Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

Le Due Tho hamarosan Párizsban lesz Nyolcvannégy összehangolt támadás VILÁGHIRADÓ így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF: A négy nagyhatalom jogairól Le Duc Tho, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttségé­nek különleges tanácsadója hamarosan vissztér a francia fővárosba — mondotta szom­baton a delegáció szóvivője. Hozzáfűzte, hogy a különleges tanácsadó Párizsba érkezésé­nek pontos ideje egyelőre nem ismeretes. Rámutatott, hogy a VDK-nak a további tárgyalá­sokkal kapcsolatos hivatalos álláspontját az az interjú tar­talmazza, amelyet Xuan Thuy, a demoratikus Vietnam pári­zsi küldöttségvezetője pénte­ken adott az AFP francia hírügynökség munkatársának. Xuan Thuy interjújában egyebek között leszögezte: „A megállapodás megszövegezé­sét befejeztük, s az aláírás­Eszak-1 [-országban megkezd­te munkáját az a rendkívüli törvényszék, amelyet White- law miniszter törvényerejű rendelettel állított fel nemrég. A törvényszék három biztosa külön-külön tárgyalja az 1971- ben internált katolikusok ügyeit. A tárgyalások első napján nyolc ember ügyében intézkedtek. Közülük kettőt szabadon bocsátottak, a töb­biek „átlényegültek” internál­takból úgynevezett őrizetesek- sé. Az északír polgárjogi szövet­ség úgy nyilatkozott, hogy a zárt ajtók mögött ülésező törvényszék az internálások hurkolt folytatása és közön­séges csalás. Az ír Szakszervezeti Főtanács nyilatkozatában fordult egész Írország politikai párjaihoz, és drámai felhívásban kérte, hogy tartsanak országos érte­Santiagóban ülést tartott a Chilei Kommunista Párt Poli­tikai Bizottsága. A tanácsko­zás nagyra értékelte azt a tényt, hogy a munkásosztály és a népi mozgalom meghiúsí­totta az ország megbénítására szőtt összeesküvést. A politi­kai bizottság tagjai egyhangú­lag jóváhagyták a párt politi­kai Irányvonalát, és úgy dön­töttek, hogy még ebben a hó­napban összehívják a köz­ponti bizottság plénumát, amelyen Volodia Teitelboim szenátor tart majd beszámo­lót. Hivatalos körökben meg­' (Folytatás 02 l. oldalról) sürgős védelemre szorul. Ta­lán a fenntartó és felügyeleti szerveknek kellene segíteniük, hogy mielőbb elkerüljön a vakvágányról ez a jobb sors­ra érdemes együttes. Tudomá­sul kell venni végre, hogy bármilyen eszköz igénybe vé­tele csak közlési mód a mon­danivaló érdekében. Két megyei együttesünk, a drégelyvalánki és a salgótar- jíni öblösüveggyári a szécsé- nyi bemutató óta sokat javult, de még igy is elmarad a ti­nak október 31-én meg kel­lett volna történnie. Ha lesz új találkozó, akkor ennek cél­ja az lesz, hogy megtárgyal­juk az aláírás időpontját és az aláírás érdekében követen­dő eljárás módját.” Alexander Haig tábornok, Nixon amerikai különmegbí- zottja, Kissinger nemzetbiz­tonsági főtanácsadó helyettese — aki pénteken hajnalban ér­kezett a dél-vietnami főváros­ba — szombaton, a saigoni amerikai hadvezetés felelős vezetőivel tárgyalt. Tájékoz­tatták őt az indokínai helyzet­ről. A tájékoztató érdemi ré­széről hivatalosan semmit sem közöltek, s nem fedtek fel részleteket arról az eszmecse­réről sem, amelyet Haig tá­kedeteket, s szabjanak meg olyan politikai irányvonalat Követőik számára, amely meg­menti Észak-Írországot a teljes polgárháborútól. A BBC tudósítójával folyta­tott péntek esti beszélgetésé­ben Edward Kennedy szená­tor — aki ir származású lé­vén. nagy befolyást gyakorol az északír katolikusokat tá­mogató amerikai írekre — kijelentette: Esizak-írország­ban a hadsereg kettős mércét alkalmaz a katolikusokkal és a protestánsokkal szemben. Kennedy ugyanakkor elítélte mind az ideiglenes IRA, mind a szélsőséges unkrrústák ter­rorját. Kitartott amellett, Hogy az angol katonaságnak ki kell vonulnia Észak-lror- szágból, de dicsérte Whitelaw „Zöld könyvét” és az ebben foglalt reformjavaslatokat. (MTI) erősítették a hírt, hogy Allen- de elnök december 4—5-én látogatást tesz az ENSZ-ben. Előreláthatólag felszólal a köz­gyűlésen, majd sajtóértekezle­tet tart. Egyes források sze­rint Allende útiprogramja a következő módon alakul: a New York-i két napon kívül két, vagy három napot tölt Mexikóvárosban, négyet Moszkvában és hármat Ha­vannában. A Népi Egység sajtója kö­zölte, hogy a reakció sztrájk­ja 5,6 milliárd escudo értékű kárt okozott a chilei nemzet- gazdaságnak. (MTI) szafürediektől és veresegyhá­ziaktól. őket elsősorban meg­fontolt témaválasztásuk dicsé­ri, különösen a drégelypalán- ki Pongrácz Cézáné fogott meg eleven társadalmi problémát. Az öblösüveggyáriaknak — a több éves tapasztalat azt mu­tatja — érdemes lenne bemu­tatóik előtt hivatásos rendező segítségét kérniük. A mai bemutatókról, ame­lyek lapzártakor még javában tartanak, keddi számunkban adunk tudósítást. DébVietnamban bornok előzőleg a Saigonban akkreditált magas rangú ame­rikai tisztviselőkkel folytatott. Az indokínai frontokon vál­tozatlan erővel dúlt a hábo­rú. B—52-es amerikai óriás­bombázók a déli országrész északi frontján és Saigon fő­város negyven—nyolcvan kilo­méteres körzetében több hul­lámban támadták a felszaba­dító erőket és a felszabadított térségeket. A dél-vietnami forradalmi erők nyolcvannégy összehan­golt gyalogsági és tüzérségi támadást intéztek ellenséges állások és katonai utánpótlá­si vonalak ellen. A hadije­lentések szerint légvédelmi ütegeik Saigontól 432 kilomé­terrel északra Binh Dinh tar­tomány légiterében lelőtték a Thieu-rezsim egyik CH—47 tí­pusú csapatszállító helikopte­rét. Huszonhét saigoni katona meghalt, tíz megsebesült. Két héten belül ez volt a második helikopteróriás, amelyet a népi felszabadító erők meg­semmisítettek. Az elsőt októ­ber 31-én a Mekong delta vi­dékének légiterében lőtték le, s akkoriban Saigonban tizen­hét amerikai katona halálát ismerték be. A kambodzsai hadszíntérről érkezett' jeléntések szerint a khmer-hazafiak szombaton reggel heves tüzérségi táma­dást intéztek a Phnom Penh fővárostól mindössze negyven kilométerrel északra levő Ou- dong tartományi székhely ka­tonai célpontjai ellen, a fővá­ros környékén elfoglaltak több ellenséges állást, s elvágták a Oudong városába vezető 5. számú főútvonalat' (MTI) Tovább fejlődik az együttműködés Szombatom befejeződött a lengyel párt- és kormánykül­döttség három napja tartó hi­vatalos bulgáriai látogatása. Ivan Popov bolgár és Zdzis- law Tornai lengyel miniszter­elnök-helyettes pénteken hosz- szú lejáratú kormányközi meg­állapodást írt alá 1972—1982 között 100 000 tonnás tartály­hajók gyártásában való együttműködésről. Az aláírási ünnepségen — amelyen jelen volt Sztanko Todorov bolgár és Piotr Ja- roszewicz lengyel miniszterel­nök is — Popov és Tornai hangsúlyozta, hogy az együtt­működés erőteljes fejlesztése megfelel a KGST komplex integrációs programja szelle­mének és követelményeinek. (MTI) A HÉT ESEMÉNYÉNEK az amerikai elnökválasztás ígér­kezett, de igazság szerint túl­nőtt ennek jelentőségén a két német állam közti alapszerző­dés megszövegezése, a szerző­dés parafálása. majd pedig ehhez kapcsolódva a négy nagyhatalom nyilatkozata. Gondoljuk csak el: 3—4 évvel ezelőtt még szinte elképzelhe­tetlennek látszott, hogy az NDK és az NSZK viszonyának alapelveit nemzetközi jogi szerződés fogalmazza meg... Akkoriban még azt sem lehe­tett volna megjósolni, hogy a négy nagyhatalom egyszer úgy nyilatkozik majd: „támogatja az NDK és az NSZK tagfel­vételi kérelmét, ha benyújtják az ENSZ-nél. . Az NDK és az NSZK alap- szerződését a két kormány képviselői, Kohl és Bahr ál­lamtitkárok még csupán pa- rafólták. (Ez a nemzetközi jo­gi fogalom annyit jelent, hogy a tárgyalás véget ért, a meg­állapodást formába öntötték, ezen már változtatni nem le­het, csak elfogadni — vagy nem... A „paraphe” francia szó annyi, miint aláírás: a szerződés minden oldalának aljára odakerült Kohl és Bahr aláírása, mintegy bizonyságául annak, hogy igen, így fogal­mazták, így szövegeztók meg a szerződést. A többi már a kormányok dolga, illetve a parlamenteké: ratifikálni kell a két német állam közti alap- szerződést, hogy az valóban érvényessé váljék.) Ugyanolyan éles-heves rati­fikációs vitára lehet számítani ez ügyben is, mint ez év má­jusában a szovjet—nyugatné­met és a lengyel—nyugatné­met szerződés megerősítése kapcsán történt a Bundestag­ban. Akkor szinte egy hajszá­lon múlt a két szerződés rati­fikálása. Hogy az alapszerző­désnek mi lesz a sorsa, az no­vember 19-én, a nyugat-né­metországi választásokon dőd el. Ha a Brandt és Scheel ve­zette jelenlegi kormánykoalí­ció pártjai győznek, a két né­met állam viszonyát szabályo­zó szerződés viszonylag köny- nyen és gyorsan juthat el a megerősítésig és az érvénybe lépésig. Ha Barzel és Straus6 jobboldali ellenzéke szerezné meg a többséget — amire ugyan ma már kevesebben tippelnek, de amit azért ki­zártnak nem lehet mondani — akkor a CDU—CSU kormány minden bizonnyal félretenné az alapszerződést... AZ IS NYILVÁNVALÓ, hogy a két német állam egy­idejű felvétele az ENSZ-be szintén az NSZK belső hely­zetének tisztázódásától függ. A CDU—CSU esetleges kor­mánya minden bizonnyal ha­logató taktikára rendezkednék be. Természetesen a négy nagy­hatalom állásfoglalása inkább azt jelzi, hogy Washingtonban, Londonban, Párizsban és Moszkvában az utóbbi évek­ben Bonnban kialakított „új keleti politikát” tartják reáli­sabbnak és hasznosabbnak, mind a két német állam, mind pedig Európa, vagy az egész világ szempontjából. Érdemes talán megjegyezni még, mi is a négy nagyhata­lom „felelőssége”, mik is a .jogaik”, amelyekről az emlí­tett négyhatalmi nyilatkozat­ban szó van. Nos, ezeket a jo­gokat, ezt a felelősséget még a második világháború közös, Hitler-ellenes harca teremtette meg. A háború alatt kötött szerződések, majd a potsdami szerződés nyomán vállalt a Szovjetunió, az USA, Nagy- Britannia és Franciaország fe­lelősséget azért, hogy Német­országban a háború után de­mokratikus fejlődés indul meg, jogokat is szerzett mind a négy nagyhatalom e fejlődés ellenőrzésére — akár még a katonai jelenlét formájában is. (Ma is van szovjet megfigyelő az NSZK amerikai, angol, francia parancsnokságain, amint a három nyugati is küld megfigyelőt az NDK-ban levő szovjet főparancsnokság­ra.) Az NDK és az NSZK maj­dani ENSZ-tagsága sem fogja érinteni a nagyhatalmak „jo­gait é6 felelősségét”. AZ AMERIKAI elnökvá­lasztás nem hozott meglepe­tést. Tulajdonképpen még az sem meglepő, hogy Nixon, a jelenlegi elnök olyan nagy többséget tudott szerezni. McGovern, a demokraták el­nökjelöltje már kezdettől fog­va vesztesként indult. A kam­pánya közepétől elkövetett hibáinak sorazata még sok hívét is kiábrándította, igy aztán az 50 amerikai államból csak egyetlenegy (!) szava­zási eredménye lett McGo­vern számára a kedvező. — 49 állaimban vesztett... Az amerikai politikai életnek szintén törvényszerűsége, hogy a hivatalban levő elnököt új­raválasztják. Nixon ismertebb volt, ha nem is lehet egyér­telműen népszerűnek is mon­dani. Külpolitikai érdemeire hatásosan hivatkozhatott az elnökjelölt elnök: rajta kívül még egy amerikai elnök sem járt Pekingben és Moszkvá­ban, egy elnök sem jutott olyan fontos megállapodások­ra a Szovjetunióval, mint ő. Ami a vietnami háborút il­leti: Nixon kétségtelenül ha­zahívott Dél-Vietnamból kö­rülbelül félmillió amerikai katonát, képviselője, Kissin­ger pedig eljutott a vietnami —amerikai megegyezés meg­szövegezéséig. Az aláírás egyelőre elmaradt — talán azért, hogy Nixon a vietnami háború amerikai híveit, a „héjákat” megnyugtassa: nem egykönnyen fejezi be a viet­nami „erőpolitikát”, s min­denesetre újabb engedménye­ket akar majd kicsikarni a szembenálló féltől. A „ga­lambokra”, a háború ameri­kai ellenzőire pedig megma­radt annak a bejelentésnek a hatása, hogy a megegyezés tulajdonképpen kész! A HÉTEN HAIG tábornok, Kissinger helyettese, Saigon­ban újra tárgyalt Thieu el­nökkel, a megegyezés esküdt ellenségével. Az emerikaiak olyan látszatot akarnak kel­teni, mintha minden Thieun múlna, illetve mintha Thieu megnyerése után írhatnák csak alá a fegyverszünetről, s a politikai rendezésről szóló megállapodást. A saigoni köz­játékot szükségesnek tartják ahhoz, hogy aztán újabb Kissinger—Lee Dúc Tho-ta- lálkozó megszervezését kérjék. Ezt követően — fogadást ajánlhatunk erre — Kissinger vagy Haig repül ismét Sai­gonba, s így tovább — még egy darabig. A közel-keléti válság rende­zése sem várható egyhamar, bár itt és ott az arab világ­ban hallatszottak olyan han­gok: az USA az elnökválasz­tás után rugalmasabb arab politikába kezdhet. Az első amerikai nyilatkozatokban még nem látni ennek nyomát. Kairó keserűen reagál mind­erre és közli: a maga részé­ről nem hajlandó tárgyalások­ra Izraellel. AZ EGYSZER-KÉTSZER emlegetett nyugat-európai köz­vetítési kísérletnek sem mu­tatkoznak jelei- Sőt: minden bizonnyal ez ellen hat, hogy Franciaország és Líbia meg­egyezett további francia fegy­verszállításokról, illetve újabb olajüzletről. Líbia az arab or­szágok közül a legélesebb hangot üti meg Izrael ellen, s az is tudnivaló, hogy Líbia Egyiptommal állami unióba kíván egyesülni. Izraeli gond, washingtoni vád: a francia fegyverek végül is Egyiptom­ba jutnak el? Párizs nyugat­európai partnerei ugyancsak görbe szemmel nézik a fran­cia—líbiai viszony új alaku­lását. Meir bízik Nixonban Golda Meir izraeli minisz­terelnök szombaton, az Iraeli Rádiónak adott nyilatkozatá­ban. kijelentette, nem hiszi, hogy Nixon elnök a közel- keleti válság rendezése végett nyomást próbálna gyakorolni Izraelre, vagy megkísérelné „keresztülvinni a maga akara­tát vele szemben”. A továbbiakban a kormány­fő „forradalmi tettnek” ne­vezte, hogy Husszein jordániai király Izraellel való „béke­kötésről” beszélt, de szerinte az uralkodónak „tovább kell lépnie” nem szabad úgy ten­nie „mintha soha nem lett volna háború”. Magyarán Husszeinnek nincs joga vissza­követelni a háborúban elve­szített összes jordániai terüle­teket. (UPI) L. Gy. 2 NÓGRÁD - 1972. november 12., vasárnap A houstoni amerikai űrközpontban sajtóértekezletet tartott az Apollo—17 űrhajó három pilótája. Az amerikai Apollo-program keretében ez lesz az utolsó amerikai Hold-expedí­ció, miután a nagy költségek miatt több holdutat töröltek a tervezett programból. Ké­pünkön: a három űrpllóta (balról jobbra) Ronald E. Evans, Eugene A. Cérnán és Harri­son H. Schmitt az Apollo—17 emblémájával. A Hold-expedícióra a tervek szerint decem­ber elején kerül sor Az internálások burkolt folytatása Rendkívüli törvényszék a katolikusok ellen Pekin* feltűnő gyorsasága Csou En-laj miniszterelnök zett kínai látogatását. Lon- bizalmas munkatársa, Csiao donban bejelentették, hogy Kuan-hua, a külügyminiszter Csiao Kuan-hua kedden négy­első helyettese, feltűnő gyor- napos hivatalos tárgyalássoro- sasággal viszonozza Sir Alec zatot kezd Angliában Home- Douglas-Home angol külügy- mai és más magas rangú kor­miniszter múlt héten befeje- mánytisztviselőkkel. (MTI) A CKP köszöneté a chilei dolgozóknak Közel hatmilliárdos kárt okozott a jobboldal Irodalmi színpadi napok

Next

/
Thumbnails
Contents