Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
Forró hangulatú ismerkedés Gjőr dolgozóival (Folytatás az 1, oldaról) hatatlan barátságot. A szovjet testvérnép képviselőit az elsők között körülfogó győriek között volt az éppen munkába induló Kincses Imre, aki csakhamar Konsztantyin Ka- tusewel és Nyikolaj Tyiho- nowal merült beszélgetésbe. Megkérdezte véleményüket a látottakról, s bizonyosan jóleső érzéssel hallgatta a dicsérő, elismerő szavakat. „Dolgozzunk együtt, így fejlődik a barátság népeink, országaink között” — mondotta Konsztantyin Katusev, s hozzátette: együttesen minden feladatot gyorsabban tudunk megoldani. A békét is könnyebb együtt biztosítani, s a közös munkálkodás teremt jobb körülményeket a két ország dolgozó népének, dolgozó fiataljainak. Talá’Uozá« a vállalat dolgozóinak képviselőivel Délután a szovjet párt- és Kormányküldöttség program- "ja a József Attila Művelődési Házban folytatódott, ahol a vendégek a vállalati kollektíva képviselőivel találkoztak. Párt-, tömegszervezeti és gazdasági vezetőkkel, fizikai és műszaki dolgozókkal, szocialista brigádvezetőkkel beszélgettek a gyár munkájáról, eredményeiről, a délelőtti üzemlátogatás tapasztalatairól. A delegáció tagjait a vállalat dolgozói nevében Kiss Sándor, á gyári pártbizottság megbízott titkára üdvözölte, utána Horváth Ede vezérigazgató kért szót. A többi között arról adott tájékoztatást, hogy tudják mozgósítani a dolgozókat a vállalat előtt álló feladatok eredményes végrehajtására. Gyárukban hosszú évek óta bevált módszer, hogy minden fontosabb teendőről, tervfeladatról aprólékosan tájékoztatják a dolgozókat, ismertetik velük a fejlesztési elképzeléseket, a korszerűsítési programokat. A vezérigazgató kiemelte a szocialista brigádok nagy szerepét a termelőmunkában, a jó emberi kapcsolatok kialakításában. A vállalatnál körülbelül hét és fél ezren dolgoznak munkabrigádban, a csoportok teljesítményeit rendszeresen értékelik. A szocialista brigádok feladatait pontosan meghatározzák, s biztosítják számukra a szükséges feltételeket a technológiában, szerszámban, anyagban. A fejlesztési, korszerűsítési programok kidolgozásánál nem csupán a technológiát, a gazdaságosságot tartják szem előtt, hanem azoknak az embereknek az érdekeit is, akik a gépek mellett dolgoznak. Külön elismerő szavakkal szólt a vezérigazgató a gyár négyezer-ötszáz nődolgozójáról, hangsúlyozta, hogy a tanácsi szervekkel közösen igyekeznek megkönnyíteni mind az üzemben végzett munkájukat, mind az otthoni életüket. A vezérigazgató szavaihoz kapcsolódva Mohácsi József- né, a Zója Szocialista Brigád vezetője a vállalat 95 női brigádjának üdvözletét tolmácsolta a szovjet párt- és kormányküldöttségnek. Elmondta, hogy szocialista munkacsoportjuk a Szovjetunió népe iránti tiszteletből és megbecsülésből választotta névadójául a mártírhalált halt hős szovjet partizánlányt. Szólt az üzemekben, gyárakban dolgozó nők áldozatkész munkájáról, s köszönetét mondott a dolgozó nők érdekében tett intézkedésekért. Kertész Tibor, a Lenin Szocialista Brigád vezetője munkacsoportjuk eredményeit ismertetve megemlítette, hogy négyszer nyerték el a megtisztelő Szocialista címet. További tervük, hogy szakmai és politikai képzettségük fokozásával még jobb eredményeket érjenek eL V. Szerbiekij beszéde Ezután . az egybegyűltek nagy tapsa közepette Vlagyimir Scserbickij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. A szovjet párt- és kormányküldöttség nevében üdvözölte az egybegyűlteket, köszönetét tolmácsolta az országos és a helyi vezetőknek a szívélyes fogadtatásért A délelőtti üzemlátogatásra utalva, elismerő szavakkal nyilatkozottá Rába Magyar Vagon- és Gépgyár eredményeiről, a dolgozók munkájáról, a szakmai és politikai szempontból rendkívül sikeresen tevékenykedő üzemi kollektíváról. Ezt követően arról beszélt, hogjt a Szovjetunióban sikeresen folyik az SZKP XXTV kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtása. A szovjet népgazdaság jelentős lépést tett előre a műszaki fejlesztésben a gazdaság hatékonyságának növelésében és a legfőbb feladat teljesítésében, a szovjet nép életszínvonalának emelésében. Utalt arra, hogy a Szovjetunióban évente mintegy hárommillió új lakás készül el, Ukrajnában például a múlt évben több mint négyszázezer új családi otthont adtak át rendeltetésének. Áttérve a szovjet mezőgazdaság helyzetére, hangsúlyozta, hogy az idei rendkívül rossz időjárási viszonyok ellenére, szemes terményekből országosan és köztársaságonként is sikerült elérni az utolsó öt esztendő átlagát. Helyesnek bizonyult a pártnak és a kormánynak a mező- gazdaság belterjesebbé tételét célzó .politikája. A szovjet ipar helyzetéről szólva kiemelte, hogy egészséges alapon, rendkívül dinamikusan fejlődik. Ukrajnában az ipari termelés növekedésének átlagos évi üteme az elmúlt fél évtizedben 7,6 százalék volt. Emlékeztetett arra, hogy a hatalmas szovjet népgazdaság irányításának bonyolult feladatát sikeresen megoldják. A szovjet nép — amint arra Vlagyimir Scserbickij utalt —, igen lelkes munkával készül a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának megünneplésére. Kitért arra is, hogy az életszínvonal-emelési program végrehajtása sokkal gyorsabb ütemű lehetne, ha a nemzetközi helyzet nem tenne szükségessé igen nagy védelmi erőfeszítéseket a Szovjetunió, a szocialista közösség biztonsága érdekében. Hangsúlyozta,, hogy mindazt, amit népük és a testvéri szocialista országok népei elértek, biztonságosan meg kell védeni. Olyan honvédelemre van szükség, hogy semmiféle váratlan fejlemény ne jelentsen veszélyt számukra. / Végezetül a szovjet és a magyar nép közös útjáról, sorsközösségéről beszélt, majd a szovjet küldöttség nevében szívből jövő jó kívánságait tolmácsolta a gyári kollektívának, Győr városának, a megye lakosságának. A szovjet küldöttség névé ben ezután ajándékot nyújtott át a gyár dolgozóinak: egy művészi Lenin-domborművet. Viszonzásul Horváth Ede a gyár egyik — szovjet exportra készülő —, termékének modelljét adta át Vlagyimir Scserbickijnek. Kedvezd tapasztalatok Helsinkiben Befejeződött az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő nagyköveti tanácskozás első hete, s egyúttal az első kérdéscsoport megtárgyalása: egyhetes munkával a nagykövetek kimunkálták a jelenlegi tanácskozás ügyrendjét. A szerdán második hetébe lépő megbeszéléssorozat ezzel hozzákezdhet az érdemi munkához, amelynek célja az eljövendő biztonsági konferencia napirendjének, ügyrendjének kidolgozása, a konferencia helyének és időpontjának meghatározása. A soron következő szakaszban a tanácskozáson résztvevő nagykövetek megkezdik az általános politikai vitát, amelynek során ismertetik Kormányuk állásfoglalását a biztonsági konferenciával kapcsolatban. Bár a vitának ebben a szakaszában természetesen lesznek ellentétes vélemények, ez a szakasz módot ad majd arra, hogy a konferencia elnöke összegezze azokat a kérdéscsoportokat, amelyekben máris van egyetértés, illetve ahol ez az egyetértés viszonylag könnyen elérhető. Néhány érdemi kérdésben természetesen vitára lehet majd számítani, de Helsinkiben kedvező lelnek tartják, hogy az ügyrendi eljárások vitájában Is sikerült a vitatott kérdésekben mindenki számára elfogadható közös álláspontot kidolgozni. Ez arra mutat — hangoztatják a konferenciához közel álló körökben —, hogy a résztvevők túlnyomó többségé Helsinkit nem saját presztízsének növelésére akarja kihasználni, hanem érdemi megbeszéléseket kíván folytatni az egész Európa sorsát érintő kérdések előkészítéséről. (MTI) Hatékony eszmecsere Géniben Genfben, a szovjet misszió épületében kedden a szokásos „rutinülésre” ült össze a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai delegáció. Pontosan száz percig tárgyaltak és — mint közölték —, a megbeszélés lényegét tekintve ez az eszmecsere is hatékonynak bizonyult. Ezzel párhuzamosan egyébként már a küldöttségek szakértőinek munkacsoportja is tanácskozott. (MTI) Üdvözlő távirat Jugoszlávia ' nemzeti ünnepe alkalmából JOSIP BROZ TITO elvtársnak, ,a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének. DZSEMAL BIJEDICS elvtársnak. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság > Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökének. BELGRAD A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és az egész magvar. nép nevében jókívánságainkat fejezzük ki és üdvözöljük önöket, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségét és Választmányát, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségét, a szövetségi Végrehajtó Tanácsot és a szocializmust építő Jugoszlávia népeit. N agyrabecsül jük Jugoszlávia népeinek erőfeszítéseit, amelyeket országuk felvirágoztatása, a szocialista társadalom építése, a nemzetközi együttműködés és biztonság előmozdítása. a béke és a haladás érdekében kifejtenek, és őszintéin gratu'álunk az elért sikerekhez. Szívből kívánjuk, hogy pártjaink, kormányaink és népeink eredményes egviittműködése és országaink baráti viszonya a szocializmus, a béke és biztonság javára tovább fejlődjék és erősödjék KADAR J4NOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Üdvözlő távirat az albán nemzeti ünnep alkalmából AZ ALBÁN NÉPKÖZT ARS AS AG NEMZETGYŰLÉSE ELNÖKSÉGÉNEK TIRANA Nemzeti ünnepük, Albánia felszabadulásának 28, évfordulója alkalmából üdvözletünket küldjük önöknek és az albán népnek. Kívánjuk, hogy sikereket érjenek el hazájuk felvirágoztatásáért végzett munkájukban. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA Szovjet—viel na mi ira/fi;*sáí>i tárgyalások A Kremlben kedden megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági és műszaki együttműködéséről. A tárgyalások során véleménycserét folytattak a ke- reskedelmi-gazdai-ági kapcsolatok továbbfejlesztését érintő kérdésekről és a VDK gazdasági és védelmi képességének növeléséhez nyújtott segítségről. A VDK küldöttségének vezetője kifejezte mélységes köszönetét az SZKP-nak, a Szovjetunió kormányának és népének azért a nagy és hatékony segítségért, amelyet az amerikai garesszió elleni küzdelemben nyújt. . A szovjet küldöttség vezetője Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a vietnami küldöttségé pedig Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK miniszterelnök-helyettese. (MTI) Hathatós segítség Chilének Carlos Altamirano, a szocialista párt főtitkára Santia- góban sajtóértekezleten méltatta azt a támogatást, amelyet a szocialista országok nyújtanak Chilének. Altamirano rámutatott, hogy az észak-amerikai imperializmus megváltoztatta stratégiáját, s ma már nem teszi partra tengerészgyalogosait, mint ahogy Santo Do- mingóban vagy a Disznóöbölben tette. Sokkal álno- kabb, körmönfontabb eszközökhöz folyamodik. A gazdasági és pénzügyi erőszak eszközével próbálja gátolni a chilei forradalmi folyamatot. Az imperialista aknamunkával szemben Chile hathatós segítséget kap valamennyi baráti néptől, különösen a Szovjetuniótól, hangsúlyozta a szocialista párt főtitkára. Ezzel kapcsolatban Altamirano megemlítette: Salvador Al- lende köztársasági elnök egyebek között azért látogat a Szovjetunióba, hogy még szorosabbra fűzze a két ország közötti barátság szálait. (MTI) Louis Corvalan. a Chilei Kommunista Párt főtitkára Prágába érkezett. Kénünkön (balról a második). A repülőtéren a CSKP képviselői fogadták a vendéget NÓGRÁD - 1972. november 29., szerda Washington Vietnammal kapcsolatos szándékairól már önmagában az is sokat mond, hogy ismét holtpontra juttatták a VDK és az Egyesült Államok között Párizsban folyt bizalmas tárgyalásokat. A Fehér Ház manőverei baljóssá teszik a vietnami rendezés kilátásait. Erre mutat az az álláspont, amit Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója képviselt, amikor lényegében elutasította a korábban kidolgozott kilencpontos rendezési tervet, s azokat a követeléseket terjesztette elő, amelyekkel Thieu saigoni elnök akarja megtorpedózni a konfliktus politikai rendezését, az indokínai béke megteremtését. A három pontból álló saigoni követelés tulajdonképpen egyértelmű a Párizsban elfogadott béketerv semmissé nyilvánításával, mivel pontosan annak alapvető tartalmát támadja. Thieu ugyanis a megegyezést ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a Dél-Viet- nam északi részét felszabadító erők vállaljanak visszavonulási kötelezettséget, fosszák meg a kilencpontos egyezményben létrehozott „nemzeti megbékélés tanácsát” eredetileg kijelölt funkciójától, a demilitarizált övezetet ismerjék el államhatárnak, s így véglegesítsék az ország fel- osztottságát. Az elnökválasztást megelőzően Thieu indítványai csak ..hírlapi találgatások” formájában léteztek, a hivatalos Amerika csupán tisztázásra váró részletekről beszélt, s arról, hogy ezek megtárgyalása után semmi akadálya sincs Washington valós bizonyítványa az aláírásnak, a tűzszünet életbe lépésének. Nixon győzelmét követően azonban azonnal megváltozott Washingtonban mind a szóhasználat, mind pedig a hangsúly. Egyre többet és erélyesebben beszéltek arról, hogy Kissinger különösebb felhatalmazás nélkül, igen messzire ment el a párizsi bizalmas tárgyalásokon, s olyan feltételeket is elfogadott, amelyek egyáltalán nem felelnek meg az amerikai érdekeknek. Magyarán szólva: a Fehér Ház most már olyan megoldást próbál keresni, amely továbbra is hatalmon tartja a saigoni bábelnököt, s ezzel együtt biztosítja az indokínai térség korlátlan amerikai ellenőrzését. Nixon elnökválasztási sikere után voltaképpen az Egyesült Államok korlátlan hatalmú diktátora lett, újabb négy évre. Az előző ciklusban folytatott Vietnam-politika ismeretében ez semmi jóval nem biztat. Kockázatos a jósolga- tás, ez esetben azonban megkockáztathatjuk a véleményt: az elnök és a hivatalos Amerika további lépéseket is fog tenni hátrafelé. Erre mutat, hogy az utóbbi időben újra fokozták a Vietnami Demokratikus Köztársaság déli területeinek bombázását, s nem csökkentették a Saigonba irányúié fegyver- és hadianyagszállításokat sém. Nem kevésbé figyelemre méltó jel, hogy az Egyesült Államok, különböző polgári foglalkozások álcája alatt, számottevő katonai erőt akar Dél-Vietnamban tartani még akkor is, ha netalán létrejönne a tűzszünet, aminek közeliségére egyre kevesebb a remény. Nyugati megfigyelők szerint a Fehér Ház Vietnam-politiká- ja még mindig a katonai győzelem kicsikarására irányul. Arra, hogy a VDK-t térdre kényszerítsék, s ily módon biztosítsanak szabad kezet az Egyesült Államoknak a korlátlan cselekvésre. Lényegében tehát ugyanazt akarják, amit az elnökválasztásig folytattak, s amelyről taktikai okokból, a választók tekintélyes részének megnyeréséért időlegesen lemondtak. Az elnök Camp David-í nyaralójában persze ma is sok szó esik a „tisztességes békére” való törekvésről, a részletekről azonban vajmi keveset tud a világ, hiszen Kissinger Párizsban a Thieu által súgott elfogadhatatlan feltételeken kívül, semmiféle alternatívát nem nyújtott a rendezésre. Hasonló a helyzet az ugyancsak Párizsban folyó négyesértekezleten, ahol a Porter nagykövet vezette amerikai delegáció és a saigoni küldöttség szerepe csupán a VDK és DIFK realitásokat tükröző indítványainak visszautasítására korlátozódik. Jogos tehát a kérdés: hogyan akarja elérni az Egyesült Államok azt a sokat emlegetett „tisztességes békét”, ha -'landóan szembeszegül a rendezésre irányuló kezdeményezésekkel? A Nixon-kormány megbékélési szándékáról, politikai tisztességéről valós bizonyítványt állít ki az, amit Vietnam mindkét részében ma is elkövet. A saigoni amerikai parancsnokság kedd reggeli jelentése szerint például B— 52-es repülőerődök hajnalig ismét több ízben bombázták a VDK területét a 19. és 20. szélességi fok között. A támadások során 25 légikötelék több mint 2500 tonna bombát szórt le, jórészt polgári célpontokra. Kilenc hullámban támadták ugyanakkor Than Hoa és Vinh tartományokat, s a 17. szélességi foktól délre tizenegy bevetést hajtottak végre a Qúang Tri tartományban harcoló saigoni kormánycsapatok támogatására. Érdeklődéssel, de csappanó reményekkel várjuk a párizsi megbeszélések folytatását. Afelől semmi kétség, hogy a VDK megbízottja minden, az indokínai népek érdekeivel egyező javaslatot elfogad, s nem támaszt akadályokat a kilencpontos szerződéstervezet aláírásával szemben. Kérdés azonban, hogy a jelenleg Amerikában tartózkodó Kissinger térjeszt-e elő ilyen indítványokat. vagy pedig továbbra is kitart a régi nóta mellett. Sz. L
