Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-10 / 265. szám
Gyávák-e a felnőttek? Beteg fogak é6 fogfájós betegek nyomában Dél körül jár az óramutató. Közeledik a váltás ideje. A rendelőintézet előcsarnokában viszonylag kevesen tartózkodnak: a délelőtti rendelésre várakozók már fogyóban, a délutánra jövők pedig még csak ezután érkeznek. Nem páciensként jöttem, s őszintén bevallva, ez volt életemben talán az eÍ6Ő eset, hogy nem szorongva léptem át a fogászati rendelő küszöbét. Így kézenfekvő, hogy első kérdésem a félelemre vonatkozott. Ki, miért fél ? Dr. Marton Tibor vezető főorvos természetesnek vette érdeklődésemet és készséggel válaszolt: — A fogorvostól valóban az emberek nagy része fél. Ebben több ok külön-külön es együttesen is közrejátszik — mondja, miközben egy fü- zetecskét emel le a könyvespolcról. Ebben a füzetben jelent meg az a felmérésünk, amit két kollégámmal, dr. Métneki Eszterrel és dr. Nyúl Lajossal közösen végeztünk Salgótarjánban. A statisztika bizonyít: férfi- kérdezettjeink 31,3, nőbetegeink 49,4 százaléka vallotta, hogy fél a fogorvostól. Ez mindkét esetben magas arányszám. Érdekes azonban megvizsgálnunk azt is, hogy ki, miért fél. Az emberek többsége a fájdalomtól, aztán a rossz emlékek miatt fél, és harmadsorban egyéb okok miatt. —* Minden ember fél minden orvosi beavatkozástól — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Matkulcik Miklós, a fogászati szakrendelő egyik fiatal orvosa. Az emberek félelmét reálisnak tartom, de egyben túlzottnak is. Nagyon sok tévhit él, amelynek eredete szinte egytől egyig a gyermekkorban gyökerezik. A későbbiekre nézve, meghatározó jelentőségű a fogorvossal való első találkozás. Az, hogyan nyúltak először valakinek a fogához. Az első találkozás pszichés élménye egy életre megmarad. — Leküzdhető-e az emberek félelemérzete? — Feltétlen — válaszol Marton főorvos határozottan. — Ehhez azonban az orvos és a beteg jó kontaktusa szükséges. Az orvos legyen megértő és segítőkész betegével szemben. Tudassa vele, hogy a fogkezelés csak kissé kellemetlen, de legtöbbször fájdalom nélküli művelet. A beteg pedig vegye a bátorságot, szóljon, ha mégis fájna, hiszen a fogorvos segíteni akar. Új rendelő épül Ezt a véleményt megerősíti dr. Gótai László fiatal fogszakorvos is, és hozzáteszi: — Az embereknek nincs mitől félniük: a fogászat a tudomány mai állása szerint fájdalom nélkül tud dolgozni. — A fogászati rendelő mai épülete a munkavégzés szempontjából nem a legmegfelelőbb. Gépi berendezéseink sem a legideálisabbak — veszi át a szót a főorvos. — A kórház mellett épülő új, modern felszereltségű fogászati rendelőintézet, amelynek átadását 1975-re ígérik, javítani fog jelenlegi helyzetünkön, s jobb munkalehetőségeket biztosít. Intézetünkben nyolc beosztott orvos — közülük egy most áll szakvizsga előtt — és tizenkét asz- szisztensnő dolgozik. Betegforgalmunk rendkívül magas: naponta 300—400, évente 40 000 személy körül mozog. Egy-egy orvosra havi átlagban ezer beteg jut, holott az ideális — mind az orvos, mind a betegek szempontjából — havi 300—400 páciens lenne, amely mellett már kifogástalan, elmélyült munkát lehet végezni. — Látszólag paradoxon, hogy a nagy forgalom mellett mégsem lehetünk teljességgel elégedettek, mert sokkal több ember szorulna kezelésre, rendszeres felülvizsgálatra, mint amennyit jelenleg bírunk. Sokan — a hosszú sorok láttán — kedvüket vesztik, vagy közben megszűnik a fogfájásuk, elmennek és hónapokig felénk sem néznek. Persze, jelenlegi szakember-ellátottságunk mellett, noha az utóbbi években. fiatal, friss diplomás fogorvosokkal szépen javult, több beteget már nehezen tudnánk megfelelően ellátni. — A fogszuvasodást civilizációs betegségként is szokták emlegetni. Mi a kettő közti összefüggés? — A megváltozott életforma és életmód átalakította táplálkozásunkat is. A gasztronómia fejlettsége, a modern konyha pépes, rágást kevésbé igénylő készítményeivel kedvezőtlenül hat a fogakra. A fogak köztudottan a rágást szolgálják. Ha nem használjuk rendeltetésüknek megfelelően, elsorvadnak, könnyebben lesznek kikezd- hetők. A rágás tehát a fogak — nem beszélve a gyomor — épsége szempontjából elsődleges fontosságú. A fogszuvasodás végül is fehérje-, és vi- taminriús, de szénhidrátban szegény táplálkozás mellett, sok rágással, valamint rendszeres és alapos fogmosással megelőzihető. Fogászati hónap — November már évek óta országosan, fogászati hónap. Hogyan készült fel az intézet a tegnap elkezdődött eseményre? — A hónap ideje alatt egészségügyi nevelő-, felvilágosító munkánkat kívánjuk elsősorban szélesebb körben kiterjeszteni. Ismeretterjesztő előadásokat tartunk, cikkeket írunk, kiállításokat rendezünk. Mindezek propagandájába szeretnénk társadalmilag bevonni az embereket, összeállítottunk egy zenés, humoros, felvilágosító előadást is, melyet az előcsarnokban várakozó betegeinknek rendszeresen magnóról fogunk játszani. A közeljövőiben szeretnénk •megváltoztatni a foghúzások és -tömések arányát. Megyénkben a jelenlegi arány: kétharmad rész foghúzás, egv- harmad rész -tömés. A helyes arány ennek a fordítottja lenne. Mi, egészségügyi nevelőmunkánikait nem kampányjellegű, hanem egész évben folyamatosan végzendő feladatnak tekintjük, s nagyon szeretnénk, ha a társadalmi szervek és a művelődési otthonok nemcsak most, hanem máskor is, minél gyakrabban vennék igénybe munkánkat, előadásokon, ankétokon — fejezte be a beszélgetést dr. Marton Tibor főorvos. Sulyok László A 7. emeletről Hat éve tanácstag Egy a sok közül ■ a a Pontosan hatodik éve tanácstag Nógrád községben Fuchs János. Egyébként a Hétsági járási Hivatalban dolgozik, a pénzügyi-terv- és munkaügyi osztályon. A számok embere. Most tervekkel foglalkozik, azelőtt költségvetési csoportvezető volt. Véletlenül találkoztunk a Nógrádi községi Tanácson, éppen beszaladt, hogy az elnökkel megbeszéljen egy fontos jelentést. Amikor beszélgetünk, szabadkozik, egyszerű, szürke ember ő. Egy tanácstag a sok közül. Semmi különlegeset vagy érdekeset nem csinál, csak azt, ami a kötelessége. Fuchs János nagyon jól ismeri a járás gondjait, örömeit, ugyanúgy, mint a falujáét. Messziről, a Mecsek aljáról szakadt ide Nógrádba sok évvel ezelőtt. Azóta gyökeret eresztett, megszokta a megyét, most már csak látogatóba jár a Dunántúlra. Egyébként a községi tanácson, a számvizsgáló bizottság elnöke. Ez egyáltalán nem látványos megbízatás, de fontos. Már csak azért is, mert a költségvetést ellenőrzik, tanácsokat adnak, vagy javasolnak változtatást. Néhány héttel ezelőtt a háromtagú számvizsgáló bizottság ellenőrzést tartott az iskolában és óvodában, a bérgazdálkodást nézték meg. Az alapos tájékoztatást konkrét javaslatok követték, amit a végrehajtó bizottság elé terjesztettek. Hogyan lesz valakiből pénzügyi ember? Nagyon egyszerűen. Gépipari technikumot végzett, hamarosan könyvelő lett. Aztán a számok megfogták, nem is engedték el többet. — A mi munkánk nemcsak annyit jelent, hogy örökké csak számolunk, számolunk. A járásban ellenőrizzük a tanácsok költségvetését. Ez roppant izgalmas és sokrétű dolog. Legjobban talán az tudja, aki maga is csinálja. A községekben az ember tapasztal ezt is, azt is, amelyekből a jót és a hasznosat kamatozValentyin Fomin, e komszo- molista mérnök-geológus és hidrotechnikus abban az időben expedícióval járta a Csu- folyó partjait. Talajvizsgálatokat végzett a leendő darge- mí vízierőmű helyén, Számár- kand közelében. A Dzsil Arik szikláit kopogtatta nagy serényen, mint valami megtévedt harkály, aki a homokkövet is összetéveszti a tölgyfával. A Dzsil Arik környékén kutatott, ahol annak idején ama nevezetes Tamerlán vesztette el egyszerre ezer lovasát egy hatalmas földrengés következtében. Közben régi sírokat ásott ki. de nem talált semmit, még egy morzsolódó csa- réptöredéket sem. Csak őt találták meg. A fehérterroristák, vagy ahogyan e vidéken nevezték őket és riogatták később a nagymamák az unokáikat a nevükkel: a baszma- csok. Levetkőztették, elvették a lovát, s a banditavezér máris a hasának nyomta a pisztolyt. — Orosz vagy? — Orosz ... — Kommunista? — Komszomolista . .. — Jól beszélsz a nyelvünkön, hé... — Gyerekkorom óta élek Itt. — Minek jöttél ide? — Vizet keresek. — Szu-mérnök vagy? — Az. Szu-mérnök! ... és eleresztették. A 'e- hérbm’diták a komszomolista oroszt, a Dzsil Arik környékén. ahoi Tamerlán vesztette el ezer lovasát. A „szu” — a A Pamírtól nyugatra (II.) Szu: a varázserejű szó víz — varázserejű szó a sivatagban ! A taskenti piacon mézédes világoszöld, belül sárgásfehér csodálatos turkesztáni diny- nyék, a hurik édesíthetik e dinnye mézességével az igazit itűek ínyét és lelkét a paradicsomban. Kilós szőlőfürtök, hüvelykujjnyi szemekkel, ruganyos kemény hússal és áttetszőén, mint a hegyi kristály, gránátalma és paradicsom és még ki tudja hány fajta gyümölcs, minek nevét sem tudom, zöldségféle, minek ize az üzbég ember asztalának csodája. Ez a szu — a víz csodája! Ha nem látnám, hogy itt- ott azért vékony karabáncsa- pások, néha apró kis kerek víztárolók maradnak el alattam, azt hinném, hogy éli a repülőgép az egyre magasabban szaporázó nap sugarai alatt. Mert alattam van a „semmi”, nem felettem. Holdbéli tájék ez, ahol a víznek nincs értéke. Ami nincs, ugyanis annak hogyan is lehetne értéke. Mennyit érne egy élő Brontosaurus? Mert őshüllőcsontokat kitűnően konzerválva találtak ám itt bőven, jelezve, hogy valamikor a föld történetének régebbi korszakában itt zajló és zöld színű élet volt. Most sárgásszürke minden. Való igaz: erre még csak a madár se jár. Minek tenné? Csak az ember jár, mert tudja, hogy miért teszi. Buharában, nem messze a Szamanidák égetett agyagból épült csipke finomságú, vöröses színű, de a nap állásától függően mindig más és más színt mutató mauzóleumától húzódik a selyem út. Ó, micsoda profán dolog: aszfalt borítja az évszázados kara- vánutat, amely úgy kanyarog az ősi város sok kilométerre nyúló, ma már jobbára rom falai mellett és között, mintha csöppet sem tisztelné saját múltját. Erről a múltról az itt kocogó apró szamarak patáinak kopogása, s a rajtuk ülő kaftán és turbános, vagy csizmás, nadrágos, tü- betejkás gazdáik viselete tanúskodik. A jelenről meg, hogy mint a számum, úgy vili arzanak közöttük el a gyapottal teli tömött teherautók, zsúfolt autóbuszok, orruk alá porolnak a traktorok és a speciális gyapotszedö kombájnok. Ez az ősi város, amely Avizzenát adta a világnak, s amely ősidők óta vetélkedik szépségben és gazdagságban Szamarkanddal. s amelynek egyik csodája, hogy a közéo- kori mesterek feltalálta légkondicionálás miatt — a falak nem egyszerre melegedvén fel, így állandó a cirkuláció — hűvös medresszóvel várja a turistákat, nemcsak a Mahoki Attari mecset faragott terakotta díszítéseiről híres. A buharaí pamutkombinát hamarosan évi 110 millió méter szövetet ad majd. Fonógépein 220 ezer orsó pörög és hatezer szövőgép ad majd munkát az üzbég asszonyoknak, lányoknak. Kétségtelen, szépségben ez a modern gyár nem vetekszik majd a Buha- rán ma is uralkodni látszó Ark várával, vagy e vár 46 méter magas borostyán tornyú Kaljan mecsetjével. De nem is akar: az múlt. Ez meg — a jövő. Az óvároson keresztül is átfolyik a felül nyitott betonmedencébe szorított víz, néhány száz kilométerrel odább, a „konkurrens” Szamarkand- ban ás. Szélein ott guggol mindig néhány üzbég, szíva a cigarettát, meg — és kicserélgetve egymás véleményét a világ dolgairól. Van pad a közelben, van park is ma már, ott is padokkal... Mégis, legtöbbször ősi módon odaguggolnak a két arasznyi széles csoda mellé, amely ma már természetes csoda — de végtére is mégis csak csoda. Hiszen ezen a tájon nem maroknyi földért, hanem kortynyi vízért folyt a gyilkosságtól sem visszariadó testvéri, rokoni, szomszédi viszály évszázadokon keresztül. Ha nincs víz, nincs Buha- ra, benne a textilkombináttal. Ha nincs víz, nincs Sza- markand ősi kultúrájával, csodálatos égkék kupolájú mecsetjeivel, medresszéivel, mauzóleumaival, ezeregynyi legendájával és meséjével és nincs idegesítő tudásadása miatt orvul lefejezett Ulugbek, de nincs az sem, aki megőrizze e nagy tudós emlékét. Ha nincs víz, nincs Taskent, ahol 140 ezer diák tanul, s amelynek egye-, temei, főiskolái immáron világszerte hírnevet vívtak ki maguk számára. A Sahi Zin- da. a holtak városa Szamar- kandban hiába várná, hogy az igazhitűek és a turisták fellépkedjenek 36 lépcsőjén, s nincs kinek és minek elmondani a földrengés-sújtottságá- ban is csodálatos szamarkan- di főmecset, a Bibi hanum történetét és a virágos gazdagságú verssort sem e mecset szépségéről... „Bibi hanum kupolája lenne a világ legszebb csodája, ha nem borulna az ég kékje reája.” És nem tanulhatna itt sem 30 ezer diák és nem élhetne majd háromszázezer ember az ősi falak között, ha nem lenne víz ... A „szu” itt az élet. Pontosabban itt is. Csak itt nyilvánvalóbb a víz és az ember egysége. Gyurkó Géza tatni tudom a mi tanácsunknál. Nógrádon a tizenötös körzet tanácstagja. Nem nagy körzet, de a választópolgárok elég gyakran megkeresik. A legutóbb például kutat akartak kérni. A tanácstag kapásból mondta, sajnos, erre nincsen pénze a községnek. Nem is kellett túl sokáig magyarázni, mindenki megértette, apránként lehet csak megvalósítani a feladatokat. — Érdekes dolog ez. A választópolgárok sokszor azt hiszik, csak az építkezésekkel fejlődik a falu. Pedig fenn kell tartani az óvodát, iskolát, esetleg bölcsődét, orvosi rendelőt, ami van a községben. Méghozzá nem is akárhogyan, mert a színvonalból nem szabad engedni. A tanácsok olyan feladata ez, amit akkor éreznénk meg leginkább, ha netán elmaradna. — A tanácsüléseken részt vesz? — Mindig ott szoktam lenni. Nemcsak azért, mert tanácstag vagyok, és a tanács- törvény előírja ezt. Azért is, mert így ismerem meg az államigazgatási feladatokat, a végrehajtó bizottság munkáját, mindazt ami a falunkat érinti. Ehhez szükség van a tanácstagok jelenlétére. Csak így lehet a választópolgárokat tájékoztatni. A tájékoztatást pedig az emberek elvárják, mert mindenkit érdekel falujának gondja-baja, öröme. Ebből következik, hogy Nógrádon nincs is baj a társadalmi munkával. Az utakat szegélyező járdák túlnyomó része közös munkával épült. Az anyagot a tanács adta, a többit a lakók csinálták. Mindenki a maga háza előtt. — A tavasszal parkot alakítunk egy régi ház helyén, a Tabán utca sarkán — meséli Fuchs János. — Padokkal, virágokkal. Hiányzik nagyon, jó lesz majd kiülni egy kicsit annak, aki éppen ráér. Ugyancsak állandó téma, nemcsak a mi körzetünkben, hanem az egész faluban az óvoda. Nagyon kellene, az igaz, de egyelőre a forintunk kevés. Szívesen vállalta a tanácstagságot. — Megtiszteltetésnek éreztem, olyan bizalomnak, amelynek meg is kell felelni. Egy valami nagyon fontos, mindig őszintén és nyíltan beszélni a választópolgárokkal. Még akkor is, ha valamit nem lehet megvalósítani. A nyílt szót mindenki megérti, és akkor már baj nem lehet... Csatai Erzsébet NOGRAD - 1972. november 10., péntek
