Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-21 / 274. szám
A város legelőkelőbb helyén, a főtéren áll a reprezentatív üzlet. „Sajnos, hogy itt elő- kelősködünk” — panaszkodik Országh Gáborné, a Képcsarnok Vállalat üzletének vezetője — „a központban vagyunk, de egy sarokban, a Karancs Szálló tövében”. El-elnéze- getnek ide az emberek, de talán az utcaképet is jobban szolgálhatná szép kirakataival, ízléses bemutatótermével a képcsarnok, ha forgalmasabb helyre kerülne. Mindenesetre az ünnepek, a közelgő névnapok, a karácsony közeledte népszerűvé teszi azért így is az üzletet. Művészi ajándéktárgyait szívesen veszik a vásárlók. A napokban új árut hoztak, közöttük festményeket, kerámiákat, faliszőnyegeket. Érdekesek, keresettek a bőrszíjak, bőrláncok, bizsufélék, ötvös ékszerek is, melyek főleg a fiatalok kedvencei. Rendelésre hoztak most két Kovács Margit-szobrocskát is, melyek ritkák, de kedveltek. — kulcsár — Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLÁSI Vizler István, a szécsényi TÖVÁLL főmérnöke kérdezi: — Szeretném tudni, hogy mi lesz a mezőgazdasági beruházásokkal. ugyanis sok szó esik a szarvasmarha-programról, melyek mindenféleképp beruházásokat igényelnek, nem beszélve a TOVALL-ok munkájáról? Forgó Imre, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője válaszol: — Az összetett kérdést három részre szeretném elsősorban felbontani, s arról szólni, hogy mi az. ami elfogadható mértékűként fogható fel az építési beruházások nagyságrendjét illetően. Véleményem szerint ugyanis nem szabad hasonlítani a beruházások nagyságrendjét az 1970. évi, a legmagasabb beruházási szinthez, amely 1970. évben 182 millió forint volt. Az építőszervezetek, tehát a TÖ- VÁLL-ok gyakorlatilag erre a nagyságrendre lettek létrehozva. így kapacitásuk is jelenleg mintegy 200 millió forint termelési értékű. Ha ehhez viszonyítjuk a jelenlegi helyzetet, nyilván, hogy csökkent és így a kapacitásuk egy része is kihasználatlan. (1972- ben például 50 millióra csökkent termelési értékük). Nagyságrendben el fogadható egy 60—70 millió forint évi beruházás, hiszen az 1970. évi beruházás igen magas szintű volt, de akkor erre volt szükség, ami eredményezett is egy olyan feszültséget, hogy szinte erőn felüli munkát kívánt, illetve igényelt. Ez azt jelenti, hogy most maradt a TÖVÁLL-oknál egy mezőgazdaságon kívül felhasználható szabad kapacitás. Gyakorlatilag a kérdés első részére ez volna a válaszom. A szarvasmarhaprogram megvalósítása is ezt a szintet tételezi fel. így ez sem jelenti azt, hogy itt egy nagy építési beruházás fog megindulni.# Hiszen' elsősorban a meglevő beruházások kihasználásának biztosítása a Cél. 1970-ben a beruházások egy részét építésre fordítottuk, feltölteni pedig nem tudtuk megfelelőképpen ezeket a telepeivel Tehát ezeket kell kihasználni. feltölteni, ami nagyobb ütemű beruházások megindítását nem jelenti. A meglevő férőhelyek korszerűsítésével, takarmánykeverők építésével, takarmányszéritók építésében fog ez a tevékenység megnyilvánulni. Ez volna a kérdés második részére vonatkozó válaszom. Mivel a mezőgazdasági ágazatból felszabadult egy bizonyos kapacitás a TÖVÁLL- oknál, mi lesz ezeknek a sorsa? — szól a kérdés utolsó része. A TÖVÁLL-oknak a következő időszakban csak a mezőgazdasági beruházásokra alapozni a kapacitásukat nem lehet. Annál is inkább, mivel 120—130 millió forintos szabad kapacitásuk van a mezőgazdasági beruházások arányai miatt, ezt a kapacitást a mezőgazdasági ágazaton kívül kell lekötni, illetve ennek a lehetőségét kell megkeresni, hogy tudjanak szerződést kötni. Amiatt, hogy csökkent a mezőgazdasági beruházások aránya, nem jelenti azt, hogy a létrehozott TÖVALL-ok kapacitására nem lenne szükség. Megvan a lehetősége már most Is — bizonyos közgazda- sági szabályozók módosításával —, hogy ágazaton kívül elsősorban lakásépítés, egyéb tanácsi beruházások, egyéb MÉM-ágazathoz tartozó intézményi beruházásokat a Tö- VÁLL-ok vitelezzenek ki. Ennek ellenére jelenleg is van egy bizonyos feszültség amiatt, hogy a TÖVÁLL-ok kivitelezési létjogosultsága bizonyos korlátok közé van szorítva a jelenlegi közgazdasagí szabályozók miatt. Ugyanis a mezőgazdasági beruházásoknál alacsonyabb építésszerelési adót kell fizetni, míg más ágazatokban egy nagyobb forgalmi adót, építési adót (termelési adó) kell fizetniük. Éppen azt tartjuk mi is, hogy ennek a meglevő feszültségnek a feloldására központi intézkedésre lenne szükség. Tudomásom szerint ezzel foglalkoznak is a főhatóságok, s remélhetően 1973-ban ebben intézkedés történik.- tj A világűr távoli térségeiben Gigászi energiaforrások működnek: az elműlt évtizedben több mint 120 röntgencsillagot sikerült felfedezni. Ezekről az eredményekről ás a legújabb felfedezésekről részletes képet ad a Delta tudományos magazin új száma. Ismerteti az ősemberkutatás legújabb, sokat vitatott kérdéseit, a kenyai Rudolf-tó környékén újabban feltárt hominida leleteket, amelyek közül felfedezőik néhányat a homo habilis maradványainak tekintenek. Beszámol arról, hogy magyar kutatók lehetővé tették: a háztáji gazdaságokban szalmaágyáson valóságos gombagyárak létesíthetők, a barna óriás harmatgomba „Kerti óriás” változatának termesztésére. Izgalmas élettani kísérletekről tudósít „A távirányított majom” című cikk, amely felveti a kérdést: helyettesítheti-e a komputer az agyat? Szovjet kutatóknak ultrahangokkal végzett kísérletekben sikerült meggyorsítaniuk a folyadékok felszivárgását a hajszálcsövekben, s ez új megvilágításba helyezheti az élővilág anyagcsere-folyamatainak egy részét is. Ugyancsak szovjet eredmény az izomzatban keletkező biofeszultségekkel vezérelt „mindent tud” műkéz, amelynek újabb változatairól számol be a Delta. Ismerteti áz autók stabilitásával kapcsolatos kísérleteket („Autók a szélben”), beszámol acélból épített házak elkészítésének technikájáról, színes tudósítást közöl „gigantomániás” délszaki növényekről és tájékoztat azokról az újabban ismét megerősített feltevésekről (s a feltevések bizonyítékairól), miszerint Közép-Amerika őskultúrája Egyiptomból származik. Számos további információ, kis, képes beszámoló, Delta-lexikon és száznál több — javarészt színes — kép egészíti ki a Delta Magazin most megjelent új számát. Kakas a szobában A KITÖMÖTT kakas, amelyikről beszélni akarok, nem egyszerűen a szobában áll; Hanem a tisztaszobáiban.. Gyönyörű kakas. Tolla sárgásbarna, taraja vérpiros, farka szivárvánnyal játszó fekete. Áll moccanatlan, fölszegett nyakkal, sarkantyúját harciasán mereeztgetve. Mint egy pogánykori totemállat háziassá szelídült változata. Hogyan került a tisztaszobába? Egy társadalmi verseny, egy új népi vetélkedő következményeképpen. Talán úgy nevezhetnénk ezt a vetélkedőt, hogy: „Ki mennyit tud ?” Mármint felmutatni. Közszemlére kiállítható javakban. A vetélkedő, falun, azzal kezdődött: ki tudja mennél jobban átalakíttatni régi parasztházát, ki dobja ki először az öreg bútorokat? Ez volt a hőskor; ha valakinek sikerült hozzájutnia egy világító rekaimié nevű bútorkülteményhez, még a harmadik utcából is csodájára jártak. Hol vagyunk már ettől! Hiszen már a tegnapi versenycélok is elavultak. Tegnap az volt a cél: kd tud teljesen új házat építtetni, lépcsős fel járattal, sátortetővel. Ma az a cél: ki tud emeletes házat építtetni, garázzsal és vaskerítéssel. Tegnap az volt a cél: kinek van fürdőszobája. Ma: kinek van fürdőszobája — halványzöld csempével. Tegnap egy motorkerékpár volt a cél, ma egy autó. Tegnap még a kényelemszerző tárgyak puszta birtoklása volt a cél, mára finomodtak a versenykövetelményök. Televízió? Mosógép? Hűtőszekrény? Mindenkinek lehet. De kinek van nagyképernyős Orlonja, automata mosógépje, szuperhűtőszekrénye? És kinek van háztartási robotgépe, sztereo-rádiója, faltól-falig szőnyege, herendi porcelánja, kristályüveglkészlete, diszpárnája, olajfestménye, hangulatlámpája? A vetélkedő szinte mindenkit magával ragad, s lei tagadhatná, hogy van benne valami gyönyörű. A birtokba vételnek valami jóvátevő mámora. A semimitlen szegénységnek valami fellázadt mohósága: magunk köré gyűjteni mindent, ami nemrégi állapotaink szerint csak keveseké lehetett volna. Kibújni a halott gerendájú házacskákból, s fölnyújtózkodni a sátortetők magasáig! Elég a mo- sóteknőkből, a horpadt lavórokból, a földes szobákból, a téli esték sötét csendjéből, a szűk ablakocskákból, a szobafalak kopársá- gából. Csak zubogjon a meleg víz a kádba, a mosógépbe, duruzsoljon a robotgép, a hűtő- szekrény, villogjon a képernyő, süppedjen a szőnyeg, zuhogjon a napfény, ragyogjon a csillár meg a kristálypohár! Honfoglalás ez, végre azoké is, akiknek ezer éven át hiába volt rá egyedüli jussuk. De akiknek — éppen ezért — nincs még benne gyakorlatuk. Akik úgy rendezik el maguk körül a frissen szerzett tárgyakat, hogy a régi holmikkal együtt régi ízlésüket is sutba dobják. Így került a parasztszobákba, még a hőskorban, a kombinált szekrény. És így épülnek moist, a pallérízlés színvonalán, a „viliaházak” tízezrei. * Így zsúfolódnak továbbra is a csaladok a nyári konyhákban, mert a szép új szobákat- konyhákat kár volna bepiszkítani. Így kerül csipketerítő és poroelántáncosnő az automata mosógépekre. kihasználatlan halványzöld kád a fürdőszobákba, rózsaszín díványpárna a soha ki nem bontott ágyakra. Es így került a kakas a tisztaszobába. Áll moccanatlan, fölszegett nyakkal, sarkantyúját harciasán meresztgetve. Mintha éppen kukorékolni akarna, vagy fölrepülni a csillárra. De ezt már soha meg nem teheti: hangja sincs, izma sincs, nem él. Olyan, mint egy totemállat a nomád sátrak bejárata fölött, vagy mint a lelőtt vadmndár a vadászszobákban. Áll ez a derék. kitömött háziszárnyas, mint gyermeteg jelképe annak a vetélkedőnek, amely túlbuzgóságában, íme, idáig szaladt... Nem merném azt álltíani, hogy ezzel vége is, tovább menni már nem lehet. Bizonyos, hogy vannak még háziszámyasok a baromfi- udvarban, lesznek hát még gyermetegebb ötletek is e vetélkedőben. De egyszer ez a vetélkedő is lecsíhad. És a birtoklás_mohó örömét felváltja a birtokba vevés csöndes természetessége. Az új szobák otthonossá tétele, az új tárgyak magukhoz kezesítése. Akkor majd minden a helyére kerül, oda, ahová való: az ember a tisztaszobába, a kakas a baromfi- udvarba. A honfoglalás csak akikor és csak így fejeződhet be. Mert néhány dolgot előbb-utóbb tudomásul kell vennünk: Az egyik az, hogy a folyamat, amelynek egy-két jellemzőjét elősoroltam itt, valóban honfoglalás, s a honfoglaláshoz a szépen és okosan berendezkedés is hozzátartozik. s megtanulása annak, hogy az így berendezett szőkébb és tágabb hazában szépen és okosan is éljünk. Hozzámagasodva, hozzászépülve, hozzáokosodva a lehetőségekhez. A MÁSIK AZ, hogy mindent saját érdekünkben, a magunk javára teszünk ugyan, de valamiképpen történelmi szolgálatot is teljesítünk vele. Eddig minden hatalomra jutott osztály megteremtette a maga uralkodó létformáját, kultúráját, ízlését, most rajtunk a sor. Hogy amit eddig felhalmoztunk, azt el ne veszítsük, ellenkezőleg: megrostálva kiteljesítsük. Hogy felhasználva új lehetőségeinket. megteremtsük a magunk uralkodó létformáját, kultúráját, ízlését, a század színvonalán, a modernség legjobb követelményei szerint. Faragó Vilmos ÍRTUNK RÓLA! Mindenki tanácstalan Több mint egy negyedévvel ezelőtt, pontosabban augusztus harmadlkai és negyedikéi számunkban, ..Egy kicsit igazuk van” és „Kinek a tulajdona?” címmel két Írás jelent meg' egymást követve a mara- kodipusztai kultúrotthonnal kapcsolatban. A cikk írója megkereste azokat, akiknek valami „közük” van vagy volt a félbenhagyott művelődési otthonhoz. Áz akkor megjelent nyllatokzatok nagy port vertek fel Marakodin. A hajdani, idézett végrehajtó bizottsági jegyzőkönyvek bizonyítják, ^kezdeti anyagi támogatással a megkezdett beruházás komoly szándékát. Az idő múlása köztudottan nem ezt Igazolta. A lapban megjelent nyilatkozatok után joggal várta Marakodipuszta lakossága, hogy történik valami az épülettel. Mindhiába, mert a helyzet változatlan. Hogy mennyire nem történt semmi, hűen illusztrálja az akkori gallyak megléte is. Nehéz elképzelni az épületet esöverte falaival, hiányos födémdeszkázatával, klubnak nevezett helyiségével, melynek ablakain öreg, színpadi függönyök takarják sivárságát, hogy a kultúra hordozója lehet. Azzal mindenki egyetért, hogy az eredeti elképzelések kicsit túlzottak voltak. CSAK BESZÉLNEK RÓLA A helyszínen járva találkoztam Simon Lászlóval, aki a kultúrotthonnal szemben lakik. ' — Éppen azon gondolkodtam, hogy írok a Televíziónak Rengeteg munkánk és pénzünk fekszik az épületben, amit olyan büszkén kezdtünk el, s most szégyenkeznünk kell miatta. Neheztelünk a tanácsra, mert nem tudja befejezni. Marakodipuszta közigazgatásilag a karancskeszi tanácshoz tartozik. A tanácselnök, Futó László, az említett cikk- hen úgy nyilatkozott, hogy nem időszerű ezzel a kérdéssel foglalkozni. — Szó szerint nem úgy fogalmaztam, de ezt az állításomat is meg tudom védeni. Jelenlegi pénzügyi lehetőségeink nem nyújtanak módot minimális támogatásra sem. Elég bosszúságot okozott már eddig is a kultúrház. Szinte minden tanácskozáson felvetődik, mi lesz a sorsa. Sajnos, meglevő pénzeszközeinket tartalékolni kell más, fontosabb feladatokra. Próbáltunk a helyi termelőszövetkezettel egyezséget kötni, hogy vegyék át és hasznosítsák a nagv alapterületű épületet, de minden eredmény nélkül. Szőllős Gábor tanácstag Ma- rakodipusztán. ö is kifejtette véleményét annak idején. — Arról beszélünk, hogyan tudnánk célszerűen kihasználni a létesítményt. Vannak ötletek, ha sikerülne kisebb alapterületűre átalakítani, megoldható lenne például az idősebb lakók oróosi felülvizsgálata a helyszínen, kisebb ösz- szejöveteleket tarthatnánk. Mindennek alapja azonban a pénz. NEM MARAKODNAK MARAKODIN A községi tanács tett ugyan lépéseket az épület kihasználását illetően, de úgy látszik nem váltják egymást az ajánlatok. Ahhoz, hogy bármit is lehessen kezdeni vele. mindenképpen két-háromszázezer forint ráfordítás szükséges. Nem is „marakodhatnak” rajta az üzemek, amikor a község vezetői a Nógrád megyei Tanács VB ipari osztályát sem keresték meg. Pedig az Ipari osztály sokszor reménytelen helyzetben tudott más NÓGRAD - 1972. helyeken megfelelő, kisebb ipari üzemtelepítésben segítséget nyújtani a tanácsoknak. Ezzel kapcsolatban az osztály főelőadója, Bőviz József az alábbiakat mondta: — Nem tudhatunk arról, hogy hol és milyen épület alkalmas ipartelepítésre. Ha a községi tanács vezetői megkeresnek bennünket ilyen kéréssel, megpróbálunk segítséget nyújtani. Ezt megelőzően munkaerő-felmérésre van szükségünk. Erről a munkaerő-felmérésről már esett szó az említett cikkben. Akkor Herczeg István, a járási hivatal munkaügyi főelőadója biztosítottnak látta a munkaerő-szükségletet. A járás területének gazdája az első fokú építési hatóság. A járási hivatal műszaki osztályának vezetője, Balázs Pál szűkszavúan válaszolt a feltett kérdésre. — Ne értéé félre, de ezzel kapcsolatban nem tudok semmit mondani. Ezt tényleg nem lehet félreérteni. ' NÉPGAZDASÁGI érdek is Tévedtek azok, akik azt hitték, a sajtó nyilvánossága változást hoz Marakodipusz- tán. Nem az bosszantó, hogy negyedév elteltével nem sikerült megoldani a kulHrház sorsát, hisz’ ehhez tíz év is kevés volt, hanem az, hogv még a kezdeményezésnek a látszata sincs meg. Két dolog világos. Az épületre, mint kultúrházra már nincs szükség. A másik, a lebontására megint csak merészség lenne gondolni. Nincs más hátra, mint várni türelmesen az önavulásra9 Nem! Valahol napirendre kell tűzni a kultúrház ügvét. ahol érdemi döntés születhet. Szabó Gyula 21., kedd $
