Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
A diósjenői termelőszövetkezet szerelőműhelyében Bérfejlesztés és hatékonyság a karancsvölgyi építőknél A MUNKÁSOK általában a borítékon érzékelik a szövetkezet gazdálkodását. A termelés, a termelékenység, hatékonyság és a bérek között viszont szigorú összhangnak kell lenni. Erről a kérdésről érdeklődtünk legutóbb a Karancsvölgyi Építőipari Szövetkezetben. A háromnegyedéves mérleg ismeretében már lehet és érdemes is a termelés és a bérek közötti összefüggéseket elemezni. A szövetkezet korábbi gazdálkodását is a megfontoltság jellemezte. Éveken át úgy alakították ki a béreket, ahogy azt a termelékenység növekedése lehetővé tette. A termelők eddig is a végzett munka arányában kapták a bért. Az asztalosoknál, lakatosoknál, illetve a szerelőipari dolgozóknál úgynevezett százalékos elszámolást alkalmaznak. Amikor ezt a bérezési formát kialakították, az volt a cél, hogy az anyagfelhasználásban is érdekeltté tegyék a dolgozókat. Ha például növekedett a hulladék, vagy éppen selejt keletkezett, az a bérben is kifejezésre jutott. Az építőknél viszont a teljesítménybérezést alkalmazták. Gyakorlatilag tehát kétféle módszerrelv béreztek eddig. Ezt a jövőben egységesíteni akarják a normaelszámolás szerint. Ezt megelőzte az alapórabérek rendezése. Most viszont már az új módszer kialakításán dolgoznak, amit jóváhagyásra a legközelebbi közgyűlés elé terjesztenek. Mit mutatnak az idei számok? A szövetkezet kevesebb létszámmal gyakorlatilag teljesítette háromnegyedéves tervét. Az egy dolgozóra eső termelés a tavalyihoz viszonyítva több mint 3200 forinttal növekedett. Az igazsághoz tartozik, hogy nehezebb körülmények között dolgoztak. Az elmúlt háromnegyedév alatt például már 30 százalékkal több helyen, illetve több féle munkát végeztek el, mint tavaly egész éveben. A GYAKORI átállás, munkaátszervezés kétségtelenül a bérekre is kihat. Ahogy itt mondják, „viszi” a bért. Erre az időre ugyanis órabért fizetnek, ami mögött nincs termelési érték. Ebből is érzékelhető, mennyire fontos a jó előkészítés, a munka megszervezése. A kieső idők csökkentésével lehet a hatékonyságot fokozni. Erre viszont ig,en nagy szükség lesz az év még hátralévő időszakában. A már említett okok a nyereségképződésre is kihatnak. Az egy termelőre jutó nyereség például a háromnegyedév végén háromezer forinttal kevesebb volt, mint tavaly. A bérfejlesztés mértéke viszont mintegy 4,5 százalékos. A tényleges részesedésre fordítható összeg mintegy 56 ezer forinttal kevesebb, mint amennyi tavaly ilyenkor volt. Gyakorlatilag a dolgozók év közben a végzett munka arányában már bérben megkapták ennek a különbözetnek megfelelő összeget. Az év végi részesedés mértéke viszont a hatékonyság további alakulásától függ. Osztani ugyanis csak annyit lehet, amennyit megtermelnek. A tanulságokat érdemes tehát leszűrni a jövőre vonatkozólag is. Most, amikor készülnek a bérek ösztönzőbbé tételére, a feltételek megteremtéséről sem feledkeznek meg. Az előkészítő csoportot már tavaly létrehozták. Tőlük a jövőben még szervezettebb, intenzívebb munkát várnak. Az építkezések ütemezésére, programozására, az anyagok időben való biztosítása a most kidolgozásra kerülő ösztönzőbb normák teljesítésének alapfeltétele lesz. Ez az egész szövetkezet és külön-külön minden egyes tag érdeke is. Csökkenjen az úgynevezett órabéres idő és növekedjék az effektiv munka. EGY MÁSIK feltételről is szólni kell még. A technikai feltételek javítására az idén eddig már több mint 900 ezer forintot fordítottak. Kisgépeket vásároltak, sőt, egy autóbuszt is beállítottak a munkások szállítására. Ez sokat jelent már most, és még inkább a jövőben. Arra nem számíthatnak, hogy valamiféle nagyobb beruházásokra kapnak megbízatást. Minden valószínűség szerint jövőre még több helyen kell majd dolgozniuk. A szervezési feladatok tehát nehezebbek lesznek. Erre akarnak már most felkészülni. Megalapozott bérpolitikával is a hatékonyság fokozására törekszenek." Budő János Jelentős a háztáji Munkások a nógrádi földeken, ezer forint csirkéből — Nógrád következik — kiáltja harsányan a kalauz, és gyorsan sok-sok munkástáska, bevásárlószatyor kerül a kezekbe. A délutáni „vicinális” vonattal térnek haza a fővárosból, Dunakesziről és Vácról, Nógrád község dolgozói a Börzsöny keleti oldalában meghúzódó településre. ' Ám sokan nem idegenben, hanem helyben keresik a boldogulás útját. Kényelmesebb is, és számításukat szintén megtalálják. A Béke Termelőszövetkezetben magyarok és szlovákok együtt serénykednek a minél sikeresebb gazdasági év zárása érdekében. Az idei bevételek 67 százaléka — mintegy 21 millió forint — állattenyésztésből és növénytermesztésből, 33 százaléka melléküzemági bevételekből származik. A szövetkezeti tagok jövedelmének megítélésénél nem lehet a háztáji gazdaságokból származó bevételeket figyelmen kívül hagyni, hiszen havi átlagban igen számottevő ösz- szeg üti a szorgalmas, igyekvő dolgozók markát. Természetesen segítenek a családtagok. is. Szabadnapos vasutasokat gyakran lehet látni, a nógrádi földeken. Természetesen nem sajnálja tőlük senki a jövedelmet, hiszen alaposan megdolgoznak érte. Jelentős a háztáji szerepe, kiegészíti a jövedelmet, bizonyos mértékű árutermelés, az ön- fogyasztás kielégítésével pedig kíméli a központi készleteket. A háztáji terület nagysága Nógrádon is a törvényben előírt, fél—egy katasztrális hold között váltakozik. Persze figyelembe veszik a gazdálkodás! helyi viszonyait, a közös háztartásban élő családtagok számát, és a termelőszövetkezetben végzett munkát. A férfiaknak 250, a nőknek 200 tízórás munkanapot szükséges végezni ahhoz, hogy a maximális háztáji területet kaphassák. Ezen általában kukoricát és burgonyát termesztenek. így a háziállatok táplálása nem terheli külön a családi költségvetéseket. A fölösleget pedig piacon értékesítik. Más formában is együttműködik — főleg Berkenyén — a szövetkezet és a tagság. A közös gazdaság hétezer tojócsirkét helyezett el 11 háztájiban. Ketrecet, jércét és tápanyagot a szövetkezet biztosít. A tagok pedig így kihasználják az egyébként elárvult szarvasmarha-istállókat. Az Vállalati magatartás növekvő követelmények A tanácsi vállalatok ismerve a háromnegyedév eredményeit, az év végéig előírt feladatokat, most azon fáradoznak, hogy sikerrel zárják az esztendőt és közben jól felkészüljenek a következő év tennivalóira. Az adatok részletesebb elemzése még hátravan, azonban néhány általánosítható tendencia már most a gyorsjelentések alapján kiszűrhető. Legfontosabb kérdés, hogy a vállalatok a megváltozott munkaerő- és beruházási környezetben miként tudják tevékenységüket szervezni, hogyan fogják fel, hogyan reagálnak az erősödő piaci hatásokra? /e/ént ős megrázkódtatások nélkül A tanácsi ipar öt vállalatának harmadik negyedévben elért termelése felülmúlta a megelőző negyedévet, az áruk értékesítésének mennyisége nőtt. Kilenc hónap alatt csaknem 4 százalékkal növelték termelési értéküket, csökkenő létszámfelhasználás mellett. Ez azt jelenti, hogy a termelés emelkedése kizárólag a termelékenység növekedéséből származik. Az elmúlt időszakban a piaci mozgások felgyorsulásával megélénkült a termelési szerkezet megváltozása is. Az előbb említett hatások nem érték váratlanul a vállalatokat. Az előrelátó felkészülés eredményeként — ha átmenetileg gondok keletkeztek is — jelentős megrázkódtatások nélkül sikerült a változó piaci igényeknek megfelelni. A vállalatok vezetői ma mái egyre inkább tudomásul veszik, hogy a változó piaci igényeknek megfelelően nekik is új követelményrendszert kell felállítani és ahhoz igazodni. Az ebből eredő többletfeladatokat természetesnek tartják, ezért a termelés fejlesztésének vizsgálatánál elsősorban a megoldások hogyanját keresik. Ez eddig többé-kevésbé sikerült is. A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat új termékét, a szerszámosláda gyártását gyorsította meg. Mivel hagyományos termékei iránt csőkként a kereslet, további új termékek meghonosításán fáradozik. A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnak sikerült új piacokat szerezni, aminek hatására lényegében megoldotta kapacitáskihasználatlanságát. A Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál változott legjelentősebben a termelési szerkezet. Csökkent a nehézkonfekciós termékek részaránya a könnyűkonfek- ciós termékek javára. Jelentős bérmunkát végeztek, s főleg tőkésexportra. Szervezési intézkedésekkel a köny- nyűkonfekciós termelést is nyereségessé tették. Az Ipoly Bútorgyárban a bútorgyártás részaránya növekedett. A vállalat termékei iránt változatlanul nagy az igény mind a hazai, mind a külföldi piacon. A Nógrád megyei Textilipari Vállalat és az Ipoly Bútorgyár a hazai kiállításokon, vásárokon évről évre eredményesen szerepel, méltóképpen képviselve megyénk könnyűiparát. Hogyan alakult a nyereség? A vállalatok nyeresége, illetve nyereségszintje a Nógrád megyei Textilipari Vállalat kivételével nem éri el a bázist, annak ellenére, hogy az üzemekben a termelési szerkezet jobban igazodott a piac változó igényeihez. Ha külön vizsgáljuk a negyedéves eredményeket, azt látjuk, hogy a nyereség mennyisége, szintje fokozatosan emelkedik. Ez feljogosít arra, hogy éves szinten a nyereségterv teljesítésével számoljunk. Ugyanis a vállalatok létszám-béralaku- lását figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy megfeleltek a bérszabályozás követelményeinek. Ahol tavaly részesedési alaphiány keletkezett (Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat), ott ez valószínű megszűnik, illetve megfelelő forrás képződik a személyi jövedelem további növelésére. Az elért eredmények mögött — ezt főleg a nyereség alakulása tükrözi — a szervezés hatása csak kis mértékben jelentkezik. A szervező tevékenység jelenleg az előkészítés stádiumában van. Folyik a feladatok feltérképezése, most készülnek a programok, intézkedési tervek. A párt- és kormányhatározatnak megfelelően a felügyeleti szerv segítségével a figyelem a veszteségforrások feltárására, a termelésszervezés megjavítására irányul. Örvendetes, hogy a vállalatok vezetői felismerték — nem kis részben a munkaerőhelyzet, beruházáspiac ösztönzőkényszerítő hatására —, hogy a szervezés területén jelentős kiaknázatlan tartalékok vannak. A szemléleti változást most már tetteknek kell követnie. Fontos, hogy a helyes kezdeményezések minél hamarabb átmenjenek a gyakorlatba, ne legyenek kam- pányjellegűek, állandó, folyamatos tevékenységgé váljanak. A megelőző vállalati intézkedések hatására a készletgazdálkodásban is javuló tendencia észlelhető. A termelőtevékenység bővülését követő készletigény-növekedést kevés kivételtől eltekintve a vállalatok saját fejlesztési alapjukból oldották meg. A vállalati nyereség további növelése viszont a takarékos költséggazdálkodás elvének következetesebb érvényesítését igényli. Több vállalatnál — így a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál —, ebben a kérdésben helyes kezdeményezések tapasztalhatók. Ma még csak terv Az eredmények számba vétele közben a figyelmet nem kerülhetik el a problémák sem. Megoldásra váró feladat bőven van, ezek reális felmérése fontos feltétele az előrehaladásnak. A párt- és kormányhatározatok szellemében a ma még tervként megfogalmazott elhatározások tettekké formálása a vállalati kollektíváknak saját és társadalmi érdekükből fakadó feladatuk. Széli József közgazdász eddigi tapasztalatok mindkét részről kedvezőek. Nem véletlen, hogy azóta újabb családok jelentkeztek, felajánlva, hogy szívesen „beszállnak” az „üzletbe”. A szövetkezet vezetői továbbra is hajlandók a társulásra, ennek realizálása hamarosan várható. Jól jár a szövetkezet, de jól jár a tag is! A közös gazdaságtól nem kíván újabb beruházást — Nógrádon éppen elég teher az eddig felvett hitelek törlesztése. A szövetkezeti tag pedig napi két-három órás elfoglaltsággal havi ezer- ezerötszáz plusz jövedelemhez jut. Tipikus esete annak, amikor szerencsés módon az egyéni és csoportérdek egybeesik. Ennek felismerése a közös gazdaság vezetőit dicséri. Az együttműködés formái természetesen sokfélék lehetnek. Ám a cél közös: együtt munkálkodva keresni a minél gondtalanabb boldogulás útját. — K — Munkában a rehabilitációs bizottság A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta a munkaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter előterjesztését a csökkent munkaiképességű dolgozóik helyzetének javításával kapcsolatban. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben már évek óta nagy gonddal és szervezettséggel foglalkoznak a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezésével. Külön igazgatói utasításra éppen három évvel ezelőtt hozták létre a csökkent munkaképességű dolgozókkal foglalkozó vállalati rehabilitációs bizottságot. Ennek az volt a feladata, hogy felmérje azokat a munkahelyeket, ahol lehetőség nyílik a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására. Ezenkívül azt is fontolóra vettek, hogy bizonyos anyagi ráfordítással milyen imunkahelyeken lehet biztosítani csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. A vállalati rehabilitációs bizottság munkája ma már olyan szervezettségi színvonalra emelte az ilyen dolgozókkal való törődést, hogy nemcsak számszerűségében, de a munkaképesség mértékében is pontosan érzékelni tudják a tennivalókat. Miutón a rehabilitációs bizottság tudomására jut egy-egy vállalati dolgozó kétséges egészségügyi állapota, azonnal gondoskodik, hogy az illető munkaképesség-csökkentést véleményező orvosi bizottság élé kerüljön felülvizsgálatra. Ennek alapján jelenleg a vállalatnál összesen 328 csökkent munkaképességű dolgozót tartanak nyilván. A csökkent munkaképességű dolgozók egy részének minden különösebb anyagi ráfordítás nélkül találtak olyan, munkahelyet, amely megegyezett az orvosi javaslattal és véleményezéssel. Az állami támogatáson kívül azonban a Salgótarjáni Kohászati Üzemek is jelentős összeget fordított az elmúlt években arra, hogy technikailag kellően rendszerezett és felszerelt munkahelyeket tudjon nyújtani a csökkent munkaképességűek számára. Ismert dolog, hogy kormányrendelet értelmében csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatása után a vállalat adókedvezményben részesül. Az adókedvezményen túl a megyei tanács 1 150 000 forintot biztosított központi keretből, a vállalat; pedig további 5 és fél millió forintot fordított a csökkent munkaképességűek munkahelyeinek kialakítására. Ilyen anyagi ráfordítások után. a Minisztertanács rendelkezésének idején már újabb hatvan csökkent munkaképességű dolgozó végezhet teljes értékű munkát A gyárban azonban, úgy tervezik, hogy további ráfordításokkal keresik a csökkent munkaképességű dolgozók munkahelyeinek bővítési lehetőségeit. Űjabb kétmillió forintos ráfordítássá! tágítani tudják ezt a lehetőséget és a kormányhatározatok szellemében megfelelő színvonalon tudják tartani a csökkent munkaképességű dolgozókkal való foglalkozást és törődést. Az a terv, hogy e feladat rendezésénél ne csák a kisegítő, hanem tcrmelőmunliahe- lyeken is alkalmazni tudják őket. Abból az elvből indulnak ki, hogy a teljes szociális rehabilitáció káros hatású a dolgozóra, mert az eltartottség érzését kelti benne, munkatársaiban pedig bizonyos visz- szatetxzést válthat ki. Éppen ezért a vállalatnál igyekeznek a lehetőséghez képest közvetlen termelőhelyen foglalkoztatni a csökkent munkaképességűeket, mert ez a dolgozónak és a társadalomnak egyaránt hasznos, sőt ezzel együtt az üzem gazdaságosságát is fokozza. Az is fontos elv a rehabilitációs bizottság működésében., hogy a csökkent munkaképességű dolgozókkal való törődés nem időszakos, hanem állandó jellegű feladat. A mai rendezett körülmények mellett folyamatosan kell gondoskodna az időközben csökkent munkaképességűvé vált dolgozók helyzetének rendezéséről. Azt szeretnék, ha a kormány- és a vállalati rendelkezésekkel összhangban minden a teljes- értékű munka végzésére alkalmatlanná vált dolgozó megtalálná megfelelő helyét a gyárban. Orosz Béla NÓGRÁD - 1972. november 9., csütörtök
