Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

Nä<#sok az «Illatok Kél fronton már csatát nyert — Tanári, vagy állatorvosi pályáról álmodoztam, állator­vos lettem. Kitünően érettsé­giztem Siófokon, utána kerül­tem az Állatorvos-tudományi Egyetemre. ..MCSB Érsek vadkert” — ennyi állt az egyetem öreg falán elhelyezett eligazító táb­lán' És dr. Szabó Zoltán friss diplomával a zsebében rövid habozás után döntött. Ám előbb előkereste a térképen Ersekvadkertet, a többi már ment mint a karikacsapás. Választásáról imigyen szó­lott: — Mindig szerettem vadide­gen helyeken járni. Más­részt fűtött az önállósulási vagy — inkább enni a saját kenyeremet! * öt hónapot töltött el a Ma- gyar-^-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben gya­kornokként, Elégedett volt — a közös gazdaság vezetői is ővele. Üzemi állatorvosnak 1968. április 1-én nevezték ki. — Visszatekintve elmondr hatom, hogy négy év alatt so­kat léptünk előre. A megelőző intézkedések hatására csök­kent a hagyományos nagyüze­mi állatbetegségek száma. Di­csekvés nélkül állíthatom, hogy sikerült az állatállomány egészségügyi állapotát tartó­san magas szintre emelni­Serényen látott munkához a fiatalember. Az sem keserí­tette el különösebben, hogy családjával éveken át albér­letben lakott. Két fő területen mélyült el a munkában: meg­kezdték a tbc-mentesítést, az időben még 330 szarvasmar­hából 180 gümőkóros volt, le­cserélték az állományt, ma már a két telepen tbc-mente- sek az állatok'. Másrészt had­járatot indított a brucellózis- mentesítés érdekében. A fer­tőző vetélés gyakorlatilag megszűnt a közös gazdaság tehenészetében. Jelentős gaz­dasági károktól kímélte meg ezzel a szövetkezetei. Dr. Sza­bó Zoltán néhány év alatt két fronton már csatát nyert. — A dolog nem ment egyik napról a másikra — magyarázza a szerény, ám ha­tározott, harmincéves fiatal­ember. — Először koncentrál­tuk az állományt. Két szarvas^ marha-, egy-egy sertés-, juh- és baromfitelepet alakítottunk ki. Jelenleg 1300 juh, 1100 szarvasmarha, 1000 sertés és éves szinten 170 ezer barom­fi jelenti a szövetkezet állat- állományát. Együttes értékük meghaladja a 16 millió forin­tot. — A fertőzés elvileg ember és állat által behurcolható, a telepre. Ezért nagy jelentősé­gű a rpegelőző munka. A ke­rítés, a szigorú kapusszolgálat, a fertőtlenítés, az öltözők és fürdők. Az állatgondozók f >i- évenként kötelező egészség- ügyi vizsgálaton vesznek részt- így a véletlen szerepel igye­keztünk minimálisra csök­kenteni. ★ Kötetlen munkaidőben dol­gozik dr. Szabó Zoltán. Ha szükséges akkor éjjel-nappal talpon kell lennie. Az állat­egészségügyi tennivalók irá­nyítása mellett a takarmá­nyozásban, az üzem- és mun­kaszervezésben ugyancsak je­lentős feladatok ellátását vál­lalta. Ám a babérokon nem kíván megülepedni. — Feladat manapság is akad bőven. Fokozni kívánjuk a borjúszaporulatot, a lappan­gó tőgygyulladás felderítése és gyógykezelése, valamint a bel­terjes juhászat kialakítása a közeljövő tennivalói közé tar­tozik. Jól érzi magát munkahe­lyén és a nagyközségben. A megbecsülés számtalan jelét tapasztalja- Tavaly a szövet­kezettől háromszobás szolgá­lati lakást kapott. Igyekszik bekapcsolódni a közéletbe. A szövetkezetben pártvezetőségi tag* télen tanfolyamot veze­tett, tanácstagi tennivalókat lát el, és az esti egyelem sza­kosítójára jár Salgótarjánba. Nem csodálható, hogy olykor időzavarba kerül. A megbecsülésből eredően olykor váratlan helyzetekbe került. Ahol gyógyított, oda meghívták lakodalomba, disz­nótorba, Elveire hallgatva nem ment el. Ezzel nem sértett meg senkit, de lekötelezetté sem vált. Az emberek hálásak egész­ségük visszaadójának. Es az állatok? — Különösen a kutyák- Hű­séges, ragaszkodó állatok. Évekkel ezelőtt fájdalmas tá­lyogot nyitottam az egyiken. Azóta már régen meggyógyult. Ám, ma is hozzám oldalog, ha véletlenül találkozunk... Tennivalóit dr. Szabó Zfol- tán igyekszik derekasan, lel­kiismeretesen elvégezni. A na­pokban megkapta a Mezőgaz­daság Kiváló Dolgozója kitün­tetést. Egyedül a megye üze­mi állatorvosai közül-.. Rozgonyi István VÁROS Fotó: Bibók László A Pamírtől nyugatra (III.) Allah szoléi gyapoiszedésben Kevesen gondolják a mind gyakrabban ide kerülő tu­risták, miközben szájtátva fi­gyelik és keresik, hol végződik az ég kéksége, s hol kezdődik Gur-i emir mauzóleumának kupolája, hogy ez a föld a vi­lág második legnagyobb gya­pottermő országa lett, csak az Egyesült Államok előzi meg termelésében. Hogy a gyapot itt, mint szőlősvidéke­ken, hazánkban, összenőtt a nép mindennapjával, kultúrá­jával, hogy a szépség szimbó­luma lett, hogy a gyapotszü­ret megihlette a költőket, a dalosokat, hogy a gyapot ki- bomló fehér virága megihlette az ipart is természetesen. Mohamed Gindi, neves egyip­tomi gyapotszakember fél évig tanulmányozta e közép- ázsiai köztársaság mezőgazda­ságát, elsősorban persze a gyapottermesztés „titkait”, figyelte a Taskentben ter­vezett új gyapotszedő kombi­nátok munkáját, megcsodálta a „Fehér arany‘’-fajta ellen­álló képességéi és persze meg­csodálta az öntözőrendszere­ket is. Ha öt-hatezer méter magas­ból letekintünk az üzbég tá­jakra, ott, ahol azelőtt is, vagy ott, ahol csak a szovjet hata­lom évei alatt kezdődött meg a földművelés.— mindenütt a „Mars-csatornák” szabályos vonalai tűnnek elő. Hogy mi­re képes az ember! Bevallom, őszintén, az már nem tud le­nyűgözni, megszoktam ezen a földön, hogy a szirdarja: erő­mű első lépcsője több mint egymillió kilowatt energiát ad majd, hogy a buharai földgáz eljut az Uralon túlra, s hogy ez a világ legnagyobb földgáz- vezetéke ... A milliárdok és millió ton­nák, a legek és maximumok bár érthetőek agyam és lát­hatóak Ns szemem számára, mégis mindig valahogy ide­genek voltak és maradtak. Bár tudom és csodálom, hogy ember teremti ezt meg, vala­hogyan mégis embertelen az effajta gigászi alkotás. De ha arról az oldalról közelítem meg a dolgot, hogy egy em­ber mennyit küszködik, meny­nyi ötletet és kitartást vet abba, hogy kétarasznyi csa­tornájának vize felcsillogjon ezer méterekre, s hogy ezek az arasznyi csatornák a kar- sinai sztyeppén 900 ezer (!) hektárt tesznek termővé a avnpot számára, mindjárt ért­hetőbbé válnak a dolgok. Érthetőbbé a betoncsatorna partján guggolva pihenő üz­bég és érthetőbbé: miért tu­dott itt évezredeken át meg­maradni az ember. Nemcsak megmaradni, hanem nagyot, néha félelmetesen nagyot, máskor imponálóan giganti­kust alkotni. Igaz, ma sem jegyzik fel annak az üzbég kothozistának a nevét, ki az árokásó gép segítségével építi a majd kétmilliárd köbméter befogadóképességű csarvakai víztárolót, mint ahogy a há­rom hatalmas medressze alkot­ta lenyűgöző Regisztán tér pompájának sincs feljegyezve egykori kézműves építője. A különbség „csak” annyi, hogy az üzbég kolhozlsta nemcsak e tér egyik megdőlt, s kelet pisai tornyának tartott mi­naretjét tartja a múlténak im­már, de azt a kort és világot is, amikor egyedül, magára hagyatva kellett küszködnie és küzdenie a vízért, néha a puszta életért is. A buharai Dtvan-begl med­ressze masszív falaiban, mint­ha a hangyák fúrták volna, apró kis fülkék sorakoznak. Se fűtés, se ágy, se semmi cicoma ötven mullah, papnö­vendék lakik, tanul itt a Szovjetunió minden részéből, hogy nyolc év után. mint im­máron Allah hozzáértő szol­gája, mohamedán papként terjessze a próféta igazságát. Óvodát építenek9 szennyvízcsatornát terveznek Nincs elég pénz — Segít a lakosság Kisterenyét 1971. január el­sejével nyilvánították nagy­községgé, s e naptól lett a nagyközségi tanács elnöke Jelűnek Tibor. Azóta eltelt huszonkét hónap, közel két év. Nem nagy idő, de Kts-terenyén mégis úgy tartják számon, mint a fejlődés időszakát. — Legnagyobb örömünkre befejeződött az ivóvízhálózat kiépítésének első üteme. A község lakóinak évtizedes gondja oldódott meg. Ahol nincs mód az épületbe történó bevezetésre, ott közkifolyókkal oldottuk meg a jó minőségű ivóvízellátást. A Víz- és Csatornamű Vállalat a má­sodik ütem megépítésével együtt tizenhatmillió forintért vállalta a kivitelezést — tájé­koztat Jelllnek Tibor. A bányászat visszafej letztése után A nagyközség lakóinak szá­ma hét és fél ezer körül van. Az utóbbi időben fontos át­alakulás ment végbe a község életében. A bányászat vissza­fejlesztése során több aknát zártak be. A bányászok elhe­lyezéséről gondoskodni kellett. — Az iparosítás nem állt egyenes arányban a felszaba­dult munkaerőtöbblettel. A bánya építési üzeme nem tud­ja megfelelően foglalkoztatni a dolgozókat. Ennek következ­tében a munkások 50—60 szá­zaléka „ingázik”. Szó volt egy kerámiaiparhoz tartozó üzem telepítéséről, a területkisajá- títás megtörtént, mégsem, lett belőle semmi. Pedig közsé­günk forgalmi csomópont, s szükséges minél előbb ipari üzemet, vagy üzemeket tele­píteni a bezárt bányák helyé­re — mondja a nagyközségi tanács elnöke. Van más probléma is Kiste- ■ enyén. Régóta napirenden zerepel egy korszerű óvoda pítése, A felszabadulás után pült ugyan óvoda, de 44 fé­rőhelyével hamar szűknek bizonyult Évente több mint kétszáz szülő igénylését kel­lett visszautasítania férőhely hiánya miatt a tanácsnak. A szúpatak! termelőszövetkezet épi tőbrigád ja moet kezdett hozzá a 75 személyes óvoda építéséhez. Tervek szerint a 2.6 millió forintos létesítmény jövő év szeptemberében meg­nyílik. A nagyközséghez közigazga­tásilag Szúpatak Is hozzátar­De hol vannak most ezek a papnövendékek? Hol lennének? j Gyapotszüreten! A köztársaság november 7- re felajánlotta, hogy az idei, nem éppen kedvező időjárás ellenére is túlteljesíti a ter­vét. S Allah szolgáinak a né­pet is kell szolgálni: szedik hát a gyapotot, hogy a szov­jet állam gyarapodjék tovább. Hogy úgy mondjam: kéz ke­zet mos, Na persze, mert van hozzá víz, amelyet a szovjet- hatalom ingyen bocsát az ő igaz hívei számára. Add meg Allahnak, ami néki jár, a napi ötszöri imát és szovjet Uzbegisztánnak, ami neki: a gyapotszedő munkáját! Még Ramadán böjt idején is! Egyébként az üzbég vizekért kutató egykori Valentyin Fo­min, a közelmúltban védte meg Taskentben doktori disz- szertációját, amelynek témája nem más, mint a víz volt. Az a tétel nevezetesen, hogy az Izzó homok alatt édesvizű ten­ger húzódik meg Üzbegisztán­ban. Nem volt könnyű dolga, huszonnégy, a disszertációjá­val közvetlen kapcsolatban ál­ló kérdést tettek fel neki a védés során az Üzbég Tudo­mányos Akadémia Egyesített Tudományos Tanácsának tag­jai. Megvédte a disszertációt! ... és alattam meg-meg csillan a szu, a zöld sakktáb­lák szélein! Gyurkó Géza tozik, de hogy Kisterenye mennyire kiterjedt település, wt Rákóczi-bányatelep és Kisterenye-bányiatelep igazol­ja még. A jövő tervei A következő évek feladatait így foglalja össze Jeűinek Ti­bor. — Az ivóvíz után felvetődik a szennyvízelvezetés szüksé­gessége. Tárgyalások folynak illetékes szervekkel a végle­ges megoldást illetően. A program 1970. novemberében elkészült, most készül a kivi­telezési terv. Az összevont rendezési terv szerint szüksé­ges a községközpont közműve­sítése, ez alapfeltétele a be­ruházásoknak, — A következő év feladatai között szerepel 260 férőhelyes vegyes korhatárú nevelőott­hon, s egy új, modern AjBC- áruház építése. Állami erőből nincs lehetőségünk lakásépí­tésre. Ez nem azt jelenti, hogy nálunk nincs lakásgondja az embereknek. Az OTP hatvan lakást épít, s mi biztosítjuk a lakásokhoz a közműveket. Fel­merült a probléma, hogy eze­ket a lakásokat gázzal kellene ellátni, Itt megy el meűettünk a fővezeték, nyomáscsökkentő­vel felszerelve. Ha megtörté­nik a szennyvízcsatorna kiépí­tése, a nem tanácsi szervek beruházásaihoz is nagyobb le­hetőséget tudunk nyújtani. A szenny vízcsatorna a köz­ség további fejlődésének újabb szakaszát nyitja meg. Terve­zik még ÁFOR-kút létesítését és új OTP-ezékház építését is. A nagyközségi tanács 3,7 mil­lió forintot kapott fejlesztési feladatokra, de a kistere­nyeiek tudják, ezzel az összeg­gel nem lehet máról -holnapra megváltani a világot. Közösen összefogva A településen élő dolgozók mindennapi munkájuk mellett sokat áldoznak a község szé­pítésére. Kevés az olyan köz­ség, ahol ennyire „divat” a társadalmi munka. — A község fejlesztése ér­dekében járható utat sikerült találni a közhasznú társadal­mi munka végzésében. Leg­utóbb az általános iskola előt­ti parik tisztításában 86 szülő vett részt, 16 ezer forint érté­kű munkát végezve. A bánya­telepen 20 ezer forint érték­ben készítettek el a lakókegy járdaszakaszt. Ennél is ki­emelkedőbb a Rákóczi-telepen élő dolgozók hídépítési akció­ja a Kazár-patakon 00 ezer forint értékben. Az elmúlt évekhez viszonyítva biztatóak ezek a számok, az emberek ott vannak minden munkánál, ár­kot tisztítanak, alapgödröt ás­nak, kerítést készítenek. Eb­ben a hónapban a lakosság 35 százaléka vett részt társadal­mi munkában. Akarják és igénylik a szebbet, a jobbat, n kulturáltabb körülményeket, s ennek érdekében tesznek is — mendfa á tanácselnök. A lakosság hozzáállásának nem kis szerepe van abban, hogy Kisterenye napról -napra fejlődik, szebb lesz. Felismer­ték: sök múlik rajtuk, talán a legtöbb, hogy a nagyaköz?ég következetesen haladjon a városiasodás felé.­Munkájukról csak a dicsé­ret "hangján lehet beszélni. — szabó — Nem hell komolyan venni — vagJ Ügy látszik, hiába a figyel- lyan venni” írásomban a 1u- mezteté*. hogy nem kell ka- talmazások „görbe” módszer- molyan venni. Vannak dolgok, tanával foglalkoztam. Errs amiket lehetetlen nem komo- hozzászólásképpen egyik olva- lyan venni. Október 29-én sónktól az alábbi levelet kap- megjelent „Nem kell komo- tam: „A cikk tartalmát néhány mondattal szeretném kibőví­teni. Annál is inkább, mert teljes mértékben egyetértek vele. Bizony, a jutalomnak nagy jelentősége van. De csak akkor éri el a célját, ha annak adják, aki arra rászolgált. A jutalom jobb munkára ösztönzi a dolgozókat és a jegyei­met szilárdítja. Ha rendeltetését figyelmen kívül hagyjuk, akkor károsan hat, ellenszenvet vált ki és a jelentőségét is elveszti. Nem is beszélve arról, hogy a dolgozók önérze­tét sérti. Időnként hozzájut a jutalomhoz a talpnyaló, a hízelgő, a hajlongó, a bólogató, a szesz ba­rát, aki mindenben igazat ad a főnökének, még akkor is, ha nincs igaza, s aki ezt nem teszi, vagy egyszerűen nem tudja megtenni, bármilyen jó munkát végez, akárvu- . Igen példamutató és szerény is, a jutalmazásból kimarad. Tapasztaltam az egyik üzemben, hogy a brigádvezetö- nek olyan feladatot kellett megoldani, ami rendkívül körül­tekintő, átgondolt,' előrelátó szervező munkát Igényelt. Mon­danom sem kell, aki lelkiismeretes és érzi munkájáért a fe­lelősséget, az ilyen esetekben sokszor még éjjel is gondol• kodik, hogy meg tett-e mindent a sikeres munka érdekében? Mikor a feladatot megoldották, a végrehajtásban részt­vevők mindnyájan jutalmat kaptak, de a közben idegileg kimerült, megbetegedett felelős személynek még csak azt sem mondták, hogy ezt szépen megoldottad. Vajon miért nem? Egyszerűen, mert nem volt szimpatikus? , Az is rossz szokás, ha a jutalomosztásnál olyan dolgozó neve is felmerül, aki mindig fáradhatatlanul végezte a munkáját, de éppen jutalomosztáskor beteg és elha utol­ják korábbi szorgalmát, nem kap jutalmat, azt mondják: "Ö, az beteg«. Az ellenőrzések alkalmával a felsőbb szervek vezetői sem mindig vizsgálják meg alaposan, hogy mi lett a juta­lomkeret sorsa. Ha ebbe egy kicsit jobban betekintenének, talán nem lenne annyi elvtelen jutalmazás." T. A. Salgótarján komoly visszhangja támadt. Persze, egy levél csak egy le­vél. Vajon máshol annyira rendben mennek a dolgok ? .. —is tűztoronyból két és restaurátorokat mente­síti az épületek megmérés« nek körülményes munkájától. Segítségével elkészítették pél­dául a litván fővárosban a ré­gi 'tűztorony és más restaurá­landó műemlékek (otogram- iát. NÖGRÄD - 1972. november 11., szombat 5 Fotogram a A litván vilnluszl egyetem szakemberei különleges fény­képezőgépet szerkesztettek. Kis nagy pontossággal rögzíti az épületek és az őket környező területrészek méreteit. A ké­szülék a tervezőket, építészu­Ehhez nem szükséges kom­mentár. Itt-ott valóban nem ártana jobban gazdálkodni a jutalmazásra szánt forintok­kal. Örülök, hogy kis „ko­molytalan” szatírámnak ilyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents