Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-15 / 269. szám
I Deres már a határ... Harminchét üzem települt a megyébe Cél: a munkásjelleg erősítése A tagfelvételi munka tapasztalatai Szécsényben és a fiatalok iránti bizalmatÄ fcezdés nehézségeiről őszintén, az új szakmák sikereiről örömmel beszélnek otthon és az üzemekben, de a vidéki ipartelepítés jelentőségét nem mindenki értékeli fontosságának megfelelően. Helyben vagy a lakóhelyhez közel munkát és megélhetést találtak a Ganz- MÁVAG-ban, Jánosaknán, a BRG-nél, Balassagyarmaton, Pásztón, Bercelen, Rétságon és Diósjenőn, hogy csak néhányat említsek a harminchét új üzemből. A vidéki munkaerő foglalkoztatása nagyon fontos, sürgető feladat, különösen itt, Nőgrádban. De ez a kérdésnek csak egyik oldala, nézzük a népgazdasági érdeket is. A kijelölt üzemeket vidékre kellett telepíteni, mert törzsvállalatuknál sem hely, sem munkaerő nem volt a fejlesztésre, vagy mindkét feltétel hiányzott. Hazánk ipara túlzottan koncentrált, az utóbbi évekig Budapestre és egy-két városra összpontosult. Politikai és gazdasági okok vezették a kormányt, amikor a vidéki ipartelepítési programot meghirdette. BE volt a helyzet Nógrád megyében? A lakosság foglalkoztatása még tíz évvel ezelőtt is rendkívül kedvezőtlen volt. A megyék sorrendjében a 16. helyen álltunk. Száz keresőre országosan 112, megyénkben 124 eltartott jutott. Ennél is nagyobb baj, hogy Nógrád megye ipari szerkezete egyoldalú és területi elosztása is kedvezőtlen volt. A 87 százalékos nehézipari részarány mellett a könnyűipar csak 9 százalékot ért el, ezért megyénkben nem volt megfelelő női munkahely, ipar- telepítés nélkül nem találtak volna megfelelő munkát és megélhetést a nők és a felnövő fiatalság se. A népes korosztályoknak pedig munka kell! Világjelenség, hogy a széntüzelés helyett egyre inkább távfűtésre, olaj- és gázenergia felhasználására térnek át. Mi sem térhettünk ki az elől, amit az élet követelt, meg kellett szüntetni azokat a bányákat, amelyek gyenge minőségű szenet drágán termeltek. A szénbányászatban dolgozók létszámát (több mint tizen- négyezerből, az ipari foglalkoztatottak 43 százaléka) több mint hatezerrel csökkenteni kellett. Mi lett volna, ha idejében nem látnak hozzá az ipartelepítéshez, ha nem kapjuk meg a 290 millió forintos iparfejlesztési alapot és a megye politikai, gazdasági vezetése nem tesz meg minden lehetséges intézkedést? A helyi vezetés idejében figyelembe vette az országos helyzetet, Nógrád megye adottságait, a lakosság érdekét, az igényeket és a lehetőségeket. A 37 üzem letelepült, több mint tízezer új munkahelyet hoztak létre, ezen belül hatezer nő talált új munkalehetőséget. Ma már új munkahelyen dolgozik a megye munkásainak húsz százaléka. A megyei pártértekezlet a foglalkoztatási színvonal, az új munkahelyek számának növelését, az ipartelepítés folytatását és főleg az új üzemek gazdasági megszilárdítását irányozta elő. Emberségesen rendezték az energiastruktúra változása következtében felszabaduló bányászok sorsát, jelentősen növelték a női keresők számát. Helyes ipartelepítési politikával megyénkben egészséges iparszerkezet alakult ki. A nehézipar részaránya 74 százalékra csökken, a könnyűiparé 22 százalékra emelkedik. Ma már nemcsak Salgótarjánnak és környékének, hanem Balassagyarmatnak, a járási székhelyeknek is van ipara és úgyszólván megyénk minden részén fejlődik az ipari tevékenység. Országosan és megyénkben is további kedvező változást eredményez a gép- a híradástechnika és más gyorsan fejlődő iparágak telepítése. Több országos nagyvállalat példája igazolja, hogy a régi termékekről újra, a megszokott technológiáról a korszerűbbre lassan tudnak áttérni. Nógrád megyében ezt viszonylag rövid idő alatt sikerült megoldani, a területfejlesztést, a ipartelepítést és a szakmunkásképzést összhangba hozták, Nógrád megyében az újonnan telepített üzemek jól illeszkednek a régiekhez. A nagy múltú üzemek tapasztalt szakembereiket átengedték. de ez az áldozat megtérül, mert az újonnan telepített üzemekben is kialakul a törzsgárda. A megyében foglalkoztatottak száma az 1965. évi 99 600 főről 1975-re 105 300-ra növekszik, politikailag, szakmailag erősödik munkásosztályunk. Az ipartelepítés sok gondot és bajt okozott. Nem könnyű megtalálni a beruházás, a fejlesztés és a rekonstrukció helyes arányát, a központ és a gyáregységek önállóságát és felelősségét, a betanulás áldozatvállalását és az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének helyes gyakorlatát. Építkeztek. de már termelni is kellett. miközben az anyagok és a gépek árai emelkedtek. Ha nagy áldozatokkal megvan az épület, kiképezték a munkaerőt, korszerű munkaeszközökre és jó gépekre van szükség, de a felvett hiteleket is pontosan fizetni kell. Hogyan lehet a szerteágazó, rendkívül bonyolult feladatokat sikerrel megoldani? A tapasztalatok azt igazolják, arról szóltak minap az ipartelepítésben résztvevő budapesti és helyi vezetők, hogy közös összefogással, politikai és gazdasági megfontolással, a nép- gazdasági, a helyi és a vállalati érdekek egyeztetésével. VAROSAINK mellett a megye egyik igen fontos települése Szécsény. Rangját nemcsak a járási székhely státusza adja, hanem, dinamikusan fejlődő iparával is egyre jobban magára hívja a figyelmet. A bővülő bútorgyár, a korábban is működő téglagyárak, a tejüzem mellett ma számottevő az ELZETT gyáregysége politikai szempontból is. A párt bázisát is a termelőüzemek adják, hiszen az üzemekben dolgozik a práttagság 72 százaléka. Szécsényfoen ma 16 párt- alapszervezet tevékenykedik, összefogásuk, irányításuk, s maga a fejlődés tette szükségessé, hogy lassan két éve a felsőbb pártszervek úgy döntöttek: létrehozzák a nagyközségi pártbizottságot. Ez a döntés helyesnek bizonyult. Tervszerűbbé vált a pártszervezetek tevékenysége, nőtt az alapszervezetek politikai befolyása, tekintélye. Azóta alakult meg két új alapszervezet is. Az egyik a nagyközségi tanácsnál, a másik a pénzintézeteknél, így a párttagok száma Szé- csényben ma megközelíti a négyszázat. A nagyközségi pártbizottság, de a szécsényi járási pártvégrehajtóbizottság is tárgyalta az elmúlt napokban a nagyközségi pártbizottsághoz tartozó alapszervezetek tagszervező tevékenységét, a párttagság összetételének alakulását, és az ebből adódó feladatokat. Mit állapított meg a két testület? Azt, hogy a párttagság összetétele, számszerű fejlődése általában megfelel a legutóbbi községi, járási pártértekezletek, valamint a X. pártkongresszus által meghatározott követelményeknek. A párttagság összetétele, a tagszervező tevékenység alapvetően arányban van a párt politikai befolyásával, a község társadalmi, gazdasági fejlődésével. Ezt a megállapítást tények bizonyítják. Valóban megállapítható, hogy Szécsényben a tagfelvételi tevékenység megfelelt a párt politikájának, egyes területeken az alapszervezetek eredményes munkát végeztek. A pártszervezetek az elmúlt két évben 52 új tagot vettek fel. Legjobb volt a tagfelvételi tevékenység az ELZETT gyáregységénél, ahol nyolc, a Háziipari Szövetkezetnél és a pedagógus-szakszervezetnél, ahol hat-hat új tagot vettek fel. Nem lépték előbbre az erdészetnél és a Szolgáltató Ktsz-nél. Érdemes időzni az újonnan felvettek arányánál is. Meg kell állapítani, hogy a fizikai dolgozók pártba történő felvétele valamelyest lelassult, az összes felvett új párttag 59,6 százalékát teszik ki. Ez kedvezőtlenül hatott a fizikai dolgozók arányára. Viszont rendkívül kedvező a nők aránya az új párttagok között; ebben az időszakban elérte a 46,1 százalékot. Közülük is jó, 42 százalék. a fizikai munkán dolgozó nők aránya. És ha már itt tartunk, akkor mondjuk meg azt is, hogy az új párttagok 40,4 százaléka 26 éven aluli, s ötven százalékuknak az egyik ajánlója a KISZ-taggyűlés volt. Előbbre kell azonban lépni — éppen a kongresszus határozata biztosította — a 18. életévüket betöltött fiatalok párttaggá nevelése terén. AZ, HOGY A nagyközségi pártbizottsághoz tartozó 16 alapszervezetnél az elmúlt két év alatt 52 új tagot vettek fel, több tényező együttes hatásának eredménye Szécsényben is. A X. pártkongresszust követő élénk politikai légkör, a különböző tömegszervezeti választások kedvező feltételeket teremtettek a párt politikájának szélas körű ismertetésére, elfogadtatására. Az országos és a helyi gazdaságpolitikai célkitűzések, a IV. ötéves terv feljesztésd elképzeléseit helyesléssel fogadta a párttagság, a község dolgozó társadalma. A párt munkamódszereinek, munkastílusának fejlődése, a párton belüli demokrácia szélesedése növelte a párt tömegbefolyását. De más módszerek is elősegítették a tagfelvételi tevékenységet a községbem Az például, hogy a nagyközségi végrehajtó bizottság félévenként rendszeresen értékelte ezt a munkát, rendszeresen foglalkoztak a tagszervezés állásával az alapszervezetek is. Széles körben ismertették a párt módosított szervezeti szabályzatát nemcsak a párttagok, hanem az újonnan felvételre kerülők között is. A KISZ-szervezetek munkája a párttaggá nevelés terén főleg az utóbbi időben a KISZ-ajánlások számában mutatkozott meg. Nem szabad azonban azt mondani, hogy nem kísérte negatív jelenség is a tagszervezést Szécsényben. Például az, hogy a felvettek minőségi összetétele nem alakult megfelelően. Néhány alapszervezetben — erdészet, Szolgáltató Ktsz — nem végeztek tervszerű munkát. De az is elmondható, hogy egyes helyeken nem eléggé következetes a politikai felvilágosító munka, nevelőtevékenységüket nem kapcsolják össze a tagszervezés feladataival. A munkaversenyt. a pártoktatások embert formáló hatását sem használják ki a pártépítés számára. Néhány alapszervezetben jelentkeznék szemléletbeni gondok is, mint például a túlzott követelménytámasztás, a nők lanság. A tömegszervezeteket irányító munkánál is elmarad a práttaggá nevelés fontossága. Nem éri el a kívánt szintet a tömegszervezetekben dolgozó kommunista vezetők párttagajánló tevékenysége sem. Negatívan hat a tagszervezésre az is, hogy egyes területeken nem érvényesül a párttagok megbecsülése, felvetéseikkel, gondjaikkal való törődés elmarad a szükséglettől. Pedig á tagszervezés összefüggésben van, a párt vezető szerepe helyi érvényesülésével, a politikai munka színvonalával, a pártvezetőségek szervező munkájával és annak a felismerésével. hogy a párt előtt álló feladatok végrehajtása és a tagfelvételi munka szoros egységet alkot. A SZÉCSÉNYI nagyközségi pártbizottság és a párt járási végrehajtó bizottsága is jól határozta meg a jövő feladatait. Kimondották, hogy a cél a párt munkásjellegének erősítése. Ezért az újonnan felvett párttagok 65—70 százaléka fizikai dolgozó legyen. Ezen belül is fordítsanak nagyobb gondot a fiatalok és a nők felvételére, körükben is a fizikai dolgozók arányának növelésére. Valamennyi alapszervezet készítsen intézkedési tervet a párttaggá nevelésre, biztosítsák a tagfelvételi munka tervszerűségét. Biztosítsák, hogy az újonnan felvételre kerülők megismerjék a szervezeti szabályzatot, a pártba felvettek részére évenként szervezzenek konzultációkat. Ugyanakkor szerezzenek tapasztalatokat a fiatal párttagokkal való foglalkozásról, az ajánlók tevékenységéről, további felelősségükről. Ezek betartása feltétlen újabb eredményeket hoz Szécsényben is a tagszervezési munkában, a párt munkásjellegének erősítésében. F. L. Aranydiploma Nagybátonyban Megyénk egyik legnagyobb oktatási intézményében, a nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskolában, az MSZMP- alapszervezet és a pedagógus-szakszervezet rendezésében tartották meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóját. Az évforduló alkalmából rendezett emlékülés kedves színfoltja volt, amikor az iskolaigazgató, Pozsonyi Tibor átadta Lapsánszky Ilona nyugdíjas tanítónőnek az aranydiplomát. Straub Györgyné tanítónő pedig 25 éves párttagsága, kiemelkedő politikai és társadalmi tevékenysége alapján a Központi Bizottság elismerő oklevelét kapta meg. Somogyvári László MAI KOMMENTÁRUNK Egymásra utaltak A termelőszövetkezetek és a velük szerződéses kapcsolatban álló felvásárlóvállalatok egymásra utaltak — akkor is, ha szűkebb érdekeik nem mindig azonosak. Az ügy érdekében — tehát, hogy mi kerül a dolgozók asztalára — viszont zavartalan együttműködés kialakítása szükséges a két partner között. Sok múlik azon, hogy a szerződéses fegyelmet mennyire tudják betartani. A termények és termékek minősítése terén akad a legtöbb tennivaló. A közös gazdaságok — miután zsebre megy a játék — minél magasabb osztályban, és áron kívánják az árut értékesíteni. Viszont az állami vállalatok is érdekelték, hogy nagyobb nyereséget érjenek el. Az ellentét azonban nem antagónisztikus; kölcsönös megértés esetén a gondok megoldhatók. Alapvető, hogy az egyenlő partneri elv, a bizalom maradéktalanul érvényesüljön. Senkinek nem használ, ha értékesítő és felvásárló tíz filléren összevesz, kígyót-békát kiabál egymásra, állítólagos téves mérés miatt. A vállalatoknál még manapság is tapasztalható olyan megnyilvánulás, amely arra utal, hogy a közös gazdaságokat nem kezelik egyenlő partnerként, a szerződésben foglaltakat esetenként kijátsszák — saját nagyobb hasznuk érdekében. Mit tehetnek a termelőszövetkezetek, hogy az efajta panaszok a jövőben minimálisra csökkenjenek — ritkák legyenek, mint a fehér holló? Az 1973. évi szerződések megkötésénél a közös gazdaságoknak reálisabban kell felmérni a várható értékesítési lehetőségeket. Főleg a hízómarha- és sertésfelvásárlásoknál kell óvakodni elhamarkodott döntésektől, mert a jövő évtől a felvásárlóvállalat szigorúbb szankciókat érvényesít a szerződésszegőkkel szemben. Káros. gyakorlat, hogy egy-egy szövetkezet néhány terményt és terméket két vállalatnál is leszerződik. Ellenkező előjelű példa is akadt az idén. Néhány szövetkezet nem szerződte le káposzta- és máktermését, vagy annak egy részét. Ennek következtében értékesítési bizonytalanság keletkezett — amelynek kárát a közös gazdaság viseli. Az anyagi lehetőségekhez mérten biztosítani kell a termények tisztító- és szárítóberendezéseit azért, hogy minőségileg jobb árut, magasabb áron tudjanak értékesíteni. Másrészt így kifogják a szelet a vitorlából: egyes termények.túltermelése esetén a felvásárlók nem tudják olyan könnyen leminősíteni, tehát kisebb árat fizetni érte. Az értékesítés idején nagy figyelmet kell fordítani a mérésre és minősítésre. Az átadók részére érdemes lenne árubemutatóval egybekötött továbbképzést tartani! Az áruk átvételét pedig célszerűbb a szövetkezeti telephelyeken megoldani. Kettőn áll a vásár. Ha az értékesítő és felvásárló korrektül betartja a szerződéses feltételeket, akkor minimálisra csökkenthetők a nézeteltérések, melyek végeredményben egyik félnek sem használnak. —R— NÓGRÁD - 1972, november 15„ szerda 3 I
