Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
fS lärgyaiöteremböl: Nők vezetésére nem alkalmas — Amióta Henglár Pál zik, az üzemrészünkből nagy fiatal és csinos nők közül. — egyik nődolgozója a valóban tárgyalásán. Az eseményeket merülnek fel a múltból, bas ságos úrfinak kiszolgáltatott tétlenkedve kérdezik: lehetsé történjék? Létezhet valaki, lye zsarolással nemi partnert Henglár Pár úgy látszik hitt ebben. A hozzá beosztott nőket sorozatosan ajánlatokkal ostromolta. Magasabb órabért ígért azoknak, akik „okosak” lesznek, makacskodás esetére pedig különféle hátrányokat helyezett kilátásba. Az egyik nőt kétműszakos munkára osztotta be, és amikor az még mindig nem hajlott a szóra, kedvesen mosolyogva azt mondta: — Lehetsz te még három- műszakos is. Persze, volt a lánynak más választása is. Kirándulhatott volna Budapestre édes kettesben Henglórral, aki nagyvonalúan megígérte, hogy elszámolja azt a napot, mintha valóban dolgozott volna. művezetői beosztásban dolgo- on sokan elmentek, főleg a így vall az öblösüveggyár nem mindennapos bűnügy hallva az emberben képek iskodó főnökökről, a méltócselédlányokról, és sokan hi- ges, hogy Ilyesmi ma is megaki azt hiszi, hogy van esé- szerezni? Júniusban névnapja volt a művezetőnek, és ezt itallal szokás megünnepelni. No meg úgy gondolta, hogy névnapi ajándék címén kijár neki a nőktől a „kedvesség”- Egymás után invitálta őket a szobájába egy kis koccintásra. Akit éppen rá tudott venni, hogy bemenjen hozzá, azt azonnal lenyomta a kagylófotelba és erőszakoskodni kezdett vele. Ügy gondolta, hogy nyugodtan teheti, hiszen egyik nővel sem volt négyszemközt. Egy férfikollégáját is behívta a szobába, aki az egyik felháborodott nőnek ezt mondta: — Ha elmondja az üzemben, hogy mi történt, úgysem hiszik el, mert hárman voltunk. A nők persze kezdetben nem A LÁMPÁÉT ZIM salgótarjáni gyárában a legmodernebb, legkorszerűbbek mellett még készülnek hagyományos tűzhelyek is. — k — '^tudták, hogy a férfikolléga milyen szerepet játszik az ügyben, és ezért mindegyik segítséget kért tőle a megvadult főnökkel szemben, ö azonban ilyeneket mondott: — Vegye úgy, mintha itt sem lennék. — Vagy éppen gúnyolódott: — Ügy csinálsz, mintha meztelenre kellene vetkőznöd. A legjellemzőbb megnyilvánulása azonban kétségkívül ez volt: — Nem hogy örülne: felfigyelt magára a főnökség.. A nap csúcspontja az volt, amikor egyszerre több nőt hívtak be az irodába, majd egyiküket visszatartották azzal, hogy őt most „kinézték maguknak”, a többieket pedig Henglár azzal küldte vissza az üzembe, hogy dolgozzanak az ott maradt asszony helyett isHenglártól nem volt rossz ötlet, hogy „elefánt”-ot vett maga mellé. Mégis rajtavesztett, mert, ha egymás után két nő jön ki sírva egy szobából, az már mindenképpen feltűnést kelt. A nők összegezték tapasztalataikat, és panaszt tettek a nőtanács egyik vezetőségi tagjánál, aki azt mondta nekik: felejtsék el a dolgot, részeg volt a főnök. Qk azonban nem voltak hajlandók felejtem. Feljelentették Henglárt, akit a Salgótarjáni Járásbíróság szemérem elleni erőszak bűntettéért egyévi és háromhónapi börtön- büntetésre ítélt. A munkahelyi véleményben így summázzák az eseményeket: „Henglár Pál művezető a szakmai vezetésére bízott dobozüzem nődolgozói között nem tudott munkafegyelmet tartani. E vonatkozásban túlkapásokat követett el- Egyes dolgozóknak hatáskörét meghaladó jogtalan ígéreteket tett.” Eléggé különös vélemény. Ügy tűnik, mintha Henglár kizárólag abban volna hibás, hogy „elkapatta” a nőket. A •fegyelmi határozatban hozott döntés és a hozzá fűzött indokolás még különösebb. Fegyelmi büntetése az, hogy áthelyezték a keverőüzemhez - művezetőnek. Igaz, kevesebb bérért. És hogy miért büntették ilyen „szigorúan”? Mert „méltatlanná vált olyan üzem vezetői beosztásának betöltésére, ahol zömében női dolgozók vannak”. Megint tanultunk valamit: Ha nincsenek nők a közelben, rögtön helyreáll az erkölcsi világrend. Persze, ehhez a 15 hónapos börtönbüntetést is ki kellett szabni. Sz- K. A héten történt Kisemberek és nagyemberek SOKFÉLE szempontból lehet csoportosítani az embereket. Vannak rossz emberek és jó emberek, kedvesek és mogorvák, készségesek és udvariatlanok, szépek és csúnyák. És vannak kisemberek és nagyemberek. Hogy ki a kisember? Hát például az, akitől nem veszik el a kávéblokkot a többiek feje fölött, akihez néhány hét múlva jön ki a szerelő, aki hosszasan gyűrögeti a kalapját, mielőtt be merne lépni egy hivatalba, s négyszer-ötször is elmegy az ajtó előtt, míg teljesen és alaposan meggyőződik róla, hogy valóban az-e az az ajtó. S kisember az, akinek nem köszönnek visz- sza a hivatalban, akit „a főnök házon kívül van” jelszóval elküldenek, rosszabb esetben tegorombítanak, hogy azt mondja: — Hogy képzeli, hogy ilyenkor zavar, amikor nyakig vagyunk a munkában, persze, azt maga fel sem tételezi, hogy itt komoly munka folyik... stb, stb ... A nagyember ennek pontosan az ellenkezője. Személyes megjelenésével élvez olyan előnyöket, amikben a többieknek nincs részük. s amelyekre talán ő maga sem tart igényt. Ismerősöm egy társadalmi szerv képviseletében, ünnepség megszervezésével kapcsolatban kereste fel a hivatalt. Köszönt, bemutatkozott, de az udvarias „belépő” teljesen hiábavalónak bizonyult. Az íróasztalnál ülő hölgy elmerülten turkált- papírjai között, és semmi pénzért fel nem emelte volna a fejét. De mivel ismerősöm makacskodott, erős- ködött, végül is megkérdezte: — Honnan is jött az elvtárs? Közölte. — Jaj, hát miért nem mondta rögtön! — áradozott a hölgy, és arcáról csordult a nyájasság. — Foglaljon helyet, tegye kényelembe magát, azonnal szólok a főnöknek. A nyáron Balaton-parti táborokat látogattam. Az egyik üdülőtábor bejáratánál idős asszony üldögélt. Elmondtam hogy néhány téma felől szeretnék érdeklődni a táborvezetőnél. — Hogy tetszik gondolni, hogy ilyenkor a vezető még benn van?! — háborgott a Cerberus. — Annak is van magánélete, kérem! Tessék visszajönni holnap délelőtt. Mondtam, hogy akkorra már az ország másik felében leszek, így hát nehézségekbe ütközik a látogatás megismétlése, ö azonban nem hagyta magát: — Igazán sajnálom, a rend az rend! Nem lehet és kész! Nem volt mit tenni, nyomatékosan tájékoztattam munkáltatóm nevéről. Az idős hölgyet mintha kicselérték volna: — Hogyne, természetesen, az a sárga épület ott, az a főnökségi pavilon. Tessék csak keresni, benn szokott még lenni ilyenkor. Ilyenkor aztán kénytelen az ember elgondolkozni. Amit lehet az egyik embernek, azt miért nem lehet a másiknak? Miért minősül szabályszegésnek á kisembernél az, ami a másiknál teljesen rendjén való? A helyzeti előnyben levő hivatali ember miért teljesíti kötelességét merőben más módon, miért méri a kötelező udvariasságot más mércével a kisembernél, aki saját ügyes-bajos, apró-cseprő gondjával hozakodik elő, mint a másiknál, aki tekintélyes nevű szervezet nevében mondja el az elintézendőket? VAJON büntetendő cselekmény ( kisembernek lenni? Evekkel ezelőtt olvastam egy írást kisember tollából a „kisemberség” problémáiról. Az írás egy kérdéssel fejeződött be: vajon nem leszek-e néhány év múlva még kisebb ember? Attól tartok, hogy nagyobb legalábbis nem lett... — szendi — sAietn keií komolvenni Közeli ismerőseim időnként mellemnek szegzik a kérdést, vajon miből is telik nekem különböző luxusdolgokra, balatoni nyaralóra, sarokházra, külföldi utazásra, új kocsira és nagy kabátra? Megvallom őszintén, néha magam is zavarba jövök, ha a „hivatalos” jövedelmemet a kiadásaimmal összehasonlítom. Gyorsan össze is ütök egy tisztességes magyarázatot, nehogy váratlanul érjen a kérdés, ha illetékes helyről netán tapintatosan érdeklődnének. Hát, először is, kérem, én követelődző természet vagyok, aki mellesleg a gazemelkedett a kiskereskedelmi árszínvonal, nem hagyom kiszúrni a szemem két százalék béremeléssel, míg mások hatot kapnak. Az az ő dolguk, hogy többet és jobban dolgoztak, viszont én is a piacról élek, s nem vagyok hajlandó az életszínvonal emelkedését reprezentáló statisztikai adatokkal megnyugtatni magamat. Mivel ezt az okfejtésemet a munkahelyemen egyelőre még méltányolják, így állandóan emelkedik a keresetem. A béremelésből származó százötven—kétszáz forint többletjövedelmet havonta következetesen félrerakom. Az összegyűlt reztem egy mellékállást a volt tulajdonos unokaöccsének, ráadásképpen. Eddig csak világos, nem? Azt is tudni kell, hogy a feleségen: irtó beosztó asszony nagyon ügyesen gazdálkodik a havi ötezer forintra rúgó jövedemünkkel. Ebből csupán nyolcezret költünk a háztartásra, az állandó kiadásokra, ruházkodásra. A fennmaradó tizenkétezret viszont szigorúan élére rakjuk. A kamatokat nem tőkésítjük, hanem fölhasználják. Külföldre utazunk belőle. El ne felejtsem, egyszer kantunk háromszáz forint segélyt a szakszervezettől. Látják, új Renault-ra? Egyszerű, mint a pofon. Eladtuk a régit, annak az árából. Na, és a tavalyi .nyereség- részesedést is hozzácsaptuk. Miből vásároltuk a régi kocsit? Ki emlékszik már arra? A feleségemnek a „brilleket”, meg a nercbundát a zsebpénzemből vettem;; a három öröklakást a lottón nyertük ,.. Folytassam? Én, leérem, mindent Kifogástalan fiktív számlákkal, hamis tanúkkal és saját kezű okiratokkal tudok igazolni. Szerencsétlenségünkre, jött ez az-új rendelet, hogy min denkinek csak egy telke, egy nyaralója dasági jelzőszámok pénzből vettem tamegvan, az építési egy öröklakása lehet. világában is járatos. valyelőtt egy kis anyagot a nyaralóMost már mit érek Ha egyszer mintegy balatoni telket. százhoz ebből vettük. vele? három százalékkal húszezerért, meg szeMiből futotta az —is felelő beosztást ajánlottak fel, de ő inkább megvárja Taskent új áruházai zsúfoltak áruval. A cipődivatban néhány év lemaradás lehet, persze a mi ízlésünkhöz képest, de a ruhafélék, a konfekciók. a selymek, szövetek vetekednek bármely nyugati üzlet színeivel és árugazdagságával. Csak persze lényegesen olcsóbbak! És csodálatosak a színek. Az iparművészeti múzeumot járva, a gyakran felhős éghez, a szolid színekhez szokott európai ember szájtátva figyeli a szőnyegek. szövetek, ruhák, köntösök, ingek, fejvédők és fejfedők szemkápráztató szinergiáját. Hiába, az emírek ideje! A szamarindáké! Az volt a híres idő! Aztán megnézi az atlaszanyagot mondjuk a szamar- kandi áruházban, a női selyemmintákat a taskentiben és nyugodtan kitáthatja a száját újfent: a modern üz- bég ipar szinte „kézművessé- gi” igénnyel és fokon menti át és mentette át a minták pompázatosságát, a kelet kialakult színharmóniáját a gyári termékekre is. Ha az ember végigmegy az utcán, ahol olyan kemény az árnyék, mintha késpengével húzták volna meg a fény és az árny választó vonalát, a ruházkodásban is villog a Kelet minden színe. A kék harmonizál a ‘zölddel és a fehérrrel az ezeréves mecseteken a hófehér arabeszkek cifrái kápráztatják a mély kék eget is a A Pamfrtól nyugatra (IV.) Szaliv Adilov tanítványai modern házakon, s köztük fekete, piros, kék, harsogózöid, arany- és narancssárga színek játszanak bújósdit az azúrral és az opállilával. így építkezni, így gyártani, csak hozzáértő és „hazai” erőből lehet, így és ennyit adni a lakosságnak csak fejlett ipari bázis alapján lehet. A szépség fogalma mögött mindig ott van az anyagi valóság. Manapság a szép tájék is emberi beavatkozást, védelmet jelent, s az öltözködés, a lakás, hogyne példázná azt, hogy mögötte fejlett és fejlődő iparnak kell lennie. — Üzbegisztánban, ahol az egzotikus keleti fényűzés! cikkek előállításának évezredes hagyományai vannak, az Októberi Forradalomig egyetlen olyan ipari vállalat sem volt. amely a nép számára gyártott volna árucikket... — méri fel a jelen változásait Fahmutdin Modzsajev, az Uz- bég Szovjet Szocialista Köztársaság könnyűipari minisztere. .. Ma, az egész Szovjetuniót átfogó terv alapján létrehozott üzbég könnyűiparhoz 63 korszerűen felszerelt kombinát és gyár tartozik és a kilencedik, a jelenlegi ötéves terv idején további tizenöt könnyűipari vállalat jön létre Üzbegisztánban. A miniszter ezután jogos büszkeséggel állapítja meg, hogy a Szovjetunión belül ma az első helyek egyikén áll a köztársaság selyem- és pamutszövetek. valamint a bőrcipők gyártásában Abid Sza- dikov, az Üzbég Tudományos Akadémia elnöke szerint a könnyűipar hallatlan arányú fejlődésében, de az egész üzbég gazdaság fejlődésében felbecsülhetetlen szerepe van az üzbég tudósoknak. — Az elementáris analfabétizmustól a kibernetikáig nehéz utat tettünk meg — jegyzi meg és három nagy kérdéskomplexumban jelöli meg a tudományos élet feladatait. A gyapottermesztés szerepel természetszerűleg az Akadémia elnöke szerint is az első helyen, de rögtön hozzáteszi:... — köztársaságunk nemcsak a fehér arany, hanem a valódinak is az országa. A kutatások és az általános geológiai előrejelzések alapján nyugodtan mondhat- íuk, hogy igen gazdag réz-, cink-,. wolframlelőhelyekkel rendelkezünk... A harmadik feladat a kék aranyhoz, a földgázhoz kötődik Abid Szadikov szerint. A földgáz nemcsak az Ural, Kirgizia. Kazahsztán nagyüzemeibe jut el, de például mint értékes vegyipari anyag Na- yoi város vegyipari üzemében. az oly keresett nitron műszőrmévé „alakul” át. Miniszter, tudó®, vízmérnök. egyiptomi agronómus — de a tudomány és a tapasztalat mégis a mindennapi munka gyakorlatában válik eleven valósággá. Amikor a szovjet hatalom' létrejött Üzbegisztánban, szó szerint meg lehetett számolni itt a munkások számát. Ma több mint két és fél millió munkás dolgozik az üzemekben, jobbára olyanok, mint Mahkam Erna- zarov. a taskenti Tastexilmas gyár munkása. Mit mond magáról és társairól: — A gyár, ahol én már bizony évtizedek óta dolgozom nemzetiségi összetétel szempontjából alighanem a legszemléletesebb. Amikor a gyárba kerültem Rosztszelmas volt még a neve. A háború alatt ugyanis a rosztovi mezőgazdasági gépgyár ide települi munkásaival, mérnökeivel együtt. Aknákat készítettünk. a háború után pedig textilipari gépeket. Aztán a rosztoviak egy része úgye visz- szatelepült, de sokan voltak, akik aztán végleg ittmaradtak. Nagyon sokat tanultunk tőlük. Meg a Szovjetország más részeiből jött szakemberektől is. Én lakatos és esztergályos lettem, s a brigádban együtt dolgozom a két orosszal, Szergej Ladoskinnal és Valentyin Ivanowal, aztán a koreai Tyimoféj Munnal... És mindnyájunkat a híres üzbég kovácsi, Szaliv Adilov tanított a szakmára. Ügy bizony. .. — ... de ma sem áll meg ám az élet. ami a tanulást illeti. Több száz munkásunk szerzett már közép- és felsőfokú képesitést. közülük né- hányan vezető beosztást kaptak a termelésben, mások, s nem kell ezen csodálkozni, nem akarnak megválni választott szakmájuktól... Mondok egy példát is. Itt van Dzsurabaj Rahmatullajev szerelő-lakatos, aki tavaly szerzett mérnöki oklevelet. Rögtön képzettségének megelőbb tízéves jubileumát annak. hogy munkás lett. Mert. hogy paraszt volt ő is azelőtt és mint rakodómunkás, véletlenül került a gyárba... Én csak 1964-ben iratkoztam be a főiskolára... — így vall egy kicsit az egész üzbég munkásosztályról Mahkam Emazarov... A jó imént azt írtam, hogy névtelen hősök építették Sza- markand, Taskent, Buhara ősi mecsetjeit és azok, névtelenek a ma építői is. De hát hogyan lehetne névtelennek tartani Mahkam Ernazaravot, vagy a gyáralakító és alapító Szaliv Adilov hires üzbég kovácsot? Sehogyan sem. Egy kis túlzással: Ulugbek a csodálatos Gur-i Emirt. a kék kupolájú, azsúrmetszósű, márványrácsú Síremléket építette fel, Szaliv Adilov és társai meg a Tas- textilmast. És mit érnénk a múlt minden szépségével, a jelen nélkül? Igen: Allah nagy! De az ember nála is hatalmasabb. Erről akartam szólni. És Üz- begisztánról, Üzbegisztán ürügyén. Mert a csodás Keleten jártam és nem csodákkal, hanem az emberekkel találkoztam. Alejkum salam! (Vége) Gyurkó Géza NÓGRAD - 1972, november 12„ vasárnap 5
