Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

Közlemény

A lengyet államfő magyaroraxági látogatásáról

Losoncai Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és feleségének meghívására 1972. november 1—4. között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja és felesége.

A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke tárgyalásokat folytatott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökével. Találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárával, valamint Fock Jenővel, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjával, a kormány elnökével.

A budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem dr. Henryk Jablonski professzort a bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avatta.

Henryk Jablonski elnök találkozott a budapesti Láng Gépgyár dolgozóival, a kíséretében levő személyiségekkel együtt meglátogatta Kecskemét várost és az ottani Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet.

A Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnöke és a kíséretében Magyarországra érkezett személyiségek széles körű és gyümölcsöző eszmecserét folytattak a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről.

A felek megállapították, hogy a marxizmus—leninizmus közös eszméje és a szocializmus építésének azonos céljai, amelyek összekötik a két országot, hozzájárulnak a hagyományos magyar—lengyel barátság és a szocialista országok egységének erősítéséhez.

A megbeszélések során foglalkoztak a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok, a gyártásszakosítás, az ipari kooperáció, valamint a műszaki-tudományos együttműködés további fejlesztésének feltételeivel és irányával, összhangban a két ország, a szocialista gazdasági integráció érdekeivel, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXV. ülésszakán elfogadott komplex program elveivel.

Kedvezően értékelték a két ország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos egvüttműködésének eddigi fejlődését.

Megállapították, hogy további lehetőségek vannak a gazdasági együttműködés, az áruforgalom, a kooperáció bővítésére és elmélyítésére. Üj közös vállalkozások kezdeményezésében, valamint a nyersanyagkészletek kiaknázása és feldolgozása területén történő együttműködésben is.

Megállapodtak abban, hogy a magyar— lengyel gazdasági együttműködési állandó bizottság 1973. januári üléséig az egyes területek felelős vezetői a most elfogadott elveknek megfelelően konkrét javaslatokat dolgoznak ki a gazdasági együttműködés szélesítésére.

Az államfők megvitatták a két felet kölcsönösen érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket, és valamennyi kérdésben teljes egyetértésre jutottak.

Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti szoros kapcsolatokra, a Szovjetunióhoz fűződő szilárd szövetségre, a Varsói Szerződésre és a szocialista országok egységére támaszkodva Magyarország és Lengyelország aktívan hozzájárul Európa és a világ békéjének megszilárdításához.

A két ország teljes támogatásáról biztosítja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a legutóbbi, előterjesztett békejavaslatait, valamint az Amerikai Egyesült Államokkal létrejött megállapodását.

A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság továbbra is aktív és széles körű tevékenységet kíván folytatni a vietnami háború befejezése és a tartós politikai rendezés érdekében.

A két fél egyetért abban, hogy az enyhülés és az összeurópai együttműködés terén elért eddigi előrehaladás kedvező feltételeket teremt a tartós európai biztonság és együttműködés megteremtéséhez. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy még ebben a hónapban megkezdődjenek a sokoldalú előkészítő tárgyalások Helsinkiben az 1973. folyamán a lehető legkorábbi időpontban összehívandó európai biztonsági és együttműködési konferencia teljes sikerének biztosítása érdekében.

Megelégedéssel állapították meg, hogy erősödik a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzete és szerepe. A Német Demokratikus Köztársaságot a nemzetközi élet teljes jogú résztvevőjeként, kell elismerni, fel kell venni az Egyesült Nemzetek Szeri vezetőbe és más nemzetközi szervezetekbe.

A felek támogatják Csehszlovákiának azt az álláspontját, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ismerje el a müncheni szerződés érvénytelenségét kezdettől fogva, s úgy véli. hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kaocsolatainak rendezése a közép-európai he'vzet rendezésének szükséges tényezője.

Magyarország és Len gyei ország teljes támogatást nyújtanak az arab országok harcához, hogy a Biztonsági Tanács 19P7. november 22-i határozatának megfelelően felszámolhassák az izraeli agresszió következményeit.

A két szocialista ország államfőiének tárgyalásai a testvéri barátság és szfvélvesség légkörében folytak, s valamennvi kérdésben telies nézetazonosság mutatkozott.

A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. (MTI)

A legfontosabb kérdésben megszületett a megegyezés

A Szovjetunió berlini és az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia bonni nagykövete szombaton délelőtt fél tizenegykor tovább folytatták eszmecseréjüket Nyugat- Berlínben, a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében a négy hatalom jogairól és felelősségéről azzal kapcsolatban, hogy hamarosan sor kerülhet az NDK és az NSZK ENSZ-beli felvételére. Ez volt a négy nagykövet nyolcadik találkozója. Á szombati megbeszélésen Mihail Jefremov, a Szovjetunió nagykövete elnökölt.

Fél órával később, délelőtt tizenegykor dr. Michael Kohl és Egon Bahr államtitkárok az NDK fővárosában, a minisztertanács épületében találkoztak egymással, hogy folytassák tárgyalásukat az NDK és az NSZK között felvetődő alapvető kérdések rendezéséről és más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó problémákról.

Előzetesen szombat reggel Egon Bahr a három nyugati hatalom nagyköveteivel találkozott Nyugat-Berlinben, és másfél órás megbeszélést folytatott velük. Ennek tartalmáról semmiféle jelentést nem adtak ki, s egyik fél sem nyilatkozott róla.

Berlini diplomáciai körök szerint az úgynevezett alap- szerződést illetően a leglényegesebb, még mindig vitatott probléma, hogy a nyugati fél a szerződés bevezető szövegébe még mindig bele akar erőszakolni egy később esedékes békeszerződésre való utalást, jóllehet erről sem a négy nagyhatalom Nyugat-Berlinre vonatkozó korábbi egyezménye, sem az NDK és az NSZK első, immár érvénybe lépett állam- szerződése, a közlekedési szerződés sem utal. Ha ilyen utalás valóban bekerülne az alapszerződés szövegébe, ez visszalépés lenne a Szovjetunió és az NSZK, illetve Len-|

gyelország és az NSZK között megkötött szerződéstől, továbbá a nyugat-berlini négyoldalú megállapodástól, mivel ezek elismerték a jelenlegi realitásokat, beleértve a második világháború után kialakult európai határokat, tehát az NDK határait is. Most az alapszerződésben egy ilyen megjegyzés, amelyhez az

NSZK még mindig ragaszkodik, viszonylagossá tenné a már émlített szerződésekben és egyezményekben rögzített megállapítások értékét.

★

I>r. Michael Kohl, az NDK és Egon Bahr, az NSZK államtitkára szombaton délelőtt először különböző szakértői csoportok bevonásával tárgyait, majd négyszemközti megbeszélés után délután egy órakor ebédszünetet tartott.

A délutáni megbeszélések lezártával dr. Michael Kohl az újságírók kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a legfontosabb kérdésben megszületett a megegyezés. A hivatalos közlemény is hangsúlyozza, hogy a szombati tárgyalásokon haladást értek el.

A két államtitkár hétfőn Ismét az NDK fővárosában találkozik egymással. (MTI)

tffv látta a hetet hírmagyarázónk Pálfy József:

Az ellenségeskedések tovább tartanak

A HÉT AZZAL kezdődött Hogy a világnak mind a négy sarkán azt kérdezték az emberek: aláírják? nem írják alá? Az előző hét közepén ugyanis megtudta az egész világ, hogy a párizsi bizalmas amerikai—vietnami tárgyalásokon már megszületett a megegyezés a vietnami -fegy- verszünetrőil és a politikai kérdések rendezésének mikéntjéről is. Csupán a megállapodás aláírása volt hátra. Az aláírási aktus eredeti dátuma szintén ismertté vált: az elvi megegyezés értelmében október 31-én, kedden kellett volna az amerikai külügyminiszternek és a VDK külügyminiszterének aláírnia a történelmi jelentőségű okmányt.

Amikor Hanoiban közzétették a megegyezés részleteit, nyilvánvalóan az is volt a VDK kormányának a szándéka, hogy biztosítsa az októ- tóber 31-i aláírást. Joggal gyaníthatták Hanoiban, hogy a washingtoni vezetők nem fognak sietni az aláírással, hanem, mint már annyiszor, újabb időhúzásba kezdenek Sajnos, ez történt. Nixon elnök olyan ürügyekkel, hogy „még további részleteket kell tisztázni az aláírás előtt”, meg hogy „Thieu saigoni elnök kifogást emelt az aláírás ellen”, kitért az elöl. hogy létrejöjjön a megállapodás, és ennek következtében elhallgassanak a fegyverek.

Világos, hogy az elnök, aki egyben elnökjelölt is, a november 7-re ■ kitűzött választás napja előtt politikai bűvész- mutatvány segítségével akarta maga mellé állítani mind a vietnami agresszió helyeslőit, mind a háború amerikai ellenségeit. Az előbbieket meg akarta nyugtatni azzal, hogy az USA nem fogad el „akármilyen” békét és nem bocsátkozik bele „meggondolatlanul” a végső tárgyalásokba, az utóbbiaknak viszont azt mondhatta: „valójában már kész a megállapodás, előbb-utóbb meg is lesz, de természetesen nem viselheti el. ha az elnök- választás közeledtével akarnak rá nyomást gyakorolni...”

Az aláírás elmaradt. Az ellénségeskedesek tovább tartanak. Az amerikai légierő gépei folytatják a terrorbombázást. A dél-vietnami szabadságharcosok újabb hadműveletekbe kezdenek, hogy biztosítsák a már felszabadított területen uralmukat, a nép uralmát. Érthető ez, hiszen a kö-. zel jövőben mégis csak szükségszerűen megteremtendő fegyverszünet rögzíteni fogja Dél-Vietnam megoszlását a felszabadított területek és a saigoni rezsim kezén maradt rész kozott.

Ami magát az elnökválasztási küzdelmet illeti, a kampány végén olyan képet festenek politikusok, publicisták, közvé- lemeny-kutató intézetek és

hírügynökségi kommentárok, hogy Richard Nixon újraválasztása 99 százalékig bizonyosra vehető. A demokrata párti McGovern „outsider”- nak, esélytelen versenyzőnek minősül e helyzetképben — szerdám délben már többet fog tudni a világ. ..

Észak -Amerika másik nagy országában e hét elején voltak

parlamenti választások és — ami meggondolásra késztethet azért az USA választási harcának kimenetelét illetően is — meglepetést hoztak. Pierre Elliot Trudeau, az eddigi mi- nisztereínök. aki liberális pártjának abszolút többsége birtokában éveken át háborítatlanul kormányozhatott, előbbre hozta a választások esedékes időpontját, úgy hitte, hogy ez a maga és a pártja érdekeit szolgálja, abban reménykedett, hogy az eddigi abszolút többséget megtarthatja és további öt évig megmaradhat az ottawai kormánypalotában- Nem így lett. Trudeau pártja több mint 30 mandátumot vesztett és elvesztette még az egyszerű többséget is. Az ellenzéki, ún. „haladó konzervatív” párttal, egyformán 109—109 képviselői helyet szerezve, holtversenybe került. A liberális párt kudarcát minden bizonnyal az okozta, hogy az utóbbi években Kanadában megnövekedett a munkanélküliség, fellépett az infláció is, a Quebec tartományban lakó francia ajkú kanadaiak szeparatista szándéka szintéin szilárdult, az USA gazdasági és pénzügyi nyomása pedig mindinkább ránehezedett az országra.

A HÉT elején ismét feszültté vált a közel-keleti helyzet annak a látványos akciónak a nyomán, amelyet a „Fekete Szeptember” fedőnevű szélsőséges arab szervezet emberei hajtottak végre, eltérítették a Lufthansa nyugatnémet légi- társaság egyik menetrendszerű utasszállító repülőgépét, majd közölték, hogy a gépet és az utasokat meg a legénységet túszoknak tekintik. Csak akkor szolgáltatják vissza a repülőt és csupán akikor nyerik vissza szabadságukat a pilóták és az utasok, ha a nyugatnémet hatóságok szabadon bocsátják, méghozzá az eltérített gépre tétetik fel a müncheni merénylet három életben maradt palesztin terroristáját. A bonni kormány rövid tárgyalás után úgy döntött, hogy eleget te6z a „Fekete Szeptember” követelésének: Münchenből küiöngép vitte az időközben Zágrábban leszállt Lufthamsa-géphez a három kiszabadult arabot. A Boeing utána meg sem állt egy líbiai repülőtérig. Itt — ismerve a líbiai kormány élesen Izrael-ellenes magatartását — „hősökként” fogadták az eltérítőket, s a kiszabadítottak at.

Az eset várható következményei nem maradtak el. íz. rael — mintegy megtorlásul — újabb légitámadásokat intézett palesztin menekülttáborokban sejtett gerülacsoportpk ellen. Ezúttal szíriai területen bombáztak az izraeli felségjeles repülőgépek. Tel Avivban felvetették, hogy a kormány Líbia elleni megtorló akciót, is tervbe vehetne. Ugyanakkor a bonni kormány magatartása ellen is tiltakoztak az izraeli vezetők, a Tel Aviv-i nyugatnémet nagykövetség előtt pedig egymást érték a tüntetések. Természetesen Bonn es Tripoli viszonya is feszültté vált. A nyugatnémet kormány azonban nem kérte az arab terroristák kiadatását, mondván, hogy nincs kiadatási egyezmény a két ország között. Érdemes megjegyezni, hogy a világsajtó egy része azt feszegeti: a géprablás és a müncheni terroristák szabadon bocsátása azzal a következménnyel is jár, hogy —• elmarad a várt nagy per, a látványos bírósági eljárás, ahol bizonyítékok kerültek volna a világközvélemény elé. ahol tanúkat hallgattak volna ki és szembesítettek volna, ahol vád- és védőbeszédek hangzottak volna el. Az olimpia napjaiban az egész világot megrázó dráma így lezáratlanul ér véget.

CHILÉRŐL annak nyomán keli még szót ejtenünk, hogy a hónapok óta folyó belpolitikai küzdelemben most új fordulat állt be: lemondott a Népi Egység kormánya, hogy lehetővé tegye Allen de elnöknek a kabinet új összetételében való megalakítását, három magas rangú katonatisztnek a kormányba való bevonásával. A hadsereg támogatását biztosíthatja ezáltal magának és a Népi Egység politikájának Al- lende elnök. A hadsereg lojalitására pedig változatlanul szükség van a reakció megújuló támadásainak visszaverésére. A népi hatalom kérdése a jövő év tavaszán — az akkor esedékes választásokon — kerülhet eldöntésre.

Nixon elnök pénteken fogadta az Egyesült Államokban tartózkodó M. V Keldis akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökét. A megbeszélésen részt vett dr. Henry A. Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója is.

Közeledik az év vége.

Ne hagyja készletben a selejtes villanymotorokat!

HIVATALOS ÁRON ÁTVESZIK A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI

NYERSANYAG-HASZNOSÍTÓ VÁLLALAT TELEPEIN, ÁTVEVÖHELYEIN, a megye városaiban és nagyobb községeiben.

Vevőszolgc'ai központ:

Budapest, XIII., Rajk László u. 32.

Telefon: 494-396, 494-397, 494-398.