Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

Bravó, Miszter Kazakov! Közismert, hogy Angliában, n labdarúgás őshazájában, a sajtó még csak meg sem em­líti a játékvezetők nevét. Tel­jesen érdektelen tehát szá­múiba a játékvezetők szemé­lye: ki és hogyan vezette, vagy vezeti bajnoki vagy nemzet­közi mérkőzéseiket. Érdekes kivételt tettek e tekintetben az 1971. márciusában London­ban rendezett Chelsea—Man­chester City „házi” KEK-ta- lálkozón bíráskodó szovjet Pavel Kazakovval, akinek mű­ködését viszont alaposan ki­elemezték. Sőt, a tekintélyes World Soccer című lap első oldalán: „Referee earns the paudits!” (A játékvezető kiér­demelte az elismerést!) cím­mel méltatta Kazakov egészen magas szintű játékvezetését. Külön kiemelte, hogy Kaza­kov mily példás szigorral to­rolta meg az angol játékosok között mindjobban elharapód­zott sportszerűtlenségeket; a labda elrugdosását, mellyel a játékvezető ítéletével szem­beni nemtetszésüknek adnak kifejezést. Nálunk az effajta szabálytalanságot játékveze­tőink sárga kártyával bünte­tik. Amikor példáuj a Man­chester City egyik játékosa fütty után elrúgta a labdát, Kazakov erélyesen figyelmez­tette, majd — ami az angol pályákon szokatlan — felszólí­totta —, a közönség nagy tet­szése mellett —, hogy azt azonnal hozza vissza. Ezért kapta a sajtóban is — többek között —, a dicséretet: „Bra­vo Mr. Kazakov!” A nemzetközi porondon Is elismert kitűnő szovjet FIFA- játékvezető felkérésünkre készséggel küldte el fényké­pét és pályafutásának adatait, így módunkban áll őt olvasó­inknak bemutatni. — ,,1928-ban születtem, Moszkvában — írja. Diákéve­imben bokszoltam és a köny- nyűatlétikát (futás, magasug­rás) űztem. Bár később, főis­kolás koromban sokat kosár­labdáztam, de leginkább még­is a focinak hódoltam. 1948- ban beiratkoztam a Központi Testnevelési Főiskola, a Szpartak Kimra, végül 1953- tól 1901-ig a többszörös baj­nok és Szovjet Kupa győztes Moszkvai Spartak csapatában szerepeltem. Aktív játékos­korom utolsó tíz esztendejé­ben a játék mellett már meccseket is vezettem. Végül az utóbbinál maradtam. Já­tékvezetői pályafutásom te­hát 1949-ben indult. Kezdeti szárnypróbálgatásaim sikerrel jártak, s ennek köszönhetem, hogy évről évre, mind maga­sabb osztályú mérkőzések ve­zetését bízták rám. 1955-ben 1. osztályú; 1950-tól össz-szö- vetségi, majd 1961-től pedig már országos játékvezetővé minősítettek. Sikeres működé­sem elismeréséül 1970-ben, az országos bajnokságban veze­tett századik mérkőzésem al­kalmával a Szovjet Labdarúgó Szövetség aranyéremmel tün­tetett ki. Még ugyanebben az évben lettem a FIFA-keret tagja. Eddig mintegy 300 szovjet bajnoki és kupa-, s mintegy nemzetközi talál­kozót vezettem, melyek kö­zül a jelentősebbek: 1969., Schalke 04—Shamrock Rovers (Írország), BEK., Svédország— Írország Európa-bajnoki, 1971.: a már említett Chelsea—Man­chester City KEK-találkozón kívül a Bayem München—Li­verpool BEK-, valamint a Fenerbahcse—Ferencváros (1:1) UEFA Kupa-találkozó­kat. Anyanyelvemen kívül aránylag jól beszélek néme­tül. Hobbym: magnetofonfel­vételeket, FIFA nemzeti szö­vetségek és klubcsapatok jel­vényeit gyűjtöm. Civilben a Központi Állami Testnevelési Főiskola labdarúgó- és jégko­rongtanszék Lenin renddel ki­tüntetett vezetője vagyok. Te­hát mind szolgálati, mind tár­sadalmi tevékenységem a labdarúgással kapcsolatos.” A szovjet FIFA-játékveze- tők a nemzetközi porondon is derekasan megállják a helyü­ket. E tényt támasztja alá az a körülmény is, hogy a FIFA játékvezetői bizottsága az NSZK-val azonosan, a Szovjetunió 6—6 FIFA-bíró- ját (függetlenül attól, hogy e két ország csapata játszotta az Európa-bajnokság döntőjét) jelölte a soron következő vi­lágbajnoki selejtező mérkőzé­sek vezetésére. A FIFA megtisztelő meghí­vása alapján Kazakov részt vett és több mérkőzést is ve­zetett az 1972-es müncheni olimpiai labdarúgótornán is. Somos István Számok, érdekességek Huszonnégyen osztoztak harmincöt gólon a 11. fordu­lóban. Szalai (Bgy. Volán) és Bandur (ZIM) 3—3 gólt 16tt, hatan pedig 2—2-t. Négy csa­pat gólképtelennek bizonyult. Hatvan játékos nyújtott jó teljesítményt, közülük Len­gyel (Ötvözet MTE). Nagyfe­jéé (St. Volán), Perez (HVCS SE) a mezőny legjobbjának bizonyult, öt hete veretlen az St. Bányagépgyár, első hazai vereségét Vszenvedte el a Mohora és nem tudott még idegenben nyerni a Karancs- lapujtő. Két sajnálatos sé- ^ rülés és két kiállítás történt a fordulóban. A válogatott: Nagyfejeő (St. Volán), Zoltán (St. Bányagép­gyár), Sági (HVCS SE), Csa­pó (KM Egyetértés), Lengyel (Ötvözet MTE), Lantos (Ka- rancslapujtő), Szalai (Bgy. Vo­lán), Zeke (Mátraverebély), Susán (KM Egyetértés) Ban- dur (ZIM), Perez (HVCS SE). A góllövőlista élmezőnye: 16 gól Oravecz (ZIM), 12 Bandur (ZIM), 10 Balázs E. (Somos), 9 Angyal (ZIM), 7—7 Osztrovics (Mohora), Sza­bó O. (Somos), 6—6 Gecse (E.-gerge), Géczi (KM Egyet­értés), Jenei (St. Bányagép), Jusztin (Somos), Kissimon és Pénzes (mindkettő Hugyag), Szalai (Bgy. Volán). APVOMRDETiSn GÉPÍSZMÉRNÖK ál­lást keres. Lakás szükséges. Ajánlato­kat : „Lehetőleg vi­déken” jeligére a ba­lassagyarmati hirdető­be. HAJDÚSZOBOSZ­LÓN, belvárosban, há­romszoba-összkomfor* tos sarokház beköltöz­hetően eladó. Két családnak, vagy üz­lethelyiség kialakí­tására is alkalmas. Érdeklődni lehet: Tóth László, Hajdúszobosz­ló. Bethlen u. 32. ELADÓ 3 szobás ház azonnal beköltözhe­tően. Salgótarján, Vö­röshadsereg u. 177. TOLMÁCSON. Cso­konai U. 22. ház 1849 négyszögöl földdel 85 000,—Ft-ért eladó. KÉTSZOBÁS családi ház mellékhelyiségek­kel, gyümölcsössel el­adó, Ugyanott hétvégi ház, garázsra, vagy Trabantra cserélhető. „Beköltözhető” jeligé­re a salgótarjáni hir­detőbe. SZEMÉLYGÉPKO­CSIRA szerelt szalag- fűrész generélozott motorral ötszemélyes BMW felújítva, új gumikkal ellátva el­adó. Vác, Árpád u. 22. ÖRlAS gyümölcsű szentendrei egres és nagy gyümölcsű hol­landi piros és fekete ribiszketövek kapha­tók darabonként 8,— Ft-ért Toronyi ker­tésznél, Békéscsaba, Botyánszki Pálné u. 27. NÉMET boxerkö- lyök törzskönyvezett szülőktől eladók. Sal­gótarján, Rákóczi út 320. FONODÁI munkára felvessünk fonó szakmunkásnőket és 16 ÉVET BETÖLTÖTT nőket beta- n utónak. Betanulási Idő I hónap. Bérezés' betanulási Időre 1200 Ft. Betanulási Idő után: 1900—2500 Ft kereseti lehetőség. Kéthetenként szabad szombat Vidéki dolgozók részére szál­lást és ágyneműt biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk. Cím: Pamuttextil Művek Fonógyára, Budapest XI., Bocskai u. 90. munkaügyi osztály. Hajrá a Gábriel- versenyen B*fejezé»hez közeledik az SBTC rendezésében folyó Gábriel Jó­zsef sakkemlékverseny. Az már biztos, hogy az első hely Pall« Gy. és Lengyel között dől majd el. Az élcsoport állása, zárójel­ben a befejezett játszmáit száma. Palla Gy. (SBTC) 8,5 (11), Fő­nyi (SK8E) 8,5 (13), Lengve! (SKSE) 8 (10), Takács (SBTC) 7,5 (12), Sági (ZIM) és Garam- szegi (SBTC) 7—7 (11—11). VWV1A AAAZVV SPORT iM/WV 'Wr'W'V A tornatermek esti vendégei... A FIÚK a bordásfal alatt ülnek. Kovács György begip­szelt kézzel jár közöttük, ma­gyaráz. Peches fiú Kovács Gyuri, a kohászati üzemek dróthúzója. Debrecenben a térdén sérült meg — fel kel­lett adnia a versenyt —, Mis­kolcon a karján. Ezért van gipszbe a keze az SKSE bir­kózójának, aki Előd József ed­zőnek segít, mert az edző a szőnyeg körül foglalatoskodik. Balogh Jóska dobásokat gya­korol Kiss Sándorral. Egy má­sik párban Sípos Imre Kovács Sándort gyúrja, gyömöszöli. Az egyik fiú Egyházasgergérol, a másik Mátraverebélyből jár be az edzésekre. — Komái- Pista 1 Rákóczi- bányatelepről szokott beutazni, pedig még csak úttörő. A mai edzésen 25-en vagyunk. Ott, a bordásfal mellett spe­ciális fejlesztési gyakorlatokat végeznek a srácok és várják, hogy a szőnyegre kerüljenek. Mert a szőnyeg a minden! Kettő kellette, de csak egy van, a másiknak nincs he­lye — mondja Előd József, az SKSE birkózódnak edzője. — Jóska bácsi, mit csinál­junk? Gyakoroljuk azt, hogy Feri „jön” a lábamra és el­kapom? — kérdi Turcsányi Laci, míg a szőnyegen Berki Feri várakozik, várja az ed­ződ utasítást. Mindketten út­törők és a Malinovszikij úti suliba járnak. A sarokban súlyzót emelget Terplán Attila. Szereti a bir­kózást, de inkább az atletiz- mus vonzza. Tömöri János is most ismerkedik a birkózással. Lassan már egy éve jár ide. Izzadnak a birkózók. Előd József hangja töri meg a nyö­géseket. Kemény sport a bir­kózás. Kitartást és áldozatos munkát követelnek az ered­mények. Három fiú ül a pá­don, nézi a terem sarkából a birkózókat, fogja a mászom- dat. — Oláh Rudolf vagyok, a Mártírok úti iskolába járok, nyolcadikba. Nem járok seho­vá sportolni, úgy gondoltam ide jövök a birkózókhoz. Feri barátom ide jár, ő hívott... Társa, Szente Bálint az ökölvívástól pártolt át, szeret­ne birkózó lenni. — Szeretek sportolni. Ti­zenhat éves vagyok, értem el eredményt a bunyózásban Is, de birkózni szeretnék — mondja lelkesen. Este fél hét felé az idő. Ahogy a tornaterem ajtaja becsukódik, egyszerre csend lesz az iskolában itt, a Mali- novszkij útón. — Tarjáni Károly szakágve­zető a sportiskola négy edző­jének eligazítást tartott. Az öltözőikbe most vonultak le a lányok és a fiúk. Harmincán voltak, s köztük tíz leány. A téli edzőtáborozásról is szó volt, s a tervek szerint vagy itt a Mártírok úti iskola tor­natermében, vagy a Malinov- szki j úton rendezünk téld tábo­rozást — mondja Búchinger György, az ismert edző-ver­senyző, akit még szerencsére itt találtunk tanítványai kö­rében. A PENGÉK most pihennek. A fiúk az edzőre figyelnek, Kromberger Péter csakúgy, mint Sándor István. Előbbi négy éve vív már, utóbbi 3. éve jár ide, az SKSE vívói kö­zé. Gordos Gábor a Bolyai Gimnázium II-os tanulója, a megye serdülő tőrbajnaka is, negyedik éve vív. Itt vannak az ifibajnokság legjobbjai, ők is a Bolyai Gimnáziumból. Benkó Dezső és Kovács István 3. osztályos tanulók egymás között döntötték el a megye­bajnoki címet. Kovács 5:3-ra nyert, de most nem ez a fon­tos, hapem a területi döntő november 26-án, Debrecenben. — Miért nincsenek kardozók Tarjánban? — Lesznek kardozók! Az igazság, hogy mint edzők tó- rözők vagyunk és ezért ide­genkedünk a kardtól, vagy nem értünk hozzá. Amint Vertích Tamás visszajön a TF-ről és főfoglalkozású edző lesz, elkezdi a kardozókkal a foglalkozást — mondja Buc- hinger aki még hozzáteszi, hogy 18 gyerekre számítanak, s köztük tízen ötödik osztá­lyosok, sportiskolások. Nem zavarjuk a vívókat, to- vábbállunk egy házzal. A Rá­kóczi úti tornateremből is vi­lágosság szűrődik ki az abla­kokon. A teremben pattog a labda, fülledt a levegő. Gellérthegyi Gyula vezényszavait igyekez­nek végrehajtani a röplabdá- sok. A háló egyik oldalán a megyei bajnok Petőfi gárdája, a másikon a ZIM, az edző­partner. — Osztályozóra készülünk, az NB II-be jutásért játszunk három mérkőzést Budapesten november 11—12-én Komá­rom, Fejér és Szolnok megye bajnokcsapatával *— mondja Gellérthegyi edző. Sípszó barcan, vége a játék­nak, csapzottan az öltöző felé tartanak a játékosok. Nyolc óra felé jár az óra mutatója. Hárman még visszajönnek, le­szedik a hálót, miiközben le­jegyezzük a bajnokcsapat tag­jainak nevét: Gérecz István, Molnár Já­nos, Deák Gábor, Varga György, Visnyei Tibor, Csekei László, Pilinyi László, Tanner Miklós. Kazinczi Péter, Jan- csár Róbert. Búcsúzunk, sok sikert kívá­nunk és utunk a gépipari technikum tornaterme felé vezet. — Nem értem, egyszerűen érthetetlen számomra a hiány­zás. Nincs itt Juhász, de hiába keresném PLachyt, Marokot, Szlivkát, Oszvaldot vagy Omasztát. Mosonújvárit egy hónapja nem látom. így ké­szülünk a hajrára!? — pa­naszkodik Szarvas József, az SKSE kosarasainak edzője. A palánkok alatt játékos edzés, főleg a távoli dobáso­kat gyakorolja 'Szert Sándor, Palla, Dombi, míg a másik pa­lánknál Anti és Schwantner pattogtatja a labdát. — Nehéz összefogná a fiú­kat. Az igazság, hogy öten dol­goznak csak a gyárban. A na­gyobbik ,bajt abban látom, hogy nem érzik a felelősséget a csapat iránt. A kiesés ellen harcolunk és minden pontra szükségünk van. Számomra ic érthetetlen, hogy a véletlenre bízzák egyesek a bintmara- dást, elhanyagolják az edzése­ket — toldja meg az edző sza­vait Szűcs Mihály szakosztály- vezető. Derültség a teremben, mert megérkezett Baronyai Tamás. Mindjárt van hangulat, pattog a labda, Tamás bemutat két cselt, majd a társaság körbe- állja az edzőt. Nehéz mér­kőzés következik, harapni fog hétfőn a Szolnoki MTE. ŐRJÁRATUNK a tarjáni tornatermekben befejeződött. A termek esti .vendégeit ke­restük fel, akik szabad idejü­ket a sportnak áldozzák, vi. szik sikerre hétről hétre Sal­gótarján, a megye színeit. Szók ács László i Arcok a Bgy. SE-ből A MEGYE LEGGYORSABB LÁNYA Megállt, megnézte a magas­ságot, egyet hátra lépett és mielőtt indult volna, kiszólt oldalra: — Nagyon magas, nem fog menni. Leverte a 155 centit. Amikor átvette a botot, 50 méterig csak előre nézett, majd kicsit oldalra vetette a fejét. Tehette, legalább 20 méteres előnnyel hozta be az iskola váltóját, -mint befutó ember, az első helyre. Kifújta magát és a melegítő felé ment, amikor a testnevelő ta­nár hangja félúton megállí­totta: — Manya, gyere súlyt lök­ni! FELVESZÜNK A TIGÁZ NÓGRAD MEGYEI KI- RENDELTSÉGÉHEZ gépíró adminisztrátort, azonnali belépéssel. Fizetés kollektív szerződés szerint. TIGÁZ Nógród megyei Xijrendeltség, Salgótarján, Rákóczi u. 226. Es Manya, Pintér Margit, a balassagyarmati Szántó Gim­názium IV. osztályos tanulója beállt a dobókörbe és súlyt lökött, később távolt ugrott, gerelyt dobott. A Balassagyar­mati SE NB I/B-ben szereplő atlétacsapatának a 18 éves at­létanő egyik erőssége. Ha le­hetne, akár öt számban is elin­dulna, sőt, a váltókban is, de a szabály, az szabály, így Ma­nya csak két egyéni számban indul és a két váltóban segíti egyesületét. Négy számban II. osztályú szintet ért el, öt számban aranyjelvényes ifjúsági ver­senyző Pintér Margit! — Négy évvel ezelőtt, az első testnevelési órán. amikor a tanárnőm megkérdezte, hogy ki sportolt az általános Iskolában, feltettem a kezem. Azóta is sportolok. Az isko­lában, a MEDOSZ-ban és most a Bgy. SE-ben — vála­szolja arra a kérdésre, ho­gyan lett atléta. Pintér univerzális lány. A gerelyt 31,30 m-re dobja, 520 cm-t ugrik távolba, 400-on 01,3-at fut és 155-öt Is ugrott mar magasba. Gáton — ép­pen ebben az évben — 16.4-at futott az NB I/B-s viadalon, Miskolcon. El ne felejtsük: ötpróbában 2880 ponttal elő­kelő helyen áll a ranglistán. Pintér Margit a megye leg­gyorsabb lánya! Mondhatni, kétévtizedes megyei csúcsot adott át a múltnak 100 m-en, amikor a Balaton-bajnoksá- gon Keszthelyen 12.4-et futott és harmadikként érkezett cél­ba. A győztes Szabóné volt és hiába mondják egyesek, hogy egy órával mérték az első és a harmadik idejét is, a csúcs, az csúcs. Aki tudja, döntse meg a 12.4-et! Pintér Margit vámosmiko- lai lány. Amikor a szünetekre hazatér falujába, átöltözik és itt sem feledkezik meg az ed­zésekről, A háta mögött mo­solyognak, összedugják fejü­ket az öregek, de előtte nem szólnak. Edzéseit Komoróczi Csaba irányítja. — A legfontosabb most ez érettségi, aztán dolgozni sze­retnék itt, Balassagyarmaton. Addigra megépül a csecsemő- otthon és ott szeretnék dol­gozni, mert gondozónőnek ké­szülök, szeretem a gyerekeket — mondja a megye leggyor­sabb atlétanője, a Bgy. SE egyik kiválósága. (ács) Fegyelmi határozatok A megyei labdarúgó-szö­vetség fegyelmi bizottsága a legutóbb kiállított ifjúsági játékosok közül Kovács Lászlót (KM Egyetértés) utánrúgásért egy bajnoki mérkőzéstől, Márton Istvánt és Boila Sándort (mindkettő Bgy. SE) a játékvezető meg­sértéséért 3—3 bajnoki mér­kőzésről eltiltotta, Petik Já­nos (Mohora) reklamálásért egy bajnoki mérkőzésennem játszhat. A felnőttek közül Hor­váth István (Karancslapuj- tő) a játékvezető sértegeté­séért 3 bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott, a bün­tetést azonban 6 hónapra felfüggesztették. Kukucska Lajos (Mohora) utánrúgásért két bajnoki meccsen nem játszhat, de az ő bünteté­sét is felfüggesztette a szö­vetség két hónapra. Az NB- s tartalékbajnokságban ki­állított Kovács J. (Egercse- hi) a játékvezető megsérté­séért 3 bajnoki mérkőzéstől lett eltiltva, Uristz Tibor (Petőfibánya) labda elrúgá- sáért szigorú dorgálásban ré­szesült. NÓGRÁD - 1972. november 4„ szombat

Next

/
Thumbnails
Contents