Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Kiest Tímea levelét megírta... Némelyikük még csak diktálja, a nagyobbak már kezük közé szorítják a ceruzát, tollat: fogalmazzák leveleiket Télapó bácsihoz. Lassan itt van újra a nagy gyermekünnep, s az áruházak, szaküzletek hatalmas választékkal igyekeznek a legapróbbak játékigényeit kielégíteni. A Centrum Áruházban már áll a vásár, s legalább olyan nagy a forgalom, mintha az ünnep előtti utolsó órákban lennénk. Mindenesetre már érdemes most sorba állni, nézegetni a sok „csalafintaságot", hogy biztos legyen a választás — kulcsár —

A TÁRGYALÓTEREMBŐL Majdnem bűnösök

r? év márciusiban a délutáni Arákban tehervonat Indult Ho- moakóújralurúl Salgótarján felé. Hallva Jór.sef moadonyveaetd hamarosan észrevette, hogy nem tud fékezni, miközben a vonat 6S—70 kilométeres sebességre gyorsult. Vészslpjelaést adott le, azután ellengozre kapcsait, aminek következtében a kerekek a haladási Iránnyal ellenkezően kezdtek forogni, de ez különösebb fékezd hatással nem jarl. A . váltóőrök és a sompskoújfalui MAV- ullomás szolgálattevője a vészjel hallatán telefonon értesítettek a tarjáni vasútállomást. Szabad vágányra kellett volna terelni a szerelvény, de erre az idő rövidsége miatt már nem volt mód. Az érkező vonat belerohant egy rakodás alatt álló szerelvénybe, amelynek több kocsija kisiklott, a pályatest mellett állő háromlakásos épület pedig összedőlt. Megrongálódott a pályatest és a rakodógépek, hárman nyolc napon túl, egy személy pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A keletkezett anyagi kár i 096 013 forint.

A vizsgálat a következőkre derített fényt: a szerelvény Összeállításakor nagyon sok szabálytalanságot kővettek el. A vizsgálat során talállak hibás fékezőszelepet, üzemen kívül helyezett sebességmérő érát, de nem találtak kéziféket. Tapasztalniuk kellett, hogy a szerkocsi fékjét kikapcsolták, és hogy rossz a fővezeték feszmérője.

A MAV-állomás vezetője felelős, amiért gazdaságossági szempontokra bivalkozva eltűrte, hogy tolőmozdon.vként félmeleg gőz- mozdonyt alkalmazzanak, holott a MAV-rendelkezések értelmében csakis üzemképes, a biztonság követelményeinek megfelelő mozdony vehet részt a forgalomban.

Megállapították, hogy a mozdonyvezető Is hibás volt, mert későn alkalmazott gyorsfékezést. Súlyon hibát követett el a szerelvény két összeállítója: Újvári

Oyörgy lakatos, és Czikora István kocslvlzsgáló, akik a fékpróba megkezdése előtt nem gondos, kodtak a tolómozdony főlégvezetékből való kikapcsolásáról, és a hibák észlelésekor a fékpróba megismétléséről.

Kérdés már most, hogy a sok szabályszegő közül kik azok, akik mulasztásukért büntetőjogilag is felelőssé tehetők? A balassagyarmati Járásbíróság úgy találta, hogy Újvári György és Czikora István az a két személy, aki a vasúti közlekedés biztonsága elleni, különösen nagy kárt okozó gondatlan bűntettet elkö. vette, mert az ő mulasztásuk vezetett a balesethez. De a teljes igazság kedvéért az Ítélet Indoklásában megjegyezték, hogy a „balesettel más személyek szabályszegései Is nagymértékben okozati összefüggésben állanak”. Ez a megállapítás nem vonatkozik valamennyi fellelt műszaki hibára, annyi azonban bizonyos, hogy sok olyan volt közöttük — Így páldául a sebességmérő óra

hibája —, amely lényegében nehezebbé tette a vádlottak ellenőrző munkáját.

Elgondolkoztató, hogy a vád. iottakra ezt az esetet leszámítva, sohasem volt Jellemző a felelőtlen, könnyelmű munkavégzés. Mindketten voltak már kiváló dolgozók, Újvári György a „KBz- bi/tonsvgi Érdemérem" bronz fokozatát Is megkapta már. De a felületesség, lazaság, amelyet az ember lépten-nyomon tapasztal maga körül, bizony „ragadós”.

Ok pedig éppen elég szabálytalansággal találkozhattak munkahe. Ivükön, mint azt az eddig említett tények igazolják. Ez persze

nem menti őket. Akik kevéssé ismerői az emberi természetnek és

ezért kevéssé elnézőek, minden bizonnyal megkockáztatnák még ezt a kijelentést is: pontosan ezért kellett volna fokozott éberséget tanúsítaniuk.

Nehéz egy ilyen könyörtelenül következetes nézettel szembeszállni.

Annyit azért hozzáfűznék a történtekhez, ha a MAV-állomás valamennyi dolgozója körültekintően végzi a munkáját, talán nem került volna sor két munkatársuk tizenöt hónapi — három év próbaidőre felfüggesztett — fogházbüntetésére. Valamennyien felelősek, — ha nem Is közvetlenül a balesetért —, elitéit munkatársaikért.

Sz. K.

Ahol a vonatok nem állnak meg

////////////////////////////////////Stf////////////////////////////////////

— A páratlan számnál agy hosszút, a párosnál mindig Hét hosszút csengetnek. Jó az, ha megszólal a csengő, mert akkor van egy kis mozgalmasság. Visszajelezni, sorompót lezárni, no, szóval az ember nem érzi magát egyedül. A forgalom? Errefelé nem nagy. Eddig leszaladt hat személyvonat, meg három teher. Van még hátra két személy és egy teher.

Az asztalon felcsörrent a készülék. Megyeri László sorompóőr bejegyez a szolgálati naplóba, aztán lezárja a sorompót.

— Külön tudománya van ennek. Tudom azt, hogy a vonat mikor indul ki az állomásról, mennyi az őrhelyig a menetideje, összeadok, kivonok és a sorompó négy perccel a vonat áthaladása előtt lecsukódik. Olyan foglalkozás ez kérem, amely állandó tanulást igényel. Régebben pályamunkás voltam, aztán átképeztem magam és 1968. májusától vagyok sorompóőr. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, betanultam a rendeleteket, utasításokat. Minden hónapban elmegyek a szakmai képzésre; itt ismertetik a módosításokat, az új rendelkezést, Mert nagy itt a felelősség .,.

Az őrház homlokán a 18-as szám van. A 18-as őrház egy pont a bonyolult rendszerben

Becske és Magyarnándor között. A számozás Budapest Keleti pályudvarról indul.

A 18-as őrháznál nincsenek utasok, mert itt a vonatok soha nem állnak meg.

— Hacsak el nem akadnak. Előfordult már, hogy túlhosz- szú volt a szerelvény és a nagy emelkedőben nem tudott kiszaladni. Akkor visszatolatott és újra nekiindult. A mozdonyvezetőket csak látásból ismerem, meg ők is engem. Tisztelgünk egymásnak: ők mennek, én maradok.

Zsebrádió, egy újság, fényesre csiszolt petróleumlámpa, megfakult jelzőtárcsa; a sorompóőr társai.

— A szolgálati idő 12 órás, utána egy nap pihenés következik. Most például reggel hattól este hatig vagyok szolgálatban. Néha rádiózok, vagy olvasgatom az utasításokat. A sorompó karbantartása is az én munkám. Az éjszakai mű-, szak a legveszedelmesebb. Akkor könnyen elalhat az ember és annak gyászos vége lehet. Ha bejön az éjjel, többet cigarettázok. Mert füstfújás közben nem jön olyan gyorsan az álom. Meg sokszor eszek is, az is időtöltés.

Kettős felelősség. Vigyázni a vonatokat is, meg a közúti forgalmat is. Udvariasság; nem visszakiabálni a türelmetlen autósoknak, nem begerjedni a szemtelenkedőktől. A kettős felelősség egyéni felelősség; ha baj adódna elő, nincsenek „még” hibázok, csak egy hibás van; aki figyelmetlen volt, aki nem téliesítetté szolgálati kötelességeit.

Két hosszú csengetés. Jön a 24-es személy. Atrobog az őrhelyen és eltűnik. Megyeri László tiszteleg, aztán zöld utat enged a járműveknek és visszaballag. Rágyújt. Az evéshez most nincs kedve: ma már sokat evett. Táskában hordja az élelmet, általában hideget, de melegíteni is lehet a kályhán.

— Debercsényből járok; amíg lehet biciklivel. Húsz perc alatt itt van az ember. Télen meg színes szőttes a közlekedésem. Én már csak így mondom, mert azzal jövök, ami van. Sokszor a saját lábamon, gyalog. Családom is van: a lány nyolcéves, a két ikerfiú meg négy. A feleségem nem dolgozik, a férfi az eltartó a háznál. Nekem kell

Pedagógus párttaggyűiés

A tettek jellemezzék a munkát

Ezen az estébe nyúló délutánon átmelegedtek az embereik a salgótarjáni Gagarin iskola helyiségében. Nemcsak a radiátorok melegétől. A sal- gótarjánin pedagógus párttaggyűlést tartották meg ezen a délutánon. Több mint háromórás élénk eszmecsere alakult itt ki, mig végül az Intema- cionálé elénefclésével véget ért a taggyűlés.

Nyolcvan tag

Nagy Imre, az aia.pszervezet titkára elmondja: mintegy #0 tagja van jelenleg a város iskoláiból ennek az alapszervezetnek. Valóban, igen fontos tehát, hegy miben látják tennivalóikat a ma és a holnap iskolájában?

A beszámoló is részletekbe menően szól az alapszervezet, a kommunista pedagógusok feladatairól az oktatáspolitikai határozat megvalósításában. Ahogy hallottuk:

— Ez a mi pártunk határozata, közvetlen munkánkról szól, megvalósításáért elsősorban mi vagyunk felelősek. Mivel jó határozatról van szó, a közvélemény is kedvezően fogadta, reálisan mutatja be a jelenlegi helyzetünket, eredményeinket, problémáinkat, mértéktartóan, erőinkhez mérten tűzte ki a feladatokat.

Segíteni kell a nevelési értekezletek jó előkészítését. Ott már a feladatok konkrét megvalósításáról, annak módjairól kell majd beszélnünk. Mit tud tenni, hogyan kezd hozzá az óvoda, az iskola a határozatból eredő feladatok megvalósításához. Ne a várakozás, hanem a tettek jellemezzék munkánkat. A felsőbb szervek is adnak ki rendelkezéseket, de kezdeményezni lehet és kell az iskolákban, intézményekben is.

Természetesen, ezen a népes taggyűlésen is felmerült: a feladatok megoldáséhoz szükséges a tárgyi és személyi feltételek javítása. S bizony, Salgótarjánban is akad még é terén tennivaló. Hiszen a felfokozott ütemű urbanizációs folyamait az utóbbi években belső feszültségeket is eredményezett, oktatási intézményhálózatunk elmaradt e fejlődéstől. Ennek ellenére — s erről Szabó Aladár, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára, s Csík Pál. a városi tanács elnökhelyettese is szó. lőtt — javultak az oktató-nevelő tevékenység feltételei. S * feltételek javítása a jövőben ,s tervszerűen folyik.

történő előrelépést hangsúlyozták a jelenlevők.

— Most főleg ott kell előrelépnünk, amihez a lehetőségeink megvannak — mondotta Nagy Imre. — Nálunk is vannak tartalékok. Csak fel kell tárni őket. Bizonyos kisebb belső átszervezésekkel, egységesebb eljárásokkal, a tanulók bevonásával már most tudjuk fokozni nevelőimunkánkat.

Az iskola belső életének alappillére a demokratizmus. A szocialista demokrácia alaptétele az, hogy benne a jogok és a kötelességek szoros egységben vannak. Tovább kell fejleszteni a tantestületekben a kritikát, önkritikát, s ehhez megfelelő légkör kialakítására van szükség.

Az oktató-nevelő munka színvonalának emelését nem lehet elképzelni a pedagógusok következetes önképzése, továbbképzése nélkül. Sajnoß, arra is volt példa a salgótarjáni iskolákban, hogy a nevelők egy része azt sem tudta, milyen folyóirat jár az iskolának? Többen nem olvassák a Köznevelést, amely pedig egyik legjobban használható folyóirata a pedagógusoknak. A nevelők továbbképzésével kapcsolatban az iskolák vezetősége már most kezdjen hozzá a jövő évi ideológiai, szakmai beiskolázási terv elkészítéséhez. A jelentkezésben is mutassanak jó- példát a párttagok

A tanulóik túlterhelését egyelőre azzal csökkentsük, hogy a Jelenlegi tantervi anyag általuk kihagyható részét közöljék a megalakult országos tantervcsökkentő bizottságokkal. Erre is van egyébként felhívás a Köznevelésben. Egyébként, egyes szakfelügyelőket, kitüntetett nevelőket is felkért már a minisztérium erre. S a Köznevelésben is lesz vitafórum e témával kapcsolatban. A délután túlterhelt gyerekek szüleivel is beszéljenek a nevelők, az osztályfőnökök az elfoglaltságok csökkentése érdekében.

Alapozás az óvodában

Ugyancsak fontos feladat továbbra is a fizikai dolgozók gyermekeinek segítése. Meg

kell találná a legváltozatosabb formákat minden iskolának lehetőségéhez mérten. Ügy ahogyan például a u-aga- rin Általános Iskola KISZ- csoportja tette. A tanulók megfelelő továbbtanulását jobb pályairányítást munkával kell segíteni. Ehhez mindenekelőtt jobban meg kell ismerni egyéniségüket, tehetségüket (s ez ne csak a szellemi munkára való alkalmasságot jelentse.) A nevelőknek is jóval több szakmát kell megismerni. A tanulmányi kirándulásokat, üzemlátogatásokat jobban a pályaválasztási tevékenység javítása érdekében kell szervezni.

Az általános iskola alapozó munkáját csak az óvodával együtt tudja megvalósítani Mezőfi Zoltánná városi óvodai felügyelő is szólott arról, hogy az óvoda iskolaelőkészúő funkciója évről évre nő. Ezzel azonban nincs szinkronban az iskolával való kapcsolatok kölcsönös mélyítése. Főleg a nagycsoportok és az első osztályok vezetőd között lehetne ezt mielőbb rendszeressé tenni.

Szilágyi László, Krajnák Tibor, Szilasi András, Kugel Tiborné, Gordos Jánosné, Nagy Imréné néhány gondról, illetve kezdeményezésről ejtettek szót. S valamennyien hangsúlyozták: a határozat nem csupán az óvodát, az Iskolát érinti, hanem az egész társadalmat. A nevelőik a kitűzött feladatokat csakis a helyi üzemekkel, társadalmi szervekkel, szülőkkel közösen tudják megoldani. Minden oktatád intézménynek meg kell találnia a helyi társadalmi bázisát.

Bátran

kezdeményezzenek

A taggyűlésen nyilvánvalóvá vált ismételten az is, hogy a határozat végrehajtásában példaadással kell elöl járni a kommunista pedagógusoknak Az iskolai pártcsoportok, s valamennyi párttag éberen kísérjék figyelemmel ezt a munkát. Merjenek kezdeményezni, javasolni, vagy bírálni, ha kell. Ne csak akarjunk tenni — tegyünk is. A tettek jellemezzék a munkát.

T. E.

J\tem kell komolyan venni

Az alappillér: a demokratizmus

A taggyűlésen azonban elsősorban a tartalmi munkában

jól dolgoznom, hisz ebből

élünk.

Alapkeresete 1700 forint. Aztán van éjszakai pótlék is, meg családi pótlék Is.

— Szabad idő kevés. Az Is

munkával megy el. Tevékenykedés a ház körül. Almozni segítek az apósnak, rendbe tartom a portát. Újságot olvasunk, rádiót hallgatunk. Tv még nincs,: karácsonyra akarunk venni. Tudja, úgy van az, hogy mindenki a többre vágyik: szórakozni is, meg

dolgozni is nem lehet. Vagy az egyik, vagy a másik. A szórakozást elviszi a munka.

Hivatásszeretet, a szakma ismerete, szépségei. Kötődés a munkahelyhez. Megyeri László sorompóőr, 34 éves. Eddig 18 évet dolgozott a vasútnál, ebből 13 évig pályamunkás volt.

— Tizenhét éves koromtól vasutas vagyok. Nem szeretnék vándormadár lenni. Szeretem a vasutat, itt nőttem fel, itt is fogok megöregedni. Édesapám is ugyanezt a szakmát űzte. Nem rossz munka ez, higgye el.

Besötétedett. A petróleum- lámpa fénye vibrál a falon. Ködös, nedves este van. A telefon hallgat az asztalon. Pedig jó az, ha megszólal a csengő, akkor van egy kis mozgalmasság.

V. Kiss Mária

Nem tudom, megfigyelték-e, hogy manapság lassan minden gombnyomásra történik?

Gombja van a vekkernek, aminek reggelenként oda kell vágni, hogy abbahagyja a csörgést, gombra működik a csengő, a porszívógép, a centrifuga, a mosógép, a televízió. Ha le akarunk szállni az autóbuszról, az ajtó fölött ott a gomb, amit meg kell nyomni. Ki is van írva, „tessék jelezni, ha leszállni kíván”.

A házi telefonon is van egy piros gomb, amit akkor nyomkodunk nagy előszeretettel, ha városi vonalat szeretnénk kapni. A kattanós villanykapcsolókat fölváltották a nyomógombosak, nyomni kell a felvonó kapcsolószerkeze, tét, ha fel akarunk jutni a tizedik emeletre, kivéve, ha éppen rossz a lift. Altkor gyalog is mehetünk, ráadásul nyomni se kell semmit, egymagában az is célravezető, ha valaki elég fürgén szedi a lábát.

A munkahelyekről, az üzemekről ne is beszéljünk. Gombnyomással teremt kapcsolatot az igazgató a titkárnőjével, hogy kávét rendeljen, a műhelyekben egyre több az automata, vagy félautomata gép, amelynek kezelésénél a legnehezebb fizikai munka az indítógomb benyomása. Egy üzemvezető nemrégen nevetve meg is jegyezte: „Minek vennék fel nagy órabérrel régi, gyakorlott szakmunkást gépkezelőnek? Arra, hogy a gombokat nyomkodja?!...”

Szóval, csodákkal vagyunk körülvéve, igaz, egészen természetes és hétköznapi csodákkal.

Csak az embert nem sikerült még kellőképpen „nyomó- gombosi tani”. Pedig milyen szép is lenne! Előző nap a főnök fölhúzná a beosztottjait, akár á vekkerórát, bár ez időnként már most is megtörténik, de nem mindig eléggé hatásos. S másnap reggel mindnyájan egyszerre, frissen és munkára készen ugrálnak ki az ágyból. A tarkóján mindenkinek lenne egy gomb, amit a portás a kapunál benyomhatna, és kezdődhetne a munka. Ki-ki azt tenné és gondolná, amire „beprogramozták”, gyorsan és pontosan.

Mindenesetre, nem szabad elcsüggedni. Ha így megy tovább, egyszer eljön még az Idő, amikor valóban „együtt sírunk és nevetünk”. Természetesen, gombnyomásra. Egyesek máris csupán a megnyomható gombokban hajlandók mérni a saját gyarapodásukat. A kabátgomb már nem is elég jó nekik, pedig azt is meg lehet nyomni. Ha rajtuk i múlna, már holnapra egyetlen nagy kapcsológomb lenne a világ, ami tetszés szerint szolgáltat hideget, meleget, bort, búzát, békességet.

Ami azt illeti, nem is lenne rossz. Hát, nem könnyebb lenne ezt nyomkodni, mint dolgozni?

—Is

NÓGRÁD - 1972. november 19., vasárnap 5