részére. Az érte­kezleten részt vett Bodor Lászlóné, a megyei pártbizott­ság vb-tagja, az MTSZ nőfe­lelőse, dr. Laky Zoltánná, a Fogyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa nőbizottsági titkára és Pilinyi László, a MÉSZÖV elnöke is. A tanácskozáson a MÉSZÖV és az ÁFÉSZ-ek nőbizottságai munkáját Toronyi László, a MÉSZÖV elnöki titkárság ve­zetője értékelte. Elöljáróban a nőbizottságok helyéről, szere­péről, majd a hatáskörükbe tartozó feladatokról beszélt. A mintegy 17 ezer főnyi nőtag­ság ezen belül az 1456 főnyi nőalkalmazcrtt — a szövetke­zetek gazdasági vezetői mel­lett — tőlük várja, hogy igé­nyeiket, javaslataikat, sérel­meiket az igazgatósági ülése­ken tolmácsolják. A továbbiakban Toronyi László, az eddig elért ered­ményekről tájékoztatta a hall­gatóságot, majd áttért a még meg nem valósított feladatok taglalására. Mint mondotta, a szövetkezeti nődolgozók élet- és munkakörülményeiben, a tett intézkedések sok helyütt még nem hozták meg a re- wU változást. Éppen ezért meg kell vizsgáim az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének gyakorlati al­kalmazását, a bolti dolgozók munkaidő-beosztását, 1 az új szolgáltatási igényeket, az áru­ellátást, a zöldség-, gyümölcs­felvásárlás, -értékesítés problé­máit. Mindezek megjavításá­ban sokat tehetnek a nőbi­zottságok, különösen, ha mun­kájukat az eddigieknél tartal­masabban, fejlettebb módsze­rekkel végzik. Dr. Laky Zoltánná előadá­sában országos problémákról szólt. Hangsúlyozta, hogy el­sősorban a gazdasági vezetők szemléletében kell változásnak történnie, mivel legtöbbjük nem érzékeli eléggé, hogy a kormányhatározat megvalósí­tása nem csupán „nőkérdés”. Az előadásokat követő hoz­zászólásában Bodor Lászlóné kifejtette, hogy a nőbizottsá­gok munkáját sokszor azért nem értékeliK kellően, mert valamilyen helytelen meggon­dolásból a nőktől mindig töb­bet várnak, mint a férfiaktól. Elhangzik az is, hogy a nők azért nem vállalnak vezető szerepet, mert nincs bennük ambíció. Felvetődik a kérdés: segítenek-e nekik ezeknek a funkcióknak az ellátásában, a magasabb iskolák elvégzésé­ben? Mindehhez szabad idő, bizonyos tehermentesítés szűk. séges a családi, háziasszonyi teendők alól. Van-e elegendő óvoda, napközi, különösen vi­déken, ahová gyermekeiket el­helyezhetnék? Szikói Oszkárné, a salgótar­jáni ÁFÉSZ-től felszólalásá­ban elmondta, hogy a nőbi- zottság javaslatára a női törzs, gárdatagokat megjutalmaz­ták, segélyezik a nagycsalá­dos anyákat, és a nyugdíjaso­kat. Ősim Mária, a pásztói szövetkezet nőbizottsági titká­ra a bolti nődolgozók érdeké­ben javasolta, hogy a kiske­reskedelem számára a válla­latok ne nagy tételű, zsákos árut szállítsanak, hanem köny- nyen mozgatható, kisebb cso­magolásút. Bakonyi József né Mátra ve- rebélyből azt sérelmezte, hogy sok helyütt húzódoznak a nő­dolgozók felvételétől, a szü­lési és a gyermeknevelési problémák miatt. A litkei nő­bizottság képviselője elmond­ta, hogy náluk minden vá­lasztott testület egyharmada nő, így nélkülük döntés nem születhet. Szirákról, a főként fiatal nőkből álló KlSZ-bizott- ság megalakulását jelentették; a náduj falui nőbízottság el­nöke pedig arról számolt be, hogy a szövetkezet háztartási tanácsadást szervez a fehérne­műgyárban a dolgozók számá­ra. veket. Ezért sürgős feladat, hogy kialakí tsák a vállalati- társadalmi aKdlenőrzétsnek a jelenleginél jóval hatékonyabb rendszerét. A szakszervezetnek sajátos és fontos feladatuk: fejlesztem ni és erősíteni a kereskedem lem társadalmi ellenőrzések Az árak megfigyelésének . ki- terjesztésével egyi dobén foko­zott gondot kell fordítani az olcsóbb cikkek mennyiségi és minőségi kínálatának vizsgá­latára is. Nyilvánvaló ugyan­is, hogy ha valaki a keresett olcsó cikk helyett kénytelen ugyanarra a célra drágább árut venni, annak számára a többletkiadás lényegében ár­emelkedésként jelentkezik. A SZOT Elnökségének az a véleménye —. mondotta a továbbiakban —, hogy a mechanizmus reformjának megvalósítása érdekében a szakszervezeteknek a jövőben is részt kell venniük az érték- arányos árak fokozatos meg­teremtését célzó munkában. Azután a SZOT titkára ar­ról szólt, hogy az életszínvo­nal-politikai tervek csak ak­kor valósulhatnak meg, ha gazdasági, termelési előirány­zatainkat is valóra váltjuk. A jövő évi feladatok maradék­talan teljesítése nagyon fon­tos azért is, hogy á gazdasági folyamatokban idén megin­dult pozitív irányú változások megszilárduljanak, javítsák a népgazdasági egyensúlyt, s a tervvel összhangban számot­tevően növekedjék a gazdasá­gi munka hatékonysága. Na­gyon fontos tehát, hogy a vál­lalati terveket . a dolgozók megértsek, és a gazdasági ve­zetőktől, valamint a szakszer­vezeti téstületektől megkap­ják mindazt a támogatást, amely munkájuk jó elvégzé­séhez, alkotókészségük kibon­takoztatásához szükséges. A jövő évi szocialista mun­kaversenyben továbbra is na- gyop fontos feladat a gazdál­kodás hatékonyságának, g munka termelékenységének növelése, a termelés minőségi mutatóinak javítása, és az, hogy a termelés széles terü­letein csökkenjen az önkölt­ség. Nemeslaki Tivadar beszá­molója után a szakszervezetek jövő évi kulturális, ideológiai, tömegpolitikai feladatairól, a gazdasági tennivalók szubjek­tív tényezőiről beszélt korre­ferátumában Virizlay Gyula SZOT-titkár.

Next

/
Thumbnails
Contents