Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Kiest Tímea levelét megírta... Némelyikük még csak diktálja, a nagyobbak már kezük közé szorítják a ceruzát, tollat: fogalmazzák leveleiket Télapó bácsihoz. Lassan itt van újra a nagy gyermekünnep, s az áruházak, szaküzletek hatalmas választékkal igyekeznek a legapróbbak játékigényeit kielégíteni. A Centrum Áruházban már áll a vásár, s lega­lább olyan nagy a forgalom, mintha az ünnep előtti utolsó órákban lennénk. Minden­esetre már érdemes most sorba állni, nézegetni a sok „csalafintaságot", hogy biztos le­gyen a választás — kulcsár — A TÁRGYALÓTEREMBŐL Majdnem bűnösök r? év márciusiban a délutáni Arákban tehervonat Indult Ho- moakóújralurúl Salgótarján fe­lé. Hallva Jór.sef moadonyveaetd hamarosan észrevette, hogy nem tud fékezni, miközben a vonat 6S—70 kilométeres sebességre gyor­sult. Vészslpjelaést adott le, azu­tán ellengozre kapcsait, aminek következtében a kerekek a hala­dási Iránnyal ellenkezően kezd­tek forogni, de ez különösebb fé­kezd hatással nem jarl. A . váltó­őrök és a sompskoújfalui MAV- ullomás szolgálattevője a vészjel hallatán telefonon értesítettek a tarjáni vasútállomást. Szabad vá­gányra kellett volna terelni a szerelvény, de erre az idő rö­vidsége miatt már nem volt mód. Az érkező vonat belerohant egy rakodás alatt álló szerelvénybe, amelynek több kocsija kisiklott, a pályatest mellett állő három­lakásos épület pedig összedőlt. Megrongálódott a pályatest és a rakodógépek, hárman nyolc na­pon túl, egy személy pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A keletkezett anyagi kár i 096 013 forint. A vizsgálat a következőkre de­rített fényt: a szerelvény Össze­állításakor nagyon sok szabályta­lanságot kővettek el. A vizsgálat során talállak hibás fékezőszele­pet, üzemen kívül helyezett se­bességmérő érát, de nem talál­tak kéziféket. Tapasztalniuk kel­lett, hogy a szerkocsi fékjét ki­kapcsolták, és hogy rossz a fő­vezeték feszmérője. A MAV-állomás vezetője fele­lős, amiért gazdaságossági szem­pontokra bivalkozva eltűrte, hogy tolőmozdon.vként félmeleg gőz- mozdonyt alkalmazzanak, holott a MAV-rendelkezések értelmében csakis üzemképes, a biztonság követelményeinek megfelelő moz­dony vehet részt a forgalomban. Megállapították, hogy a moz­donyvezető Is hibás volt, mert későn alkalmazott gyorsfékezést. Súlyon hibát követett el a szerel­vény két összeállítója: Újvári Oyörgy lakatos, és Czikora Ist­ván kocslvlzsgáló, akik a fékpró­ba megkezdése előtt nem gondos, kodtak a tolómozdony főlégveze­tékből való kikapcsolásáról, és a hibák észlelésekor a fékpróba megismétléséről. Kérdés már most, hogy a sok szabályszegő közül kik azok, akik mulasztásukért büntetőjogi­lag is felelőssé tehetők? A ba­lassagyarmati Járásbíróság úgy találta, hogy Újvári György és Czikora István az a két személy, aki a vasúti közlekedés biztonsá­ga elleni, különösen nagy kárt okozó gondatlan bűntettet elkö. vette, mert az ő mulasztásuk ve­zetett a balesethez. De a teljes igazság kedvéért az Ítélet Indok­lásában megjegyezték, hogy a „balesettel más személyek sza­bályszegései Is nagymértékben okozati összefüggésben állanak”. Ez a megállapítás nem vonatko­zik valamennyi fellelt műszaki hibára, annyi azonban bizonyos, hogy sok olyan volt közöttük — Így páldául a sebességmérő óra hibája —, amely lényegében ne­hezebbé tette a vádlottak ellen­őrző munkáját. Elgondolkoztató, hogy a vád. iottakra ezt az esetet leszámítva, sohasem volt Jellemző a felelőt­len, könnyelmű munkavégzés. Mindketten voltak már kiváló dol­gozók, Újvári György a „KBz- bi/tonsvgi Érdemérem" bronz fo­kozatát Is megkapta már. De a felületesség, lazaság, amelyet az ember lépten-nyomon tapasztal maga körül, bizony „ragadós”. Ok pedig éppen elég szabályta­lansággal találkozhattak munkahe. Ivükön, mint azt az eddig emlí­tett tények igazolják. Ez persze nem menti őket. Akik kevéssé ismerői az emberi természetnek és ezért kevéssé elnézőek, minden bizonnyal megkockáztatnák még ezt a kijelentést is: pontosan ez­ért kellett volna fokozott ébersé­get tanúsítaniuk. Nehéz egy ilyen könyörtelenül következetes nézettel szembeszáll­ni. Annyit azért hozzáfűznék a történtekhez, ha a MAV-állomás valamennyi dolgozója körültekin­tően végzi a munkáját, talán nem került volna sor két munkatár­suk tizenöt hónapi — három év próbaidőre felfüggesztett — fog­házbüntetésére. Valamennyien fe­lelősek, — ha nem Is közvetlenül a balesetért —, elitéit munkatár­saikért. Sz. K. Ahol a vonatok nem állnak meg ////////////////////////////////////Stf//////////////////////////////////// — A páratlan számnál agy hosszút, a párosnál mindig Hét hosszút csengetnek. Jó az, ha megszólal a csengő, mert akkor van egy kis mozgal­masság. Visszajelezni, sorom­pót lezárni, no, szóval az em­ber nem érzi magát egyedül. A forgalom? Errefelé nem nagy. Eddig leszaladt hat személyvonat, meg három te­her. Van még hátra két sze­mély és egy teher. Az asztalon felcsörrent a készülék. Megyeri László so­rompóőr bejegyez a szolgálati naplóba, aztán lezárja a so­rompót. — Külön tudománya van ennek. Tudom azt, hogy a vo­nat mikor indul ki az állo­másról, mennyi az őrhelyig a menetideje, összeadok, ki­vonok és a sorompó négy perccel a vonat áthaladása előtt lecsukódik. Olyan fog­lalkozás ez kérem, amely ál­landó tanulást igényel. Ré­gebben pályamunkás voltam, aztán átképeztem magam és 1968. májusától vagyok so­rompóőr. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, be­tanultam a rendeleteket, uta­sításokat. Minden hónapban elmegyek a szakmai képzésre; itt ismertetik a módosításokat, az új rendelkezést, Mert nagy itt a felelősség .,. Az őrház homlokán a 18-as szám van. A 18-as őrház egy pont a bonyolult rendszerben Becske és Magyarnándor kö­zött. A számozás Budapest Keleti pályudvarról indul. A 18-as őrháznál nincsenek utasok, mert itt a vonatok soha nem állnak meg. — Hacsak el nem akadnak. Előfordult már, hogy túlhosz- szú volt a szerelvény és a nagy emelkedőben nem tudott kiszaladni. Akkor visszatola­tott és újra nekiindult. A mozdonyvezetőket csak látás­ból ismerem, meg ők is en­gem. Tisztelgünk egymásnak: ők mennek, én maradok. Zsebrádió, egy újság, fé­nyesre csiszolt petróleumlám­pa, megfakult jelzőtárcsa; a sorompóőr társai. — A szolgálati idő 12 órás, utána egy nap pihenés követ­kezik. Most például reggel hattól este hatig vagyok szol­gálatban. Néha rádiózok, vagy olvasgatom az utasításokat. A sorompó karbantartása is az én munkám. Az éjszakai mű-, szak a legveszedelmesebb. Akkor könnyen elalhat az ember és annak gyászos vége lehet. Ha bejön az éjjel, töb­bet cigarettázok. Mert füstfú­jás közben nem jön olyan gyorsan az álom. Meg sok­szor eszek is, az is időtöltés. Kettős felelősség. Vigyázni a vonatokat is, meg a közúti forgalmat is. Udvariasság; nem visszakiabálni a türel­metlen autósoknak, nem be­gerjedni a szemtelenkedőktől. A kettős felelősség egyéni fe­lelősség; ha baj adódna elő, nincsenek „még” hibázok, csak egy hibás van; aki fi­gyelmetlen volt, aki nem tél­iesítetté szolgálati kötelessé­geit. Két hosszú csengetés. Jön a 24-es személy. Atrobog az őr­helyen és eltűnik. Megyeri László tiszteleg, aztán zöld utat enged a járműveknek és visszaballag. Rágyújt. Az evés­hez most nincs kedve: ma már sokat evett. Táskában hordja az élelmet, általában hideget, de melegíteni is le­het a kályhán. — Debercsényből járok; amíg lehet biciklivel. Húsz perc alatt itt van az ember. Télen meg színes szőttes a közlekedésem. Én már csak így mondom, mert azzal jö­vök, ami van. Sokszor a saját lábamon, gyalog. Családom is van: a lány nyolcéves, a két ikerfiú meg négy. A felesé­gem nem dolgozik, a férfi az eltartó a háznál. Nekem kell Pedagógus párttaggyűiés A tettek jellemezzék a munkát Ezen az estébe nyúló délu­tánon átmelegedtek az embe­reik a salgótarjáni Gagarin iskola helyiségében. Nemcsak a radiátorok melegétől. A sal- gótarjánin pedagógus párttag­gyűlést tartották meg ezen a délutánon. Több mint három­órás élénk eszmecsere alakult itt ki, mig végül az Intema- cionálé elénefclésével véget ért a taggyűlés. Nyolcvan tag Nagy Imre, az aia.pszervezet titkára elmondja: mintegy #0 tagja van jelenleg a város is­koláiból ennek az alapszerve­zetnek. Valóban, igen fontos tehát, hegy miben látják ten­nivalóikat a ma és a holnap iskolájában? A beszámoló is részletekbe menően szól az alapszervezet, a kommunista pedagógusok feladatairól az oktatáspolitikai határozat megvalósításában. Ahogy hallottuk: — Ez a mi pártunk határo­zata, közvetlen munkánkról szól, megvalósításáért elsősor­ban mi vagyunk felelősek. Mi­vel jó határozatról van szó, a közvélemény is kedvezően fo­gadta, reálisan mutatja be a jelenlegi helyzetünket, ered­ményeinket, problémáinkat, mértéktartóan, erőinkhez mér­ten tűzte ki a feladatokat. Segíteni kell a nevelési ér­tekezletek jó előkészítését. Ott már a feladatok konkrét megvalósításáról, annak mód­jairól kell majd beszélnünk. Mit tud tenni, hogyan kezd hozzá az óvoda, az iskola a határozatból eredő feladatok megvalósításához. Ne a vára­kozás, hanem a tettek jelle­mezzék munkánkat. A felsőbb szervek is adnak ki rendelke­zéseket, de kezdeményezni lehet és kell az iskolákban, intézményekben is. Természetesen, ezen a népes taggyűlésen is felmerült: a fe­ladatok megoldáséhoz szüksé­ges a tárgyi és személyi fel­tételek javítása. S bizony, Sal­gótarjánban is akad még é te­rén tennivaló. Hiszen a fel­fokozott ütemű urbanizációs folyamait az utóbbi években belső feszültségeket is ered­ményezett, oktatási intéz­ményhálózatunk elmaradt e fejlődéstől. Ennek ellenére — s erről Szabó Aladár, a sal­gótarjáni városi pártbizottság titkára, s Csík Pál. a városi tanács elnökhelyettese is szó. lőtt — javultak az oktató-ne­velő tevékenység feltételei. S * feltételek javítása a jövőben ,s tervszerűen folyik. történő előrelépést hangsú­lyozták a jelenlevők. — Most főleg ott kell előre­lépnünk, amihez a lehetősé­geink megvannak — mondotta Nagy Imre. — Nálunk is vannak tartalékok. Csak fel kell tárni őket. Bizonyos ki­sebb belső átszervezésekkel, egységesebb eljárásokkal, a tanulók bevonásával már most tudjuk fokozni nevelőimun­kánkat. Az iskola belső életének alappillére a demokratizmus. A szocialista demokrácia alap­tétele az, hogy benne a jogok és a kötelességek szoros egy­ségben vannak. Tovább kell fejleszteni a tantestületekben a kritikát, önkritikát, s ehhez megfelelő légkör kialakítására van szükség. Az oktató-nevelő munka színvonalának emelését nem lehet elképzelni a pedagógu­sok következetes önképzése, továbbképzése nélkül. Sajnoß, arra is volt példa a salgótar­jáni iskolákban, hogy a ne­velők egy része azt sem tud­ta, milyen folyóirat jár az is­kolának? Többen nem olvas­sák a Köznevelést, amely pe­dig egyik legjobban használ­ható folyóirata a pedagógu­soknak. A nevelők továbbkép­zésével kapcsolatban az isko­lák vezetősége már most kezd­jen hozzá a jövő évi ideoló­giai, szakmai beiskolázási terv elkészítéséhez. A jelentkezés­ben is mutassanak jó- példát a párttagok A tanulóik túlterhelését egyelőre azzal csökkentsük, hogy a Jelenlegi tantervi anyag általuk kihagyható részét kö­zöljék a megalakult országos tantervcsökkentő bizottságok­kal. Erre is van egyébként felhívás a Köznevelésben. Egyébként, egyes szakfelügye­lőket, kitüntetett nevelőket is felkért már a minisztérium erre. S a Köznevelésben is lesz vitafórum e témával kap­csolatban. A délután túlter­helt gyerekek szüleivel is be­széljenek a nevelők, az osz­tályfőnökök az elfoglaltságok csökkentése érdekében. Alapozás az óvodában Ugyancsak fontos feladat továbbra is a fizikai dolgozók gyermekeinek segítése. Meg kell találná a legváltozato­sabb formákat minden iskolá­nak lehetőségéhez mérten. Ügy ahogyan például a u-aga- rin Általános Iskola KISZ- csoportja tette. A tanulók megfelelő továbbtanulását jobb pályairányítást munkával kell segíteni. Ehhez minde­nekelőtt jobban meg kell is­merni egyéniségüket, tehetsé­güket (s ez ne csak a szellemi munkára való alkalmasságot jelentse.) A nevelőknek is jó­val több szakmát kell megis­merni. A tanulmányi kirándu­lásokat, üzemlátogatásokat jobban a pályaválasztási te­vékenység javítása érdekében kell szervezni. Az általános iskola alapozó munkáját csak az óvodával együtt tudja megvalósítani Mezőfi Zoltánná városi óvo­dai felügyelő is szólott arról, hogy az óvoda iskolaelőkészúő funkciója évről évre nő. Ez­zel azonban nincs szinkronban az iskolával való kapcsolatok kölcsönös mélyítése. Főleg a nagycsoportok és az első osztá­lyok vezetőd között lehetne ezt mielőbb rendszeressé tenni. Szilágyi László, Krajnák Tibor, Szilasi András, Kugel Tiborné, Gordos Jánosné, Nagy Imréné néhány gondról, illet­ve kezdeményezésről ejtettek szót. S valamennyien hangsú­lyozták: a határozat nem csu­pán az óvodát, az Iskolát érin­ti, hanem az egész társadal­mat. A nevelőik a kitűzött fel­adatokat csakis a helyi üze­mekkel, társadalmi szervek­kel, szülőkkel közösen tudják megoldani. Minden oktatád intézménynek meg kell talál­nia a helyi társadalmi bázi­sát. Bátran kezdeményezzenek A taggyűlésen nyilvánvaló­vá vált ismételten az is, hogy a határozat végrehajtásában példaadással kell elöl járni a kommunista pedagógusoknak Az iskolai pártcsoportok, s valamennyi párttag éberen kí­sérjék figyelemmel ezt a mun­kát. Merjenek kezdeményezni, javasolni, vagy bírálni, ha kell. Ne csak akarjunk tenni — tegyünk is. A tettek jel­lemezzék a munkát. T. E. J\tem kell komolyan venni Az alappillér: a demokratizmus A taggyűlésen azonban el­sősorban a tartalmi munkában jól dolgoznom, hisz ebből élünk. Alapkeresete 1700 forint. Aztán van éjszakai pótlék is, meg családi pótlék Is. — Szabad idő kevés. Az Is munkával megy el. Tevékeny­kedés a ház körül. Almozni segítek az apósnak, rendbe tartom a portát. Újságot olva­sunk, rádiót hallgatunk. Tv még nincs,: karácsonyra aka­runk venni. Tudja, úgy van az, hogy mindenki a többre vágyik: szórakozni is, meg dolgozni is nem lehet. Vagy az egyik, vagy a másik. A szórakozást elviszi a munka. Hivatásszeretet, a szakma ismerete, szépségei. Kötődés a munkahelyhez. Megyeri Lász­ló sorompóőr, 34 éves. Eddig 18 évet dolgozott a vasútnál, ebből 13 évig pályamunkás volt. — Tizenhét éves koromtól vasutas vagyok. Nem szeret­nék vándormadár lenni. Sze­retem a vasutat, itt nőttem fel, itt is fogok megöregedni. Édesapám is ugyanezt a szak­mát űzte. Nem rossz munka ez, higgye el. Besötétedett. A petróleum- lámpa fénye vibrál a falon. Ködös, nedves este van. A te­lefon hallgat az asztalon. Pe­dig jó az, ha megszólal a csen­gő, akkor van egy kis moz­galmasság. V. Kiss Mária Nem tudom, megfigyelték-e, hogy manapság lassan min­den gombnyomásra történik? Gombja van a vekkernek, aminek reggelenként oda kell vágni, hogy abbahagyja a csörgést, gombra működik a csen­gő, a porszívógép, a centrifuga, a mosógép, a televízió. Ha le akarunk szállni az autóbuszról, az ajtó fölött ott a gomb, amit meg kell nyomni. Ki is van írva, „tessék jelezni, ha leszállni kíván”. A házi telefonon is van egy piros gomb, amit akkor nyomkodunk nagy előszeretettel, ha városi vonalat szeret­nénk kapni. A kattanós villanykapcsolókat fölváltották a nyomógombosak, nyomni kell a felvonó kapcsolószerkeze, tét, ha fel akarunk jutni a tizedik emeletre, kivéve, ha ép­pen rossz a lift. Altkor gyalog is mehetünk, ráadásul nyomni se kell semmit, egymagában az is célravezető, ha valaki elég fürgén szedi a lábát. A munkahelyekről, az üzemekről ne is beszéljünk. Gomb­nyomással teremt kapcsolatot az igazgató a titkárnőjével, hogy kávét rendeljen, a műhelyekben egyre több az auto­mata, vagy félautomata gép, amelynek kezelésénél a legne­hezebb fizikai munka az indítógomb benyomása. Egy üzem­vezető nemrégen nevetve meg is jegyezte: „Minek vennék fel nagy órabérrel régi, gyakorlott szakmunkást gépkezelő­nek? Arra, hogy a gombokat nyomkodja?!...” Szóval, csodákkal vagyunk körülvéve, igaz, egészen ter­mészetes és hétköznapi csodákkal. Csak az embert nem sikerült még kellőképpen „nyomó- gombosi tani”. Pedig milyen szép is lenne! Előző nap a fő­nök fölhúzná a beosztottjait, akár á vekkerórát, bár ez időn­ként már most is megtörténik, de nem mindig eléggé hatá­sos. S másnap reggel mindnyájan egyszerre, frissen és mun­kára készen ugrálnak ki az ágyból. A tarkóján mindenkinek lenne egy gomb, amit a portás a kapunál benyomhatna, és kezdődhetne a munka. Ki-ki azt tenné és gondolná, amire „beprogramozták”, gyorsan és pontosan. Mindenesetre, nem szabad elcsüggedni. Ha így megy tovább, egyszer eljön még az Idő, amikor valóban „együtt sírunk és nevetünk”. Természetesen, gombnyomásra. Egyesek máris csupán a megnyomható gombokban hajlandók mérni a saját gyarapodásukat. A kabátgomb már nem is elég jó nekik, pedig azt is meg lehet nyomni. Ha rajtuk i múlna, már holnapra egyetlen nagy kapcsológomb lenne a világ, ami tetszés szerint szolgáltat hideget, meleget, bort, búzát, békességet. Ami azt illeti, nem is lenne rossz. Hát, nem könnyebb lenne ezt nyomkodni, mint dolgozni? —Is NÓGRÁD - 1972. november 19., vasárnap 5

Next

/
Thumbnails
Contents