Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

Ami a forintnál nagyobb érték

Dr Cseplák György, a Madzaar Jómét Megyei Kör* ház osztályvezető főorvosa a mikroszkóppal volt elfoglalva. Metszeteket tanulmányozott. tudományos munkát írt. Mindezek mellett Salgótarján egyik leglelkesebb társadalmi munkása.

— Már diákkoromtól érdé kelt a körülöttem levő élet, egyetemistaként kezdtem a társadalmi munkát. Ez az emberben benne marad és jó Is, hogy így van.

Dr. Cseplák György a Húsz ezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom születése óta tevékenykedik a siker érdekében.

— Miért?

— Elsősorban azért, mert ebben a mozgalomban nemcsak a forintban kifejezett értéket látom. Van ami a forintnál is többet jelent, az emberek lelkesedése, közösségért vállalt munkája. Egy város nemcsak attól lesz modem és nagy, ha szép házakat építenek benne, hanem, ha az ott lakók életformája, viselkedése is városias. Nagy erőt érzek„ abban, ami a mozgatón' an is kifejezésre jut, hogy a salgótarjániak jobban megbecsülik városukat, ha a két kezükkel dolgoznak is szépítésén, tisztaságán.

Minden bizonnyal ez indította a kórház dolgozóit is, hogy — főorvostól kezdve valamennyien — rendbe szedjék a kórház előtti útszakaszt Dolgoztak is szíwel-lélekkel, parkosítottak, virágot ültettek, eltűntették a fölösleges szemetet. Jövőre kerítést festenek, salakot terítenek, végzik amit éppen kell. A kórház KISZ-esei például sportpályát is építettek, füvesítettek, cementlapokat raktak. A lelkesedésre jellemző, hogy több mint ötszázan dolgoztak a közért.

— Ezért vallom, hogy a gyűrű, amelyet tegnap vettem át, kollektív munka eredménye. Ha lenne egy ilyesfajta kórházi múzeum, legszívesebben oda tenném, hogy mindenki lássa és érezze, egy kicsit neki is szól, ő is tett érte valamit. Szép emléke marad az életemnek, Salgótarján város megbecsülését érzem az adományozásában. Ugyanakkor a társadalmi munka rangjának elismerése

is. Személy szerint én kaptam. De az egész megyei kórház iránti tiszteletet is kifejezi. Ez pedig mindannyiunkat még inkább arra buzdít, hogy többet tegyünk városunkért.

„Az óvodásokért tettük..."

Ä zagyvapélfalvi bányagépgyár TMK-műhelyében találjuk meg Baranyi Lászlót. Ebben semmi csodálatos nincsen, mert a II. Rákóczi Ferenc TMK Szocialista Brigád vezetője. Egyben a gyár önkéntes tűzoltóparancsnoka, éppen most kapta meg a századosi rangot.

Mivel a műhelyben nagy a zaj, csöndesebb helyre vonulunk beszélgetni. Baranyi László nagy-nagy örömmel, igazi és őszinte meghatottsággal vette át az aranygyűrűt. Elgondolkodva mondja:

— Hatan vagyunk testvérek, de a Baranyi családban még nem kapott senki ilyen szép ajándékot, Én vagyok az első. Érthető, hogy nagyon boldog voltam. Éppen az óvodában dolgoztam, amikor jött a meghívó. A feleségem titkolózott is egy kicsit, én meg nem is akartam elhinni. Azt hittem, csak tréfálnak velem.

Huszonhat éve dolgozik a bányagépgyárban. Valamikor segédmunkásként kezdte, aztán tanuló lett, segéd, négy éve pedig brigádvezető. Itt lakik a gyárral szemben, a felesége is a gyár portáján van.

Baranyi László dolgozott talán a legtöbbet a bányagép- gyári óvoda átépítésén. Azonnal hozzáteszi, hogy sokat tettek a többiek is, elsősorban Vankó Zoltán, aki a jobb keze volt.

Az aranygyűrűs brigádvezető lelkesen magyaráz:

— Az ember manapság szinte állandóan azt hallja, hogy kevés az óvoda, ez gondot okoz a szülőknek, vállalatoknak, mert nincs hol hagyni a gyereket. Amikor meghallottuk, hogy Salgótarján' ban társadalmi munkával bővítik az óvodákat, rögtön arra gondoltam, ebben szívesen segítenék.

— Hogyan történt az alakítás?

— Az óvoda mellett volt sgy nagy lakóház, négy család élt itt. Nekik a tanács szép, új lakást adott. Az épületet pedig az óvodások kapták meg. Igen ám, de teljesen

át kellett építeni. A legnagyobb munka talán a vízvezeték-szerelés volt. Mosdókat, mellékhelyiségeket csináltunk. Vésés, vágás, anyagbeszerzés, szerelés — mind olyan dolog, ami bizony sok munkát jelentett.

— Szívesen csinálták?

— Nekem ugyan nincsen óvodás gyermekem, de a körülöttem dolgozók közül soknak van. Mentünk műszaK- ban, műszakon kívül, ha kellett vasárnap is dolgoztunk. Lelkesedésben a brigádnál nem volt hiány, a gyerekekért tettük, amit tettünk. Aztán az iskolába is beszereltük a vízvezetéket, hogy azok se legyenek mostohák.

— Amikor elkészült?

— Valamennyiünknek őszinte örömöt jelentett, amikor végignéztük a kitakarított, berendezett, megnagyobbított óvodát. Az ünnepélyes avatásra külön meghívót kaptam. Ott voltam az. ünnepségen. Miközben a gyerekeket hallgattam, arra gondoltam. Örömükben egy kicsit az én munkám is benne van ...

„Tegyük szebbé Salgótarjánt”

Aranygyűrű a kiváló társadalmi munkásoknak

Salgótarján város Tanácsa úgy határozott, hogy aranygyűrűt adományoz, a város erdőkében kifejtett társadalmi munkáért azoknak, akik a legtöbbet tették a közösségért. Az elismerést, a város tiszteletét, a társadalmi munka megbecsülését az aranygyűrű fejezi ki.

De ennél talán még többet jelent az erkölcsi elismerés. Az, hogy érdemes tenni Salgótarjánért, a városért, tágabb értelemben n közösségért. Mert a munkát számon tartják és elismerik, arra illetékesek.

Az aranygyűrűt, amelyet Salfeótarián város címere díszít, tegnap öt kiváló társadalmi munkásnak nyújtotta át dr. Tóth István, a városi tanács elnöke, A megtisztelő elismerésben Novak István, Baranyi László, dr Cseplák György, Podos Gyula és Fazeka» József részesült.

Munkájuk őszinte megbecsülést és elismerést érdemel.

Természetesen ölükön kívül Is sokan voltak, akik ugyanilyen lelkesedéssel és szorgalommal dolgoznak. Az elismerés és megbecsülés nekik is szól, mert valamennyiünk érdekében így lesz valóban »zebb megyénk székhelye, Salgótarján.

Több mint •z©r óra

Fazeka» József az öblösüveggyárból

Amikor a Húszezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom szervező bizottsága értékelte a városért eddig végzett munkát, külön elhangzott Fazekas József neve. Az öblösüveggyár gépkocsivezetője, aki dömperével több * mint százszor fordult, hogy elszállítsa a fölösleges földet, hulladékot, szemetet.

Most is a rakodógépről ugrik le. Az a munkája, hogy az öblösüveggyár udvaráról eltűntesse az oda nem való törmelékeket. Régi „üveggyári” Fazekas József is. Huszonhat éve érkezik naponta, hogy megkezdje a műszakot,

Nehezen fogalmazza a szavakat, a mondatok egy kicsit akadoznak. Ebben nagy része van az örömnek és a meghatottságnak, hogy éppen őt, Fazekas Józsefet tartották méltónak erre az elismerésre.

Megbecsülésben nincs hiánya, élmunkás jel vényt kapott tavaly. Tizenöt éve munkásőr, ott is megdicsérték nem egyezer. Szorgalmas, becsületes ember, aki csöndben, felhajtás nélkül végzi a munkáját.

— Azt hiszem, mi, üveggyáriak egyformán büszkék vagyunk „arra, hogy innen indult

pen;

**

Hatalmas íróasztal, kapcsolótáblás telefon, nagy

tárgyalóasztal, mellette sok szék. Talán ezek jellemzik leginkább Novák István, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek gazdasági igazgatóhelyettesének szobáját. A

gyárban csak úgy emlegetik, Novák elvtárs, a pénzügyminiszter ...

Ebben nincs is sok túlzás. Olyan hatalmas gyár gazdasági és pénzügyeit irányítja, amelynek évi forgalma jóval meghaladja a másfél milliárd forintot. A munkájához tartozik az anyagellátás, a gazdaságossági számítások, vagyis minden, ami egy ilyen vállalat gazdálkodásával összefügg.

Novák István élete- elválaszthatatlan a gyártól. Itt kezdte valamikor, mint ifjúmunkás és folytatta évtizedeken keresztül egészen mostani posztjáig. Az alaposság és a megbízhatóság példaképe. Rá mindig lehetett és lehet is számítani. A munkája mellett lelkes társadalmi ember. A Húszezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom szervező bizottságának titkára.

— Hogyan kezdődött?

— Hogy csak egyet említsek, 1945-től részt veszek

Salgótarjánban a választások előkészítésében. Először mint ifjúmunkás voltam a választási elnökség tagja, de azóta is minden választáskor számítanak rám. Ezt

Podos Gyula,, a tűzhelygyár brigádja, a mi brigádunk. Ne- művezetője ugyancsak a kikunk a Hajek Rezső út ju- vá,ó tárgadalmi munkásoknak

Fazekas József szocialista adományozott gyűrű birtoko- bngádja szorgalmasan szállí- sa lett, Fiatalos külsejű, ám tóttá a, földet, hulladékot, mégis nagyon komoly ember.

Ä AÄouns

salak került ki a környékre, hosszú évek munkája, öröme, hogy szebb legyen Salgótar- klsebb-nagyobb gondja köti jánnak ez a csücske, Aztán a |de gyárban csináltak egy nagytakarítást. — Nem szeretem ismétel— Nem vártam én ezért getni, de a gyár nevelt em- külön elismerést, vagy juta)- bérré. Gyerekkorom óta ide mat. Régi dolgozója vagyok az járok. Soha nem akartam üveggyárnak. Brigádvezető, máshol dolgozni, vagy mást párttag, kötelességemnek érez- csinálni. Egyszer, még fiatal tem, hogy tegyek valamit koromban gondolkodtam azon, Salgótarjánért. Itt lakom a hogy katonatisztnek kellene családommal együtt, magamé- mennem... Aztán elvetettem nak érzem a várost, megte- az ötletet, ma már nyugoot szék érte minden tőlem telhe- szívvel mondom, nem bántam tőt. Most Is azt mondom, ha meg. Édesapám példája állt már szárnyára indult ez a előttem, aki ugyancsak har- közös munka, csináljuk to- mincöt évet töltött a tűzhely- vább. Mert a következő hó- gyárban. Megbecsülnek, sze- napokban, években is bizto- cetnek, számítanak rám. A san lesz tennivaló. Épülnek a fiam a gyár ösztöndíjasa, Sál - házak, üzletek, új utcák, le- gótarjánba jön vissza. Keli munkanapot gyen igazán szép Salgótarján, ennél többet mondanom? mozgalom. A gyűrűt munkába nem horMegmozdult az üzem, min- dóm, de azonkívül, ha lehet, Podos Gyula nagy meglepe- denki vállalt valamilyen mun- mindig viselni fogom. Nagyon téssel fogadta a kitüntetést, kát. Felosztottuk a gyár kör- szép megbecsülés, csak ennyit

nyékét, hogy tudjuk, melyik tudok még egyszer mondani. — A városi tanácstól na- brigádnak mi a kötelessége. A Az én számomra nagyon so- Sy°n szép gesztus volt az elismerés. Örülök és büszke vagyok rá, szép emlékem marad mindig. Amikor ránézek a gyűrűre, arra fogok gondolni, érdemes társadalmi munkát' végezni, mert számo.i tartják és megbecsülik érte az embert. De ez a gyűrű nemcsak az én érdemem. Meggyőződésem, hogy közös, kollektív munka eredménye.

ki a Húszezer Salgótarjánért

gépkocsivezetők szocialista kát jelent.

s aeelgyciirí

cligyminisxf^r

megtiszteltetésnek érzem.

Bizalomnak, amelynek meg kel) felelni.

— Salgótarján szépítése?

— Fiatal koromtól kezdve mindig is szívügyem volt Salgótarján. Itt születtem, itt éltem le az életem nagy részét, saját szememmel láttam mindazt a változást, || ami ebben a városban végbement. Talán nem hangzik túlzásnak, ha azt mondom,

Salgótarjánt minden kamaszkori „hibájával”, feltúrt utcáival, állandó építkezéseivel, csak szeretni lehet.

— Jut idejö- mindenre?

— Erre mindig szakítok A mi gyárunknak is van külön lakótelepe, amelyet

együtt kell fejleszteni a vá- .... , . ~

rossal. Ez egy külön gond. eidakent említhetnem a Nagyszerű a mi brigádunk.

Ugyanilyen fontos Salgótar- kohászati üzemeket, de fiatalok, lelkesek. Az átlasián í-qiruvütása Hcytasácra nemcsak azért, mert itt dől- életkor harmincegy év. Az eijan csinosítása, tisztasága, E, véeiemenni a muIt évben pé,dául a somósi

szépítésé. Mert nem közöm- ® 0 eg egigmenni a öregek napközi otthonát hozbös, milyen környezetben Malinovszkij út környékén, tűk rendbe, ugyancsak társaélünk és dolgozunk. Hí- és máris látni azt a naSy dalmi munkában.

szem és vallom, hogy ez vah:ozást. amely munkájuk _ Mnven érzéssel vette át

rajtunk, ittlakókon is mű- ny°mát dicséri- Meggyőződé- a gyűrűt?

lik. Amikor részt veszek a senl> hogy nemcsak az acél- - .

bizottság ülésein, mindig az gyarmkra, de más szociális- n0k nanet^ a*kollektív ' mma legfőbb törekvésünk és a hiigadokia is számítani ka megbecsülésének tartom.

célunk, hogy minél többen lebet a jövőben is. A lelke- ______________________

k

apcsolódjanak bele ebbe a sedésben és tennivágyásban nagyon jó és fontos mozga- mncs hlány- mert -’másra lomba. Válóban minden fel- '-áfással” nem haladunk, nőtt áldozzon egy napot További tervek?

Salgótarjánra. ' ~ MéS «okát tenni Salgó— Mit tart a mozgalom tarjánért, amennyit csak az

legfontosabb eredménj'é- erőmbfíl telik. Erre kötelez nek? az aranygyűrű is.

— Azt a nagy lelkesedést, amellyel a gyárak szocialis— Hol dolgozott a brigád?

— A József Attila Szocialista Brigád, amely a vállalat kétszeres kiváló brigádja is, egyöntetűen vállalta, a Ság- vári Endre Brigáddal közösen, Hogy rendbe szedjük a for- gácsi iskolát, és a Csizmadia Sándor úti napközit.

— A feladat?

— Minden, ami csak egy ilyen alapos tatarozáshoz tartozik. Meszelés, festés, kar- >antartás, szerelés. Munka ttón fogtuk a szerszámot, aztán mentünk. Büszke vagyok rá, hogy a brigád csaknem ezerháromszáz órát dolgozott az iskolában, amelynek értéke meghaladja a tízezer forintot. így talán számokban

ta brigádjai csatlakoztak. í^^ezvf aem ;s°k.’ de rnegtet- ---------- J tunk minden tőlünk telhet«

A portrékat írta:

CSATAI ERZSÉBET

A felvételeket készítette: KULCSÁR JÓZSEF

NÓGRAD - 1972. november 4,, szombat 1